Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

p p pp p p

Eugéniusz:

Magyar írástudók árulása – XIII.

Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,

jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Babits Mihály
Ne ily halált, ne ily harcot!

Nem kell nékem örök béke
(meglesz majd a temetőbe').
Örök harc a kívánságom,
de nem ahogy tegnap láttam
hivatalos-kényszeredve,
kinek nincs is semmi kedve,
gyávaságból s alázattal
elmenni egy szolga-haddal;
ölni ismeretlen testvért,
aki bennünket nem is sért,
mert - bár közös minden eszménk -
ellenségnek kinevezték;
parancsszóra halni végül
cél nélkül és haszon nélkül
kutyamód és árokmélyen -
még a kutyát jobbnak vélem,
mert ki tudná ránevelni
ártatlan ebtársát ölni?
Ne ily halált, ne ily harcot
adjon Isten a magyarnak!
Elég soká volt élete
játék mások kezeibe':
ne legyen már többet játék!
Legyen eztán a magáé!
Harcolja meg, ha van harca,
igazságát föl ne adja,
mert a föladott igazság
a világ testén sebet vág.
De senki se szálljon hadba,
ha egy angyal nem ragadja
saját hittel, saját célért,
s csak ha önkényt adja vérét
és nem gyávaságból bátor,
hanem angyala szavától.
Nem kívánok örök békét,
csak a gyáva harcok végét.
Szent áldozat ez az élet,
ha igaz szívvel fecsérled,
de amelyért kényszer-vér folyt,
a zászlón szenny lesz a vérfolt.
Ne szűnjenek hát a harcok:
magam is zászlókat tartok.
Hogy lehetne béke boldog
míg a tiprott jog sikoltoz?
Hisz a sikoltás a csendben
hangzanék még rémesebben.
De csak az álljon ki sorba,
kit angyala küld a harcba,
s ha kincsét oltárra hozza,
ne a más vérét áldozza!
Tisztelje a más békéjét,
ki halni kész az övéért:
akkor csupa hős ví harcot,
angyalok tartják a pajzsot
és az Isten újra ránk néz
felhőkből mint generális
és így szól a szívek nyelvén:
"Béke és harc mind az enyém!
Jó katonám, hű zsellérem,
fegyveretek elcserélem.
Béke lesz az igaz harcból:
de a béke tovább harcol.
Új csata, más kard, új tábor,
új csillagban győztes sátor!
Nem kell nékem örök béke,
csak méltóbb had szövetsége."

p p ppp p ppp p pp

p 1

p

p Szemérmetlen obszcén: a nagy nyilvánosság előtt lelki maszturbáló

p

p Személyre szóló vigasza, bölcs tanácsa stb. nincs a gyászmunkához

p

p Ő nem nomád vándorprédikátor: tudja, hol alszik ma éjjel: luxushotel

p

p Üres zsebbel, egy hátizsákkal nem indul el: rokonnép-kereső misszió

p

p Trükkmester: úgy csinál, mintha a puszta tényekből bármi következne

p

p Úgy akar Művet szülni, hogy megússza a kihordás-vajúdás gyötrelmeit

p

p Úgy akar sikerélményhez jutni/juttatni, hogy alacsonyra teszi a lécet

p

p

p 2

p

p

p Ugratás az ismeretlenbe: másokkal fejest a sekély/krokodilos vízbe…

p

p A nagy „vigasztaló”: törődj bele nyomorodba, ezt dobta neked a Gép…

p

p Ha tehetné, mindenkit örök elégedetlenné és lázadóvá lázítana, izgatna

p

p Tűzszerész pályán beteget jelent, ha túl korán robbanhat is a talált bomba

p

p Tűzoltó, aki unja, hogy készenlétben áll, keresi/előidézi az éles bevetést…

p

p A tűzoltó, aki szeret tétlenkedni, vagy éppen piromániásan munkát is csinál

p

p A tűzoltó, aki lusta/fél és addig halogatja a tűzoltást, míg a tűzvész tarol…

p

p

p 3

p

p Úgy felhígítja a vallási eszményeket, hogy nagy tömegeket vonzzon be

p

p Úgy tájékoztat félre, mintha csakis aszály/apály vagy épp özönvíz lehetne

p

p „Túszait”, családját, alárendeltjeit kényére-kedvére terrorizáló ízlésficamos

p

p Turnét előkészítő/bonyolító: az ország minden fizető részébe viszi a gagyit

p

p Turista kívülállóként átutazza az országot, és eközben fellázítja a jónépet

p

p Túlreagálással ő maga reklámoz kapitális baromságokat, rémhíreket stb.

p

p Ő úgymond túllép e mai kocsmán, de csak az értelemig, és nem tovább…

p

p

p 4

p

p „Túlképzett”: de bármikor lebutítja magát, ha csak így tud elhelyezkedni…

p

p Üvöltözve túlerőlteti a hangszálait: de suttogó propagandistának még jó…

p A túlbuzgó önkéntes együttműködő: az Állami Egyházügyi Hivatal spiclije

p

p Túl sok titok bízatott rá, jutott tudomására, pedig tudja: ő fecsegő alak

p

p Visszaél a hatalmával: közérdekű adatokat, anyagot stb. évtizedekre titkosít

p

p Biztosra megy: tuti bejövő slágereket énekel, új szerzeményt nem ad elő

p

p Túl sok a szem a láncban: slágert szerezni, jó előadót és kiadót is találni…?

p

p 5

p

p Túlasszimilálódó cigány származású értelmiségi: még a bőrét is kifehéríti

p

p Úgy sikerült a regény, hogy a típusaiban senki ismerős nem ismer magára

p

p Nem képes nyíltan éhség-sztrájkolni/titokban böjtölni, bárha szent a közcél

p

p Nem tud se szükséget szenvedni, se bővelkedni: mindkettő jellemét torzító

p

p Súlyos vérveszteséges vereség: ő diadalittas jelentéseit küldi a hátországba

p

p Tudja, a megnyert csata pirrüszi győzelem, mégis háború-megnyerést zeng

p

p Ő a hurráoptimista haditudósító, katonai cenzor a csata/mészárszék frontról

p

p

p 6

p

p Tudósa és mesteri tanítója annak, hogy kit, mivel, hogyan vesztegess meg

p

p Tudományos-fantasztikus regényes-filmes: vonzó-taszító hamis jövőképíró

p

p Tudja, tanítja és példával jár elő: nem kicsit ártani még a legkisebb is tud…

p

p Tudja, mivel lehet olcsón meghatni, megríkatni embereket, ebből jól megél

p

p Óvatos duhaj: a rendszert szőrmentén kifigurázó kormánypárti humorista

p

p Tudja, hogy milyen csalira harapnak rá a hőzöngő, hőbörgő, rebellis ifjak

p

p Tudja, hogy ki a gyilkos, de - éppen ezért - nem is mer ellene tanúskodni

p

p

p 7

p

p Tudja a határt, meddig mehet el: akadémikust/egyetemi tanárt nem bírál

p

p Tud ő titkot tartani, de csak azért, hogy azután majd azzal zsarolhasson…

p

p Tud/tanít ő annyit és úgy beszélni, hogy az vastagon befedje az igazságot

p

p Tényleg az a tőle telhető legtöbb, ha a nyomás dacára tüntetően hallgat!?

p

p Nem tudja hol kellene biztosan titkosítani, hol meg széles körben publikálni

p

p Nem tud hallgatni ígéretes gondolatcsíráiról, hogy durva láb le ne tapossa

p

p Nem tudja, mikor kell példabeszédekben, s mikor expressis verbis beszélni

p

p

p 8

p

p Nem tudja, mit és hogyan tud, de még kevésbé azt, amit-ahogy nem tud

p

p Nem tudatja, mit muszáj-érdemes tudni s mi az, amit felesleges, sőt káros

p

p Nem ismer(tet)i, mennyire más a tudás/művészet és a hit titkainak a jellege

p

p Nem tud visszhangtalanságban is működni: szilenciumban/remeteként vége

p

p Nem elég önkritikus - és nem is keres az avatottaktól legszigorúbb kritikát

p

p Kisgyerekek, hozzá nem értők előtt henceg: az ő nagy tudása, művészete…

p

p Nem tudatosítja: minden ember - jó vagy rossz - példakép, mert társas lény

p

p x

p p pp

Ady Endre
Béke

Hágában konferenciáznak,
Párisban helyreállt a csend.
Nálunk csak úgy dühöng a béke,
Csendes, nyugodt a parlament.
A vén világrész vesztét érzi,
Minden lecsendesült, nyugodt,
Ilyen botrányos békességről
A történet még nem tudott.

Észak ködös, fagyos mezőjén
Egy nép rabláncban görnyedez,
A germánok büszke Cezárja
Szabad sziveknek tőrt szegez,
A gall hajó hullámban táncol,
Egy uj Marseillaise hangja cseng,
Kenyeret kér a népek ezre -
S mégis dühöng a béke, csend.

Farkasszemet néznek egymással
Országok, népek, nemzetek,
Ezer törekvés, ezer eszme
Igázza le a szellemet;
Földrészünkön nagy tisztulás kell,
Vihar, mely messze-messzezeng,
Harc kell, mely igaz békét szüljön,
Mert most hazug a béke, csend!...

p p pp

A 

nem

javító-segítő,

sőt passzívan-

aktívan ártó elit

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...