|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőség vizsgálódásaim
p p pp p p
Eugéniusz:
Magyar írástudók árulása – XVIII.
Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,
jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit
p p pp p p
Petőfi Sándor:
A MÁRCIUSI IFJAK
Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.
Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala.
Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák.
És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen.
Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek.
E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut!
Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki... nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért.
És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk.
Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat.
Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!
Pest, 1848. június
p p pp
p 1
p
p A csatában a legelőre, életveszélybe tol, győzelem után még neved is törli
p A csapat kapitánya - a közösség rossz szellemét élesztő, és éltető formáló
p A családot közelről nem ismerő orvos megelőzhet/csírájában fojthat el bajt?
p A családi ezüst elkótyavetyélése után a hálószobatitkokból tart végkiárusítást
p A család életmódját-lelkületét egyáltalán nem figyelve tervez-épít lakóházat
p A célszemély botlását, vergődését éber dögkeselyűként leső-rögvest lecsapó
p A bürokrácia útvesztőibe, labirintusaiba tereli, ott sorsukra hagyja az ügyfeleit
p
p
p 2
p
p A bűnbakra mindig meglevő igényt helyesli, felerősíti, katalizálja és ki is elégíti
p A közéleti szerepvállaló családja az ő bulvársajtója szabad prédája: hajtóvadász
p Akár a Szent Bibliából is idézve „bizonyítja be”: az égvilágon semmi nem szent…
p A betegség anyagi nyelvét nem fordítja le az egész ember szellemi-lelki bajaira
p Az irónia mestere: látszólag megdicsér - csak a beavatottak értik: lehúz, bunkóz
p Ütközőpont? A betegjogi képviselő, aki lerázza a kiszolgáltatott betegek panaszát
p A mű/brigádvezető, aki főleg/csak a fentről jövő nyomásnak enged - mindenben
p
p
p 3
p
p A szakszervezeti bizalmi, aki csak egy transzmissziós szíj, állampártérdek közvetítő
p A harcos munkásérdek-védelmi aktivista, aki titokban már a gyár részvényese lett
p A „jó” szakszervezeti vezető/munkástanácsos, aki ezért állami tisztségbe helyezve
p Szociográfia író: belvárosi kávéházából csak erőszakkal lehet országjárásra elvinni
p Semmit nem tesz közkinccsé, ő csak az itt és most fizetőképes keresletnek alkot
p Aki a jóbaráti kapcsolatokat a neki jó piramisjátékos hálózatépítéssel teszi tönkre
p Az országa anyagi/szellemi értékeit elkótyavetyélő, zsebre dolgozó külkereskedő
p
p
p 4
p
p A cirkuszi „varázsló” vagy, aki a mindenkori Mariókat gonosz célból hipnotizálja
p A „Tudomány” fedőneve alatt lakásodban kutat, lelkedben vájkál, profilod alkotja
p A honáruló „szívátültetéshez” előbb legyengíti a szellemi-lelki immunrendszeredet
p A vézna, tüdőbeteg költőt a „szaván fogva”, és a párbajra/harctérre kiprovokálja
p A „reál” és „humán” szféra közé előbb csak éket ver, majd azt szakadékká tágítja
p A kurátor, aki a „ma nekem, holnap neked” alapon dönt a közpályázatok sorsáról
p A „kuratóriumi bizottságosdi” kollektív döntési felelőtlensége mögé névtelen bújó
p
p
p 5
p
p A „Kincses szigetről” hamis térképet készítő és azt a baleknak jó pénzért áruló
p A „kibeszélő” pacifista orosz, zsidó stb. atomtudósokat elhallgattató, bebörtönző,
p A sorozatban „öngyilkosságot” elkövető egykori magyar atomtudósok gyilkoltatója
p Akik a „homousion-homoiusion” (ál)hitvitát érvekből kifogyva furkósbottal vívják
p A „hegemón” marxista–leninista-sztálinista esti egyetemen adott-vett tanórákat
p A „haszontalan filozófia” ellen populista „érvekkel” negatív közhangulatot keltő
p Az 1984 előtti és utáni történelmet naprakészen és profin meghamisító történész
p
p
p 6
p
p A „szerelem” címszó alatt csak csábítási trükköt, női férjfogási praktikát stb. tálaló
p „Summa cum laude” végezte az Egyetemet - az Élet éles vizsgáin naponta elbukik
p Vásárlásról döntő zsűritagként a naiv művészt, mint gyermeteg festőt lemosolygó
p A minden új nagy tehetségben saját halálos ellenségét látó pozícióban levő művész
p Egy jó ideig a fekete bárány szerepet játszó, hogy jól felverje a megvásárlása árát
p Zseniális szójáték, vidéki/pesti humor elvileg is lefordíthatatlan – idegen nyelven ír
p A mindenkori zsarnok jól ismeri a Szellem hatalmát: fel is írja a jókat a halállistára
p
p
p 7
p
p A zúzdából se ment egy példányt a halálra ítélt könyvből az örökkévalóságnak
p Zugszemináriumot tartó – az adózási, biztosítási stb. csalási machinációkra okító
p Az ő zenéje nemhogy megszelídíti, de éppen hergeli a bennünk lakozó vadállatot
p Zarándokút programajánló és szervező, aki a „Krisztusgyilkos utódok” zsebét tömi
p Szeretetvallásnak álcázza a mózesi-talmudi gyökerű rasszista-intoleráns judaizmust
p Vörös posztóvá tesz ő a Hatalom szemében: megvadulva fel is ökleli az esélytelent
p A zagyva vallási-bölcseleti eklekticizmusát ő maga büszkén nyitottságnak nevezi
p
p
p 8
p
p Vödörben halászó: más gyülekezetből az igaziba/övébe átcsábító fejpénzes vadász
p Az ifjonti lelkesedéseket cinikusan lehűtő léhűtő, a szakma tekintélyes nagy öregje
p A lelki táplálékot bárkinek bármikor ingyen adó, alamizsnából élő remete ellensége
p A mindenekelőtt a havi fix-es állását, és nem a könnyen változó álláspontját védő
p A neki oly szűkös időből ő nem áldoz, ha valaki komolyan gyógyulni/gyónni kíván
p Ő - úgymond - nem akar vájkálni a „betege” lelkében, inkább felír valami pirulát…
p Aki a gyónási, vallatási, orvosi stb. titkokkal gátlástalanul üzletel, zsarol stb. stb.
p
p x
p p pp
Babits Mihály:
Petőfi Koszorúi
"Avagy virág vagy te hazám ifjúsága"
Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.
Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.
Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.
Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!...
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére - kőnek!
Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!"
Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét akit elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!
1923.
*
Utassy József
Zúg Március
Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a kétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!
1968.
p p pp
A
nem
javító-segítő,
sőt passzívan-
aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
