Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

p p pp p p

Eugéniusz:

Magyar írástudók árulása – XXIII.

Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,

jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Petőfi Sándor:

AZ ITÉLET

A történeteket lapozám s végére jutottam,
És mi az emberiség története? vérfolyam, amely
Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki,
És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig,
Azt ne higyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése
A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében.
Vértengerbe szakad majd a vér hosszu folyója.
Rettenetes napokat látok közeledni, minőket
Eddig nem látott a világ; s a mostani béke
Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána
A földrendítő mennydörgést szokta előzni.
Látom fátyolodat, te sötét mélytitku jövendő,
És, meggyujtván a sejtés tündéri tüzét, e
Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta,
Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derűlök
És örülök szilajan. A háború istene újra
Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván
Lóra ül és végigszáguld a messze világon,
És a népeket, eldöntő viadalra, kihíja.
Két nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni:
A jók s a gonoszak. Mely eddig veszte örökké,
Győzni fog itt a jó. De legelső nagy diadalma
Vértengerbe kerűl. Mindegy. Ez lesz az itélet,
Melyet igért isten, próféták ajkai által.
Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet,
Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpűlnünk
Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni.

Pest, 1847. április

p 1

p

p Mintha marslakó lennél, olyan idegenül mozogsz a való világban

p Mintha már te magam is úgy látnád, hogy a király nem mezítelen

p Mintha szóban lerombolná a templomokat, és felégetné az iskolákat

p Mintha Kolumbusz a Városligeti tavon csónakázgatna az Új Világ felé

p Mintha csak az ingyen-konyhákra főznék, ahol nem illik reklamálni

p Mintha a fehér abrosznál tárgyalnék, vagyis alkudoznék az ördöggel

p Mintha ártatlan lennék a kútmérgezésben - csak a kávájára kakiltam…

p

p

p 2

p

p Nemhogy „orvosolom”, de magam idézem elő az olvasási nehézségeket

p Neki nem előbbre való a beteg emberek érdeke, mint a mundér becsülete

p Ő álruhában/kampányban se jár a nép közé: nem él sorsközösségben vele

p Önkényesen rangsorolja: ki inkább rászorult testi és lelki beteg, szegény?

p Nekrofiliámat - többek között – a fekete, morbid humoromban élem ki

p Neki kell Antigonéként eltemetni a halott testvért, életem árán is: na ne!

p A hétvégén kéne behozni a lemaradást – inkább a kerti mulatságra megy

p

p

p 3

p

p Vevő rá: neki nem kell túl sokáig kínálgatni a „dísz-gój” hálás szerepét

p Nekem ne lennének elveim: én vagyok az, aki elvből elvet minden elvet

p Nekem ne lenne programom - a gyerekek megbotránkoztatása nem az?

p A felbujtott csőcseléknek programot is adó: ő a pogrom értelmi szerzője

p Neki nemcsak a közhely igazságai, de még a tévedései is terméketlenek

p Nekem, a hivatalból, ill. fizetett bomlasztóként semmi nem lehet elég jó

p Neki csak játék a szellemi munka, ahhoz képest nem is rossz benne

p

p

p 4

p

p Neki csak elő-futárjai és epigonjai vannak, hisz ő a mind-örökös Csúcs

p Neki az írás szent dolog, ezért csak Szenteste ír egy-egy sort a Bibliájába

p Neki egyedül a magas művészet a szent, maga az élet az viszont profán

p Neki maga a Mű csak ürügy, hogy impresszionista kritikája csapongjon

p Neki a családja stb. csak életnyersanyag, kísérleti terep és személyzet

p Neked kellene győzni a maratoni táncversenyen, vagy félbeszakad pályád

p Nem mutat jó példát, hogy csak a bűnt gyűlöljük, de a bűnös embert ne

p

p

p 5

p

p Bolond lenne lerombolni a hamis illúziókat – hisz ő csak köszönetet vár…

p Hülye lenne bemenni az oroszlánbarlangba, ha csak egy hangszert vihet

p Nem nyomoz, ha csak tiszta eszközei lehetnek, de ellenfele nem válogat

p Nehéz, zord időkben a szigligeti alkotóházi komfortban húzza meg magát

p Nehéz, veszélyes küldetésének teljesítését elodázó, elszabotáló, elpasszoló

p Jól tűri, hogy gazdasági-politikai érdekből kitalált mumus riogassa a népet

p Tudva „összetéveszti” a szerepeit: rendőr is, ügyvéd is, ügyész is és bíró is

p

p

p 6

p

p Segédkezik találmánya elsinkófálásához, vagy emberellenes használatához

p Röstell a bulvárlaptól tanulni: se olvasóbarát tipográfia/címadás, se humor

p Visszariad attól, hogy teóriáját igazolandó akár tutajjal kelj át az óceánon

p Hagyod levenni a napirendről a csoport, a réteg, sőt a nemzet sorskérdéseit

p Hagyjuk végleg beskatulyázni magunkat: írunk vagy festünk, vagy feltalálunk

p Hagyod magad piti csetepatéba belerángatni: egy sas kapkod a legyek után!?

p Engeded megbotránkoztatni a kisdedeket – sőt pont itt te leszel a botrányhős

p

p

p 7

p

p A címért, rangért, kitüntetésért hajt – nem óvakodik a hiúsága hízelgőitől!

p Csak bérmunkába fordít: nem győzi meg a kiadót, mi ma az igazi hiánycikk

p Nem a gondolkodó ember, de az ökör következetességével nevel gyereket

p Egy aufklérista, aki nem nyomozza ki a hamis tudatok társadalmi gyökereit

p Ne aszerint törődj a hozzád forduló beteggel, hogy ki ő és hogy ad-e hálapénzt

p Nálam soha nincsen „kegyelem kettes”, még azt is ki kell/kellene érdemelni!

p Csak várjuk meg, amíg kérdeznek – akkor nem játszik, ha senki nem figyeli

p

p

p 8

p

p Ő vállal vétkes néma cinkosságot bármilyen elnyomorító sötét rendszerrel

p Nem választható ellenséget nem ismer-ismertet: az öreg és ravasz ördögöt

p Semlegesek vagyunk, úgy tanítunk, hogy rossz ügyek mellett is érvelj jól…!

p Nem vagyok hiú: szerényen, név nélkül mószerollak be a Nagy Főnököknél

p Nem vagyok becsületes megtaláló: eltulajdonítom mások szellemi értékeit

p Nem tudj, vagy nagyon nem akarja tudni: prekoncepciója, előfeltevése van

p Nem tudok félrevonulva, egyedül, csendben, türelmesen nagyvadra lesni…

p

p x

*

Petőfi Sándor:

AZ ŐRÜLT

- - - - Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába' vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?... sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem... hahaha!

Szalkszentmárton, 1846. január

p p pp

A 

nem

javító-segítő,

sőt passzívan-

aktívan ártó elit

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...