Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

p p pp p p

Eugéniusz:

Magyar írástudók árulása – XIX.

Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,

jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Hazám, hazám

1.

Az ária Nádasdy Kálmán féle szövege:

Mint száműzött, ki vándorol

A sűrű éjen át,

S vad förgetegben nem lelé

Vezérlő csillagát,

Az emberszív is úgy bolyong,

Oly egyes-egyedül,

Úgy tépi künn az orkán,

Mint az önvád itt belül.

Csak egy nagy érzés éltetett

Sok gond és gyász alatt,

Hogy szent hazám és hős nevem

Szeplőtlen megmarad.

Most mind a kettő orvosra vár,

S míg itt töprenkedem,

Hazám borítja szemfödél

S elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!

Tudom, hogy életem neked köszönhetem.

Arany mezők, ezüst folyók,

Hős vértől ázottak, könnytől áradók.

Sajgó sebét felejti Bánk,

Zokog, de szolgálja népe szent javát.

Magyar hazám, te mindenem!

Te érted bátran meghalok,

Te szent magyar hazám!

Az utolsó három sor másik változata:

Magyar hazám, megáldalak!

Szép érted élni, érted halni,

Te hős magyar hazám!

2.

Egressy Béni eredeti szövege:

Miként vándor, ki tévedez viharzó éjjelen,

Avagy hajós a szélvésztől korbácsolt tengeren...

Úgy ingadoz felzaklatott lelkem határtalan

S vezércsillag nincs kétségem vad pusztaságiban.

Amott hangzik kipusztított hazám rémes jaja,

Itt elgázolt becsületem haldokló sóhaja.

Oh, mind a kettő orvosra vár

S míg itt töprenkedem;

Hazámra szemfödél borul, elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!

Hisz mindenem neked köszönhetem.

Hazám, hazám, te mindenem!

Rajtad előbb kell, előbb segítenem.

Szegény hazám, te mindenem!

Rajtad előbb kell, előbb segítenem.

Magyar hazám, te mindenem!

Rajtad előbb segítenem,

Előbb kell segítenem!

p 1

p

p Talentumait bűnösen elkótyavetyéli, aprópénzre váltja

p A rablókat pénz-díjak elfogadásával szalonképessé teszi

p Az urakkal egy tálból cseresznyézik, velük akar jóban lenni

p Szómágus: gyereket beszél hasadba, feketét fehérnek mond

p Szerecseneket mosdat előbb kis-, majd nagyüzemi keretben

p Aki nem vele, az mind ő-ellene: az tőle akár éhen is halhat

p Már csak nem is képmutató – tüntet például paráznaságával

p

p

p 2

p

p Olyan, mint aki az idegenek előtt a saját családját becsmérli

p Ha egy kis koncot kap, akkor már meg van fizetve a hallgatása

p Destruktívan rivalizál, hogy ilyen áron monopolhelyzetbe kerüljön

p Idegen formákba erőszakolva bénítja, sorvasztja a magyar szellemet

p Nem áll a kenyérharc mellé, de mindennapi ingyen-cirkuszt szolgáltat

p „Introvertált” - a saját levében fő, már álruhában sem jár a nép közé

p Kerüli a megmérettetést, maga lesz a maga bírája, esetleg a cimborái

p

p

p 3

p

p Az igazságot csak szeretné, de hát barátait jobban kell szeretnie…!?

p Amiről hallgat, pontosan azzal követi el a legocsmányabb hazugságot

p Már régóta nem a sportért stb. él-hal, hanem már csak a sportból él

p Leértékelteti az emberekkel szerves kultúrájukat, elvágja gyökereiket

p Egy epigon, hamisító és tolvaj, rabló, plagizátor utánzó majom stb.

p Óvatos duhaj – szigorú öncenzúrával kiheréli még a saját műveit is

p „Szellemi alkimista”, aki a szart próbálja neked aranyként bemutatni

p

p

p 4

p

p Aki nem tud mást, mint eldalolni saját, privát (világ)fájdalmát

p Aki se a hazáját és családját nem szereti, se az istent nem keresi

p Aki csak a gyilkos szakmai rutinból dolgozva öl ízlést, egészséget

p Akinek az álpálfordulása csak szervilis, szélkakas köpönyegforgatás

p Csodagyerekekből képes szisztematikusan hülye-gyereket nevelni…

p Ő büntetlenül szellemi kábítószereket gyárt, hirdet, terjeszt és árul

p Hírözönvízzel árasztja el a „lakosságot”, hogy ne tájékozódhasson

p

p

p 5

p

p Azon dolgozik, hogy a nemzetből nép, lakosság, tömeg stb. legyen

p Módszeresen szellemileg kiskorúsítja, értelmi fogyatékosítja a jónépet

p Kiforgatja az embereket magukból, és így mások majd mindenükből

p Cserbenhagyja a globális pénzvilág terrorja kiszolgáltatott áldozatait

p Aki a zsidóságával stb. tenné védett vaddá, mentelmi jog alá magát

p Mintha egy tűzoltó az égő házba szorulttal alkudozna mentéséről

p Mintha egy pókember akrobatikájával szövögetné orv „hadicseleit”

p

p

p 6

p

p Egy patikus, aki egy lassan, de annál biztosabban ölő mérget keverne

p Azért fogalmaz bonyolultan, rébuszokban, mert maga se érti, mit mond

p Mintha egy bokszoló folyton övön alul akarna ütni – övön aluli humora

p Mintha az óceánt titokban egy luxusjacht medencéjében úsznám át

p Mintha az interneten stb. keresztül szeretne áldott állapotba kerülni

p Mintha éppen az éles ütközet előtt dezertálna a csatából/csapatból

p Mintha az egri várat szigorúan csak a fix munkaidőmben védeném…

p

p

p 7

p

p Mintha addig kellene összefoglalni hite lényegét, amíg egy lábon áll

p Mintha mindig és csak a szakács döntene róla, milyen finom a főztje…

p Mintha a postás cenzúrázná ill. szelektíven kézbesítené a leveleket

p Ő egy szürke eminenciás, aki a háttérből mozgatja a főbb szálakat

p Egy pszichopata cezaromán sátánista, aki visszaél nagy hatalmával

p Mintha macskakaparását gyönyörű sormintával választaná el: büszke

p Mintha a kést és a villát, a kanalat is újra és újra ki akarnám találni…

p

p 8

p

p Mintha a Holdon élnék: nem tudom, itt és most kinek hirdetem az Igét

p Mintha maga a bölcsődet ringató kéz az épp bontakozó életedre törne

p A piramis csúcsáról irányít beetetett, naiv, balek, lelkes embercsoportot

p Mintegy szívességből teljesítgetem hivatali tájékoztatási kötelességem

p Mint megalomániás stb. tudós képzeli: ő a mindent látó isteni szem

p Legsötétebb emberiség elleni konspirációm filantróp kirakattal fedem

p Társadalmi szeizmográf: megérzi, s felfelé jelzi a „földindulás” előjeleit

p

p x

Vörösmarty Mihály

KESERŰ POHÁR

Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

Ha férfi lelkedet

Egy hölgyre föltevéd,

S az üdvösségedet

Könnyelműn tépi szét;

Hazug szemében hord mosolyt

És átkozott könyűt,

S míg az szivedbe vágyat olt,

Ez égő sebet üt;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha, mint tenlelkeden,

Függél barátodon,

És nála titkaid:

Becsűlet és a hon,

S ő sima orgyilkos kezét

Befúrja szívedig,

Míg végre sorsod árulás

Által megdöntetik;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha szent gondok között

Fáradtál honodért,

Vagy vészterhes csatán

Ontottál érte vért,

S az elcsábúltan megveti

Hű buzgóságodat,

S lesz aljas - , gyáva - és buták

Kezében áldozat;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha fájó kebleden

A gondok férge rág,

S elhagytak hitlenűl

Szerencse és világ,

S az esdett hír, kéj s örömed

Mind megmérgezve van,

S remélni biztosabbakat

Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

S ha bánat és a bor

Agyadban frígyre lép,

S lassanként földerűl

Az életpuszta kép,

Gondolj merészet és nagyot,

És tedd rá éltedet:

Nincs veszve bármi sors alatt

Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

De amig áll, és amig él,

Ront vagy javít, de nem henyél.

1843. augusztus 26. előtt

p p pp

A 

nem

javító-segítő,

sőt passzívan-

aktívan ártó elit

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...