Balázsi József Attila – Kiss Gábor: Jókai-enciklopédia. Szavak, kifejezések magyarázata és személyek, földrajzi helyek, történelmi események bemutatása
TINTA Könyvkiadó, Budapest, 2020
880 oldal, 9990 Ft
Jókai, a kötelező. Jókai, az elavult. Jókai, az érthetetlen. Nehéz eldönteni, hogy a „nagy magyar mesemondó" regényeinek ismeretlen szavai vagy terjedelme riasztja-e jobban az ifjú olvasóközönséget. Az első nehézség orvoslására született a Jókai-enciklopédia. CSERESNYÉSI LÁSZLÓ RECENZIÓJA.
Az olvasók közül sokan talán szemérmetlen hazugságnak hiszik, ha valaki azt állítja, hogy igenis létezik olyan nyelvészeti mű, ami érdekes és néhol majdnem annyira olvasmányos tud lenni, mint egy kínai erotikus regény. Úgy tűnik, hogy most két kiváló nyelvtudósnak és filológusnak de facto sikerült Jókai „nehéz szavaiból” olyan szórakoztató kultúrantropológiai lexikont szerkeszteni, hogy egyszerűen képtelenség nem írni recenziót erről a könyvről. A dolog jelentősége magától értetődő: Viktória királynő kedves írója (Maurus Jókai) részben az idő múlása következtében veszélyeztetett magyar klasszikus lett, mivel a mai, legtöbbször gimnazista olvasóktól meglehetősen nagy erőfeszítést követel Jókai szövegeinek olvasása. Ha pedig az olvasóknak valósággal harcolniuk kell a klasszikus szöveggel, az bizony a műélvezet rovására mehet.
Nem közismert talán, hogy Jókai Mór regényeinek olvasói valójában már egy évszázaddal ezelőtt is jelezték, hogy igencsak próbára teszi őket az író szókincse, nyelvezete, nem is beszélve azokról a kulturális ismeretekről, amelyek nélkül olykor egyáltalán nem érthető, hogy miről is van szó Jókai immár „kötelező olvasmánynak” minősített szövegeiben. Jókai nyelve – mint erre Mikszáth is utal a Jókai Mór élete és korában – több összetevőből megalkotott, „csinálmányos nyelv”, amely az 1850-es években nyerte el végleges stilisztikai formáját. Feltehetően már a kortársak számára sem mindig lehetett könnyű Jókai szövegének a pontos megértése, de az egykorú olvasók zöme nyilván könnyebben át tudott siklani egy-egy talányos jelentésű szón vagy kifejezésen. Először 1917-ben vetette fel Somogyi Géza azt az ötletet, hogy szükség lenne egy Jókai-szótárra, majd 1951-ben Goda Géza újságíró és műfordító újra szóba hozta, hogy bizony kellene már egy ilyen filológiai munka. Közben változtak az idők és változtunk benne mi is: nem is beszélve a nyelvünkről. Szegény Jókait pedig egyre kevésbé szerették és olvasták a fiatalok, noha némely jeles tudósok váltig bizonygatták, hogy a veretes szövegekkel való ádáz küzdelemben csiszolódik a magyar elme.
Aztán 1995-ben megjelent két kötetben a Jókai-szótár (a továbbiakban JSz) – Balázs Géza, P. Eőry Vilma, Kiss
Gábor, J. Soltész Katalin és T. Somogyi Magda munkája. A szerzők mintegy 25000 „nehéz szót” és kifejezést emeltek ki Jókai regényeiből, de a 900 oldalnál is terjedelmesebb munka címszavainak jelentős része alapos értelmezést nem tartalmaz, sőt azt sem jelzi, hogy melyik Jókai-műben és hol (milyen kontextusban) fordul elő az adott szó vagy kifejezés, továbbá nem utal a szó vélhető eredetére sem stb. De valóban az adu, boglya, bogrács, motivál, orsó, ösztökél vmire stb. szavak puszta értelmezése lenne a probléma a mai (fiatal) olvasók számára? Vagy valóban annyit jelentene csupán az et ceteri Graeci kifejezés, hogy „és más görögök”? Nem inkább azt jelenti, hogy „és más érthetetlen dolgok” (a középkori kódexek másolói ugyanis görögül nem tudtak, így a „görögül van, nem lehet elolvasni" megjegyzést írták az adott helyre a lemásolt szövegben). Azt hiszem, hogy a polémia - „vita" szót például meg lehet találni az idegen szavak szótáraiban is, Jókai nyelvezetének nehézsége viszont abban áll, hogy a legtöbb olvasó nem ismeri egyes szavak kulturális kontextusát, vagyis az eseményeket, a dolgokat és a játszó személyeket. A JSz tehát bizonyos szempontból nem tudta kiszolgálni a Jókai-szövegek olvasóinak a tényleges igényeit, bár fontos lépés volt a megoldás felé.
Belátható egyébként, hogy Jókai írásmódja, sajátosan archaizáló vagy egyéni szóhasználata sok esetben nem teszi lehetővé azt, hogy például egy gimnazista (mondjuk a mobiltelefonjának gombjait nyomkodva) az interneten érje el a Jókai-szövegek megértéséhez szükséges információkat. Azaz például Jókai sirászi szóalakjától aligha lehet eljutni a ma Shīr(ā)-nak nevezett városhoz, illetve a sivatag szó régi („érzéketlen, barbár"), továbbá főként jókais használatát (pl. sivatag érzés) sem lehet csak úgy „leszedni” a netről.
Nagyon hiányzott tehát az a kézikönyv, amely segítségével az egyszerű magyar olvasó képes élvezettel és erőlködés nélkül olvasni Jókai szövegeit. Ezért született meg Balázsi József Attila és Kiss Gábor Jókai-enciklopédiája (a továbbiakban JE). A JE az író műveinek 74 kötetét dolgozza fel 28 850 címszóban, ezek csaknem 60%-a legalább egy forráshely megjelölését tartalmazza (pl. Nábob2: 187; 12). 1150 történelmi, mitológiai, irodalmi stb. személyt, számos földrajzi nevet, eseményt, dolgot, irodalmi művet önálló címszóként tárgyal. A szerzők igyekeztek a szövegkorpuszban található ún. „reáliák” zömét annotálni, így az érdeklődő, ámbátor tévelygő olvasó könnyen visszakeresheti a JE-ben az Egy hírhedett kalandor a XVII. századból alábbi passzusának cifra szavait:
„A görög hetéra ciprusival itat, a római bacchánsnő falernumival, a spanyol donna madeirát hoz, a lesbiai szirén nektárral kínál, a perzsa bajadér sirászi bort tölt, az oláh fáta tokajit itat kulacsból, s a néger abeléra granátszín bordeaux-it merít a markával...”.
Vagyis: a JE megmondja nekünk, hogy mi a falernumi, mi az, hogy bacchánsnő, szirén, bajadér, fáta, abeléra stb.
Alaposan végigolvasva a JE teljes szövegét, bízvást ki lehet mondani, hogy a könyvet a kulturális ismeretek tömör, igényes és pontos megfogalmazása jellemzi. Ha azonban a recenzensben (az igazságérzet mellett) megvan a kellő gonoszság és kitartás is, akkor nyilván tudna a könyvben hibákat találni. Nekem is sikerült meglelnem néhányat. A vitatható megoldások vagy hibák zöme főként abból ered, ahogy a JE szerzői beépítik a JSz anyagát. A JSz nem tartalmaz forrásmegjelöléseket, és ezeket a JE sajnos nem pótolja. Ennél súlyosabb probléma az, hogy a JE szerzői az átvett címszókat csak igen kismértékben dolgozzák át. Ez a tisztességes önmérsékletük azonban gyakran akadályozza a JSz csapnivaló definícióinak a gyökeres átdolgozását. A JSz szerint például Adonáj „a zsidók istene", Jehova pedig „Isten (a zsidó vallásban)". A JE javított (?) változata ugyanerre: Adonáj „(héb) Isten", Jehova „(héb) Jahve (a zsidó vallásban)". Az utóbbi, ugye, valójában a zsidó és keresztény Isten neve, amelyet a zsidók felolvasáskor nem mondanak ki, hanem az adon-ai „Úr" szóval helyettesítik azt (és általában ehhez a gyakorlathoz igazodnak a Biblia fordításai is). A JE néhány további „javítása” sem szerencsés, pl. abeléra: JSz „(néger) félvilági nő, táncosnő", vö. JE „félvilági nő, táncosnő". Úgy tudom, hogy az abeléra szó eredete ismeretlen, a jelentését pedig csupán a fentebb idézett passzus alapján következthette ki valamely tudós, a félvilági dolgokban is jártas kollégánk.
Egy oldal az enciklopdédiából
A szóeredetekkel kapcsolatban is vannak a könyvben tévedések, vö. pl. JSz daimio „japán főnemesek testülete" és JE daimio „japán herceg". Helyesen: „tartományúr". A hivatkozott helyen Jókainál egyébként ez áll: „Japánban a daimio fellázadt a mikado ellen” (vagyis a tartományúr a császár ellen). A taikun sem „a császár melletti másodfejedelem" (ilyen ugyanis nincsen), hanem Japán teljhatalmú katonai vezetőjének, a sógunnak a sajátos megnevezése (pl. diplomáciai levelekben). Vannak még olyan pontok, amelyeken szeretnék vitatkozni a szerzőkkel, pl. a JE ethnolog (ang. ethnolog) „etnológus, néprajzkutató" címszava esetében. Szerintem Jókai szavának közvetlen forrása talán a német Ethnologe lehet, ugyanis az angol ethnolog szóalakot sehol nem találom (a 19. században az ethnologist mellett előfordul még az ethnologer, illetve a 20. századtól van adat a franciás ethnologue formára).
Mindazonáltal nincs az a szőrszálhasogató recenzens, aki ne tisztelettel hajtaná meg a fejét Balázsi József Attila és Kiss Gábor kézikönyvének magas színvonala és filológiai alapossága előtt. Olyan irodalmi és kultúrtörténeti műveltséget közvetít ez a könyv, amellyel rendelkezni kellene mindnyájunknak. A szerzők egyébként tervezik, hogy a könyv anyagát hozzáférhetővé tegyék elektronikus formában is, egyelőre azonban be kell érnünk a nyomtatott könyvvel. Szükség lenne erre a kiváló munkára minden iskola könyvtárában.
Cseresnyési László
A fenti írás eredetileg a Revizor kritikai portálon jelent meg 2021.03.11-én.
Cseresnyési László
Jókai tobzódott a szinonimák világában
Jókai Mór halála után 116 évvel, az idei karácsonyi könyvvásárra jelentette meg a Jókai-enciklopédiát a TINTA Könyvkiadó. A két szerkesztővel, Balázsi József Attilával és Kiss Gáborral Cserháthalápy Ferenc beszélgetett.
A TINTA Könyvkiadóról sokszor olvassuk: a legnagyobb magyar szótárkiadó. Miért Jókai-enciklopédia, s nem Jókai-szótár a kötet címe?
K. G.: A
szótárak általában szavakat magyaráznak adatok nélkül, a lexikonok pedig
tényadatokat közölnek. A szótárakban nincsenek életrajzok és tulajdonnevek. Az
enciklopédiák a szótárak és a lexikonok keverékei. Mivel a Jókai-enciklopédia szavakat,
kifejezéseket magyaráz, továbbá életrajzi adatokat, történelmi eseményeket is
bemutat, joggal kapta az enciklopédia címet.
B. J. A.: A
középkori és reneszánsz enciklopédiákat elsősorban olvasásra szánták, míg az
ábécérendbe erőltetett tudásanyag arra való, hogy gyorsan utánanézhessünk egy-egy
érdeklődésünkre számot tartó adatnak. Az ismeretek korábbi hagyományos – témák
szerinti, organikus – elrendezése másféle olvasói magatartást kíván. S azt se
feledjük, hogy Jókai-szótár címmel
már jelent meg egy kétkötetes kiadvány az Unikornis Kiadónál (a kiadó Jókai-sorozatának
kiegészítőjeként) 1994-ben.
K. G.: A
Jókai-enciklopédia nemcsak arra szolgál, hogy egy-egy számunkra
ismeretlen szót, fogalmat megkeressünk benne és információt kapjunk róla, hanem
kiváló olvasmány is. Lapozgatva, nézegetve, feltárul egy színes világ előttünk,
többek között képet kaphatunk a 19. század tudományos világképéről, de számos
néprajzi, kultúrtörténeti ismerettel is gyarapodhatunk.
Az előszóban olvashatjuk, hogy az új enciklopédia 28 500 szócikkből áll. Ezek élén vagy szavak, kifejezések állnak, vagy személynevek, földrajzi nevek. Mi az arányuk?
K. G.: Az
Enciklopédia mintegy 22 000, ma már nehezen érthető, régies,
tájnyelvi, idegen szót vagy kifejezést tartalmaz, s még körülbelül 6500
tulajdonnevet.
B. J. A.: A tulajdonnevek között akadnak költött (mitológiai, bibliai eredetű vagy irodalmi alkotásokból ismert) személyek, történelmi alakok, létező és kitalált földrajzi nevek, de folyóirat- és újságcímek meg kávéháznevek is. A bibliai személyek száma is több tucat a kiadványban, szócikket kaptak például: Barabás, Illés próféta, Hágár, Lázár, Simeon, Uriás is.
Jókait a legnagyobb szókinccsel rendelkező magyar írónak tartják. Ha az Enciklopédiában a mai ember számára nehezen érthető szavak száma 22 000, akkor mekkora lehet a teljes Jókai-szókincs?
K. G.: Erre
nincs pontos vizsgálat, úgy gondolom, hetven-nyolcvanezer szóra tehető Jókai
teljes szókészlete.
B. J. A.: A szókincsvizsgálat igen ingoványos terület. Minden attól függ, hogyan határozzuk meg a szót. Egységes, a világ összes nyelvére érvényes szófogalom nem létezik. A nyelvi leírás céljától, a vizsgált jelenségek csoportjától függ, hogy a lehetséges tulajdonságok közül melyeket alkalmazzuk, s melyeket hagyjuk figyelmen kívül.
Jókai szókincse talán azért is lehet nagy, mert nagyon színes is. Egy-egy fogalomra több szót is használ.
B. J. A.: Ez nagyon jó megfigyelés. Jókai szinte tobzódik a szinonimák világában. Itt van két példa. Az ügyvéd megnevezésére a következő szavakat használja: advokát, prókátor, ügyész, pörész, pervesztő. A pestist pedig így emlegeti: dögvész, dögmirigy, egyiptomi ragály, keleti dögvész, fekete halál, mirigyhalál.
Hogyan készült a Jókai-enciklopédia?
K. G.: Általában
minden szótárszerű kiadvány összeállítása két nagy fázisból áll: a
gyűjtőmunkából és a már összegyűjtött anyag szerkesztéséből. Itt is így volt.
Hozzávetőleg hat éve született meg az ötlet, hogy a TINTA Könyvkiadóban
készüljön egy Jókai-szóleltár, azóta dolgozunk rajta.
B. J. A.: Ez
az idő a szótár jellegéből fakad. Elődeink talán nem is több, de más jellegű
szerkesztési nehézségekkel néztek szembe. A szótárírással járó hatalmas munka
lemérhető az angol nyelv nagyszótárának történetén. Az Oxford English
Dictionarynek, a világ legnagyobb lexikográfiai vállalkozásának munkálatai
1859-ben indultak, és csak 1928-ban fejeződtek be.
Honnan gyűjtötték az enciklopédia anyagát?
K. G.: Elsődleges forrásunk az Akadémiai Kiadó által kiadott Jókai kritikai kiadás és annak jegyzetanyaga volt. Összesen 74 regényt dolgoztunk fel. Fölhasználtuk még az Unikornis Kiadó 1994-ben megjelent Jókai-szótárát is. A gyűjtés során a szavakat és magyarázatukat számítógépes adatbázisban helyeztük el, és természetesen azt is rögzítettük, hogy melyik regényben hol fordul elő a szó vagy a kifejezés.
És a második fázis, a szerkesztés, hogy történt?
K. G.: A különböző regényekből kigyűjtött szavakat számítógéppel összerendeztük, így egymás alá kerültek a különböző regényekből kigyűjtött azonos szavak. Magyarázataikat összevontuk. Lehetőség szerint az idegen eredetű szavak, kifejezések mellé odaírtuk a forrásnyelvet, hogy honnan ered a szó. Csak mintául: latin eredetű 6400 szó, német eredetű 3300 szó és meglepő módon 180 szó a szlovák nyelvből származik vagy ahhoz köthető. De vannak svéd, japán és perzsa eredetű szavak is a Jókai-enciklopédiában. Mivel Jókai a szereplőit gyakran a saját eredeti nyelvükön szólaltatja meg, számos idegen nyelvi szó, kifejezés fordítása szerepel az enciklopédiában. Ezek mellett olyan, a magyar nyelvben használatos, de ritkább és kevésbé elterjedt, idegen eredetű szavaknak a magyarázata is megtalálható a könyvben: despota, fosszília, kliens, nesztor, respektál.
B. J. A.: A
szavaknak a Jókai-enciklopédiában megadott etimológiája nem mindig
egyezik az etimológiai szótárakban lévő besorolással. Ennek oka egyrészt az,
hogy számos szót több nyelvből is (akár párhuzamosan, akár egymás után)
átvehettünk (e tekintetben a Történeti etimológiai szótárunk nagyon merev),
másrészt a Jókainál előforduló szóalak nem mindig abból a nyelvből való, amelyből
a magyar szó származik. Tüzetes szövegnyelvészeti kutatások nélkül
eldönthetetlen, hogy az azonos vagy igen hasonló alakú germán, illetve újlatin
szavak esetében melyik az átadó nyelv.
K. G.: Még szerkesztési feladat volt többjelentésű szavak elrendezése. A tubus szóról ma a fogkrémtubus jut eszünkbe, azonban Jókai használta ezt a szót ’távcső’ és ’hallókürt’ jelentésben is. A fantom szónak három jelentése van a könyvben: ’kísértet’; ’ábránd’; ’álomkép’. A tajték szónak pedig a jelentése a Jókai regényekben ’fehér, könnyen faragható kő’; ’tajtékpipa’; ’valaminek a söpredéke alja’.
Úgy látom, azt is közli a Jókai-enciklopédia, hogy melyik regényben, hol szerepel a címszó. Ez miért hasznos?
K. G.: A
forrásjelölés arra szolgál, hogy akit érdekel, utánakereshet, hogy a címszót mely
környezetben használta az író. A szövegkörnyezet még pontosabban világítja meg
a szó jelentését, használatának módját. Sőt mondhatjuk, hogy ezek a
forrásjelölések ,,hitelesítik" az enciklopédia magyarázatait.
B. J. A.: A kétnyelvű szótárak nagy hátránya, hogy csak elszigetelt szavakat adnak meg, a szókapcsolatok száma elenyésző. Egy ügyesen megválasztott példamondat gyakran a legrészletesebb magyarázattal is felér.
Kinek szánták az új kiadványt?
K. G.: Elsősorban a Jókai-regényeket olvasóknak nyújt segítséget, mert ha ismeretlen szóhoz, fogalomhoz, névhez érnek, akkor a Jókai-enciklopédiában megtalálják a magyarázatát. De regényolvasás nélkül is érdemes lapozgatni, mert gyarapítja történelmi, néprajzi, nyelvi ismereteinket – hiszen Jókai oly sok mindenről írt, és regényei térben-időben egyaránt hatalmas területet ölelnek fel. A nagy regényíró ügyelt arra, hogy mindig az adott korban használatos pénzek neveit írja le, ha egy-egy adásvételről van éppen szó, sőt a kor mértékegységeinek a neveit is pontosan használja. Közel száz régies fizetőeszköz (mint libertás, orsópénz, picula, potom, tumán) és szép számmal régen használt mértékegység (például ejtel, köböl, pud, stádium, szemer) ismerhető meg az Enciklopédiából.
B. J. A.: Gyermekkoromban
különösen azokat a könyveket kedveltem, amelyekben külön magyarázatok, lábjegyzetek,
térképek segítették az eligazodást. Ebben a kötetben térképek ugyan nincsenek,
de az említett témakörök sokszínűsége a biztosítéka annak, hogy bárki is veszi
kezébe ezt a csodálatos ismerettárt, hosszú időre talál magának olvasnivalót. S
a rövidke szócikkek elvezetik azokhoz a Jókai-művekhez, amelyek addig
elkerülték a figyelmét.
K. G.: A magyar nyelv a legnagyobb hungarikum. Ennek a hungarikumnak Jókai a mélyére ásott. Feladatunk, hogy tanuljunk legnagyobb regényírónktól.
Nyitóképen a szerkesztők, Balázsi József Attila és Kiss Gábor. Képek forrása: Tinta Könyvkiadó.