Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberek életminősége – I.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Móra Ferenc

A didergő király

Mese, mese, mátka, pillangós határba:

Volt egyszer egy király Nekeresd országba.

Nevenincs királynak nagy volt a bánata,

Csupa siralom volt éjjele, nappala.

Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.

Sűrű könnye pergett fehér szakállába:

"Akármit csinálok, reszketek és fázom,

Hiába takargat aranyos palástom!

Aki segít rajtam: koronám, kenyerem

Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!"

.

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,

Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:

"Ki tud orvosságot a király bajáról,

Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?"

Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.

De együtt se ért az egy falat kalácsot.

Didergő királynak csak nem lett melege,

Majd megvette szegényt az Isten hidege.

Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,

Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:

"Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,

Hívjátok elő az udvari bolondom!"

.

"Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,

Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed."

"Teli van énnálam ésszel a szelence:

Hideg ellen legjobb a meleg kemence.

Gyújtass be csak, komám" - nevetett a bolond,

S nevetett köntösén a sok arany kolomp.

.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:

Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!

"Hamar cédrusfával a kandallót tele,

Urunk-királyunknak attól lesz melege!"

Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,

El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.

Sergett is a király előtte, megette,

Utoljára mégis csak azt dideregte:

"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Már a szakállam is csak úgy reszket bele!"

.

Nyöszörög a fűtő: "Felséges királyom,

Életem-halálom kezedbe ajánlom,

Most dobtam bele az utolsó forgácsot,

Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!"

.

Nekibúsult erre a didergő király,

Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:

"Vágjátok ki kertem minden ékességét,

A szóló szőlőnek arany venyigéjét,

A mosolygó almát, a csengő barackot,

Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!

Széles ez országban amíg erdőt láttok,

Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.

Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,

Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!"

.

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,

Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.

Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,

Fészkit ezer madár jajgatva siratta.

A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,

Aranyos kandallón mind elparazsallott.

Didergő királynak de minden hiába,

Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:

"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Csak egy fogam van már, az is vacog bele!"

.

Nekeresdországban van is nagy kopogás,

Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.

Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog -

A király ajtaja egyszer csak csikorog.

Betipeg egy lányka, icike-picike,

Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.

Az ajaka kláris, a foga rizskása,

Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:

.

"Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!"

Megfordul a király: "Ácsi, kislány, ácsi!

Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,

Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!" -

Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:

"Minek szedetted le a házunk tetejét?

Hó is hullongázik, eső is szemezik,

A mi padlásunkra az most mind beesik;

Elázik a bábum kimosott ruhája,

Vasárnap délután mit adok reája?"

.

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,

A király jégszive harmatot ereszte.

Szemében buggyan ki szívének harmatja,

Szöghaját a lánynak végigsimogatja:

"Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,

Bíborköntösömet feldaraboltatom.

Bársonyrokolyája, selyem főkötője,

Lesz ezüstkötője, aranycipellője!"

.

Most már meg a kislány mondta azt, hogy "ácsi!

Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!"

Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -

S didergő királynak nyomban melege lett!

A tükörablakot sarokra nyitotta,

Városa lakóit összekurjantotta:

"Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,

Juttatok belőle, aki fázik, annak!"

.

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,

A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.

Ki is szorult tőlük király a konyhára,

Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:

"Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,

Fussatok a hordót csapra ütögetni,

Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,

Mint a saját népem - nagy Meseországban..."

*

p 1

p

p Ön-féltve,

p gyáván kerüli a küldetését:

p ezért nem is fejlődhet így a fő kincstára: a lelke

p

p

p A lelki nemesedését

p törékeny teste rafinált-

p tartós gyötrésétől váró „aszkéta” …

p

p

p A talmi évezeteket

p halmozó, sőt hajhászó

p megcsömörlött, kiégett kéjenc

p

p

p Akinek nincs

p megtalált Élet-Dolga/

p nem - jól - gyakorolja szent hivatását

p

p

p Teher alatt nőne a pálma –

p de ő nem veszi fel az őt építő, erősítő keresztet,

p vagy éppen túl sokat, még a másokét is, ezért görnyedt

p

p

p Elmenekül

p a családalapítás kihívásai elől:

p pl. pályatévesztett pap (cölibátusban élő parázna)

p

p

p Nincs

p isteni humorérzéke –

p vagy ami van, az csak

p a(z ön)gyilkos gúny és irónia

p

p

p Volt,

p de már nincs

p teljes élete, egészsége:

p egy szellemi, testi és lelki hiánybeteg

p

p

p Már végleg lemondott

p alapvető életdimenziókról:

p hivatás, család, játék, ének-tánc stb.

p

p

p Cinikus

p életvezető aranyköpése:

p „Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”

p

p

p Ép elméjét

p túl sok alkohollal megbontó:

p a kijózanodásig szándékosan őrült…

p

p

p Olyan nagy

p őrültséget csinál részegen,

p amitől majd józanon holtig koldulhat

p

p

p Panaszkodik

p mostoha szüleire,

p pedig ő pont ebből a próbatételből tudna

p a kakiban az aranyat megtalálva épülni, utolsóból első lenni

p

p

p Nem hiszi el,

p mert neki gyáván nem ment,

p hogy mások éppen a halmozott

p hátrányos helyzetből lettek a legelsők

p

p

p A legkisebb

p képzelt/lehetséges

p szenvedéstől/fájdalomtól is irtózó:

p ő így inkább akkor nem is szül gyereket

p

p

p Aki

p ön-kímélve,

p alakját féltve

p béranyát fogad,

p s így nem élheti át az isteni,

p ráadásul megszépítő (!) anyaság-csodát

p

p

p A

p fájdalomfóbiás,

p nemcsak műtétkor,

p de örökre önérzéstelenítő:

p inkább gyönyört, kéjt stb. se érez ő, se élvez ő…

p

p

p A

p sajátját

p egy műszívre cserélő új-gazdag:

p így az akkor már nem is fájhat neki!?

p

p

p A

p magát

p idegenbe szakító, száműző,

p szülőföldje gyökereitől elvágott:

p nem csak hazát, de szívet is cserél…!?

p

p

p Az

p „idegenbe szakadt” –

p nagy szellemi kincsét,

p édes anyanyelvét redukálva

p és akcentussal, törve beszélő

p

p A

p vehemensen,

p megszállottan

p csak a testét kultiváló

p látványsportos testépítő agybajnok

p

p

p Ha éppen

p nem gyarapítod a vagyonod,

p akkor elszegényedsz – soha nincs elég!?

p Magad teszed magad örök elégedetlenné…

p

p

p Egy

p világmegváltó

p nagyokat álmodozó ifjúból

p lett egy álmos, sőt „alvajáró” adófizető

p

p

p Nem

p merül túl mélyre

p a lelki igazgyöngyért,

p beéri a felszíni hamissal is

p

p

p „Árulkodó”

p magyar közmondás

p az ún. emberszólásról:

p aki mondja másra, az mondja magára (is)

p

p

p Neki

p a mese/prédikáció

p mindig másról szól,

p máson nevet/szörnyülködik,

p és csak másnak kellene változnia

p

p

p Minden áron

p egy őt lehúzó csoporthoz tartozna,

p másként egy senkinek érzi megát,

p egészen az önfeladásig, leépülésig…

p

p

p Társfüggő:

p az élettársa,

p főnöke, mestere stb.,

p neki a mindene, istene,

p akit szinte vakon imád és követ,

p önleértékelten alárendeli/veti magát…

p

p

p Az

p öngyilkos

p áldozati, balek szerepre

p magát akár mindörökre és

p önként predesztináló, ebben tetszelgő

p

p

p A

p sajátjai helyett

p a kakukkanya által kilökött

p kakukkfiókákat buzgón, áldozatosan stb. etető

p

p

p Az

p elhízás nem fáj:

p az elhagyott, önleértékelő,

p további esélyrontó bánatzsíros nő

p

p

p Aki

p a saját fészkébe rondít,

p és a családi szennyest tereget ki az utcára…

p (vagy aki házon belül nem mos/szerecsenmosdató)

p

p

p Ő

p túléli

p önmagát, becsületét:

p nem lesz ön- „gyilkos”,

p marad egy bűzös erkölcsi hulla

p

p

p A

p partra vetett

p halként vergődő,

p aki jó hálapénzt is

p fizet az őt simogatónak

p

p

p Ha

p őt egyszer

p még gyerekként botfülűnek mondták,

p akkor az életben többet ő már nem énekel…

p

p

p Aki

p mindent tudni akar,

p ezért számolgatja még a haja-/rét fűszálait is

p

p

p Ördögi kör:

p Ő azért iszik, mert bánatos –

p és azért oly bánatos, mert iszik…

p

p

p Túl a csúcson

p nem lép hátra, nem vonul vissza:

p már csak szánalmasan-röhejesen vergődő

p

p

p Trükk-mester,

p aki olykor még önmagát is

p szeretné becsapni, illúzióba ringatni

p

p

p A

p színpadi kellékes

p aki az éltető táplálék helyet

p csak a saját kamu ételét-italát „eszi-issza”

p

p

p A

p túlevés,

p a falánk zabálás

p erősítés helyett gyengíti erőnlétét

p

p

p Alkalmatlan:

p aki az Élet kihívásai alól

p egyszer s mindenkorra felmentette magát

p

p

p Humorzsák:

p ontja magából a „viccet”,

p de csak őrajta nevetnek…

p

p

p A

p termékeny dilettáns:

p havonta nagyoperát rak le az asztalra

p

p

p Ajándékozgató,

p lekötelező vesztegető:

p így gyűjti az ún. baráti kört

p

p

p Egyre több

p pihenés, alvás:

p egyre kisebb hatásfok-élvezeti érték

p

p

p Aki

p nem zökken ki

p közönyös nyugalmából:

p nem az övé, csak a szomszéd ház ég

p

p

p Aki

p borzongva élvezi,

p ha szörnyűség történik:

p egy ún. katasztrófa turista

p

p

p Aki

p „jelentéktelen”

p és ezért bármire kész

p az öt perces hírnévért,

p a botránytól lesz hírhedt:

p pl. pucéran berohan a pályára…

p

p

p Aki

p nem lát előre:

p amire most még büszke,

p mert az ördög hipnotizálta,

p azt majd évekig szégyellni fogja…

p

p

p Egy-két nap

p dínom-dánom,

p világra szóló, erőn felüli lagzi stb. –

p majd sok-sok hónap szánom-bánom…

p

p

p Aki

p úgy akar hős lenni, hogy

p a folyóba lök/felgyújtja házát:

p így akar életmentő érdemrendet kapni

p

p

p Aki

p pont

p a segítőre,

p a tűzoltóra/

p baktériumra gyanakvó:

p nem ő gyújtogat/okoz gyulladást?

p

p

p Nemi szerve mérete miatt

p kisebbségi komplexusos agglegény:

p marad neki a nem választott magány,

p és esetleg az s önkielégítés szex nyomora

p

p

p Akinek

p a szilárd elve dogma:

p ő még akkor sem eszik húst,

p ha netán az élete(d) függ ettől

p

p

p Aki

p a szükségből

p képtelen előnyt kovácsolni:

p nemhogy leleményes lesz ettől,

p de csak egy tehetetlen kétségbeesett

p

p

p Az

p egyszeri jó alkalom

p vétkes mulasztója/rontója:

p ő csak még rosszabbul végzi,

p ahogy a három kívánság mesékben…

p

p

p Aki

p a természetet,

p illetve az embervilágot

p örökre varázstalanító felvilágosult:

p minden tündért, manót stb. „szellemirtó”

p

p

p Cilinderből

p nyulat varázsló?

p Ő nem „csak” egy bűvész:

p ő természetfelettit produkáló…

p

p

p Aki

p a forró

p gesztenyét másnak kikaparó,

p sőt egy bőven termő bamba diófa,

p aki manipulálva elemi érdeke ellen tesz…

p

p x

*

Móra Ferenc

Az egyszeri szarka

.

Csörgött a sövényen

az egyszeri szarka,

illegett-billegett

sebesen a farka.

Jobbra illegette,

balra billegette,

a delelő napot

el-elnézegette.

.

Gondolta magában:

"De szép fényes holmi!

No, ezt már igazán

le kellene hozni.

Jó lenne tükörnek

a szarkaszobába,

beletekingetni

ünneplő ruhába."

.

Mikor ezt gondolta

az egyszeri szarka,

már az ól tetején

billegett a farka.

Noszogatja magát:

"Előre, előre,

szénás óltetőről

szalmás csűrtetőre.

.

Mindjárt elérem már" -

pislantott az égre,

s átugrik hetykén a

kazal tetejére.

Onnan szaporán

a kútágasra billen -

jaj, de szegény feje

hova menjen innen?

.

Az egyszeri szarka

jobbra-balra forog,

a nevető napra

fitymálva hunyorog.

S vissza a sövényre

lerepül csörögve:

"Nem szeretek nézni

rámátlan tükörbe."

.

Vén veréb a porban

mosogatja tollát,

szárnya mellé dugja

pápaszemes orrát.

"Csirip, csirip, csirip,

az egyszeri szarka

nagyot akart volna,

s nem bírta a farka."

Móra Ferenc

A csókai csóka

Csókai csókának

mi jutott eszébe?

Föl szeretett volna

öltözni fehérbe.

Unta szegény jámbor,

hogy ő télen-nyáron,

örökkön-örökké

feketébe járjon.

.

Ahogy így tűnődik

ághegyen a csóka,

arra ballag éppen

Csalavér, a róka.

Attól kér tanácsot,

mit kellene tenni,

hófehér galambbá

hogy kellene lenni.

.

"Nincsen annál könnyebb -

neveti a róka -,

fürödj meg a hóban,

te fekete csóka!

Olyan fehér galamb

lesz rögtön belőled,

hogy magam se tudom,

mit higgyek felőled."

.

Nagyeszű rókának

szót fogad a csóka,

nagy vígan leugrik

az ágról a hóba.

Az orra hegye se

látszik ki belőle,

kérdi is a rókát:

mit hisz most felőle?

.

"Azt hiszem, galamb vagy" -

csípte meg a róka,

s csapott nagy ozsonnát

belőle a hóba.

Róka-csípte csóka,

csóka-csípte róka -

így lett fehér galamb

a csókai csóka.

p 2

p

p Az extrém prűd:

p jobb neki a mesterséges:

p a természetes megtermékenyítés

p szerinte gusztustalan és undorító dolog…

p

p

p Aki

p az ún. házastársi

p kötelessége teljesítéséhez

p a házi béke kedvéért jó képet vágó…

p

p

p Akinek

p a szexuális élet

p csak egy szükséges rossz,

p nélküle nincs gyermekfogantatás

p (legszívesebben a gyereknemzésre korlátozná)

p

p

p A szex-tabu,

p a családi prüdéria ellen lázadó,

p de csak a másik végletbe átcsapó,

p szabadszájú és kicsapongó életű nő…

p

p

p A

p tudva-

p tudatlan

p gusztustalan,

p más étvágyát elvevő stb.,

p aki magát így diszkvalifikálja

p még az ünnepi családi ebédről is…

p

p

p A

p „bűvész/

p varázslóinas”:

p a Mester távollétében

p a palackba zárt szellemet

p saját és mások vesztére kiengedő

p

p

p Aki

p nagy tétben

p fix török győzelemre fogad,

p nem számol az egri várvédők szellemével

p

p

p Akinek

p a boldogság

p egy egyszeri,

p soha vissza nem térő pillanat:

p ezért ezt örökre, fagyasztaná, hibernálná

p

p

p Aki

p úgy érzi,

p és így úgy éli meg,

p hogy szegény rokonként

p csak kegyelemkenyéren él –

p egy ön-sajnáltató mimóza…

p

p

p Akinek

p a - hőn vágyott - „otthona”

p egy luxus szálloda, ahol ő VIP vendég…!?

p

p

p Az

p „Uram,

p nem vagyok méltó,

p hogy hajlékomba jőj...”

p alázatoskodó attitűdű,

p istengyermeki voltát nem érző-értő…

p (akkor tudná: benne is ott az isteni Lélek)

p

p

p Aki

p kicselezi ugyan

p az idomító-hülyítő-alattvalósító Iskolát,

p de nem képezi magát alternatív úton és módon,

p megmarad renitensnek, bliccelőnek, szabotőrnek stb.

p

p

p Aki

p az iskolai

p agymosásnak ellenáll,

p de ezzel bőven megelégszik,

p nem lesz magánszorgalmú autodidakta

p

p

p Aki

p tényleg „holtig tanul”:

p így egy soha nem alkotó, dolgozó,

p családot nem alapító, lumpoló vén diák marad

p

p

p Aki

p az iskolákat jól kijáró,

p de így bölcsesség-vesztő,

p idomított hülye-gyerek lett

p

p

p Aki

p bölcs-ő-ben született,

p de isteni ajándékávaival

p olyan rosszul sáfárkodott,

p hogy a bölcsészkarra már

p egy lebutított észlény,

p egy életbalga megy

p

p

p Aki

p már mindent tud/ért,

p csak azt nem, hogy ki ő,

p és hogy ő miért nem boldog

p

p

p Akinek

p bőven elég

p a „nagy életek”

p bulvársajtós, szappanoperás kukkolása

p (és a zaftos pletykákon való csámcsogás stb.)

p

p

p Az

p ő élete

p nem sokat számít,

p ő lehet-maradhat lúzer,

p csak a focicsapata nyerjen…

p

p

p Aki

p csak az ún. kemény magban,

p a drukker gyűrűben érzi magát Valakinek,

p akik közül ugyan szinte senkit sem ismer,

p de akikkel hideg/meleg háborúba is sodródik…

p

p

p Aki

p a Peer Gynt

p ún. hagymaembere:

p csak sok-sok héj van rajta,

p de sehol egy szilárd kőkemény mag…

p

p

p Ha

p nem képes

p folyton a bravúrra,

p ha „csak” elég jól teljesít:

p akkor ő máris önmarcangoló

p

p

p Ha

p netalán

p bekap egy, szerinte védhető gólt,

p akkor addig rágódik, bosszankodik rajta,

p míg pont emiatt bekap egy tényleg potyagólt…

p

p

p Ha

p te itt-most

p még nem éred el,

p az a szőlő még savanyú –

p a kosarat adó nagylány meg

p éretlen, csúnya, sőt romlott stb.

p

p

p Ő legalább

p képmutató, álszent:

p az erénynek így azért

p mégiscsak hódoló „bűnöző”

p

p

p Aki

p nemhogy

p takargatja, szégyelli bűneit,

p de egyenesen dicsekszik velük,

p mintha a betegségére lenne büszke…

p

p

p Aki

p a Vak

p jóhiszeműsége miatt

p egy emberben nagyot csalódóból

p lesz az egész emberiséget megvető

p

p

p Aki

p az idegen,

p sőt ellenségtől kapott

p istenképe imádása miatt

p magát örök szolgaságra ítélő…

p

p

p Aki

p éppen a jótevője elől

p futva, lóhalálában menekül,

p de fejvesztve pont ellenségéhez rohan

p

p

p Aki

p egy profi rágalmazó,

p aki jól tudja, hogy nem akármit,

p de valami elég hihetőt kell rá fogni….

p (majd ez bumerángként visszacsap rá)

p

p

p Becsületsértési ügy:

p elégtételadás, jelképes párbaj

p helyett lapul, perel, vagy övön alul üt…

p

p

p Aki

p a földi

p igazságszolgáltatást

p ügyeskedve, vesztegetéssel,

p vagy csak szerencsével kikerülő:

p de akire a lelkiismerete örök kínpadja vár…

p

p

p Aki

p akár

p nyolc napon túl is

p nehezen gyógyuló,

p de „csak” erkölcsi lelki sértő:

p aki azért mégiscsak bűnhődik:

p mert őt az Isten nem veri bottal…

p

p

p Aki

p belemegy

p a sárdobálásba,

p felveszi a kesztyűt,

p de meglepődik, ha ő is szaros lesz…

p

p

p Aki

p abban a távhitben él,

p hogy a jó erkölcs/becsület

p már a boldogságnak nemcsak

p szükséges, de elégséges feltétele is…

p

p

p A

p politikai pankráción

p át nem látó megosztott-

p összeugrasztott barátok –

p és a nevető harmadik…

p

p

p Aki

p egy, a teendőit

p addig-addig halagató,

p míg végül a fejére dűl a háza –

p egy mindenre ráérő Pató Pál úr

p

p

p Aki

p olyan, mint

p a megtérő tékozló fiú

p királyi fogadtatását irigylő „jó gyerek”,

p aki már bánja, hogy ő eddig olyan jó volt…

p

p

p A

p vadidegent/

p más hitű kiraboltat

p közönyösen átlépő,

p az út szélén szenvedni hagyó,

p a miséjére siető, irgalmatlan pap

p

p

p Akinek

p a 2x2 néha négy, néha öt,

p ahogy a többség ma szavaz…!?

p Kevés ő ahhoz, hogy ezt megítélje…

p

p

p Aki

p olyan

p szekér után futkos,

p amelyik nem veszi fel –

p a jó meg már rég elment…

p (a hozzá való lány már elkelt…)

p

p

p Aki

p addig fitymál, válogat,

p hogy végleg egyedül marad,

p vagy e vészhelyzetben már bárki jó lesz…

p

p

p Aki

p gyönyörködik

p a rózsája illatában,

p de gyalázza, átkozza a töviseit:

p Ő sz álmai tökéletes nőjére vágyott

p (attól koldulna, ha tényleg megkapta volna…)

p

p

p Aki

p az utcán,

p munkában angyal,

p de otthon meg ördög:

p nála mindig az idegen az első,

p akivel alázatoskodóan nyájas,

p hazaérve meg goromba pokróc…

p

p

p Aki

p úgymond

p csak a családi-házi béke

p kedvéért lesz egy papucsférj,

p amivel időzített bombát helyez el –

p ha (be)telik a pohár, vagy beteg lesz,

p vagy ölelés helyett akár ölni is tudna…

p

p Aki

p a kocsmában

p részegen bősz hőbörgő,

p otthon, hivatalban kussoló,

p behódoló, meghunyászkodó stb.

p

p

p Élettársat is akarna,

p (de inkább egy házicselédet,

p akit mindenben ő irányíthat…)

p csak ne neki kelljen alkalmazkodnia…

p

p

p Amiről

p önként mond le,

p azt igen-igen nehéz visszaszereznie

p Az átmeneti jólétéért szabadságfeladó,

p szellemi kiskorúságba infantilizálódó (nép)

p

p

p A

p mamahotelben ragadó,

p kényelmét-biztonságát féltő,

p gyáva kapunyitási pánikos infantilizálódó

p

p

p Aki

p csak már

p akkor üti, de akkor nagyon

p a vasat, amikor az már hideg

p (kamaszkorában kezdené a nevelést…)

p

p

p Aki

p későn kap észbe,

p hogy a majomszeretetével

p kis zsarnokot nevelt a gyerekéből

p

p Aki

p szentté avatja az anyját,

p „perében” nem az ördög ügyvédje -

p késő döbbenet: anyja jó szándékkal

p kövezte útját a pokolba…

p

p x

Móra Ferenc

A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagy uraknak varrja.

.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

.

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

.

Csak a cinegének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

.

Keresi, kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.



p A tét:

p az ember

p plusz/mínusz

p végtelen életlehetőségei

p

p Nagy Életminőség Jenciklopédia:

p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés

p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön

p Szellemi segítség a lélekbátraknak

p

p A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

p Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

p a mese nem másról, de pont rólad szól,

p ismerj magadra és változtass életeden…

p 

p

p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p

p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

p

p De ahogy bent, úgy kint: végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ,

p hogy mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még sok jószerencsével is,

p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító gondolatok magyarán írva…

p

p x