Eugéniusz:
Boldog-boldogtalan ember:
életminőség-vizsgálódások XIV.
az édes-ékes anyanyelvünkön
Szellemi segítség lélekbátraknak
Bölcs/balga szellemű lélek/élet
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten gyermeke vagy sátánfajzat
Régi-új aranykor/vaskori földi pokol
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
p Vörösmarty Mihály
p FÓTI DAL
p
p Fölfelé megy borban a gyöngy;
p Jól teszi.
p Tőle senki e jogát el
p Nem veszi.
p Törjön is mind ég felé az
p Ami gyöngy;
p Hadd maradjon gyáva földön
p A göröngy.
p .
p Testet éleszt és táplál a
p Lakoma,
p De ami a lelket adja,
p Az bora.
p Lélek és bor két atyafi
p Gyermekek;
p Hol van a hal, mely dicső volt
p És remek?
p .
p Víg pohár közt édesebb a
p Szerelem.
p Ami benne keserű van,
p Elnyelem.
p Hejh galambom, szőke bimbóm,
p Mit nevetsz?
p Áldjon meg a három isten,
p Ha szeretsz.
p .
p Érted csillog e pohár bor,
p Érted vív,
p Tele tűzzel, tele lánggal,
p Mint e szív;
p Volna szívem, felszökelne
p Mint a kút,
p Venni tőled vagy szerelmet,
p Vagy bucsút.
p .
p Hejh barátom, honfi társam,
p Bort igyál.
p Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,
p Csak igyál.
p Borban a gond megbetegszik,
p Él a kedv.
p Nincs a földön gyógyerőre
p Több ily nedv.
p .
p Borban a bú, mint a gyermek,
p Aluszik.
p Magyar ember már busúlt sok
p Századig.
p Ideje hogy ébredezzen
p Valaha:
p Most kell neki felvirúlni
p Vagy soha.
p .
p Bort megissza magyar ember,
p Jól teszi;
p Okkal-móddal meg nem árthat
p A szeszi.
p Nagyot iszik a hazáért
p S felsivít:
p Csakhogy egyszer tenne is már
p Valamit.
p .
p No de se baj, máskép leszen
p Ezután;
p Szóval, tettel majd segítsünk
p A hazán.
p Ha az isten úgy akarja
p Mint magunk,
p Szennyet rajta és bitor bűnt,
p Nem hagyunk.
p .
p Rajta társak hát, igyunk egy
p Húzamost;
p Bú, szerelmek, házi gondok
p Félre most:
p A legszentebb -, legdicsőbbért
p Most csak bort,
p De ha kellend, vérben adjunk
p Gazdag tort!
p .
p A legelső magyar ember
p A király:
p Érte minden honfi karja
p Készen áll.
p Lelje népe boldogságán
p Örömét,
p S hír, szerencse koszorúzza
p Szent fejét!
p .
p Minden ember legyen ember
p És magyar,
p Akit e föld hord s egével
p Betakar.
p Egymást értve, boldogítva
p Ily egy nép
p Bármi vésszel bizton, bátran
p Szembe lép.
p .
p Ellenség vagy áruló, ki
p Hont tipor,
p Meg ne éljen, fogyjon élte
p Mint e bor.
p Áldott földe szép hazánknak,
p Drága hon,
p Meg ne szenvedd soha őket
p Hátadon!
p .
p S most hadd forrjon minden csep bor
p Mint a vér,
p Melyet hajdan frígyben ontott
p Hét vezér;
p S mint szikrája a szabadba
p Felsiet,
p Úgy keresse óhajtásunk
p Az eget.
p .
p Légyen minden óhajtásunk
p Szent ima,
p S férfikeblünk szent imáink
p Temploma.
p És ürítsük a hazáért
p E pohárt:
p Egy pohár bor a hazáért
p Meg nem árt.
p .
p Érje áldás és szerencse
p Mindenütt,
p Ahol eddig véremésztő
p Seb fekütt.
p Arca, mely az ősi bútól
p Halavány,
p Felderűljön, mint a napfény
p Vész után.
p .
p Hű egyesség tartsa össze
p Fiait,
p Hogy leküzdje éjszak rémes
p Árnyait:
p Künn hatalmas, benn virágzó
p És szabad,
p Bizton álljon sérthetetlen
p Jog alatt.
p .
p S vér, veríték vagy halál az,
p Mit kiván,
p Áldozatként rakjuk azt le
p Zsámolyán,
p Hogy mondhassuk csend s viharban:
p "Szent hazánk:
p Megfizettük mind, mivel csak
p Tartozánk."
p 1842. október 5.
p
p
p Akinek
p vagy nincs humora,
p vagy csak akasztófahumora van -
p kesernyés, kétségbeesett tréfálkozás,
p mert bajban van, és már a vesztét érzi…
p
p
p Aki
p még
p nem élte át,
p milyen lehet
p egyszer is önfeledten játszani,
p mert felnőttként már nincs rá ideje,
p vagy fél az önkontroll-vesztéstől…
p
p
p Aki
p mindent
p halálkomolyan
p és komoron csinál végig,
p nincs játékos távolságtartása
p a sors által ráosztott/választott szerepeihez…
p
p
p Aki még
p se jó bortól,
p se széplány csóktól
p nem került önfeledtségbe,
p még soha nem „részegedett” meg,
p nem élte át ezt a jó Ámort/mámort
p
p
p Aki
p nem tud meditálni,
p nem tud elcsendesedni,
p nem tudja csapongó gondolatait
p a háttérbe szorítva a benne élő Lélekkel
p kapcsolatba lépve Isten akaratát tudakolni…
p
p Aki
p a siker,
p a szerencse
p hatására elveszti
p a józan ítélőképességét;
p elkábul és megszédül stb.,
p aki megrészegedik a jólléttől
p (és jódolgában megveszik…)
p
p
p Aki
p részegen köt
p (hitel)szerződést,
p vagy ír alá egy üres papírt -
p és józanul, minden lépést előre
p kiszámítva stb. „mulat”, szerelmeskedik
p
p
p Aki
p annyira
p megfeledkezik magáról
p és az illemtudásáról, hogy
p az utcán levetkőzik magától:
p ő már a Paradicsomban érzi magát…
p (de ő csak egy obszcén botrány okozó)
p
p
p Aki
p dafke,
p csak azért se
p tér ki a részeg elöl,
p vagy leáll vele hosszasan vitázni,
p vagy éppen rábízza a legféltettebb titkait,
p netán kincseit, sőt akár még a gyermekét is…
p
p
p Aki
p a rajta esett
p legkisebb sérelemért is,
p például ráléptek a lábára,
p keresi a reváns/megtorlás,
p az önvesztő bosszú alkalmát…
p (a bosszankodás ön-betegítő…)
p
p
p Aki
p a rossz híreket
p epekedve várja, gyártja,
p a rémhíreket kéjjel,színezve terjeszti –
p másokat riogatva helyezi magát a középpontba…
p (majd csoda, ha ő is rémeket lát, és rémálmai vannak…)
p
p
p Aki
p még soha nem
p készített, főzött be
p és evett saját gyümölcsből
p baracklekvárt, vagy a patakparton,
p mezőn szedett bodza főzetet stb.
p
p
p Aki még
p nem érezte, hogy
p milyen a házi kertben,
p és nem pedig a fóliás sátorban stb.
p ültetett, ápolt, szedett paradicsom, eper íze
p
p
p Aki még
p soha nem járt
p mezítláb a hajnali füvön,
p talpát masszírozó és a lelkét erősítő anyaföldön
p és még nem úszott át még egy folyót, vadvizeket…
p
p
p Aki még
p nem lakott,
p vagy akár még csak
p nem is járt ott, arrafelé,
p ahol a varázslatos égő tűz rakható,
p látható, hallható, szagolható stb. volt
p
p
p Aki
p még nem tud
p stabilan két lábon állni,
p pláne bukfencet hányni,
p de ezt a lépcsőt átugorva már
p szaltózni akar: halálugrás lehet/lesz belőle
p
p
p Aki
p meg se próbál
p a saját lábán megállni, járni - nem kel fel…
p Esetleg azért, mert beleszeretett a rokkantságába,
p az ezzel járó Élet alóli felmentésbe: nyugdíjas ülés…
p
p
p Aki
p megtanulta:
p ha épp sebes vagy beteg,
p akkor addig az ideig szinte
p majdnem mindent elnéznek neki,
p és nagyon törődnek vele: úgy is marad…
p
p
p Aki még
p soha nem ült fel a lóra –
p vagy pedig, szó szerint értve, vagy
p képletesen: mindig átesik a túloldalra:
p pl. ő vagy a hol zsugori, vagy a hol tékozló…
p
p
p Akinek
p ott a szíve,
p ahol a kincse –
p a süllyedő hajóról, égő házból
p gyerek, feleség előtt a kincsesládáját,
p a könyveit, a kéziratait stb. stb. menti…
p
p
p Aki
p csak
p a lelkét kapta Istentől,
p a test ördögi – meg is veti, sőt
p gyötri a testét: szögeken fekvő „fakír”,
p szögesöves, önkorbácsoló stb. aszkéta,
p akit ettől várja a lelke nemesedését…!?
p
p
p Aki
p nem győzi
p puhány, nyamvadt, edzetlen
p alakká kényeztetni önmagát:
p a legfőbb törekvése a non stop
p komfortfokozat-növelő keleti kényelem
p
p
p Tornából
p örökre felmentve –
p anyukája ezt is elintézte,
p és jól bele is szuggerálta –
p ezért még egy gyümölcsfára,
p szobalétrára sem merészkedik fel…
p
p
p A
p nyápic
p és gyáva, önkímélő
p anyámasszony katonája,
p aki pont akkor dezertál, vagy
p eleve felmenteti magát, amikor
p legény kell a gátra, férfi a honvédelemre…
p
p
p Aki
p non stop
p háborgó, méltatlankodó:
p miért van úgy, hogy többnyire
p neki kell alkalmazkodnia a világhoz,
p és valamennyire még a társaihoz is!?
p
p Aki
p tökélyre viszi
p az adaptálódást:
p „egy test és lélek” lesz a párjával,
p de ebben ő teljesen asszimilálódik,
p hasonul - végeredményben felolvad
p
p
p Aki
p gyerekként
p a végsőkig kiélvezi,
p hogy ő élet-halál ura
p és mint egy kegyetlen szadista
p kínoz-öldös hangyát, lepkét, később
p akár így már könnyebben még embert is…
p (lásd pl.: Csáth Géza: Wittmann fiúk)
p
p
p Hagyomány
p Sok évszázad alatt
p szervesen kialakított
p viseletek és viselkedések
p helyett divat/idegenmajmolás,
p vagy mindent újra kitalálás stb.
p (aki előttünk élt, az mind ostoba lehetett…)
p
p
p Aki –
p programjában
p és/vagy tetteiben –
p a múltat végképp eltörölné,
p mintha, vagy tényleg azt gondolná:
p aki előttünk élt, mind hülye lehetett!
p
p
p Aki
p annyira
p nem tiszteli
p és folytatja a jó hagyományokat,
p hogy még az egyszerű gépeket és
p a kenyérsütést is újra ki/fel akarja találni…
p
p
p Sehogy
p nem tudja
p elfogadni természetes
p antropológiai korlátait:
p pl.: hogy nem láthatja háta közepét,
p s addig csavargatja. tekergeti nyakát,
p míg az ki nem ficamodik, ki nem törik…
p
p
p Mindenki
p seperjen előbb
p a saját háza előtt,
p (és a lakásában is,
p de ne a szőnyeg alá),
p mutasson így jó példát,
p s csak utána kifogásolja,
p ha netán bűzlő, szemetes
p a szomszéd portája, az utca
p (szó szerint/átvitt értelemben)
p
p
p Ami
p ingyen van,
p azt nem becsülöd:
p isteni életajándék, kegyelem…
p A dolgok értéke a te szemedben
p egyenesen arányos a piaci árukkal!?
p Luxus bordélyban vásárolt ecetízű szerelem…
p
p
p Nem
p olvastál végig
p egy önismereti tükröt,
p egy nem ponyvaregényt,
p így nem is ismerheted fel
p vak és rossz szokásaidat,
p elsorvadt/hiányzó dimenzióid,
p kísérthető gyenge oldalad stb.
p
p
p Neki
p nincs,
p elsorvadt
p a játékossága,
p a humorérzéke,
p az életének nedve/sava-borsa,
p minden pillanata kötelesség-ízű,
p mint egy rutinosan robotoló gépé,
p semmi önfeledt móka, kacagás,
p vagy, ami talán még rosszabb:
p egy (ön)gyilkos gúnyolódó…
p
p
p Ehet is,
p és ihat is,
p alhat is, és ölelhet is stb.,
p de nem a mindenséggel méri magát!
p Minden élet-tantárgyból megelégszik
p a közepessel, sőt: kegyelemkettessel…
p Semmiben nem akar/képes csúcsot érni…
p
p
p Ha ló nincs,
p akkor szamár is jó –
p a holtáig házassági megalkuvó:
p ő nem is a legeslegjobbat keresi,
p akit a Jóisten is éppen neki rendelt,
p de olyat, ami még éppen megfelelő…
p
p
p Fekete
p szemüveg
p Mindent szürkének
p vagy feketének látsz,
p de csak azért, mert pont
p a szemed előtt van egy szűrő,
p ami csak neked nem engedi meg
p „letiltja”, hogy meglásd a millió
p színárnyalatot és színkombinációt
p
p
p Vörösmarty Mihály
p KESERŰ POHÁR
p
p Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból
p
p Ha férfi lelkedet
p Egy hölgyre föltevéd,
p S az üdvösségedet
p Könnyelműn tépi szét;
p Hazug szemében hord mosolyt
p És átkozott könyűt,
p S míg az szivedbe vágyat olt,
p Ez égő sebet üt;
p Gondold meg és igyál:
p Örökké a világ sem áll;
p Eloszlik, mint a buborék,
p S marad, mint volt, a puszta lég.
p .
p Ha, mint tenlelkeden,
p Függél barátodon,
p És nála titkaid:
p Becsűlet és a hon,
p S ő sima orgyilkos kezét
p Befúrja szívedig,
p Míg végre sorsod árulás
p Által megdöntetik;
p Gondold meg és igyál:
p Örökké a világ sem áll;
p Eloszlik, mint a buborék,
p S marad, mint volt, a puszta lég.
p .
p Ha szent gondok között
p Fáradtál honodért,
p Vagy vészterhes csatán
p Ontottál érte vért,
p S az elcsábúltan megveti
p Hű buzgóságodat,
p S lesz aljas -, gyáva - és buták
p Kezében áldozat;
p Gondold meg és igyál:
p Örökké a világ sem áll;
p Eloszlik, mint a buborék,
p S marad, mint volt, a puszta lég.
p .
p Ha fájó kebleden
p A gondok férge rág,
p S elhagytak hitlenűl
p Szerencse és világ,
p S az esdett hír, kéj s örömed
p Mind megmérgezve van,
p S remélni biztosabbakat
p Késő vagy hasztalan;
p Gondold meg és igyál:
p Örökké a világ sem áll;
p Eloszlik, mint a buborék,
p S marad, mint volt, a puszta lég.
p .
p S ha bánat és a bor
p Agyadban frígyre lép,
p S lassanként földerűl
p Az életpuszta kép,
p Gondolj merészet és nagyot,
p És tedd rá éltedet:
p Nincs veszve bármi sors alatt
p Ki el nem csüggedett.
p Gondold meg és igyál:
p Örökké a világ sem áll;
p De amig áll, és amig él,
p Ront vagy javít, de nem henyél.
p
p 1843. augusztus 26. előtt
p
p
p Még
p fitogtatja is,
p hogy ő mekkora
p műszaki antitalentum:
p még egy villanykörtecsere sem megy
p szakember segítsége, házhoz hívása nélkül….
p
p
p Henceg vele:
p ő matek analfabéta
p (vesztére a kamatos
p kamatszámítást se érti -
p nem is lesz hol kamatyolnia,
p mert elárverezik a hajlékát is…)
p
p
p Ha
p már egyszer
p anyja félelméből
p kór-házban született,
p akkor ott is akar meghalni,
p hátha ott van halál elleni orvosság…
p Nyugtatózva, „fájdalom-csillapítóktól
p elkábítva, félrebeszélve, eszméletlen,
p emberi méltóságát veszítve távozik el…
p
p
p Igaz
p jó barát
p helyén/helyett
p jobb esetben semmi,
p rosszabban: nyílt lelki hadviselő,
p a legrosszabban: rejtett álbarát…
p „Jó-barátként” hülyeségre biztat,
p vagy „csak” rám hagyja, vagy
p istenkísértésbe hajszol bele…
p
p
p Ő
p naivan,
p „jól nevelten”,
p vagyis illemtudóan,
p a vendéglátót meg nem bántva
p halálos ellenségénél is mindent
p megeszik, amit éppen elé raknak…
p Ez lesz az ő legeslegutolsó vacsorája
p
p
p Ölel/öl
p Tragikus
p meg nem értés
p Csak megsimogatni
p szerettem volna a nyuszit,
p De a folytonos menekülésével,
p értetlenségével annyira felbosszantott,
p hogy most már agyoncsapom, ha elérem…
p
p
p Aki
p előbb
p az ún. frigid nő játszma által
p kvázi impotenssé teszi a férjét,
p majd szégyenét szerte-széjjel is kürtöli,
p hogy így őt ezzel még jobban zsarolhassa…
p
p
p Aki
p súlyosan
p önleértékelt -
p semmit sem tart önmagáról,
p mindig másokat követ, utánoz…
p Vagy ezt kompenzálni próbálva
p mindig úgy érzi: Ő különb ember
p mindenki másnál – ezért nincs is
p másoktól mit tanulnia…
p
p
p Aki
p nem tudja,
p vagy „elfelejti”,
p hogy a halottas ruhán nincs zseb,
p és a révész Káron ladikján is csak
p anyaszült meztelenül visz odaátra,
p ahova csak lelki kincseket vihet magával…
p
p
p Aki
p nem tudja,
p nem érezte,
p hogy milyen jó
p gyalogolni, lépésről
p lépésre, meg-megállva
p bejárni a szülőföldet és/
p vagy két keréken önerőből,
p a szabad ég alatt tovasuhanni…
p
p
p Aki
p csak annyit „lát”,
p keveset és rövid ideig,
p és egy sajátos látószögből,
p a világból és a természetből,
p és a kertjüket művelő szomszédokból,
p amennyit az autó vezetése közben lehet…
p
p
p Aki
p nem tudja,
p hogy most hol, mikor
p és kiket szeretne evangelizálni,
p de örökké lesben vár „áldozatára” -
p vagy elrohan a sebesült kirabolt mellett,
p mert irgalmatlan szamaritánusként siet a misére…
p
p
p Aki
p nem tudja,
p milyen útra indul,
p de örökké pakolja holmiját,
p vagy be is van csomagolva bőröndje,
p mert őt bármikor tovább üldözhetik innen is…
p (mint egy „megátkozott” Ahasvérus, bolygó zsidó)
p
p
p Aki
p nem vágja ki,
p fojtja el csírájában:
p és így a kis hazugsága
p egyre újabb nagyobbat „szül”,
p el is burjánzik, el is „rákosodik” …
p Onnan is van visszaút, „csak” nehezebb,
p pláne, ha még magunk se tudunk róla, ill.
p az igazsághoz keresztülhazudnánk magunkat…
p
p
p Aki
p besegít
p „Jóistennek”,
p ne végezzen félmunkát,
p ha Ő a jégesővel már úgyis elverte
p a szőlő nagyját, a maradékot majd ő elvégzi…
p (Arany János egyszeri gazdája – Bolond Istók)
p
p
p Aki
p nem veszi
p a lelki fáradtságot, hogy
p megérezve-sejtve, kitalálva
p teljesítse a te „titkos” vágyad:
p nem tud, vagy nem is akar neked
p egy kellemes meglepetést szerezve
p növelni az ajándékozás örömét…
p (ill. nem kockáztat: hátha téved)
p
p
p Aki
p nemcsak
p disznóból kolbászt,
p de kolbászból disznót állítana elő -
p neki minden folyamat visszafordítható…
p Nem ismer lehetetlent, csak tehetetlent…
p (Mint egy kisgyerek, aki még azt hiszi, hogy
p a lepkének majd visszanő a letépett szárnya…)
p
p
p Aki
p nemcsak
p légvárépítő és -lakó,
p de a magán pszichiáternek
p még rendszeres lakbérfizető is…
p Mintha a hal azért fizetne hálapénzt,
p hogy van, aki őt meg-megsimogatja,
p amikor partra-vetetten kínlódik…
p
p
p Aki
p nemcsak
p mindig odatartja
p a másik arcát is a pofonért,
p de még önmaga is ostorozza,
p hogy nem csinált kedvet hozzá,
p hogy párat még jól bele is rúgjanak,
p és a rablónak nem adta oda a dugi pénzét…
p
p
p Aki
p nemcsak
p vészhelyzetben,
p ideiglenesen blöfföl,
p mint az oldalazó, és így
p magát nagyobbacskának
p mutató macska - de mindig,
p és a maga is kezdi ezt elhinni
p az első nagy felsülésig, lebőgésig…
p
p
p Aki
p egy neofita túlbuzgó,
p „hitetlen” évei kompenzálva
p ő pápább akar lenni a pápánál is…
p Mint ki egy trehány-rendetlen gyerek volt,
p de felnőtt családfőként katonás rendet tart,
p Ami nehezíti-ellehetetleníti az otthonosságot…
p
p
p Aki
p nincs
p tisztában
p a szülői hatalom-
p felelősség nagyságrendjével,
p életsors-befolyásoló súlyával,
p vagy ha rádöbben, megriad tőle,
p mint a felvilágosított hályogkovács,
p aki már nem mer többet műteni…
p (a gyermek a „szemünk fénye”)
p
p
p Aki
p nincs tisztában vele,
p hogy a konyhakés, a humor stb.
p milyen veszélyes kétélű fegyver,
p amivel önmagát/mást akár még
p súlyosan/halálra is lehet sebezni…
p (szó szerint, vagy átvitt értelemben,
p illetve: öngyilkosságba hajszolni…)
p
p
p Aki
p soha
p nincs jelen,
p igazolatlan hiányzó:
p sosemvolt fiktív múltban,
p vagy képzelt jövőben „él” –
p vagyis csak passzívan henyél,
p alibizik, soha nincs a Tett helyén…
p
p
p Aki
p nősüléskor
p leépíti, vagy hagyja
p elveszni baráti köreit:
p bezárul és bezápul, amivel
p időzített bomba kerül a ház alá,
p mert túl nagy terheteket raknak egymásra…
p
p
p Aki
p nyalizó, stréberkedő,
p és ezért csak olyat kérdez,
p amire tanára biztosan tud válaszolni –
p erősítve a „mindentudó” jó tanító imázst…
p Vagy aki a hazug, rossz tanítási rend ellen
p csak renitens magatartással tiltakozik, lázad…
p
p
p Aki
p olyan, mint
p a rossz szülő/tanár –
p a gyerek legyen visszhang,
p vagy egy szajkó, egy papagáj,
p a válaszban magát hallaná vissza,
p aki el sem tudja képzelni, hogy ő is
p tanulhatna a gyerektől/diákoktól
p (és nem is keveset, de elég jó sokat)
p
p
p Aki
p nyeglén
p fittyet hány
p Rómában/eszkimóknál
p az ott élőknek, nyilván nem
p ok nélkül, a hely szellemében
p is rég kialakult szokásaira, sőt:
p esetleg ostobán még gúnyolja is,
p ha az eltér attól, amit ő eddig ismert…
p
p
p Be-rontó,
p be nem lépő…
p Aki nyitott ajtót,
p vagy kaput dönget,
p vagy zörgetés nélkül
p a végtelenségig csak vár,
p (Kafka: A törvény kapujában)
p Vagy pedig ajtóstól beront a házba…
p
p
p Aki
p önhitten
p nyugodtan ül
p a régi babérjain,
p a tegnapi sikerből élne ma –
p vagy aki előre iszik a medve bőrére,
p de ittasan a medve fog belőle lakomázni…
p
p
p Aki
p odakint
p előadja, hogy ő a barikádok
p rettenthetetlen utcai harcosa –
p otthon viszont egy lekvár, egy papucs
p (övé az utolsó szó joga: - Igenis, drágám!)
p
p
p Aki
p az utcán,
p idegenekkel,
p vagy a megrendelőkkel
p egy földre szánt angyal,
p nyájas, sőt alázatoskodó,
p otthon viszont már egy ördög,
p egy pokróc, egy goromba fráter…
p
p
p Aki
p abszolút
p pofátlanul
p nem csak hogy
p odakakál az ablakom elé
p de még a nagydolga végeztével
p be is kopog hozzám vécépapírért…
p
p
p Aki
p az a beszédhibás,
p aki a szülők tetszésére
p oly aranyosan selypített,
p beszélt pöszén, raccsolt stb.,
p hogy a végén úgy is maradt…
p Vagy éppen ellenkezőleg téve
p az erős dadogását csak csúfolták,
p ill. egy születési hibának fogták fel…
p
p
p Aki
p olyannyira
p földhözragadt,
p hogy ő még csak
p nem is látja Daidalosz
p és Ikarosz szárnyalását
p (sem az utóbbinak hübrisz
p miatti bukását, lezuhanását…)
p A másik meg csak ég- kémlelő,
p és a nyakát töri az első árokban…
p
p
p
p Vörösmarty Mihály
p MIT CSINÁLUNK?
p
p Mit csinálnak Magyarhonban?
p Esznek, isznak és danolnak.
p Semmi baj sincs? semmi gondrém,
p Hogy majd érte meglakolnak?
p Van biz itt baj; de hiába
p Enni csak kell az embernek;
p S inni hogy ne kéne, ahol
p Oly dicső borok teremnek;
p Csakhogy aztán,
p Majd ha ember kell a gátra.
p Korhely-gyáván
p Ne maradjon senki hátra.
p .
p Mit csinálnak Magyarhonban?
p Esznek, isznak, álmodoznak.
p Semmi baj sincs? semmi gondrém,
p Hogy az álmok megszakadnak?
p Van biz itt baj; de hiába,
p Olyan édes álmodozni!
p S néha tán jobb, mint fejünkkel
p Faltörősdit játszadozni:
p Csakhogy aztán,
p Majd ha ember kell a gátra,
p Álmos-gyáván
p Ne maradjon senki hátra.
p .
p Mit csinálnak Magyarhonban?
p Esznek, isznak, gondolkoznak.
p És miről az istenadták?
p Hogy tán élni kén' a honnak!
p Kár biz az; de már hiába,
p Gondolatnak nincsen gátja,
p És ha úgy van, amint mondják,
p Gondolat a tettek bátyja:
p Csakhogy aztán,
p Majd ha ember kell a gátra,
p Méla-gyáván
p Ne maradjon senki hátra.
p .
p Mit csinálnak Magyarhonban?
p Esznek, isznak, hadakoznak.
p Szörnyűség! - No nem kell félni,
p Csak szavakkal kardlapoznak.
p Kár a szóért; de hiába,
p Szóból ért a magyar ember,
p S gyakran a szó dolgokat szül,
p Gyakran a szó éles fegyver:
p Csakhogy aztán,
p Majd ha ember kell a gátra,
p Nyelves-gyáván
p Ne maradjon senki hátra.
p .
p Mit csinálnak Magyarhonban?
p Esznek, isznak s tán dolgoznak?
p Félig-meddig: mert nem tudják,
p Másnak lesz-e vagy magoknak.
p Ennyi is kár; de hiába,
p Munka jobb a koplalásnál,
p S jobb az edzett kar, ha ép vagy,
p Mint ha selymen sántikálnál.
p És hogy aztán,
p Majd ha ember kell a gátra,
p Gyenge-gyáván
p Ne maradjon senki hátra.
p .
p Mit csinálnak Magyarhonban?
p Szőnek, fonnak és akarnak -
p Tán vakarnak? semmi tréfa!
p Posztó is kell a magyarnak.
p Hát takács-e a magyar nép?
p Nem szégyenli a vetéllőt?
p Semmi baj! tán összefűzi,
p Amit a sors egybe nem szőtt:
p Csakhogy aztán,
p Majd ha ember kell a gátra,
p Gépi-gyáván
p Ne maradjon senki hátra.
p .
p És, pedig - mit is beszéltem?
p A vadásznak jó a cserje;
p A költő hadd álmodozzék;
p A kovács a vasat verje.
p Minden ember, amihez tud,
p Ahhoz lásson télen, nyáron,
p S a paraszt borbély helyében
p Úr szakállát ne kaszáljon.
p És hogy aztán,
p Majd ha ember kell a gátra,
p Aki hitvány,
p Félre tőlünk, menjen hátra!
p
p 1844. október - november 10.
p
p x
pEUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…
p x
|