Eugéniusz:
Boldog-boldogtalan ember:
életminőség-vizsgálódások XI.
az édes-ékes anyanyelvünkön
Szellemi segítség lélekbátraknak
Bölcs/balga szellemű lélek/élet
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten gyermeke vagy sátánfajzat
Régi-új aranykor/vaskori földi pokol
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
p Petőfi Sándor
p A MAGYAR NEMZET
p
p Járjatok be minden földet,
p Melyet isten megteremtett,
p S nem akadtok bizonyára
p A magyar nemzet párjára.
p Vajon mit kell véle tenni:
p Szánni kell-e vagy megvetni? -
p Ha a föld isten kalapja,
p Hazánk a bokréta rajta!
p Oly szép ország, oly virító,
p Szemet-lelket andalító,
p És oly gazdag!... aranysárgán
p Ringatózik rónaságán
p A kalászok óceánja;
p S hegyeiben mennyi bánya!
p És ezekben annyi kincs van,
p Mennyit nem látsz álmaidban.
p S ilyen áldások dacára
p Ez a nemzet mégis árva,
p Mégis rongyos, mégis éhes,
p Közel áll az elveszéshez.
p S szellemének országában
p Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
p S mindezek maradnak ott lenn.
p Vagy ha épen a véletlen
p Föl találja hozni őket,
p Porban, sárban érnek véget,
p Vagy az inség zivatarja
p Őket messze elsodorja,
p Messze tőlünk a világba,
p Idegen nép kincstárába,
p És ha ott ragyogni látjuk,
p Szánk-szemünket rájok tátjuk,
p S ál dicsőséggel lakunk jól,
p Hogy ez innen van honunkból.
p Ez hát nemes büszkeségünk,
p Melyről annyiszor mesélünk?
p Azzal dicsekedni váltig,
p Ami szégyenünkre válik!...
p Csak a magyar büszkeséget,
p Csak ezt ne emlegessétek!
p Ezer éve, hogy e nemzet
p Itt magának hazát szerzett,
p És ha jőne most halála,
p A jövendő mit találna,
p Mi neki arról beszélne,
p Hogy itt hajdan magyar éle?
p S a világtörténet könyve?
p Ott sem lennénk följegyezve!
p És ha lennénk, jaj minékünk,
p Ezt olvasnák csak felőlünk:
p "Élt egy nép a Tisza táján,
p Századokig, lomhán, gyáván." -
p Oh hazám, mikor fogsz ismét
p Tenni egy sugárt, egy kis fényt
p Megrozsdásodott nevedre?
p Mikor ébredsz önérzetre?
p
p Pest, 1846. december
p
p
p Arisztotelész
p és Nagy Sándor
p Arisztotelész egy tömérdek kidöntött fát mutata
p az alexandriai kertben Nagy Sándornak:
p - Nézd, eme vastag élő gyökerek
p tartották a földben a fát vész, szél és zivatar ellen;
p ezen apró gyökérszálacskák életet adtak neki,
p melyet a levelek a levegőből szítt nedvekkel segéltek;
p a kedvező időjárás virágot,
p majd gyümölcsöt aggatott reá:
p s ím - most egy fejsze a százados fát ledönté.
p - S ki meré ezt tenni? –
p kérdi összevont szemöldökkel a hódoltató.
p - Én akarék egy tükröt tenni elődbe, király.
p Nézd, a vastag gyökerek
p a fejedelem s ország nagyjai,
p a gyökérszálacskák a földmíves,
p levelek a kereskedés és kézi mesterségek,
p kedvező időjárás a bölcs kormány,
p a virág szelíd békesség,
p a gyümölcs a lakosok boldogsága.
p Sejted-e, mi a döntő fejsze?
p a gyászos háború ez, király,
p melyet te, csak kényből pusztítva, hordozol,
p s hány szép fa gyökerére vetél már?
p Most a szkítákra indulsz.
p Maradj, kérlek, itt városodban,
p s magad meggyőzésével mutasd meg, hogy
p több, mint nyert csaták teszen naggyá.
p - Érdekeltetve hökkent meg,
p de mégis tovább mene a hiú, a hajthatatlan.
p Fáy András
p
p
p Ország-
p vezetők/vesztők
p "Négyféle vezetőember
p lehet egy ország élén:
p Prokrusztész, Napóleon,
p Samu bácsi és Szolón.
p Prokrusztész
p egy elgondolás híve,
p melybe nemzetét belekényszeríteni akarja,
p ha törik, ha szakad.
p Napóleon
p szenvedélyes játékos és akár nyer,
p akár veszít, mindenképpen tékozol.
p Samu bácsi
p úgy ül az uralkodói teremben,
p mint egy fűszerboltban,
p dekákkal és garasokkal ravaszkodik.
p Szolón
p az isteni ihletre figyel,
p minden tette az örök mértékből ered
p és országa virul."
p (Weöres Sándor)
p
p
p Kétvállon – tus
p A zsarnokság akkor győzött le véglegesen,
p amikor eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe,
p amikor már érte születsz-nevelődsz, csak neki tapsolsz,
p amikor belopózik a nászágyadba és szerelmi ölelésedbe,
p és majdan ott áll sírodnál: megmondja, hogy ki voltál…
p
p
p Kegyelemkenyéren
p Talpnyaló udvari bolond lettél,
p aki örül, ha vetnek neki egy kis koncot,
p s ha még van humorod, az is „királypárti”…
p az elsők közt kiáltod szépnek a király új ruháját...
p
p
p Palimadár
p Annyira szeretnél egy „jobb körhöz” tartozni,
p hogy önként jelentkezel piszkos-veszélyes munkára,
p majd megdöbbenve tapasztalod, hogy ha elküldenek:
p a mór megtette kötelességét, a mór már mehet…
p
p
p Birkatürelem
p vagy lelki hadüzenet?
p A hallgatásod beleegyezésnek tűnhet,
p oly sokáig nem teszel szóvá semmilyen sérelmet.
p Kokárdával akár még szántani is lehet a hátadon…
p Majd, amikor nálad betelik a pohár, kiborítod a bilit,
p és megnyitod a tartós-álló (hideg)háborús frontokat,
p és akár bamba balekként „forradalmat csinálni” …
p
p
p Ál szabadszólás
p Úgy akarsz teljes szólásszabadsághoz jutni,
p hogy magadra veszed a bolond bélyegét, stigmáját –
p így szókimondásod nem sújtja negatív szankció,
p de arra már nem gondolsz, mi ennek az ára:
p senki nem veszi komolyan a szavaidat!
p
p
p Tévhitű
p Van-e nagyobb rabság annál,
p mint mikor azt hiszed, hogy szabad vagy?
p Pedig a kezeden bilincs, szájadon lakat, a zsebed üres
p A szellemi divatdiktátorok kreatúrája, bazári majma vagy.
p (és ráadásul a demagógok bőven termő bamba diófája is…)
p
p
p Ahol zsarnokság van...
p Nem a pártok képviselnek minket,
p az ő csatájuk inkább pankráció -
p hanem inkább mi képviseljük őket
p családi és baráti stb. köreinkben!?
p A veszélyes puha-kemény diktatúrák
p épp a családi-baráti köröket verik szét,
p vagy aknázzák alá pl. a beszervezésekkel.
p
p
p Egy régi tanács
p "Az államháztartást
p ki kell egyensúlyozni.
p A kincstárat fel kell tölteni.
p Mérsékelni kell a közterheket.
p Az arrogáns közalkalmazottakat meg kell fékezni.
p Meg kell szüntetni a külföld segélyezését,
p mert így a csőd szélére kerül az állam.
p Az embereknek újra meg kell tanulniuk dolgozni
p és ne azt várják, hogy az állam tartsa el őket!"
p Cicero, Kr.e. 55-ben.
p
p
p Álruhás király
p Aki azért járja így országát,
p hogy közvetlenül megtapasztalja,
p - akár a saját bőrén is, mint Mátyás király -
p Miként bánik a néppel pl. a kolozsvári bíró…
p (ezt nem pótolja a besúgó, hangulatjelentő -
p sem a hízelgő tanácsadó, „független szakértő”)
p
p
p Petőfi Sándor
p A magyar politikusokhoz.
p
p Lenézik a szegény költőket
p Ez elbizott, kevély urak,
p Kik a megyék s ország gyülésén
p Fényes szerepet játszanak.
p Pusztulj az utból, jó fiú, ki
p Kopottan ballagsz ott gyalog,
p Mert eltiportat ezen úr, ki
p Hintón melletted elrobog.
p .
p Azért vannak tán olyan nagyra,
p Hogy őket paripák viszik,
p S mig a költő tengődik éhen,
p Az ő szolgájok is hizik?
p Vagy, a mi még szebb, azt gondolják
p Talán, hogy fontosabbak ők
p Az emberiség mérlegén, mint
p E haszontalan verselők?
p .
p Ti, kik ugy fölfuvalkodátok,
p Tudjátok-e, mik vagytok ti?
p Az apró napi események
p Mulandó pásztortüzei.
p Éjenként lát a vándor, a mint
p Föl-föllobogtok magasan,
p S reggel felé a nagy tüzeknek
p Már csak hideg, holt hamva van.
p .
p Hozzátok képest, mikor égtek,
p A költők kicsiny csillagok,
p E messze csillámló szikráknál
p Százszor nagyobbak lángitok;
p De hamvatokat is midőn már
p A szellők régen elvivék,
p A távolságban a kis csillag
p Még akkoron is egyre ég.
p .
p Tanuljátok meg, mi a költő,
p És bánjatok szépen vele,
p Tanuljátok meg, hogy a költő
p Az istenség szent levele,
p Melyet leküld magas kegyében
p Hozzátok, gyarló emberek,
p A melybe örök igazságit
p Saját kezével irta meg.
p .
p S habár más nemzet föl se venné
p A költőket, ti magyarok,
p Költőitek előtt, ti nektek
p Illő, hogy fejet hajtsatok.
p Oh, a magyar költőknek vajmi
p Nagy honfi-érdemök vagyon…
p Szégyen, ha elfelejtettétek!
p Még nincsen túl fél századon.
p .
p Nyelvünk, egyetlen kincsünk, melyet
p Apáink örökségiből
p El nem rabolt még az enyészet,
p Az ellenünk eskütt idő,
p Nyelvünk is veszendőben volt már,
p Hozzája közel volt a vég,
p Az országútra kitaszítva
p Halálos bajban feküvék.
p .
p Kevély urak, e szent betegnek
p Milyen segélyt nyujtottatok?
p Ha hozzá léptetek, azért volt,
p Hogy rajta egyet rugjatok!
p Költők valának ápolói,
p E rongyos, éhes emberek,
p Ők ápolák s menték meg… és ti
p Őket még is lenézitek!
p (Pest.)
p
p
p Jótékonyság
p "A jótékonyság lehetősége,
p amelynek feltétele a gazdagság,
p többnyire annak a bőkezűségnek az eredménye,
p amelyben némely ember
p az igazságtalan kormány részéről részesül,
p ama kormány részéről,
p amely a javak egyenlőtlenségét teremti meg
p és ezzel előidézi a jótékonyság szükségességét.
p De ilyen körülmények közt
p megérdemli-e általában az a segítség,
p amelyben a gazdag részesíti a szegényt,
p a jótékonyság nevet,
p amellyel mint valami érdemmel lehet eldicsekedni?"
p (Tolsztoj - Kant nyomán)
p
p
p Gaz-dag
p "Bűntelen gazdagságnak
p csak olyan emberek között lehetne helye,
p akik nem ismerik a nyomorúságot.
p Ott azonban, hol - mint a mi világunkban –
p minden gazdagra több száz koldus esik,
p nem lehet senki sem bűntelen gazdag."
p John Foster
p
p
p Fent és lent
p Szerencsés dolog,
p ha egy ideig megtapasztalhatod,
p milyen a koldusélet s milyen a királyfiság,
p az egyiktől nem fogsz annyira rettegni,
p a másik után pedig nem fogsz úgy epekedni -
p Koldus bárki önként is lehet, kíváncsiságból stb.
p de a felső tízezer meglehetősen exkluzív klub:
p itt csak a képzelőerő, illetve a film/regény segít,
p hogy ne áltasd magad életfogytiglan:
p akkor én is boldog lennék,
p ha egyszer s mindenkorra
p én is közibük tartozhatnék...
p
p
p Magyarország
p Te sem termettél ám szakácsnak.
p Magyarország, édes hazám!
p A sűlt egy részét nyersen hagynád,
p S elégetnéd más oldalán.
p Míg egyfelől boldog lakóid
p Megfúlnak a bőség miatt:
p Hát másfelől meg éhhalállal
p Megy sírba sok szegény fiad.
p Petőfi Sándor
p Eperjes, 1845. április
p
p
p Teréz anya 8 „parancsolata"
p 1. Amit évek hosszú során felépítettél,
p egy másodperc alatt romba dőlhet.
p Ne törődj vele! Te csak építs.
p 2. Ha valakinek segítesz,
p az emberek haragudni fognak rád.
p Ne törődj vele! Te csak segíts annak,
p akinek szüksége van rá!
p 3. Minden tőled telhetőt tégy meg a világért!
p Ezért rúgást kapsz cserébe.
p Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!
p 4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.
p Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
p 5. A becsületesség, a tisztesség
p és az igazmondás támadhatóvá tesz.
p Ne törődj vele! Te csak légy becsületes,
p tisztességes és őszinte!
p 6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik,
p helytelenül cselekszik és önző.
p Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!
p 7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd,
p hogy hátsó szándék vezet.
p Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
p 8. Ha céljaid vezérelnek,
p hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.
p Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!
p
p
p Mogyorózva
p Ez a világ olyan világ,
p mint a mogyorófa virág…
p Akik a gödör fenekén vannak,
p mert hittek az ördögnek,
p Aki sokat ígért,
p majd nagyon keveset adott
p - az is keserű volt...
p (vagy éppen
p a kevés csali öröm után
p jött a tartós és sok üröm)
p
p
p Apátia
p Érdeklődés, életkedv-hiány
p Akiket már semmi, senki nem érdekel,
p Se más, se maguk - teljesen közönyösek.
p Vagy csak úgy tesznek, mintha azok lennének,
p S így mindig másra hárulna a hálátlan szerep,
p Hogy a letargiából naponta kirángassák őket…!?
p
p
p Felmentések
p Felmentve tornából
p Felmentés a katonai szolgálat alól
p Felmentés a felnőttségből: mamahotel
p Felmentés az élet alól: bolondokháza
p Nem ér a nevem: csak játék az élet...
p Nem ér a nevem, káposzta a fejem...
p
p
p Megmérettetési alkalom
p Amikor itt és most produkálni kell,
p amikor kiállítódik a bizonyítvány rólad.
p Amikor felelsz, vizsgázol, szerepelsz,
p vagy felvételizel iskolába, állásra stb.
p Kinek használ, kinek meg árt
p a drukk, a lámpaláz,
p kiből a legtöbbet hozza ki,
p hogy ilyen komolyan veszi,
p kit meg leblokkol a nagy akarás,
p aminek nyögés/kakilás lesz a vége...
p Ki meg azért teljesít rosszul,
p azért múlja alul önmagát,
p mert egyáltalán nem motivált,
p nem izgatja a feladat teljesítése.
p Ki meg akkor is, mindig is
p teljesítménykényszeres,
p otthon is, ágyban is…
p
p
p Kerülő
p Aki fél a megmérettetéstől,
p mint az ördög a szentelt víztől -
p miközben lelkét nyomasztja, izgatja:
p vajon mit ér az ő tudása, felkészültsége,
p hogy éles helyzetben mire is lenne ő képes…
p
p
p Evickélő
p Mindenből megelégszel a kegyelemkettessel
p csak valahogy átengedjenek az életvizsgákon...
p Csak valahogy megússzad ezt a napot is szárazon...
p Boldog vagy, ha épp nem leszel köznevetség tárgya...
p
p
p Időmérleg
p A Kalahári sivatag bennszülöttei
p Kb. napi két órát fordítanak arra,
p hogy előteremtsék életszükségletüket
p Nekünk ez több mint napi nyolc óra…!?
p És amúgy mennyi az a „szükségletünk”,
p ami felesleges, és sőt: így káros is…
p
p
p Paraméterek
p Életminőség mutatók - dimenziók
p Mennyi időt tölt egy vadászó törzs a létfenntartásra?
p És hogyan dolgoznak, milyen munkát végeznek dalolva?
p Mikor és mennyit betegek, mi a bajuk - meddig élnek?
p Mennyire elégedettek sorsukkal? Milyen a közérzetük?
p Mennyit és hogyan tréfálnak, viccelődnek, nevetnek?
p Mennyit, mit és hogyan játszanak, mily játékosak?
p Mekkora ökológiai lábnyomot hagynak maguk után?
p Milyen a közbiztonság - van e bűnözés és börtön?
p Stb.
p
p
p Önleleplező
p amikor valaki annak örül,
p szinte már büszke is rá:
p amiről egyáltalán nem tehet,
p vagy ami neki könnyű volt:
p például, hogy ő nem cigány,
p nem szegény, nem homokos stb.
p Ha mást így lefelé nyomsz,
p te attól nem kerülsz feljebb,
p csak önelégülten helyben jársz,
p vagyis végül így magad maradsz le…
p
p
p Önhitt
p Taníthatatlan – nevelhetetlen
p Magad mindenkinél különbnek gondolod
p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj
p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,
p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb…
p S teljesen leépül még az eddigi minimális önkritikád is…
p
p
p Imponálni
p Kinek akarsz ezzel tetszeni?
p Miért hal meg a középkorú férfi?
p Hajsza: jobb nő, kocsi, lakás, utazás után…
p Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni
p a mesék és viccek telhetetlen asszonyának!?
p
p
p Diszkrepancia
p Nem egyezés, eltérés
p Egyre tágul a távolság
p - és szakadékká mélyül:
p most mi vagy,
p és mi szeretnél lenni,
p hogy becsüld magad.
p És így annál sűrűbben nyúlsz
p az egyre nagyobb pohár után…
p
p
p Alkoholkúra
p Soha nem másnapos,
p mert mindig aznapos: részeg…
p Na ő biztos nem a mennyiségre megy,
p Nem sok esélyt ad magának a hosszú életre…
p (addig is vagy az alkohol ára, vagy a minősége
p teszi tönkre őt is és hozzátartozói életét is…)
p
p
p Az absztinens
p Aki soha nem iszik egy kortyot se
p Aki nem is tud ellazulni, felengedni a kocsmában
p Aki attól fél, hogy elszólja magát, ha spicces lesz
p Aki attól fél, hogy nem fog tudni mértéket tartani
p (és ő mégse magáról beszél, hanem neked papol)
p
p
p Részegesek
p Annyira leiszod magad,
p hogy teljesen kivetkőzöl magadból,
p az árokba esel, elalszol, onnan szednek össze,
p eliszod a fizetésed, ellopják a holmidat,
p lehányod magad, taknyod nyálad összefolyik -
p szégyenkezve, magadtól undorodva
p szinte lopva mész/visznek haza,
p és nem mersz nőd/gyerekeid szeme elé kerülni...
p Vagy épp a szemrehányó tekintetük miatt
p ellentámadásba mész át, mindenbe belekötsz
p és gorombáskodsz, veszekedésed tettlegességig fajul,
p ami miatt még tovább nő bűntudatod,
p és zuhan szemedben önértéked
p (amit majd itallal kúrálsz,
p ördögi körben forogva...)
p
p
p Döbbenet
p Nagyon sokáig,
p akár a halálodig
p arra vagy a legbüszkébb,
p hogy életed végégig
p egy helyen dolgoztál,
p kiváló dolgozó,
p a munka hőse,
p élmunkás voltál,
p brigádversenyt nyertél,
p munkafegyelmi ügyed se volt.
p Lelkesen, ön-kizsákmányolva,
p a családod, barátságaid rovására
p hajtottad magad nem semmiért,
p de egy népelnyomó rendszerért -
p s mikor erre ráeszmélsz...
p
p
p Az irigység leküzdéséért...
p Nyúlj le lelkünk mélyére, Uram,
p oda, ahol az irigység lelke lakozik bennünk.
p Mutasd meg, tapints rá, - ha fájdalmas is -,
p mennyi kárt tesz életünkben
p az irigységtől elferdült szem,
p mennyi jó ötletnek és tanácsnak
p vagyunk akadályai és gátjai,
p csak azért, mert nem mi találtuk ki,
p mennyi tett és szolgálat
p nem kapja meg
p méltó elismerését és jutalmát,
p mert nem mi voltunk azok végrehajtói,
p és ha arra nem is érzünk
p elég gonoszságot magunkban,
p hogy megöljük más jóságát,
p de azt már nem mérjük le
p erkölcsiségünk mértékén,
p hogy elhallgatjuk,
p vagy észrevétlenséggel sújtjuk
p ,,versenytársunkat''.
p Bellon Gellért
p
p
p Petőfi Sándor
p A MAGYAROK ISTENE
p
p Félre, kislelkűek, akik mostan is még
p Kételkedni tudtok a jövő felett,
p Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
p Őrzi gondosan a magyar nemzetet!
p .
p Él az a magyarok istene, hazánkat
p Átölelve tartja atyai keze;
p Midőn minket annyi ellenséges század
p Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.
p .
p Az idők, a népek éktelen viharja
p Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
p De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
p S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.
p .
p Nézzetek belé a történet könyvébe,
p Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
p Mint a folyóvízen által a nap képe,
p Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.
p .
p Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
p Ezer évig azért tartott volna meg,
p Hogy most, amidőn már elértük a révet,
p Az utósó habok eltemessenek?
p .
p Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
p Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
p Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
p Ily gunyos játékot gyermekeivel!
p .
p A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
p S büntetéseit már átszenvedte ő;
p De erénye is volt, és jutalmat érte
p Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.
p .
p Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
p És boldogság lészen a te életed...
p Véget ér már a hétköznapi vesződség,
p Várd örömmel a szép derült ünnepet!
p
p Pest, 1848. április
p
p
p Rövidtávú
p Tiltott doppinggal
p ér el ereje feletti teljesítményt,
p majd egyszer s mindenkorra lerokkan -
p viszont utódainak van mit aprítani a levesbe!
p (ha csak az örökölt dopping-stigma szégyene,
p és a magáért/értük önfeláldozó társ látványa
p meg nem rontja örökre a szájuk jó ízét...)
p
p
p Konstruktív versengés
p A sportbeli, szakmai, gazdasági, politikai
p riválisom: ellenfél, de nem az ellenségem,
p nem ellehetetleníteni akar,
p hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra,
p hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból -
p jóllehet adott esetben csak egy első hely van,
p mégis mindketten nyertesek lehetünk:
p végső soron a köz profitál ebből a versengésből
p
p
p Destruktív versengés
p Van persze destruktív rivalizálás is,
p amikor pl. az együttműködés helyett versenyzünk,
p pedig egy csapatban játszunk, egy csónakban evezünk,
p vagy amikor nemtelen eszközökkel nehezítem,
p hogy ellenfelem a legjobb formáját futhassa,
p erőimet saját teljesítményem fokozásától vonom el...
p
p
p Önkirekesztő
p Másokat se „terhel vele”,
p vagy maga előtt is titkolni szeretné,
p vagy éppen hiúsági kérdést csinál belőle:
p az önmagán se segítő nagyon nagyothalló,
p aki úgy tesz, mintha követné a társalgást,
p de ő már nem mer/nem tud hozzászólni,
p nehogy elárulja magát, a „fogyatékosságát”
p
p
p Elcserélt gyerek
p Ő igazából egy királyfi,
p csak egy koldus rabolta el –
p ő ennél előkelőbb, gazdagabb
p családot, miliőt, bánást érdemel,
p aminek minél előbb ki kell derülnie,
p máskülönben életsztrájkot hirdet,
p holtig panaszos melankolikus lesz...
p
p
p Várakozó résen-lét
p "Bizonyos emberek, eszmék, helyzetek,
p melyek életedhez, jellemedhez,
p világi és szellemi sorsodhoz tartoznak,
p állandóan útban vannak feléd.
p Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok.
p Megismerések, igazságok.
p Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel,
p s találkoznotok kell egy napon.
p De te ne kapkodj,
p ne siettesd útjukat és közeledésüket.
p Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt,
p ami fontos és személyesen tiéd.
p Várj, nagy erővel, figyelmesen,
p egész sorsoddal és lényeddel."
p Márai Sándor
p
p
p Boldog
p tudatlanság
p A paradicsomi ártatlanság kora
p Amikor még a szülőben Jóistent látsz
p Amikor még nem szégyelled meztelenséged
p Amikor még nem aggódsz a betevő falatért
p Amikor hiszed: mindenki a javadat akarja
p Amikor még feltétlen bízol a rendőrben
p Amikor még nem tudsz cukros bácsikról
p Amikor még nem hallottál homokosokról
p Amikor még a gólya hozza a gyereket
p Stb. stb.
p
p
p Felvilágosítás
p Milyen jól működött
p az őstehetségű hályogkovács,
p míg el nem magyarázták neki,
p hogy milyen hihetetlenül bonyolult,
p sérülékeny szerv az emberi szem,
p és hogy már egy kis melléfogás is
p milyen irreverzibilis kárt okozhat...
p (volt persze ebben a felvilágosításban
p egy jó nagy adag kenyérféltés stb. is!)
p
p
p Magvető
p Műveljük kertjeinket!
p A földműves és a gyermeket művelő pedagógus
p Jókor, jó magot jó helyre vetni és imádkozni a jó időért
p A megfogant mag csírázik, palánta lesz, amit gondozni kell.
p Amit vetsz, azt aratod is. Sőt! Szelet vetsz és vihart aratsz…
p Az egyik ember vet, de egy másik arat - utódok vagy tolvajok…
p (lásd Jézus példabeszédét a magvetőről)
p
p
p Helyetted
p egyszer-kétszer
p elvégezhetem a munkád,
p kifizethetem az adósságodat
p magamra vállalhatom a vétked,
p a nevedben elmehetek leányt kérni,
p beszállhatok a játékba, a meccsbe,
p megrendelhetem a szolgáltatást stb.stb.
p De ebből a te érdekedben ne legyen rendszer….
p
p
p Mit
p - nem -
p tehetek meg helyetted?
p Megtérni – Istennek kapcsolatba kerülni
p Büntetést elszenvedni - vesztőhelyre menni
p Gyermeket nemzeni - vizsgán felelni - életrajzot írni
p Enni és inni - aludni és álmodni - gyónni és
p Bűnbocsánatért esedezni - elismerést kapni
p Sírni/nevetni - fájdalmat érezni – meggyógyulni
p Hivatásod megtalálni és azt kiképezve gyakorolni
p Fényképészhez, orvoshoz menni - szerelmet vallani
p Boldognak lenni - üdvözülni vagy elkárhozni stb.
p
p
p Halmozódás
p Sok kicsi sokra megy
p - sok lúd disznót győz:
p Ha minden honfitársadtól csak évi 1 forintot kapnál...
p Ha minden nap csak egy oldalt írsz meg a művedből...
p Ha minden törpe rátámad a - szundikáló - Gulliverre...
p Ha mindenki egy párt jelöltjére adja le az egy voksát...
p Ha minden nap csak egy eltűnt ismerősöd hívod fel...
p Stb.
p
p
p Kisnagy
p Nincs olyan kicsi segítség,
p ami ne lehetne életmentő
p Ha a sivatagban egy pohár víz hiányzik,
p Ha a fuldokló egy szalmaszálba kapaszkodna,
p Ha már csak épp egy krajcár híja van a hétnek,
p Ha még pont a kisegér ereje kell a répakihúzáshoz,
p Ha a kisegér tudja kirágni az oroszlánt a hálóból stb.
p
p
p Életfontos tudni
p Miképp sebezhető a test?
p Mi okozhatja egy ember halálát?
p Melyik döntés irreverzibilis?
p Ki a barát és ki az ellenség?
p Mi sebzi meg a másik lelkét?
p Most álmodsz vagy ébren vagy?
p Milyen hamar ér ide az a robogó autó?
p Mi az élelem és mi a méreg?
p Mennyi ebből az orvosság,
p és mekkora a halálos adag?
p Mi visz üdvösségre,
p s mi kárhozatra?
p
p
p Lélekvándorlás
p Ha te hiszel benne,
p akkor legalább
p több empátiával
p bánsz más földi/
p nem emberi élőlényekkel,
p hisz lehet, hogy legközelebb
p éppen te leszel az ő helyében
p (De még az a bizonyos „holt” kő is
p „lélekkel” bír a bölcs népmeséinkben,
p s amit a kvantumfizika igazolni látszik,
p a növényekről/állatokról már nem is beszélve)
p
p
p A tudatlanság fátyla
p Amikor úgy alkotunk
p társadalmi játékszabályokat,
p Hogy egyikünk sem tudja,
p ki hova és mire születik benne.
p Így eleve nem kedvezhetünk
p magunknak, csoportunknak,
p hiszen nem tudhatjuk,
p hogy férfiak vagy nők,
p kisebbség vagy többség,
p szegények vagy gazdagok,
p őshonosak/bevándorlók
p stb. leszünk-e...
p
p
p Petőfi Sándor
p A GYÁVA FAJ, A TÖRPE LELKEK...
p
p A gyáva faj, a törpe lelkek,
p Kik nem szégyenlik magokat
p Sápadni, ha kezemben a lant
p Egy-egy merészebb hangot ad,
p Ha a közelgető viharnak
p Megérint hírmondó szele,
p S dalom, mint elkapott madár, a
p Földről magasba száll vele.
p .
p A vész csak készülőben van még,
p És nem szakít le egyebet,
p Mint ajkamról egy-egy hangos szót,
p A fákról egy-egy levelet;
p Hah, majd ha minden erejével
p Fog dúlni és üvölteni,
p S szivem mélyét forgatja föl s a
p Fát gyökerestül tépi ki!
p .
p Mit mondotok, mit tesztek akkor,
p Ha a világnak sarkai
p Földindulástul, mennydörgéstül
p Tőből meg fognak ingani,
p Ha összevesz, mint négy vadállat,
p És pusztít mind a négy elem,
p S én vérbe mártott lantomat majd
p Véres kezekkel pengetem!
p
p Pest, 1848. május
p
p
p Exhibicionizmusok
p Mindig mindent megmutatni?
p Soha nem színlelni, színészkedni?
p Soha egy álarcot, egy álruhát kipróbálni?
p Soha nem tettetni magad
p butábbnak, tudatlanabbnak?
p Soha nem ironizálni?
p Soha semmit senki elől el nem titkolni?
p Soha nem folyamodni a kegyes csaláshoz?
p Soha nem tapintatosnak lenni,
p de nyersen őszintének?
p
p
p Bocsánatkérés
p "A bocsánatkérés
p Nem arravaló, hogy
p igazságot szolgáltasson a megbántott félnek,
p de hogy helyreállítsa a szeretet légkörét.
p Ebből a szempontból tehát érdektelen,
p hogy ki kéri a másik bocsánatát,
p a megbántó fél, vagy az, akit megbántottak.
p Tehát a bocsánatkérés
p nem lehet többé presztízskérdés,
p hanem csakis a Jézusi béke eszköze"
p Simon András
p
p
p Nyújtsd a nyakad
p Vitából elmérgesedve veszekedés lesz,
p majd a veszekedés könnyen verekedéssé fajul,
p aminek akár végzetes kimenetele is lehet…
p Miért nem figyelünk állati tanítómestereinkre
p - no nem az ember által idomított harci kutyákra -
p s miért nem nyújtjuk oda nyakunkat?
p (Ma a legtöbb embert "szerettei" ölik meg!)
p
p
p Összekoccanás
p Ahogy a kellemes részegség mámorában, bódulatában
p nem csinálsz nagy ügyet abból, ha a lábadra lépnek,
p nem kezdesz vitázni, veszekedni, netán verekedni,
p hacsak eleve nem ezzel a céllal mentél a kocsmába,
p úgy a szerelmi kábultság, megbabonázottság, vakság
p átsegíti a két embert az összeilleszkedés nehézségein,
p hogy mihamarabb elsimuljanak az érdességek
p - ágálva, haragosan nem lehet szeretkezni -
p hogy ne csináljanak a bolhából elefántot...
p Okos enged, szamár szenved…
p
p
p Fedezék
p Az anyukád szoknyája mögé bújsz,
p ha számon-kérnék viselt dolgaidat, csínyeidet,
p vagy karoddal-kardoddal kéne a hazát védeni
p (lógós, szökevény, dezertőr anyámasszony katonája)
p
p
p Örök jó kisfiú
p Te olyan jó gyereke vagy
p szegény jó anyukádnak, hogy
p látva ragaszkodását, kapaszkodását,
p sose, a világ minden kincséért se hagyod el!
p Még a kezed se adod oda soha senki másnak...
p
p
p Múlteltörlő
p Nem érdekel, ki volt, mi volt,
p hogy élt-halt nagyapád/anyád –
p nem tiszteled őseidet, hőseidet,
p a múltad akár végleg eltörlnéd,
p te mindent jobban kitalálsz náluk,
p „tiszta lappal”, nulláról indulnál…
p
p
p Hagyományápoló
p Mindent úgy csinálsz, ahogy elődeid
p Vak megszokásból is követed, másolod őket
p Az elaggott, idejétmúlt, avitt, avatag stb.,
p Mondhatni beteg hagyományt „ápolgatod”
p Életedből múzeumot/elfekvőt csinálsz…
p
p
p Engedékeny
p Csak a lényegből enged,
p minden máshoz körömszakadtáig ragaszkodik
p Őt nem érdekli az áru minősége, ár-érték aránya,
p csak szépen köszönjön az eladó, legyen udvarias,
p előzékenyen szolgálja ki, pontosan adjon vissza,
p érdeklődjön egészségi állapota, unokái stb. felől...
p
p
p Élet-redukció
p Milyen más lenne az életünk,
p Ha egymással csak írásban, mutogatva,
p Egy felnőttként tanult idegen nyelvet törve,
p Vagy csak szinkrontolmáccsal tudnánk „beszélni”?
p Mi minden árnyalat és szín sikkadna el közlendőnkből?
p A társ nem értené a viccünket, idézetünket, célzásunkat?
p Kevés szólást, közmondást, szójátékot stb. használhatnánk...
p És nem erre hasonlít, hajaz sok úgymond vegyes házasság?
p
p
p Tantaluszi kín
p Úgy, oly rafináltan kínoznak,
p hogy a terített asztal mellé ültetnek,
p ahol mindenki jóízűen falatozik,
p s neked semmit sem adnak...
p Maximum gúnyolódnak rajtad,
p vagy még máshogy is aláznak:
p pitiztetnek, kunsztokat követelnek,
p elhúzzák a mézes madzagot,
p De csak majdnem adnak stb.
p
p
p Nyomóerő
p Az alázat diadala
p Ha szétterülsz és hason kúszol,
p Talán nem szakad be a jég, s nem nyel el a mély,
p De ha „büszkén” két lábbal állsz és toppantasz,
p vagy magasra emelkedve sarokra érkezel/állsz,
p hát akkor csak óriási mázlival halásznak ki...
p
p
p Alázat
p A meghatározását,
p vagy példabeszédes bemutatását,
p esetleg élethelyzetes eljátszását stb.
p még álmából felébresztve is tudja,
p de még nagyon-nagyon ritkán érezte,
p vagy csak azt hitte, hogy most azt érzi...
p
p
p Paternalizmus
p / „liberalizmus”
p Ha nem kötöd be a biztonsági övet,
p azért a tetten érő rendőrök megbüntetnek,
p magad helyett akarnak megvédeni magadtól.
p Ha vesztő-gépen eljátszod, elkártyáztad házad,
p elrulettezed gyerekeid feje felől a tetőt stb.,
p azért nem ér a pozitív törvénytől szankció,
p azért nem fognak felelősségre vonni!?
p
p
p Étekfogó
p Kísérleti alany
p Az öreg székelynek
p megbetegszik a tehene,
p és kihívja az állatorvost.
p az orvos fölírja a receptet,
p amivel az öreg bemegy a városba,
p majd amikor visszaér,
p azt mondja a feleségének:
p - Te' asszony!
p kóstold meg a gyógyszert,
p nehogy valami baja legyen a tehénnek!
p
p
p Durva tréfa
p Két székely ül egymás mellett a padon.
p az egyik előveszi a bicskáját
p és belevágja a szomszédja vállába.
p - Ez szándékos volt? - kérdi a sérült
p - Igen - válaszolja a szomszédja
p - Na jó, mert viccnek túl durva lett volna.
p
p
p Ország-rabló
p mintha egy országnak ellopnák az autóját,
p majd tárgyalásokat kezdenek a visszavételről,
p esetleg pici fizetési könnyítésekkel –
p ha elég szépen pitiznek...
p De ha bírósághoz fordul,
p akkor sohasem látja többé...
p
p
p Összeesküvés?
p Egy nagy átverési show
p áldozatának érzed magad,
p amibe mindenki más
p be van, be volt avatva,
p ahol mindenki más
p kizárólag rajtad nevet,
p és várod, hogy szóljanak:
p itt van az a kandi kamera...
p
p
p Valóra válás
p Ábrándország...
p Mindenki az lesz felnőttként,
p amiről kisgyerekként ábrándozott:
p masiniszta, tűzoltó, vadakat terelő juhász,
p vagy híres, hatalmas és/vagy gazdag ember:
p és akkor rájön, ez nem jutalom, de büntetés...
p
p
p „Ezermester”
p Te magad hívod házadba Mekk mestert,
p aki mindent megszerel, megjavít, amit ér,
p tele segíteni akarással mindent elront,
p immár megjavíthatatlanul, miközben
p elpazarolta az anyagot, rabolta időd,
p és elköltötte az előleget...
p
p
p Háztűznézők
p Akinek a háza ég, az kiabál.
p Ha csak a szomszéd háza ég,
p akkor nyugodtan pipázgat
p a vén diófa árnyékában.
p Aki meg netán segíteni akar,
p az még olajat önt a tűzre...!
p Vagy: katasztrófaturista...
p
p
p Állatkínzás
p Szadista gyerek játékszere
p Talpalatnyi helyen „élő” vágóállat
p Napfényt, mezőt nem látó tehenek
p Saját ürülékükben fetrengő disznók
p Állatkirály ketrecben, cirkuszban stb.
p Rab madarak a szűk kalickában
p Sintértelepre zárva, éheztetve
p Gátlástalan, felesleges-káros
p brutális állatkísérletek…
p stb.
p
p
p Állatparadicsom
p A kutyák kapnak először enni,
p és csak ha maradt, akkor az emberek is,
p de csak miután eleget kunyeráltak és pitiztek,
p s még be is mutattak néhány megtapsolt kunsztot...
p Az állatok télen a fűtött szobában, ember a házőrző,
p akit olykor kitesznek az erdőszélre, s lesz kóborló...
p
p
p Balett-pályák
p Mielőtt évtizedes kemény készület előtt
p a balett-táncos rövid ideig a csúcson lehetne,
p irigy riválisai kettétörik lábát és pályafutását.
p Más protekciós túlsúlyos tramplik ott vannak,
p de felgördül a függöny, vége a protekciónak,
p és mázsás, suta balerinát kellene emelgetni...
p
p
p Emberfajták
p Az országban háromféle ember él:
p a korszellem által vezérelt uniformizáltak,
p akik tömeghipnózisban/gépiesen működnek,
p és az öncélú különcködők, a csodabogarak...
p És vannak még öszvér kétéltűek:
p ők nappal így, éjszaka meg úgy...
p
p
p Törpék
p az óriások országában -
p a házak, a bútorok, a járművek,
p a ruhák, az evőeszközök stb. mérete
p enyhén szólva nem rájuk van szabva -
p mintha a pár éves totyogó kisgyerek
p az apja ruhájában, cipőjében járna...
p
p
p Petőfi Sándor
p A KIRÁLYOKHOZ
p
p Azt adok, mit vajmi ritkán kaptok,
p Ti királyok, nyílt őszinte szót,
p Ahogy tetszik, köszönjétek meg, vagy
p Büntessétek a felszólalót;
p Áll még Munkács, áll az akasztófa,
p De szivemben félelem nem áll...
p Bármit mond a szemtelen hizelgés,
p Nincsen többé szeretett király!
p .
p Szeretet... hah, ezt a szép virágot
p Tövestül kitéptétek ti rég,
p S kidobtátok azt az országutra,
p S ott átment rajt a szekérkerék,
p Amely megtört esküvésitekkel
p Megterhelten világszerte jár...
p Bármit mond a szemtelen hizelgés,
p Nincsen többé szeretett király!
p .
p Csak tűrnek már titeket a népek,
p Csak tűrnek, mint szükséges roszat,
p S nem szeretnek... odafönn az égben
p Megszámlálták napjaitokat.
p Majd halljátok a nagy ítéletszót
p Attól, aki mindenkit birál...
p Bármit mond a szemtelen hizelgés,
p Nincsen többé szeretett király!
p .
p Föllázítsam a kerek világot,
p Föllázítsam-e ellenetek,
p Hogy a dühnek Sámson-erejével
p Milliónként nektek essenek?
p Megkondítsam a halálharangot,
p Hogy borzadjatok hangjainál?...
p Bármit mond a szemtelen hizelgés,
p Nincsen többé szeretett király!
p .
p Nem lázítok, mert nincs erre szükség;
p Mért ráznám meg erőszakosan
p Azt a fát, amelynek a gyümölcse
p Már túlérve, rothadásba' van?
p Ha megérik a gyümölcs, fájárul
p Magátul a földre hull alá...
p Bármit mond a szemtelen hizelgés,
p Nincsen többé szeretett király!
p
p Pest, 1848. március 27-30.
p
p
p Fejlődés
p Az emberek mára már
p kalickában laknak, mint a rab madár,
p lótnak, futkosnak mint a mérgezett egér,
p robotolnak, mint az igavonó barmok,
p nyüzsögve güriznek, mint hangya a bolyban,
p tanulnak, mint a tinó: ökör lesz belőlük,
p lopnak, mint a tolvaj szarka: ami fénylik,
p rövid memóriásak, mint az aranyhalak,
p irigyek, mint a kutya a más csontjára
p stb.
p
p
p Ha ló nincs, a szamár is jó
p Az igényszintet mindig lejjebb adják:
p Citrom helyett jó lesz a citrompótló is
p A regény helyett elegendő a megfilmesítése is
p Az utazás helyett kielégítő a tévés úti-film is
p A szerelmet pótolhatja örömlány, selyemfiú is
p A vendéglátás helyett megfelel a telefonálás is
p Feleséged főztje helyett beéred íztelen menzakajával is
p A magadnak épített ház helyett megteszi a bérlakás is
p A hivatásod gyakorlása helyett jöhet pénzes bérmunka is
p Stb.
p
p
p Jelen-
p valótlan
p Az vagy, aki
p a soha nem volt,
p az időtávolság stb. miatt
p megszépített korba vágyódsz,
p vagy pedig „előre nézel”, és
p olyan utópiáról ábrándozol,
p ami nincs kapcsolatban azzal,
p ahogy itt és most élsz -
p ami semmire nem kötelez,
p s így méla passzivitásra
p kárhoztatod magad...
p
p
p Jó-sokk
p Megtudják,
p hisz nem titkolod,
p sőt világgá kürtölöd, hogy
p mi a kedvenc zenéd és ételed,
p s életed attól fogva azzal keserítik,
p hogy mást se hallhatsz, mást se kaphatsz:
p így ebből a jóból tényleg megárt a sok...
p
p
p Legénykedők
p A kocsmában még üt,
p de az első ütés padlóra viszi
p Amikor legény kellene a gátra,
p akkor mindenki, aki „férfi”,
p az anyukája szoknyája mögé bújik,
p Amikor a hazát kellene megvédeni,
p csak anyámasszony katonáit találhatunk,
p vagy dezertőröket, kripliket, felmentetteket...
p
p
p Petőfi Sándor
p DICSŐSÉGES NAGYURAK...
p
p Dicsőséges nagyurak, hát
p Hogy vagytok?
p Viszket-e ugy egy kicsit a
p Nyakatok?
p Uj divatu nyakravaló
p Készül most
p Számotokra... nem cifra, de
p Jó szoros.
p .
p Tudjátok-e, mennyit kértünk
p Titeket,
p Hogy irántunk emberiek
p Legyetek,
p Vegyetek be az emberek
p Sorába...
p Rimánkodott a szegény nép,
p S hiába.
p .
p Állatoknak tartottátok
p A népet;
p Hát ha most mint állat fizet
p Tinéktek?
p Ha megrohan, mint vadállat
p Bennetek,
p S körmét, fogát véretekkel
p Festi meg?
p .
p Ki a síkra a kunyhókból
p Miljomok!
p Kaszát, ásót, vasvillákat
p Fogjatok!
p Az alkalom maga magát
p Kinálja,
p Ütött a nagy bosszuállás
p Órája!
p .
p Ezer évig híztak rajtunk
p Az urak,
p Most rajtok a mi kutyáink
p Hízzanak!
p Vasvillára velök, aztán
p Szemétre,
p Ott egyék a kutyák őket
p Ebédre!...
p .
p Hanem még se!... atyafiak,
p Megálljunk!
p Legyünk jobbak, nemesebbek
p Őnáluk;
p Isten után legszentebb a
p Nép neve:
p Feleljünk meg becsülettel
p Nékie.
p .
p Legyünk nagyok, amint illik
p Mihozzánk,
p Hogy az isten gyönyörködve
p Nézzen ránk,
p S örömében mindenható
p Kezével
p Fejeinkre örök áldást
p Tetézzen.
p .
p Felejtsük az ezer éves
p Kínokat,
p Ha az úr most testvérének
p Befogad;
p Ha elveti kevélységét,
p Címerit,
p S teljes egyenlőségünk el-
p Ismeri.
p .
p Nemes urak, ha akartok
p Jőjetek,
p Itt a kezünk, nyujtsátok ki
p Kezetek.
p Legyünk szemei mindnyájan
p Egy láncnak,
p Szüksége van mindnyájunkr' a
p Hazának.
p .
p Nem érünk rá várakozni,
p Szaporán,
p Ma jókor van, holnap késő
p Lesz talán.
p Ha bennünket még mostan is
p Megvettek,
p Az uristen kegyelmezzen
p Tinektek!
p
p Pest, 1848. március 11. előtt
p
p
p
p Zéró tolarencia
p Nincs türelmi idő,
p elég, ha egy nagyobbat hibázol,
p esetleg a kicsit még fel is nagyítják,
p és máris végleg kizártak a csoportból,
p iskolából, a munkahelyedről stb. stb.
p és rosszabb esetben bezárnak a dutyiba...
p
p
p Barát/ellenség
p (Derült égből villámcsapás:
p avagy knock out mélyütéssel...)
p Akit legjobb barátodnak hittél,
p akit minden titkos tervedbe beavattál,
p aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,
p arról véletlenül, de csak nagy sokára
p kiderül, hogy fizetett spiclid volt,
p és azóta se híre, se hamva:
p nem csak hogy elnyelte a föld,
p de még csak megbánást sem tanúsít...
p
p
p Haramiák
p Bárhol jársz,
p sohasem tudhatod,
p mikor, honnan ki tör rád -
p akár javaidra, okmányaidra,
p akár testi épségedre, életedre,
p vagy szexuális érintetlenségedre...
p (maximális a „közbizonytalanság”)
p
p
p Rémálom
p válik valóra:
p nincs otthonom,
p mert mire hazajövök
p már semmi nincs a helyén,
p ismeretlen emberekbe ütközök,
p akik még meg is ütköznek rajtam
p és hívatlan vendégként bánnak el velem...
p Amitől félsz/rettegsz, pont azt teremted meg…
p
p
p Szelekció
p Az ország vezetőit
p a legjobb pókerjátékosok közül választják,
p akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni,
p akiknek az arcán már oly vastag a bőr,
p hogy meg sem jelenhet rajta a szégyenpír ...
p
p
p A bűnösség vélelme
p Elegendő a puszta gyanú,
p és bármely állampolgár máris
p perbe fogható és meghurcolható,
p ha nem tudja tüstént és
p minden kétséget kizáróan
p bizonyítani az ártatlanságát...
p
p
p Fair play
p Az emberek
p egymással úgy versenyeznek,
p maximálisan egyenlőtlen esélyekkel,
p hogy az egyikük egy vödörből halászik,
p a másik meg egy pecabottal a viharos tengeren...
p
p
p Bekakilók
p Az embereket
p vagy nem nevelik szobatisztaságra,
p vagy szégyellik, ha inkontinensek lesznek:
p (a meglevő, de előttük rejtett okát nem keresik)
p letagadják és inkább nem mennek el otthonról,
p jól bezárkóznak és búnak eresztik fejüket...
p
p
p Megfelelési kényszeres
p Nagyon másra-figyelő emberek élnek itt,
p minden elvárásnak szeretnének megfelelni,
p míg előbb-utóbb úgy nem járnak,
p mint az öreg, a gyerek a teherrel és a szamárral,
p akik mindig újabb, az előzőt ütő megszólásra hallgatva
p már végképp nem tudták, mi is lenne a helyes felállás,
p ki - ne - üljön a szamárra, ki - ne - vigye a terhet:
p bedobták egyetlen állatbarátjukat a mélyvizű folyóba…
p
p
p Pont fordítva
p Az emberek a családtagjaikkal gyanakvóak,
p minden hazaérkezőt átmotoznak és jelszót kérnek,
p de ha elmennek hazulról, lábtörlő alá teszik a kulcsot,
p és vadidegen szeme láttára veszik ki a párnából a pénzt.
p
p
p Ciróka, maróka
p A partra vetett halakat cirógatják,
p ezért hálát/hálapénzt várnak-követelnek,
p vigasz-szavanként ketyeg, sőt pörög a „taxióra”,
p csak valahogy épp az nem jut senkinek az eszébe,
p hogy a szerencsétlent visszategye a vízbe lubickolni
p (ezzel csak a paciens járna jól, de ezt ő sem tudja)
p
p
p Orvosválasztás
p Az ellenség fogorvosához mész kezelésre,
p aki nemcsak - fölöslegesen - alaposan megkínoz,
p a legutolsó fityinget is kiveszi még a bőröd alól is,
p de fogatlan oroszlánná, méregfog nélküli kígyóvá tesz...
p (ráadásul eszébe sincs felvilágosítania paciensét arról,
p milyen lelki zavarok kivetülése a visszajavítható fogromlás,
p mert vagy nem is tud róla, vagy nem akarja elveszíteni őt…)
p
p
p Bajtetézők
p Hiúságuk áldozatai,
p hagyják, hogy a róka
p kiénekelje szájukból a sajtot,
p majd utána nekigyürkőznek
p maguk alatt vágni a fát...
p
p
p A természet koronája
p Az emberek nem hollók,
p ők kivájják egymás szemét is.
p Az emberek nem kutyák,
p hiába nyújtod a nyakadat,
p elharapja a torkodat...
p Szabadságra teremtve:
p amilyen jók lehetnének,
p másokkal és magukkal,
p épp annyira rosszak is…
p
p
p Szem-ész
p Azok vennék ki
p a szemedből a szálkát,
p akik épp nem látnak jól,
p mivel az övékben gerenda van.
p (ráadásul nem is akármivel,
p de akár egy konyhakéssel is)
p
p
p Házirend
p Emancipáciában
p ha a feleségednek bókolsz,
p feljelenthet szexuális zaklatásért,
p ha a gyerek fenekére csapsz, eldádázod,
p feljelenthet könnyű testi sértésért, megalázásért...
p
p
p Piaci kínálat
p A hipermarketben,
p az új templomban bűnbocsánat is kapható,
p minél többet rabol valaki, annál több a pénze,
p annál kisebb teher neki kifizetnie a váltságdíjat,
p és biztosítania a legjobb helyet a mennyországban...
p
p
p Ora et labora
p Mindenki egyben
p imádkozik is és dolgozik is,
p csak épp pont azért imádkozik,
p amiért itt és most ténykedni kéne,
p és azon munkálkodik, güzül stb.,
p ami csak ingyen kegyelemből van.
p
p
p Segítőkészek
p Rengeteg az önkéntes segítő,
p aki átvisz az úton, ha belepusztulsz is,
p aki Mekk mesterként szétszereli a lakásod,
p aki fogadatlan prókátorként rosszul védi ügyed,
p és ha netán csak vonakodsz vagy tiltakozol,
p akkor nyomban gondnokság alá vesznek,
p vagy javító-nevelő intézetbe utalnak...
p
p
p Reviczky Gyula
p Petőfi él
p
p (Arra az álhírre,
p hogy Petőfi a szibériai
p ólombányákban raboskodik. 1877.)
p
p Petőfi él! De nem mint hiszitek,
p Nem mint bágyadt tekintetű öreg.
p A kor arczára nem vésett redőt,
p Fehér hajjal ne képzeljétek őt.
p Fejét fenhordja most is; szeme fényes;
p Oly fiatal még: csak huszonhat éves!
p .
p Petőfi él! De nem volt soha rab.
p Ne higyjétek, nem hord ő lánczokat!
p Kard van kezében, ajkán harczi dal;
p Előre száguld mint a bősz vihar,
p És túlharsogja az ágyúk morajját
p Szent himnusza, egy szó: Világszabadság!
p .
p Petőfi él! Lánglelke fenviraszt.
p Vénség, halál sohasem érik azt.
p Lázas szivével, ifjan, szabadon
p Él és fog élni, édes magyarom.
p Lesz trónok és országok pusztulása; -
p De az ő sírja még se lesz megásva!
p
p x
https://book24.hu/konyv/eletrajz/petofi-101911/
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…
p x
|