Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –XI.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Kipling

Ha

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

ha kétkednek benned, s bízol magadban,

de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

és hazugok közt se hazug a szád,

ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,

gondolkodol – becsülöd a valót,

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,

ha elbírod, hogy igazad örökre

maszlag gyanánt használják a gazok,

s életműved, mi ott van összetörve,

silány anyagból építsék azok.

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,

van merszed egy kártyára tenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz

és szíved is, mely nem a hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak Akaratod int: ,,Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jóbarát se sérthet,

s mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked s te futsz vígan,

tiéd a Föld és minden, ami rajta,

és – ami több – ember leszel, fiam.

(Fordító: Kosztolányi Dezső)

Kosztolányi Dezső

BOLDOG, SZOMORÚ DAL

Van már kenyerem, borom is van,

van gyermekem és feleségem.

Szívem minek is szomorítsam?

Van mindig elég eleségem.

Van kertem, a kertre rogyó fák

suttogva hajolnak utamra

és benn a dió, mogyoró, mák

terhétől öregbül a kamra.

Van egyszerű, jó takaróm is,

telefonom, úti bőröndöm,

van jó-szivű jót-akaróm is,

s nem kell kegyekért könyörögnöm.

Nem többet az egykori köd-kép,

részegje a ködnek, a könnynek,

ha néha magam köszönök még,

már sokszor előre köszönnek.

Van villanyom, izzik a villany,

tárcám van igaz színezüstből,

tollam, ceruzám vigan illan,

szájamban öreg pipa füstöl.

Fürdő van, üdíteni testem,

langy téa beteg idegemnek,

ha járok a bús Budapesten,

nem tudnak egész idegennek.

Mit eldalolok, az a bánat

könnyekbe borít nem egy orcát

és énekes ifjú fiának

vall engem a vén Magyarország.

De néha megállok az éjen,

gyötrődve, halálba hanyatlón,

úgy ásom a kincset a mélyen,

a kincset, a régit, a padlón,

mint lázbeteg, aki föleszmél,

álmát hüvelyezve, zavartan,

kezem kotorászva keresgél,

hogy, jaj, valaha mit akartam.

Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,

a kincs, amiért porig égtem.

Itthon vagyok itt e világban

s már nem vagyok otthon az égben.

1917

p 1

p

p Aki

p egy fájdalom

p és szenvedésfóbiás,

p ezért a szerelem-dimenzió

p is végleg kimarad az életéből…

p

p

p Aki

p mániákusan

p keresi a szenvedést,

p a testi és lelki fájdalmat -

p hite szerint lelke csak így nemesül…

p

p

p Aki

p úgy hiszi:

p a szabadság

p a boldogság szükséges

p és egyben elégséges feltétel is,

p pedig az csak előfeltétele, hogy

p a neki jót válassza és tegye, ha

p van ehhez erős akarata és jelleme…

p

p

p Aki

p önként lemond

p a szabadságjogairól,

p az ő létbiztonság-boldogságáért,

p ami pedig így csak átmeneti, múló lesz,

p de akkor már nagyon nehéz lesz visszaszerezni

p

p

p Aki

p azt hiszi,

p ha jó az erkölcsi bizonyítványa,

p ha feddhetetlen, akkor már boldog is –

p de ha nincs bátorsága, humora, játékossága stb.,

p akkor ő csak egy színtelen-ízetlen „rendes ember”

p

p

p Aki

p az emberiségnek

p ugyan nagy barátja,

p de teljesen hidegen hagyja

p a mellette szenvedő, vajúdó hitvese

p (Babits Mihály: A literátor – Kazinczy Ferencről...)

p

p

p Aki

p irgalmatlanul

p közölt igazságaival

p leszűkít, nullára redukálja

p a jóbaráti védő-támogató körét

p

p

p Aki

p nem ismeri/

p használja fel

p a bűvös igéket,

p pl. nem mormol el

p egy sor Petőfit, Aranyt,

p és így nem teremt varázskört

p

p

p Aki

p nem ismeri,

p nem érti, hogy

p mi az a tapintat,

p a kegyes hazugság –

p ő egy ún. szalonképes szadista

p

p

p Aki

p az eleve elrendelés

p protestáns dogmáját/hitét

p önfelmentő fatalizmusként tartja maga elé:

p mindennek szükségszerűen így kellett történnie…

p

p

p Aki

p az alkalmi

p isteni kegyelmi adományra,

p vagy emberi ajándékra, támogatásra

p kikövetelhető, neki járó jogot akar formálni

p

p

p Aki

p egy hálátlan tarháló:

p még az állomásfőnök úrtól

p kéreget egy szál cigarettát,

p de a vasutasnak köszöni a tüzet

p majd pöfékelve, köpködve bakternak tegezi…

p

p

p Aki

p a mindennapi kenyerét

p megtermelő paraszt nevét

p - a városi kabarék hatására -

p már csak sértésként használja

p

p

p Aki

p az Égre köpköd,

p oda lövöldözi nyilait:

p visszahullnak az arcába –

p az átka is bumerángként tér vissza

p

p

p Aki

p fennhangon,

p a mizantróp pózában

p az egész emberiséget megveti,

p de közben/a legvégén legfőként önmagát is

p

p

p Aki

p az amúgy is

p nehéz, de már

p fél sikert jelentő

p jó kezdetet folyton

p csak tologatja-halogatja

p

p

p Aki

p az egyoldalúan

p általa képzelt életekből

p mazsolázgat egy irigyelt ideális fantomot…

p És ha netán sikerülne az irigyelt sorsúval a helycsere,

p akkor ő lepődne meg a legjobban, mint a koldus-királyfi…

p

p

p Aki

p szinte

p bárki mással

p helyet/sorsot cserélne,

p mert úgymond ő annyira hátrányos helyzetű –

p ő folyton csak meddőn, ön-rongálva sóvárog

p ahelyett, hogy az ő kakijából aranyat csinálna…

p

p

p Aki

p pont arra büszke,

p épp azzal henceg,

p amit pedig ő csakis

p vak szerencséjének köszönhet –

p pl. az ún. előkelő származására,

p ami viszont őt nem kötelezi többre…

p

p

p Aki

p addig

p olyan gyakran,

p olyan mennyiségben

p issza kedvenc kakaóját,

p míg így végleg megutálja –

p a jóból is megárt a sok…

p

p

p Aki

p annyira

p zsugori uram, hogy

p még önmagát is sanyargatja,

p és holtáig elemi nélkülözésben él…

p

p

p Aki

p annyira

p nagy titokban

p áll ellen a gonosz rendszernek,

p hogy - csak megtévesztésből - nagy karriert csinál

p

p

p Aki

p annyira

p szereti és

p tiszteli az anyját,

p hogy őt soha az életben

p nem előzheti meg a hitvese,

p mindig ő marad az első helyen…

p (amire nyilván rámegy a házassága)

p

p

p Aki

p bosszúsan

p ámul-bámul,

p mint a beképzelt

p és cezaromán Csipike:

p nélküle is jól működik az erdő,

p nem vár az ő bölcs eligazítására…

p

p

p Aki

p nem is lehet képes

p önfeledten szeretkezni,

p hiszen a kínos lebukás

p Damoklész kardja alatt van…

p

p

p Szerelmeskedés közben

p a nő ijedten hallja, hogy

p egy kocsi fékez a ház előtt.

p - Jó ég, ez a férjem lesz! Tűnj el gyorsan!

p A pasas sietve felráncigálja a nadrágját,

p iszkol az erkélyajtó felé, majd hirtelen:

p - Hülye vagy? Én vagyok a férjed!!!

p

p

p Akinek

p „keresztény” igékkel,

p vagy hiúságára apellálva

p kiéneklik szájából a napi sajtot,

p és ezért csak éhkoppot nyelhet…

p

p

p Aki

p vagy csak

p a vagy-vagy,

p igazságokat ismeri –

p de az is-is-t már nem

p (pl. valami vagy magyar,

p vagy egyetemes érték…)

p

p

p Aki

p az altruista

p nagy lemondó,

p aki feláldozza magát,

p mert a boldogságkeresés

p szerinte csak tömény egoizmus…

p

p

p Aki

p mindenki mást

p nagyon szeretne szeretni,

p miközben magát sem jól szereti,

p mert olyan bűnösen elhanyagolja

p a magával szembeni kötelességeket…

p (amire pl. Ibsen Nórája döbben rá a mű végén)

p

p

p Aki

p azért

p „menthetetlen”,

p mert nem érzi, hogy

p neki is tanácsra van szüksége:

p ő a mindenki mást Megmentő szerepű…

p

p

p Akinek

p már pl. egy bolti

p számla ellenőrzése,

p egy baráti kölcsön megszámolása

p is már sértő gyanúsítgatással ér fel…

p

p

p Aki

p a kisgyerekét

p még szelíd erővel

p sem kényszeríti semmire,

p majd csak rájön, mi jó neki…

p (de mire rájönne, már túl késő lesz…)

p

p

p Aki

p hárítja magától

p a paternalista erőszakot,

p pedig a kisgyereke később

p majd pont azt fogja számon-kérni,

p hogy miért volt neki minden „szabad” …

p

p

p Aki

p nem

p akadályoz meg

p erővel, beavatkozással

p szeme előtti öngyilkolást,

p hisz az illető biztos jobban tudja,

p hogy itt és most ez miért jó neki…

p (pedig csak részeg, vagy drogos,

p vagy ok nélkül oly kétségbeesett stb.)

p

p

p Aki

p szerint

p a gyermekáldás a Jóistentől van,

p ezért a fogamzás sehogy nem gátolható:

p ő akár minden évben szül egy gyereket…

p

p

p Aki

p már 18 évesen

p is pontosan tudni véli:

p ő soha nem akar szülni –

p ezért sterilizáltatja magát -

p így szabados nemi életet is élhet…

p (majd meg hiába veri a fejét a falba…)

p

p

p Aki

p az hiszi,

p hogy minden házasság

p az Égben, Isten által köttetik,

p ezért ember azt nem oldhatja fel,

p holtig érvényes, nincs mód oldásra…

p

p

p Akinek

p idejétmúlt eszme

p a házasság szentsége,

p a holtomiglan elköteleződés -

p neki csak eleve átmenetinek szánt

p futó kalandjai, élettársi viszonya van…

p (soha nem is lesz így családi otthona…)

p

p

p Aki

p szerint

p a férje által

p elhagyott, elvált nő

p már nem mehet férjhez –

p holtáig csak várja vissza Őt

p (elsorvadva, elhízva, elcsúnyulva)

p

p

p Aki

p naivan,

p kényelmesen hiszi:

p a közpénzből fenntartott

p köztévé szolgáltatja neki

p az összes fontos hírt és

p a helyes magyarázatot…

p

p

p Aki

p ősbizalmas

p mindenki iránt:

p kulcsot a lábtörlő alá teszi,

p és még ki is írja, hogy hol van

p

p

p Aki,

p ha egyszer becsapták,

p akkor betegesen gyanakvó,

p rosszhiszemű lesz és marad, míg él:

p mindenkiben tolvajt, ellenséget stb. látó

p önmagát izoláló, szeparáló, bezárkózó lesz

p

p

p x

Kosztolányi Dezső

Három szatíra

I.

Közéleti kitűnőség

Évente elmegy tíz-húsz temetésre

s harminc bankettre. Részvétlevelet,

üdvözlősürgönyt diktál gyorsirásba

kisasszonyának vagy a diktafonba.

A gazdasági válság "őt se hagyja

közönyösen". Sopánkodik miatta.

Közben meghízik és fölös kilóit

Marienbadban adja le nyaranként,

oly összegért, melyből megélne könnyen

néhány család egy évig. Reggel angol

tanárjával boxol, hogy friss maradjon.

Ha dolgozik, több ízben is alá-

firkantja a nevét - személyesen - s ilyenkor

nagyon soká fáradtan néz az ablak

fényébe, és ködös lesz a szeme.

Viselni kell ezt a tengernyi munkát,

helyén maradni a köz érdekében,

hiába intik, hogy talán megárt,

mert e nehéz időkben néki sem

szabad pihenni, s jelszava: a "munka".

A vérnyomása nagy. Nyugalmat és

mérsékletet rendeltek el a híres,

német professzorok, s ezért azóta

nikotinmentes cigaretteket szív

hosszú szipkából, hetvenet naponta.

Olvasgat is. Főképp miniszterek

és bárgyú hadvezérek vallomását,

sosem regényt, vagy verseket, csak azt,

ami "komoly" és magvas. Éjszaka

fejhallgatóval megvasalja szörnyű,

dagadt fejét, s úgy alszik el az ágyban,

hogy a fülébe zeng egy bécsi jazz-band.

Beszél magyarul, németül s kicsit

angolul is, de minden nyelveken

csak rothadt frázist. Ez az anyanyelve.

Hétszázezerszer mondta: "van szerencsém",

mikor nem is volt szerencséje. Halvány

emlékezetje bágyadt. Izgatott

napokon azt se tudja, hogy ki volt

az apja-anyja, és keresztnevükre

csak néha emlékszik. Helyükbe más van,

pár telefonszám, akta, rossz vezércikk.

Lelketlen arca földszínű. Megérett

a földre már. Nem értem, mire vártok?

A földbe véle. Temessétek el.

II.

Úriasszony

Negyven kiló s nagyon boldogtalan.

Szemöldökét finom acél-csipesszel

a társaságban irtja, hátravetve

sovány fejét, s a rúzsával piros

pilléket ír az ajkai fölé,

míg kézitükrében figyel magára.

Pár év előtt az emlőit akarta

eltávolítani egy divatos

sebésszel, ámde erről lebeszélték.

Csak vakbelét vetette ki, előre,

ezenkívül néhány haszontalan

fölösleges szervét, hogy ezzel is

könnyebb legyen. Ma már tehát egészen

üres, akár egy kipakolt börönd,

vagy egy Dekobra-könyv. Úszik, repül

és ritmikus tornára jár. Römiz

és bridzsezik. Csupán a jobb körökben.

Leánykorában zongorázgatott is,

de abbahagyta. Mindent abbahagy.

Sétálni viszi a tragédiáját

s szánják nagyon. Ő a bús úriasszony.

Ha - néha - föl van öltöztetve, fázik.

Ebéd után éhes. "Nem értik őt".

A férje sem "ez a derék fiú" -

így hívja - aki kenyeret keres rá,

de ő kenyeret nem eszik soha,

csak aszpikot, grapefruit-ot, káviárt,

s így tőle független. Beteg szegény.

Nagyon beteg. Húsz toalettje van,

harminc szerelme s több "komplexuma".

Mindig halálosan fáradt. A hangja

személytelen és gépi, mint a hangos

filmek beszéde, mely közelbe-távol

egyforma és így senkihez se szól.

Ó Éva, Éva, régi, édes Éva,

hányszor eszembe jutsz, ha látom őt,

hosszú sörényed, langyos-lusta combod,

mannás meleg melled, tejízű csókod,

amint heversz, mindnyájunk édesanyja,

a paradicsomban, virágok és

kígyók között, hajad szép sátorában.

Ő körmeit mutatja énnekem,

bíborra festett, görbe körmeit,

mint amazon, és azt ígérgeti,

hogy összetép. De ez nem érdekel.

A szobalánya inkább. Hogyha olykor

teára hív, künn az előszobában

megcsókolom a szobalánya száját,

és elmenőben is mindenkoron

a szobalánynak csókolok kezet.

III.

Forradalmár

Itt jár közöttünk. Áldott, szende lélek.

Nagyon szelíd. Krisztus-szakálla rojtos

gubancba lóg. Véres, meleg szívét

künn a kabátján hordja, láthatólag,

mint futtatáson lóverseny-jegyet.

Fáj néki ez a "szörnyű Ázsia",

e "drága ország", melyet tönkretesznek

s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.

Ifjúkorában elvett egy csunya,

kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet.

Azóta ez kitartja s ő egészen

"eszméinek élhet". De mégse boldog.

A termetét kissé rövidre szabták,

orrát piszére, szűkre homlokát.

Egyenlőséget kíván mindenütt,

egy nagy fölosztást, abban a reményben,

hogy néki is jut ekkor egy derék,

délceg gerinc, egy főúri sasorr,

s az agy-tőkésektől egy kis velőcske.

A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:

az Emberiséget megváltani.

Csak ezt imádja. Mit neki család,

mit gyermek és mit árva asszonya,

olyan goromba véle, mint a pokróc

s az anyja is padlásszobába kuksol,

míg ő utazgat és habot zabál.

Az Emberiség szent barátja ő.

Ha hallja, hogy egy konferencián

az Emberiség tyúkszemére hágtak,

vagy egy kicsit náthás, szívére gyászt köt

s nem bír aludni, olyan izgatott.

Úgy látszik, ők ketten megértik egymást.

Az Emberiség végtelen szerény,

nem nyit be hozzá, nem kér tőle pénzt,

cipőt, meleg ruhát, mint Péter és Pál,

s így véle ő békésen éldegél.

Örök szerelme nem is fogy soha.

A koldusoknak, kik feléje nyújtják

sovány kezük, sosem ad alamizsnát,

de mindegyikkel szívesen kezet fog,

mint ember az emberrel. Ez az elve.

És közbe készül a leszámolásra.

Mikor vasárnap lengenek a burzsuj

erdők s virulnak a burzsuj virágok

és hektikás, kis dijnokok söröznek

és nénikék, nyugdíjas özvegyek,

akik egész héten padlót suroltak,

kávéjukat kevergetik s fiucskák

és kisleányok ünnepi ruhában

sóskifliket rágcsálnak és az úton

léggömböket eregetnek kacagva,

ő zordonan szemléli dőzsölésük

és a barátját meglökve így szól:

"Itt vér fog folyni nemsokára, vér".

Mert amikép ábrándozol te arról,

hogy egykor a saját szőlődben ülsz,

vagy olvasol egy csöndes este, ő úgy

játszik magában vérrel, lámpavassal,

parasztkaszákkal, rémekkel, halálos

társasjátékot és feketelistát

vezet, amelybe mindenkit beír,

hullát szagol és csöndesen akasztat.

Nem gyűlöletből, ám, "történeti

szükségességből." Közveszélyes őrült.

Nem önveszélyes. Hisz magának ő

sohasem árt. Ez minden érdeme.

Máskép vele a fene se törődik

és ez dühíti egyre jobban. Egyszer

volt boldog. A korzón utánament

szelíden egy angyali detektív,

mint ápoló a mániás után,

hogy egy kicsit vigyázzon életére,

hogy meg ne üsse oktalan fejét.

Ekkor kitört, tombolva hátrafordult,

botrányt csapott és Isten, emberek

előtt a művelt és szabad világhoz,

a csillagokhoz föllebezve vérben

forgó szemekkel és tág orrlikakkal

ekkép kiáltott: "Ez reakció!"

p 2

p

p Aki

p már régi házas:

p letudva nála az ügy,

p a mindennapi széptevés –

p évente a nőnapra egy szál virág

p és esetleg egy kis bók és kézcsók

p (Egyszer mondtam már, hogy szeretlek,

p ha változás lesz, akkor majd szólok…!?)

p

p

p Látszólag

p egy közös nevezőn,

p egyistenhiten vagytok,

p de ti mégis százfelé széthúztok –

p csoda, ha nem megy előre a szekér…!

p

p

p Aki

p bedől

p a látszatnak,

p a megtévesztő sokféleségnek,

p pedig lényegi az egység, azonosság:

p pl. pártok vagy az autópiac stb. kínálata

p

p

p Akinél

p a sok cifra beszéd aljas:

p a szó-szeméthegye eltakarja

p az egyszerű igazságot, így hazudik…

p

p

p Aki

p egyben is

p elmondhatná,

p de két-három stb.

p körmondat lesz belőle,

p hatásszünettel spékelve:

p ő a hangjában tetszelgő időhúzó/rabló…

p

p

p Aki

p egy módszeres

p életszín-szegényítő:

p nincs tartozása/hiánya:

p ő sem hív senkit magához,

p de ő sem megy el senkihez,

p így bezárkózva szürkül be ő….

p

p

p Ha

p megütnek,

p akkor te elvből,

p menten, automatikusan

p odatartod orcád másik felét is,

p mintha mindig ez lenne a jó válasz…

p (megspórolva a konkrét helyzet megítélését)

p

p

p Hallgatni

p neki mindig arany,

p pedig éppen lehet szar,

p ha az itt most pl. cinkos bűnpártolás,

p vagy a bátor tanúskodás elbliccelése…

p

p

p Ha

p hallgattál volna,

p bölcs maradtál volna –

p de már visszaszívhatatlan

p a meggondolatlan hebehurgya szó

p

p

p Aki

p a hosszú,

p üres, udvariassági

p társalgási menetekből

p „jólnevelten” nem kilépő…

p

p

p Báj

p csevegő –

p aki idegennel

p a kedve ellenére

p színlelt, tettetett, erőltetett

p kedvességgel hosszan beszélget,

p majd meg otthon egy durva pokróc…

p

p

p Aki

p heti 1 óráig

p mellverő keresztény,

p de a többi 167 órában meg

p egy pénzisten-imádó álszent

p

p

p Aki

p egyszerre

p nyit több frontot is,

p amivel megosztja, elfecsérli

p a véges lelki és fizikai erőforrásait…

p

p

p Életstratégia:

p igyekezz észrevétlen

p a hátérbe beleszürkülni –

p ebből nincs, nem lehet nagy baj

p Az aktuális háttér színben rejtőző

p préda-ember (mimikri/szklerózis multiplex)

p

p

p Aki

p holtáig

p semmivel

p nem rukkolt ki,

p nyomtalan tűnik el,

p mintha itt se lett volna…

p (valahogy átvészelte az életét)

p

p

p Aki

p nem álruhásan,

p de javaival hencegőként

p keres magának feleséget:

p érdekházasság a rossz vége

p

p

p Akinek

p az egész élete

p az őrjítő tétlenség

p vagy a lázas semmittevés

p non stop rapszodikus hullámzása

p

p

p Aki

p „ravaszul”

p magát bolondnak tettető:

p kalkulálható büntetés helyett

p vesztére határidőtlen diliházba megy…

p

p

p Aki

p nem prózában,

p de verseben beszélő:

p a rímkényszer miatt mond

p értelmetlenséget, badarságot

p

p

p Aki

p a békében

p a hetvenkedő katona,

p aki még át sem esett át

p az éles bevetésben, a tűzkeresztségen

p

p

p Aki

p a politikai pankráción

p késhegyig marakodó kisember

p aki az őt nevető leuralók balekja…

p

p

p Aki

p ha lehetne,

p szűznemzéssel szaporodna,

p hogy utódja kiköpött Ő legyen,

p de ha nem, hát akkor meg így neveli…

p

p

p Akik

p csak

p az „előkelő”

p családjukon belül házasodnak:

p a belterjesség korcs utódot nemz

p

p

p Akinek

p ahol a „kincse”, ott a szíve:

p félálomban „alszik”, minden ajtót magára zár stb.

p Csak testőri/rendőri őrizetben érzi biztonságban

p holmiját, szajréját, de még a magát az életét is…

p

p

p Neked

p nem lehet

p semmilyen titkod:

p minden és azonnal

p kiíródik az arcodra –

p ha akarod, ha nem?

p

p

p Aki

p csak/főleg

p fapofákat vágott

p és aztán úgy maradt:

p márpedig kifejezéstelenül

p elsorvadnak az érzelmei is…

p

p

p Öröm

p helyett üröm –

p a kiprovokált, követelt,

p vagy másként jól elszúrt

p sértő, megalázó stb. ajándékozás

p

p

p A

p múltat

p végképp eltörlöd –

p és erős gyökerek nélkül

p a rabszolgasorba indulsz

p eme „tiszta lapon”, alapon…

p

p

p Aki

p a korszellem

p egyik agyhalottja:

p úgy látod: aki előttünk élt,

p az mind hülye, ostoba lehetett…

p

p

p Aki

p minden

p szokást, hagyományt

p szent tehénként tisztel,

p és nincs mersze azokat

p felülvizsgálni, megújítani stb.

p

p

p Aki

p nem tudja

p az értelmet átvinni:

p pl. a testi és a lelki épség

p Így szó szerint érti azt is,

p hogy „Szúrd ki a szemét!”

p (lásd: Ilók és Mihók mese)

p

p

p Aki

p egy tüntető

p materialista ateista,

p de mintha titkon mégis

p csakis a csodában bízna,

p amit ölbe tett kézzel vár…

p

p

p Aki

p még/naponta

p nem csodálta meg,

p hogy ő is mily tökéletesre

p lett Isten által megteremtve –

p sőt, háborog: miért nem mindenható…

p

p

p Aki

p az emberi testét

p csak bonyolult gépnek veszi,

p amit beadhat a dokijához megszerelni,

p mert maga nem képes önmagát gyógyítani…

p

p

p Aki

p boldogtalansága

p kijelzőit, a „testi bajait”

p nem radikálisan, gyökeresen,

p de csak tünetileg kezel(tet)i,

p így azok végleg nem is tűnnek el…

p

p

p Minél

p távolabb kerül

p a szép ifjúkori álom,

p és helyét el is foglalja

p a beletörődő megalkuvás,

p annál közelebb kerül és egyre

p több lesz a boros/pálinkáspohár…

p

p

p Aki

p módszeresen

p bemószerol, rágalmaz,

p a karakteremet gyilkolná, hogy

p az erkölcsi hullámon áttaposva

p az én irigyelt helyemre kerülhessen…

p De hosszabb távon ő lesz ennek a vesztese,

p az igazság kiderül és ő így megszégyenül,

p és nem állja meg a neki rendelt helyét sem,

p mert jobb ügyhöz méltó buzgalommal

p rosszra fecsérelte el véges erőit…

p

p

p Aki

p egy képmutató,

p például az a bankár,

p aki az egyik kezével kilakoltat,

p embereket fondorlatosan kisemmiz,

p a másikkal ingyen-látványkonyhát üzemeltet

p (vagy ez utóbbiból meggazdagodó szélhámos Róbert bácsi)

p

p

p Akinek

p darwinista a világképe:

p Ember embernek farkasa!?

p Mindenki harca mindenki ellen az élet?

p Ezért ő nem konstruktív együttműködő,

p de egy destruktív, nemtelen rivalizáló

p (A közlegelők csapdája, avagy az együtt

p nem működés méregdrága ára: sivatag)

p

p

p Akit

p nem zavar,

p ha nincs sportértéke

p a fölényes győzelmének:

p Góliát Dávid, felnőtt gyerek ellen –

p pedig ő pont így nem fejlődhet semmit,

p csak dicstelen fényben sütkérezve leépül…

p

p

p Aki

p ha merne,

p akkor nyerhetne –

p de ő papírforma néző,

p és eleve felteszi kezét:

p vagyis feltétlenül kapitulál

p (nem ő az egyik egri várvédő,

p nem hisz a csapatszellem erejében…)

p

p

p Aki

p egy fertőzésfóbiás,

p Pasteur balhitű fanatikusa,

p aki nem fog kezet, nem simogat,

p és nem szív mással egy levegőt,

p mert ezer veszély leselkedik rá…

p

p

p Aki

p egy hipochonder:

p betegség-játszmás,

p aki elkerülhetetlen,

p bár aggkori halálával

p „cáfolja” a kételkedőket:

p sírfelirata csak ennyi: na ugye!

p (bár ez az önveszélyes játszma

p inkább korai halálra predesztinálja)

p

p x

Kosztolányi Dezső

Mostan színes tintákról álmodom.

Mostan színes tintákról álmodom.

.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet

e tintával írnék egy kisleánynak,

egy kisleánynak, akit szeretek.

Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,

s egy kacskaringós, kedves madarat.

És akarok még sok másszínű tintát,

bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,

és kellene még sok száz és ezer,

és kellene még aztán millió:

tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,

szemérmetes, szerelmes, rikitó,

és kellene szomorú-viola

és téglabarna és kék is, de halvány,

akár a színes kapuablak árnya

augusztusi délkor a kapualján.

És akarok még égő-pirosat,

vérszínűt, mint a mérges alkonyat,

és akkor írnék, mindig-mindig írnék.

Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:

arany-imát írnék az én anyámnak,

arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.

És el nem unnám, egyre-egyre írnék

egy vén toronyba, szünes-szüntelen.

Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

.

Kiszínezném vele az életem.

*

Kosztolányi Dezső

Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszu-hosszu őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubin-teát és sárga páragőzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

az utcaseprő, szegény, beteg ember,

ki fütyürész az ablakunk alatt?

Akarsz játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kosztolányi Dezső

Nyár, nyár, nyár

Karinthy Frigyesnek,

úri-magának, az embernyi embernek,

De kicsit talán a Kálomistának is küldöm,

azzal az Instanciával,

hogy ne átallaná elolvasni

ezt a nekem-kedves Poémát,

minden irányban.

.

Nyár,

A régi vágyam egyre jobban

Lobban,

De vár még, egyre vár.

Kár

Így késlekedned, mert az éj setétül.

Az élet

Siralmas és sivár

Enélkül.

Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,

Görcsök

Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.

Mostan hajolj feléje.

Közel a lázak kéjes éje.

Akarod?

Remegve nyújtsd a szájad és karod.

Itt ez ital illatja tégedet vár.

Nektár.

Te

Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.

Idd meg.



p A tét:

p az ember

p plusz/mínusz

p végtelen életlehetőségei

p

p Nagy Életminőség Jenciklopédia:

p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés

p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön

p Szellemi segítség a lélekbátraknak

p

p A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

p Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

p a mese nem másról, de pont rólad szól,

p ismerj magadra és változtass életeden…

p 

p

p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p

p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,