|
Eugéniusz:
Létrontás vagy javítás -
Egymondatos szabad ötletek -XI.
Nagy Életminőség Jenciklopédia
Ami az/egy ember hatalmában áll,
magának/másnak ártani/használni
Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Komjáthy Jenő
A homályból
Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém:
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én.
.
Míg más napok ragyogtak erre
S imádta őket mind a nép;
Addig szívem nem látta egy se,
Nem érzé tiszta, nagy hevét.
.
Sugaramat nem verte vissza,
Magamban égő láng valék;
Világomat gyönyörrel itta
Csupán a könnyű, tiszta lég.
.
Csupán a boldog csillagokra
Néztem föl a nagy éjszakán,
Velük keringve és lobogva
Epedtem felsőbb lét után.
.
De mostan szívem szerteárad,
Gátját szakítva szétömöl,
Keresve földi, égi társat
Kire borulni szent gyönyör.
.
Melege, fénye széjjelomlik
Elűzve a sűrű homályt
És millió sugárrá foszlik,
Hogy minden szívet járjon át.
.
Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam!
Szakadj a boldog összeségbe,
Hova minden világ rohan!
.
Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel: beszélj!
.
Ölelni vágyom a világot
És sírni milliók szívén;
Beoltani e tiszta lángot
Vágyom milliók szívébe én.
.
Oh jöjjetek velem repülni,
Velem zokogni, zengeni,
Egy érzelemviharba dülni,
egy Indulatba rengeni.
.
Szívembe' hordom én a lángot,
Szívembe' hordom a napot:
Oh, gyújtsatok rokon világot!
Én látok: ti is lássatok!
Komjáthy Jenő
ÁRNY
Egy gondolattól nincsen pihenésed,
Zord réme kísér mindenüvé téged,
Nyugodni sír ölén se hagy:
Akármi lennél, bármi voltál,
Elméd erős, a szíved oltár:
Tennenmagadnak árnya vagy.
.
Megfogni lényedet - tudom - szeretnéd,
Erőid égi pompáját kifejtnéd,
Elégsz a vágytól, hogy haladj;
Hiába futsz hatvány-erővel,
Belátod sírva majd idővel,
Hogy tenmagadnak árnya vagy.
.
Érezned kell a roppant űrt magadban,
Betölthetetlen és áthághatatlan,
Hiába forr a szív s az agy;
Nem nyughatol meg semmi célon,
Kacagva kísér, hajt a démon:
Tennenmagadnak árnya vagy!
.
Teremtés szégyenét itt látva ebben,
Ez, ami rád vadász mindenha lesben,
Légy bármi jó, légy bármi nagy;
Elégsz a vágytól, megragadnád,
Sötét szeméből gúnyt lövell rád:
Csak tenmagadnak árnya vagy!
.
Atóm vagy s mégis végtelen mivoltú;
Úr vagy, ki szolgál és király, ki koldul,
Az istenálmok roncsa vagy;
Örvény a lelked, színre csilló,
Örök a lényed, élted illó,
Magadnak létlen árnya vagy!
.
Mit szomjazol mindegyre telhetetlen?
Nyugtot nem lelhet az, mi véghetetlen,
Vágyakbul újra vágy fakad,
Szomjad növekszik egyre jobban,
Nem oltható lángokra lobban:
Magad magadnak árnya vagy!
.
A gondolat haláli szárnya rebben,
S meghűl a vér a kékellő erekben,
Ifjú szivedhez odafagy;
Szépítenéd és eltagadnád,
Ám démonod ujjal mutat rád:
Árnyék! Magadnak árnya vagy!
[Szenic, 1890. szeptember 8.]
*
p 1
p
p Részegen nem vezet, csak gyogyósan-gyagyásan: ön/közveszélyes
p Ez az ő mentsége: „csak” egyszer aludt el a volánnál – „családirtás” …
p
p A sírást holtig szégyellő fiú-férfi, aki nem tud így megkönnyebbülni,
p vagy az érzelmi zsaroló bőgőmasina, aki utolsó „érvként” beveti ezt…
p
p Három kívánság mesék azokról, akik az egyszeri, első-utolsó,
p vagyis soha vissza nem térő jó alkalomból csinál balszerencsét…
p
p Szennyesteregető: a sértett családtagok a bíróságon perre mennek
p A tyúkért pereskedő legalább egy disznót veszít: az ügyvédzseb tömő
p
p Nincs már becsületszava, hiába fogadkozik, ő már eljátszotta azt
p Játszi könnyedséggel elszórakozta, kínkeservesen szerezheti vissza…
p
p Az élethely-tévesztő „rút kis kacsa”, akit gúnyolnak, kiközösítenek,
p pedig szép hattyúnak született, „csak” nem találta meg az élethelyét…
p
p Addig hencegően „bátor”, igazából vakmerő, amíg az italozása tart
p A kocsmai hőbörgő, aki otthon/hivatalban papucs/meghunyászkodó
p
p Rossz, elhasznált, büdös levegőt szív be: mert nem mer szólni,
p vagy parancsszóra non stop maszkot visel/nincs lakásszellőzés stb.
p
p Aki csak a munkabért nézi, s ha elég sok, bármit elvállal,
p nem érdekli a zajártalom, méreggőzölgés, rossz munkahelyi légkör stb.
p
p Akinek fogalma sincs, hogy a munkájával miben vesz részt –
p ő csak egy csavar a gépezetben: atomerőmű/bomba – neki mindegy….
p
p Ő is „katona”: a hallgatólagos engedelmével betörték, idomították,
p és ezek után ő már az élete végéig könnyen mozgatható vezényszóra
p
p Ő egy mindig jól, jobban járni akaró rigorózus boltos, könyvelő:
p aki kimutatást vezet: pontosan mennyi is az adott/kapott szívesség
p
p A jégszívű, ezért mindig fázó, ház/országfelgyújtó Didergő király,
p akit csak egy gyermeki szív könyörgése ébreszt rá: nem tud szeretni…
p
p
p 2
p
p A szellemi/lelki könnyűbúvár, pedig az igazgyöngy jó mélyen van
p Aki olyan művet, zenét stb. nem fogad be, ami lelke mélyére láttatná…
p
p Aki rettegve-őszülve időzített bombán ül, de nem hatástalanítja
p Aggódva figyeli a betegsége súlyosbodó tüneteit, de okát nem hárítja el
p
p Aki a többiek rovására szegi meg titokban a játékszabályokat:
p a közös legelő csapdás rablógazdálkodó - termőföldből sivatag lesz!
p
p Akinek a családi prüdéria, álszemérem ellen csak a trágárság,
p a szemérmetlenség stb. az ifjúkori lázadása: de végül úgy is marad
p
p Tudathasadás: te vagy az üldöző és a – magad elől - menekülő is
p Aki az önhibája miatt kergeti magát újabb házasságba, majd tovább…
p
p Egy balek analfabéta: aki se írni, se olvasni nem tud, ráadásul
p pont a kezelő orvosának diktálja, az meg át is írja, a végrendeletét…
p
p Aki hiábavalóságokra pazarol drága, mert oly véges életidőt,
p és ráadásul magától nem távol tartja, de marasztalja az időrablókat
p
p Akinek a háborús, vészhelyzeti, katasztrófa alatti indokolt spórolás
p már olyannyira a vérévé vált, hogy úgy is maradt, nem tud változtatni…
p
p Ha ma a becsületes munka eredménye „csak” a tisztes szegénység,
p ő ebből kitör, s lesz ferde úton, lebukástól rettegő boldogtalan „gazdag”
p
p Aki azt hiszi, hogy ő a például a „diáknyomorából” kisegítendő
p csak a szép testét kiáruló, hisz nem is csókolózó: a lelke így ép marad…
p
p A humor magaslatáról, ha felhágna rá, eltörpülne az „óriási” gond
p És jókedvűen töltené az életét: tudna-merne magán is jóízűen nevetni
p
p Aki mindent elviccel, mindenből tréfát űz, nem lehet komolyan venni,
p és így hiába is ad le vészhelyzetben segélyhívást, csak nevetnek rajta…
p
p Komoly kötelességtudatos felnőtt, felelős funkcionárius stb.
p aki úgymond „ezért” mindig oly sótlan, nyársat nyelt, komor stb.
p
p x
Komjáthy Jenő
BOLYONGJAK...
Bolyongjak elhagyottan, árván,
Dobjon mindenki rám követ!
Nem bánom én, akármi vár rám,
Amit a végzet hoz: jöhet.
.
Hadd ünnepeljen vérszopó gazt
A nép, mely még most gyáva rab,
Megnyugszom, hisz nem tudja ő azt,
Hogy lelkem fényes, mint a nap.
.
Boruljon életemre átok,
Mint nemes ércre a salak,
Raboljátok ki a világot:
Csak téged, Isten, lássalak!
.
Bár reszkető, sovány kezembe
Nyomjátok a koldusbotot,
Szememből büszke fény lövellne,
Mert boldog én és dús vagyok.
.
Csak árnyamat dúlhatja szégyen,
A fényt magammal hordozom,
Szivembe van beírva mélyen
A boldogság, a hatalom.
.
Csak rajta hát, üssétek árnyam,
Civódjatok a hűlt nyomon!
Én azalatt, kibontva szárnyam,
Repűlök égi tájakon.
.
Kit ti szerettek, meg van ölve;
Üldözzetek, mit bánom én!
Az eszmehon enyém örökre,
Enyém a hatalom, a fény!
[1890. január 12., 1890. szeptember 19.]
Komjáthy Jenő
DACBÓL
Dacból, haragból szívem összetéptem.
Itt állok egyedül, némán, sötéten,
Ajkam vonaglik lázas reszketésben.
.
Dacból, haragból mindent összetörtem,
Ami mosolygó, édes volt köröttem,
Kéjt, örömet magamtól messze löktem.
.
Szilaj gyönyörrel mindent összedúltam,
Mi égetett, fájt és emelt a múltban,
Kegyetlen kézzel önszivembe nyúltam.
.
Mámort ivám, hevertem rózsaágyon,
Csüggtem sok csillogó parányiságon,
De fölriadtam: másra, többre vágyom!
.
Fejemet égeté a púha párna,
Fojtogatott az élvek rózsajárma,
Magasba tört most lelkem álma.
.
Szóltam: lemondok, mindenről lemondok,
Miért hevülnek annyian bolondok,
Puhány érzésre lágy rimet se mondok.
.
Küzdék; a lomha békét megvetettem,
Harc, lobogó csaták után epedtem,
Bosszút lihegve, mindig lelkesebben.
.
Jártam sürű tömegben. Taps viharzott.
Ragyogni láttam számos büszke arcot,
Hír, pompa, taps amint együtt kavargott.
.
S kérdém magamtól olykor elborúltan:
Minden ragyog; hát sűrü ködborúban
Mért jársz te köztük, mért jársz koszorútlan?
.
Hamar beláttam: jobb, hogy ismeretlen,
Mi szép, mi nagy e vágyak dúlta mellben;
Beh jó, hogy lelkem tőlük illetetlen!
.
Nem vont könnyű siker, vásári lárma,
És ködruhában, nesztelenül járva,
Maradtam ismeretlen, néma árva.
.
De végül untatott e dőre játék,
Egyhangu és sivár nyugalmu tájék,
És zúgolódva fönnen így kiálték:
.
Sors! Mért vetettél ilyen környezetbe?!
Nincs élet itt, régen kiszíva nedve,
Lehelj hát lelket a lélektelenbe!
.
Isten! Ki földi léttel fölcsufoltál,
S szivembe lángot, olthatatlant oltál,
Te lásd, ha martaléka lesz az oltár!
.
S kiáradt lelkem féktelen szavakban,
Ki hallja: érezi tüstént hatalmam,
Hol tett az íge és erő a dallam.
.
Nem írom nevemet futó habokra,
Emléket nem rovok sívó homokba;
Dőljön, aminek dőlni kell romokba!
.
Ah, tűz a lelkem! És szivem ha dobban
Forró gyönyörben, égő fájdalomban:
Nem langyos permeteg, tűz van dalomban!
.
Hajlítva mindég, sohasem hajolva,
Átömlik vérem lángoló dalokba,
Égő haragba, zengő viharokba.
.
Örökre szól a dal! Örökre zajlik,
S a büszke szó a síron túlra hallik:
A teste eltört, lelke még se hajlik!
[Szenic, 1890. július 24.]
*
p 3
p
p Neki még mindig játék az egész élet: minden visszacsinálható –
p pl. a kilőtt helyett átmenetileg az üvegszem is jó, mert visszanyerhető
p
p Akinek csak egy ádáz létharcos robotolás az élete: struggle for life,
p maximálisan hiányzik belőle a könnyed, ötletes, felszabadító játékosság
p
p Aki elhiszi, hogy tényleg az egész világ az ő esküdt ellensége
p és ezért neki mindenki ellen létharcot kell vívnia (lásd: cigány-himnusz)
p
p Aki először még nem mer szólni, még új fiú, frissen megtért stb.
p majd harmadnapra már meg is szokja, hogy egy büdös ketrecben „él”
p
p A tüzet már csírájában el nem fojtó/a szomszéd ház égését bámuló,
p akinek ezért martaléka lesz az élete munkájával felépített háza is…
p
p Mindent „tudatosan” csinálna, még a járást, és a ki-és belégzést is,
p nem engedi: második természet/vegetatív működése tehermentesítse
p
p A magát örök szolgaságra ítélő, mert egy idegen istenképet imádó,
p ami szerint ő csak egy eszköz a kiválasztott nép céljainak elérésére
p
p Agyaglábú óriás, kétlábú szék, és az egylábú mankós ember,
p aki nem támaszkodik a legnagyobbra, a benne rejlő isteni szellemre
p
p Aki úgymond a maga ura, őneki nem parancsol senki,
p pedig csak akkor beszélhet, ha kérdik, amúgy „Kuss!” a neve
p
p Aki a neki csak jót akaró mosolygó cukros bácsi, vagy ügynök stb.
p kedves szavait elhiszi, és névértékben veszi, aki a javát el is veszi…
p
p A hízelgő, az igazmondással a szakítást nem kockáztató álbarátok
p miatt is egy téves pályán futó, és ott rekedő, kínlódó kudarcos életű
p
p Az ún. bölcset csak külsőségeiben, főleg különcködésükben.
p de abban maximális igyekezettel majomutánzó kis epigon, imitátor
p
p Aki mindenkitől három lépés távolságot megkövetelő:
p ki simogatná, ki ölelné így meg? A testkontaktus-hiánybeteg…
p
p
p 4
p
p Kisökörként nagy Jupiternek képzeli magát: pofára esik
p Ő az a „Mohamed”, aki azt várja, hogy a hegy jöjjön őhozzá…
p
p Szájhős, csak a szája jár, de olyan kis legény, hogy még
p egy leányt csókolni sem mer, mert fél, hogy nem kapja vissza
p
p Mértéktelen: ami kicsiben, elegendő mennyiségben
p az orvossága lenne, az nagyban a halálos mérge lehet/lesz…
p
p A hamis mellett minden illúziót porig romboló rontó-bontó
p Aki nem tudja magát beleélni még egy színdarab előadásába se
p
p Ő csak „naturálisan” látja és láttatja pl. a csókot: gusztustalan,
p mert két embernek összeolvad a szája és abban a nyála is stb. stb.
p
p Aki a szutyok, mocskos mosdóvízzel az édes gyereket,
p vagy egy rossz pappal magát a Jóistent is pöcegödörbe kiöntő
p
p Aki ősbizalommal, naivan még a nagyvárosban is
p egy becsületkasszába gyűjti a munkatermékeinek az árát…
p
p Aki betegesen rosszhiszemű, s bezárkózó lesz és marad,
p ha őt egyszer egy pohár vízért bekéredzkedő tolvaj meglopta
p
p Az örök halogató, mindenre ráérő Pató Pál uraság:
p még a tűzoltómunkát is a körmére égető, másnapra áttevő…
p
p A gyorsan és nagyon felbuzduló, fellelkesedő, tettvágyas,
p de nem kitartó, és nagyon hamar feladó ún. szalmaláng lélek
p
p Az önfelmentő/önbűneit ajnározó, vagy mismásoló,
p magán nem javító, de inkább ádáz bűnbakkereső boldogtalan…
p
p A csalárd róka-gólya vendégség mindkét bús kárvallottja,
p akik sohasem élik át a vendégszeretet/barátság sok-sok örömét…
p
p Ő kedvtelenül nem fog semmihez, nem főz ebédet: azon nincs áldás?
p De ha nem is kezd a munkába, akkor nem is jöhet meg a kedve sem…
p
p x
Komjáthy Jenő
MAGAMHOZ
- 1891. jún. 22. -
Ne sírj, ne sírj! Ó, hagyd a múltat!
A lélek könnyei a porba hullnak;
Növényi táp lesz büszke véred,
Hogy lenne zöldebb,
A satnya földet
Termékenyíti szenvedélyed.
.
S mi lesz a szellem drágasága,
A gondolat gyönyörvilága?
Miként a hang eloszlik, elhal;
A légbe olvad,
Miként az illat,
Eltűnsz te is egy halk sohajjal.
.
Múltaddal, jobb, számolj le végképp,
Halottaidnak hagyj te békét,
Hozd rendbe gyorsan számadásod!
Siess előre,
Ugorj a tőrbe,
A sírt magadnak ássad, ássad!
.
Ne sírj, ne sírj! Minden hiába,
Csak egy van még számodra hátra,
Egy vígaszod van, föld betegje:
Mit szíved óhajt,
Eljő a nap majd,
Elszállsz, eloszlasz kéjelegve.
.
Hiába sírsz. Te nagy beteg vagy.
Minden kigúnyol, minden elhagy;
Kegyetlen rend uralg terajtad.
Örök magányod,
Örök a bánat,
Amely lezárja dalos ajkad.
.
De kéj lesz majd oszolni széjjel,
Eggyé olvadni a nagy éjjel,
Megsemmisülni csepprül-cseppre!
Derűl a gondég,
Van vígaszod még:
Gondolj a sírra, lét betegje!
Komjáthy Jenő
EUTHANÁZIA
Dib-bád öröm s ti tünde élvek,
Ragyogó, gúnyos semmiségek
Suhanjatok el nyomtalan!
Rajongó szívem egyet áhít:
Meghalni boldogan!
.
Rohanjatok, ti pásztorórák!
Tiszavirág kéj, fürge nóták
Csak múljatok, csak múljatok!
S ti néma, hosszu, zordon árnyak,
Szivembe nyúljatok!
.
Dobjátok ki a léha kedvet!
Te vérgyönyör s ti vak szerelmek,
A tűzre mind, a tűzre mind!
Lelkemnek itt már szűk a pálya,
Csak fölfelé tekint.
.
Feledve minden földiséget
Egy gondolatnak lángja éget,
Hatalmas vágya megrohan:
Az üdvözítő kínok árán
Meghalni boldogan!
.
Ó, mondhatatlan lesz, mit érez,
Ha tisztamélyű kútfejéhez
E büszke szellem visszatér!
Dicső Halál! Ha üt az óra,
Jövel majd fiadér!
.
Jövel, jövel, rajongva várlak,
Hogy titkaid honába szálljak,
El nem riaszt már semmi vész!
S merészen, gyorsan, szent erővel
Ragad egy égi kéz.
.
Ragadj, ragadj dicső egedbe,
Szépségeit hogy lelkesedve
Kutassam és daloljam én!
Lelkem csak lelked szomjuhozza,
Világok üdve, Fény!
.
Repülve mindig magasabban,
Itt hagyom az omló salakban
A földi vágyat, földi kínt;
A mindenségnek napja süt rám,
Szellője meglegyint.
.
S repülve mindig sebesebben,
Fürdöm a zajló fényelemben,
Ó, mérhetetlen gyönyörök!
Meglátom arcod, titkos Isten,
Fönséges és örök!
.
S mit hasztalan kutattam én lenn,
Egyszerre mind előmbe lebben,
Föltárod, ó, dicső Halál!
Igazság, látom szűzi arcod,
Ölellek, Ideál!
.
Igy akarok meghalni bátran!
Enyém lesz, mit e zabolátlan,
E nagyralátó szív kiván;
Nem lészen veszteség a nemlét,
Hanem boldog hiány.
.
Igy akarok meghalni tisztán!
Áttörni sírom sűrü titkán
Láng lelkem már repül, rohan!
Eldobni létem tört alakját,
Meghalni boldogan!
.
Igy akarok meghalni büszkén!
Lobogva töltött élet üszkén
Elégni gyorsan, könnyedén!
Nem siratom, mi összeomlott,
Örökké élek én!
.
Elégek én ragyogva fényben,
Szétáradok az összeségben,
Magamat égbe ragadom,
Az ősi honba visszatérek
Tisztán és szabadon.
.
[Szenic, 1890. szeptember 18.]
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…
p x
|
