Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások VI.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



p Babits Mihály

p Miatyánk

p

p (Egy bécsi műintézet által kiadott műlaphoz készült.)

p

p Miatyánk ki vagy a mennyekben,

p harcokban, bűnökben, szennyekben,

p rád tekint árva világod:

p a te neved megszenteltessék,

p a te legszebb neved: Békesség!

p Jöjjön el a te országod.

p Véres a földünk, háboru van,

p kezed sujtását sejtjük, uram,

p s mondjuk, de nyögve, szomoruan,

p add, hogy mondhassuk könnyebben -:

p Legyen meg a te akaratod!

p mint angyalok mondják mennyekben.

p Előtted uram, a hon java,

p s hulljon a lomb, csak éljen a fa:

p de vajjon a legkisebb lombot

p nem őrzi-e atyai gondod?

p nem leng-e az utolsó fürtön is

p áldva miképpen mennyekben,

p azonképpen itt a földön is?

p Megráztál, nem lehet szörnyebben,

p már most ami fánkon megmaradt

p őrizd meg őszig a bús galyat:

p mindennapi kenyerünket add

p meg nekünk ma, és gyermekeinket

p növeld békére: ha bűn, hogy lábunk

p ma vérbe csuszik meg: értük az!

p Bocsásd meg a mi bűneinket,

p miképpen mi is megbocsátunk

p ellenünk vétetteknek: a gaz

p tied, büntetni: mienk csak az,

p hogy védelmezzük a mieinket!

p És ne vigy a kísértetbe minket,

p hogy ártatlanságunk tudatát,

p mint drága páncélos inget

p őrizzük meg bár véresen,

p hogy át ne hasadjon sohasem.

p Jaj, aki ellenünk mozdul:

p megvívunk, készen, bármi csatát,

p de szabadíts meg a gonosztul,

p mert tiéd az ország,

p kezedbe tette le sorsát,

p s te vagy a legnagyobb erősség:

p ki neveden buzdul,

p bármennyit küzd és vérez,

p előbb vagy utóbb övé lesz

p a hatalom és a dicsőség!

p 1914.

p

p

p Bűnök

p és emberek

p Van, aki tagadja

p Van, aki másra keni

p (de a bűne rohasztja/

p lelkiismerete kínpadja)

p Van, aki bevallja – sőt,

p képzelt bűnöket vállal,

p mert imád nyíltan gyónni…

p Van, aki bagatellizálja, hogy

p majd sorsa dramatizálja azt…

p Van, aki a másét is vállalja

p (segítségül/álkeresztényin)

p Van, aki szerint csak a papok

p találták ki a bűnt idomításunkra…

p stb.

p

p

p Nem

p normális

p A mérgelődő

p és bosszankodó:

p aki más vétke miatt

p önmagát bünteti meg,

p mégpedig oly szigorúan,

p napokra is elrontva jókedvét,

p amivel „testi” betegségnek ágyaz meg…

p

p

p Aki

p magát

p kis senkinek tartva

p azt sem hiszi el, hogy

p tényleg megbocsátottak neki,

p mikor egy főméltóságra tüsszentett,

p és újra megismételt bocsánatkérése

p a sértett felet felbőszítő zaklatás lesz,

p ami akár még tragikomikus véget is érhet…

p (Gogol - A csinovnyik halála)

p

p

p Nyújtsd a nyakad

p Vitából elmérgesedve veszekedés lesz,

p majd a veszekedés könnyen verekedéssé fajul,

p aminek akár végzetes kimenetele is lehet...

p Miért nem figyelünk állati tanítómestereinkre

p - no nem az ember által idomított harci kutyákra -

p és mi miért nem nyújtjuk oda nyakunkat?

p (Ma a legtöbb embert "szerettei" ölik meg!)

p

p

p Bocsánatkérés

p "A bocsánatkérés nem arravaló,

p hogy igazságot szolgáltasson

p megbántott félnek, de hogy

p helyreállítsa a szeretet légkörét.

p Ebből a szempontból tehát érdektelen,

p hogy ki kéri a másik bocsánatát,

p a megbántó fél, vagy az, akit megbántottak.

p Tehát a bocsánatkérés

p nem lehet többé presztízskérdés,

p hanem csakis a Jézusi béke eszköze"

p (Simon András)

p

p

p Kárhoztató lélek

p Aki még a bocsánatkérés,

p őszinte megbánás és jóvátétel

p után sem tud úgy tenni, mintha

p mi sem történt volna - örökké hánytorgató

p Örökké, naponta emlékszik és emlékeztet,

p nem ismeri a feledés jótékony homályát…

p Ezzel a másikat, de magát is lekötözi…

p

p

p Ön-

p kárhoztató

p Akinek az teszi

p pokollá az életét,

p hogy már egyedül

p csak ő maga nem tud

p saját magának megbocsátani!

p Pedig ezt már minden érintett,

p sőt: már Isten maga is megtette...

p

p

p Bolha

p -elefánt

p Ha beállnak

p eléd a boltban sorba,

p akkor presztízskérdést

p csinálsz a „jogorvoslatból” …

p Ha bocsánatkérés nélkül

p a lábadra lépnek, akkor

p el van rontva egész napod…

p (ön-betegítve mellre szívod)

p

p

p Önkritikátlan

p Aki a másik bűnét nagyítja,

p a magáét nem látja/kicsinyíti,

p vagy épp a másikra vetíti

p (aki mondja másra,

p az mondja magára…)

p

p

p Aki

p a hízelgőt tartja barátnak,

p aki nem tart elé tükröt,

p és hülyeségekre biztatja,

p sőt téves életpályán tartja,

p de a fájó igazmondót ellenségnek veszi…

p

p

p Bosszús

p A légy után

p kapkodó sas

p Ha egy piaci légy

p „szemtelenkedett” veled,

p akkor napi életprogramod,

p hogy véres bosszút állj rajta,

p és akár kiirtanád az összeset…

p

p

p A

p lényeg

p megragadása

p Ha egy marslakó

p megfigyeli életünket

p és megnéz mondjuk

p egy bocsánatkérést,

p akkor ő mit fog ebből érteni,

p hogyan fogja ő ezt visszaadni?

p Pont ugyanúgy lép be a szobába,

p hasonló távolságra, testtartásban,

p és mechanikusan ismétli a szavakat stb.,

p amik egy új helyzetben lehet,

p hogy csak újabb sértést jelentenek...

p - Hogy a Kovács egy becsületes ember?

p Már bocsánatot kérek!

p

p

p Aki

p nem izgatja magát

p a halmozódó bűnei miatt,

p mert cinikusan azt vallja,

p hogy Isten úgyis megbocsát,

p hiszen neki ez a mestersége…

p Az ún. bűnt amúgy is csak az

p amúgy is gyáva kisemberek

p önmegnyugtatására találták ki,

p akik nem mernek szabadon élni…

p A legrosszabb esetben is ő majd

p öregkorában megtér, addig tombol…

p

p

p Fordított arány

p Gyorsan rászoksz

p minden lehető rosszra,

p (drog, gyógyszer, piálás,

p szerencsejáték stb. stb.)

p majd meg életed végéig

p ön- kínzó elvonókúrákkal

p próbálsz leszokni egyről-másról…

p

p

p Aki

p szerint

p az államvallás

p papjai találták ki,

p és rangsorolják a bűnöket,

p hogy az ún. örök kárhozattal

p ijesztegetve és megfélemlítve

p így tartsák kordában és szolgai

p engedelmességben a rabnépet

p

p

p Aki

p nem fogja fel,

p hogy a Bűn elválasztja Istentől,

p attól, amire ő teremtve lett/van,

p és nem ő tárja fel/nyomoz utána,

p de azt gondolja az ő érdekének,

p hogy elleplezze, tagadja, átfesse.

p vagy maximum álszenteskedjen stb.

p

p

p „Szerecsen-mosdató”

p Ha mindenkit besározol,

p akkor te sem tűnsz ki a mocskoddal?

p Vagy jobb ügyhöz méltó buzgalommal,

p „jó pénzért” bérbeadott lelkiismerettel

p mosnád ártatlanra a nyilvánvaló bűnöst.

p

p

p Látszatfüggő

p Képtelen vagy

p elviselni a látszatokat,

p illetve mindent láttatni akarsz…

p Belehalsz, ha nem mindenki látja a jóságod

p Pláne azt, ha jót teszel, de rossznak láthatják:

p ahogyan ezt Mikszáth „vén gazembere” merte...

p

p

p BABITS MIHÁLY:

p INTELEM VEZEKLÉSRE

p

p Mivel e földön jónak lenni oly nehéz -

p erényeid elhagynak mint az ifjuság,

p de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák

p s ha netán elfáradva az uton leülsz,

p mind köribéd telepszik és arcodba néz

p nyugodtan, mintha mondanák: «Nem menekülsz!» -

p s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz,

p kicsit hátrábbhuzódik, és ha nem figyelsz,

p megint előjön, kezed nyalja, s mintha már

p lelked belső helyein és zugaiban

p kotorna nyelve ragadósan, síkosan,

p és érzed már hogy többé nem kergetheted

p s nem verheted hacsak magadat nem vered -

p verd! verd! ezer bün nyelve lobog benned mint a tűz

p és lelked már nem is egyéb mint ez a tűz:

p te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár

p s viszi és rejti mint legmélyebb lényegét

p s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat,

p mint a bélpoklos poklát mely benne rohad

p és őt is elrohasztja - viszi mint az őrület

p vak égését, ezt a sivár belső tüzet

p amelyben minden bölcs erő és fiatal

p erény ugy illan el, mint tűzben az olaj,

p légbe leng fel és híg egek felé enyész -

p mivel e földön jónak lenni oly nehéz!

p

p

p Aki

p elvből

p semmit

p nem akar élvezni,

p aki egy „aszkéta”,

p akinek bűntudata van,

p és szigorú önvizsgálatot tart,

p ha itt-most éppen nem szenved,

p mert akkor nem nemesedik a lelke…

p (Nem mellékesen a kereső ifjakat

p is elriasztva a „kereszténységtől”)

p

p

p Aki

p egy élveteg,

p vezérelve az élv -

p ő az a hedonista,

p az az „epikureus”

p aki mindent élvezni akar,

p aki vadul hajszol érzéki élveket,

p aki bűnösen hanyagolja elemi kötelmeit,

p ha azok nem illenek életművészkedésébe…

p „Jutalma” a kiégés, a csömör, a koravénség,

p a kínzó életuntság stb.

p

p

p Öröm-

p hajhászat

p Cselekvés,

p midőn valaki minden áron,

p még egészsége rovására is,

p örömélvezeteket keres*.

p Majd törvényszerűen meg-

p csömörlik, viszolyog, undort

p érez pl. a sok édességtől

p és tartósan búskomor lesz

p *(Czuczor-Fogarasi szótár)

p

p

p Ön-kényeztető

p Minden napod lehet az utolsó:

p kényeztesd hát agyon magad!

p halmozd csak az élvezeteket!

p Ne sajnálj magadtól semmi jót -

p élj úgy, ahogy Marci élt Hevesen!?

p Légy legalább egy riasztó példa:

p élvhajhászból megcsömörlött...

p

p

p A

p mazochista

p egy beteges hajlamú személy,

p aki megaláztatásban vagy fájdalom

p elszenvedésében találja meg (nemi) élvezetét.

p Eredetileg erotikus, nemi élvezetet jelentett,

p de a hétköznapi szóhasználat során egyszerűen

p "szeret szenvedni" értelemben használják.

p A mazochista lehet önkínzó, vagy élvezheti azt is,

p ha valaki más kínozza. Néha átvitt értelemben

p azokra használják, akik szó nélkül bármit eltűrnek.

p

p

p Aki

p egy szadista,

p aki pont azt élvezi,

p ha mást szenvedni lát,

p ha neki testi-lelki fájdalmat okozhat

p aki a kegyetlenkedésben, mások kínzásában,

p a gyötrelem szemlélésében nagy élvezetet,

p sőt akár még nemi kielégülést is talál…

p (peches, ha épp egy mazochistára talál…)

p

p

p Babits Mihály

p Psychoanalysis Christiana

p

p Mint a bókos szentek állnak a fülkében

p kívülről a szemnek kifaragva szépen,

p de befelé, hol a falnak fordul hátok,

p csak darabos szikla s durva törés tátog:

p

p ilyen szentek vagyunk mi!

p

p Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,

p hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,

p érdesen, szennyesen s félig születetlen,

p hova nem süt a nap, hova nem fér a szem?

p

p Krisztus urunk, segíts meg!

p

p Hallottunk ájtatós, régi faragókat,

p kik mindent egyforma türelemmel róttak,

p nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem:

p tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.

p

p Bár ilyenek lennénk mi!

p

p Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,

p s hamit temagadból szégyenkezve nézel,

p tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által

p az Isten is nézi, az Isten is látja!

p

p Krisztus urunk, segíts meg!

p

p Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme,

p amikor magad vagy az Itélő kéme?!

p Strucc-mód fur a percek vak fövenye alá

p balga fejünk, - s így ér a félig-kész Halál,

p

p s akkor mivé leszünk mi?

p

p Gyónatlan és vakon, az évek szennyével

p löknek egy szemétre a hibás cseréppel,

p melynek nincs csörgője, s íze mindörökre

p elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe.

p

p Krisztus urunk, segíts meg!

p

p Ki farag valaha bennünket egészre,

p ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,

p ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,

p legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?

p

p Szenvedésre lettünk mi.

p

p Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:

p Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,

p míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya

p beállítson majdan szobros csarnokába.

p

p Krisztus urunk, segíts meg!

p

p

p Rosszkor

p Via activa és

p via contemplativa

p Ideje a láblógatásnak és a „tenger-átúszásnak”

p De pont akkor „szemlélődsz”, amikor dönteni kellene,

p vagy akkor tüsténkedsz, amikor ülepíteni, meditálni kell.

p vagy egyiket sem teszed, csak tessék-lássék üzemelsz…

p

p

p Mód-

p szertelen

p Próba-szerencse!?

p Vak tyúk is talál szemet

p (de ő legalább jó helyen kapirgál)

p De nem lehetne, nem túl nehéz ennél

p sokkal szisztematikusabban is keresni,

p mert így magad minimalizálod a találati esélyt,

p annyira, mintha szénakazalban keresnél egy tűt…

p

p

p Mértéktelen

p Arányérzéketlen,

p ami akár az életébe is kerülhet:

p ami kicsiben az orvossága lenne,

p pont ugyanaz nagyban mérge lesz.

p Kupica pálinka segítene, sok megöli.

p Ahogy a kis tűz melegít, a nagy: vész…

p

p

p Csodálkozó

p Se-se, vagy is-is

p Semmin ne csodálkozz!?

p Csodálkozz rá (sok)mindenre!?

p Pl. úgy nézzél magadra mindig,

p ahogy csodára nézni illik… és mintha

p most, ma látnád a feleséged is először!?

p De te meg csak azon csodálkozol, hogy

p a tűz újból és újból megégeti kezed?

p

p

p Kíváncsiság

p Addig nem voltál

p reménytelen eset,

p amíg bátran bármit

p bárkitől meg mertél kérdezni,

p és nem rettegtél: megütköznek,

p vagy még rosszabb: kinevetnek…

p De ha egyszer „megszégyenültél”,

p akkor már magadba fojtod kérdéseidet…

p

p

p Határ-idők

p Időablak nyílás-zárás

p Addig üsd a vasat, amíg meleg

p Addig formáld gyereked, míg képlékeny

p De te csak szó szerint ütötted a gyereked,

p aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…

p

p

p Szükség-

p állapotos

p Aki szinte örökre berendezkedik

p a szükséglakásba/megoldásokra –

p a buherált szerelésre: ezért lóg ki

p mindenhonnan csupasz villanyvezeték…

p Mint aki mindig a tűzoltásra rendezkedik be…

p

p

p Pató Pál úr

p Mindenre ráér,

p addig nem is dönt,

p amíg magától nem dőlt

p össze a lakóháza – de akkor

p meg már túl késő kármentő…

p Nincs nála preventív értékőrzés

p és javítás, p csakis max. tűzoltás,

p az örökös, jórészt hiábavaló kármentés…

p

p

p Színlelő

p Színház a világ!?

p Csak majd a halálos ágyadon vallod be:

p amit élvezhettél volna attól szenvedtél…,

p hogy soha ne rontsd el a kedvesed kedvét:

p inkább mindvégig boldog szeretőt játszol, színlelsz…

p

p

p Szerep

p Vagy nem fogadod el

p a Sors/Isten osztotta szereped,

p vagy teljesen azonosulsz vele,

p nem tartasz kellő távolságot,

p humoros, mosolygó distanciát… 

p

p Borúlátó

p A fekete szem-

p üveges ős-pesszimista

p Most ugyan még süt a Nap,

p de ő így ezt is sötéten látja,

p ám ez nem tarthat örökké:

p egyszer majd úgyis biztos

p be fog borulni…

p

p

p Hiba

p A hiba az ön készülékében van...

p Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,

p akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.

p Ha sötét az üvege, akkor mindent sötétnek látsz.

p A pesszimista magára operált fekete szemüvege…

p

p

p Aki

p olyan

p pesszimista

p álbölcsességeket

p keres és talál magának,

p amivel „igazolhatja”, hogy

p a teremtés eleve elhibázott,

p vagy az ember végleg elrontotta,

p és az egy-én boldogságkeresése

p szánalmas-nevetséges hiú erőlködés…

p

p

p Hiszékeny

p Istenben nem hiszel,

p jótéteményeit/kegyelmét,

p a teremtés csodáit nem látod,

p de az általa neked szánt üdvözítő utat se,

p de annak a vadidegen embernek viszont igen,

p aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed…

p

p

p Utóhatás

p túlzó fokon

p Aki egyszer hajótörött volt,

p az a csendes óceán látványától is retteg…

p Amikor először megtapasztaltad, hogy a kés kétélű,

p és nemcsak a kenyeret, de az ujjadat is el/le lehet vágni,

p azóta nem is mersz a kezedbe kést fogni - kenyértörés…

p

p

p First thing first

p Nem tudod eldönteni,

p mivel kéne elkezdeni,

p Előbb a cipőt a lábadra

p vagy a sapkát vedd fejedre -

p Így ott ülsz és maradsz estig

p a hálóingedben az ágy szélén…

p

p

p Imposztor

p Aki nem azon ügyködik,

p hogy a maga és a köz javára

p az adottságaiból kihozza a maximumot,

p de eleve nagyon kevésre tartja önmagát,

p és így imponálási, bizonyítási kényszerből

p fölöslegesen és károsan, önveszélyesen

p semmilyen magasztos célt nem szolgáló

p rekordokat döntene, csúcsokat mászna…

p

p

p Önkevesellő

p Magadat semmire sem becsülöd,

p sőt: a teremtés selejtjének tartod,

p aki szellemi fogyatékos/kiskorú marad,

p és ezért mindig másoknak fogad szót,

p akik jobban tudják, hogy mi jó neki…

p

p

p Önhitt

p Taníthatatlan

p és nevelhetetlen

p Magad mindenkinél különbnek gondolod,

p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb…

p

p

p Önimádó

p Belenézel a nyugodt víztükörbe,

p ott meglátod a saját arcod képmását,

p amibe menten beleszeretsz, belebódulsz,

p és egyesülni akarván vele a vízbe veszel…

p

p

p Echó

p Csak magadat hallod vissza,

p mert mindenkit elüldöztél magadtól,

p vagy már senki nem mer megszólalni,

p vagy már csak a te nézeteidet szajkózza -

p s te a visszhangot párbeszédnek veszed…

p

p

p Nárcisztikus

p Az illető saját személyiségét

p mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja,

p ami a dominancia és a kritikátlan igyekezet

p (ambíció, becsvágy) révén valósul meg.

p Kívülről nézve úgy látszik, hogy ő

p nagyra tartja magát, holott gyakrabban

p éppen az ellenkezője, az alacsony önbecsülés az igaz.

p Számára az embertársakkal való összehasonlítás során

p születik meg az én értéke, ezért neki nem elég, ha ő jó,

p vagy nagyon jó, neki a legjobbnak kell lennie.

p

p

p Ámítható

p Messziről jött ember,

p azt mond, amit csak akar -

p de egy kis-nagy családban,

p egy kis, helyi gyülekezetben

p mindenki könnyen ellenőrizheti,

p hogy ha te most vizet prédikálsz

p akkor bort iszol, vagy nem iszol?

p

p

p Manipulálva

p Ha valaki(k) eléri(k),

p mert úgy be/átprogramoznak,

p hogy azt akard, amit ő(k) akar(nak) –

p és közben azt hidd, hogy ezt te magad akartad…

p De ez a valami nem a te érdeked szolgálja – sőt…

p Te fogod buzgón, szakszerűen magad alatt vágni a fát….

p

p

p Fenn az ernyő,

p de nincsen kas

p Te olyannyira nem

p akarod magad sajnáltatni,

p inkább erőn felüli lakomát rendezel…

p hadd higgyék, te nem koldus, de királyfia vagy…

p (egy hét dínom-dánom, sok év szánom-bánom)

p Vagy attól hiszi, hogy ő is egy Valaki lesz akkor,

p ha megveszi azt az autót, amit az ő takarójánál

p jóval tovább nyújtózkodva ér el –

p egy fél életen át belegebed,

p hogy törlessze az uzsorát...

p

p

p Fenn

p az ernyő,

p nincsen kas.

p Rangtartás vagyon nélkül.

p Olyanokra mondják, akik

p hiába való cifraságokra költenek,

p de a legszükségesebbet nélkülözik.

p Pl. luxusautóval jár, lakomát rendez, flancol,

p de a mindennapokban elemi gondjai vannak…

p (már csak a fenntartási/hitelköltség miatt is)

p

p

p Rész és egész

p A rád bízott kicsinység…

p A szög miatt a patkó elveszett

p A patkó miatt a ló elveszett

p A ló miatt a lovas elveszett

p A lovas miatt a csata elveszett

p A csata miatt az ország elveszett

p Hát verd be jól a patkószeget!

p

p

p Ne mondj le semmiről

p Ne mondj te semmiről. Minden lemondás

p egy kis halál. Ne mondj le semmiről.

p Minden halál gyilkosság (lélekontás):

p meghalni bűn, ne mondj le semmiről.

p Isten művét rongálja bármi rontás.

p meghalni bűn, ne mondj le semmiről:

p minden vágyad az Isten szava benned

p mutatva, hogy merre rendelte menned.

p Babits Mihály: Szimbólumok (stanzák)

p

p

p Aki

p szinte

p már csak

p egy élő halott,

p annyi mindenről

p mondott már le végleg:

p nem gyakorolja hivatását,

p nem szerelmes/házas/családos,

p nem barátkozik, ismerkedik, utazik,

p már nem énekel, nem táncol és mulat,

p nem játszik, nem mókázik s tréfálkozik,

p nem játszik hangszeren, nem ír naplót,

p nem jár társaságba, nem hív vendéget,

p nem vág bele szellemi kalandokba stb.

p

p

p Aki

p tényleg

p semmiről

p nem mond le végleg:

p egyszerre akar balett-táncos

p és női súlyemelő, bokszoló is lenni –

p így biztos, hogy egyik sem lesz belőle,

p illetve csak amatőr-dilettáns szinten…

p

p

p Aki

p csalódott,

p ha rádöbben, hogy

p nem lehet bármi/minden belőle,

p férfi/nő, artista/zongoraművész stb.,

p és így magát tétlenségre kárhoztatva

p még a kapott egy/több talentumát is

p elvesztegetve semmi/senki lesz…

p

p

p Aki,

p nem úgy,

p mint a nyuszi,

p büszke, vagy hitetlen,

p és nem is kéri meg a medvét:

p ugyan, törölje már őt a halállistájáról,

p így már ma nem eszik többet: őt eszik…

p

p

p Ön-stigmatizáló

p Úgy akarsz nagyobb,

p teljes szólásszabadsághoz jutni,

p hogy önként magadra veszed

p a bolond bélyegét, stigmáját -

p félcédulás szabad szájúként

p arra már nem gondolsz, hogy

p milyen nagy ennek az ára:

p nem veszik komolyan szavaidat!

p

p

p Futóbolond

p „Magadban beszélsz” már régóta,

p még/már csak hangosan tudsz gondolkodni...

p Vagy amit nem mondhatsz el senkinek,

p azt így mondod el mindenkinek/senkinek…

p De mostanában ez már nem is oly feltűnő,

p hisz a járókelők azt hihetik: mobil telefonálsz…

p Talán már azért sem sokan szólnak rád/meg,

p ha a szembejövő lányok fenekét csapkodod...

p Inkább nem avatkoznak be, még bajuk lehet,

p közönyüket védik: majd a lány megvédi magát...

p

p

p Félszívvel

p mész templomba

p és/vagy színházba,

p és csodálkozol, hogy

p nem történik veled semmi,

p semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,

p semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás,

p purgatórium és mennybeszállás...

p

p

p Rút kiskacsa

p folyton gyilkol a gúny és csőr,

p és te is torszülöttnek látod magad,

p pedig te gyönyörű hattyúnak születtél,

p „csak” éppen eltévesztetted a helyedet,

p és ezért téves az összehasonlítási alapod…

p

p

p Csiki-csuki játék

p Ami így, szó szerint

p a malomjátékból ismeretes:

p hol ide, hol oda ugorva

p lesz malmod, s levehetsz

p egy bábut az enyéimből...

p Ha éppen úgy akarom,

p akkor még gyerek vagyok,

p ha akarom, akkor már felnőtt!?

p Mikor épp melyik előnyösebb,

p itt és most melyikkel jár több jog,

p és kevesebb kötelesség, teher stb.…!

p Így nem leszel soha szabad felnőtt lény…

p

p

p Ön-hajcsár

p A rabszolga kijátszhatja urát,

p elszabotálhatja a túlmunkát, vagy

p vigyázhat rá, hogy lázas semmittevése

p valahogy munkává ne fajuljon stb. stb.

p De az önkizsákmányolásnak nincs korlátja…

p Pont ebbe a kísértésbe hoz a „fejlődés”,

p a modern kapitalizmus/szocializmus…

p

p

p Önbecsapás

p Ha mások tréfából-komolyan

p becsapnak, ugratnak, átvernek,

p hazudnak, ámítanak, szédítenek,

p az jóval hamarabb kiderül, mint

p ha magadat kábítod-ámítod el:

p ez akár életfogytiglan is tarthat,

p ha nem okulsz magad-más kárából,

p ha nincs egy fájó igazat mondó barát,

p ha nem ismersz magadra a „mesékben”

p

p

p Pont

p itt és most

p nem vagy boldog,

p de régebben az voltál,

p és majd később az leszel...

p Majd, ha elvégzed az iskoláidat,

p majd, ha lesz állásod és lakásod,

p majd, ha megtalálod igazi társad,

p majd, ha megbukik ez a kormány,

p majd, ha megnyered a lottó ötöst...

p Az önáltatásban az ember verhetetlen,

p és nem egyszer holtáig sem ocsúdik fel…

p

p

p Kipróbálatlan

p Ha csak egy napra

p helyet cserélhettél volna,

p s megtapasztalhattad volna

p a királyfi lét nem is egy keservét,

p akkor holtig boldogan élvezhetted volna koldusléted,

p és nem keseregtél volna azon, hogy miért ide születtél…

p (de ugyanezt megtehetted volna könnyen olyan formán is,

p hogy kellő empátiával és fantáziával könyvet olvasol erről)

p

p

p Protezsált

p Sokáig áltatod magad,

p pedig csak a protekció

p segített fel erre a helyre -

p de csak addig, amíg egyszer

p fel nem gördül a függöny és te

p ott állsz az ezerfejű cézár előtt…

p Kudarc, bukás, felsülés, fiaskó a vég.

p

p

p Sánta kutya

p A hamar utolért hazug.

p Aki más tollaival ékeskedik,

p mintha ő ölte volna meg a hétfejű sárkányt

p (rövid áldicsőség után élethosszan a szégyenpadon)

p

p

p Majd-nem

p Majdnem lett gyerekem

p Majdnem elértem a vonatot

p Majdnem feltettem a pontot az i-re

p Majdnem megfejtettem a titkosírást, a rejtvényt

p Majdnem lett igazi élettársam/komoly hivatásom…

p Majdnem, de végül önhibából mégsem – vagyis: nem…

p

p

p Halálfóbia

p A haláltól rettegsz,

p vagy a haldokolástól,

p a kínhaláltól, hirtelen haláltól stb.

p Vagy attól, hogy akkor rádöbbensz:

p még nem éltél, ill. más életét élted,

p talentumod elásva/rosszra használva,

p az ingyen kapott, legjobb dolgokról

p végleg lemondva, gépiesen, vegetálva…

p Öncsalásban, világ/önámításban…

p Életed folytonos haldoklás volt…

p

p

p A

p halálfélelem

p pont megrövidíti az életedet,

p mert daganatos vészjelzést kapsz:

p agyad, majd tested/tüdőd úgy reagál,

p hogy elkezdi szaporítani a sejteket,

p amivel te protokoll orvoshoz mész,

p aki diagnózis-sokkol, még rád ijeszt,

p és rátesz a sugár-kemo futószalagra…

p

p

p Tudni való

p Baj, ha valami szükségeset nem tudsz

p Baj, ha valami fölöslegeset – amúgy jól – tudsz

p (elveszi raktáradban a tár-helyet a fontos elől)

p De még nagyobb baj, ha valami létfontost rosszul tudsz

p és ráadásul ezt még jól is csinálod, hajtod végre stb. …!

p Pláne, ha te egy amúgy jól képzett, lelkiismeretes stb.

p orvos vagy, aki a be is tartja a mai protokoll előírásait…

p

p

p Rossz halál

p Abszolút „eutanázia” tilalom

p A kínszenvedések meghosszabbítása

p Az emberi méltóság alatt vegetáltatás

p Otthon szépen meghalni sem hagynak…

p Elbúcsúzni, eszméletben végrendelkezni…

p Lélegeztető géppel kómában tartott ember

p Nincs kegyelemdöfés – orvosi kísérletezgetés...

p (és akit kapacitás, pénzhiány miatt halni hagynak?

p Ill. az egészséges magzatokat viszont szabad ölni…)

p

p

p Magatehetetlen

p Mindenben másra szoruló

p Önállóan se enni, se vécézni nem tud

p Aki öregkorára olyan lesz, mint a csecsemő

p Ha Robinzon lenne, már nem élne (Péntek…)

p Már az „megölné”, ha magára hagynák,

p de ha szellemileg ép, érdemes még élnie…

p Még tanulságos család-történeteket mesélhet,

p még bölcs tanácsokat adhat az utódok épülésére…

p

p

p Humanista segítő…

p A partra vetett halakat cirógatják,

p ezért hálát vagy hálapénzt várnak-követelnek,

p vigasz-szavanként ketyeg, sőt pörög a „taxióra”,

p csak valahogy az az egy nem jut senkinek az eszébe,

p hogy a szerencsétlent visszategye a vízbe lubickolni

p Vagy azért sem, mert így kevesebb fizető paciens lenne

p Vagy mert ő sem akar visszakerülni a kihívásos életbe…

p

p

p Gyámolítók

p Rengeteg az önkéntes segítő,

p aki átvisz az úton, ha belepusztulsz is,

p aki Mekk mesterként szétszereli a lakásod,

p aki fogadatlan prókátorként rosszul védi ügyed,

p aki kényszer- „gyógykezel”, mert gyereknek néz,

p s ha netán tiltakozol, akkor gondnokság alá vesznek…

p

p

p Titkos

p jó-szolgálatok

p Saját drágalátos édesanyád

p felbontja a leveleidet, kifaggatja barátaidat,

p lehallgatja telefonjaidat, olvasgatja titkos naplód,

p magándetektívet fogad, és ellenőriz távolétedben is!

p Persze csakis teérted, csakis a te érdekedben,

p mert te még olyan éretlen gyerek vagy…

p

p

p Prókátor

p Fogadatlan, hívatlan

p prókátornak ajtó mögött a helye:

p aki kéretlenül avatkozik bele olyan dologba,

p amihez nincs köze: durva visszautasításra számíthat.

p

p

p Paternalizmus

p A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt

p azonnal megbírságol a rend éber rendőre,

p de abban már senki nem gátolhat meg,

p hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,

p s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd...

p

p

p Megpuhítás

p Nem sanyargatják

p a meghódított, leigázott népet,

p mert így esetleg növelnék ellenálló-képességét.

p Inkább kényeztetik, kielégítik minden kívánságát,

p s így puhánnyá, anyámasszony katonákká válnak

p

p

p Buridán

p szamara

p Éhen halni két

p egyforma szénaköteg között,

p mert sehogy nem tud választani,

p pedig egyik sem jobb, mint a másik,

p de fél, aggódik, hogy hátha mégis…

p Így maradhat vénlány, agglegény…

p (És ha mégis az egyiket választja,

p akkor meg holtig gyötri a gondolat:

p biztos a másik lett volna az ízesebb…?

p Örök bánata lesz: miért nem inkább