|
Petőfi Sándor:
Arany Lacinak!
Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Így ni!
Ugye fáj?
.Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kiskaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe…
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.
Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
De nem volt víz a vederbe',
Kapta magát, telemerte.
És vajon minek
Merítette meg
Azt a vedret?
Tán a kertet
Kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék? … nem biz a.
Telt vederrel a kezében
A mezőre ballag szépen.
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott.
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát.
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Nézi át a mezőséget,
A vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge,
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se' rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
A beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott.
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csípték,
Nyakon csípték, hazavitték,
A mostan …
Itt van …
Karjaimban,
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!
*
Kedves gyermeknek!
Te gyerek jer velem
Fejedet erre tedd!
Feneked fel ne vedd,
Egy helyben megmeredj!
Mert kezem benned sebet ejt.
S e helyen tested felneszel.
Persze cseng!
Nyelved elrejtsd. Ejnye-bejnye!
Ellenben: legyen fejeden bemenet,
melyen egy lepke bemehet.
Eme lepke kedves mese,
Szellemedben lengedez.
.
Egy ember egyszer csepp vederrel
Nedves hely feneke felett elmereng.
De egyszerre sebesen mereget,
s e csepp veder tele lett.
S merre menjen e vederrel?
Kertet tenne nedvesebbre?
Enyhet lelne teste benne?
Ezt feltenned nem lehet!
Telt vederrel fenekedve csenkeszes terepre elmegy.
S merre szeme elmered, egeret keres?
Egeken fellegek helyett festett terek.
Lehet terve ez? Ezen merenghetett eleget.
E telep mellett eget verve emeletes hely mered,
De ebben kedve nem lehet.
Egy embert lesne, melynek terhe kender?
Szeme nem ezen mereng el.
Szedte-vedte eme fejben mely eszme lelt terepet?
Csevelyemnek ezzel meglesz ereje!
Lelkem hevesen felzeng.
Mert terve - Szent Egek! - evetke testet szerezze meg.
Ezen evetke elrejtett terepen lehetne rendesen,
De emberem terve vezette tette ez:
Nedvesen rendezze e helyet, melyben eleven nem lehet.
Hej te kedves evetke szentem!
Neked e hely nem lesz kedves,
Mert e helynek eleje csepp vederrel tele lett.
.
Evetke persze reszket, mert teste nedves.
Percek telnek, s e csepp evet nem rezeg.
De egyszerre elege lett, testecske felfejel.
S veszte ez lett, mert kebelbe rejtve velem egy lett.
Mert e kerge csepp evetke
Kebelemben egy Veled!
(anonimitását őrző szerző)
|
