Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –XII.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Karinthy Frigyes

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek

.

Próbáltam súgni, szájon és fülön,

Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

.

A titkot, ami úgyis egyremegy

S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

.

A titkot, amiért egykor titokban

Világrajöttem vérben és mocsokban,

.

A szót, a titkot, a piciny csodát,

Hogy megkeressem azt a másikat

S fülébe súgjam: add tovább.

.

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

.

Mert félig már ki is bukott, tudom

De mindig megrekedt a féluton.

.

Az egyik forró és piros lett tőle,

Ő is súgni akart: csók lett belőle.

.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,

Elment a sírba, itthagyott.

.

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,

Nevetni kezdett és én is nevettem.

.

Gyermekkoromban elszántam magam,

Hogy szólok istennek, ha van.

.

De nékem ő égő csipkefenyérben

Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

.

Hiába vártam sóvár-irigyen,

Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.

.

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak

És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

.

Mert álom a bűn és álom a jóság,

De minden álomnál több a valóság,

.

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok

S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,

Se északfény, se áloévirág.

.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,

Mégis a legtöbb: ember, aki él,

.

Mindenkinek rokona, ismerőse,

Mindenkinek utódja, őse,

.

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

.

Elmondom én, elmondanám,

De béna a kezem s dadog a szám.

.

Elmondanám, az út hová vezet,

Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,

Itt lent a porban nem tudok beszélni.

.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,

Itt lent a porban rossz a hangom.

.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,

Emeljetek fel a magosba.

.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,

Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,

De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt

Nektek, kiket szerettem,

Állván tátott szemmel, csodára várván.

.

Amit nem mondhatok el senkinek,

Amit majd elmondok mindenkinek.

*

p 1

p

p Aki

p mámorosan

p köt hitelszerződést –

p de viszont színjózanul

p „mulat”, vigad, szeretkezik…

p Mindent pont megfordítva tesz

p

p

p Aki

p nőuralom

p alá rekeszti magát –

p a papucsférj a fizetett, eltartott

p házisárkány mindennapi terrorja alatt

p

p

p A

p gazdag ember,

p aki tudatában beszűkülve

p mindig csak erre az egyre gondol:

p most éppen ki/hogy lophatja meg őt

p

p

p Aki

p verembe,

p fogságba esik,

p és ezt a helyet otthonává teszi,

p meg sem próbál, már nem is akar

p innen kijönni, szökni, menekülni…

p (netán még a segítő kézbe is harap)

p

p

p Aki

p akkor is üzemel,

p amikor nincs ihlete,

p nincs munkáján áldás -

p aki bele se fog semmibe,

p csak meddőn „imádkozik”,

p és szidja a frigid múzsáját…

p

p

p Aki

p a szükséghelyzetben

p rászokott a fizikai/lelki mankóra,

p s így annak elmúltával sem mer már

p a saját két lábán/ „lábán” állni és járni…

p

p

p Aki

p nincs tisztában

p a nagyságrendekkel,

p a helyi értékekkel, és a ritka forintot

p sokkal többre becsüli a sűrű fillérnél…

p (vagy nem 3 m, de 1000 mm kolbászt

p kér a jótündértől ajándékba…)

p

p

p Akinek

p az őszintesége

p szalonképes szadizmus,

p aki nem tudja, mi a tapintat,

p és mikor kell kegyesen csalni…

p

p

p Aki

p semmilyen se…

p Se nem hideg, se nem meleg -

p csak az Úr által kiköpött langyos

p

p

p Vég-

p kiárusító

p Minden értékét kis pénzzé tevő

p Még a lelkiismeretét is bérbe adó

p Önmagát leértékelve olcsón árusító…

p

p

p Ön-

p kritikátlan

p Aki a véges

p szellemi-lelki erőit

p a nemcsak fölösleges,

p de káros önigazolásra fecsérlő

p

p

p Aki

p „igazoltan” 

p boldogtalan:

p hisz mindenkinek látnia kell,

p hogy ő rosszkor/rossz helyre született…

p

p

p Külcsín-centrikus

p Aki, a belbecse, lelki élete rovására

p csak a kirakatát rendezgető, szépítő, gazdagító

p (majd előbb-utóbb kiül arcára a sivár lelkivilága)

p

p

p Álbölcs

p Vanitatum vanitas

p Az ő „kozmikus perspektívájából”

p az ember csak beprogramozott hangya,

p és/vagy egy hiába hősködő/mártírkodó lény

p

p

p Ő hol

p kis tehetetlen,

p szélfútta porszemnek,

p hol a mindenható istennek látja/tartja magát,

p és ezen két rossz véglet közt ide-oda csapódik…

p

p

p Miért

p pont ő,

p esetleg egyedül ő

p legyen tisztességes?

p Hiszen őt is kiterítik úgyis…

p

p

p Tiszta volt

p ő mindaddig,

p míg bele nem ment

p a kölcsönös sárdobálásba,

p mert ő úgymond felveszi a kesztyűt…

p

p

p Aki

p bedől a látszatnak,

p és nem az amúgy táltos

p gebét választja a ménesből,

p de a csillogó-villogó paripát…

p

p

p

p Potya

p vendégség:

p amíg nincs degeszre,

p puffadásig tömve a hasa, nem távozik

p Netán ki is enné vagyonából a gazdagot…

p (És úgy jár, mint Kis János Móricz Zsigmond

p Tragédia című elbeszélésének az irigy főhőse…)

p

p

p Ő

p mindenki

p eszén túljárna:

p kettős ügynökként

p még jobban is keresne, mint…

p (várható lebukása után megvetik)

p

p

p Aki

p a két végéről

p már idejekorán

p elégeti a gyertyát:

p az éjt is nappallá teszi,

p mintha közeledne a világvég,

p mint aki már mielőbb megboldogulna…!?

p

p

p Aki

p esztelenül

p csak tékozolja,

p drága idejét, lopja a napjait,

p kicselezi, ellógja a Dolgait stb.,

p mint aki e Földön is örökké élne…

p

p

p Hűbele Balázs

p Akinek csak a karját

p kellett volna kinyújtania

p a szíve választottjáért, de

p nem volt vér a pucájában,

p s egy hamis ábrándképért

p megkerülte az egész Földet –

p mire visszajött, már lemaradt…

p

p

p Akit

p öröksége miatt

p még az unokái is

p naponta emlegetnek,

p de leginkább átkoznak

p (ha nem elég bölcsek)

p a státusz szimbólumai,

p pl. palotája, síremlékműve

p magas uzsora-kamatát nyögve…

p

p

p Egy

p sértődős mimóza,

p egy Rézbányai Győző,

p aki „szinte” önismeretlenül

p futballbírónak ön-jelölteti magát,

p amire jelen állapotában alkalmatlan…

p

p

p Aki

p nem ül bele

p a mentőcsónakba,

p neki Isten ígérte eljövetelét,

p a nagy szükségben a segítségét,

p és ha nem Ő jön el, akkor nincs is…

p

p

p Élő-

p égő fáklya

p Aki bármire képes,

p hogy legalább öt percig

p csak őróla beszéljen a világ -

p akár még fel is gyújtja magát…

p

p

p

p Aki

p részegen

p teherbe ejt

p egy világcsúfja banyát:

p holtáig a nyakán maradnak,

p és a jó házassága meg rámegy…

p

p

p Aki

p házasságot törve,

p szerelmet nem ismerve

p meglopja még önmagát is:

p a gyönyörű pásztorórák helyett

p csak kóbor numerákban van része…

p

p

p

p Neki

p nincsen

p új a Nap alatt,

p minden „déja vu”:

p a semmin se csodálkozó,

p és így dögunalomban szenvedő…

p

p

p Aki

p moslékká

p keveri egybe a fogásokat,

p és így ezzel sok időt spórol,

p hisz úgyis mind egy helyre megy

p (vagy csak űrhajós-tablettát „eszik”)

p

p

p Aki

p ravaszul,

p a többieket kijátszva

p rablógazdálkodást folytat

p a közös legelő kincsével:

p ott fű nem terem neki se…

p

p

p Drágakő

p lehetett volna…

p Csiszolt gyémánt helyett

p nyers, csiszolatlan marad,

p vagy korán szürke hamuvá ég ki…

p

p

p Aki

p készakarva

p egy öntorzító:

p a nagy esze kidagasztja fejét,

p de a szíve meg összezsugorítva…

p (már-már egy mesterséges intelligencia)

p

p

p Akinek

p a hátából akár még

p szíjat is lehet hasítani,

p ha azt kokárdás eke szánthatja…

p

p

p Aki

p a kevés, 

p elég jó helyett

p inkább a rosszból eszik túl sokat –

p a mennyiséggel pótolna minőséget…

p

p

p Aki

p egy parazita

p ravasz átprogramozó,

p akit jóakarónak veszel,

p és attól fogva neki szolgálsz

p mint egy bamba/kerge birka…

p

p

p Abortusz…

p Aki egy idegen,

p orvosi latin szóval 

p szépítgetne magzatgyilkosságot

p (ő bagatellizál, sorsa majd dramatizál)

p

p

p

p Aki

p amíg ilyen

p bűnös-mocskos,

p addig ő nem járulhat az Úr elé!?

p Pedig Jézust nem nagy ívben kerülték,

p de éppen hogy közelegtek hozzá a bűnösök…

p

p

p Az 

p aránytévesztő:

p aki ágyúval lő a verébre,

p a közvetett fagyilkos, házbontó stb.

p És nincs kizárva, hogy a célpont,

p a kis veréb közben el is röppen…

p (mint ki dobbal fogna madarat)

p

p

p Arány-

p tévesztő

p A bolhából elefántot csinál

p A kise horzsoláskor jajveszékel.

p A mások hibáit felnagyítja,

p a magáért lekicsinyíti…

p

p

p Az

p egyik

p nem tud

p jól vitatkozni,

p relevánsan és jól érvelni stb.,

p a másik meg egy öncélú vitázó…

p

p

p Akinél

p a hiábavaló

p önkínzó fogyókúra után

p hedonista zabálás a jutalom –

p így csak rosszabb helyzetbe kerül…

p

p

p Aki

p piszkos,

p büdös és rendetlen

p lakásában tölti szabadidejét –

p mindez lelkivilága kivetülése,

p de ami vissza is hat rá – ördögi kör…

p

p

p Bűn-

p bandás:

p ily áron rövid úton gazdagodni,

p egy kriminális karriert megfutni,

p vesszőfutással, a lebukás rémével,

p és a kisbíró, a lelkiismeret kínpadján…

p

p

p Az

p amúgy

p sikeres 

p hozományvadász csóró,

p aki holtig szenvedi rossz házasságát,

p ahol az ő szava nem sokat/semmit ér…

p

p x

Újabb részletek Dante "Poklá"-ból

98. ...mert ekkor velőtrázón és veszettül

Egy orditást hallottunk mind a ketten

Hogy majd fülem dobja repedt meg ettül.

99. A mélybe néztem s menten észrevettem

A lelket, mely most kínjában tekergő

Tagokkal kúszott, majd megállt meredten

100. Ép szembe vélem, hol a tüzes erdő

Zsarátnokát a lávatóba csapja

És kénes bűzt pöffen a lávafertő.

101. Fején brigantik nagy hegyes kalapja,

De arcából nem láthattam sokat

S nem ismertem meg, hogy ki fia-apja,

102. S láttam, hogy ő se láthat másokat,

Mert melléhez, guzzsal rákötözve,

Egy szürkeszörü kanmacska tapadt,

103. Mely arcát úgy kaparta s tépte össze,

Hogy vére csurgott s bőgött, mint az állat

S ordítva tűrte, hogy vérben fürössze

104. A testébe kapaszkodó utálat

E prüszkölő és nyávogó kisértet

Tüsszögve a szemébe macskanyálat.

105. S szemet maró és bűzös, barna mérget,

S én szóltam: "Mester! ki e lélek itt,

S mely törvény az, melyet bűnözve sértett,

106. Áthágva gőggel kötelékeit,

Hogy macska az, ki hozzá hű csupán,

A melynek hűtlensége régi hit.

107. S hiába vágyik a magány után,

Rákötve élő, eleven kinpadra,

Bár ugranék már elgyötörve tán

108. A tüzes tóba, mint a szalamandra,

Agyongyötörve s tehetetlenül."

S ő ennyit válaszolt csak: "Ez Salandra".

109. S láték amottan még ezenfelül

Egy büszke várost, melyben jajgató

Népek futottak kívül és belül.

110. És láng csapott fel, fellegig ható,

Mert minden háza egy tüzes kemence,

S égett a templom és lángolt a tó.

111. A tó, melyen szétfolyt s lángolt a kence,

A szerterobbant tűzsóvár olaj.

S én szóltam: "Mondd, e város nem Velence?"

112. De elnyelé szavát a szörnyü jaj,

Mit száz meg egyszer visszavert a vár,

Amelynek tornya olvadt, mint a vaj,

113. És visszaverte a komor határt, -

És fent az égen fent a vár felett

Uszott egy néma és sötét madár,

114. Mint haldoklók fölött a Rémület,

Amelyre dermedt torkukat kitátják -

S én szóltam: "Mester, szörnyü bűn lehet

115. E városé, viselve néma vádját,

Ó mondd, mi bűne?" És ő felelé:

"Elárulá kenyéradó barátját".

116. Tovább haladtunk, másik kor felé,

Hol néma és hideg homály borongott,

Hogy reszketett és sírt szivem belé,

117. Mert benne minden léptem messze bongott

S a homályból nyöszörgés tört elő,

S láttam egy sápadt és fakó korongot:

118. Egy fej csupán, - megismerém, ez ő!

D'Annunzio, a klasszikus poéta!

Körötte furcsaillatú mező,

119. Az arca torz és halvány, mint a kréta,

Nyakig lebegve holmi sűrű lében,

S hápogva néz és megzavarva, szét a

120. Nyulós és barna löttyből, mely fülében

Csorogva foly s kezet-lábat lehúz.

Kéz és láb, tele hajjal, mint az ében,

121. Orrán is hajszál, sűrű, számra: húsz,

Csak koponyája tar, miként hegy orma,

S ő huzná beljebb, mint egy Tantalusz,

122. De ama nedv, ama kenőcsi-forma

Leszáll ilyenkor, erre sírni kezd ő,

Hiába minden rugkapálás, torna.

123. S szóltam: "Mester, e nedv, e lélekvesztő,

Miből van, mondd, s mért gyötri úgy imetten?"

S ő válaszolt nyugodtan: "Hajnövesztő".

124. Nyugodtan állott, én pedig nevettem.

*

Karinthy Frigyes

Vezeklés, emelt fővel

A kéj lecsapó mennykövénél

Amit láttam, nem volt mennyország,

- Uram, mutasd meg újra orcád;

Tévedtem, ennyi az egész.

.

Tévedtem - bűnt miért hazudjak?

Mellet ki ver, kezet ki tördel?

Én ebben a büzhödt gödörben

Téged kerestelek, tudod jól.

.

Kinek Legelső Látomása

Nyíló gyermekszememben égett:

A pokol fenekén is téged,

Nem ezt a hitvány ördögöt.

.

Én azt hittem, veled csatázom,

Mint egykor Jákob a hegyen:

Én vagy te - ámen, úgy legyen!

Akárki győz, győzött az isten.

.

Én ezt a bordélyházi lármát

Ezer sivító torkon át

Mint égbezengő orgonát

Hallgattam tátott, mafla szájjal.

.

Amivel az ördög kinált,

Ezért ittam a trágyaléből

És a boszorkányok öléből,

Mint aki szentelt bort iszik.

.

Tűrtem, hogy tátott számba köpjön

S könnyes szemembe, a pimasz,

De most egy áruló grimasz

Az álarcot letépte róla.

.

Hát ez volt, aki nyársrahúzott,

Eremből ugró vért eresztett?!

És én mint mennyei keresztet

Cipeltem őt a hátamon!

.

Megállj csak - hát ez nem te voltál?

Hová jutottam, istenem!

Hisz őket én nem ismerem,

Nem ér a játszma - kezdjük újra!

.

Hatot vetett, vakot vetett

Sorsom ez alvilági kockán -

Sebaj, még bírja a lapockám!

Nem gilt, ha az ördög kever!

.

Testvér vedd el, keverd meg újra

A zölden izzó vaspohárt:

Énnékem a sátán nem árt,

Az én sorsom isten lehet csak.

.

Napisten, ordító Valóság,

Új Ádám tántorog eléd,

Mint visszakullogó cseléd,

Ki méhedből szakadt el egykor.

.

Ki elcsavargott Édenedből

S Lillith sötét szemébe nézett

És megvakult s most puszta kézzel

Tapogatja a kék eget.

.

Mutass fényt, mely nem pörkölő tűz,

Hangot, mely nem halált okád.

Mutasd meg éltető okát

Az illatos barackvirágnak.

.

Erdőben fát, erdőt a fában

S erdő mélyén, kit elhagyott,

A szép, csukottszemű, halott,

Mosolygó, édes, édes Évát.

*

Karinthy Frigyes

"Struggle for life"

Pajtás, úgy fest, alulmaradtál

A Tétel és Törvény szerint -

Dögödre már hiéna szaglász

S a varjú éhesen kering.

.

Nem is a falka volt erősebb

Apró vadak tángáltak el -

S hogy írhádon ki osztozik most

Véreb? Veréb? Nem érdekel.

.

Öklöd, mikor lecsapni kellett

Mindig megállt a féluton -

Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.

Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.

.

Talán csak undor. Jól van így is.

Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.

Inkább egyenek meg a férgek

Minthogy a férget megegyem.

*

Karinthy Frigyes

Nihil

Recitativ

Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz

És beszélgettem vele a lépcsőházban:

Bementünk, mert kint nagyon fújt a szél

És kemény csöppek estek.

.

Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem:

Aztán lementem a Rottenbiller-utcán,

Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni,

Találkoztam Biró barátommal.

.

Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,

Én mondtam: mindent abba kell hagyni:

A művészetnek ne legyenek korlátai -

Se ütem, se vonal, se szín.

.

Vagyis az a művészet, amit az ember gondol,

És ha nem gondol semmit, az is művészet -

És ha csak érez valamit, az is művészet

És ha neked nem, hát nekem.

.

És ha neked ez nem képez művészetet

Kedves Ernő: hát akkor nem művészet -

Nem is az a fontos, hogy művészet-e

Vagy sem; - nem az a fontos.

.

És ha ez nem művészet: hát nem az,

De akkor nem is kell művészet -

Mert az a fontos, hogy figyeljenek

Az emberek és jól érezzék magukat.

.

Biró dühösen ott maradt az utcán,

Én meg bementem egy kávéházba:

Akkor egy szélroham jött veszekedve

És bevágta az ajtót.

.

A szélnek mondtam egy gorombaságot,

Kávét ittam és olvastam egy lapot:

Valami cikk volt a versköltészet céljáról,

De nem egyeztem meg vele.

.

Ja igaz: a lépcsőházból lejövet

(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam,

Hogy most meg kellene dögölni

És kiölteni a nyelvemet.

(1913)

p 2

p

p Aki

p előbb tetőt ácsol,

p majd később alapoz –

p a levegőre épít légvárat

p (majd a pszichiáterének

p még „szép” lakbért is fizethet…)

p

p

p Aki

p éppen csak

p a szó-sorrendet téveszt,

p vagy szándékosan fordítja ki,

p így pont ellenkezője az értelme

p Bocsánatot kérek: a Kohn egy becsületes ember!

p A Kohn egy becsületes ember? – bocsánatot kérek!

p

p

p Szeles,

p szeleburdi,

p aki előbb vág

p és csak azután mér:

p így az sincs kizárva, hogy

p helyrehozhatatlan kárt okoz

p

p

p

p Rossz

p időzítő

p Aki jóval eső után,

p későn, feleslegesen

p vesz magára köpönyeget,

p sőt: esetleg még duplán is,

p és még egy esernyőt is tart feje fölé

p

p

p Aki

p a „bezzeg gyerek”

p szerepet örömmel elfogadó,

p aki így megutáltatja, izolálja magát

p és aki így könnyen beképzelt is lesz,

p és csak a külső, felnőtt dicséretre hajt,

p és nem a maga külön útját/ösvényét járja

p

p

p Ő „csak”,

p mint Oscar Wilde,

p egyedül a kísértésnek

p nem áll ellen – cinikus „bölcsen”

p (majd ennek issza az oly keserű levét:

p az ördög sokat ígér, keveset ád, az is üröm)

p

p

p Ha

p meglátod

p lelke egyik,

p fő tükörképét:

p az arcát, ábrázatját,

p akkor azt hinnéd, hogy

p csak egy fantomképet látsz…

p

p

p

p Egy

p előnye van,

p ha rossz fát tesz a tűre:

p körözni-keresni is nehéz:

p ő egy annyira átlagos, semmilyen,

p szinte különös ismertetőjeltelen lény…

p

p

p Ha

p úgyis

p meghalsz,

p akkor mi értelme

p a földi erőfeszítéseknek –

p kár nagy célokért küzdeni,

p önmagad áldozatosan nemesíteni,

p bármiért is kitartóan szorgoskodni stb. …

p

p

p Aki

p csak egy

p hagymaember:

p neki nincs is kemény magva,

p csak sok-sok lehámozható héja…

p Semmi szilárd értékrend/jellem,

p és erős hit/szent meggyőződés…

p

p

p Neki

p imponál,

p ha beveszi

p a „kemény mag”:

p ő csak a csőcselékben erős,

p akkor akár még lincselni is kész…

p

p

p pénzzel

p akar/szeretne

p barátokat szerezni

p és azokat megtartani:

p a kocsmában ő fizet a szesztesóknak,

p lakomáival élősködőket, potyalesőket

p gyűjt maga köré a házába…

p

p

p Aki

p már csak

p a bajban döbben rá,

p hogy mennyit ér a szesztestvér,

p amikor például meg kéne őt védeni,

p vagy valami komolyabbat kölcsön adni,

p vagy valamilyen ügyletben kezeskedni stb.

p

p

p Aki

p egy jószándékú

p de krónikus szereptévesztő:

p a mással pótolhatatlan szülő helyett

p ő lesz az így „árva” gyereke ún. jóbarátja…

p

p

p Aki

p egy kamaszos 

p dackorszak-alkotó,

p aki csak azért is ellentmond

p az először istennek, majd meg

p semmibe nézett szüleinek stb.,

p s nem növi ki a gyerekbetegségét…

p

p

p Akit

p meglep,

p hogy van még nála is 

p egy még makacsabb dolog:

p mégpedig a kőkemény tény,

p ami egyszer csak a fejére zuhan…

p

p

p Aki

p büszke rá,

p hogy oly könnyen

p „hódította meg” a hölgyét,

p de háborog, magából kikel,

p amikor más is éppen így

p csapja le a kezéről…

p

p

p Könnyen jött

p - nyert, lopott,

p talált, ajándékba kapott –

p pénze is pontosan így megy el:

p elveszti, mert nem vigyáz rá,

p elherdálja, elosztogatja,

p elszórakozza stb.

p

p

p Aki

p egy profi rágalmazó,

p aki nagyon jól tudja, hogy

p valami hihetőt kell ráfogni,

p és azt suttogó propagandával

p minél szélesebb körben terjeszteni…

p De átmeneti siker után rajta csattan az ostor…

p

p

p Aki

p visszaél

p a szellem

p hatalmával, fölényével:

p a gúnyolódó lélek-gyilkos,

p aki gyilkos iróniájával teszi,

p tenné nevetségessé áldozatát…

p De így majd ő maga is elveszíti

p az őt is éltető jó humorérzékét…

p

p

p Aki

p ha van

p éltető humora,

p istentől kapott és

p használt adománya,

p akkor szinte mindent tud,

p pl. humorban oldva mondani

p amúgy oly fájni tudó igazságot,

p vagy ezzel kellő távolság tartva

p törpévé zsugorítani óriási gondot stb.,

p de ha nincs, úgy bármire rosszra képes

p úgy magával, mint másokkal szemben is…!?

p

p

p Van

p egyfajta ember,

p aki csak a szájával nevet.

p Olyanok, mint a hűdöttek;

p mint akik süketek, vagy

p a szaglásuk nem működik.

p Tréfálkozol jelenlétükben,

p az élet valamilyen torz vagy

p mulatságos helyzetében elmondod véleményed,

p s megdöbbenéssel kell észlelned, hogy nem érti

p és nem hallja egészen pontosan azt,

p ami a kis, alkalmi történetben fonákul mulatságos:

p nevet, de csak a szájával nevet.

p Szíve és értelme nem látta át

p a helyzet mélyen fonák nevetségességét.

p Udvariasan nevet, fogait vigyorítja.

p De a szíve soha nem nevet.

p Ezek a komor vigyorgók

p tudnak félelmesek lenni.

p Ne tréfálj velük. Mikor az életre mutatsz,

p válaszuk annyi, hogy kimutatják agyarukat.

p Márai Sándor

p

p

p Vigyori

p Gyakran

p megokolatlanul

p v. a káröröm, gúny,

p csúfolódás kifejezéseként

p fogait mutogatva csúnyán,

p bántóan vagy sértően, rend-

p szerint hangtalanul nevető…

p

p

p Nagy

p adomány a humor,

p mely mindent megment.

p Mihelyt megjelenik, ingerültségünk

p és sértődésünk elillan, és helyükre

p derűs szellem lép. - Mark Twain

p

p

p A humor-

p érzékkel bíró ember

p a maga és mások cselekedeteit

p nagyobb távlatból, szélesebb látókörrel nézi,

p és ezért mindig fonáknak érzi őket. A humor-

p érzék lehűti a lelkesedést, megcsúfolja a reményt,

p megbocsátja a gyarlóságot, megvigasztal a kudarcért.

p Mérsékletet tanácsol. - Thornton Niven Wilder

p

p

p A

p fejlett

p humorérzék –

p megfizethetetlen kincs.

p Nemcsak attól óv meg,

p veszélyesen komolyan

p végy ügyeket és embereket

p - beleértve önmagadat is -,

p de jelentősen hozzájárul, hogy

p tárgyilagosan ítélj meg dolgokat.

p Segít abban is, hogy higgadtan fogadj csapásokat,

p amelyek egyébként a kétségbeesésbe kergetnének.

p Percy H. Whiting

p

p

p A

p nevetés

p az élet sója.

p Nevessetek

p a tévedéseiteken,

p de okuljatok belőlük,

p űzzetek tréfát a megpróbáltatásaitokból,

p de merítsetek erőt belőlük, a nehézségeket

p tekintsétek vidám játéknak, de küzdjétek le őket!

p Lucy Maud Montgomery

p

p

p A humor

p a szeretet kifejezése,

p amely mindannyiunkat

p közelebb hoz egymáshoz,

p mert megakadályozza, hogy

p a kelleténél komolyabban vegyük magunkat.

p Jacques Dufilho

p

p

p Aki

p mások előtt

p folyton nevetgél, vagy

p vigyorog, mint a fakutya* –

p otthon meg csak búsong,

p csorog a könnye, sírdogál

p *Fából készült csizmahúzó,

p amelynek tátott szájra emlékeztető

p ága közé teszik a csizma sarkát.

p

p

p Ha

p be akarsz pillantani

p az emberek lelkébe és

p meg akarsz ismerni valakit,

p ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír,

p vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék,

p hanem azt, hogyan nevet.

p Aki szívből tud kacagni, jó ember.

p Dosztojevszkij

p

p

p Fekete,

p morbid humor

p A halál/betegség

p tematikájú viccek:

p 1.

p A beteg kérdezi az orvostól:

p - Mit ajánl nekem, doktor úr?

p - Sárpakolást. - feleli az orvos.

p - Miért, az használ?

p - Nem, de legalább szokja a földet

p 2.

p Orvos a páciensnek:

p - Van egy jó meg egy rossz hírem.

p - Mi a rossz?

p - Hogy véletlenül az egészséges lábát vágtuk le.

p - És mi a jó?

p - Hogy a beteg lába kezd gyógyulni.

p

p

p Akasztófahumor

p Annak a keserű,

p kesernyés tréfálkozása,

p aki bajban van, aki érzi a vesztét.

p Elkeseredett, kétségbeesett akasztófahumor.

p Ez nem igazi tréfálkozás, ez csak afféle akasztófahumor!

p Az akasztófahumor nem hagyta őket cserben,

p pedig helyzetük igen válságos volt. 

p Olyasféle elkeseredett jókedvében volt,

p amelyet akasztófahumornak szokás nevezni. (Herczeg Ferenc)

p

p

p Akasztófa-

p humor, mint hungarikum!?

p A szőlős gazda is, az egyszeri,

p Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,

p Látván, hogy szőlejét a jég veri,

p Dorongot ő is hirtelen kapott fel,

p Paskolni kezdé, hullván könnyei:

p "No hát, no!" így kiált; "én uram isten!

p Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"

p Arany János: Bolond Istók második éneke (1873)

p

p

p Aki

p nem mer

p tréfálkozni,

p viccelődni, ugratni stb.

p mert attól tart, sőt retteg,

p hogy hátha most rosszul sülne el…

p Hátha nem azon, de majd rajta nevetnek,

p és nem szellemesnek, de nevetségesnek tartják…

p

p

p A

p végletek

p közelsége, sőt:

p olykor egybeolvadása:

p „Tragédiának nézed?

p Nézd legott Komédiának

p és mulattatni fog.” (Madách)

p A fenségestől a nevetségesig

p csak egy lépés van. (Napóleon)

p

p

p A nevetés

p mély forrású,

p mélyebb az emberi szívnél,

p mely szabadító erőként fakad fel

p a legválságosabb pillanatokban, és

p el tud söpörni minden gátat - erkölcsöt,

p vallást, hazát - amellyel a szegény,

p gyáva ember bástyázta körül magát, hogy

p biztonságban tengesse nyomorúságos kis életét.

p Nikosz Kazantzakisz

p

p

p x

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

"A szegény kis trombitás szimbolista

klapec nyöszörgései" című ciklusból

I

Mint aki halkan belelépett,

.

És jönnek távol, ferde illatok

Mint kósza lányok és hideg cselédek

Kiknek bús kontyán angyal andalog

.

Mint aki halkan belelépett.

.

Mint aki halkan belelépett,

Valamibe... s most tüszköl s fintorog;

Mint trombiták és roppant trombonok