Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások XVII.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



p Petőfi Sándor

p JÓKAY MÓRHOZ

p

p Miért szeretsz te engemet,

p Kit annyian gyülölnek?

p S én, aki annyit gyűlölök,

p Téged miért szeretlek?

p Szeretlek téged, oh barátom...

p Nem, nem barátom!... megbocsáss,

p Hogy e gúnynévvel illetélek;

p Mert a jelenkor gyermekének

p E szó "barát" csak gúnyolás.

p .

p Percenként jobban-jobban el-

p Sötétül láthatárom,

p De én éltemnek éjjelét

p Nem rettegem, sőt várom...

p Hisz annál fényesebb a csillag,

p Minél sötétb az éjszaka.

p Tudom, mert a szív mondja nékem:

p Te lész sötét, kietlen éjem

p Hamvadhatatlan csillaga.

p .

p Nem hiszek én már senkinek,

p Nincs senkiben bizalmam,

p Mert életemben sokszor, ah,

p Oly sokszor megcsalattam.

p Bizalmam várát fölgyujtották,

p Ledöntötték az emberek;

p Romjai között egy ép oszlop van:

p Te állasz ott... csak te... magadban...

p Téged le nem dönthettenek.

p .

p Szentül hiszem, ha a világ

p Elfordul is szivemtül,

p Ha a világnak ajakán

p Rám átkok átka zendül:

p A te ajkadról akkor is még

p Reám csak áldás lebben el...

p Ha az egész világ egy kéz lesz,

p Mely eltaszít, miként dögvészest:

p Kezed még akkor is ölel.

p .

p Tudom, hogy így tesz a világ,

p Hogy így fog tenni vélem.

p Fejemre köveket hajít,

p Míg éltemet leélem.

p S hóhéraim, ha halva fekszem,

p Agyonveretve, egykoron:

p Koporsómhoz majd odalépnek,

p S melyet elébb megkövezének,

p Babérral födik homlokom.

p .

p Oh e babér, amellyel a

p Világ magát gunyolja,

p Ez a babér, ez a babér

p Velőm égetni fogja.

p De nem soká tart égetése...

p Te, lelkem megmaradt fele,

p Hozzám te szinte eljövendesz,

p És koszorúmra könnyet ejtesz,

p S eloltod lángjait vele.

p

p Pest, 1845. október 16. - november 25. között

p

p

p Petőfi Sándor:

p Egy fiatal íróhoz

p

p Üdvezellek, ifjú pályatárs,

p Pályatársam s szeretett barátom!

p Egykor én terólad jósolék,

p S jóslatom most teljesedni látom.

p .

p Láttam egykor egy kis felleget,

p S megmondtam, hogy ebből fergeteg lesz.

p E kicsiny felhőcske te valál,

p És most villámterhesen közelgesz.

p .

p Jőj és ontsd lelked villámait,

p S lángjaikkal gyujtsd föl a világot;

p Rendűljön meg a föld, amidőn

p Mennydörgő jelszódat elkiáltod.

p .

p Hogyha majd villámlasz s mennydörögsz,

p Jőnek ellened zudúló hangok;

p Mert ha nagy az égiháború,

p Félre szokták verni a harangot.

p .

p De azért dúl a vihar tovább

p Minden félrevert harang dacára.

p Igy barátom, te se hajts ama

p Jajveszéklő emberek szavára.

p .

p Ekkép kellett volna nekem is

p Tenni sokszor ostromolt pályámon.

p Én e tehetetlen hangokat

p Figyelemre méltatám. Sajnálom.

p .

p Eh, megtörtént, mit sajnálkozom?

p Hadd szorítsam jobbod, ifju bajnok,

p Én, ki ilyen rokonszellemű

p Pályatárs után már rég sohajtok.

p .

p Fölléptél. Ez engem megujit,

p Hogy a sorompók közt ketten állunk.

p Most, barátom, küzdjünk, hadd legyen

p Győzedelmünk vagy vitéz halálunk!

p

p

p Nem

p hiszi el, hogy

p már éppen csak

p az ő „ádáz” ellensége

p mond valami igazat róla,

p így sem húz hasznot belőle

p (ő a hízelgő barátaira hallgat,

p az ellenséget meg csak gyűlöli,

p attól dafke semmit nem tanul…)

p

p

p A

p reggeli

p frivol csevegő

p rádió-műsorból

p felkapott „eszmével”

p estig valahogy még kihúzod?

p Akkor meg jöhet a piás illumináltság…

p a megvilágosodás helyett az elsötétedés…

p

p

p Eszméletlen –

p nincs magánál,

p ájultan fekszik/él,

p csak egy magatehetetlen,

p akaratnyilvánításra képtelen test.

p Nem eszmél, ébred rá, hogy ki ő stb.

p

p

p Eszme

p Akinek nincsenek

p eszméi, vonzó ideáljai -

p vagy ami még ennél rosszabb:

p akinek csak rögeszméi vannak,

p amitől még az isten se tántorítja el…

p Vagy: „eszmélnél, de eszme már

p csak az övé jut eszedbe…” (I.Gy.)

p

p

p Nem

p ő megy

p el a hegyhez,

p ha látni akarja,

p ő nem Mohamed,

p majd ő jön el hozzá:

p ölbe tett kézzel várja…

p

p

p Minden

p egyes napod

p egy folyamatos és súlyos

p vészhelyzet, amit túl kell élni?

p (A hiba nem a te készülékedben van?)

p Úgy rohangálsz, száguldozol, mint aki

p épp vizet visz a már majdnem szomjan halónak…

p

p

p A

p hiba

p az ön készülékében van...

p Ha pl. a szemüvegeden pl.

p egy piszok, egy folt van,

p akkor azt hiheted, hogy

p a világban van a hiba.

p Ha netán sötét az üvege,

p akkor mindent sötétnek látsz.

p És a pesszimista magára

p operált fekete szemüvege…

p

p

p Konformista,

p egy nyárspolgár,

p egy statisztikai átlag -

p aki azért olykor-olykor,

p legalább a fordított napon

p egy kicsit azért különcködik,

p majd ott folytatja, ahol abbahagyta…

p

p

p Homo

p Mohó

p Sokat markol

p és keveset fog,

p netán minden helyett semmit

p Sokat akar a szarka, de letörik a farka…

p Vagy a kincsesbarlangban, mint a mesében,

p megrészegedik, és elfelejti a jelszót,

p és így az végleg rá is zárul, vagy

p csak addig, míg jönnek a rablók…

p

p

p Nagyobb

p kockázat nélkül

p akarna, illetve szeretne

p nagy, sőt óriási üzletet kötni.

p Így lesz szélhámosok prédája…

p A „szabad piacon” ez esélytelen,

p de ha a kormánypárt-állam segíti,

p akkor monopolhelyzetből diktálhat…

p

p

p Tornából

p felmentett nyápic –

p egy katonaszökevény vagy,

p aki nemhogy a hazáját, de még

p a házát és a családját sem

p képes megvédeni…

p

p

p Nem

p gondoltál

p merészet, nagyot,

p és nem tetted fel rá élted,

p nyomtalanul válsz semmivé…

p Legfeljebb bebalzsamozott,

p mumifikált tested „él túl” …

p

p Fedezve

p tetézed a bajt –

p behunyt szem/struccpolitika

p A szőnyeg alá sepert szemét miatt

p előbb-utóbb a lába, sőt nyaka stb. törik

p

p

p Aktív,

p jószándékú

p be-avatkozásod

p csak növeli a bajt:

p táp-olajat öntesz a tűzre:

p pl. elmérgesedik, elfajul a vita,

p és veszekedés, sőt verekedés lesz…

p

p

p A

p sok kis

p hazugság,

p amit időben nem vall be,

p egyre több-nagyobbat szül,

p előbb-utóbb egy lavina lesz,

p ami őt hamar be- és eltemeti…

p

p

p Te

p sem

p adsz másnak,

p így te sem kapsz

p az Istentől amnesztiát –

p így mindörökre priuszos,

p büntetett előéletű maradsz

p

p

p Ön-szeretetlen

p Magadat se - jól - szereted,

p pl. magaddal irgalmatlan,

p vagy mindent elnéző vagy

p hát akkor még másokat,

p fele-barátot mily rosszul…

p Hisz „jó keresztényként”

p pont azt teszed velük is,

p amit önmagaddal…

p

p

p Rossz

p fokozatok

p Az egyik nem ismeri fel a hibáját,

p és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,

p a tanmese se róla, mindig másról szól -

p de azért elbizonytalanodik (moratórium)

p A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,

p nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…

p Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!

p

p

p Leskelődő

p Mások élik helyetted a Nagy Életet,

p te megelégszel a drukkolással, kukkolással?

p Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell,

p mert az egy kiválasztott elit kaszt osztályrésze…

p Az ennek ellenkezőjét sugalló népmesék hazudnak…

p

p

p Piszkító-tisztító

p Jobb ügyhöz méltó bugalommal

p mindenkit bemocskol, befeketít

p és így ő sem fog annyira kiríni közülük…

p Ha ő nem lett boldog, a másoké is hamis…

p Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre

p (még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)

p

p

p Heroikus pótcselekvő

p Pár- vagy hivatáskeresés helyett

p az egész világot akarja megtéríteni…!?

p A háta mögött levő/benne lakozó istent

p nem látva megkerüli akár az egész Földet,

p majd összerogyva, magába zuhanva kesereg

p egy ilyen ócska, Isten háta mögötti helyen…

p

p

p Ambivalens

p Az ellenkezőjébe,

p a másik rossz végletbe

p átcsapó viselkedésű lény

p Aki például a kocsmában

p egyre ittasabb állapotban

p egy „bátrabb” szókimondó,

p hőbörgő és hőzöngő nagylegény,

p de azután kijózanodva már otthon

p és a munkahelyén meghunyászkodó,

p nem ellenkező, nem „visszapofázó” …

p

p

p Meghunyászkodó

p A behódoló viselkedés

p Behúzni füled, s farkad

p Mindenben – őt dicsérve –

p a Másikhoz alkalmazkodni

p (de azért persze a háta mögött

p itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni,

p állandó belső ellenállással, ami egy

p egyenes út a krónikus cukorbetegséghez…)

p

p

p Csak az,

p pont annyi vagy,

p ahogy téged mások látnak –

p semmi kemény mag, csupa héj,

p ami szinte a végtelenségig hámozható…

p (Henrik Ibsen: Peer Gynt)

p

p

p Ne bomolj,

p mert úgy maradsz:

p egy bomlott egy-én,

p egésszé össze nem álló

p vegyes puzzle darabkák…

p (egy szétszórt – diabolikus)

p

p

p Csak akkor,

p ha sokat iszol,

p vagyis vedelsz,

p akkor fogad be

p a kis csapatod!?

p Pláne, ha még te is

p fizetsz - persze erőn felül…

p És te minden, bármi áron

p közéjük akarsz tartozni…

p

p

p A túl

p sok alkohol

p téged is öl, butít,

p családot bomlaszt,

p és nyomorba dönt,

p hajléktalanná is tesz…

p

p

p Mérték

p nem tartó:

p ami kicsiben

p még orvosság

p volt vagy lehetett volna,

p az nagyban már gyilkos méreg

p

p

p Az ital

p részben

p fel is szabadít,

p de egészben meg

p teljesen tönkre is tesz?

p

p

p Te

p egy veszett

p eb vagy, aki bele-

p harap az ételt adó kézbe,

p majd a rossz gazdádra, ill.

p az emberi közönyre panaszkodsz?

p

p

p Egy

p lépésre vagy

p a terített asztaltól

p és te mégis éhezel!?

p Neked derogál, hogy

p magadat szolgáld ki,

p vagy étekfogó nélkül

p paranoiásan nem (v)veszel,

p mert hátha meg akarnak mérgezni…

p

p

p Tantaluszi kín 1.

p Amikor úgy kínoznak, hogy

p a terített asztal mellé ültetnek,

p ahol mindenki jóízűen falatozik,

p és neked semmit sem adnak,

p sőt még gúnyolódnak rajtad,

p vagy még meg is aláznak:

p pitiztetnek, rimánkodni kell...

p Elhúzzák a mézes madzagot,

p de csak majdnem adnak stb.

p

p

p Tantaluszi kín 2.

p A görög mitológiában

p Tantalosz, Zeusz fia,

p hogy próbára tegye

p az istenek mindentudását,

p vendégségbe hívta őket,

p amelyen a saját megölt fia,

p Pelopsz húsából készült

p ételt tálalta fel nekik.

p Bűneiért az alvilágban örök időkig

p a legszörnyűbb kínokat kell elszenvednie

p Egy tóban áll, nyakig érő vízben,

p s valahányszor kortyolni akar belőle,

p szája elől eltűnik a víz.

p

p

p Juhász Gyula:

p Ének Jókairól

p

p Nem mondok én ódát dicséretedre,

p Mint a magyar költészet nagyjai,

p Furulyaszó az én versem, merengve

p És andalogva hódol, Jókai!

p A régi gyermek hálás szíve áldoz

p Mesemondó, nagy gyermekünk, neked,

p Ki földeríted a magyar családot,

p Ha sorsunk egén beesteledett.

p .

p Száz éve jöttél, vigasznak, csodának

p És dicsőségnek, Komárom fia,

p E kis hazának és a nagy világnak

p Száz könyved egy új magyar biblia.

p Mindig meséltél, hogy a bús valóság,

p A földi rabság tűrhető legyen,

p Hogy a szegény magyarság méla sorsát

p Feledje, rajtad csüggve szüntelen.

p .

p Magyar nábobja új ezeregyéjnek,

p Gazdag szegénység jóltevője te,

p Mit adjak néked, ki az örök élet

p Mennyországából tekintsz ide le?

p Egyik szemed sír, nézve nyomorunkat,

p Másik nevet, mert a jövőbe lát,

p Mikor majd második Árpádod újra

p Visszafoglalja az egész hazát!

p .

p E szép csarnokban láttalak először

p Arany-kék szeptemberben, délelőtt,

p A százéves Kossuthról szólt merengő

p Harangszavad és föligézted őt.

p .

p Az örök ifjúság kék nefelejcse

p Virult szemedben szelíd megadón,

p Éreztem, hogy e büszke, nagy teremben

p Tied az ország és a hatalom!

p Most én idézlek tiszamenti tájak

p Pásztorsípjával és ünnepeden

p Szeged babérját, a nevedet áldva

p Királyi trónod arany zsámolyára

p Könnyes szavakból fonva, leteszem.

p

p Juhász Gyula:

p Hódolat Jókainak

p Száz éve jöttél, vigasznak, csodának

p És dicsőségnek, Komárom fia,

p E kis hazának és a nagy világnak

p Száz könyved egy új magyar biblia.

p

p

p Előkelően

p elidegenedésnek,

p e korral járó kórnak

p nevezed gyötrő magányod,

p amiért pedig megdolgoztál…

p Mindenkit lenézve, megvetve

p egy embergyűlölővé lettél…

p

p

p Már

p kínlódsz,

p ha közelegnek:

p gyorsan letudnád,

p megúsznád az ünnepeket…

p Időrabló, unalmas felhajtás?

p Fölöslege-káros dínom-dánom:

p Nem látod meg benne az esélyt,

p a lélekemelő-erősítő emlékidézésre,

p és a katartikus önvizsgálatra stb.stb.

p

p

p Hol itt,

p hol ott fáj:

p nem gyanús,

p hogy soha sincs szünet?

p Ötven felett ez az életjeled?

p Elfogadtad, hogy ez a korral jár!?

p Hisz már a kortársak is egyre

p nagyobb szatyorral járnak

p a gyógyszertárba…

p

p

p A dolog

p könnyebbik végét fogod meg,

p ami azután sokkal nehezebb lesz.

p Kínos-fájdalmas önvizsgálat helyett

p „gyógyszert, „drogot” kapkodsz be,

p aminek a mellékhatásaira újabbakat…

p A könnyű rászokás után jöhet(ne)

p a kínzó, kínkeserves leszok(tat)ás,

p az elvonási tünetes elvonókúra…

p

p

p Egy

p bolond

p százat csinál

p Nem a vírus „fertőző”,

p de a hülyeség, a páni félelem,

p ami „betegséget” katalizálhat,

p ami után „persze” úgy tűnik,

p mintha tényleg a vírus…

p

p

p Kisajátítod,

p lestoppolod magadnak

p az ún. Nagybeteg szerepet, hogy

p eltartsalak, csak veled törődjek...

p Vagy éppen, hogy belém beszéled,

p hogy én milyen súlyos beteg vagyok,

p hogy aztán életem végéig ápolhass,

p hogy így szorosan tőled függjek...

p

p

p Az

p általad/neked

p választott iskolád

p sok éven át reggeltől estig

p csak elbutított és főleg/csak

p hazugságra oktatott és nevelt?

p Jó alattvalót, konzumidióta polgárt…

p

p

p A

p suliban

p legjobban

p a vakációt,

p vagyis ürességet,

p és a lukas órákat szeretted –

p beleesve a stréber vagy renitens

p rossz alternatívájának a csapdájába…

p

p

p Kisgyerekként

p obszcén módon,

p pornó filmekkel stb.

p szex’ „felvilágosítva”

p meg is botránkoztatsz,

p jóval nyolc napon túl

p gyógyuló lelki sebet okozva!

p Vagy az álkeresztény, prűd

p családi légkörben tabu a téma,

p s a nemi életet, utódnemzést

p valami szégyenletes, undorító,

p ocsmány dolognak képzelteted…

p

p

p Felvilágosultság

p - Tudod, hogy kistestvéred lesz? –

p kérdezi a szomszéd néni a kislánytól.

p A kislány boldogan rohan haza, és megkérdezi:

p - Anyu, hol van a kistestvérem?

p - Itt a hasamban.

p A kislány szomorúan megy vissza a szomszédba.

p - Nem lesz kistestvérem - mondja -, az anyu megette.

p

p

p Freudi elszólás

p Amikor az igazság

p akaratod ellenére kibukik,

p mert megbotlik a nyelved -

p de persze nem véletlenül,

p és nem is akárhogyan: elszólod magad,

p pont a takargatott igazat vallod így be...

p (pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

p titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)

p

p

p Lebukás

p Egy délutáni

p szeretkezés közben

p az asszony ijedten hallja,

p hogy egy kocsi fékez a ház előtt.

p - Jó ég, ez a férjem lesz! Tűnj el gyorsan!

p A pasas sietve felráncigálja a nadrágját,

p és riadtan iszkol az erkélyajtó felé,

p majd hirtelen megtorpan.

p - Hülye vagy? Én vagyok a férjed!

p

p

p Csak

p egyetlen egy

p lányt szeret(het)tél,

p Ő volt/lett volna az Igazi,

p de ő mégis máshoz ment –

p ezek után mi más vár rád:

p agglegénysors/kútba ugrás,

p vagy megölni a riválist: börtön?

p

p

p El nem engedés

p Úgy akarod megtartani,

p vagy éppen visszahódítani

p a nem téged választó szerelmedet,

p hogy öngyilkossági fenyegetéssel zsarolod –

p hogy legalább egy időre így az ő életét is

p megkeserítsed – pedig állítólag annyira

p szereted, s így csak a javát akarod…

p

p

p Ami

p az ajándékban jó:

p váratlan, kellemes meglepetés -

p Amit nem lehet kiérdemelni

p a szorgosan gyűjtött jó pontokkal...

p Ami nélkül lehet élni, de nem érdemes,

p mert olyan színtelen–szagtalan-ízetlen....

p De: amit te önmagadnak nem adhatsz,

p csak másoktól/Jóistentől kaphatsz…

p (János király - Milne verses meséje...)

p

p

p „Könyöradomány”

p Az Isten nem alkuszik…

p Pénzért vásárolni „szerelmet"?

p Betegséggel kizsarolni a törődést?

p Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?

p Ún. jócselekedetekkel kiérdemelni a mennyet?

p Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?

p Amit egyszer megengedtek, arra már jogot formálni?

p

p

p Kegyből

p járandóságot formálni?

p A tanulságos anekdota szerint

p amikor F. J. császár eljárt vadászni,

p a vadászmestert a kocsis mellől a bakról

p mindig maga mellé, a hintóba szólította -

p mindaddig, mígnem ő egy alkalommal

p már magától is egyből be is ült mellé,

p nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.

p Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon...

p

p

p Biztosra menni

p A legjobb dolgok

p tényleg ingyen vannak?

p Például: szerencséből,

p ajándékból, kegyelemből?

p Egyfelől ez megnyugtató,

p hisz ilyenje bárkinek, még

p a szegény embernek is lehet.

p Másfelől meg nyugtalanító,

p hisz annyira nem tőlünk függ!

p Szeretnénk ezt bebiztosítani:

p babona, jogot formálás, követelőzés,

p zsarolás, megvásárolhatóság stb. stb.…

p

p

p A babona

p az ostobák vallása?

p Saját sikeres vállalkozásunkat

p Még mi magunk sem tudjuk

p pont ugyanúgy megismételni,

p hiszen nincs két egyforma gól -

p Legfeljebb babonássá tehet minket,

p ha a tegnapi gólszerzés minden részét

p pontosan ugyanúgy ismételnénk meg,

p kezdve attól, hogy mit ettünk reggel...

p

p

p Egy

p focikapus is

p érzi-tudja, hogy

p mennyire nem csak

p őrajta múlik a siker,

p ezért lesz sokszor babonás, hogy

p így próbálja előre biztosítani ezt…!?

p

p

p Hiszi, hogy

p akinek egyszer

p már szerencséje volt,

p onnantól bérletes lesz!?

p Nála nem forog a szerencsekerék…

p

p

p A jó-

p szerencse elvakítja,

p elbizakodottá teszi,

p a bal meg leveri lábáról…

p (elbukik a jellem e próbáján)

p

p

p Sors bona,

p nihil aliut

p Ez a hadvezér

p Zrínyi jelmondata,

p aki nagyon is tisztában volt

p a hadiszerencse forgandóságával,

p és az ingyen isteni kegyelem súlyával..

p

p

p Ki-ki

p a saját

p szerencséjének kovácsa!?

p Mert aki mer, majd az nyer…!?

p A bátraknak van szerencséje!?

p De: akinek több a szerencséje,

p mint az esze és a szorgalma?

p A hülyének van szerencséje?

p

p

p Roppant

p szerencséje

p volt a szerelemben…

p és kevés szerencséje a kártyában

p (igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)

p

p

p Jó

p szerencsét!

p A bányászok köszöntése,

p akik tudják, hogy a föld alatt

p mennyire kiszolgáltatottak…

p

p

p Kinek

p lennél hálás,

p hiszen mindent

p magadnak köszönhetsz,

p te vagy a modern self made man!?

p De ennek az egykori mintája, Robinzon

p nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…

p Másként, ha épp rosszul megy a sorod,

p akkor is csak magad kárhoztathatod…

p

p

p Minden

p ki akarsz érdemelni,

p még az ingyen kegyelmet is –

p vagy túl büszke vagy azt elfogadni

p (egyáltalán nem tudsz semmit elfogadni,

p ha azt nem tudod azonnal kellően viszonozni)

p

p

p Naponta

p számolgatod,

p könyveled élettársad érdemeit:

p már/még mennyire méltó-e ő Terád,

p s ha már nagyon nem, akkor fel is út…

p Ha tényleg te is azt kapod, amit érdemelsz –

p hiszen te ezt kérted és nincs kegyelem,

p akkor az akasztófán végezd, ha nincs

p egy olyan lény, aki úgy fogad el téged,

p ahogy itt és most vagy!

p

p

p Önhitt

p személyválogató

p A taníthatatlan/nevelhetetlen

p Magad mindenkinél különbnek gondolod

p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb,

p képzettebb, tájékozottabb, tapasztaltabb stb. stb.

p Ehhez az is elég, ha „csak” személyválogató vagy,

p és így eleve kizárod a lehetséges ismerősök közül

p a cigányt, a zsidót, a gójt, a szegényt, a priuszost…

p Társas köröd/életed kóros előítéletesen beszűkíted …

p

p

p Vízözön

p Lehet olyan

p a mi teremtő

p és gondviselő

p Jóistenünk, hogy

p a minden emberi életet elpusztító

p természeti csapást küldjön a Földre?

p És e kataklizmából ne legyen kivétel?

p Az ótestamentum irgalmatlan istene

p megkegyelmezett volna a totál bűnös

p Szodoma és Gomorra városának,

p ha legalább tíz igaz embert talál…

p

p

p A pokoljáró dudás sors

p Képzeljük el, hogy valaki,

p mint egykor egy Noé nevű férfiú,

p egy sivatagos tájon kezd bárkaépítésbe,

p amiért őt mindenki hülyének nézi, gúnyolja,

p és csak ő érzi-tudja, hogy nem ő a bolond,

p sőt: ő lesz az emberiség legnagyobb jótevője

p

p

p Mese egy legényről,

p akit Rest Jankónak hívtak,

p s aki nem csak rest volt, de álmodozó, s jó is.

p Lustaságát legyőzve a kicsi halakat visszavitte a folyóba

p s jutalmul varázsigét kapott. Kívánságai teljesültek,

p még fiacskájának anyja, a királylány is övé lett.

p https://www.youtube.com/watch?v=91S_9x4aqQw

p

p

p Üdv

p A pap

p és a buszsofőr

p egyszerre kopogtatnak

p a mennyország kapuján.

p Kijön Szent Péter,

p röviden elbeszélget velük,

p majd beengedi a buszsofőrt.

p A pap fölháborodva kérdezi:

p - És én?

p - Engem, aki egész életemben

p Isten szavát hirdettem,

p nem engedsz be? Hogy lehet ez?

p - Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál,

p mindenki aludt. Bezzeg amíg

p ez a buszsofőr vadul vezetett,

p addig mindenki imádkozott….

p

p

p Babits Mihály:

p Jókai

p

p Úgy emlegetünk, mint a nagyapát:

p fehér szakáll, jóságos szem... s amint

p kivetted a pipát fogad közül

p s ajkcsucsorítva s arcod trombitások

p tréfás módján dagasztva - óh öreg

p gyermek! - fujtál a könnyű levegőbe

p egy pelyhet... Árkon, bokron, vízen át,

p a fák fölött, a ház fölött, magassan,

p símán a kék szép síma levegőben

p szállt a pehely... s e pehely volt a lelkünk!

p .

p Lenn apró hangyák másztak lassan, únt

p rögök fölött; és minden rög nekik

p hegy volt, és minden kavics szikla volt.

p Óh jaj, egy esőcseppbe belefultak!

p Óh jaj, mennyi vesződség és veszély

p rágta és nyelte egyre terhes útjuk

p kanyargó vonalát, míg megszegett

p egymás után... De könnyü diadallal

p szállt fönn, símán a síma levegőben

p az elröpített pehely... ami lelkünk!

p .

p ...Nézd, nézd, mivé lett a szegény pehely!

p Nézd, földre hulltunk, ajkad messze már!

p S jött a viharok vízömlése, jött

p a sár, jöttek a tipró talpak - óh nézd!

p mászni se tudunk, mint a hangya! Jaj!

p Magyarország! Hol van II. Árpád,

p jövő század regénye s álmaink? -

p Te oly helyütt élsz, mely örökre védett

p minden vihartól - és kinek az ajka

p röpít el még?... Tiprott pehely a lelkünk!

p 1925

p

p x



p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…

p x

