Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások X.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



p Petőfi Sándor

p A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI

p

p Ne fogjon senki könnyelműen

p A húrok pengetésihez!

p Nagy munkát vállal az magára,

p Ki most kezébe lantot vesz.

p Ha nem tudsz mást, mint eldalolni

p Saját fájdalmad s örömed:

p Nincs rád szüksége a világnak,

p S azért a szent fát félretedd.

p

p Pusztában bujdosunk, mint hajdan

p Népével Mózes bujdosott,

p S követte, melyet isten külde

p Vezérül, a lángoszlopot.

p Ujabb időkben isten ilyen

p Lángoszlopoknak rendelé

p A költőket, hogy ők vezessék

p A népet Kánaán felé.

p

p Előre hát mind, aki költő,

p A néppel tűzön-vízen át!

p Átok reá, ki elhajítja

p Kezéből a nép zászlaját.

p Átok reá, ki gyávaságból

p Vagy lomhaságból elmarad,

p Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,

p Pihenjen ő árnyék alatt!

p

p Vannak hamis próféták, akik

p Azt hirdetik nagy gonoszan,

p Hogy már megállhatunk, mert itten

p Az ígéretnek földe van.

p Hazugság, szemtelen hazugság,

p Mit milliók cáfolnak meg,

p Kik nap hevében, éhen-szomjan,

p Kétségbeesve tengenek.

p

p Ha majd a bőség kosarából

p Mindenki egyaránt vehet,

p Ha majd a jognak asztalánál

p Mind egyaránt foglal helyet,

p Ha majd a szellem napvilága

p Ragyog minden ház ablakán:

p Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

p Mert itt van már a Kánaán!

p

p És addig? addig nincs megnyugvás,

p Addig folyvást küszködni kell. -

p Talán az élet, munkáinkért,

p Nem fog fizetni semmivel,

p De a halál majd szemeinket

p Szelíd, lágy csókkal zárja be,

p S virágkötéllel, selyempárnán

p Bocsát le a föld mélyibe.

p

p Pest, 1847. január

p

p

p Nyomorultak

p Az igazság pedig ez:

p nyomorultnak kell lennünk,

p és azok is vagyunk.

p Emellett a legkomolyabb bajok főforrása,

p melyek az embert érik,

p az ember maga: homo hominis lupus,

p az ember az embernek farkasa.

p (...)

p De minek mennénk ily messze:

p ötéves korban cérnafonóba.

p vagy másféle gyárba lépni

p s ettől kezdve először 10, majd 12,

p végre 14 óra hosszat egy nap ott ülni,

p s ugyanazt a mechanikus munkát végezni -

p valóban drága ár azért a gyönyörűségért,

p hogy valaki lélegzetet vehet.

p Pedig ez milliók sorsa

p és sok más millióé cseppel sem különb.

p Schopenhauer

p

p

p Egy népből csőcselék

p "A legnagyobb veszély,

p ami egy népet fenyeget,

p nem az, hogy szolgaságba süllyed,

p és hatalmasabb, nagyobb számú,

p erőszakosabb nép számára dolgoznia kell.

p Szolganépek lehetnek nagyok,

p a szegénység, a munka, a megalázás ellenére

p élhetnek magas sorsot.

p A legnagyobb veszély,

p ami egy népet fenyeget,

p hogy primitívvé válik,

p hogy eldobja magától

p a tudatos gondolkozást,

p és a tudatos gondolkozót,

p s ezzel a tudatlanság óceánjába merül.

p Így válik csőcselékké, söpredékké,

p züllik és oszlik fel…

p Hamvas Béla

p

p

p A többség

p sosem képviseli a jogot. 

p Nem, sosem! 

p Ez is csak olyan társadalmi hazugság,

p amely ellen 

p minden szabad,

p gondolkodó embernek küzdenie kell. 

p Kik alkotják egy-egy nép többségét? 

p Az okosak vagy tökfilkók? 

p Egyezzünk meg,

p hogy a tökfilkók többsége 

p világszerte lenyűgöző arányú. 

p De, az ördögbe,

p csak nem helyes, 

p hogy az ostobák ráncigálják az okosokat?! 

p Ibsen

p

p

p Önbüntetés

p Mintha el lenne tiltva a közélettől…

p Négyévenként leadod egyszem voksod,

p (amit a Nagy Számítógép elnyel, s kiköp)

p S vakon kell bíznod érdekeid képviselőjében,

p Mert mandátuma őt tkp. semmire sem kötelezi,

p annál inkább a párt, a frakció katonai fegyelme:

p S így a Vezér szava dönt, akinek a Pénz diktál,

p Így azután olcsó fröccsel moroghatsz nyomorodon

p

p

p Pénz

p Mert nincs a pénznél

p emberek között nagyobb gonosz,

p miatta városok pusztultak el,

p s miatta lettek emberek földönfutók,

p aljas tettekre ez tanít,

p a lelkeket miként ha megcserélné,

p jót gonoszra vált,

p az embernek megmutatja,

p hogy legyen minden lépés

p istentől elrugaszkodott.

p (Antigoné)

p

p

p Lamentálás

p (bizalmas, gyakran tréfás v. gúnyos)

p 1. A lamentál igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás;

p az a tény, hogy vki lamentál; siránkozás, panaszkodás. 

p Az asszonyok lamentálása. 

p  Ne lamentáljatok. –

p Szegezzétek össze hevenyén a koporsómat. (Jókai Mór)

p Édesapámat … az elégítette ki,

p hogy a felesége sem kezdett bele soha lamentálásba,

p az elvesztett múlt sajnálásába. (Móricz Zsigmond)

p 2. Siránkozó, panaszkodó, sopánkodó szavak; panasz. 

p Unom már az ilyen lamentálásokat!

p (A magyar nyelv értelmező szótára)

p

p

p Lamentálás

p A feleség szövege este otthon

p „Hát vedd már

p egyszer tudomásul, hogy éppen olyan

p dolgozó ember vagyok, mint te!

p Csakhogy én reggel ötkor kelek,

p lerohanok kifliért és tejért,

p és keltek mindenkit,

p és felhozom az újságot

p és reggelit adok és uzsonnát csomagolok,

p és kiszellőztetek és beágyazok,

p hogy mire munkába indulok,

p már alig állok a lábamon,

p és ledolgozom a nyolc órát,

p aztán bevásárolok, cipekedek,

p főzök és mosogatok,

p és sose látom a krimi elejét

p de ha megkérdezem,

p hogy melyik volt az áldozat,

p akkor én vagyok a hülye.

p Hát az is vagyok, legalább is ti

p annak néztek engem.”

p Janikovszky Éva

p

p

p Hármas kötél

p Sokkal jobb dolga van

p a kettőnek, mint az egynek.

p Mert ha elesnek is,

p az egyik felemeli társát.

p Jaj, pedig az egyedülvalónak,

p ha elesik, nincsen, aki felemelje.

p Hogyha együtt feküsznek ketten,

p megmelegszenek.

p Az egyedülvaló, pedig

p mi módon melegedhet meg?

p Ha az egyiket megtámadja is valaki,

p ketten ellene állhatnak annak,

p és a hármas kötél nem hamar szakad el.

p Prédikátor 4:9-12

p

p

p Savanyú a szőlő

p Mivel csak azt tekinted,

p hogy neked mire és hogyan

p van a Másikból szükséged,

p - mintha csak egy mobil

p telefont vennél a piacon -,

p s megfordítva már nem...

p Ezért jó eséllyel maradsz társtalan.

p S hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,

p megideologizálod az egyedüllétet,

p túlhangsúlyozod az előnyeit…

p

p

p Halálba táncoltatás

p Az élettársak inkább haláltársak

p Aki saját magad után a legtöbbe

p t javadra,

p az éppen ennyit, vagy többet a károdra tehet

p Egymást felemésztő, kinyuvasztó játszmák sora:

p ezek a háborús évek is minimum duplán számítanak

p pedig éppen a családi béke a hosszú élet egyik nyílt titka…

p A házaspárbajos évek csak hosszúnak fognak tűnni...

p

p

p Mentő

p Élet-dologmentő

p Aki csak magát menti

p Az égő házból, gyerekét,

p élettársát, anyját már nem.

p Vagy aki mindent mentene,

p minden használati tárgyat is,

p és így végül ő maga is odavész…

p

p

p Meskete

p Aki felnőttként

p már nem veszik komolyan a mesét,

p (amik eredendően sem gyereknek szóltak)

p Vagy aki még akkor is szó szerint érti azokat:

p például: életfogytiglan jó/rossz embereket lát…

p

p

p Lefizető

p A fizető „Főúr”

p „Mindenki a vendégem!”

p Így akarsz bevágódni, „barátokat” szerezni

p Ők addig tartanak ki mellette, míg pénze tart…

p Így eredeti önleértékelése csak még nagyobb lesz!

p (ami a legjobb táptalaja az ún. testi betegségeknek…)

p

p

p Spiritus rector

p Ki a nagyobb bűnös?

p Az elkövető, a végrehajtó bérgyilkos?

p Az egy valaki a felheccelt lincselő tömegből,

p vagy az értelmi szerző, a kiagyaló és felbujtó:

p bűnbakképző, ellenségkép-festő, mumust gyártó

p

p

p Petőfi Sándor

p EGY ESTÉM OTTHON

p

p Borozgatánk apámmal;

p Ivott a jó öreg,

p S a kedvemért ez egyszer -

p Az isten áldja meg!

p

p Soká nem voltam otthon,

p Oly rég nem láta már,

p Úgy megvénült azóta -

p Hja, az idő lejár.

p

p Beszéltünk erről, arról,

p Amint nyelvünkre jött;

p Még a szinészetről is

p Sok más egyéb között.

p

p Szemében "mesterségem"

p Most is nagy szálka még;

p Előitéletét az

p Évek nem szünteték.

p

p "No csak hitvány egy élet

p Az a komédia!"

p Fülemnek ily dicsérést

p Kellett hallgatnia.

p

p "Tudom, sokat koplaltál,

p Mutatja is szined.

p Szeretném látni egyszer,

p Mint hánysz bukfenceket."

p

p Én műértő beszédit

p Mosolygva hallgatám;

p De ő makacs fej! föl nem

p Világosíthatám.

p

p Továbbá elszavaltam

p Egy bordalom neki;

p S nagyon, nagyon örültem,

p Hogy megnevetteti.

p

p De ő nem tartja nagyra,

p Hogy költő fia van;

p Előtte minden ilyes

p Dolog haszontalan.

p

p Nem is lehet csodálni!

p Csak húsvágáshoz ért;

p Nem sok hajszála hullt ki

p A tudományokért.

p

p Utóbb, midőn a bornak

p Edénye kiürűlt,

p Én írogatni kezdtem,

p Ő meg nyugonni dűlt.

p

p De ekkor száz kérdéssel

p Állott elő anyám;

p Felelnem kelle - hát az

p Irást abban hagyám.

p

p És vége-hossza nem lett

p Kérdezgetésinek;

p De nekem e kérdések

p Olyan jól estenek.

p

p Mert mindenik tükör volt,

p Ahonnan láthatám:

p Hogy a földön nekem van

p Legszeretőbb anyám!

p

p Dunavecse, 1844. április

p

p

p SZÍNÉSZDAL

p

p Minden müvészetek

p Fején a korona:

p A mi művészetünk,

p Ellen ki mondana?

p Mi szép, mi szép, mi szép

p A mi föladatunk!

p Legyünk büszkék reá,

p Hogy színészek vagyunk.

p

p Csak árny, amit teremt

p A költőképzelet;

p Mi adjuk meg neki

p A lelket, életet.

p Mi szép, mi szép, mi szép

p A mi föladatunk!

p Legyünk büszkék reá,

p Hogy színészek vagyunk.

p

p Miénk a hatalom

p Az emberszív felett:

p Idézni egyaránt

p Mosolyt vagy könnyeket.

p Mi szép, mi szép, mi szép

p A mi föladatunk!

p Legyünk büszkék reá,

p Hogy színészek vagyunk.

p

p Apostolok vagyunk

p Az erkölcs mezején.

p Apostoli szavunk

p Téged kiált: erény!

p Mi szép, mi szép, mi szép

p A mi föladatunk!

p Legyünk büszkék reá,

p Hogy színészek vagyunk.

p

p De amit színpadon

p A népnek hirdetünk,

p Ne hazudtolja meg

p A cselekedetünk.

p Ha meg nem tesszük azt,

p Ami föladatunk:

p Akkor gyalázat ránk,

p Szinészek nem vagyunk!

p

p Pest, 1844. szeptember

p

p

p Kárhoztató lélek

p Még bocsánatkérés után sem tud úgy tenni,

p Mintha mi sem történt volna - örökké hánytorgató

p Örökké, naponta emlékszik és emlékeztet,

p Nem ismeri a feledés jótékony homályát,

p s ezzel nem a másikat, de magát kötözi le,

p nem bocsájtja el magát a rabságból,

p nincsen mennyei békesség a szívében,

p amibe azután bele is betegedhet…

p

p

p A lényeg megragadása

p Ha egy marslakó megfigyeli életünket

p és megnéz mondjuk egy bocsánatkérést,

p akkor ő mit fog ebből érteni,

p hogyan fogja ő ezt visszaadni, reprodukálni?

p Pont ugyanúgy

p lép be a szobába,

p hasonló távolságra

p mechanikusan ismétli a szavakat stb.,

p amik egy új helyzetben lehet,

p hogy újabb sértést jelentenek...

p (Hogy a Kovács egy csaló?

p Már bocsánatot kérek!)

p

p

p Önkárhoztató

p Akinek az teszi pokollá az életét,

p hogy már egyedül csak ő nem tud

p saját magának megbocsátani!

p Pedig ezt már minden érintett,

p sőt: Isten maga is megtette volna,

p ha ő ezt hagyta/elfogadta volna...

p Ő inkább bűntudatában szenveleg,

p saját kiválósága: erényeként éli meg.

p

p

p Versenyeztető

p Szereted a feleséged,

p és ezt minden nap érezteted is vele,

p de azt is, hogy az előzőt meg se közelítheti.

p De adsz neki esélyt: naponként lepontozod,

p folyamatosan kiértékeled aktuális teljesítményét…

p

p

p Előszeretet

p Az idegen az első!?

p Kívülállónak lágyszívű,

p de a belül állónak kemény, kő

p Vagy mindenkihez egyként viszonyul,

p Gyereke sem kap több figyelmet, törődést,

p mint akármelyik szomszédja, távoli rokona…

p Pláne: aki az utcán angyal, de otthon ördög…

p

p

p Érdemelv

p Aki csak azt

p és annyira szeret,

p aki/amennyire azt kiérdemli,

p az majd nagyon elcsodálkozik,

p mikor elmarad az irgalom:

p minden bűnét megbüntetik,

p mikor elmarad a kegyelem,

p a ki nem érdemelhető ajándék…

p

p

p Rivalizáltató

p Aki az édes/mostoha

p gyerekeit versenyezteti:

p licitáljanak, hogy

p ki szereti őt jobban/legjobban

p És ilyenkor azután persze

p a hízelgők nyerik el a pálmát.

p Száműzött/kitagadott lesz az,

p ki nem szavakkal ömleng, de...

p De amikor éles próbahelyzet van,

p csak őrá számíthat az apa, az anya.

p (Lásd például a Lear király meséjét) 

p

p

p Kölcsönző

p Aki csak annak ad kölcsön,

p kamatos kamatra, sőt uzsorára

p aki biztosan visszafizeti, de kezest kér tőle.

p Vagy annak, aki biztosan nem, s így övé a zálog

p (a háza, a felesége, a gyereke, a rabmunkája stb.)

p

p

p Kölcsön

p Régi kölcsön sem ajándék.

p Ne kérd kölcsön, a mit otthon találsz.

p Kölcsönt kölcsönnel. /kölcsönért.

p Nem kér kölcsön

p Egy két kölcsönért nem megy a szomszédba.

p Nincs rosszabb, mint a kölcsön.

p Ha ellenséget akarsz szerezni, adj kölcsön.

p

p

p Hipokrita

p A kisebbik rossz

p A képmutató, aki jobb ügyhöz méltó

p buzgalommal legalább hódol az erény előtt,

p De mi van azzal, aki bűneivel nyíltan kérkedik?

p És milyen az a kor, ahol ez már nem megvetett kivétel,

p sőt a lassan, de biztosan elfogadott köznapi gyakorlat?

p

p

p A fa és a gyümölcse

p Rossz magot ültetsz, ki sem hajt

p A csemete nem akar gyökeret verni

p Megnő a fa, de nem hoz elég termést

p Terem a fa bőven, de mást, mint vártál

p Csak nagy sokára és kétévenként terem

p Nagyon fagyérzékeny – rosszkor rügyezik

p Mire beérne a termés, elpusztítják a kártevők

p Jön egy nagy vihar, jégeső és semmi nem marad

p Már éppen szüretelnél, amikor ellopják az egészet

p Betakarítod a termést, de nincs kinek jó áron eladni

p Stb.

p

p

p Gyorstermelők

p Te veszed, bérled a földet

p Te tudod, őseid mit izzadtak rajta

p Te műveled, veted, ápolod, locsolod

p Te figyeled aggódva, milyen az időjárás

p Te reménykedsz, hogy lesz mi enni télen

p Te fektettél be, hogy el tudd adni a termést

p És akkor jönnek egy nap/éjjel, s elvisznek mindent

p

p

p Rossz szomszéd

p Aki magas kőfallal veszi körül magát

p Aki feljelent, ha az utcára pakolják le a sódered

p Aki nappal alszik, de éjszaka végtelen tivornyába kezd

p Aki azon mesterkedik, hogyan mérgezze meg a kutyádat

p Akinek nincs csengője és úgy tesz, mint aki nagyothalló

p Aki nem veszi át a küldeményed – vagy olvassa leveled

p Aki a kerítésen át leskelődik, hallgatózik, majd pletykál

p Stb.

p

p

p A kicsi

p - nagy - hatalma

p A kicsi pótolhatatlan segítsége

p Az oroszlán és a kisegér meséjében

p az állatok királya megkönyörül

p az útjába kerülő incifincin,

p aki nem győz hálálkodni,

p s megígéri, hogy meghálálja még ezt,

p amin az oroszlán csak kacag...

p De amikor hálóba gabalyodik,

p éppen a kisegér éles kis fogai

p mentik ki az életveszélyes csávából!

p (Ahogy nincs az a kicsiség,

p ami nagyot nem árthatna neked

p egy csepp méreg, egy szál gyufa stb.)

p

p

p Személyválogató

p Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.

p már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

p hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

p hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

p Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

p hogy a jól választott barát tükre segítségével

p valaha is kellően helyes önismerete legyen,

p és hogy így életében jó döntéseket hozzon…

p

p

p Petőfi Sándor

p DALAIM

p

p Elmerengek gondolkodva gyakran,

p S nem tudom, hogy mi gondolatom van,

p Átröpűlök hosszában hazámon,

p Át a földön, az egész világon.

p Dalaim, mik ilyenkor teremnek,

p Holdsugári ábrándos lelkemnek.

p

p A helyett, hogy ábrándoknak élek,

p Tán jobb volna élnem a jövőnek,

p S gondoskodnom... eh, mért gondoskodnám?

p Jó az isten, majd gondot visel rám.

p Dalaim, mik ilyenkor teremnek,

p Pillangói könnyelmű lelkemnek.

p

p Ha szép lyánnyal van találkozásom,

p Gondomat még mélyebb sírba ásom,

p S mélyen nézek a szép lyány szemébe,

p Mint a csillag csendes tó vizébe.

p Dalaim, mik ilyenkor teremnek,

p Vadrózsái szerelmes lelkemnek.

p

p Szeret a lyány? iszom örömömben,

p Nem szeret? kell inni keservemben.

p S hol pohár és a pohárban bor van,

p Tarka jókedv születik meg ottan.

p Dalaim, mik ilyenkor teremnek,

p Szivárványi mámoros lelkemnek.

p

p Oh de míg a pohár van kezemben,

p Nemzeteknek keze van bilincsben,

p S amilyen víg a pohár csengése,

p Olyan bús a rabbilincs csörgése.

p Dalaim, mik ilyenkor teremnek,

p Fellegei bánatos lelkemnek.

p

p De mit tűr a szolgaságnak népe?

p Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?

p Arra vár, hogy isten kegyelméből

p Azt a rozsda rágja le kezéről?

p Dalaim, mik ilyenkor teremnek,

p Villámlási haragos lelkemnek!

p

p Pest, 1846. április 24-30.

p

p

p Tantaluszi kín

p A görög mitológiában

p Tantalosz, Zeusz fia, 

p hogy próbára tegye

p az istenek mindentudását, 

p vendégségbe hívta őket, 

p amelyen a saját megölt fia, 

p Pelopsz húsából készült ételt

p tálalta fel nekik. 

p Bűneiért az alvilágban 

p a legszörnyűbb kínokat

p kell elszenvednie 

p örök időkig. 

p Egy tóban áll,

p nyakig érő vízben, 

p s valahányszor kortyolni akar belőle, 

p szája elől eltűnik a víz.

p

p

p

p Tudni, érteni és élvezni

p Mindent tud a humor történetéről,

p csak nem érti, s főleg nem élvezi a tréfát -

p elméletet alkotott az emberi humorról,

p de képtelen hatásosan elmondani egy viccet,

p és mások jól elmondott jó viccén se nevez egy jóízűt…

p Pláne nem, ha történetesen éppen vele tréfálkoznak…

p Így nem okulhat az így érzéstelenített fájó igazságból!

p

p

p Tekintélyelvű

p Eredet és érvényesség

p Mindegy, hogy honnan tudod

p (illetve: hogy te mit gondolsz erről)

p - „istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,

p az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,

p hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!

p (a tekintélyre hivatkozás nem érv...)

p

p

p Szesztestvériség

p a kocsmában mindenki a barátod,

p mindenki a keblére ölel, pláne amíg fizetsz,

p de melyikük lenne kezesed egy kölcsönnél,

p vagy ki jönne el közülük melletted tanúskodni,

p vagy ki fogadna be egy napra is, ha kilakoltatnak?

p

p

p Kezes

p Kezes, fizess.

p Kezes fizess, vagy ügess.

p Ha veszni akarsz, légy kezes másért.

p Légy kezes másért, ha veszned kell.

p Ha veszni akarsz, vállalj kezességet.

p Légy kezes másért és a kötél a nyakadban van.

p Ott hagyta az ágyban a kezest. (Belecsúnyított.)

p (és mégis lehet, sőt kell legyen olyan barátod,

p akiért akár még a tűzbe is tennéd a kezed…!?)

p

p

p Valamit valamiért?

p A patkányok is segítik egymást?!

p Egymás között, a csoporton belül,

p aki velük jót tett, azzal ők is jót tesznek,

p az értelmes önzés erkölcse értelmében.

p Keresztelő János azt tanította,

p hogy ha neked van két inged,

p add oda a rászorulónak az egyiket.

p Jézus még ennél is többet követel:

p add oda mindkét, az összes inged...

p Biztos, hogy őt akarod követni?

p

p

p Judeokrisztián

p Idegen isten imádtatni!?

p Ha én zsidó vezető lennék,

p én is ilyen igéket adnék Jézus szájába,

p és küldenék egy Pált a tanítványok élére?

p "Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták:

p Szemet szemért, fogat fogért.

p Én pedig azt mondom nektek:

p Ne szálljatok szembe a gonosszal,

p hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől,

p tartsd oda neki a bal arcodat.

p Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat,

p annak add oda a köntösödet is.

p És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,

p menj vele kétannyira.

p Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar,

p el ne fordulj tőle."

p Mt 5,38-42

p

p

p Teremtmény

p Mire rendeltetett?

p Használati utasítások?

p Ha úgy bánsz magaddal,

p mint aki a gitárt szögbeverésre,

p vagy nehezéknek, dísznek használja,

p vagy húsvágó deszkának, légycsapónak,

p esetleg zálogba rakható értéktárgynak

p akkor ne csodálkozz rajta,

p ha kialszik az isteni szikrád...

p

p

p Testügyességeink

p Mindenki némiképpen

p egy zsonglőr, akrobata/cirkuszművész

p Villámgyorsan felöltözni és levetkőzni (riadó)

p Az első ügyetlen csók után egy ügyeset adni

p Kerékpáron egyensúlyozni, személyt-terhet szállítani

p Hazavinni a bevásárolt sok holmit gyalog és buszon

p Egy kaviccsal az ablakot úgy megdobni, hogy ne törjön

p Egy krumplit takarékosan megpucolni, almát lehéjazni

p Meg kell tanulni felállni, járni, futkározni, pörögni stb.,

p ami begyakorolva így második természetünkké válik,

p hogy majd azután megtanulhass például táncolni…

p Stb. stb. stb.

p

p

p Lelki erőforrás

p Mi visz rá embereket

p Rendkívüli, hősi tettekre,

p Vagy akár egy életen át tartó önfeláldozásra?

p Az istenhit, a szerelem, a család- és hazaszeretet stb.

p Mit meg nem tesz Rómeó, hogy elnyerje Júlia kezét!

p Életösztöne a sarokba szorított nyulat is oroszlánná teszi?

p Miért vállalja az elhivatott igazságkereső a pokoljárásokat?

p

p

p Hagymaember

p Aki csak hámozható

p Semmi mag, csak a héj

p Sehol egy szilárd kemény mag

p Nincsen szilárd karakter, jellem

p Semmi szent hit és meggyőződés

p Csak a sok-sok le-és felvehető réteg

p (Lásd: Ibsen: Peer Gynt)

p

p

p Érzéktelenítve/fogyatkozva

p Becsukódó dimenziók és világok

p Már nem érzed az ízeket

p Már nem érzed, mi van a szádban

p Már nem érzed az illatokat

p Már nem érzed a hideget-meleget

p Már nem érzed az anyagokat

p Már nem hallod a hangokat

p Már nem látod a színeket, formákat

p Már nem érzed a fájdalmakat

p Már nem érzel némi nemi élvet

p Már nem érzed, mikor kell kimenni...

p Stb.

p

p

p Outsider

p Nem kompetens kívülálló!?

p Aki nem tudhat tojást tojni,

p az nem tudja megállapítani,

p hogy melyik a jó tojás,

p és melyik a záp tojás?

p

p

p Fejfedő

p Praktikum és fejdísz

p Sapka, kalap, csákó, süveg

p Ami megvéd ütéstől, esőtől, széltől

p Ami jelzi nemed, korod, rangod, nemzetiséged

p Ami kifejezi családi állapotod, csoporttagságod

p Amit megemelhetsz és amivel adományt gyűjthetsz

p Amit kötelező levenni vagy épp tilos a födetlen fő…

p

p

p Jótündér

p Egy tünemény

p Légy készen, s légy résen,

p Ha hirtelen eléd toppan a Jószerencse

p És ott és akkor bármelyik kívánságodat teljesíti,

p Mert ez ritka, és lehet, vissza nem térő pillanat,

p S ha semmit se vagy rosszat kérsz, attól koldulsz…

p

p

p Balkezes

p Aki ügyetlen?

p Vagy akinek a bal keze a jobbik?

p De átszoktatták/hagyta magát átszoktatni,

p Vagy maga átszokott a másikra megfelelésből…

p (A tapsteszttel eldönthető, ki minek született)

p

p

p Olcsó:

p mondások

p Olcsó a katonának vére.

p Könnyű a só, ha olcsó.

p Könnyű olcsó városban megszokni.

p Olcsó fának hideg a lángja.

p Olcsó húsnak híg a leve.

p Olcsó János.

p Olcsó mint a cigányhal. (Szálkás.)

p Olcsó mint a kurafi

p Olcsó mint a vasszar.

p (Kiégetett szén a kovácsnál; értéktelen.)

p Olcsó ott az ember, a hol nem ismerik.

p Olcsó ott az ember, a hol sok van.

p Szépen döglik a marha, olcsó lesz a bőr.

p

p

p Életismeret-hiány

p Elzárva tartottak - jogi - nagykorúságodig!?

p Hermetikus várkastélyban, lakatlan szigeten…

p hogy így megóvjanak a rossz példák látásától -

p de így bedőlsz az első cukros bácsinak, aki becéz...

p (Lásd pl.: Moliere A nők iskolája c. színművét) 

p

p

p Persona non grata

p Kiutasítanak, kinéznek,

p kigolyóznak, kitoloncolnak stb.

p Ez amúgy elsősorban, alapjelentésében

p az immunitást élvező diplomatákra vonatkozik,

p akiket alapesetben nem lehet honi bíróság elé citálni,

p de nem kívánatos személlyé nyilvánítva kiutasíthatók...

p

p

p Ahhoz képest

p Viszonylagos/relatív!? 

p Ahhoz képest még elég jó vagyok?

p Pl.: focikapusnak a koromhoz képest.

p De a szakmádban, hivatásodban

p már nem védekezhetsz ezzel.

p Ott a mindenséggel mérd magad!

p Különben te leszel az a nevetséges,

p aki a focisták között a legjobb filozófus,

p és a bölcselők között a legjobb focista.

p

p

p Kör-

p válogatósdi

p Referencia csoport

p Csak olyanok társaságát keresi,

p akikhez képest ő azért még mindig…

p Akiknél ő nagyobb, erősebb, okosabb,

p képzettebb, tehetségesebb stb. stb.

p Így biztosítod be magad, hogy

p felnézzenek rád, csodáltasd magad,

p s hogy soha ne előre, csak vissza-fejlődj…

p

p

p Petőfi Sándor

p EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET...

p

p Egy gondolat bánt engemet:

p Ágyban, párnák közt halni meg!

p Lassan hervadni el, mint a virág,

p Amelyen titkos féreg foga rág;

p Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

p Mely elhagyott, üres szobában áll.

p Ne ily halált adj, istenem,

p Ne ily halált adj énnekem!

p Legyek fa, melyen villám fut keresztül,

p Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;

p Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe

p Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -

p Ha majd minden rabszolga-nép

p Jármát megunva síkra lép

p Pirosló arccal és piros zászlókkal

p És a zászlókon eme szent jelszóval:

p "Világszabadság!"

p S ezt elharsogják,

p Elharsogják kelettől nyúgatig,

p S a zsarnokság velök megütközik:

p Ott essem el én,

p A harc mezején,

p Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,

p S ha ajkam örömteli végszava zendül,

p Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

p A trombita hangja, az ágyudörej,

p S holttestemen át

p Fújó paripák

p Száguldjanak a kivivott diadalra,

p S ott hagyjanak engemet összetiporva. -

p Ott szedjék össze elszórt csontomat,

p Ha jön majd a nagy temetési nap,

p Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével

p És fátyolos zászlók kiséretével

p A hősöket egy közös sírnak adják,

p Kik érted haltak, szent világszabadság!

p

p Pest, 1846. december

p

p

p Dögszagú

p Külcsín-belbecs

p Tiszta az udvarod,

p Rendes a házad, lakásod is –

p Csak éppen dögunalomtól bűzlik,

p Mert már csírájában eltaposol mindent,

p Ami spontán és szertelen életvirág lehetne…

p

p

p Nosztalgia

p Ez nem egy kellemesen bizsergető,

p vagy netán katartikusan drámai emlékidézés,

p hanem egy kínzón fájó elvágyódás az „itt és most”-ból

p egy sosem volt, megszépítő messzeségből látott világba -

p ami nemhogy előre vinne, de pont gátol az előrelépésben...

p

p

p Torzó

p Torzszülöttség

p Születési rendellenességeidre rátettél egy lapáttal,

p s nyíltan utálsz vagy titkon gyűlölsz minden rendest,

p minden normális testi adottságú embert, aki élt és él

p A folyamatos gyűlölettől, irigységtől eltorzult az arcod is.

p (és közben nem fejlesztetted azt, amiben te jobb lennél...)

p

p

p Határ-idők

p Időablak nyílás-zárás

p Addig üsd a vasat, amíg meleg

p Addig formáld gyereked, míg képlékeny

p De te csak szó szerint ütötted a gyereked,

p Aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…

p

p

p Felelősséghárító

p Gyereked tanítását és nevelésé az iskolára

p egészséged őrzését, helyreállítását az orvosra

p mindennapi érdekvédelmed a nép ügyvédjére

p a közügyek intézését a „választott” politikusra

p boldogságod, lelki békéd a pszichiáterre bízod!?

p

p

p Heti-rend

p Vasárnap bort inni,

p hétfőn nem dolgozni,

p sej, kedden lefeküdni,

p szeredán fölkelni.

p Csütörtökön írni,

p pénteken számolni,

p ej, szombaton kérdezni,

p mit fogunk dolgozni.

p (népdal)

p

p

p Fordítva

p Többet erővel, mint ésszel:

p Miért használnál egyszerű gépeket,

p kereket, csigát, emelőt, éket, kalapácsot,

p ha a kezedben/hátadon is cipekedhetsz,

p ha öklöddel is beverhetsz szöget...

p Neked létrára sincs szükséges,

p ami túl magas neked,

p és felugrálva nem éred el,

p azt akkor savanyúnak mondod...

p

p

p Gagyi

p horoszkópokat

p olyan érdeklődéssel tanulmányozol,

p mintha tényleg kiolvashatnád belőle a jövőd,

p és jobb híján tényleg ehhez tartod is magad...

p S ha nem válik be, akkor lenézed az asztrológiát,

p nem érdekel a népmeséink csillagbölcselete stb.

p s még azt sem hiszed: Hold-függő a havi tisztulás...

p

p

p Jótanács

p Életed nagy döntései,

p például házasságkötés, pályaválasztás előtt,

p nem a téged ismerő és szerető társakhoz fordul,

p hanem azokhoz az általa fizetett jósokhoz,

p akik megérzik, hogy mit szeretne hallani

p súlyos pénzeket fizet olyan dodonai jóslatért,

p ami így is és úgy is, ellenkezőleg is érthető,

p ami „nesze semmi, fogd meg jól”

p

p

p Fejlődés

p Abból kiindulva,

p hogy ma repülőn utazhat,

p és házi írógépe, sőt laptopja van az ölében,

p arra következtet, hogy a mai embernek bölcsebb,

p élménygazdagabb és boldogabb élete, mint őseié -

p és hogy a ma írott drámák felülmúlják a görögökéit...

p