Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –II.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Czuczor Gergely

A pálinkaivás ellen

"A paprikás versek ármányos irója,

Azon töri fejét, az embert hogy megrója,

Valamiben megint sántikál a gonosz,

Mert mindig az ember nyomában kotonoz."

.

Földi, igazán szól kegyelmed valóban,

Úgy tesz ő, mint gólya szok tenni a tóban,

Ez kigyó-békátul a vizet tisztítja,

Ő az emberekbül a rosz szokást irtja.

.

Azért maradjunk csak a régi nótánál,

Jobb fűszerünk úgy sincs a jó paprikánál.

S akinek netalán égetné a torkát,

Igyék rá, csak kérem, ne igyék pálinkát!

.

Úgy-e erős dolog, amit javasoltam?

Pálinkát nem inni?! no ezt sem hallottam!

Pedig, atyámfia, hiszed, vagy nem hiszed,

Ha nem pálinkázol, bizony jobban teszed.

.

Tiszta magyar vérnek, milyen régente volt,

Nem kellett pálinka, hisz a neve is tót,

De ha megrándula lovának a lába,

Bekötötte ronggyal, mártva pálinkába.

.

Ha pedig kiszáradt a nedv gégéjébül,

Borral öntötte le, ha volt neki mibül.

De elmondá előbb az Isten áldását,

S megkinálta vele szomjazó pajtását.

.

A pálinkaivó még csak ezt sem teszi,

De mint legyet az eb, nagy mohón beveszi,

S mivel az italka gégéjét riszálja,

Újra tölt, de megint csak magát kinálja.

.

Mértékkel ivott bor felvidít bennünket,

De a pálinka elkábítja eszünket,

Néha a doktor is javal kis borocskát,

De soha sem hallám, hogy javalt pálinkát.

.

Szintén ide mutat régi szójárásunk,

Mert ha valakinek szolgálatpénzt adunk,

Mindnyájan azt mondjuk: nesze borravaló,

Nem pediglen: nesze pálinkára való.

Lassu méreg biz ez, mely emészt bennünket,

Korccsá teszi régi jó magyar vérünket,

Letépi orcáink vidám tekintetét,

S hitvánnyá törpíti sokaknak termetét.

.

Régente majd ahány magyar legény vala,

Katonának ki-ki bátran kiállhata.

S híre volt az egész háboruvilágban,

Mily derék vitézek teremnek hazánkban.

.

De most, hogy utószor kelle húzni sorsot,

Isten látja lelkem, szégyenlem a dolgot,

Volt oly falu, melyben nem akadt egy legény,

Kit jónak találtak volna a vármegyén.

.

Jancsi véres szeme, mint a mécs, pisloga,

Petinek alig volt jó harapófoga,

Pál keze remege, Bandi melle hörge,

Mind haza kergette őket a vármegye.

.

Fürkészték azután, mi ennek az oka

S reájöttek, hogy az főkép a pálinka,

Mert kicsin a falu, s annyi benn' az ivó,

Hogy megél utánok két árendás zsidó.

.

Apjok ő kigyelme a kocsmában iszik,

De anyjoknak haza kötény alatt viszik.

Így megy az egész nap, míg ágyba nem mennek,

Derék fiok aztán hogy legyen ezeknek?

.

Pendelyben, zubonyban jár még a pór gyerek,

Már édesapjával a kocsmán hentereg,

"Nesze no fiacskám, igyál egy-két cseppet",

Ki látott ily bolond majomszeretetet?

.

Pálinka nélkül, így dörmög a siheder,

Kenyér és szalonna csak koldus eledel,

Szolgának is csak úgy jó már a reggeli,

Ha a butykos ott áll az asztalon teli.

.

Hogy menjen ott aztán a gazdaság elő,

Hol az egész háznép pálinkakedvelő?

"De hiszen jó ember a pálinka-mérő,

Mert hitelbe ad, kész fizetést nem kér ő."

.

No barátom az fog még csak jégre vinni,

Ha a zsidónál úgy rovásra fogsz inni,

Mert jön az aratás, a zsidó ott terem,

Gabonád elviszi, s üres lesz a verem.

.

Végre úgy szólok most hozzád, atyámfia,

Amint csak egy papnak illenék szólnia:

Szállj magadba, és tégy férfias fogadást,

Hogy megpróbálod a pálinka-nemivást.

.

Nem kivánok sokat, csupán egy hónapot,

Ne igyál pálinkát, ha bár ingyen kapod,

S ha egy hónap alatt megálltad a sarat,

Ismét egy hónapra szánjad el magadat.

.

Meglásd, nem lesz azért kár egészségedben,

De bizonyos haszon marad erszényedben,

S ha egy-két hónapot ki birtál állani,

A többit könnyebben meg fogod vallani.

.

Ím ez volt szólásom tehozzád, barátom,

Az Isten adja, hogy ember légy a gáton,

Adj' Isten, hogy mind, kik pálinkát ittanak,

E paprikás versre kijózanodjanak.

1844

p 1

p

p Aki

p sajnálja kidobni

p süllyedő élet-léghajójából

p a fölös-káros terheket, a ballasztot

p

p

p Aki

p nem kérdi:

p kinek állt érdekében a gaztett –

p így nem is derítheti ki a bűnelkövetőt…

p

p

p Aki

p ravaszul,

p vagy pénzzel

p megússza, kicselezi

p ugyan az emberit, társadalmit:

p de kap helyette isteni igazságszolgáltatást

p

p

p A

p bizonyítékok hiányában

p felmentettbűnös túl korán örül,

p mert ekkor a kisbíró kínpadjára kerül

p

p

p Aki

p bérbe adja

p a lelkiismeretét

p és pénzért „szerecseneket” mos,

p vagy az égbekiáltó bűnt bagatellizálja

p

p

p Abortusz:

p aki idegen szóval,

p tolvajnyelven stb. szépítgetne

p emberölést - magzatgyilkosságot

p

p Aki

p csak a hízelgőkből

p gyűjti magának a – lefizetett - „baráti” körét,

p akik tévútra ösztönzik/pont a bajban hagyják cserben

p

p

p Délibábos:

p megtévesztő, csalóka képzelődésből,

p érzéki csalódásokból illúziókat kergető

p

p

p Akinek

p a hátából szíjat is lehet hasítani,

p ha azt egy kokárdás eke szánthatja

p

p

p Aki

p a kevés, elég jó helyett

p inkább a rosszból eszik túl sokat,

p lehetőleg egyszerre, előre egy hétre…

p

p

p A parazita

p ravasz átprogramozó,

p és attól fogva neki szolgálsz –

p a sajátodé helyett az ő fiókáit eteted…

p

p

p Aki

p amíg ilyen bűnös-mocskos,

p addig nem is járulhat az Úr elé,

p pedig Jézus is a „betegekért” jött el…

p

p

p A súlyos

p aránytévesztő:

p ágyúval lő a verébre,

p és így lesz közvetett házbontó…

p

p

p Az egyik

p nem tud vitatkozni,

p se logikája, se műveltsége,

p a másik meg egy öncélú vitázó,

p akit lekevésbé az igazsák kiderítése izgat…

p

p

p Hiábavaló

p önkínzó fogyókúra után

p hedonista zabálás a jutalom,

p és így rosszabbul végzi, mint kezdte…

p

p

p Neked

p az jelenti

p az ön-szer-etet,

p hogy ha kell, ha nem

p csak eteted, tömöd magad

p

p A

p szeretethiányos,

p önmagát el nem fogadó

p hibás testképet alkotó,

p aki kövérnek látja magát,

p és ezért akár a halálig is éhezik…

p

p

p Bűn-

p bandás:

p ily áron rövid

p és ferde úton kíván

p hamar és nagyon gazdagodni,

p hogy hamis vágyait kielégítse

p (kriminális karrier a börtönbe)

p

p

p Aki

p egy sikeres

p hozományvadász,

p és a csóró holtig szenvedi

p megaláztatásait, rossz házasságát

p

p

p Aki

p előbb tetőt ácsol,

p majd később alapoz –

p a levegőre épít légvárat…

p

p

p Aki

p csak épp

p a szó-sorrendet téveszt,

p így pont ellenkezője az értelem

p „Hát én nem vagyok bűnös”

p „Én vagyok bűnös, hát nem?”

p

p

p Szeles:

p előbb vág

p és csak azután mér:

p helyrehozhatatlan kárt okoz

p meggondolatlan sorrendetlenül…

p

p

p Aki

p eső után

p két köpönyeget is felvesz,

p és még egy esernyőt is tart feje fölé

p

p

p Aki

p egy „bezzeg gyerek”

p szerepet elfogadóként

p megutáltatja, izolálja magát,

p miközben maga is tévúton jár

p a dicsérőknek feszülten megfelelve…

p

p

p Ő

p „csak”

p egyedül

p a kísértésnek

p nem áll ellen – cinikus „bölcsen”

p

p Ha

p meglátod

p lelke arcát,

p azt hinnéd, hogy

p egy fantomképet látsz

p

p

p Akit

p körözni-

p keresni is nehéz:

p ő szinte különös

p ismertetőjeltelen lény…

p

p

p Ha

p úgyis meghalsz,

p akkor semmi értelme

p a földi erőfeszítéseknek…

p Jó korán halni, „megboldogulni”,

p de a legeslegjobb meg sem születni…

p

p

p Akinek

p imponál neki,

p ha beveszi a „kemény mag”:

p ő csak a csőcselékben erős ember…

p

p

p Aki

p egy olyan

p örök kamaszos

p dackorszak-alkotó,

p aki nem növi ki a gyerekbetegségét

p

p

p Meglepi,

p hogy van még

p nála is makacsabb dolog:

p mégpedig a kemény tények…

p

p

p Aki

p dicsekszik:

p könnyen „hódította meg” a hölgyét,

p háborog, ha más is így csapja le a kezéről…

p

p

p Könnyen jött,

p vagy ebül szerzett

p - nyert, lopott, talált, kapott –

p pénze, vagyona pont így megy el

p

p

p Egy

p krónikus

p jószándékú szereptévesztő:

p szülő helyett ő a gyermeke jóbarátja,

p aki így tulajdonképpen némileg árva marad…

p

p

p Aki

p az ágyban jeles,

p mint egy profi örömlány,

p de a konyhában-társalgóban

p jóindulattal is csak kegyelemkettes

p

p

p Aki

p szerint

p a sokmilliárdból

p lehetetlen feladat neki

p kiválasztani azt az egy igazit?

p Vagy holtáig keresgél, mert mindig lehet jobb,

p vagy nem válogat, bárki jó – vagy végleg feladja…

p

p

p Neki

p teljesen mindegy,

p hogy kit választ élettársnak,

p hiszen úgyis egy zsákbamacska minden nő

p

p

p Akinek

p mindegy –

p sötétben minden

p tehén fekete (lyuk, lyuk)

p Ő nem akar maszturbálni,

p illúziót kap, ha így önkielégít…!?

p

p A

p stílus

p az maga az ember:

p az ő szókincse az isteni nászra:

p dugás, kóbor numera, kettyint stb.

p

p

p Aki

p azt képzeli, hogy

p meghódított egy nőt?

p Mint aki halat tanított meg úszni…

p

p

p A

p fogamzás-

p gátlás terhe,

p mint fölös-káros

p veszekedés-forrás…

p De ezt úgy is meg lehet előzni,

p ha a nő végleg sterilizáltatja magát…

p

p

p Erkölcs-

p csőszködő

p pártában maradt álszent,

p irigykedő aggszűz vénlányok

p

p Aki

p egy serény bolond:

p a madarat repülni tanító,

p vagy a tengerbe vizet hordó..

p

p

p Akinek

p a hallgatása

p nem arany, de sár:

p a vétkessel cinkos lapulás

p

p

p Aki

p rosszul tudja:

p a részegség szerinte mentő,

p és nem súlyosbító körülmény!

p

p

p Aki

p egy tűzzel játszó

p „ravasz” szimuláns -

p nem vigyáz, és úgy marad:

p egy beteg, vagy homoszexuális stb.

p

p A

p börtön helyett

p a diliházba menekülő,

p és végleg ragadó álokos balga

p

p

p A

p vezérkilövés után

p pásztor nélküli szanaszét-széledő,

p önálló életvezetésre képtelen nyájbirkák

p

p

p Ha

p nem tudja legyőzni,

p akkor ő az élére áll:

p mint pl. Pál „apostol” …!?

p

p Ő a vevő: eladó a Lánchíd/Napóleon gyerekkori koponyája

p A tudatlan hiszékeny: szüzességét adja oda hamisgyöngyért

p

p

p A

p telhetetlen feleség

p és az ő papucs férje, akik

p jószerencséből csinálnak bajt, jajt…

p

p

p Aki

p úgy szúrja el

p a három kívánságát,

p hogy csak kicsit mer álmodni:

p egy kolbászt, amit dühös felesége

p az orrárra kíván, így mi lehet a harmadik…

p

p

p Az

p önhitt, de balga

p Midasz király azt hiszi,

p hogy ő jól szereti magát

p és azt a nagyot kívánja, hogy

p váljon minden arannyá kezében…

p

p

p Akit

p a szerencse felrepített,

p de nem becsülte, elszédített,

p magát bérletesnek gondolta, és

p így visszazuhant még mélyebbre

p

p x

Czuczor Gergely

A rossz gazdálkodók

Istenem, beh lusta, ki a dologtul fél,

Be nem lát orrán túl, ki csak potomra él,

Ma könyökig vájkál s úszik a bőségben,

Holnap már csak fogát piszkálja éhében.

.

Okos gazdálkodás, ez is szép dolog ám,

Csakhogy ilyen alma nem terem minden fán.

Rövid a takaród? nagyot ne nyujtózzál,

Előre a róka bőrére ne igyál.

.

Házadban mindennek rende, módja legyen,

Gondatlan gazdaság veszendőbe megyen.

Vedd hasznát, míg éred, a drága időnek,

Az elrepült napok mert vissza nem jőnek.

.

De hiába beszélsz a lusta fülének,

A biztatás neki bucsúztató ének,

Amit dolgozik is, teszi kelletlenül,

Ásó, kapa majd kifordul a kezébül.

.

Kár, hogy ily madárfaj mindenfelé fészkel,

Tisza, Duna mellett, hegyen, sikon kikel.

De hogy ismerd őket, olvasó barátom,

A szép madarakat elődbe bocsátom.

.

Fordulj meg alföldön a száraz malmokban,

Ősszel és kiváltkép a téli napokban,

Ott ülnek ő kelmék, s naphosszant pipáznak,

Ásítoznak, isznak, néha el is áznak.

.

Kovács-, borbélyműhely néhutt a tanyahely,

Sok a faluházán, s kocsmában üldögel,

S ha a helység boltját zsidó, görög birja,

Ott foly el az idő, és a falu zsírja.

.

Halottad-e hirét a medve mackónak,

Barlangjában egész télen aluvónak?

Ők is amúgy medve módjára henyélnek,

Csakhogy naponkint a teli tálhoz ülnek.

.

Összebujik a sok asszony, s deredarál,

A suhanc az utcán leánnyal álldogál,

Akolban a szolga barmait ellátná,

Ha elébb valaki álmábul fölhajtná.

.

Dunai városok hajós partjainál,

A legerősb ember százankint hévizál,

Szólíts fel csak egyet, s igérj jó napszámot,

"Huszasért, mond, le sem teszem a pipámat."

.

Délig ott ácsorog, s ha nincs ebéd otthon,

Egy kötéldarabot szurdékból elővon,

Szegény feleségén kiönti bosszúját,

S mond: este is így jársz, ha nem adsz vacsorát.

.

Szőlős vidékeken ott van még az élet,

Ha kivált az új bor immár csipőssé lett,

Vasárnap délután mennek kóstolóra,

S elkóstolják három, négy, öt virradóra.

.

Fogy a füstölt kolbász, és sódar mellette,

Aztán a kutyára fogják, hogy megette,

S a kaszásoknak nem marad, csak a leve,

Mi csobolyójokban lesz is, víz a neve.

.

Nézd a csikós, gulyás, kanász, juhász hadat,

Oly erős mindenik, megrágná a vasat,

S hasalva nézi az istenadta napot,

Egész nyáron csak egy szeget nem faragott.

.

Rossz lábon áll biz ott a házi gazdaság,

Ahol fészket ver az ásító lomhaság,

Hol gazda, gazdasszony behunyja a szemét,

A cseléd tátogat, térdig ér a szemét.

.

Mit ér a jó szüret és gazdag aratás,

Ha nem járul hozzá okos takarítás?

Ha télen pogácsát és kalácsot eszünk,

S tavaszkor kenyérnek valót pénzen veszünk?

.

Valahány disznótor, annyi lakodalom,

Torkig esznek, majd kidűl a két oldalon,

Felejtik, hogy nem lesz mindenkor Jakabnap,

S hogy az esztendőben van tizenkét hónap.

.

Gyümölcsfát nem nevel a sikföldi telke,

Pedig a gyümölcsért majd elvész a lelke,

De szemes az asszony, teremt ő magának,

Javát adja érte a tiszta buzának.

.

Téj, iró kenyérrel nincs többé inyére,

Szája ize vágyik édesb csemegére,

Reggelenkint már ő kávécskát iddogál,

Tanulta kántorné komaasszonyánál.

.

Leányon, menyecskén kendő és viganó,

Nem is becses már, ha nem selyembül való;

De mondd csak, neveljen selyembogarakat,

Szemed, szád teli lesz, oly szitkokra fakad.

.

Falun is már ujnál ujabb módin kapnak,

Ha nincs a zsidónál, városba szaladnak,

A sok vitorlának oly cifra a neve,

A nyelvök is majd kificamodik bele.

.

De ki tudná a sok hibát elszámlálni?

Könyveket lehetne felőle irkálni.

Isten hozzád tehát, olvasó barátom,

Úgy is álmos lettél, szemeidbül látom.

1845

*

Czuczor Gergely

Kora házasság

Kis kakasnak taréja sincs,

S kukoríkol immár;

Tejes száju a legényke,

S esze lányokon jár;

Talán meg is házasodik,

Csak ez volna hátra,

Minden okos azt mondja rá

Ember kell a gátra.

.

Alig bírja még a kévét

Szekérre föladni,

Kapanyelet sem tudna még

Jó móddal faragni.

Már is gazda akar lenni,

Oh Isten csudája,

Kivált ha nincs egyebe, mint

Botja, tarisznyája.

.

Lógó helye a csikónak

Nem a rúd melléke:

Embersorba nem illik a

Gyerek vőlegényke;

Míg a csibe nem kapargat,

Étke addig kása.

Aki keresni tud, annak

Legyen hitestársa.

.

Erzsike még tegnapelőtt

Bábjaival játszott,

S tegnap már a kis csintalan

Legénnyel cicázott,

Ejnye gonosz, holnap talán

Fülig szerelmes lesz,

S ha jól megyen, holnapután

Jegygyűrűt, kendőt vesz.

.

Lassan, lassan, hugomasszony,

Tud-e sütni, főzni?

Fonni, varrni és szapulni,

Kecseget fölözni?

Hányszor fordul a motóla,

Míg kerül egy pászma?

Mit tesz a jó gazdasszony, hogy

Fehér legyen vászna?

.

Jaj teneked szegény gazda,

Lesz ételed kozmás,

Ínyedhez ragad a gombóc,

Kenyered lesz záklás,

S keserü vaj, penész

És avas szalonna,

Majd azt mondod: Csak ily leányt

El ne vettem volna.

.

De meglelte zsák a foltját

Egyik egy hián húsz,

A másik meg tizenkilenc,

Ki-ki egy bakot nyúz.

Szaporodik a gazdaság,

De nem a kamrában,

Tojós tyúkjok sincs, de vagyon

Bölcső a szobában.

.

Rosz fának rosz az almája,

Holló fia holló,

Élő sövény úgy jó, hogyha

Nyesi kertészolló.

Ha az apa ásítozik,

Fia száját tátja,

Lusta néni lányának a

Munka nem barátja.

1846

p 2

p

p Aki

p kevés

p igazán fontosat tud jól,

p sok feleslegeset/károsat,

p és sajnos sokat nagyon rosszul…

p

p

p Sokáig

p és nagyon jól

p megtanultad a rosszat,

p és azt nagyon jól is alkalmazod…

p

p

p Aki

p gyógyulása

p teljes felelősségét, vesztére

p egy protokoll-rab orvosra hárítja

p (mint ki beadja autóját a szerelőhöz,

p de ott legalább elvárja a teljes javítást…)

p

p

p Akinek

p a betegsége

p egy terhes örökség,

p vagy külső sorscsapás,

p és nem pedig egy segítő isteni jel

p

p

p Te

p hipnotizálva

p és/vagy manipulálva

p önként és örömmel leszel birka,

p fejőstehén áldozata szélhámos bűnözőknek…

p

p

p Azt

p hiszed:

p te magad is

p haladsz a korral,

p amikor csak a szennyár sodor magával

p

p

p Azt hiszed:

p csak a te kukorékolásodra kel fel

p a – bánatodra: korán - mindenkit éltető Nap

p

p

p Aki

p szerint

p a teremtés

p egyik hibája, hogy

p a (látszólag) oly jól járó

p gonoszra, gazra is süt a Nap –

p akkor te ugyan miért légy jó?

p

p

p Aki

p csak

p a büntetéstől félve

p és a – mennyei stb. - jutalmat remélve oly „jó”,

p de nem önmagáért. belső, szent meggyőződésből…

p

p

p Aki

p már azért is

p azonnali dicséretet vár,

p ha épp most nem tesz semmi rosszat…

p Másképen ő is beáll a rosszalkodók közé…

p

p

p Aki

p nem bölcs erénynek,

p de bolondságnak mondja,

p ha valaki megosztja a nélkülözővel

p még a legutolsó falat ételét (népmese)

p

p

p Aki

p kitartó

p erőfeszítések nélkül,

p ördögtől kapott varázseszközzel,

p ráolvasással, ön-szuggerálással stb.

p akar csúcsokat menten meghódítani…

p

p

p Aki

p abban erőlködik,

p ami nem az ő pályája,

p így az isteni jó szellem

p nem tud segíteni felrepíteni…

p

p

p Olyan vagy,

p mint aki a szájából

p fúj vitorlására szelet,

p és panaszkodik, hogy

p az a szélcsendben csak áll…

p

p

p Aki

p gyorsan akar

p látványos „eredményeket” elérni,

p ezért inkább a rombolásban éli ki magát

p

p

p Aki

p a sok-sok

p háztáji aranyát

p nem becsüli, sőt sárnak veszi,

p de a sarat meg aranynak nevezi,

p pedig a kakiból is csinálhatna aranyat…

p

p

p Akit

p a „szegénysége”

p csak azért keserít el,

p mert felesleges-káros dolgokra vágyik…

p

p

p Aki

p ha csak pár napig

p helyet cserélne a királyfival,

p máris vágyna vissza „koldusnak” –

p de ha ez nem sikerül (képzeletben sem),

p akkor holtáig szomorkodik születési helye miatt…

p

p

p Aki

p még nem volt,

p és maradt szerelmes,

p aki mindent és mindenkit

p a legcsodálatosabb, legjobb színben lát!

p

p

p Aki

p rossz

p hangot üt meg,

p pl. rosszul köszön,

p rosszul szólít meg,

p és mégis hőbörög,

p ha te ennek a visszhangját hallja…

p

p

p Ha

p igazságtalanul

p megdorgál a főnök,

p akkor nem őt sajnálod meg,

p de vagy belebetegedsz, vagy

p ezt lefelé pont így tovább is adod!?

p

p

p Ha

p egy békés

p lelki elefánt lennél,

p akkor fel sem vennéd

p a szúnyogcsípést, piszkálódást

p

p

p Aki

p Belzebubbal

p akar kiűzni Sátánt:

p az elszenvedett rosszra

p ő is rosszal reagál: csapda

p

p

p Leginkább

p csak a rafinált 

p lelki hadviselésben „hősködsz” –

p itt is mész tönkre a másnak vermet ásással,

p az intrikával, bosszantással, bomlasztással,

p az ön-gyilkos gúnyolódással, becsmérléssel stb.

p

p

p Ha

p kérésedre,

p önismeretre vágyva

p barátod őszintén szól Rólad,

p azon nyomban ellenséggé teszed…

p

p

p Aki

p amit magáról mond

p az csak egy részigazság,

p de az elhallgatás miatt az egész hazug

p

p

p Te

p nem figyeled,

p nem becsülöd, sőt:

p össze is töröd az igazmondó tükreidet

p (a baráti kapcsokat, a műalkotásokat stb.)

p

p

p Hol 

p túlterheled magad

p idegen keresztekkel,

p hol meg elviselhetetlen könnyűségű

p a kötelességkerülő, életművészkedő földi léted!?

p

p

p Hiúságból,

p rang- és címkórságból stb.

p hiábavalóságokra vesztegeted,

p vagy pedig hagyod rabolni drága életidőd

p

p

p Aki

p az ördögnek hisz,

p aki sok örömöt ígér,

p ha tényleg sokat ad is,

p arról végül kiderül, hogy

p beborul: az csak igazi üröm

p

p

p Aki

p egy heroikus pótcselekvő:

p akár a Földet is megkerülő,

p pedig az Isten a háta mögött volt

p (sőt istenigazában benne lakozik…)

p

p

p Ha

p vak vezethet

p téged, a világtalant:

p mész egyenesen bele a szakadékba

p

p

p Aki

p örökkön mérgelődő –

p a másik hibái, vétkei stb.

p miatt is önmagát büntető…

p

p

p Csak

p az/annyi vagy,

p ahogy és amennyinek

p épp most téged mások látnak?

p

p

p Ne bomolj,

p mert könnyen úgy maradsz:

p egy bomlott egy-, sőt több én…!?

p (skizofrén)

p

p

p Aki

p egy önfeladó,

p teljes hasonuló:

p csak ha te is sokat iszol

p és káromkodsz, trágárkodsz,

p és indiszkrét titkokat mesélsz,

p és emberszólásban versengsz,

p csak akkor fogad be a kis csapatod…

p

p

p A

p neked már

p túl sok alkohol

p téged is csak öl, butít

p és végleg nyomorba is dönt

p (persze „előszeretteiddel” együtt)

p

p

p Az

p ital

p részben,

p mértékkel

p fel is szabadít,

p káros gátlást old,

p de egészben meg tönkre tesz…

p

p

p Mértéktelen:

p ami neki kicsiben

p még az orvossága lenne,

p az nagyban már pont a mérge lesz…

p

p

p Te

p nem

p egy veszett eb vagy,

p aki beleharap még az ételt adó kézbe is?

p

p

p Egy lépésre

p vagy a terített asztaltól

p és te mégis: dacból, gőgből éhezel!?

p

p

p Előkelően

p elidegenedésnek nevezed

p barátok elüldözése miatti

p folyamatosan gyötrő magányod,

p és ez még így imponál is neked…

p

p

p Felkapsz

p a reggeli rádióból

p egy tetszetős gondolatot,

p és kihúzod vele ezt a napot

p

p

p A

p szakmádban

p már a csúcson vagy,

p a bölcsesség iskolában kezdő/bukott…

p

p

p Azt hiszi,

p hogy Neki megvan

p a magához való esze,

p sőt több: a bölcsessége,

p ezért nem is keres Mestert

p

p Aki

p minden hónapban

p egy új gurut keres-talál:

p és azon nyomban örök vak

p hűséget esküszik a tanításának…

p

p

p Aki

p mindent tud a humorról,

p de nincs semmi humorérzéke,

p és nem is érti-élvezi a tréfát, a viccet

p (pláne nem, ha ezzel éppen rá céloznak)

p

p

p Aki

p mindent

p tud már az alázatról,

p de még igazán nem érzete,

p ez ideig még nem élte meg/át…

p

p Aki

p jól átlát mások

p önáltatásán, élethazugságán,

p de a magáéról fogalma sincs

p

p

p Aki

p csak addig

p keresi magáról az igazságot,

p míg az őt hamis illúzióban ringatja/tartja

p

p

p Aki

p a kicsit,

p a sűrű „fillért” nem becsüli,

p az a nagyot nem is érdemli –

p nem lehet méltó a „forintokra” …

p

p x

Czuczor Gergely

Tanulj, hogy boldogulj

Ujjábul tudományt egy ember sem szopott,

Hová mitsem tettek, kincset ne keress ott.

Régen eshetett az, s egyszer bolondjába,

Hogy sült galamb repült az éhes szájába.

.

Mégis furcsa dolog, no de mit tegyünk hát,

Ha a tudatlan is igen okosra lát?

S belekottyan minden dologba a kába,

Noha féllábbal sem lépett iskolába.

.

Kukoríkolásra jérce tanít kakast,

Lógós csikó akar igazgatni rudast,

Rák kengyelfutóul ajánlgatja magát,

S beszél a színekről, ki egy cseppet sem lát.

.

Varga feszegeti ország-világ dolgát,

S nem tudja felvarrni jól a saru talpát,

Jámbor atyámfia bejár gyüléssorba,

Pedig a tanácshoz esze ugyan csorba.

.

De hogy is ne volna csorba szegény esze,

Azt sem tudja, mi fán terem az ábéce,

Vagy ha úgy nagyjábul tanult is öreg Á-t,

Azontúl nem igen erőltette magát.

.

Mégis ő akarna lenni falu szája,

Sőt a vármegyét is teli kiabálja,

Jámbor atyámfia, pedig jobban tennél,

Ha addig szántani, vagy kapálni mennél.

.

Megverte az Isten mind a két kezével,

Ki keveset gondol kötelességével,

S ki nem tanulja azt, ami hivatása,

Szerencséjének már előre sirt ása.

.

Ha azzal áldott meg a sors, hogy gazda légy,

Szert a gazdasági tudományokra tégy,

Szemesen nézz körül, kövesd a jó példát,

Melyet a náladnál tanultabb gazda ád.

.

"Ne tanítson engem oly úrféle senki",

Igy szól e tanácsra talán egy valaki,

"Én gyermekségemtől földmivelő lettem,

Mindig húztam vontam, szántottam, vetettem."

.

Bizony csudálom, hogy fejed lágya benőtt,

És mégsem akarod látni a bökkenőt,

A dolog bibéje hisz éppen ott vagyon,

Hogy saját eszeddel el vagy telve nagyon.

.

Nem tudsz-e kovácsot, ki mindig kovács volt,

Szántóvasat mégis soha jól nem nádolt?

Avagy csizmaziát, csizmazia fiát,

Aki foltozni sem tud helyesen csizmát?

.

De az ily kovácsot, az ily csizmaziát,

Hogy rossz munkát tesznek, te épen ne csudáld,

Mert mindenik hitvány mesternél dolgozott,

Az cigánykovács volt, ez meg csak foltozott.

.

De van bezzeg kovács, aki érti magát,

S tudok szabni, varrni értő csizmaziát,

De volt is mesterök, tanultak is tőle,

Van is mindkettőnek szép haszna belőle.

.

Sok csinja-binja van a jó gazdaságnak,

Ha valahol, itt kell lenni tudománynak,

Hogy tudjuk tehát azt ugy félvállon venni,

Mintha csak kanállal meg lehetne enni?

.

"Mi tevő legyek hát" azt kérdezed tőlem,

"Hogy oly okos gazda válhassék belőlem?"

Örülök barátom, hogy e kérdést tetted,

Csak azt sajnálom, hogy már rég nem kérdezted.

.

Tanulj, ez legyen a fő-fő parancsolat,

Haszonra fordítsad tapasztalásodat,

Ne várj mindent csupán Isten áldásátul,

Hanem egyszerismind magad munkájátul.

.

Ha látod, hogy másnak vetése szebben áll,

Ne érd be vele, hogy rajta csudálkozzál,

Hanem tudd meg okát tövérül hegyére,

S te is ugy miveljed magadét jövőre.

.

Ha szépek szomszédod csikai, tinai,

Míg a tieidet nem birják inai,

Ne irigyeld neki, hanem járj nyomába,

Hogy te is juthass ily jószág birtokába.

.

Gyümölcsösöd vackort, s fűzfaalmát terem,

Pedig jobb is nőne ugyanazon helyen,

Nézz csak amaz okos gazdának kertébe,

Mily drága gyümölcsű fával ülteté be.

.

Újra mondom, tanulj, s ha könyvbül is értesz,

Tapasztalásodat nevelni fogja ez,

Olvasd szorgalmasan az olyan könyveket,

Melyekből a gazda okosabbá lehet.

.

Hej, de ott van a baj, szintén elfeledtem,

Pedig erről szólni előre föltettem,

Hogy az olvasáshoz még sok gazda nem ért,

Vagy ha ért is, könyvre nem adna egy fillért.

.

Hány apa nem küldi fiát iskolába,

S eltarisznyáztatja az időt hiába,

Felnő a sok gyerek, mint paszkoncakender,

Hogy válnék ezekből szemrevaló ember?

.

Nem tanulják-e ott a kötelességet,

Istenhez, hazához, királyhoz hűséget?

Emberré az embert csak oktatás teszi,

Mégis ezt hány apa lelkére sem veszi.

.

Olvasó barátom, adj hálát Istennek,

Hogy téged szülőid jobban neveltenek,

Vedd te azért hasznát, mit egykor tanultál,

Mást is példád után vonni iparkodjál.

1848



p A tét:

p az ember

p plusz/mínusz

p végtelen életlehetőségei

p

p Nagy Életminőség Jenciklopédia:

p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés