Eugéniusz:
Boldog-boldogtalan ember:
életminőség-vizsgálódások IX.
az édes-ékes anyanyelvünkön
Szellemi segítség lélekbátraknak
Bölcs/balga szellemű lélek/élet
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten gyermeke vagy sátánfajzat
Régi-új aranykor/vaskori földi pokol
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
p Petőfi Sándor
p SORS, NYISS NEKEM TÉRT...
p
p Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
p Az emberiségért valamit!
p Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
p Nemes láng, amely úgy hevit.
p
p Láng van szivemben, égbül-eredt láng,
p Fölforraló minden csepp vért;
p Minden szív-ütésem egy imádság
p A világ boldogságaért.
p
p Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
p De tettel mondhatnám el ezt!
p Legyen bár tettemért a díj egy
p Uj Golgotán egy új kereszt!
p
p Meghalni az emberiség javáért!
p Mily boldog, milyen szép halál!
p Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet
p Minden kéjmámorainál.
p
p Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,
p Ily szentül!... s én elkészítem
p Saját kezemmel azon keresztfát,
p Amelyre fölfeszíttetem.
p
p Pest, 1846. április 24-30.
p
p
p Szereptévesztés
p Amikor az istentől/boldogságtól elválasztó bűneidet
p önmagad, illetve a segítő jóbarát előtt úgy tagadod,
p takargatod, mented, bagatellizálod, relativizálod stb.,
p mintha egy ellenséges nyomozó, ügyész, bíró lenne
p egy törvénytelen, sőt koncepciós, koholt bűnperben...
p Az a védőügyvéd vagy, aki kimosdatná a szerecsent.
p Mintha nem te akarnád leginkább kinyomozni, hogy
p mi lehet a bajod/betegséged oka, és örülsz neki,
p ha az orvos-barát sem veszi halálosan komolyan,
p maximum egy kis tüneti kezelést javall,
p elfedve végzetessé növelve a bajt...
p
p
p Büntethetetlen
p Büntethetőséget kizáró ok
p Ha pl. kisgyerek, vagy beszámíthatatlan.
p De ha most/soha nem akar felelősségre vonható lenni,
p akkor a szabadságodról is időlegesen/végleg lemondott,
p és el kell szenvednie a gyámságot, a gondnokságot stb.,
p legrosszabb esetben még azt is, hogy diliházba zárják
p
p
p Nem mentség
p nem védő, de vádló
p a részegség, az illuminált állapot
p nem enyhítő, de súlyosbító körülmény
p hacsak nem erőszakkal itattak le téged.
p de ha önként csináltál magadból őrültet,
p akkor fizethetsz évtizedekig gyerektartást,
p vagy ülhetsz éveket börtönben megrontásért...
p (+ még a pedofilnek „járó” cellatársi bánásmód)
p
p
p Eleső-elesett
p Esek és kelek, ha még tudok
p „Vigyázz, aki állsz, hogy el ne essél!”
p Pofára esni – hasra esni – hanyatt esni
p A felfuvalkodott egyszer győző, örök vesztő
p Úgy hiányzott neki, mint üveges tótnak a hanyatt esés
p Folyton az eget bámuló, aki elesik az első göröngyben…
p
p
p Hiperaktív pótcselekvő
p Ami nehezen és lassan változhat
p és amire neked csekély a befolyásod,
p mint amilyen pl. a politikai rendszer,
p azzal foglalkozol gondolataidban és társaságban,
p de ami akár egy döntéssel holnaptól változhatna,
p s ami egy ugrást jelentene életminőségedben,
p pl. az élethazugságaiddal való szembenézés,
p azt elmismásolod, vagy örökké halogatod stb.
p
p
p Önfelmentő
p Nincs nagyobb személyes kihívás
p mint amikor velünk hasonló helyzetű
p vagy pláne nálunk rosszabb sorsú ember
p elégedetten, lelki békében, teljes örömben él -
p megzavarja önáltató magyarázkodásunkat,
p hogy miért is nem vagyok/lehetek én boldog...
p Sokszor az az első reakciónk, hogy kétségbe vonjuk:
p és így szólunk: "nem hitelesített ez a világszám!"
p
p
p „Übermensch”
p Akinek nem ismerjük közelről az életét,
p az iránt zavartalanul táplálódnak előítéleteink...
p De ugyanígy képzelhetjük egy távoli valakiről,
p hogy neki biztos valamilyen különlegesség miatt
p lehet olyan "sikeres", olyan rendben az élete:
p ő burokban született, ő a sors kegyeltje,
p netán ő maga sem normál ember, de félisten...
p Ez rögtön felmentést ad nekünk: ő nem követhető!
p
p
p Logikus
p Valakit megbántottál,
p de nem kérted bocsánatát,
p így most azért neheztelsz rá,
p mert a bűnösségedre emlékeztet,
p s így újultan gyötör a bűntudatod...
p
p
p Egyirányú
p Miért nincs béke a lelkedben -
p megharagszol arra, aki rendszeresen támogat,
p mert annyira egyoldalú, aszimmetrikus ez a kapcsolat,
p s a másik nem ad lehetőséget, hogy ezt te viszonozhasd,
p s neked folyton hálálkodni kell az uraságtól levetett cuccokért.
p Azon meg nem töprengsz, miért vagy örökre segélyezett helyzetű…
p
p
p Érdemtelen
p Arra büszke, amit örökölt,
p azzal dicsekszik, amit mástól kapott,
p azzal vág fel, amiben nincs semmi érdeme,
p ami még rosszabb: idegen tollakkal ékeskedik
p
p
p Életképtelen
p Te nem tudsz képet mutatni, színészkedni -
p se játékból, se tréfából, se vészhelyzetben...
p Te nem tudsz olykor rosszhoz is jó képet vágni?
p te még a halálos ellenségednek sem tudsz hazudni?
p
p
p Restellő
p Aki szégyell kérdezni
p és inkább rosszul tudja vagy csinálja,
p s így „büszkén” bukik el, vagy hal meg
p de menten belehalna, ha „megalázná magát” …
p
p
p Ütésálló
p Nem az a legény, aki üt,
p hanem az a legény, aki állja!?
p A profi bokszban/az életben is az a győztes,
p aki még a tízedik menet végén is talpon marad,
p hiába ütött kevesebbet/kisebbet, elvesztve sok menetet,
p hisz nem az összes csatát, de a háborút kell megnyerni:
p mit ér egy-egy alkalmi - ráadásul pirruszi - győzelem…
p
p
p Konzekvens
p Következetes, mint az ökör
p Te a kis lépések politikáját követed,
p akkor is, amikor a szakadékot kellene átugranod,
p nincs füled az intelmek, vészkiáltások meghallására
p
p
p Időtényező
p Helyrehozhatóságok
p Pl. olyannak mondasz félreérthető,
p vagy egyenesen durva, bántó szavakat,
p akivel legközelebb csak évek múlva találkozol,
p s addig nincs alkalom tisztázni, helyesbíteni stb.
p (s így éveken át lenyomja, nyomasztja a lelked…)
p
p
p Súlypontok
p Alultáplált vagy,
p fagyoskodsz, lekapcsolgatod a villanyt,
p de a státusszimbólum megszerzésére-
p fenntartására kisebb vagyont költesz,
p netán nagy adósságba vered magad,
p hogy valaki(k)nek imponáljál...
p
p
p Az ördög bibliája
p A szerencsejátékosok szerencsétlensége
p Szenvedélybetegek – póker, makaó, ulti, tarokk
p Elkártyázott vagyonok és becsületbeli adósságok
p Tizenkilencre még egy lapot kérni – hazardírozás
p Ha nem profi/csaló, hamiskártyás, akkor tuti veszt
p (az előbbi meg a lelkét, de olykor a szabadságát is)
p
p
p Áldás
p vagy átok
p Gyermekáldásból elrontott komisz kölök
p Főnyereményből sok irigy, ellenség és mizantrópia
p A szerencséd elbizakodottá tesz és nagyon pofára esel
p A három kívánság népmese és Puskin aranyhalas verse
p
p
p A lépre menők
p Egyszer volt egy róka,
p aki annyira híján volt a ravaszságnak,
p hogy nemcsak belépett a csapdákba,
p de még arra sem volt képes,
p hogy különbséget tegyen
p csapda és nem csapda között…
p Épített egy csapdát, és abban lakott.
p olyan sokan meglátogatnak a csapdámban,
p hogy én lettem a legügyesebb róka…”
p A róka jól érezte magát,
p fogalma sem volt, hol lakik...
p
p
p Kontár
p Mint aki buzgón nekilát,
p hogy a szálfából mestergerendát faragjon.
p de elrontja, s így már kapanyelet próbálna,
p de azt is elbaltázza, s örül a fogpiszkálónak is
p és ez még a jobbik eset, ha csak magát károsítja…
p
p
p Parancsra tettem!
p Lehet, hogy embert öltem...
p Mindenki ezt tette/tette volna az én helyemben!
p És csak egy voltam a kivégzőosztagban sok között,
p s lehet, hogy nem is az én golyómtól vesztette életét.
p Engem jelöltek ki, a többi kijelölt is beállt a sorba.
p Ha nem engedelmeskedem, fogdába stb. zártak volna...
p
p
p Kollektív felelőtlenség
p Egyedül nem mernéd a nőt megerőszakolni,
p de az alkoholtól és a csürhédtől „felbátorodsz”,
p ill. nem mersz kimaradni, nehogy kiközösítsenek,
p s így - vonakodva/begerjedve - te is beállsz a sorba,
p hogy imigyen is enyhíts szexuális/társas nyomorodon...
p https://www.youtube.com/watch?v=MKInyguXZ_g
p
p
p Testi-lelki alultáplált
p Ahogy mindenki eszik valamit,
p legfeljebb moslékot, mérget, romlottat,
p éppen úgy pl. mindenki hallgat verset-igét,
p legfeljebb ócska, bugyuta, lélekölő slágert,
p illetve félrészeg hőzöngők kocsmai álbölcselkedését...
p
p
p Presztízskérdés
p Avagy a pirruszi győzelem.
p Lehet úgy egy meccset nyerni,
p mindent erre az egy lapra feltéve,
p hogy a legjobbak megsérülnek
p vagy kiállítják, s eltiltják őket stb.,
p s így a régi riválist legyőztük ugyan,
p de ez a bajnokságba kerülhet…
p Még egy ilyen győzelem és végünk -
p egy csatát megnyerni, de a háborút elveszíteni
p
p
p Petőfi Sándor:
p AZ UTÓSÓ EMBER
p
p Mi az fölöttem? ég vagy sírbolt?
p Igen, sírbolt, amelyben a föld,
p Ez óriás koporsó fekszik.
p És ott fejem fölött az a fény
p A nap? vagy a sírbolti lámpa?
p Igen, sírbolti lámpa, melynek
p Bágyadtan pislogó sugára
p Sötétségét a síri éjnek
p Halvány piros-sárgára festi.
p S mily hallgatás!... de, hah, mi zendül
p A némaságnak közepette?
p Madárszó vagy leánydal? Oh nem!
p A férgek rágják a koporsó
p Behunyt szemű, hideg lakóit.
p Igen, behunyvák a szemek mind,
p Melyekben egykor szerelemnek
p S gyűlölségnek szikrája lángolt,
p S amelyekből oly undorítón
p Nézett ki, mint a kéjleányok
p A bordélyházak ablakából,
p A gőg, irígység, elbizottság,
p A megvetés, alázatosság.
p Behunyvák a szemek, s hideg már
p A szív, e kis pokol, amely száz
p Meg száz ördögnek volt tanyája,
p Hol a bünök máglyája égett
p Kihamvadatlan lángolással.
p Hanem már mindeneknek vége.
p Alszik már a becsűletorzás,
p Barát- s honárulás, s egyéb szörny,
p S amely őket nyomban követte,
p A lelkiösmeret marása...
p De ez nagyon régen halt már meg,
p Az újabb kornak nemzedéke
p Ismerte ezt csupán hiréből.-
p Mindennek vége. Minden alszik.
p Becsukva a szem. Hűlve a szív.
p Csak én magam vagyok még élő
p A sírbolt roppant üregében,
p S tünődöm, egy vendégre várván,
p A késedelmező halálra.
p Halál, mért nem jösz? félsz talán, hogy
p Megbirkozom veled s legyőzlek?
p Ne félj, nem az vagyok, ki voltam,
p Ki egykor vakmerő kebellel
p Dacoltam sorssal és világgal.
p Bátran jöhetsz. Meg nem támadlak.
p Hagyom magam. Erőtelen hang
p Leszek. Te szélvész légy. Sodorj el.
p
p Pest, 1845. szeptember 10-24. között
p
p
p Bedőlő
p Zavar – zavarkeltő
p Zavaró és a zavarosban halászó
p pl. amikor műbalhét csinál a zsebes bűntársa,
p hogy elterelje figyelmed, s ne védd az értékeidet
p s te vagy/leszel az a palimadár, akinek tollas a háta…
p
p
p Torkos
p Élvezeti görbe
p Az éhség jó szakács,
p hátha még finomat, pláne kedvencedet eszed!
p (de a reggeli kávéból is az első korty a legjobb)
p Az első falatoknál szinte nem tudsz betelni,
p utána még jó, majd jön a telítettség,
p és már csak a szemed kívánja,
p vagy sajnálod otthagyni,
p s túlzabálod magad,
p ami visszafelé is elrontja az egészet,
p akár még a túldédelgetett gyomrodat is
p (püffedten elgyengülve elterülsz, s nehezen emésztesz)
p
p
p Önbeteljesítő jós
p Ne fesd a falra az ördögöt,
p pont az következik be, amitől rettegsz
p Pl. a rákfóbiás királyi utat épít a ráknak?
p És hamar kialakulnak itt az ördögi körök:
p félelmedre agyad/szervezeted úgy reagál,
p hogy te e „daganatra” még jobban pánikolsz...
p
p
p Vizsgadrukkos
p Jobb félni, mint megijedni?
p De rosszabb szorongani/rettegni
p Kinek milyen fóbiák, vagy túlzott,
p beteges félelmek bénítják, eszik lelkét?
p S miért nem tud/mer ezektől megszabadulni?
p Okait feltárva…és terápiaként előre „menekülve”
p Nem dől össze a világ, ha egyszer elbuksz a vizsgán,
p de nagyobb lesz a baj a kóros félelem miatt: betegség...
p
p
p Emberautomata
p ha bedobod a pénzt, kijön, amit kérsz
p ha megnyomod a gombot, felmondja a leckét
p ha jól megcsiklandozom, akkor elneveti magát
p vagy gépies, vagy akaratlan-vegetatív válaszoló:
p redukált: mechanikus és/vagy vegetáló „ember”
p
p
p Nem mindegy
p Nyelvtudás-hiányos
p amnézia vagy amnesztia
p amnesztia vagy anesztézia
p internátus vagy internálás
p megörülni vagy megőrülni
p örvendő lány vagy örömlány
p együttmunkálkodó vagy kollaboráns
p
p
p Nyelő
p Nyögve nyelős
p Se lenyelni, se kiköpni!?
p Megakad a torkán, s megfullad
p Mindent lenyel/megetetnek vele
p Még az élő békát is lenyomják torkán
p Vagy sokáig csal nyel, majd meg okád...
p
p
p Analfabéta
p Hiába van kezedben a végrendelet,
p mely jó fordulatot adna sorsodnak,
p ha nem tudod a szöveget elolvasni,
p vagy nem érted annak jogi nyelvezetét
p akkor az csak egy összepiszkolt papírdarab,
p ill. majd az örökség-riválisok felolvassák neked...
p
p
p Nem magánügy
p A veszélyes sugárzás
p A boldog ember az sugárzó,
p de a boldogtalanság is fertőző
p mint ahogy az unalom s az ásítás is az –
p és ahogy a mondás tartja: egy bolond csinál százat,
p A boldogtalan fuldokló lehúzza magával a társakat,
p frusztrált és agresszív, irigy és lelki hadviselő,
p nem hozzátesz, de csak elvesz a közösből:
p a békéből, a jókedvből, a reményből stb.
p
p
p Rontó Pál
p Közösségi ember vagy…
p s nem akarsz kilógni a sorból,
p ha neked ma rossz kedved van,
p akkor igyekszel mindenkiét elrontani
p és így már ők sem tudnak téged felvidítani…
p
p
p Csapda
p Rossz vásár/cserebere
p Aki a létbiztonsága miatt lemond a szabadságról,
p és pl. a mamahotelben marad, vagy eladja lelkét,
p az egy idő után a viszonylagos jólétét is elveszíti,
p s már nem lesznek eszközei, hogy azt visszanyerje…
p (ahogy ez pl. ’56 után történt a magyar emberekkel)
p
p
p Ábrándozás
p Az életed megrontója.
p A bírhatót eladod álompénzen –
p a sosem volt múltba, fantaszta jövőbe vágyva
p elmész a tálcán kínált egyszeri nagy alkalmak mellett,
p az itt és most szükséges döntéseket meg halogatod,
p amik azok maguktól dőlnek el – és rád dől a házad…
p
p
p PATÓ PÁL ÚR
p
p Mint elátkozott királyfi
p Túl az Óperencián,
p Él magában falujában
p Pató Pál úr mogorván.
p Be más lenne itt az élet.
p Ha egy ifjú feleség...
p Közbevágott Pató Pál úr:
p "Ej, ráérünk arra még!"
p
p Roskadófélben van a ház,
p Hámlik le a vakolat,
p S a szél egy darab födéllel
p Már tudj' isten hol szalad;
p Javítsuk ki, mert maholnap
p Pallásról néz be az ég...
p Közbevágott Pató Pál úr:
p "Ej, ráérünk arra még!"
p
p Puszta a kert, e helyett a
p Szántóföld szépen virít,
p Termi bőven a pipacsnak
p Mindenféle nemeit.
p Mit henyél az a sok béres?
p Mit henyélnek az ekék?
p Közbevágott Pató Pál úr:
p "Ej, ráérünk arra még!"
p
p Hát a mente, hát a nadrág,
p Úgy megritkult, olyan ó,
p Hogy szunyoghálónak is már
p Csak szükségből volna jó;
p Híni kell csak a szabót, a
p Posztó meg van véve rég...
p Közbevágott Pató Pál úr:
p "Ej, ráérünk arra még!"
p
p Életét így tengi által;
p Bár apái nékie
p Mindent oly bőven hagyának,
p Soha sincsen semmije.
p De ez nem az ő hibája;
p Ő magyarnak születék,
p S hazájában ősi jelszó:
p "Ej, ráérünk arra még!"
p
p Pest, 1847. november
p
p
p Alvászavar
p Miért félsz elaludni!?
p Rettegsz az álmaidtól,
p mert az álmok nem hazudnak,
p ezeket nem tudod éber ésszel kontrollálni,
p s lelkifurdalásaid „rémálmokat” generálnak...
p
p
p Gyanútlan
p Szellemi vak,
p hipnotizált balek stb. vagy,
p és így nem láthatsz át a szitán,
p pedig a báránybőrben farkasok bújnak meg:
p pont azoknak szolgálsz, akik a vesztedre törnek
p
p
p A szükséges „felesleges”
p A sivatagban vergődik oázist keresve,
p de előbb csak olyant talál, ahol csak nyakkendő van,
p mire elvonszolja magát egy olyanba, ahol minden van,
p de hiába van már a szomj- és éhhalál legszélén,
p nyakkendő nélkül oda szigorúan tilos belépni!
p
p
p Érzéstelenítés
p Anesztézia for ever!?
p Hogy sose érezz fájdalmat,
p egyszer s mindenkorra érzéstelenítteted magad -
p későn kapcsolsz, hogy akkor mást se fogsz érezni
p minden érzéki örömről és gyönyörről is lemondtál…
p (és tested-agyad sem tud jelezni, ha pl. hátbadöfnek)
p
p
p Hólabda-effektus
p Eldobod a rossz kívánság hógolyót,
p még egy kemény követ is teszel bele,
p s mire visszatér hozzád, már elsöprő lavina,
p ami téged is menthetetlenül maga alá temet
p (ha nem kérsz gyorsan a célszemélytől segítséget
p
p
p Biflázás
p Egy szerepet szóról szóra be lehet magolni
p csak akkor van baj, ha kizökkentenek/kiesel a szerepből,
p mert akkor már spontán reagálni, rögtönözni kell, kellene
p (ilyenkor már nem kis gondban van a papagáj, a szajkó stb.
p és a más tollaival ékeskedő/Cyrano versével szerelmet valló)
p
p
p Okafogyott
p Kis és nagy lelepleződés
p Bajban vannak a kutyák, ha elfogy a kerítés,
p pedig előtte azt morogták: ha elkaplak, bekaplak!
p Bajban vagyunk mi is, amikor itt a drótposta –
p most kiderül, hogy nem technikai-anyagi stb.,
p hanem a szellemi kiüresedés, lelki restség az ok,
p mondandóhiány miatt nem írunk egymásnak levelet.
p
p
p Ördögi körök
p Lelki depressziódra
p önkényeztetéssel reagálsz, például
p nassolgatás a gyógymód, amitől el is hízol,
p s amitől egyre kevésbé vagy magaddal elégedett,
p vagy egyre többet alszol, mégis egyre fáradtabb vagy
p a kutyaharapást nem a szőrével gyógyítod („homeopátia”)
p
p
p Jó tanuló
p Aki megfelelési kényszerből
p mindenből minimum jó érdemjegyre vágyik
p szégyelli a közepest, hát még az elégségest,
p neki ne adjanak semmiből kegyelemkettest,
p és olyannyira bukásfóbiás, hogy ezért bukik
p A szüleinek/iskolának tanul, az Élet megpálcázza…
p
p
p A dualista
p Isten megteremtette a világot,
p de azután a sorsára hagyta, nincs gondviselés -
p csak a providencia biztosítóban bízhat, ha fizet.
p nincs kihez fohászkodni, nincs miért imádkozni…
p
p
p Hebrencs
p Repül a nehéz kő,
p ki tudja, hol áll meg,
p s kit hogyan talál meg…
p A kimondott szó-kőgörgeteget
p nehéz, sőt lehetetlen már visszaszívni…
p
p
p Petőfi Sándor
p AZ EMBER
p
p Nincs nevetségesebb az embernél,
p Oly kevélységben, olyan gőgben él!
p A világot fitymálják ajkai,
p S minth' az eget akarná szántani
p Orrával, oly magasra tartja fel.
p Kevély ember, miben kevélykedel?
p
p Egy szempillantásnál mi rövidebb?
p Ember barátom, a te életed.
p Rohanva jő az idő s elrohan,
p Egy kezében bölcsőd pólyája van,
p S másikban koporsódra szemfödel.
p Kevély ember, miben kevélykedel?
p
p S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
p Hódítál népeket, országokat?
p Hódítani csak gyávákat lehet,
p S az uralkodás ilyenek felett
p Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
p Kevély ember, miben kevélykedel?
p
p S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
p Veled hal meg s a föld alá viszed,
p Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
p S ott őrzi azt egy pár kis századig,
p S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
p Kevély ember, miben kevélykedel?
p
p Dicsőséged, neved maradjon! hol?
p A nép is elvesz, melyhez tartozol.
p Az ország, melyben most él nemzeted,
p Tenger volt egykor, s újra az lehet,
p S e föld is semmiségbe oszlik el.
p Kevély ember, miben kevélykedel?
p
p Koltó, 1847. szeptember
p
p
p Kevélység mondások
p A pénzt rút kevélység szokta követni.
p Az angyaloknak is a kevélység ártott.
p Büdös a kevélységtől.
p Kevélység a harag első oka.
p Kevélység és esztelenség testvér-atyafiak.
p Kevélység a tudatlanok hibája.
p Kevélység a romlásnak kalauza.
p Kevélységgel jár a jó szerencse.
p Mit ér a kevélység, hogyha vén a feleség.
p Ritka gazdag kevélység nélkül.
p Ritka nagy szerencse kis kevélység nélkül.
p Ritkán jár a szerencse kevélység nélkül.
p Kevélységet, részegséget, szegénységet nehéz titkolni
p A kevélység lenyomja a szerencse tengelyét.
p Nem tudom, ha a vak kevélykedhetik-e vakságában?
p Ha a kutya bőrére eleve innának, elkevélykednék
p A gazdag, ha sánta is, kevélyen járhat.
p
p
p Kevélység
p Annyi bölcsességed sincs, hogy
p megfogadd egy valódi bölcs tanácsait?
p amit te nem tudsz, azt már nem is érdemes tudni…
p Te biztosan tudod, hogy mi jó és mi rossz neked!?
p Isten nem benned van, de te magad vagy az…
p
p
p Kevély
p Nem hajtasz fejet
p és belevered a fejed az ajtófélfába
p (mindig emelt fővel, mindig fel a fejjel –
p de ő csak azért, hogy másokat lenézzen,
p másokon átnézzen, másokat semmibe vegyen)
p
p
p Büszke-gőgös
p Még kijavítható hibát csinálsz,
p de mert röstellsz segítséget kérni,
p ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,
p valami deus ex machina égi segítséget,
p vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,
p a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,
p így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz
p a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába...
p
p
p Röstell ő
p Annyira büszke ő,
p annyira nem szeretné
p úgymond magát sajnáltatni, hogy
p még az orvosi vizsgálaton sem „panaszkodik”…
p (vagy kitalálják, mi baja/vagy örök titok marad –
p bár például a köhögést azért elég nehéz eltitkolni)
p
p
p Hübrisz
p (ógörög: elbizakodottság, gőg)
p A görög elképzelés szerint a hübrisz
p az ember mértéktelen és bűnös önteltsége,
p mikor elvakultságában (até) túlteszi magát
p az istenség által megszabott korlátokon,
p s ezért a Nemeszisz lesújt rá.
p Az elképzelés a görög mondákban
p (pl. Tantalosz), a tragédiában
p és a világértelmezésben
p döntő szerepet játszott
p (a szerencse hirtelen változása
p és a türannoszok bukása).
p Az ókorban még a szerencsében való
p túlzott bizakodás is hübrisznek számított
p (lásd: Niobé- és Oidipusz-mítosz)
p
p
p Sehogy se jó
p Ócsó mán a pásztor,
p Nincsen becsületi!
p A nagy gazdák előtt
p Mind huncut a nevi.
p
p Ha valamije van
p Azt mondják, hogy lopta,
p Ha semmije sincsen,
p Hogy elkorhelkodta.
p
p Hát a szegény pásztor,
p Hogyne szomorkodna:
p Kicsinke a kenyér,
p Kevés a szalonna.
p http://www.youtube.com/watch?v=NmPE5t1Ujjs
p
p
p Szegénység szólás-mondások
p A sok ígéret nem teszi gazdaggá szegényt
p A szegény, ha kevély, az ördög is neveti
p A szegény húsvét napján is fekete vasárnapot ül
p A szegényt mindenki kerüli
p Bőrét is lehúznák a szegénynek
p Eleget élt a szegény, ha korán meghalt
p Falatját a szegény nyállal ereszti fel
p Szegény ember vízzel főz
p Olcsó húsnak híg a leve
p Gazdag hízik, szegény fázik
p Bús mint télen a szegény
p A szegényt a kutya is megugatja
p Ha szegény vagy, ne táncolj
p Jaj az olyan szegénynek, aki gazdagot vesz el
p Ki szegénybe bízik, nádra támaszkodik
p Kinek szegény sorsa, eleven megholt az
p Könnyebb a szegényt kicsúfolni mint felruházni
p Mindig valami bibéje van a szegény embernek
p Ne bántsd a szegényt szúrd ki a szemét
p Nehéz a szegénynek tisztre hágni
p Nehéz a szegény legénynek becsület kapni
p Nincs nagyobb bolond mint a szegény
p Nincs rosszabb a szegény zsidónál
p Senki sem barátja a szegénynek
p Szegény ember étele helyett is aluszik
p Szegény embernek szerencséje is szegény
p Szegény fog madarat, de a gazdag eszi meg
p Szegény minenütt láb alatt van
p Szegény sors az ,amelynek nincs irigye
p Szegény ajándéka drága
p Szegénynek szegény a barátja
p Szegény embert az ág is húzza
p Végy el engem te szegény, ketten leszünk szegények
p Sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat
p Sok bűn oka a szegénység
p Szegénység és öregség két nagy teher
p
p
p A szegénység előnyei
p Az ember nem rohan rögtön orvoshoz
p Pláne nem maszekhoz, aki akar is valamit találni,
p Hogy azután ismét felkeresd, állandó paciens légy
p Se patikába - se csodaszerekért – se csodaorvoshoz stb.
p A szükség a szegényt leleményessé, találékonnyá teszi
p A szegény nagy örül a koldus hetedik krajcárjának
p A szegény nem pazarol, jól sáfárkodik kevés javával
p A szegénynek kevés is elég, mindenért hálát ad
p A szegény naponta átéli isten kegyelmi ajándékait
p A szegényt nem kísértik a fölös-káros reklámok
p A szegénynek nyitva a kapuja, háza és szíve-lelke
p A szegény összefog, együttműködik, segítőkész
p Stb.
p
p
p „Alacsony sorból” kitörés
p Ha valaki azt érzi, úgy éli meg,
p hogy a család (mély)szegénysége miatt
p nem tud szépen öltözni, színházba járni,
p könyveket venni, továbbtanulni stb. stb.,
p akkor kísértésbe eshet a „kiemelkedésre”:
p bűnbanda tagja, maffiózó vagy ávós lesz,
p pornózik, utcai prostituált/kitartott lesz,
p vagy „csak” hivatását feladva azt nézi,
p hol és mivel lehet több pénzt keresni...
p
p
p Rászokás-csapda
p Rászoktál a kölcsönkéregetésre, a segélyekre,
p már eszedbe se jut, hogy a magad ura legyél –
p életed végéig emberek-hivatalok kegyétől függsz:
p kegyétől, kényétől, kedvétől – csak magadtól nem
p
p
p Petőfi Sándor
p PALOTA ÉS KUNYHÓ
p
p Miért vagy oly kevély, te palota?
p Uradnak fényében kevélykedel?...
p Azért van rajta gyémánt, hogy szive
p Mezítelenségét takarja el.
p Szakítsd le a cafrangokat,
p Mit rá szolgája aggatott,
p S nem ismersz isten munkájára,
p Oly nyomorúság marad ott.
p S hol vette gazdád ama kincseket,
p Mik semmiből őt mindenné teszik?
p Ott, hol a héja a kis madarat,
p Mit szétszakít, melynek vérén hizik.
p A héja vígan lakomáz,
p S szomszéd bokornak fészkiben
p Madárfiúk zokognak, várván
p Anyjokra, mely meg nem jelen.
p Fitogtasd csak, te gőgös palota,
p Az orzott kincsek ragyogásait,
p Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,
p Meg vannak már számlálva napjaid.
p S kivánom, hogy minél elébb
p Láthassam omladékodat,
p S hitvány lakóid összezúzott
p Csontját az omladék alatt! - -
p S te kis kunyhó a magas palota
p Szomszédságában, mért szerénykedel?
p Miért bújtál a lombos fák mögé,
p Azért-e, hogy inséged födjed el?
p Fogadj be, kis sötét szoba;
p Nekem nem kell szép öltözet,
p De szép szív... s a sötét szobákban
p Találni fényes szíveket.
p Szent a küszöb, melyen beléptem én,
p Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!
p Mert itt születnek a nagyok, az ég
p A megváltókat ide küldi be.
p Kunyhóból jő mind, aki a
p Világnak szenteli magát,
p S a nép mégis mindenfelől csak
p Megvetést és inséget lát.
p Nem féljetek, szegény jó emberek,
p Jön rátok is még boldogabb idő;
p Ha mult s jelen nem a tiétek is,
p Tiétek lesz a végtelen jövő. -
p A földre hajtom térdemet
p E szűk, de szent födél alatt:
p Adjátok rám áldástokat, s én
p Rátok adom áldásomat!
p
p Pest, 1847. január
p
p
p MAGYARORSZÁG
p Te sem termettél ám szakácsnak.
p Magyarország, édes hazám!
p A sűlt egy részét nyersen hagynád,
p S elégetnéd más oldalán.
p Míg egyfelől boldog lakóid
p Megfúlnak a bőség miatt:
p Hát másfelől meg éhhalállal
p Megy sírba sok szegény fiad.
p
p Eperjes, 1845. április
p
p
p GAZDÁLKODÁSI NÉZETEIM
p
p Jertek, barátim, van egy-két forintom,
p Hágjunk nyakára, a rézangyalát!
p Mit a jövendő! arra semmi gondom;
p A jóisten majd eztán is csak ád.
p Azért szerezzem a pénzt, hogy legyen?
p Azért szerzem, hogy eligyam s egyem.
p
p Mert oh barátim, a terített asztal
p Dicsőbb, mint Ádám-Éva édene;
p Ez ami búban engemet vigasztal,
p Ennél virít a lét kietlene.
p Szerzem tehát a pénzt, nem hogy legyen,
p Hanem azért, hogy eligyam s egyem.
p
p Emberségemre! nincs szánandóbb pára,
p Mint kit fukarság nyavalyája bánt;
p Halmozva kincset kincse halmazára,
p Küzd, fárad, izzad, s él koldús gyanánt.
p Nekem nem kell a pénz csak hogy legyen;
p Megszerzem én, hogy eligyam s egyem.
p
p Azt mondják e rend érdemes vitézi:
p Ki nem zsugorgat, mig nyujt a jelen,
p A múltat könnyen búslakodva nézi
p Öreg korának szük időiben.
p S én mégsem szerzem a pénzt, hogy legyen -
p Csupán azért, hogy eligyam s egyem.
p
p Megnyugtat egykor, tán ha semmim sem lesz,
p Hogy ameddig volt, jól éltem vele;
p De most ha mennék éhen őseimhez,
p Nem lenne sírom nyúgalom helye.
p Ebből indulva, nem hogy meglegyen,
p De szerzek pénzt, hogy eligyam s egyem.
p
p Menjünk tehát, és e néhány forinton
p Élvezzük a jót, mennyiben lehet;
p Meg sem jövünk, szent Jóllakásra mondom,
p Míg egy rosz pótra nyomja zsebemet -
p Mert nem szerzém én e pénzt, hogy legyen:
p Azért szerzém, hogy eligyam s egyem.
p
p Dunavecse, 1844. április-május
p
p
p Csapdahelyzet
p Az is baj, ha a katona fején sapka van
p Az is baj, ha a katona fején nincs sapka
p Az a cél: ne tudj megfelelni az elvárásnak,
p hogy bármikor bármiért le lehessen szúrni,
p sose érezhesd azt, hogy megtetted a dolgod,
p hogy neked soha ne állhasson feljebb,
p neked mindig védekezni kelljen...
p
p
p Játékosság
p Nélküle nincs kreativitás, spontaneitás stb. -
p játékosság nélkül az élet csak robot a dologházban,
p de életveszélyes, ha az egész életet játéknak fogod fel,
p hisz abból nem lehet kedved szerint ki- és beszállni,
p nem mondhatod: "Most nem ér a nevem!",
p nem lehet mindent - büntetlenül - újrakezdeni,
p nem lehet új életet kapni és másnak is adni...
p
p
p Öngyilkos játszma
p Soha nem merült fel a gyanú benned,
p hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?
p Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,
p így akarsz plusz törődést, figyelmet kizsarolni,
p így akarsz kibújni az élet küzdelmei, csatái elől?
p Ellenséged lesz, aki nem partner e játszmában,
p s csak akkor döbbensz rá az igazságra,
p amikor már irreverzibilisek a változások...
p
p
p Kiválasztottak
p Akinek száz pengője
p forog a kereskedelemben,
p mindennap húst ehet és bort ihat;
p akinek földmunkában van száz pengője,
p annak káposztát és kelkáposztát kell ennie
p és sokat ásni, sokat őrködni és sok ellenséget szerezni…
p Mi azonban arra teremtődtünk, hogy Istennek szolgáljunk.
p Nem helyes-e tehát, hogy fájdalom nélkül táplálkozzunk?
p (Talmud)
p
p
p Önsajnáltató
p Aki akár csalva is nyer
p a „kit ért ma több és nagyobb baj?”,
p a „kinek volt nehezebb gyerekkora?” versenyben
p (Egy Twist Olivér/Árvácska elbújhatnak mellette...)
p A versenyt megnyeri, de a boldogság esélyét elveszti,
p önbeteljesítő jóslatként önmagát ítéli tehetetlenségre!
p
p
p „Mindentudó”
p Látatlanban teszel fogadalmat,
p teszel ígéretet magának az ördögnek,
p hogy ha ő most itt meg/kisegít téged,
p akkor az övé lehet, amit otthon újdonság,
p amiről te még nem tudsz – hát lehet ilyen?
p S ez a mesében nem más, mint az újszülötted...
p
p
p Önkorlátozó
p Rabosítod magad –
p leláncolod kezed-lábad,
p presztízskérdést csinálsz
p részegen tett ígéret betartásából
p Őrült és egész életre szóló fogadalmakat teszel
p rögeszmék és kényszerképzetek foglya vagy,
p kiszolgálod rosszakaróid szeszélyeit
p stb. stb.
p
p
p Hátszeles
p Lehet potentát a közbenjáród,
p lefekhetsz a szereposztó díványra -
p ha lehull a függöny, véget ér a protekció,
p de marad a szégyen, és a pályatévesztés is...
p ...és ráadásul esetleg egy kövér nőt kell emelgetni,
p mert ő is protekcióval került a balett-pályára/színpadra!
p
p
p Ha majd…!?
p Pont ott s akkor
p nem vagy boldog -
p de régebben az voltál,
p s később biztosan az leszel...
p De majd ha elvégzed az iskoláidat,
p de majd ha megtalálod az igazi társad,
p de majd ha bajnok lesz a csapatod,
p de majd ha megbukik ez a kormány,
p de majd ha megnyered a lottó ötöst...
p Ha, ha, ha (hahota)
p
p
p Buridán szamara
p Éhen halni értelmetlenül,
p két egyforma szénaköteg között,
p mert nem tud, tudott választani,
p pedig egyik sem jobb, mint a másik,
p de fél, hogy hátha mégis…
p (és ha az egyiket választja,
p holtig gyötri a kínzó gondolat:
p biztos a másik lett volna az ízesebb?)
p
p
p Túlélők
p Túl kell élni a vészhelyzeteket,
p túl kell élni a vészkorszakokat,
p túl kell élni a baleseteket,
p túl kell élni a szükségállapotokat,
p túl kell élni a zsarnoki rendszereket -
p csak arra kell nagyon ügyelni,
p hogy egész életünk ne egy nagy túlélés legyen,
p egy defenzív stratégia és túlélési technikák,
p a megúszás, a kibírás szelleme és lelkülete
p
p
p Defenzív rejtőző
p Te mindig fekete bábukkal kezded a játszmát,
p s mindig csak reagálsz a fehér bábú lépéseire?
p Te csak akkor szólalsz meg, ha kérdeznek,
p te igyekszel mimikrivel beolvadni a háttérbe,
p beleszürkülni s halottnak tettetni magad -
p vigyázz, mert úgy maradsz s jó az esélyed,
p hogy pl. szklerózis multiplex beteg leszel...
p
p
p Petőfi Sándor
p MENNY ÉS FÖLD
p
p Isten hozzád, gyönyörű hazugság,
p Eszményképek, ábrándok világa!
p Már kezemben tartom ajtód kulcsát,
p Még egy perc s örökre zárva lész.
p
p Túl az éjnek fejér szivárványán,
p A tejúton túl röpűltem egykor,
p S ott az égi magasokban járván
p Épitélek, szép tündérvilág.
p
p Ott töltöttem ébren álmodozva
p A csapongó ifjuság időit,
p Álmaimnak nem volt vége-hossza,
p S szebbnél-szebbek voltak álmaim.
p
p De az álom bármi szép, csak álom,
p S hogyha ma nem, holnap elmulandó;
p Elment, elment pajkos ifjuságom,
p Fölkeltett a komoly férfikor.
p
p Isten hozzád, ábrándok világa!
p Miért várjak, amíg összeomlasz
p S romjaidnak eltemess alája?...
p Jobb, leszállnom innen idején.
p
p Le a mennyből, le tehát a földre!
p Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,
p Mielőtt lebuknám összetörve,
p Mint lebukott egykor Phaëton.
p
p Hogy jön e könny szemem pillájára?
p Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,
p Hisz a föld az emberek hazája,
p Embereknek csak a föld való;
p
p S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,
p Nem is oly rút, mint az ifju véli...
p Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,
p S ha van itt tél, van kikelet is.
p
p Koltó, 1847. október
p
p
p Hallgatni arany?
p Amikor ez cinkos bűnpártolás
p Amikor ez szégyenteljes lapulás
p Amikor ez kínos nem tudás
p Amikor ez balga beleegyezés
p Amikor ez a segítség megtagadása
p Amikor ez a nyílt szolidaritás hiánya
p Amikor ez a tanúskodás elbliccelése
p Amikor ez szarházi lapulás a fűben…
p stb.
p
p
p Gyilkos pankráció
p Miközben baráti-családi körben ugyanazt gondoljátok
p a jóról-rosszról, szépről-csúfról, igazságról-hamisságról,
p igazságosságról és igazságtalanságról, és a többi lényegről,
p eközben meddőn vitatkoztok, veszekedtek, sőt verekedtek:
p melyik egyház, melyik politikai párt, melyik focicsapat a jobb!
p Miközben ők abban teljesen hasonlók, hogy nem értetek vannak,
p elsősorban nem titeket szolgálnak, s nincs ellenükre e meghasonlás,
p és a fanatizált, hipnotizált embernek el is tompul a kritikai érzéke.
p
p
p Álválasztások
p Az egyik 19, a másik egy híján 20
p és mire te választási helyzetbe jutsz,
p addigra már csak az a két lehetőség marad,
p ami csak lényegtelen részletekben különbözik...
p Lényegüket illetően teljesen ugyanolyan,
p vagy nagyon, „borzasztóan” hasonló
p autók, pályák, pártok, tévécsatornák,
p ételek és életek stb. között „választasz” ?
p Ha hagyod, mert hagyod magad manipulálni,
p ebbe(n) a hamis illúzióba ringathatod magad,
p mármint hogy sosem volt még ekkora szabadság...
p
p
p Teljesíts!
p Hogyan csináljunk
p az egész életünkből
p vizsgahelyzet-sorozatot?
p vizsga lesz minden ebéd
p és minden szeretkezés,
p s társaságba is azért visznek,
p hogy ott jól levizsgázzál,
p és jaj neked, ha megbuksz
p illemtudatlanság, műveletlenség miatt.
p A teljesítmény kényszerzubbonyában,
p nyomása alatt, feszítésében telt „élet” …
p
p
p Hibás paradigma
p Csak egyikünk járhat jól?
p Vagy te nyersz vagy én?
p Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,
p csupa ilyenekből áll az életünk?
p Ki kit győz le a megjelenésével,
p a társalgásban, a karrierben,
p a párválasztásban, a gyarapodásban?
p Így csak az ördögöt boldogítjuk,
p ő lesz a nevető harmadik...
p
p
p Megfoghatatlan
p A stílus maga az ember
p Aki mindig kétértelműen beszél,
p hogy lehessen így is és úgy is érteni:
p szókimondás kerülő, felelősség elől menekülő,
p óvatoskodóan, nem egyértelműen fogalmazó -
p az elején mintha állítana valami határozottat,
p de a végén mindent ilyet visszavon, lebegtet:
p ezt nem én mondom, csak mástól hallottam.
p ha elmondod, akkor azon nyomban letagadom
p
p
p KOVÁCS JÁNOSNÉ EMLÉKKÖNYVÉBE
p Jellemtelenség e kor bélyege;
p Pedig csak egy, csak egy: a jellem az,
p Ami az embert emberré teszi,
p E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,
p Vagy legfölebb is állatok vagyunk.
p Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza
p S az emberiség kettős szent nevében:
p Ha gyermekekkel áld meg majd az isten,
p Olts gyermekid szivébe jellemet,
p Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.
p És nem szükség, hogy mást is adj nekik,
p Mindent adál, ha jellemet adál.
p Debrecen, 1846. november 15.
p
p
p Stílus
p A stílus
p maga az ember
p Aki pl. fossa a szót,
p az más gazságra is képes.
p A sok beszédnek sok az alja,
p ami felkavarodva zavarossá teszi
p és még az oly drága időd is elrabolja
p (s még ő csodálkozik, miért kerülik őt,
p majd dafke ő lesz ere fel emberkerülő...)
p
p
p Babona
p Az ostobák vallása?
p Saját sikeres cselekedetünket
p még mi magunk sem tudjuk
p pont ugyanúgy megismételni,
p hiszen nincs két egyforma gól -
p legfeljebb babonássá tehet minket,
p ha a tegnapi gólszerzés minden részét
p pont, de pont ugyanúgy ismételnénk,
p kezdve attól, hogy mit ettünk reggel...
p
p
p Egyenrangúság
p Miért van az, hogy noha te olyan jó vagy,
p hogy téged mindenki áldott jó léleknek tart,
p mármint az alá- és/vagy fölérendelt kapcsolatban,
p csak éppen a szimmetriát igénylőkben vallasz kudarcot,
p amik viszont amúgy éppen a leglényegesebbek lennének:
p a jó testvéri, a jóbaráti, és a kulcsfontos élettársiban…
p
p
p Különb – feljebbvaló
p Ha magadat másoknál különbnek tekinted,
p az nagyon megnehezíti, szinte ellehetetleníti,
p hogy a legértékesebb kapcsolataid létrejöjjenek,
p (így aligha lesz barátod, bajtársad, élettársad –
p maximum csak rajongód, hódolód, sameszod stb.,
p de ezek csak addig, míg a jó/rossz isten felviszi sorod)
p
p
p Alávalóbb
p Ha „mersz kicsi lenni”,
p ha magadat eleve leértékeled,
p ha nem gyógyulsz kisebbrendűségi komplexusodból,
p ha úgy tartod, hogy eleve bűnösen születtél e világra,
p és utána ez a helyzet még csak romlott, „fokozódott”,
p akkor be fogod érni magadhoz méltatlan társakkal,
p belemész/ragadsz alárendelt, megalázó élethelyzetekbe,
p munkákba és tartós, egyre súlyosabb betegségekbe....
p
p
p Petőfi Sándor
p MIT SZÓL A BÖLCS?
p
p Hm, bizony csak sok nem úgy halad,
p Amint kéne, itt a nap alatt.
p Szikrát sem törődve szól a bölcs:
p Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
p
p Tenger a pénz, melyben elsülyed
p Sok hajó: elv, jellem, becsület.
p Szikrát sem törődve szól a bölcs:
p Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
p
p Korpafőt diszít selyem kalap,
p S az okos fő teng daróc alatt.
p Szikrát sem törődve szól a bölcs:
p Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
p
p A lét könyviből e szót "barát"
p Az idők régen kivakarák.
p Szikrát sem törődve szól a bölcs:
p Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
p
p Egyenesség, nyilt őszinteség
p Rókaságnak zsákmányúl esék.
p Szikrát sem törődve szól a bölcs:
p Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
p
p Feleséghűség járatlan út,
p Rajta már csak az együgyü fut.
p Szikrát sem törődve szól a bölcs:
p Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
p
p Igazmondás elhajított kő,
p Hajító fejére visszajő.
p Szikrát sem törődve szól a bölcs:
p Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
p
p Megterem sok prédikáció,
p Nem igen hallgatják, bármi jó.
p Szikrát sem törődve szól a bölcs:
p Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
p
p Pest, 1844. december
p
p
p Önkifejezés
p Amit csak szóval lehetne, azt mutogatod,
p Amit csak zene fejezhet ki, azt mondogatod,
p Amire elég egy arckifejezés, azt lerajzolod,
p Amihez vers kellene, azt prózában közölnéd,
p Amihez számok kellenének, azt zongorázod
p Amit egy simogatás elmondana, azt regényben...
p Stb.
p
p
p Beszéd-hallgatás
p Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.
p Társadnak mégis expressis verbis a mennyországról mesélsz,
p vagy a születésed előtti, utáni - vélt, remélt - reinkarnációidról
p miközben elvárnád: ő meg találja ki minden létező vágyad,
p még akkor is ha ezeket sohasem fogalmaztad meg előtte,
p még akkor is, ha még jelét sem adtad – sőt: titkoltad...
p
p
p Közlés-megértés
p Sok házaspárt-élettársat látni,
p akiknek a magyar az anyanyelvük,
p mégis csak egy vadidegen ember előtt,
p vagy már csak a válóperük során mondják el,
p hogy tulajdonképpen mi bajuk is volt egymással.
p pedig még a tulajdon édes anyja sem nagyon érti,
p hogy mi akar a gyereke, ha szótlan, ha „néma”…!
p (a néma szavunk jelentésében rokon a „német”-tel,
p ami a nem érthetőt, az ismeretlen idegent jelentette...)
p
p
p Nyuszi simogatás
p Milyen pokoli lenne az a világ,
p ha egyáltalán nem értenénk egymást,
p vagy tragikusan félreértenének minket
p és úgy járnánk mint Karinthy hőse a nyúllal,
p akit csak meg szeretett volna/akart simogatni,
p de az ezt nem fogta fel, inkább támadásnak vette,
p mire a mi emberünk egyre jobban bedühödött,
p és a végén már baltával kergette, hogy szétvágja...
p
p
p Vegetáriánus vallás
p Csak egy elve van, amiből nem enged,
p sokkal jobb ügyekhez méltó buzgalommal
p pótvallásként, szigorú, rögeszmés vegetáriánus,
p ami annyiból áll, hogy nem eszik húst, zsírt stb.
p Emiatt nemcsak anyád/vendéglátód főzhet duplán,
p de csökkenti az esélyét, hogy Istenre/párra találjon...
p
p
p Az önhittség ára
p Mások, légáramok vittek fel magasra,
p de te azt hitted: csak magadnak köszönheted,
p vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad...
p Így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,
p mert ezek után meg teljesen, végleg elveszíted az önbizalmad
p (tested-lelked egy összerakhatatlan puzzle játék darabkáit idézi)
p
p
p Igétlen
p Életfogytig toporog
p a kincsesbarlang előtt,
p de nem mer kulcsot vagy varázsigét kérni -
p vagy amikor már bent van, mint Ali Baba testvére,
p és a kapzsiság leblokkolja józan eszét, s elfelejti az igét
p (így nem csak őt ölik meg, de öccsét is nagy bajba sodorja)
p
p
p Hermetikus
p A végletesség kockázata
p Szellemi önvédelemből bezárkózik,
p fél, hogy durva csizma tapossa eszmecsíráit –
p de túl sokáig marad így begubózva, bebábozva,
p így azt szívja be, amit kilehel– saját levében fő…
p (pl. Dosztojevszkij kamasza azonos című regényében)
p
p
p Giccs
p Életed csalódott háborgás:
p hát nem egy giccses forgatókönyv az alap?
p Ezért vagy operett rajongó – ott fix a happy end
p ott már maga a műfaj zárja ki a tragédia lehetőségét!
p (lásd még: a giccs tényleg a „boldogság” művészete!?)
p
p
p Detonáció
p Amikor rádöbbensz,
p sajnos már vén fővel,
p hogy a drága jó édesanyád
p akihez ősbizalommal voltál,
p nem, vagy nem jól szeretett
p (csak magának, a maga képére,
p vagy mostohán, vagy majomként stb.)
p És magad kárhoztatod a túl kései felismerésért
p amikor már erre szinte teljesen ráment egy életed…
p
p
p Sodródó
p Azt hiszed, hogy
p te mész, „haladsz”,
p pedig csak a kor árama,
p szennyárja sodor magával a nihilbe
p Rossz esetben ezt „fejlődésnek” tartod,
p s így miért is próbálnál az ár ellen úszni...
p Mire netán mégis eszmélnél, már túl késő...
p
p
p Rossz válasz(tás)
p Mindent vagy semmit!
p Semmiről nem mondasz le –
p nem engeded levágatni a kisujjad,
p inkább vérmérgezésben egészen meghalsz…
p A kisebb rossz választása megalkuvás lenne?
p
p
p Barátaim megölelének...
p Szivökhöz nyomták szívemet;
p Bennem mi boldog volt a lélek!...
p Később tudám meg: mért öleltenek? -
p Azt tapogatták, míg öleltek:
p Hol van legfájóbb része e kebelnek?
p Hogy gyilkukat majd odadöfjék...
p És odadöfték!
p Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
p
p
p A tévesztő
p A fájó igazság-mondó barátra haragvó,
p azzal összevesző, azt magától távol tartó.
p A hízelgő álbarát/belső ellenség kedvelője.
p Mintha valaki az orvosát kergetné el,
p ha a tüneteit kórképben diagnosztizálja,
p s azt marasztalná, ki egészségesnek hazudja...
p
p
p A KUTYÁK DALA
p
p Süvölt a zivatar
p A felhős ég alatt;
p A tél iker fia,
p Eső és hó szakad.
p
p Mi gondunk rá? mienk
p A konyha szöglete.
p Kegyelmes jó urunk
p Helyheztetett ide.
p
p S gondunk ételre sincs.
p Ha gazdánk jóllakék,
p Marad még asztalán,
p S mienk a maradék.
p
p Az ostor, az igaz,
p Hogy pattog némelykor,
p És pattogása fáj,
p No de: ebcsont beforr.
p
p S harag multán urunk
p Ismét magához int,
p S mi nyaljuk boldogan
p Kegyelmes lábait!
p
p
p A FARKASOK DALA
p
p Süvölt a zivatar
p A felhős ég alatt,
p A tél iker fia,
p Eső és hó szakad.
p
p Kietlen pusztaság
p Ez, amelyben lakunk;
p Nincs egy bokor se', hol
p Meghúzhatnók magunk.
p
p Itt kívül a hideg,
p Az éhség ott belül,
p E kettős üldözőnk
p Kinoz kegyetlenül;
p
p S amott a harmadik:
p A töltött fegyverek.
p A fehér hóra le
p Piros vérünk csepeg.
p
p Fázunk és éhezünk
p S átlőve oldalunk,
p Részünk minden nyomor...
p De szabadok vagyunk!
p
p Pest, 1847. január
p
p
p HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI...
p
p Ha férfi vagy, légy férfi,
p S ne hitvány gyönge báb,
p Mit kény és kedv szerint lök
p A sors idébb-odább.
p Félénk eb a sors, csak csahol;
p A bátraktól szalad,
p Kik szembeszállanak vele...
p Azért ne hagyd magad!
p
p Ha férfi vagy, légy férfi,
p S ne szád hirdesse ezt,
p Minden Demosthenesnél
p Szebben beszél a tett.
p Építs vagy ronts, mint a vihar,
p S hallgass, ha műved kész,
p Mint a vihar, ha megtevé
p Munkáját, elenyész.
p
p Ha férfi vagy, légy férfi,
p Legyen elved, hited,
p És ezt kimondd, ha mindjárt
p Véreddel fizeted.
p Százszorta inkább éltedet
p Tagadd meg, mint magad;
p Hadd vesszen el az élet, ha
p A becsület marad.
p
p Ha férfi vagy, légy férfi,
p Függetlenségedet
p A nagyvilág kincséért
p Árúba ne ereszd.
p Vesd meg, kik egy jobb falatért
p Eladják magokat.
p "Koldusbot és függetlenség!"
p Ez légyen jelszavad.
p
p Ha férfi vagy, légy férfi,
p Erős, bátor, szilárd.
p Akkor, hidd, hogy sem ember
p Sem sors könnyen nem árt.
p Légy tölgyfa, mit a fergeteg
p Ki képes dönteni,
p De méltóságos derekát
p Meg nem görbítheti.
p
p Pest, 1847. január
p
p x
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…
p x
|