Eugéniusz:
Boldog-boldogtalan ember:
életminőség-vizsgálódások XVIII.
az édes-ékes anyanyelvünkön
Szellemi segítség lélekbátraknak
Bölcs/balga szellemű lélek/élet
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten gyermeke vagy sátánfajzat
Régi-új aranykor/vaskori földi pokol
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
p Arany János:
p A FALU BOLONDJA
p
p Képtöredék
p
p Kósza Bandit ösmeri a helység
p Oly nagy benne az élhetetlenség.
p Sosem esett talpra semmi dolga,
p Nem hiszik, hogy kártyája kivolna.
p Háza-tája tővel-heggyel össze,
p Pókhálóért nem kell menni messze,
p Kertjét túrja száz vakandok kertész,
p Ott legel a falubeli sertés.
p Maga pedig erre-arra lézeng,
p Sült galambot vár fogára készen:
p De aligha még annak is épen
p Felnyitná a száját idejében.
p
p Hivatala sok volt egyszer-másszor:
p Kis korában volt ő libapásztor.
p Zöld libákkal zöld mezőre menni -
p Oly nagy öröm nem volt neki semmi.
p Ott ledőlve, a temető sarkán,
p Néha vesszőt metszegete tarkán,
p Néha pedig fűz tilinkót vágott,
p Vagy nézte a szőke délibábot.
p Óra-hosszan nézte a felhőket,
p Toldva-foldva képzeletben őket:
p Majd bikának, majd toronynak látván,
p Majd betyárnak szilaj lova hátán.
p Majd nagy fának képzele egy foltot:
p Ez alakult, amaz elmosódott,
p És mikor így elmosák a szellők,
p Megsohajtá az eloszló felhőt.
p
p Vagy megállott szeme a nagy égen,
p Mely felette gömbölyödött kéken,
p Nézte, hogyan tűnik el a gólya -
p Gólya lenni úgy szeretett volna!
p Néha danolt, néha fütyörészett,
p Néha csak úgy a semmibe nézett,
p Néha úgy tett, mint ki messze hallgat;
p Hallgatá a láthatatlan darvat.
p Olykor az ér sás-szegélyü mentén
p Ábrándoza, lúdjait követvén:
p Gyönyörködött benne, amint úsztak
p S magok után fénybarázdát húztak.
p Nézte őket, nézte, de hiába!
p Mégse tudá, megvan-e libája:
p Nem ügyelt rá, esze sem járt rajta,
p Hogy ez övé-, az a másé fajta.
p
p Félnapig is odahagyta nyáját,
p Fölkeresé más fiúk tanyáját,
p Hol juhőrző, malacőrző gyermek
p Domb tövében ástak vala vermet.
p Ottan avart, aszu kórót szedtek,
p Kicsiholván tüzet élesztettek:
p Minek a tűz? hát azért, hogy égjen,
p Hogy a tanya barátságosb légyen.
p Némelyik a pipázást tanúlja,
p Ritkán szívja, többnyire csak fúja;
p Agyagból van a pipa göngyölve,
p S nem dohánnyal, csak lapuval tömve.
p Tartja őket Bandi mese-szóval,
p Egy kuk sincsen, mikor ő megszólal,
p Annyi mesét, oly különös szépet
p Elmondani egy fiú sem képes:
p
p Honnan szedi? tán maga gondolja?
p Elhiszem? ha oly szépen nem folyna.
p Ki hallotta? senki se azt másszor:
p Nem tudja más, csak a libapásztor.
p - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
p
p (1850)
p
p
p Szemere Miklós
p A falu bolondja
p
p Bohó Jancsi az én nevem,
p Hehehe!
p A királynak sem szolgálok,
p Merre tetszik, ott kószálok;
p Ha én elkacagom magam -
p Egész falu kacag rajtam,
p Hehehe!
p
p Tarisznya lóg a vállamon,
p Hophophop!
p Egy rossz poltra sincsen benne,
p Volna benne, hogyha lenne;
p Táncomat, ha akad párom,
p Csak egy gatyaszárban járom,
p Hophophop!
p
p Gazdag ember volt az apám,
p Biz igen!
p A mit csak bírt, azt mind birom,
p Saját talpam a bocskorom.
p Hej de jó bőr! ha kilyukad,
p A lyuk újra összeragad -
p Biz igen!
p
p Hát az anyám mit hagyott rám?
p Mit bizony?
p Egy korsót: a tenyeremet,
p Két párnát: a két fülemet;
p Ezt soh'se kell megfoltozni,
p Azt soh'se kell megdrótozni,
p Nem bizony!
p
p Kocsmárosné hallja kend csak,
p Hehehe!
p Adjon egy pint bort galambom!
p Holtom után kendnek hagyom,
p Kendnek mind a két párnámat,
p A korsómat, bocskoromat -
p Hehehe!
p
p
p A falu bolondja
p István bejelenti otthon,
p hogy elveszi feleségül Julcsát az alvégről.
p Azt mondja erre az apja:
p - Édes fiam, rajtad nevet az egész falu!
p Két hete udvarolsz annak a lyánynak, és már úgy maradt!
p - Miért szégyellném, édesapám? Hisz nem tőlem lett terhes!
p
p
p Telt ház
p Demagógia országban
p mindenkinek tele van a padlása,
p no nem sonkával, kolbásszal, szalonnával,
p de csodaszép bevált(hat)atlan ígéretekkel,
p de amikért mégis naponta hálát is ad...
p
p
p Rabosítás
p Előbb csak beetetnek,
p majd, ha megkedvelted az ingyenkaját,
p s már megszoktad, hogy a szádba repül a sült hal,
p akkor beakasztják a horgot a szádba, és rab leszel...
p
p
p Puha diktatúra
p A megszállók már nem
p sanyargatják a meghódított népet,
p mert így csak növelnék lelki ellenálló-képességét,
p inkább kényeztetik, kielégítik minden kívánságát,
p és így puhánnyá, anyámasszony katonákká válnak
p
p
p Visszás
p Itt a katonát
p szabják a ruhához
p és az embereket a vaságyhoz.
p Prokrusztész foglalkozik ezzel,
p ő nyújtja ki a rövideket, vagy
p vagdossa le a kiálló részeket...
p
p
p Ekhó
p Csak egyedül magadat hallod vissza,
p mert mindenkit elüldöztél magad mellől,
p vagy senki nem mer őszintén megszólalni,
p vagy már csak a te nézeteidet szajkózza -
p s te a visszhangot párbeszédnek veszed...
p
p
p Struggle
p for life...!
p Nincs jogod
p lakni és jóllakni,
p nincsen ilyen alanyi,
p elidegeníthetetlen jog
p az ország Alkotmányában...
p „Pusztuljon a férgese!” alapon
p teljesen a sorsára hagyják azt,
p akik a Nagy Létharcban lemarad
p A szociáldarwinizmus elvei uralkodnak?!
p
p
p Átváltozás
p Mintha a mesék földjén járnánk
p csodás metamorfózisokat láthatunk:
p angyalkából pár hét alatt házisárkány,
p a daliás férfiemberből meg házipapucs,
p a rettenthetetlen fenegyerekből alattvaló,
p a világmegváltó ifjúból nyárspolgár lesz...
p
p
p Rohadt
p Spórolásból
p vagy (nagy)anyai intelemre
p mindig azt az almát eszem,
p ami már elkezdett rohadni,
p így a végén az épekből
p soha nem eszünk...
p
p
p Jóember
p Jó embernek
p tartod magad,
p és a hasonszőrű
p mások szeméből is
p ugyanezt olvasod ki -
p még nem törtél össze,
p még akkora teher az Egód,
p hogy még a latrok is megelőzhetnek,
p ha legalább a kereszten megalázzák magukat...
p
p
p Rádöbbenés
p Kitől tudod meg,
p a szomszédoktól, vagy
p iskolatársaidtól kell megtudnod,
p te egy úgynevezett „zabigyerek” vagy?
p Törvényes házasságon kívül születtél,
p ismeretlen akart maradni apád/anyád is,
p akit anno nevelőszülők fogadtak örökbe
p (ugyanez állhat pl. a zsidó mivoltodra is,
p amit ezért valami szégyellnivalónak tarthatsz…)
p
p
p Perspektíva és illúzió
p Ami messzebb van, az kicsinek látszik.
p A szemed elé tett kezed nem nagyobb a hegynél.
p Ha a szemed ezt nem tanulja meg, elpusztulsz.
p Ahogy akkor is, ha nem tudod megbecsülni,
p hogy milyen sebességgel közelít feléd az autó.
p
p
p Hit
p és tudás
p Hiszem, ha látom?
p Ha én most látom,
p akkor nem kell abban hinnem!
p A látomásom, a vízióm
p megvalósíthatóságában igen.
p Ha érzem, hogy forró az étel,
p Azt érzem és nem tudom.
p Azt tudni vélhetem, hogy
p nem jó így megenni…
p
p
p Érzéki csalódás
p Amikor sokszor teszteled a kezeddel,
p hogy elég meleg-e a gyerek fürdővize,
p majd csodálkozol, miért sivalkodik a gyerek.
p Ilyenkor tudnod kell: te a vizet hidegebbnek érzed.
p Ahogy tudod, hogy nem görbe az a ceruza,
p amit az imént tettél bele egy pohár vízbe…
p
p
p Tudásunk alapja
p Meddig lehet kérdezősködni,
p Meddig nem öncélú kételyeket kifejezni:
p amit tudni vélsz, azt honnan tudod?
p Végtelen regresszusba kerülünk?
p Vagy megpróbálunk
p a bizonyítandóval bizonyítani?
p Vagy kilépünk
p ebből a világból egy másikba?
p Értelmetlen kérdezni:
p honnan tudod, hogy hideg a sör?
p Ezt nem tudom, hanem érzem.
p
p
p Csakazértis
p Ne légy szeles.
p Bár a munkádon más keres –
p dolgozni csak pontosan, szépen,
p ahogy a csillag megy az égen,
p úgy érdemes.
p (J.A.)
p
p
p Utolsóból első
p Falábúból a parkett ördöge,
p botfülűből nótafa,
p szegénylegényből királyfi,
p búskomorból életvidám,
p kripliből élsportoló,
p ázott verébből világszépe,
p állatorvosi lóból makkegészséges,
p betyárból pandúr,
p gebéből táltosparipa,
p írástudatlanból remekíró,
p Jézusüldözőből első apostol?
p
p
p Érdem
p és kegyelem
p Felkészülhetsz a meccsre,
p jól időzítheted a formád,
p mindent beleadhatsz és
p még jól is mehet a játék,
p s mégsem következik mindebből,
p hogy akár egyetlen gólt is fogsz lőni...
p (pedig a foci sem kimondottan,
p kifejezetten lutri, szerencsejáték)
p Ezért sem lehet a győzelem a cél...
p
p
p Próba alá vetve
p Hogy igazi-e az arany,
p annak vannak próbái -
p ugyancsak vannak megmérettetései
p az igaz barátságnak, a szerelemnek -
p de ezt nem lehet mesterségesen előállítani,
p hisz nem szabad emberekkel kísérletezgetni...
p De ha egy olyan fájó igazságot kell közölnöd,
p aminek elhallgatása barátod romlásba döntené,
p de ami a kapcsolatotok szakadásához vezethet,
p akkor te vagy megpróbálva…
p
p
p Hiúsági kérdés
p Két kicsi kecske baktat a hídra,
p egyszerre érnek oda,
p de csak egy tudna átmenni...
p Ők presztízskérdést csinálnak abból,
p hogy ki érkezett oda elsőnek...
p Egyik sem enged, mindkettő szenved:
p egyszerre indulnak egymással szemben,
p a híd közepén összeöklelnek,
p majd együtt esnek-vesznek...
p
p
p Érdek
p Nem tudod
p a valós érdekeid érvényesíteni,
p mert vagy nem ismer(het)ed fel őket,
p vagy nem áll módodban: se pénz, se pozíció,
p se bátor kiállás, se szervezkedési készség stb. stb.
p vagy nem is akarod – például a birka vallásod tiltja
p
p
p I-gazság
p Egyedül vagy a szigeten
p és nem tudsz/tudhatsz róla:
p egy nyomdahibás Szentírásod van
p ahol lemaradtak ezek az „i” betűk.
p De te a „szentírásból” jottányit se engedsz…
p
p
p Készülődő…
p Ez a földi élet
p még nem az igazi fellépés,
p ez még csak a (fő)próbaidő, a vizsgaidőszak...!?
p Ha elbuksz, akkor jön az örök kárhozat, a pokol,
p jobb esetben más alakban életismétlésre utasítva?
p
p
p Szembekötő
p „Sose halunk meg!”
p A végrendelkezés, dolgai elrendezése
p és lelke és társai megbékítése helyett
p úgy tesz, mintha a nyolcvanadik év még semmi lenne,
p és gyilkosa neki mindenki, aki a mulandóságról beszél
p (így nyilván készületlenül éri majd a „hirtelen halál”...)
p
p
p Udvari bolond,
p már az ó-korban is
p előforduló olyan személyek,
p kiknek feladatuk volt a nagy urakat,
p különösen lakoma alatt és után, tréfáikkal szórakoztatni.
p Rendesen kiváltságos joguk volt kényesebb és urukat,
p királyukat érintő témákat is érinteni,
p sőt néha ízléstelen módon tárgyalni.
p Ennek néha megvolt a maga előnye,
p mert egy sikerült tréfával jó kedvre hangolva uralkodóját,
p olyan tárgyak felé irányíthatta annak figyelmét,
p melyet más udvari embernek említeni is tilos volt.
p
p
p Garay János:
p AZ UDVARI BOLOND.
p
p Ment egykor a fényes király
p Sétálni a mezőre;
p Leánya volt s a víg bolond
p Mezőre kisérője.
p
p Ekéje mellett a paraszt
p Daróczba van ruházva;
p Végig hasítja föld rögét,
p Verítékében ázva.
p
p S szól kérdezőleg a leány,
p Részvéttel szép szemében:
p ,Mi ember az, király apám,
p Az ott a nap hevében?´
p
p «Földet ruház az, jó leány,
p Kenyéradó vetéssel.»
p S a föld viszont nem ad neki?´,
p a Beéri ő kevéssel.»
p
p ,Folt folton ül ruházatán,
p Arczán sanyar van és bú!´
p «Örömmel dolgozik, ne bánd!»
p ,Mért hát mögötte hajdu?´
p
p ",Miért, miért, no hát azért,
p - Szól a király bolondja -
p Hogy a mit az vet ott, ez itt
p Komám csürébe hordja."´
p
p
p Vesztegess
p Nemcsak a vas,
p de itt-most minden ember,
p sőt sajna minden közszolga is
p vesztegethető, korrumpálható -
p pénzzel mindent el lehet érni,
p több pénzzel az ellenkezőjét is,
p ennek a társasjátéknak leszel te is
p a résztvevője, és kis haszonélvezője,
p majd a nagy kárvallottja, szenvedő alanya…
p
p
p Munkavállaló
p Olyan a munkát vállalsz,
p persze önként, „szabadon”,
p ill. megélhetési kényszerből,
p ami pár év alatt leamortizál,
p testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,
p s ha elhasználódsz, akkor eldobnak,
p mint ahogyan egy kicsavart citromot.
p
p
p Önkizsákmányolás
p Az államilag garantált munkahelyen
p te dolgozgatsz, mi meg fizetgetünk...!?
p De szabad túlórázni, géemkázni, háztájizni,
p fusit vállalni este és a hétvégéken, ingázni,
p másodállást vállalni, s közben házat építeni!
p A szocializmus nem kizsákmányoló rendszer!?
p
p
p Modern idők
p Nem ellopni, elrabolni,
p erővel kikényszeríteni stb.,
p hanem elérni, hogy az áldozat
p önként/örömmel adja át javait,
p nem hajcsárral korbácsolni,
p de elérni, hogy magát hajtsa
p látástól vakulásig a dologházban,
p hogy a másnapi betevőt megkapja...
p
p
p Balhit
p Azt hitted,
p hogy te választottál,
p büszke vagy magadra,
p hogy meghódítottál egy Nőt...
p De ez épp ellenkezőleg történt:
p hölgyválasz volt, s te lépre mentél,
p és jól bevásároltál egy zsákbamacskát...
p És már nincs/csekély vigasz a reklamáció.
p
p
p Hőskérdés
p Felesleges hősködés – hiányzó hős.
p Az egyik ember ott vizslat a parton,
p hátha beleesik valaki, hogy kimenthesse.
p esetleg még bele is löki, hogy hős lehessen…
p A másik meg akkor is lapul mint szar a fűben,
p amikor éppen hogy legény kell, kellene a gátra…
p
p
p Istenkísértő
p Idegen közeg és alázat.
p Ha befelé úszol a mély vízbe,
p hogyan tudod eldönteni, meddig mész,
p honnan tudsz még kifelé is kiúszni,
p ami pont ugyanannyi erőt igényel,
p és nincs rá semmi garancia,
p hogy semmi nem jön közbe?
p Hol ér véget a bátorság,
p s kezdődik a vakmerőség?
p
p
p Kutyasor
p Úgy bánnak veled most,
p mint te előző életedben
p a kivert, kóbor kutyáddal:
p kővel dobálnak, elhajtanak,
p üldöznek és ütnek-vernek,
p sintértelepre hurcolnak,
p befognak kísérleti alanynak -
p legjobb esetben bezsúfolnak
p egy börtönszerű menhelyre...
p
p
p „Kirakatpolitika”
p Amíg nincs tökéletes
p rend és tisztaság a lakásban,
p addig nem kezdesz bele
p még egy könyv olvasásába sem -
p erre mindig csak a maradék időt fordítanád,
p ha lenne ilyen szabad időd...
p De nincs, mert mindig találsz tennivalót,
p nehogy szó érje a ház elejét...
p
p
p Ideiglenes-végleges
p Annyira csak egy dolog érdekel, izgat,
p hogy ennek érdekében minden mást elhanyagolsz:
p nem mosakszol, nem mosol, nem raksz rendet,
p alig alszol, alig eszel, alig tisztálkodsz stb. stb. -
p ami indokolt lehet egy rendkívüli helyzetben,
p de te ebből életformát csinálsz...
p
p
p First thing first
p Mindent egyformán fontosnak tartasz,
p nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani,
p ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe
p vagy egyszerre akarod minden dolgod elvégezni:
p kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést stb. -
p mint aki szimultán játszana 100 sakkpartit...
p
p
p Kiátkozva
p Törvényen kívül
p Exkommunikálva...
p Szabad préda vagy,
p akire hajtóvadászatot rendeznek,
p s akinek az életével nem kell elszámolni,
p s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,
p hisz a fizető vendégvadászok biztosra akarnak menni,
p de szegény fejvadászokat is mozgósít a kitűzött vérdíj...
p Egy ilyen helyzetbe kellett jutnod ahhoz, hogy végre
p megtapasztalhassad Isten végtelen ingyen kegyelmét…
p
p
p Mentsvár
p Vészhelyzetben nincs hova menekülni.
p Nincs menedékjog, nincs menedékhely.
p Nincs azílium, ami az üldözők elől megvéd.
p Nincs hely, mely mentelmi jogot ad.
p Nincs óvóhely. Nincs menedékház.
p Nincs politikai menedékjog...
p Nincs egy befogadó család...
p Már „csak” Isten oltalmaz…
p
p
p Kihozni a minimumot…
p Mintha a gitár csak porfogó lenne
p Mintha csak egy húrját pengetnéd
p Mintha nem hangolnád be: hamis
p Mintha dobgitárodon csak dobolnál
p Mintha a gitáron hegedülni akarnál
p Mintha csak zajkeltésre használnád
p Mintha egy gitárral szöget vernél be
p Mintha tűzhöz, gyújtósnak hasogatnád fel
p (ezek a gitár nem rendeltetésszerű használatai,
p ezt analogikusan az emberre is értelmezhetjük)
p
p
p Szó
p Szó, szó, szó
p Szószátyárkodók
p Szájhős szó-vitézek
p A szavakon lovaglók
p Szószaporítók, szófosók
p Sok beszédnek sok az alja
p Aki gyereket beszél a hasadba
p Aki a mélységet a hosszal pótolná
p A szót veszélyes fegyverként forgató
p Ügyvédi/szónoki szó-csűrés és csavarás
p Pokolba a szép szavakkal, szeress jobban...
p Stb.
p
p
p Társleépítő taktika
p Vadidegenekre, sőt jóismerőseidre is,
p rásózol valami bóvli árut vagy szolgáltatást,
p majd próbálod kerülni a velük való találkozást.
p Vagy épp ellenkezőleg: nagyon is keresed őket,
p de csak hogy behajtsad az esedékes törlesztést,
p ők meg éppen ezért kerülnek nagy ívben...!
p
p
p Savanyú a szőlő
p Mivel csak azt tekinted,
p hogy neked mire és hogyan
p van a Másikból szükséged,
p - mintha egy mobil telefont,
p guminőt vennél a piacon -,
p de megfordítva már nem,
p ezért jó eséllyel maradsz társtalan,
p s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,
p megideologizálod a kényszer egyedüllétet,
p túlhangsúlyozod agglegénységed előnyeit…
p
p
p Magány
p A magány is
p - mint minden más -
p csak addig csábító, amíg nem kényszer.
p ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen,
p okvetlen szükséges egy pár jó ló,
p vagy autó a háttérben, s ahhoz,
p hogy vidám magányban éljen,
p okvetlenül szükséges a lehetősége,
p hogy akkor lép ki belőle, amikor akar.
p Fekete István
p
p
p Beleestél a verembe…
p De fel se fogod, hogy hol vagy...
p Vagy megpróbálod lakályossá tenni
p Vagy megmagyarázod: ez a te sorsod
p Vagy mindenkit be akarsz oda csalogatni
p Vagy mindenkit megutálsz, aki kint van
p Vagy rosszul kérsz-követelsz segítséget
p Vagy berántod magadhoz/kezébe harapsz…
p
p
p Helytévesztő
p Pénzt, időt nem kímélve
p kimész a nyilvános strandfürdőbe,
p és ott testi-lelki felüdülés/relaxáció helyett
p egész nap csak méltatlankodsz, hőbörögsz:
p lespriccelnek, zajonganak, labdáznak stb.
p (pedig nem otthon vagy, vagyis nem
p házi magánuszodában, fürdőkádban)
p
p
p Sok és kevés
p Sok az ún. jóismerősöd
p a szabadstrandon lubickolva,
p de egy sincs, aki utánad ugorjon, ha fuldokolsz,
p mert „nem bolond” az életét egy másikért kockáztatni…
p Mondhatja, hogy ezért tartják/fizetik az úszómestert
p Mondhatja: miért mentél a mélyvízbe, ha így úszol
p Mondhatja: annyira ő sem jó úszó, hogy mentsen
p Mondhatja: a szíved joga, hogy öngyilkos legyél...
p Mondhatja: miért pont ő, hisz még sokan vannak...
p Stb. stb.
p
p
p Tanács:
p kérés és elfogadás
p Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik
p A tanácskérés is egyfajta elismerése az önerőtlenségnek,
p Ami persze szakmai dolgokban nyilván könnyebben megy,
p Pláne, ha az épp nem a te szakmádat, szakértelmed érinti…
p De életviteli dolgokban is sokszor, sőt legtöbbször hiszed azt,
p amit anno Descartes mondott a józan ész jól elosztottságáról...
p
p
p Middle life crisis
p Aki életútja felén egy nagy sötét erdőbe jutott,
p mivel az igaz utat elveszítette, tévesztette, nem leli,
p és izgatottan és igazán már nem is keresi, vagy mégis?
p Azután vagy túl nagyot robbant, otthagyva otthonát stb.,
p vagy marad a régi kerékvágásban/szürke taposómalomban
p
p
p Próba-szerencse
p Vak tyúk is talál szemet
p Mint amikor például
p - persze ne adja Isten.. -
p egy elveszett gyereket keresel,
p de azt nem módszeresen teszed,
p nem valószínűségi prioritásokkal stb.
p hanem vaktában, összevissza,
p hol ide, hol oda kapva
p pazarolva a drága időt
p (míg ő épp a végét járja)
p
p
p Bizalom
p A jó emberi élet levegője…
p Ha egy veremben ketten vannak,
p ahonnan csak úgy lehet kijutni, ha az egyik bakot tart,
p akkor a másiknak meg kell ígérnie, hogy kihúzza majd őt,
p de erre csak a szava a biztosítéka, nem hagyja őt kakiban
p (Sok állatmese szól arról, ahogy a róka átveri így a farkast)
p
p
p Itt is, ott is idegen
p „Rossz úton kezdettünk
p a rómaiaktól tanulni....
p Ahelyett, hogy segédöknél fogva
p a tulajdon körünkben emelkedtünk volna,
p szolgai követésre hajlottunk;
p ahelyett, hogy az ő szellemöket magunkba szívtuk
p és saját világunkban sajátunkká tettük volna,
p az ő világukba költöztünk által;
p de ott egészen fel nem találhatván magunkat,
p honunk felé visszapillongunk,
p s örökre megoszlott képzelettel
p itt is, ott is idegenek maradunk.”
p Kölcsey Ferenc
p
p
p Ady Endre:
p A bolond
p
p Szerelmes volt a bolond
p S még jobban megbolondult:
p Fejét töré be, mikor
p A búcsuóra kondult...
p Mélyen tisztelt közönség,
p Ez a darab meséje,
p Egyet-kettőt tapsolunk,
p Aztán mindennek vége!
p .
p Bimbó urnak szíve volt,
p Meg kellett hogy hasadjon...
p Lám, mennyivel okosabb
p Volt Bimbilla kisasszony.
p Nem csavarták el fejét
p Romantikus regények:
p Igent mondott könnyedén
p A gazdagabb legénynek.
p .
p »Szerelmes volt a bolond...«
p Ma csak bolond szerelmes.
p A szerelmesi pálya
p Ma már nagyon keserves.
p Csörgősapkát, epedést
p Lenéz méltán Bimbilla,
p Vagy más néven, ha tetszik:
p Ilonka, Margit, Ella...
p .
p Mélyen tisztelt közönség,
p A tanulság mi könnyü:
p Bolond, kinek szeméből
p Egy lányért hull a könnyü.
p Csak az merjen szeretni,
p Kinek van hozzá pénze,
p Bimbó úr, ön bolond volt,
p Méltán lakolt meg érte!...
p
p
p Ady Endre:
p Az élet
p
p Az élet a zsibárusok világa,
p Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
p Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
p Megvehető akármi ritka kincs.
p Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
p Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
p Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
p A jelszó mindig: eladok, veszek!...
p
p Raktárra hordják mindenik portékát,
p Eladó minden, hogyha van vevő:
p Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
p Rajongás, hit, eszmény és szerető.
p Aki bolond, holmiját olcsón adja,
p Az okos mindig többet nyer vele,
p A jelszó: egymást túl kell licitálni,
p Ádáz versennyel egymást verve le!
p
p A szív az üzlet leghitványabb tárgya
p S eladják mégis minden szent hevét.
p Akad vevő rá, egymást licitálja,
p Hogy a holmit atomként szedje szét.
p Folyik a vásár harsogó zsivajban,
p Az egyik kínál, másik meg veszen,
p Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,
p Kifosztott lélek zokog csendesen.
p
p Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
p Bolondok bizton, balgák szerfelett,
p Eddig az ő példájukat követtem,
p Ezután én is másképpen teszek,
p Lelkem, szivem kitárom a piacra,
p Túladok én is minden kincsemen...
p ...De nincs erőm íly nyomorulttá válni,
p Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
p
p
p Biztos?
p Sohasem vagy benne teljesen biztos,
p hogy jól választottál élettársat és pályát -
p bezzeg, ha Hufnágel Pistihez mentél volna,
p bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna...
p Naponként átjár a szörnyen kínzó érzés:
p talán mindent és végleg elrontottál,
p talán mindent elölről kéne kezdeni...
p Majd inkább felkötöd magad...!?
p
p
p Önazonosítási hiba
p Amit szabad Jupiternek,
p azt nem szabad a kisökörnek?
p Végzetes hiba, tévedés, hogy
p ha nem tudod, hogy ki vagy…
p Amit a Főnöknek elnéznek,
p azt rajtad duplán leverik...
p
p
p Szenvedélybeteg
p Aki azt hiszi, hogy
p ő tudja mi a jó neki...
p Nem kér az „atyáskodásból”!
p Így nem is maradt vagy lett valaki,
p aki lebeszélhetné/megakadályozhatná,
p hogy mindenét eladva vagyonát elkártyázza
p
p
p Szennytisztító
p A mocskos fürdővízzel
p együtt a gyereket is kiöntöd:
p egy pályatévesztett pap képe miatt,
p hagyod végleg lenullázódni istenhitedet,
p illetve mást – pénzt stb. – imádsz helyette…
p
p
p Rendmániás
p Egész álló nap
p csak azon dolgozol,
p hogy patikatisztaság
p legyen a lakásotokban,
p így nincs szíved használni,
p és a családod is terrorizálod,
p magát az otthonosságot száműzöd...
p
p
p Menzakoszt
p Az emberek már régóta nem tudják,
p hogy mit esznek, azt a valamit ki készítette,
p hol termett, mi mindent kevertek még hozzá,
p s mégis beveszik - nyelik mint kacsa a nokedlit….
p
p
p Rontó Pálok
p Amit nappal építenek,
p azt még aznap éjjel lerontják...
p A hegyre felgörgetett követ hagyják visszagurulni
p Képességükön, képzettségükön felül „szerelnek”:
p kontárkodásukkal így még a jót is elrontják…
p
p
p Kárba vész
p a fél-egész életed
p szorgos munkájával
p kiérdemelt jó hírneved,
p egy hirtelen rossz döntéssel...!
p Végleg lerombolod és veszni hagyod
p
p
p Házsártos
p Bajvívó, küzdő (gladiátor).
p Mai értelemben pirongatva veszekedő,
p szóval garázdálkodó, másokba kapcáskodó.
p
p
p Rigolyás
p (ri-og-oly-a-as)
p Riogó hangon veszekedő,
p Perlekedő, nyugtalan házsártos
p Kivált nőről mondják;
p s a székelyeknél ijedős
p és nehezen szoktatható barmokról is.
p
p
p Csenevész
p Növésében csökkent
p Elsatnyult, elfajult, elkorcsosodott
p Amiben az állati/növényi élet
p csak úgy teng – tengődik...
p Csenevész növények.
p Csenevész nemzedék
p
p
p Retardált
p Testi, lelki, szellemi
p fejlődésben visszamaradt
p Akinek értelmi-érzelmi élete
p egy alacsony szinten megreked
p Csökött - csökevényes - csenevész
p
p
p Ön-hajcsár
p A rabszolga kijátszhatja urát,
p visszatarthatja teljesítményét,
p elszabotálhatja a túlmunkát stb.,
p de az önkizsákmányolásodnak
p nincs lelki, csak testi korlátja...
p (végül a végelgyengülés/korai halál)
p
p
p Önkicsinyítő
p Mintha a sorsod, körülményeid,
p mindig és nem csak igen kivételesen,
p egy nagy, mindent elsöprő szélvész lennének,
p amiben az emberi test tehetetlenül hánykolódna
p (ahogy egy kis tutaj a rettenetes tengeri viharban)
p
p
p Feltett kéz
p Fordított arányosság...
p Mindig feltétel nélkül kapitulál
p a körülmények óriási hatalma előtt...
p Persze annál nagyobbak ezek az óriások
p minél törpébbnek látod-láttatod önmagad...
p
p
p Önsorsrontó
p Ha elveri a jég a szőlőd,
p A megmaradtat magad ütöd-vágod –
p Besegítesz a balsorsnak, ha félmunkát végez
p (nem mented a kárt, pedig nem fizet a biztosító)
p
p
p Papírformás
p Aki nagymellénnyel,
p elbizakodottan lép a pályára,
p és nem érti, miért nem érvényesül
p magától a papírforma, a reális esély,
p és miért a nyugodt esélytelen nyer...
p (minden meccs új, 0:0-ról indul,
p nem lehet a múltból megélni)
p
p
p Önhitt
p Előre iszol a medve bőrére?
p Elbizakodottság lesz a veszted!
p (amúgy a papírforma melletted szólt –
p mint pl. amikor a nyúl a teknőccel versenyt fut,
p és közben még lefekszik kicsit szunyókálni is…)
p
p
p Kakukktojás
p Az a parazita vagy,
p aki idegen fészekbe költ,
p illetve aki a honos fiókákat
p kilökdösi az éltető fészekből.
p Vagy a balek, aki sajátjai helyett
p éppen ezt az ellenséget táplálja...!
p
p
p Csoda
p Csodaváró/csoda nem látó
p Nézed naphosszat a köldököd
p Lesed a sült galambot,
p hátha végre a szádba repül...
p A másik meg nem hisz a csodákban –
p nem érintik meg őt, elmegy mellettük
p (csak ha balesetben elveszíti szeme világát,
p csak akkor döbben rá, hogy mit veszített:
p színesben, széles vásznon nézhetett, láthatott...)
p
p
p Pénzember
p Aki mindent csak pénzért tesz,
p Illetve: aki pénzért bármit megtesz
p Akinek mindenki annyit ér, amije van
p Aki attól kér tanácsot, aki a leggazdagabb
p Akinek a ma legdrágább ház, kép a legszebb…
p Stb. stb.
p
p
p Ki mit tud
p Keveset tudsz, ami fontos lenne,
p De még azt is csak körülbelül, vagy rosszul…
p De sokat tudsz felesleges, lényegtelen dolgokról.
p Ami viszont nemcsak haszontalan, de egyenesen káros
p Hát még az, hogy amit rosszul tudsz, azt jól csinálod!
p
p
p Rezzenéstelen
p Az eszed túlkontrollál –
p meggátolja érzelmi áradásaidat:
p ébren folyamatos pókerarcot vágsz,
p szinte egyáltalán nem is rezonálsz
p a téged közelről ér(int)ő hatásokra
p Nem csoda, ha biorobotnak néznek,
p mert így végül tényleg szinte azzá válsz…
p
p
p SZABÓ LŐRINC:
p GYERMEK ÉS BOLOND
p
p Ki elég bátor hinni, hogy
p szükség van a gondolatára?
p szépségre, jóra, ideálra?
p Csak aki gyermek és bolond.
p
p Nagy a világ s láttuk elégszer:
p szépség s igazság ritka vágy,
p győz a tömeg s a butaság,
p ahogy a tömegen a kényszer.
p
p Mi mégis csak nézünk magunkba,
p bár reménytelen ez a munka:
p - Így szebb lesz, játsszunk! - szól a gyermek.
p
p S szól a bolond: - Más ki segítsen?
p Tékozlom magam és teremtek
p Céltalan gőggel, mint az isten!
p
p
p Szabó Lőrinc:
p A bolond igazsága
p
p Sétáltunk, én s Dsié Jü, a bolond.
p – Micsoda erő! élet! – mondtam én,
p fölnézve egy zúgó tölgyóriásra;
p neki meg sírásra görbült a szája:
p – Erő? Ugyan! Hisz öngyilkos szegény! –
p Tűzrózsa nyilt az útszélen. – Be boldog
p lehet, hogy ily szép! – mondtam irigyen. –
p – Szép? – Gyönyörű! – Társam szemébe könny gyűlt:
p – Vak vagy, barátom, ez a rózsa őrült,
p ha nem igaz, fusson ki a szemem! –
p Tudtam, hogy bolond és most se lepett meg,
p hogy tótágast áll benne a világ:
p áldást osztott a gyomok mezején,
p hirdette, hogy kártékony a tehén
p s hogy minden más, a jó rossz s így tovább.
p Mulattam rajta és a vita közben
p kunyhómhoz értünk… (Lassan este lett.)
p – Nem maradnál itt vacsorára? – Jó, –
p mondta, s míg tovább folyt köztünk a szó,
p ettünk sült húst és ittunk friss tejet.
p Éjfélre járt, amikor lefeküdtünk;
p s halljátok csak a furcsa folytatást!:
p …A tetőből kilépett egy gerenda,
p a székből egy láb, a falból a deszka,
p elém bicegett és azt mondta: – Lásd,
p én tölgy voltam, erő, maga az élet,
p még bírtam volna néhány századot;
p a korcs tovább él, hisz semmire sem kell,
p én hős voltam, hát kivágott az ember
p s most tüzelő és rabszolga vagyok! –
p Még beszélt s már egy rózsa libegett be:
p – Jaj, én őrült: letéptek! Jaj, miért
p voltam olyan szép!… – S rögtön rá a tálban
p elbődült a hús, mint tehén korában:
p – Tagló fizetett a jóságomért! –
p S új hangok jöttek: a liszt visszavágyott
p a búzaföldre, a szelíd olaj
p sírt, hogy el kell égnie, – kiabáltak,
p hogy ami hasznos, mind magának árt csak,
p és sistergett és áradt a zsivaj:
p mint zenekar, jajdúltak fel a tárgyak
p s az egész szoba gyalázta magát,
p ordítva, hogy pfuj erő! pfuj tehetség!
p és boldog a silányság és betegség
p és hogy őrültek háza a világ…
p És szívdobogva ébredtem a hangos
p álomból… Csönd volt, sötét nyugalom,
p csak a bolond hortyogott a sarokban…
p De én már nem hittem a nyugalomban
p s kezdtem átlátni önző agyamon,
p s izgatottan cibáltam föl Dsié Jüt,
p hogy… tán mégis… neki van igaza…
p – Hagyj békén, marha! – felelt ő – köpök rád! –
p és tovább horkolt… Aludt az igazság
p s én virrasztottam egész éjszaka.
p
p
p Égő
p Leégeti bőröd a tűző nap,
p Anyagilag is éppen le vagy égve:
p évek óta „átmeneti” pénzzavarban…
p A házad is ég, mint a Reichstag…
p Arcodról is leég a bőr: lebukott hazug
p S pojácáskodással is égeted magadat
p
p
p Bújócska
p El- és bemenekülő
p Az állandó döntéshelyzet,
p a folyamatos felelősségvállalás
p elviselhetetlenül terhes a számára:
p diliházba, rendházba, uniformisba stb.
p bújik el, ahol bármit tehet/mulaszthat,
p illetve ahol más mondja meg, mit tegyen...
p
p
p Sánta kutya
p Más tollaival ékeskedik,
p mintha ő ölte volna meg a hétfejű sárkányt
p Egy rövid ideig sütkérezik más dicsfényében –
p majd annál kínosabb a blama, a pofára esés…
p
p
p Talányos
p Enigmatikus
p Rejtvényekben beszélsz,
p hogy semmit-mondásodat leplezzed
p sok idegen szót használsz, hogy ne értsem
p (orvosi, jogászi, tudományos tolvajnyelven)
p így is, úgy is magyarázható költői képekben,
p dodonai módon, számon-kérhetetlenül jósolsz stb.
p
p
p Felhajtás
p Sok hűhó semmiért
p Hegyek vajúdnak és egérke születik
p Egy életen át terrorizálod családodat,
p S a végén életműved egy „ismeretlen remekmű”
p „jobb esetben” egy üres vászon/rosszabban: giccs stb.
p
p
p Mocskos
p Nem mosod kezeidet
p Leépülés, önelhanyagolás lavina:
p először csak lábat, feneket nem mosol,
p azután már kezet és szájat, nyakat stb.,
p de ruhát és alsó- és ágyneműt se
p (majd megideologizálod állapotod:
p hiszen az állatok sem mosdanak...)
p
p
p Kőszikla
p Péter nagy hangon fogadkozik:
p ő ki fog tartani tűzön-vízen át stb.,
p majd az első nehézségben, szorongattatásban
p háromszor is megtagadja a rajongott mesterét...!
p (mégis sok bízatik rá, mert ismeri már esendőségét,
p így majd nem esik nehezére másokkal irgalmasnak lenni)
p
p
p Pofozóbábú
p Némán, pisszenés nélkül
p tűröd a főnökeid, elöljáróid
p szó szerinti és képletes rúgásait,
p ami fáj a testnek, de sokkal inkább a léleknek,
p viszont tartasz egy kutyát, akibe te is belerúghatsz
p
p
p A szorgos és a rest
p Amikor szörnyen megirigyled
p szorgos mostohahúgod szerencséjét,
p és ezért te is elmész oda szolgálni,
p ahol ő nemrég gazdag jutalmat kapott,
p de éppen a lényegben, a szellemiségben nem követed,
p s megszégyenülve, világ csúfjára kullogsz, kotródsz haza…
p
p
p Mechanikus utánzó
p Egyszer volt Budán kutyavásár...
p Amikor a gazdag szomszéd eladja mindenét,
p mert látja, hogy a szegénynek megvették a kutyáit...
p Az egyik jómódba kerül, míg a másik tönkremegy
p (Így lesz az utolsóból első, és az elsőből utolsó)
p
p
p Helycsere
p Koldus és királyfi
p Mindkettő szeretne a másikkal helyet cserélni,
p mert kívülről csak a - képzelt előnyöket látja...
p S ha valahogyan - a mesében - teljesül a kívánságuk,
p nem győznek szabadulni és mihamarabb visszakerülni...
p (de azért nem volt haszontalan a megtapasztalásuk,
p amit amúgy történetüket olvasva bárki átélhet...)
p
p
p Önégető
p Az kiabál, akinek a háza ég
p (mintha nem ő lenne bajban)
p akinek meg épp nem ég a háza,
p az meg közönyösen szemlélődik,
p hisz ő csak a szomszéd ház lakója…
p
p
p Bárd Miklós:
p A bolond óra
p
p Porszem volt, egy kis kvarc, mely könnyü lévén
p Belovagolt egy sugárkévén,
p S hogy, hogynem, addig hancuzott az űrbe’,
p Mig belehullt az óraműbe,
p S a vén klepsidra, mindazóta
p Meggabalyodott bolond óra:
p
p Rosszul mutat és rosszul muzsikál.
p Ki ilyen bajra szert, gyógyírt talál,
p Én hírneves hű óra-doktorom,
p Segíts ez ódon muzsikás lomon.
p Nincs itt hiba kerék, rugóba’,
p Mégis hibáz a bolond óra.
p Tégy lupét, keresd, s hogyha megleled,
p Vedd ki belőle azt a porszemet.
p
p 1930.
p
p
p Bolond-órás
p Azon időpont/szak,
p mely alatt a bolondokra
p különösen rájok jő az észzavarodás,
p s nagyobb fokban dühöngnek, sírnak,
p nevetnek, káromkodnak, stb. mint rendesen szoktak.
p Köznépi nyelven: bóna óra. Ismét rájött a bolondóra.
p
p
p Bolond
p Április bolondja
p és május szamara -
p bolondot csinálsz magadból
p majd a bolondját járatják veled…
p
p
p Juhász Gyula:
p Április bolondja
p
p Benned születtem, édesbús, szeszélyes
p Tavaszi hónap, felleges derűs,
p Mikor a rétek lelke már fölérez
p S brekeg a vízben száz bús hegedűs.
p
p A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
p Holdtölte volt - tavaszi anda hold -
p S a szőke fényben az éjet betöltőn
p A vizek népe mind nászdalt dalolt.
p
p Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
p Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
p És sírvavigad, mint a honi ének.
p
p Mások világgá zengő zongoráját
p Én nem irígylem. A magad cigányát
p Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!
p
p
p Álterhes
p Gyereket beszéltek a hasadba,
p s már magad is gömbölyödni látod?
p Amikor éppen a hasbeszélő szól hozzád,
p akkor te azt isten hangjának, szavának veszed…
p
p
p Menthetetlen
p Jó király – rossz tanácsadók?
p Hízelgőkkel veteti magát körül,
p s így nem lát(hat)ja, hogy meztelen!
p És jaj neki, ha nem jön egy gyerek,
p aki még nincs beépülve az érdekhálóba,
p akit még nem tettek cinkos bűnpártolóvá,
p akinek van még tiszta látása és mersze…
p
p
p Színlelő
p Színház a világ
p Csak majd a halálos ágyadon vallod be…
p Hogy soha ne rontsd el a kedvesed jókedvét:
p inkább mindvégig boldog szeretőt játszol, színlelsz…
p Vagy olyan elváltozást/betegséget „produkálsz”,
p ami korlátozza, vagy ki is zárja az aktust,
p s esetleg elnézed társad félrelépéseit,
p ha elzárkózol „perverz” kielégítésétől...
p
p
p Coitus
p A „házastársi kötelességhez”
p A béke kedvéért igyekszel jó képet vágni
p Enélkül - sajnos - nem lehet ma még gyereked.
p (Vagy mégis? Keresed ezeket a lehetőségeket...)
p De azután már semmi örömködés, élvhajszolás!
p (amúgy meg inkább ez egy gusztustalan aktus...)
p
p
p Elfojtó
p Az ösztönök állatias dolgok!?
p A nevelés ezt kiirtja, elfojtja stb.
p Csak a faragatlan büfög, csámcsog -
p lám: mások illedelmesen táplálkoznak...
p Csak a vadember akar extázisba kerülni:
p az amúgy csak gyereknemzést szolgáló ágyban,
p a Keresztény nő épp csak elviseli a nemi aktust…
p És vajon mikor jön, mert jönni fog a detonáció,
p a másik végletebe átcsapás – vagy marad
p a kielégületlenség és pl. a házsártosság…!?
p
p
p Ösztönös
p Az ösztön a bennünk élő isten?
p Ahogy az életösztön, úgy a nemi is?
p És te úgy teszel, mint a kanos kan kutya:
p Ráugrasz minden veled szembejövő nőstényre…
p Egy kedvéért nem mondasz le az összes többiről…
p (pedig Isten adta az önuralom erényének esélyét,
p a bölcs mérlegelés képességét is: a kevesebb több)
p
p
p Vaksági eskü
p Ígéri, szentül fogadja:
p Az esküvő után rá se néz más nőkre!
p Igaz, egy idő után nőként már a feleségére se
p Leépül fogékonysága a női szépség erotikájára...
p (mintha szerzetes élne az apácává tett nő mellett)
p
p
p Protezsált
p Sokáig áltatod magad,
p Pedig csak a protekció segített -
p De csak addig a nagyon kínos pillanatig,
p amíg egyszer fel nem gördül a függöny...!
p
p
p Büszke „beteg”
p Amit szégyellned kellene és gyógyítani,
p Azzal dicsekszel: pl. munkaalkoholizmus!
p Pedig a betegség felismerése/tudata nélkül
p Még minimális esélyed sincsen a gyógyulásra…
p
p
p Gyászos
p Nap, mint nap úgy teszel
p Mintha a férjed még mindig élne:
p Lakásodból múzeum, kripta, emlékház lesz
p (mindent a szemnek, semmit a kéznek...!?)
p
p
p Állati jó-rossz
p Mint állatbolond
p a kiskutyádat élettárssá emeled,
p a reá öntöd szíved minden melegét!
p Vagy elzárod magad a (házi)állatoktól,
p S csak potenciális ennivalót látsz bennük,
p s nem társat, tanítót és tanítványt stb. stb.
p
p
p Sajó Sándor:
p A VÉN BOLOND
p
p Emberek, asszonyok,
p Itt vagyok, ragyogok;
p Gyertek ide, verset mondok,
p Ne féljetek, nem bolondot,
p Csak egy kicsit eszelőset,
p Csiklandozva reszelőset….
p .
p Kerekecske, dombocska,
p Hargita meg Tátra –
p Sokezernyi gombocska
p Gurul, gurul hátra;
p Ezer ördög hempereg,
p Valahol egy domb van,
p S én már sírni sem merek
p Bolond bánatomban;
p Ezer ördög rám mered,
p Attól van ily nagy meleg
p E magyar pokolban…
p .
p Asszonyok, emberek,
p Nagykunság, Kiskunság!
p Gyertek, no, közelebb –
p Tudjátok, mi ujság?
p Tudjátok meg: nincs már víz a Dunában,
p Fönt elapadt, lent leszaladt bujában;
p Minden vizünk leszaladt,
p Minden hegyünk elszaladt –
p Néztem, néztem – szívem majd hogy megszakadt…
p Égszakadás, földindulás –
p Egy a csárda, sok a dudás.
p Tisza vize tán ezért oly zavaros,
p Így legalább – magyaros…
p .
p Ki vagyok én, itt akárki megmondja:
p Vagyok én egy okos falu bolondja;
p Falum, falum, okosom,
p Hol van az én somfa nyelű fokosom?
p Szegény fokos, leolvadt a nyelérül,
p Szegény nyele, kirothadt a helyérül,
p Pedig azon, hejh! sok volt a rovás már,
p Azt se tudom, mennyi veszett Mohácsnál…
p .
p Kalapom szememre vágom –
p Elhervadtál, szép virágom;
p Virág, virág, gyöngyvirág…
p Volt itt régen szebb világ,
p Nap is sütött fönt az égen –
p Édesanyám is volt nékem…
p – Ha bemegyek a templomba,
p Ott zokogok bánatomba',
p Mért öltem meg az én édesanyámat,
p S mért nem öl meg engemet a búbánat!
p .
p Ha bemegyek a kocsmába,
p Nóta kell a bú borába:
p Húzd, cigány, a búsat –
p Sirasd azt, hogy magyar vagyok,
p Árva vagyok, szegény vagyok,
p Koldusnál koldusabb…
p Aki búsul, menjen ki az erdőbe,
p Bús gerlice lehet ott kint belőle;
p Ha nem illik bús gerlicemadárnak,
p Válasszon egy jó faágat magának –
p Én is mennék, hej, de mire kiérek,
p Csak azt látom: egész erdő leégett –
p Erdő, erdő, ég az erdő!…
p Hajhó, csudaszép volt!
p A pokol tüze szétfolyt
p A sötétben,
p Riadás a nagy éjben,
p Odafönt vörös égbolt!
p – Ég a magyar erdő!
p Magyarok, befelé!
p Nincs út kifelé!…
p Nyaldosva közelgnek az álnok
p Kígyószemű lángok:
p Sziszegnek a szörnyek,
p Reccsennek a törzsek,
p Pattognak az ágak,
p Sír az avar –
p Benn ég, aki benn van,
p Jaj neked, magyar!…
p Félrevertem száz harangot,
p Riadozva szállt a hangjok,
p .
p Kongva-bongva, zengve –
p Elolvadtak a harangok,
p Elnémultak mind a hangok,
p Üszkös kötél maradt a kezembe'…
p Leégett a magyar erdő,
p Benne égett múlt, jövendő,
p Minden kincsem ott veszett az erdőbe',
p Magam mért is menekültem belőle?
p Fecskeszárnyú gyászkabátom
p Mással én már föl nem váltom,
p Bár a színe zöldbe sárgul – jaj be kár!
p Így vall most a szegény úrra,
p Ez tanultság, ez kultúra,
p Svábbogárból így lesz lassan cse'bogár.
p .
p No, bolond – mit nevetsz?
p Vigasztalj meg, ha szeretsz,
p Ha hiszed, hogy kivirul még valaha
p Ez a magyar Szahara.
p .
p Csitt!
p Jer közlebb egy kicsit,
p Titkot mondok:
p Temetésre szólt az ének,
p Nem hallották, csak a vének,
p Vén bolondok;
p Nagy halottat vittek, vittek.
p Tudjátok-e, kit temettek?
p Engem, téged, mindnyájunkat:
p Ezeréves országunkat;
p Beleölték vérfolyóba,
p Tették hármas koporsóba,
p Mint egykor a hun királyt –
p Sírba vitte saját népe,
p S azt se mondja: be kár érte –
p Senki egy jajt nem kiált…
p Én se!… én már kacagok,
p S ha kacagok, kinek arra mi gondja?
p Nincsenek már magyarok,
p Én se leszek halott ország bolondja!
p .
p Ejhaj, igyunk rája!
p Úgyis elnyel a sír szája;
p Gyáva népnek nincs hazája –
p Világ népe mind megveti,
p Még az ég is kineveti –
p Úgy kell neki, úgy kell neki! –
p Így kell szegény vén bolondnak
p Sírva porba hullni,
p Sírni, jaj, hogy ilyen népnek,
p Ilyen jónak, ilyen szépnek
p Mért kell elpusztulni…
p
p (1923)
p
p x
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…
p x
|