Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások XI.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



p Petőfi Sándor

p A MAGYAR NEMZET

p

p Járjatok be minden földet,

p Melyet isten megteremtett,

p S nem akadtok bizonyára

p A magyar nemzet párjára.

p Vajon mit kell véle tenni:

p Szánni kell-e vagy megvetni? -

p Ha a föld isten kalapja,

p Hazánk a bokréta rajta!

p Oly szép ország, oly virító,

p Szemet-lelket andalító,

p És oly gazdag!... aranysárgán

p Ringatózik rónaságán

p A kalászok óceánja;

p S hegyeiben mennyi bánya!

p És ezekben annyi kincs van,

p Mennyit nem látsz álmaidban.

p S ilyen áldások dacára

p Ez a nemzet mégis árva,

p Mégis rongyos, mégis éhes,

p Közel áll az elveszéshez.

p S szellemének országában

p Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!

p S mindezek maradnak ott lenn.

p Vagy ha épen a véletlen

p Föl találja hozni őket,

p Porban, sárban érnek véget,

p Vagy az inség zivatarja

p Őket messze elsodorja,

p Messze tőlünk a világba,

p Idegen nép kincstárába,

p És ha ott ragyogni látjuk,

p Szánk-szemünket rájok tátjuk,

p S ál dicsőséggel lakunk jól,

p Hogy ez innen van honunkból.

p Ez hát nemes büszkeségünk,

p Melyről annyiszor mesélünk?

p Azzal dicsekedni váltig,

p Ami szégyenünkre válik!...

p Csak a magyar büszkeséget,

p Csak ezt ne emlegessétek!

p Ezer éve, hogy e nemzet

p Itt magának hazát szerzett,

p És ha jőne most halála,

p A jövendő mit találna,

p Mi neki arról beszélne,

p Hogy itt hajdan magyar éle?

p S a világtörténet könyve?

p Ott sem lennénk följegyezve!

p És ha lennénk, jaj minékünk,

p Ezt olvasnák csak felőlünk:

p "Élt egy nép a Tisza táján,

p Századokig, lomhán, gyáván." -

p Oh hazám, mikor fogsz ismét

p Tenni egy sugárt, egy kis fényt

p Megrozsdásodott nevedre?

p Mikor ébredsz önérzetre?

p

p Pest, 1846. december

p

p

p Arisztotelész

p és Nagy Sándor

p Arisztotelész egy tömérdek kidöntött fát mutata

p az alexandriai kertben Nagy Sándornak:

p - Nézd, eme vastag élő gyökerek

p tartották a földben a fát vész, szél és zivatar ellen;

p ezen apró gyökérszálacskák életet adtak neki,

p melyet a levelek a levegőből szítt nedvekkel segéltek;

p a kedvező időjárás virágot,

p majd gyümölcsöt aggatott reá:

p s ím - most egy fejsze a százados fát ledönté.

p - S ki meré ezt tenni? –

p kérdi összevont szemöldökkel a hódoltató.

p - Én akarék egy tükröt tenni elődbe, király.

p Nézd, a vastag gyökerek

p a fejedelem s ország nagyjai,

p a gyökérszálacskák a földmíves,

p levelek a kereskedés és kézi mesterségek,

p kedvező időjárás a bölcs kormány,

p a virág szelíd békesség,

p a gyümölcs a lakosok boldogsága.

p Sejted-e, mi a döntő fejsze?

p a gyászos háború ez, király,

p melyet te, csak kényből pusztítva, hordozol,

p s hány szép fa gyökerére vetél már?

p Most a szkítákra indulsz.

p Maradj, kérlek, itt városodban,

p s magad meggyőzésével mutasd meg, hogy

p több, mint nyert csaták teszen naggyá.

p - Érdekeltetve hökkent meg,

p de mégis tovább mene a hiú, a hajthatatlan.

p Fáy András

p

p

p Ország-

p vezetők/vesztők

p "Négyféle vezetőember

p lehet egy ország élén:

p Prokrusztész, Napóleon,

p Samu bácsi és Szolón.

p Prokrusztész

p egy elgondolás híve,

p melybe nemzetét belekényszeríteni akarja,

p ha törik, ha szakad.

p Napóleon

p szenvedélyes játékos és akár nyer,

p akár veszít, mindenképpen tékozol.

p Samu bácsi

p úgy ül az uralkodói teremben,

p mint egy fűszerboltban,

p dekákkal és garasokkal ravaszkodik.

p Szolón

p az isteni ihletre figyel,

p minden tette az örök mértékből ered

p és országa virul." 

p (Weöres Sándor)

p

p

p Kétvállon – tus

p A zsarnokság akkor győzött le véglegesen,

p amikor eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe,

p amikor már érte születsz-nevelődsz, csak neki tapsolsz,

p amikor belopózik a nászágyadba és szerelmi ölelésedbe,

p és majdan ott áll sírodnál: megmondja, hogy ki voltál…

p

p

p Kegyelemkenyéren

p Talpnyaló udvari bolond lettél,

p aki örül, ha vetnek neki egy kis koncot,

p s ha még van humorod, az is „királypárti”…

p az elsők közt kiáltod szépnek a király új ruháját...

p

p

p Palimadár

p Annyira szeretnél egy „jobb körhöz” tartozni,

p hogy önként jelentkezel piszkos-veszélyes munkára,

p majd megdöbbenve tapasztalod, hogy ha elküldenek:

p a mór megtette kötelességét, a mór már mehet…

p

p

p Birkatürelem

p vagy lelki hadüzenet?

p A hallgatásod beleegyezésnek tűnhet,

p oly sokáig nem teszel szóvá semmilyen sérelmet.

p Kokárdával akár még szántani is lehet a hátadon…

p Majd, amikor nálad betelik a pohár, kiborítod a bilit,

p és megnyitod a tartós-álló (hideg)háborús frontokat,

p és akár bamba balekként „forradalmat csinálni” …

p

p

p Ál szabadszólás

p Úgy akarsz teljes szólásszabadsághoz jutni,

p hogy magadra veszed a bolond bélyegét, stigmáját –

p így szókimondásod nem sújtja negatív szankció,

p de arra már nem gondolsz, mi ennek az ára:

p senki nem veszi komolyan a szavaidat!

p

p

p Tévhitű

p Van-e nagyobb rabság annál,

p mint mikor azt hiszed, hogy szabad vagy?

p Pedig a kezeden bilincs, szájadon lakat, a zsebed üres

p A szellemi divatdiktátorok kreatúrája, bazári majma vagy.

p (és ráadásul a demagógok bőven termő bamba diófája is…)

p

p

p Ahol zsarnokság van...

p Nem a pártok képviselnek minket,

p az ő csatájuk inkább pankráció -

p hanem inkább mi képviseljük őket

p családi és baráti stb. köreinkben!?

p A veszélyes puha-kemény diktatúrák

p épp a családi-baráti köröket verik szét,

p vagy aknázzák alá pl. a beszervezésekkel.

p

p

p Egy régi tanács

p "Az államháztartást

p ki kell egyensúlyozni.

p A kincstárat fel kell tölteni.

p Mérsékelni kell a közterheket.

p Az arrogáns közalkalmazottakat meg kell fékezni.

p Meg kell szüntetni a külföld segélyezését,

p mert így a csőd szélére kerül az állam.

p Az embereknek újra meg kell tanulniuk dolgozni

p és ne azt várják, hogy az állam tartsa el őket!"

p Cicero, Kr.e. 55-ben.

p

p

p Álruhás király

p Aki azért járja így országát,

p hogy közvetlenül megtapasztalja,

p - akár a saját bőrén is, mint Mátyás király -

p Miként bánik a néppel pl. a kolozsvári bíró…

p (ezt nem pótolja a besúgó, hangulatjelentő -

p sem a hízelgő tanácsadó, „független szakértő”)

p

p

p Petőfi Sándor

p A magyar politikusokhoz.

p

p Lenézik a szegény költőket

p Ez elbizott, kevély urak,

p Kik a megyék s ország gyülésén

p Fényes szerepet játszanak.

p Pusztulj az utból, jó fiú, ki

p Kopottan ballagsz ott gyalog,

p Mert eltiportat ezen úr, ki

p Hintón melletted elrobog.

p .

p Azért vannak tán olyan nagyra,

p Hogy őket paripák viszik,

p S mig a költő tengődik éhen,

p Az ő szolgájok is hizik?

p Vagy, a mi még szebb, azt gondolják

p Talán, hogy fontosabbak ők

p Az emberiség mérlegén, mint

p E haszontalan verselők?

p .

p Ti, kik ugy fölfuvalkodátok,

p Tudjátok-e, mik vagytok ti?

p Az apró napi események

p Mulandó pásztortüzei.

p Éjenként lát a vándor, a mint

p Föl-föllobogtok magasan,

p S reggel felé a nagy tüzeknek

p Már csak hideg, holt hamva van.

p .

p Hozzátok képest, mikor égtek,

p A költők kicsiny csillagok,

p E messze csillámló szikráknál

p Százszor nagyobbak lángitok;

p De hamvatokat is midőn már

p A szellők régen elvivék,

p A távolságban a kis csillag

p Még akkoron is egyre ég.

p .

p Tanuljátok meg, mi a költő,

p És bánjatok szépen vele,

p Tanuljátok meg, hogy a költő

p Az istenség szent levele,

p Melyet leküld magas kegyében

p Hozzátok, gyarló emberek,

p A melybe örök igazságit

p Saját kezével irta meg.

p .

p S habár más nemzet föl se venné

p A költőket, ti magyarok,

p Költőitek előtt, ti nektek

p Illő, hogy fejet hajtsatok.

p Oh, a magyar költőknek vajmi

p Nagy honfi-érdemök vagyon…

p Szégyen, ha elfelejtettétek!

p Még nincsen túl fél századon.

p .

p Nyelvünk, egyetlen kincsünk, melyet

p Apáink örökségiből

p El nem rabolt még az enyészet,

p Az ellenünk eskütt idő,

p Nyelvünk is veszendőben volt már,

p Hozzája közel volt a vég,

p Az országútra kitaszítva

p Halálos bajban feküvék.

p .

p Kevély urak, e szent betegnek

p Milyen segélyt nyujtottatok?

p Ha hozzá léptetek, azért volt,

p Hogy rajta egyet rugjatok!

p Költők valának ápolói,

p E rongyos, éhes emberek,

p Ők ápolák s menték meg… és ti

p Őket még is lenézitek!

p (Pest.)

p

p

p Jótékonyság

p "A jótékonyság lehetősége,

p amelynek feltétele a gazdagság,

p többnyire annak a bőkezűségnek az eredménye,

p amelyben némely ember

p az igazságtalan kormány részéről részesül,

p ama kormány részéről,

p amely a javak egyenlőtlenségét teremti meg

p és ezzel előidézi a jótékonyság szükségességét.

p De ilyen körülmények közt

p megérdemli-e általában az a segítség,

p amelyben a gazdag részesíti a szegényt,

p a jótékonyság nevet,

p amellyel mint valami érdemmel lehet eldicsekedni?"

p (Tolsztoj - Kant nyomán)

p

p

p Gaz-dag

p "Bűntelen gazdagságnak

p csak olyan emberek között lehetne helye,

p akik nem ismerik a nyomorúságot.

p Ott azonban, hol - mint a mi világunkban –

p minden gazdagra több száz koldus esik,

p nem lehet senki sem bűntelen gazdag."

p John Foster

p

p

p Fent és lent

p Szerencsés dolog,

p ha egy ideig megtapasztalhatod,

p milyen a koldusélet s milyen a királyfiság,

p az egyiktől nem fogsz annyira rettegni,

p a másik után pedig nem fogsz úgy epekedni -

p Koldus bárki önként is lehet, kíváncsiságból stb.

p de a felső tízezer meglehetősen exkluzív klub:

p itt csak a képzelőerő, illetve a film/regény segít,

p hogy ne áltasd magad életfogytiglan:

p akkor én is boldog lennék,

p ha egyszer s mindenkorra

p én is közibük tartozhatnék...

p

p

p Magyarország

p Te sem termettél ám szakácsnak.

p Magyarország, édes hazám!

p A sűlt egy részét nyersen hagynád,

p S elégetnéd más oldalán.

p Míg egyfelől boldog lakóid

p Megfúlnak a bőség miatt:

p Hát másfelől meg éhhalállal

p Megy sírba sok szegény fiad.

p Petőfi Sándor

p Eperjes, 1845. április

p

p

p Teréz anya 8 „parancsolata"

p 1. Amit évek hosszú során felépítettél,

p egy másodperc alatt romba dőlhet.

p Ne törődj vele! Te csak építs.

p 2. Ha valakinek segítesz,

p az emberek haragudni fognak rád.

p Ne törődj vele! Te csak segíts annak,

p akinek szüksége van rá!

p 3. Minden tőled telhetőt tégy meg a világért!

p Ezért rúgást kapsz cserébe.

p Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!

p 4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.

p Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

p 5. A becsületesség, a tisztesség

p és az igazmondás támadhatóvá tesz.

p Ne törődj vele! Te csak légy becsületes,

p tisztességes és őszinte!

p 6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik,

p helytelenül cselekszik és önző.

p Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!

p 7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd,

p hogy hátsó szándék vezet.

p Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

p 8. Ha céljaid vezérelnek,

p hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.

p Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!

p

p

p Mogyorózva

p Ez a világ olyan világ,

p mint a mogyorófa virág…

p Akik a gödör fenekén vannak,

p mert hittek az ördögnek,

p Aki sokat ígért,

p majd nagyon keveset adott

p - az is keserű volt...

p (vagy éppen

p a kevés csali öröm után

p jött a tartós és sok üröm)

p

p

p Apátia

p Érdeklődés, életkedv-hiány

p Akiket már semmi, senki nem érdekel,

p Se más, se maguk - teljesen közönyösek.

p Vagy csak úgy tesznek, mintha azok lennének,

p S így mindig másra hárulna a hálátlan szerep,

p Hogy a letargiából naponta kirángassák őket…!?

p

p

p Felmentések

p Felmentve tornából

p Felmentés a katonai szolgálat alól

p Felmentés a felnőttségből: mamahotel

p Felmentés az élet alól: bolondokháza

p Nem ér a nevem: csak játék az élet...

p Nem ér a nevem, káposzta a fejem...

p

p

p Megmérettetési alkalom

p Amikor itt és most produkálni kell,

p amikor kiállítódik a bizonyítvány rólad.

p Amikor felelsz, vizsgázol, szerepelsz,

p vagy felvételizel iskolába, állásra stb.

p Kinek használ, kinek meg árt

p a drukk, a lámpaláz,

p kiből a legtöbbet hozza ki,

p hogy ilyen komolyan veszi,

p kit meg leblokkol a nagy akarás,

p aminek nyögés/kakilás lesz a vége...

p Ki meg azért teljesít rosszul,

p azért múlja alul önmagát,

p mert egyáltalán nem motivált,

p nem izgatja a feladat teljesítése.

p Ki meg akkor is, mindig is

p teljesítménykényszeres,

p otthon is, ágyban is…

p

p

p Kerülő

p Aki fél a megmérettetéstől,

p mint az ördög a szentelt víztől -

p miközben lelkét nyomasztja, izgatja:

p vajon mit ér az ő tudása, felkészültsége,

p hogy éles helyzetben mire is lenne ő képes…

p

p

p Evickélő

p Mindenből megelégszel a kegyelemkettessel

p csak valahogy átengedjenek az életvizsgákon...

p Csak valahogy megússzad ezt a napot is szárazon...

p Boldog vagy, ha épp nem leszel köznevetség tárgya...

p

p

p Időmérleg

p A Kalahári sivatag bennszülöttei

p Kb. napi két órát fordítanak arra,

p hogy előteremtsék életszükségletüket

p Nekünk ez több mint napi nyolc óra…!?

p És amúgy mennyi az a „szükségletünk”,

p ami felesleges, és sőt: így káros is…

p

p

p Paraméterek

p Életminőség mutatók - dimenziók

p Mennyi időt tölt egy vadászó törzs a létfenntartásra?

p És hogyan dolgoznak, milyen munkát végeznek dalolva?

p Mikor és mennyit betegek, mi a bajuk - meddig élnek?

p Mennyire elégedettek sorsukkal? Milyen a közérzetük?

p Mennyit és hogyan tréfálnak, viccelődnek, nevetnek?

p Mennyit, mit és hogyan játszanak, mily játékosak?

p Mekkora ökológiai lábnyomot hagynak maguk után?

p Milyen a közbiztonság - van e bűnözés és börtön?

p Stb.

p

p

p Önleleplező

p amikor valaki annak örül,

p szinte már büszke is rá:

p amiről egyáltalán nem tehet,

p vagy ami neki könnyű volt:

p például, hogy ő nem cigány,

p nem szegény, nem homokos stb.

p Ha mást így lefelé nyomsz,

p te attól nem kerülsz feljebb,

p csak önelégülten helyben jársz,

p vagyis végül így magad maradsz le…

p

p

p Önhitt

p Taníthatatlan – nevelhetetlen

p Magad mindenkinél különbnek gondolod

p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb…

p S teljesen leépül még az eddigi minimális önkritikád is…

p

p

p Imponálni

p Kinek akarsz ezzel tetszeni?

p Miért hal meg a középkorú férfi?

p Hajsza: jobb nő, kocsi, lakás, utazás után…

p Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni

p a mesék és viccek telhetetlen asszonyának!?

p

p

p Diszkrepancia

p Nem egyezés, eltérés

p Egyre tágul a távolság

p - és szakadékká mélyül:

p most mi vagy,

p és mi szeretnél lenni,

p hogy becsüld magad.

p És így annál sűrűbben nyúlsz

p az egyre nagyobb pohár után…

p

p

p Alkoholkúra

p Soha nem másnapos,

p mert mindig aznapos: részeg…

p Na ő biztos nem a mennyiségre megy,

p Nem sok esélyt ad magának a hosszú életre…

p (addig is vagy az alkohol ára, vagy a minősége

p teszi tönkre őt is és hozzátartozói életét is…)

p

p

p Az absztinens

p Aki soha nem iszik egy kortyot se

p Aki nem is tud ellazulni, felengedni a kocsmában

p Aki attól fél, hogy elszólja magát, ha spicces lesz

p Aki attól fél, hogy nem fog tudni mértéket tartani

p (és ő mégse magáról beszél, hanem neked papol)

p

p

p Részegesek

p Annyira leiszod magad,

p hogy teljesen kivetkőzöl magadból,

p az árokba esel, elalszol, onnan szednek össze,

p eliszod a fizetésed, ellopják a holmidat,

p lehányod magad, taknyod nyálad összefolyik - 

p szégyenkezve, magadtól undorodva

p szinte lopva mész/visznek haza,

p és nem mersz nőd/gyerekeid szeme elé kerülni...

p Vagy épp a szemrehányó tekintetük miatt

p ellentámadásba mész át, mindenbe belekötsz

p és gorombáskodsz, veszekedésed tettlegességig fajul,

p ami miatt még tovább nő bűntudatod,

p és zuhan szemedben önértéked

p (amit majd itallal kúrálsz,

p ördögi körben forogva...)

p

p

p Döbbenet

p Nagyon sokáig,

p akár a halálodig

p arra vagy a legbüszkébb,

p hogy életed végégig

p egy helyen dolgoztál,

p kiváló dolgozó,

p a munka hőse,

p élmunkás voltál,

p brigádversenyt nyertél,

p munkafegyelmi ügyed se volt.

p Lelkesen, ön-kizsákmányolva,

p a családod, barátságaid rovására

p hajtottad magad nem semmiért,

p de egy népelnyomó rendszerért -

p s mikor erre ráeszmélsz...

p

p

p Az irigység leküzdéséért...

p Nyúlj le lelkünk mélyére, Uram,

p oda, ahol az irigység lelke lakozik bennünk.

p Mutasd meg, tapints rá, - ha fájdalmas is -,

p mennyi kárt tesz életünkben

p az irigységtől elferdült szem,

p mennyi jó ötletnek és tanácsnak

p vagyunk akadályai és gátjai,

p csak azért, mert nem mi találtuk ki,

p mennyi tett és szolgálat

p nem kapja meg

p méltó elismerését és jutalmát,

p mert nem mi voltunk azok végrehajtói,

p és ha arra nem is érzünk

p elég gonoszságot magunkban,

p hogy megöljük más jóságát,

p de azt már nem mérjük le

p erkölcsiségünk mértékén,

p hogy elhallgatjuk,

p vagy észrevétlenséggel sújtjuk

p ,,versenytársunkat''.

p Bellon Gellért

p

p

p Petőfi Sándor

p A MAGYAROK ISTENE

p

p Félre, kislelkűek, akik mostan is még

p Kételkedni tudtok a jövő felett,

p Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség

p Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

p .

p Él az a magyarok istene, hazánkat

p Átölelve tartja atyai keze;

p Midőn minket annyi ellenséges század

p Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.

p .

p Az idők, a népek éktelen viharja

p Elfujt volna minket, mint egy porszemet,

p De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,

p S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.

p .

p Nézzetek belé a történet könyvébe,

p Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,

p Mint a folyóvízen által a nap képe,

p Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.

p .

p Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;

p Ezer évig azért tartott volna meg,

p Hogy most, amidőn már elértük a révet,

p Az utósó habok eltemessenek?

p .

p Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,

p Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,

p Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet

p Ily gunyos játékot gyermekeivel!

p .

p A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,

p S büntetéseit már átszenvedte ő;

p De erénye is volt, és jutalmat érte

p Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.

p .

p Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség

p És boldogság lészen a te életed...

p Véget ér már a hétköznapi vesződség,

p Várd örömmel a szép derült ünnepet!

p

p Pest, 1848. április

p

p

p Rövidtávú

p Tiltott doppinggal

p ér el ereje feletti teljesítményt,

p majd egyszer s mindenkorra lerokkan -

p viszont utódainak van mit aprítani a levesbe!

p (ha csak az örökölt dopping-stigma szégyene,

p és a magáért/értük önfeláldozó társ látványa

p meg nem rontja örökre a szájuk jó ízét...)

p

p

p Konstruktív versengés

p A sportbeli, szakmai, gazdasági, politikai

p riválisom: ellenfél, de nem az ellenségem,

p nem ellehetetleníteni akar,

p hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra,

p hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból -

p jóllehet adott esetben csak egy első hely van,

p mégis mindketten nyertesek lehetünk:

p végső soron a köz profitál ebből a versengésből

p

p

p Destruktív versengés

p Van persze destruktív rivalizálás is,

p amikor pl. az együttműködés helyett versenyzünk,

p pedig egy csapatban játszunk, egy csónakban evezünk,

p vagy amikor nemtelen eszközökkel nehezítem,

p hogy ellenfelem a legjobb formáját futhassa,

p erőimet saját teljesítményem fokozásától vonom el...

p

p

p Önkirekesztő

p Másokat se „terhel vele”,

p vagy maga előtt is titkolni szeretné,

p vagy éppen hiúsági kérdést csinál belőle:

p az önmagán se segítő nagyon nagyothalló,

p aki úgy tesz, mintha követné a társalgást,

p de ő már nem mer/nem tud hozzászólni,

p nehogy elárulja magát, a „fogyatékosságát”

p

p

p Elcserélt gyerek

p Ő igazából egy királyfi,

p csak egy koldus rabolta el –

p ő ennél előkelőbb, gazdagabb

p családot, miliőt, bánást érdemel,

p aminek minél előbb ki kell derülnie,

p máskülönben életsztrájkot hirdet,

p holtig panaszos melankolikus lesz...

p

p

p Várakozó résen-lét

p "Bizonyos emberek, eszmék, helyzetek,

p melyek életedhez, jellemedhez,

p világi és szellemi sorsodhoz tartoznak,

p állandóan útban vannak feléd.

p Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok.

p Megismerések, igazságok.

p Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel,

p s találkoznotok kell egy napon.

p De te ne kapkodj,

p ne siettesd útjukat és közeledésüket.

p Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt,

p ami fontos és személyesen tiéd.

p Várj, nagy erővel, figyelmesen,

p egész sorsoddal és lényeddel."

p Márai Sándor

p

p

p Boldog

p tudatlanság

p A paradicsomi ártatlanság kora

p Amikor még a szülőben Jóistent látsz

p Amikor még nem szégyelled meztelenséged

p Amikor még nem aggódsz a betevő falatért

p Amikor hiszed: mindenki a javadat akarja

p Amikor még feltétlen bízol a rendőrben

p Amikor még nem tudsz cukros bácsikról

p Amikor még nem hallottál homokosokról

p Amikor még a gólya hozza a gyereket

p Stb. stb.

p

p

p Felvilágosítás

p Milyen jól működött

p az őstehetségű hályogkovács,

p míg el nem magyarázták neki,

p hogy milyen hihetetlenül bonyolult,

p sérülékeny szerv az emberi szem,

p és hogy már egy kis melléfogás is

p milyen irreverzibilis kárt okozhat...

p (volt persze ebben a felvilágosításban

p egy jó nagy adag kenyérféltés stb. is!)

p

p

p Magvető

p Műveljük kertjeinket!

p A földműves és a gyermeket művelő pedagógus

p Jókor, jó magot jó helyre vetni és imádkozni a jó időért

p A megfogant mag csírázik, palánta lesz, amit gondozni kell.

p Amit vetsz, azt aratod is. Sőt! Szelet vetsz és vihart aratsz…

p Az egyik ember vet, de egy másik arat - utódok vagy tolvajok…

p (lásd Jézus példabeszédét a magvetőről)

p

p

p Helyetted

p egyszer-kétszer

p elvégezhetem a munkád,

p kifizethetem az adósságodat

p magamra vállalhatom a vétked,

p a nevedben elmehetek leányt kérni,

p beszállhatok a játékba, a meccsbe,

p megrendelhetem a szolgáltatást stb.stb.

p De ebből a te érdekedben ne legyen rendszer….

p

p

p Mit

p - nem -

p tehetek meg helyetted?

p Megtérni – Istennek kapcsolatba kerülni

p Büntetést elszenvedni - vesztőhelyre menni

p Gyermeket nemzeni - vizsgán felelni - életrajzot írni

p Enni és inni - aludni és álmodni - gyónni és

p Bűnbocsánatért esedezni - elismerést kapni

p Sírni/nevetni - fájdalmat érezni – meggyógyulni

p Hivatásod megtalálni és azt kiképezve gyakorolni

p Fényképészhez, orvoshoz menni - szerelmet vallani

p Boldognak lenni - üdvözülni vagy elkárhozni stb.

p

p

p Halmozódás

p Sok kicsi sokra megy

p - sok lúd disznót győz:

p Ha minden honfitársadtól csak évi 1 forintot kapnál...

p Ha minden nap csak egy oldalt írsz meg a művedből...

p Ha minden törpe rátámad a - szundikáló - Gulliverre...

p Ha mindenki egy párt jelöltjére adja le az egy voksát...

p Ha minden nap csak egy eltűnt ismerősöd hívod fel...

p Stb.

p

p

p Kisnagy

p Nincs olyan kicsi segítség,

p ami ne lehetne életmentő

p Ha a sivatagban egy pohár víz hiányzik,

p Ha a fuldokló egy szalmaszálba kapaszkodna,

p Ha már csak épp egy krajcár híja van a hétnek,

p Ha még pont a kisegér ereje kell a répakihúzáshoz,

p Ha a kisegér tudja kirágni az oroszlánt a hálóból stb.

p

p

p Életfontos tudni

p Miképp sebezhető a test?

p Mi okozhatja egy ember halálát?

p Melyik döntés irreverzibilis?

p Ki a barát és ki az ellenség?

p Mi sebzi meg a másik lelkét?

p Most álmodsz vagy ébren vagy?

p Milyen hamar ér ide az a robogó autó?

p Mi az élelem és mi a méreg?

p Mennyi ebből az orvosság,

p és mekkora a halálos adag?

p Mi visz üdvösségre,

p s mi kárhozatra?

p

p

p Lélekvándorlás

p Ha te hiszel benne,

p akkor legalább

p több empátiával

p bánsz más földi/

p nem emberi élőlényekkel,

p hisz lehet, hogy legközelebb

p éppen te leszel az ő helyében

p (De még az a bizonyos „holt” kő is

p „lélekkel” bír a bölcs népmeséinkben,

p s amit a kvantumfizika igazolni látszik,

p a növényekről/állatokról már nem is beszélve)

p

p

p A tudatlanság fátyla

p Amikor úgy alkotunk

p társadalmi játékszabályokat,

p Hogy egyikünk sem tudja,

p ki hova és mire születik benne.

p Így eleve nem kedvezhetünk

p magunknak, csoportunknak,

p hiszen nem tudhatjuk,

p hogy férfiak vagy nők,

p kisebbség vagy többség,

p szegények vagy gazdagok,

p őshonosak/bevándorlók

p stb. leszünk-e...

p

p

p Petőfi Sándor

p A GYÁVA FAJ, A TÖRPE LELKEK...

p

p A gyáva faj, a törpe lelkek,

p Kik nem szégyenlik magokat

p Sápadni, ha kezemben a lant

p Egy-egy merészebb hangot ad,

p Ha a közelgető viharnak

p Megérint hírmondó szele,

p S dalom, mint elkapott madár, a

p Földről magasba száll vele.

p .

p A vész csak készülőben van még,

p És nem szakít le egyebet,

p Mint ajkamról egy-egy hangos szót,

p A fákról egy-egy levelet;

p Hah, majd ha minden erejével

p Fog dúlni és üvölteni,

p S szivem mélyét forgatja föl s a

p Fát gyökerestül tépi ki!

p .

p Mit mondotok, mit tesztek akkor,

p Ha a világnak sarkai

p Földindulástul, mennydörgéstül

p Tőből meg fognak ingani,

p Ha összevesz, mint négy vadállat,

p És pusztít mind a négy elem,

p S én vérbe mártott lantomat majd

p Véres kezekkel pengetem!

p

p Pest, 1848. május

p

p

p Exhibicionizmusok

p Mindig mindent megmutatni?

p Soha nem színlelni, színészkedni?

p Soha egy álarcot, egy álruhát kipróbálni?

p Soha nem tettetni magad

p butábbnak, tudatlanabbnak?

p Soha nem ironizálni?

p Soha semmit senki elől el nem titkolni?

p Soha nem folyamodni a kegyes csaláshoz?

p Soha nem tapintatosnak lenni,

p de nyersen őszintének?

p

p

p Bocsánatkérés

p "A bocsánatkérés

p Nem arravaló, hogy

p igazságot szolgáltasson a megbántott félnek,

p de hogy helyreállítsa a szeretet légkörét.

p Ebből a szempontból tehát érdektelen,

p hogy ki kéri a másik bocsánatát,

p a megbántó fél, vagy az, akit megbántottak.

p Tehát a bocsánatkérés

p nem lehet többé presztízskérdés,

p hanem csakis a Jézusi béke eszköze"

p Simon András

p

p

p Nyújtsd a nyakad

p Vitából elmérgesedve veszekedés lesz,

p majd a veszekedés könnyen verekedéssé fajul,

p aminek akár végzetes kimenetele is lehet…

p Miért nem figyelünk állati tanítómestereinkre

p - no nem az ember által idomított harci kutyákra -

p s miért nem nyújtjuk oda nyakunkat?

p (Ma a legtöbb embert "szerettei" ölik meg!)

p

p

p Összekoccanás

p Ahogy a kellemes részegség mámorában, bódulatában

p nem csinálsz nagy ügyet abból, ha a lábadra lépnek,

p nem kezdesz vitázni, veszekedni, netán verekedni,

p hacsak eleve nem ezzel a céllal mentél a kocsmába,

p úgy a szerelmi kábultság, megbabonázottság, vakság

p átsegíti a két embert az összeilleszkedés nehézségein,

p hogy mihamarabb elsimuljanak az érdességek

p - ágálva, haragosan nem lehet szeretkezni -

p hogy ne csináljanak a bolhából elefántot...

p Okos enged, szamár szenved…

p

p

p Fedezék

p Az anyukád szoknyája mögé bújsz,

p ha számon-kérnék viselt dolgaidat, csínyeidet,

p vagy karoddal-kardoddal kéne a hazát védeni

p (lógós, szökevény, dezertőr anyámasszony katonája)

p

p

p Örök jó kisfiú

p Te olyan jó gyereke vagy

p szegény jó anyukádnak, hogy

p látva ragaszkodását, kapaszkodását,

p sose, a világ minden kincséért se hagyod el!

p Még a kezed se adod oda soha senki másnak...

p

p

p Múlteltörlő

p Nem érdekel, ki volt, mi volt,

p hogy élt-halt nagyapád/anyád –

p nem tiszteled őseidet, hőseidet,

p a múltad akár végleg eltörlnéd,

p te mindent jobban kitalálsz náluk,

p „tiszta lappal”, nulláról indulnál…

p

p

p Hagyományápoló

p Mindent úgy csinálsz, ahogy elődeid

p Vak megszokásból is követed, másolod őket

p Az elaggott, idejétmúlt, avitt, avatag stb.,

p Mondhatni beteg hagyományt „ápolgatod”

p Életedből múzeumot/elfekvőt csinálsz…

p

p

p Engedékeny

p Csak a lényegből enged,

p minden máshoz körömszakadtáig ragaszkodik

p Őt nem érdekli az áru minősége, ár-érték aránya,

p csak szépen köszönjön az eladó, legyen udvarias,

p előzékenyen szolgálja ki, pontosan adjon vissza,

p érdeklődjön egészségi állapota, unokái stb. felől...

p

p

p Élet-redukció

p Milyen más lenne az életünk,

p Ha egymással csak írásban, mutogatva,

p Egy felnőttként tanult idegen nyelvet törve,

p Vagy csak szinkrontolmáccsal tudnánk „beszélni”?

p Mi minden árnyalat és szín sikkadna el közlendőnkből?

p A társ nem értené a viccünket, idézetünket, célzásunkat?

p Kevés szólást, közmondást, szójátékot stb. használhatnánk...

p És nem erre hasonlít, hajaz sok úgymond vegyes házasság?

p

p

p Tantaluszi kín

p Úgy, oly rafináltan kínoznak,

p hogy a terített asztal mellé ültetnek,

p ahol mindenki jóízűen falatozik,

p s neked semmit sem adnak...

p Maximum gúnyolódnak rajtad,

p vagy még máshogy is aláznak:

p pitiztetnek, kunsztokat követelnek,

p elhúzzák a mézes madzagot,

p De csak majdnem adnak stb.

p

p

p Nyomóerő

p Az alázat diadala

p Ha szétterülsz és hason kúszol,

p Talán nem szakad be a jég, s nem nyel el a mély,

p De ha „büszkén” két lábbal állsz és toppantasz,

p vagy magasra emelkedve sarokra érkezel/állsz,

p hát akkor csak óriási mázlival halásznak ki...

p

p

p Alázat

p A meghatározását,

p vagy példabeszédes bemutatását,

p esetleg élethelyzetes eljátszását stb.

p még álmából felébresztve is tudja,

p de még nagyon-nagyon ritkán érezte,

p vagy csak azt hitte, hogy most azt érzi...

p

p

p Paternalizmus

p / „liberalizmus”

p Ha nem kötöd be a biztonsági övet,

p azért a tetten érő rendőrök megbüntetnek,

p magad helyett akarnak megvédeni magadtól.

p Ha vesztő-gépen eljátszod, elkártyáztad házad,

p elrulettezed gyerekeid feje felől a tetőt stb.,

p azért nem ér a pozitív törvénytől szankció,

p azért nem fognak felelősségre vonni!?

p

p

p Étekfogó

p Kísérleti alany

p Az öreg székelynek

p megbetegszik a tehene,

p és kihívja az állatorvost.

p az orvos fölírja a receptet,

p amivel az öreg bemegy a városba,

p majd amikor visszaér,

p azt mondja a feleségének: