Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások XVI.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



p Jókai Mór

p A nemzet gazdasszonyaihoz.

p

p Keserű pohár az élet,

p Csordultig ürömmel tele;

p Férfi könynél mi keserűbb?

p Mitől e pohár megtele.

p Mikor az erősebb félnek

p Hajtja fejét alá a gond;

p Lát roskadni, szertehullni

p Közügyet és ősi vagyont;

p Mikor mindennap a való

p A reménynek szárnyát szegi: -

p Ezt a keserü poharat

p Édesítsétek meg neki

p Nemzetem gazdasszonyai.

p .

p És míg az erősek lelke

p Csak bút, gondot lel a földön,

p A szebb felet kitünteti

p Könnyelmü szív, divat öltöny.

p Nem szebbek ők ily pompával,

p Ragyogásuk a mi gyászunk,

p Mulatságuk magunk tora!

p És fölöttünk ég a házunk!

p Ah, nekünk e könnyelmün szép,

p De hiú ragyogás elől

p Üdvet adó jó példával

p Ti menjetek mostan elől

p Nemzetem gazdasszonyai.

p .

p S a kit már a sorsa megtört,

p Kit a végzet földre tiport,

p Ki nem ismer más menhelyet

p Csak az eget, s az úti port,

p A nyomornak annyiféle

p Változatos alakjait,

p Kit a végzet büntetlenül

p Kövekkel, átokkal hajít,

p A kire már életében

p Rá boríták a szemfedőt:

p Gyöngéd kézzel járuljatok

p Fölemelni a szenvedőt,

p Nemzetem gazdasszonyai.

p .

p És a kik még nem tudják azt,

p Mi a bánat? ifju lelkek,

p Kik bennetek példaadó

p Anyai kebelre leltek;

p Ah, a hon egész jövendő

p Sorsa most ti nálatok van.

p Kincs a gyermek ifju szive!

p Nemzet kincse van azokban;

p Örökünk, mit egy ivadék

p A másikra épen hoz át:

p Tanítsátok meg szeretni,

p Gyermekiteknek a hazát

p Nemzetem gazdasszonyai.

p (1865)

p

p

p Jókai Mór

p A magyar nyelv ismét itthon.

p

p Hozott az ég! keblünkbe zárt

p Rég várt vendég, magyar nyelv!

p Lelkünk lelke, szivünk vére,

p Velünk maradj, ne tűnj el.

p Ülj a székbe, mely megillet,

p Tedd fel babér-koronád,

p Erősödjék meg hatalmad

p Hosszú századokon át,

p Hogy e honban ne mondhassa

p Senki többé ezután:

p "Nem tudom a magyar nyelvet,

p Mivel nem tanulhatám."

p .

p Szálld meg költő s tudós lelkét,

p Hogy irjanak magyarán.

p Tisztaságban, helyességben

p Tündökölve egyaránt.

p Idegen szót, eszmejárást,

p Ne hagyj többé mondani.

p Van mi nekünk annál jobb, szebb,

p Csak ki kell választani.

p Hogy e honban ne mondhassa

p Költő, tudós ezután:

p "Nem tudom a magyar nyelvet,

p Mivel nem tanulhatám."

p .

p Szállj az úri teremekbe:

p Hol eddig más volt divat.

p Tudjon veled elmulatni

p Nagyságos lányod, fiad.

p Casinóban, versenytéren,

p Páholyban, vigalmakon,

p Minden nagy úr tudjon szólni

p A hazai hangokon.

p Hogy e honban ne mondhassa

p Gróf és grófné ezután:

p "Nem tudom a magyar nyelvet,

p Mivel nem tanulhatám."

p .

p Szállj a jó táblabiróra,

p A ki azzal kérkedik,

p Hogy más nyelven, mint magyarul

p Nem is hallott még eddig.

p S mondd meg néki, hogy nem elég

p Téged viselni szájban,

p Hanem olvasgatni is kell

p Könyvekben és ujságban,

p Hogy e honban ne mondhassa

p Senki többé ezután:

p "Beszéltem a magyar nyelvet,

p De b'z én nem olvasgatám."

p (1859)

p

p

p Jókai Mór

p Igen sok magyar úr emlékkönyvébe.

p

p Ültem rakott asztalodnál,

p Borod igen jó vala;

p Hogy pinczéd legjobb rendben van:

p Meggyőződtem általa.

p .

p Utaztam a szekereden,

p Megnéztem az aklodat;

p Gyönyörű szép a ménesed,

p Van sok telivér lovad.

p .

p Dohányod jó, - pipatartód

p Valóságos múzeum;

p Az ember nem is sejtene

p Ennyi műkincset falun.

p .

p Feleséged, leányaid

p Zongoráznak gyönyörűn,

p Fegyvertárad kincseinek

p Az ember szíve örül.

p .

p Ekéd, szántóvető géped

p A korral szépen halad,

p Minden sportsman kifogásán

p Túl van kopód, agarad.

p .

p Angolkerted, üvegházad

p Növényzete ezernyi;

p De könyvtárt az egész háznál

p Nem bírtam felfedezni.

p (1860)

p

p

p Sors-

p közösség?

p Az irigy átka és „vigasza”:

p dögöljön a szomszéd tehene is…!?

p Így majd ő is éhen és szomjan halhat,

p mert nem lesz kihez fordulnia a bajban…

p

p

p Teher alatt

p nő(ne) a pálma –

p de az ő önkímélt léte

p Milan Kunderával szólva

p elviselhetetlen könnyűségű

p (Aki mentené, az elveszti életét..)

p

p

p Rafinált

p (ön)áltató szájhős,

p aki ravaszul-trükkösen

p kikerülné a megmérettetést,

p de nem teheti a végtelenségig…

p (Hic Rhodus, hic salta)

p

p

p Ehet is, ihat is,

p alhat is, ölelhet is stb.,

p de ő minden kényszer nélkül,

p önként él a lelki létminimumon,

p mert nem a mindenséggel méri magát!

p

p

p Nagyon

p sok mindent

p tud a humorról,

p érti is, csinálja is –

p de csak nagy ritkán,

p vagy soha nem élvezi…

p

p

p Akik

p nem tudnak

p magukon nevetni,

p azok meghagyják másnak,

p hogy majd rajtuk nevessenek…

p

p

p Azért

p is kaptuk volna

p a humor isteni adományát,

p hogy annak magaslatáról nézve

p eltörpüljenek óriásinak látszó gondjaink…

p

p

p Sok

p hűhó semmiért:

p óriás hegyek vajúdnak,

p de csak kisegérke születik,

p miközben év(tized)eken át

p terror alatt tartja becses családját…

p (lásd pl. Csehov: Ványa bácsi)

p

p

p Minden

p az arcára van írva,

p semmit nem tud rejteni,

p vagy jól megtanult póker

p arcot vágni, és úgy is marad,

p és így érzelmei is elsorvadnak…

p

p

p Ha már

p kórházban született,

p akkor ott is akar meghalni,

p egyedül, ill. vadidegenek közt

p (hátha van még valami vegyszer…)

p És már családja sem bánja, távolítja,

p - persze csak a „beteg” érdekében -

p ódzkodva a halottas háztól, a ravataltól…

p

p

p A

p vég-

p rendelkezés,

p a végső elbúcsúzás

p és lelked megbékítése,

p dolgaid elrendezése stb.

p helyett: „Sose halunk meg!”

p És inkább újabb vegyszereket,

p sőt kábító csillapítókat tömsz magadba,

p hogy már ne is légy az eszméletednél…!?

p

p

p „Fejlődés”:

p ma már nem kell rabhajcsár,

p akit még ki lehetett játszani stb., -

p a szabad verseny társadalmában,

p a vadkapitalista játékszabályokkal

p ő már a magát ön-kizsákmányoló,

p ha beveszi: annyit érsz, amid van…

p

p

p Az egykori

p békés családi otthon

p ma már egy tűzfészek,

p benne demarkációs vonal:

p házaspárbajos lak-elválasztó (virtuális) fal

p (egy illusztráció: A harapós férj c. magyar film)

p

p

p Ha

p kiengeded

p a palackba zárt szellemet,

p pl. az idegen/fajgyűlöletet stb.,

p akkor igen nehéz visszaparancsolni,

p és előbb-utóbb te is áldozatául fogsz esni…

p

p

p Az

p érzéketlen,

p kíméletlenül tapintatlan

p nyers őszinteségi rohama,

p amire ő olyannyira büszke,

p az csak „szalonképes szadizmus” …

p

p

p A

p Kérem!

p Köszönöm!

p Elnézést!

p Bocsánat! 

p varázs-igétlenül

p le-élt siralmas, fagyos élet,

p amelyben neked, mint egy

p kis zsarnoknak minden jár,

p csak jogosan követelhetsz,

p és nincs miért hálát adnod…

p

p

p A

p tüntető

p hálátlansága miatt

p önmagát csak fokozódó

p nehézségbe, izoláltságba

p navigáló és ott lehorgonyzó…

p

p

p Boldog

p ember lehetne az,

p aki áldott magányosan élhet,

p aki választhatja az egyedüllétet,

p csendet: hallva isteni sugallatot,

p amikor pont erre van szüksége,

p s nincs non stop a piaci nyüzsgésbe,

p vagy más nyilvánosságba vetve…

p

p

p A

p „Kinek

p van igaza” kérdést

p kar-birkózva eldöntő (szkander)

p Vagy aki ököljoggal érvényesíti igazát…

p Vagy „Az erősebb kutya baszik” alapon

p választaná ki, rabolná el az élete társát…

p

p

p Cseles

p öngólt lövő

p „tartáshibás” …

p Ha ünnep közeleg,

p akkor ő egyből annak

p az „olcsó” megúszásán,

p elbliccelésén stb. agyal –

p mivel nem tartja meg ünnepeit,

p így azok sem tudják megtartani őt…

p (görnyed, satnyul a lelke és a teste…)

p

p

p Ez a földi élet

p neki még nem

p az igazi „fellépés”,

p ez csak gyakorlás,

p és csak kísérletezgetés,

p ez még csak a (fő)próbaidő –

p folyamatos mindennapi vizsga,

p kiválasztódás az igazi örök életre…

p

p

p A 2x2 neki is

p néha négy, néha öt –

p ahogy a többség épp ma dönt

p Soha nem mer kisebbségben,

p pláne nem egyedól maradni,

p inkább úszik a szennyárral…

p

p A bátorság próbát

p gyáván kerülő, illetve

p azt gyáván rendre elbukó,

p vagy a bizonyítási kényszer,

p netán imponálási vágy miatt

p esztelen hazardőr mutatványos…

p

p

p Buridán szamara -

p itt-most, kell időben döntenie,

p két egyforma nagyságú/illatú széna között

p mert ő csakis az egyik köteget ehetné meg -

p a végén a döntésképtelenség miatt éhenhal

p (mint az, aki két szék között a pad alá esik,

p két nőnek is udvarol, két vasat tart a tűzbe,

p és a végén mégis/pont ezért agglegény marad...)

p

p

p Időtényező

p Helyrehozhatóság

p Pl. olyannak mondasz félreérthető,

p vagy egyenesen durva, bántó szavakat,

p akivel már nem/csak évek múlva találkozol,

p nem tudod, hol lakik, vagy nem válaszol levélre,

p és addig nincs alkalom tisztázni, helyesbíteni stb.

p

p

p Határ-idők

p Időablak nyílás-zárás

p Itt-most élj a jó alkalommal,

p holnap már messze jár a tündér

p Addig üsd a vasat, amíg az meleg

p Addig formáld gyereked, míg képlékeny

p De te csak szó szerint ütötted a gyereked,

p aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…

p

p

p Moslék-zaba

p Aki nagyokosan

p úgy hiszi: tisztában van

p az emberi test anatómiájával,

p az emésztéssel, anyagcserével,

p s mivel úgyis minden egy helyre megy,

p praktikusan moslék formában étkezik,

p hisz ezzel is rengeteg időt spórol meg,

p s lemond a kóstolás, evés, ízlelés,

p ízvilág-bejárás stb. napi örömeiről…

p

p

p Ha

p be tudod

p bizonyítani, hogy

p nincsen rá szükséged,

p akkor ad a bank neked kölcsönt

p Vagy ha a bank pont abban bízik,

p hogy vásárlási mániás mámorban

p visszafizethetetlen uzsorakamatra

p költekezve az övé lesz az autód, házad…

p

p

p Semmis/

p nem semmis

p Leitatva, elkábítva,

p hipnotizálva, manipulálva,

p kiszolgáltatottságodra vagy

p balga bírvágyadra bazírozva

p íratnak alá veled „szerződést” -

p bekapod a csábító banki csalétket.

p és lépre mész, és majd tönkre mész...

p

p

p Istenben

p ugyan nem hisz,

p de mégis paternalista

p módon az ő szerepét játssza:

p ő mindig jobban tudja, mi jó neked,

p már akkor is, amikor nem vagy

p sem csecsemő, sem kisgyerek…

p

p

p Liberális

p anti paternalista:

p még részegen sem hagyja, hogy

p „szabad akarata” ellenére hazavigyed –

p így „barátai” ott is hagyják megfagyni…

p

p

p A 

p borban

p van/lenne

p a társas öröm,

p a vigasz, az igazság:

p de ő vagy absztinens

p vagy pedig részeges…

p

p

p A

p mértékkel

p fogyasztott jó bor

p élesíti az elmédet, és

p old káros görcsöt-gátlást is.

p A mértéktelenül vedelt viszont

p elveszi az ember eszét, és így ön-

p és közveszélyes őrültet csinál belőle

p

p

p Ha

p a bús

p bújában megrészegszik,

p búsabb lesz, ha kijózanodik.

p (pláne, ha még ki is fosztják,

p vagy egy súlyos balesetet okoz,

p vagy teherbe ejt egy rút banyát,

p ami miatt jó házassága is bomlik…)

p

p

p Hibás,

p vagy túlzott

p elvárásai miatt

p örökön örökké csak

p csalódásokban lesz bőven része,

p ami miatt mindenkire vicsorog, támad,

p „persze” elsősorban pont az előszeretteire…

p (a frusztráció-agresszió lelki párkapcsolata)

p

p

p A

p bíróságra jár

p pereskedni egy tyúkért,

p nem tud peren kívül megegyezni,

p de ahol legalább egy disznót veszt,

p és az ügyvéd meg nyer, megtömi zsebét…

p

p

p Jókai Mór

p Az augsburgi allgemeine Zeitunghoz.

p Már hogy mi itt emberhússal élünk,

p Hogy megnyúzzuk az idegent,

p Hogy az orrát menten elharapjuk

p Az utazónak idebent.

p Hogy mérget (sőt paprikát!) keverünk

p Vendégünk étele közé,

p S mindent, ki sauf-conduit nélkül jár,

p Kegyetlenül agyonverünk.

p Hogy a külföldön ily hirben álltunk

p Azt nagyján neked köszönjük

p Oh liebe allgemeine Zeitung!

p .

p Hogy a tudatlan nép most kezdi még

p Tanulni az ábéabot,

p A táblabiró olvasni sem tud,

p S csupán daczból járat lapot;

p Azt is de német poéták irják,

p Ugy forditják le magyarra,

p A magyarból nem telik ki egyéb

p Csak kulcscsináló s varga.

p Csak kolbászt és tarhonyát gyártunk,

p Igy szólsz felőlünk nagy bölcsen

p Oh liebe allgemeine Zeitung;

p .

p Hogy tulajdonképpen tótok vagyunk,

p Hogy ősi eredetünk szláv,

p Vagy hát vérszerinti atyafiak

p A czigányokkal legalább.

p Hogy a mink van, azt mind összeloptuk,

p Zenénk czigány, tánczunk oláh,

p Még a zsinoros dolmányunkat is

p Török volt ki kigondolá.

p Hogy minden javunktól igy megváltunk

p Ez a te sűrű érdemed

p Oh liebe allgemeine Zeitung!

p .

p Hogy hazánk egy nagy sivatag vadon,

p Lakói medvék, farkasok;

p Uratlan pusztákon a vadlovak

p És vadtehenek száma sok.

p Kasszelből ide tóduljon eztán

p Hát a kivándorlók rajja,

p Csak azért is, hogy harczi szellemet

p Oltson ezen puha fajba.

p Ezekkel ám furcsán nem mi jártunk,

p Hanem ők, köszönjék neked

p Oh liebe allgemeine Zeitung!

p .

p Hogy a paraszt minálunk rabszolga,

p Kit a nagy úr bottal fizet,

p Hogy boszorkányokat égetünk,

p S vámpyrt hiszünk, azt is hiszed.

p Hogy ököljog volt nálunk a törvény,

p Nagy lárma a törvényhozás.

p A gyöngébb hang letorkolása,

p Üstöktépés és pofozás,

p Ebből állt ősi alkotmányunk:

p A világnak ezt hirdetéd

p Oh liebe allgemeine Zeitung!

p .

p Irtál rólunk szép geographiát:

p Viznek nevezted a hegyet,

p Nagy városból csináltál kis falut,

p Megtetted lónak a legyet,

p Fedeztél fel köztünk uj népeket,

p Neked tetsző civilizatiót,

p A többi barbar, és még abból is

p Eldugtál egy pár milliót.

p Egy tollvonásod millió halálunk:

p Igaz, hogy tudtunkon kivül:

p Oh liebe allgemeine Zeitung!

p .

p Végül még azt is bebizonyitád,

p Hogy csak vitézek sem valánk.

p Ugy néha egy hires verekedő

p Akadt, akadt köztünk talán.

p De ugy egészben véve nem lehet

p Rólunk épen elmondani,

p Hogy ősi harczos dicsőségünknek

p Hirében volna valami.

p Üres dicsekvés a mit kiabáltunk,

p Historiád másról tanít,

p Oh liebe allgemeine Zeitung!

p .

p Egyszer meg aztán dicsérni kezdtél,

p Ez volt a legfájdalmasabb.

p Neveztél minket derék nemzetnek,

p Óh a szivünk majd meghasadt.

p Miveltek, hősök és jó barátok

p Levénk előtted izibe.

p S azokhoz, a kik őt így szeretik

p Óh a magyarnál nincs hivebb!

p Az égre is kérünk: ne fogd pártunk!

p A többi ment; ez fáj: - ne tedd,

p Oh liebe allgemeine Zeitung!

p

p

p Jókai Mór

p Ne csüggedj.

p

p Szegény magyar, ha azt vártad,

p Hogy a sok jó barátod

p Majd kisegít a hinárból:

p Ugyan szép hasznát látod!

p .

p Egyiknek nincs apró pénze,

p Majd akkor jőjj, ha váltat,

p Ha addig élsz, jelentsd magad,

p Ha a krizist kiálltad.

p .

p A másiknak magának is

p Annyi mostan a dolga,

p Eszébe sincs csárdást járni,

p Elég neki - a polka.

p .

p A harmadik még uj gazda,

p Most veti a kölesit.

p Mindössze is annyit tehet:

p Nálad jégkármentesit.

p .

p Negyedik mond: avult, ócska

p Jogod mit is keresed?

p Mindegy már az írott malaszt,

p Akár több, vagy kevesebb.

p .

p Az ötödik jó barátod,

p Ki hozzád legközelébb,

p Azt igéri, hogy feltámaszt;

p Hanem, hogy halj meg elébb. -

p .

p De te azért ne hagyd magad,

p Akárki hogy fenyeget.

p Nem esik ki olyan könnyen

p Még a világ feneke.

p .

p Maradt még ki segít rajtad,

p Ki soha meg nem tagad:

p Két igazi hű pártfogód -

p ...A jó Isten - s jó magad.

p

p

p Jókai Mór

p Az igazi "Jó szív".

p Versemény.

p

p Szent Péter pediglen tartja a kezében

p A mennyei pálmát, odafenn az égben,

p S nagy magában azon töprenkedik épen:

p "Hát ezt kinek adjam ezen szökő évben?"

p .

p Az igaz jó szívnek. De melyik az igaz?

p Nehéz megtudni, ki tiszta búza, ki gaz?

p Mert kinek csak száján terem meg a vigasz,

p Annak a kezébe bizony nem illik az.

p .

p Tudn'illik a pályadijas égi pálma,

p Mely a csillagokból földre alá száll ma:

p Halandó embernek bizony kedves álma,

p Méltó, hogy támadjon érte egy kis lárma.

p .

p Tartatik ezuttal lelki szépségverseny:

p El nem marad erről, tudom, egy ember sem.

p A sok pályafutó egymással mint verseng,

p Azt fogja leírni mindjárt az én versem.

p .

p Az egyiknél vagyon kövér bugyelláris:

p "Ismeri nevemet koldus is, király is!

p Szórok alamizsnát az egyik kezemmel,

p Másikkal az államkölcsönt jegyezem fel.

p .

p Segélyt talál nálam minden özvegy, árva:

p Miniszterek előtt a ládám kitárva.

p S ha én azt becsukom s nem adok belőle:

p Nem lehet háboru, jót állok felőle."

p .

p "Ez nagy szó!" mond Péter. - Jön a következő,

p "Uram, csak én rólam danol erdő, mező.

p Házamnál a szabad lopás a regula,

p Sose kérdem, hányat vet csorda és gulya?

p .

p Élhet a szegénynek kicsinyje és nagyja,

p Mit szeme megkíván, keze ott nem hagyja.

p Ellopott tárgy után soha nem szaladok,

p Borba esett légynek utravalót adok.

p .

p Házamnak kapuja soha sincs betéve:

p Azt sem tudom, ki lesz a vendégem délbe?

p Vacsoráló banda reggel oszlik szélylyel.

p Nálam mindig nap van, soha sincsen éjjel.

p .

p Váltóit girálom megszorult pajtásnak,

p Kifizetésüket sem engedem másnak.

p Kártyázó czimborák, mikor összejőnek,

p Engemet neveznek közös jóltevőnek".

p .

p "E bizony nagyon szép!" mond a menynyek őre.

p Most egy másik alak bandukol előre.

p "Uram! Fáradt vagyok! Már mind a két lábam

p Eljártam a szörnyű sok lótás-futásban.

p .

p Én járom el dolgát bajosnak, peresnek,

p Meg a kik hivatalt és állást keresnek.

p Akár szolgabiró, akár biró-szolga,

p Annak mind énhozzám van kötve a dolga.

p .

p Miniszter kilincse tenyeremtül fényes,

p Hozzám jön minden lány, a ki csak erényes.

p Iskolák ajtaját én nyikorogtatom.

p Hivatal-betöltés az én vállalatom.

p .

p Én felelek rosszul tanult diák helyett,

p Kimaradt cselédnek én keresek helyet.

p A tolvajt én védem a törvényszék előtt

p S nem tartanak nálam nélkül keresztelőt."

p .

p "E már megint nagy sor!" szól az égi portás.

p Következik nyomban rá egy másik kortárs.

p "Szent atyám! Nem ismersz? Hisz ez lehetetlen!

p Tán az ujságodat hagytad felmetszetlen?

p .

p Mindennap olvashatsz felőlem valamit,

p Viselt dolgaimról minden lap megtanit,

p Jótékony rovatbul nevem el nem marad,

p Hol adakozás van, tartom a kosarat.

p .

p Népkonyhát kóstolok, árvát protegálok,

p Erkölcs-nemesitek, börtönökbe szállok;

p Perselyemmel járom a várost körösztül;

p Ugy félnek már tőlem, akár az ördögtül.

p .

p Hogyha a nemzetet valami baj érte,

p Tánczolok, szavalok, énekelek érte,

p S ha már kifogytam az emberi nyomorbul,

p Gondom az állatok védelmére fordul."

p .

p "Ugyan felpakoltál!" mond erre szent Pető.

p "Egy embertől több már nem követelhető.

p Hát te ott leghátul, ki jössz nagy sunnyogva,

p Bontsd ki, hadd lássam hát, mi van a butyrodba!"

p .

p Felel az utolsó: "Oh uram én szentem,

p Nincs én nekem semmi jó tett az eszemben,

p Mert ki megbánt reggel, estig elfelejtem;

p S nem gondolok reá, a kivel jót tettem".

p .

p "Neked adom pálmám", szól Péter, "nem másnak:

p Mert a kinél soha a vett megbántásnak

p S az adott jótétnek emléke nem drága,

p Az igaz jó-szívnek az a bizonysága".

p

p (1888)

p

p

p Távolságok

p Török átok…

p Jó testvéreid oly távol,

p rossz szomszéd oly közel,

p s ő nap, mint nap, sőt éjjel

p is sok bosszúságot okozhat…

p Házat vennél, de már a közeli

p szomszédokat nem nézed meg?

p Pedig azokat már-még nem

p cserélheted el, válthatod le…

p Egy aktív gonosz, komisz

p rossz szomszéd nagy átok,

p pláne, ha te is lesüllyedsz

p csatározni az ő színvonalára -

p pont amekkora áldás lenne

p ennek az ellenkezője –

p megtérítő gesztus híján

p marad az örök perpatvar:

p pl. Arany János: Fülemile

p

p

p „Kölcsönkérés”

p Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,

p de már eleve rosszhiszemű előítélettel,

p így közben azt gondolod: úgyse adja oda,

p vagy letagadja, hogy van neki stb. stb. -

p S megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:

p Kell a francnak a te rohadt kaszád!

p

p

p Ácsingózó

p „nekem a kérés nagy szégyen,

p adjon úgy is, ha nem kérem” (N.L.)

p Életfogytig toporog a kincsesbarlang előtt,

p de nem mer kulcsot, vagy varázsigét kérni,

p vagy be sem mer kopogtatni, zörgetni stb.,

p ott őszül meg, sorvad el reményvesztetten…

p

p

p A

p penetráns

p „bűzök” miatt

p rögtön nem szól,

p (újonctól, „friss” hívőtől

p még hallgatást várnak el),

p majd azután ő is megszokja

p

p

p A gyerek

p mindhiába kér

p kistestvért szülinapra,

p majd helyette, kárpótlásul

p a vesztére őt kényeztetik el…

p Ez az ajándéka-jutalma

p lesz a végeredményben

p keserves büntetése,

p útja a pokolba…

p

p

p Vendégbarátság

p A hagyományosan kötelező

p szíves barátság, amellyel valaki

p mint házigazda a hozzá betérő

p idegent, vándort vendégként fogadja,

p oltalmat, védelmet és segítséget nyújt neki,

p ill. a köztük ennek folytán létrejött kölcsönös

p baráti, szövetséges viszony, amely még

p a leszármazottjaikra is kiterjed, öröklődik.

p

p

p Vendég-

p barátságtalan

p Vendégségbe hívja,

p de ott úgy bánik vele

p mintha ingyen-konyhára

p jött volna egy potyaleső -

p még ahhoz is feltételt szab,

p hogy odalökje neki, és elé

p az ún. kegyelemkenyeret.

p Pl.: az ő szája íze szerint

p el kell mondani egy imát.

p

p

p Akit

p te befogadtál,

p kebleden melengettél,

p az egy „mérgeskígyó”,

p egy „tót”, egy Tartuffe,

p az „hálából” kitúr házadból,

p de akár még a hazádból is -

p veheted a vándorbotodat és

p eheted az emigráns kenyeret…

p

p

p Félsz

p Annyira

p letompítod

p a veszélyérzéked,

p hogy istenkísértésben élsz:

p mint aki még keresi is a veszélyt...

p Pl.: az extrém „sportok” preferálója.

p Életeszméd lehet az "Élj veszélyesen!" -

p vagy még az utcára se mersz kimenni,

p hátha a fejedre esik a tetőről egy tégla?

p

p

p Istent kísértve,

p de gondviselésében bízva

p a hazárdjátékra, pl. rulettre

p alapozod a munka nélküli, és

p amúgy is téged további nap-

p lopáshoz segítő meggazdagodásod,

p vagy csak a te és a családod elemi,

p minden-napi megélhetését…

p

p

p Önbeskatulyázó

p Ő egy peches ember, aki

p semmit nem bíznak a véletlenre –

p A vajas kenyeret is direkt úgy ejti le,

p hogy mindenki előtt bizonyítsa az igazát…

p Az örökké képzelt beteg hipochonder,

p akinek a sírfelirata a végleges cáfolata

p az életképtelenségében kételkedőknek:

p Na, ugye!

p

p

p Ön-

p beteljesítő jós

p Tanult tehetetlenségét

p a nagyon rosszul értelmezett

p „büszkeségével” összepárosítva

p igencsak megnehezíti magának,

p hogy valaha is ki is kerülhessen

p a halmozott és még halmozódó

p úgynevezett hátrányos helyzetei

p zártnak tűnő ördögi köréből…

p

p

p Önként

p elhanyagolod

p a nemtőid, a védő isteneid,

p pl. édes anyanyelved, ami pedig

p az egyik szellemi csodafegyvered lenne…

p

p

p Más

p anyanyelvű

p a választott élettársad:

p konyha-angolos érintkezés

p extenzíven-intenzíven redukálja

p a mindennapi életminőségeteket…

p

p

p A piacon

p röstellsz alkudozni,

p a gazdagot játszod meg,

p de bezzeg az erkölcsben

p már nem vagy ilyen finnyás:

p ott praktikus megfontolásokból

p „rugalmasan” engedsz „elveidből” …

p

p

p Engeded,

p hagyod magad

p megvesztegetni,

p hisz mások is így tesznek,

p és a te fizetésed is oly kicsi:

p el is rothadsz, a rozsda mar…

p

p

p El-

p eleltalálod

p a szarva között a tőgyit –

p a hibát hibára halmozó lény

p Nem tudott eleget a magyar

p állat viselkedéséről a hívatlan

p idegen török Mehemed, ezért

p így végül felrúgták a tehenek

p

p

p Közönyös

p be nem avatkozásod

p muszáj megideologizálni:

p a szomszéd magánügye,

p hogyan neveli: üti-veri gyerekét

p (hisz „nem vagyunk egyformák” …)

p

p

p Magánügy?

p Tüntető rosszkedved

p és ásításod is fertőző...

p Mindig másoktól várnád,

p hogy téged jókedvre derítsenek…

p

p

p Ön-

p gyilkossággal

p is fenyegetődzve

p pont az elő-szeretteit

p zsaroló: szeressék őt

p sokkal többet, sokkal jobban…

p

p

p Aki

p bátran,

p életét is kockáztatva

p ki akar menteni a folyóból.,

p még azt is, pont őt lehúzod

p a víz alá, a mélybe: bele is hal…

p

p

p Nem

p veszed zokon,

p ha „ragályos kór” miatt

p elkülönítenek szeretteidtől,

p ami csak nehezíti gyógyulásod

p

p

p Mindent

p megszoksz,

p és nem szöksz,

p azután majd meg

p már túl késő elmenekülni

p (mint a lassan melegített,

p de végül puhára főzött

p gyanútlan béka esete)

p

p

p Mamahotel-lakó:

p az elvált/elhanyagolt

p feleség/mama kedvence –

p akinek az lesz a büntetése,

p hogy felnőtt életre képtelen

p óriáscsecsemő, infantilis lesz

p

p

p Amit

p erővel

p elvesznek,

p azt a jósors visszaadhatja,

p de az önként lemondott jogokat

p már nagyon nehéz visszaszerezni -

p pl. feladni a kivívott szabadságaidat

p az átmeneti, visszavehető jólétért cserébe…

p (lásd pl. a magyarságot 1956/1989 után…)

p

p

p A nép ellensége

p Ibsen drámája egy közíró polgárról,

p aki nem hajlandó elhallgatni az igazságot,

p aminek kiderülése a városa rövidtávú érdeke

p ellen van: eltűnne az idegenforgalmi bevétel –