Eugéniusz:
Boldog-boldogtalan ember:
életminőség-vizsgálódások – I.
az édes-ékes anyanyelvünkön
Szellemi segítség lélekbátraknak
Bölcs/balga szellemű lélek/élet
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten gyermeke vagy sátánfajzat
Régi-új aranykor/vaskori földi pokol
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
p Szabó Lőrinc
p Gyengeség
p
p Csak egy kicsit voltam becsületes,
p csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,
p csak egy kicsit próbáltam igazi
p szeretettel szólni, segíteni,
p csak épp elkezdtem, s máris visszavág
p s ellenem fordul a legjobb barát.
p
p Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az
p ember erős, az egyetlen igaz,
p ez az egyetlen, aki keresi
p és elbírja és hasznát is veszi,
p hasznát annak, amit mindenki tud
p s amit elrejt előle a hazug.
p
p Arra gondoltam, hogy hogy szeretem,
p hogy megtisztítom, megkétszerezem
p az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,
p s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,
p ő akarta... És szólni kezdtem... És
p egyszerre kiderült a tévedés:
p
p kiderült, hogy itt is hazudni kell,
p hogy az igazat ő se bírja el,
p és hogy az elszánt hízelgő, aki
p a háta mögött csak kineveti,
p az nemes neki, az bölcs, az barát,
p én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,
p
p még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,
p az árulóra, s látom, az agyán
p hogy ömlik el a fájó, megriadt,
p tiltakozó s gyanakvó indulat:
p - Mi lelt? Már te is?... - és szavain át
p szinte robban a sértett hiúság.
p
p Borzadva nézek a szemébe, és
p mosolygok és dadogok: - Tévedés,
p félreértettél... És már hazudok,
p hazudok neki, csűrök-csavarok:
p mentek valamit, őt és magamat
p és szégyenkezem mindkettőnk miatt.
p
p
p Hazudni
p „A filozófia
p első és legfontosabb része az,
p amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól;
p például az, hogy nem szabad hazudni.
p
p A filozófia második része
p A bizonyításokat tartalmazza:
p Miért nem szabad hazudni?
p
p A harmadik rész
p Az előzőeknek alapvetésül
p és megvilágosításul szolgál.
p Miért bizonyítás ez? - kérdezi.
p Mi a bizonyítás? Mi a következtetés?
p Mi az ellentmondás? Mi az igaz és mi a hamis?
p
p A harmadik rész tehát
p A második rész miatt szükséges.
p A második pedig az első miatt.
p A legfontosabb azonban,
p Amivel mindig foglalkoznunk kell,
p az első rész.
p
p Mi viszont fordítva csináljuk.
p A harmadik résszel töltjük időnket,
p És minden buzgalmunk ebben merül ki.
p Az első résszel egyáltalán nem törődünk.
p
p Így történik,
p hogy hazudozunk ugyan,
p de annak a bizonyítási módja,
p hogy nem szabad hazudni,
p kéznél van nekünk"
p (Epiktétosz kézikönyvecskéje)
p
p
p Hazug.
p Bölcs szólás-közmondás
p A hazug a hazugtól tanul.
p A hazug csak akkor mond igazat,
p mikor magát hazugnak mondja.
p A hazug csakugyan hazug,
p ha igazmondó ruháját veszi is fel.
p A hazuggal hazudni.
p A hazugnak szavát gyakran megrostálják.
p A hazugnak szájából az igazság is hazugság.
p A hazugnál hazugabb.
p A hazugon leghamarabb kifognak.
p Az ugar nem hazug. (Bőven terem.)
p Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor igazat mond.
p A rút hízelkedés
p s hazug incselkedés mérge a barátságnak.
p Asztal hazugja. (Tányér nyaló.)
p Csikót nyakán, hazugot szaván.
p Első béresnek szegődött a hazughoz.
p Hamarább utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát.
p A hazug embert hamar megfogják.
p Hazug és csalárd egy fának ágai.
p Hazug, mint a vámos.
p Hazugnak beszélek-e én?
p (Én nem hazudok; csak a hazug tart minden mást hazugnak.)
p Hazugnak igazszavát sem hiszik.
p Igaz vagy hazug egy áron kel nála.
p Jó fejűnek kell lenni a hazugnak,
p hogy mindenütt egyformán hazudhasson.
p Kofásan árulja a hazug vakarcsot.
p Nem jár hazug nyelve egy úton szájával.
p Nyelvén fogják meg a hazugot.
p Piac hazugja.
p Sok hazug ember van innen és túl a Tiszán.
p Szépen szól a hegedű, de hazug belül.
p Tolvaj és hazug egy húron pendülnek.
p (Aki hazudik, az lop is)
p Közmondás nem hazugszólás.
p
p
p Hazugság
p Minden az,
p ami nem igaz?
p Ha a másik – javadra –
p tévedett, az is hazugság?
p És ha igazat mond ugyan,
p de nem mindent - ha elhallgat?
p A tapintat, a kegyes csalás nem az, sőt…
p De ha mást, többnyire szánt szándékosan
p a magad javára, az ő kárára megtévesztesz…
p És amikor önmagadat, a magad kárára
p akár egy életen áltatod: élethazugság…
p (lásd pl.: H. Ibsen Vadkacsa c. drámáját…)
p
p
p Aki
p senkinek
p nem árulja el
p féltett/szégyellt titkait,
p még legjobb barátjának sem,
p csak vonaton a vadidegennek,
p vagy mint Midasz, a mezőnek…
p De, ami azután úgyis/mégis kiderül,
p és akkor már bumerángént csap le rá…
p Vagy csak rosszakarói, ellenségei tudják,
p és így zsarolási helyzetbe is kerülnek…
p
p
p Jó-
p barátodnak
p harapófogóval
p kellene kiszedni belőled azt,
p amit egy vadidegen utastársnak
p kéretlenül is bármikor kifecsegsz!?
p Persze abban a hiszemben, hogy
p őt az életben többé már nem látod…
p Vagy ezt elmondod, azt elhallgatod –
p de mégis várod a tőle a jótanácsot…
p
p
p Vétkes
p elhallgatás
p Az Őszinteség
p ellen vét mindenki,
p aki nem önmagát adja,
p vagy nem adja magát oda egészen.
p Ez az oka annak, hogy jó tanácsaink
p hatástalanok maradnak vagy éppen
p ellenkező hatást érnek el.”
p (Karácsony Sándor:
p Ocsúdó magyarság)
p
p
p Titkosító
p Ő úgymond
p nem teregeti ki
p a „családi szennyest”,
p még bizalmasnak vett,
p közeli barátjának sem –
p a mocskos vízben tartogatja azt,
p a saját szemében látná önmagát.
p Vagy ellenkezőleg: szinte mindent
p elmond, ha pl. az óvónéni kérdezi
p a csoportos foglalkozáson…
p
p
p Mások
p bűne szemünk előtt,
p a magunké a hátunkon –
p mások szemében a szálkát is,
p a magunkéban még a gerendát
p sem látjuk, ha nincs jó tükrünk
p (szó szerint és átvitt értelemben:
p rólunk szóló mese, jóbarát szeme)
p
p
p Ő
p azt tanulta,
p hogy neki is
p mindig-mindenkinek
p igazat kell mondani,
p vagyis a teljes igazat,
p különben bűnös hazug…
p Ő nem ismer kivételeket:
p nem ismeri a tapintatot,
p se a kegyes hazugságot,
p se az illetéktelen ember,
p se az ellenség esetét…
p
p
p Aki
p Őszinte:
p aki istenigazából
p egy „szalonképes” szadista,
p aki hírből sem ismeri a tapintatot,
p a diszkréciót, a kegyes csalást stb.
p
p
p A
p rossz
p jó oldala
p A sztoikusok,
p és Jézus nyomán
p amennyire elborzasztó,
p éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,
p hogy mások akár meg is ölhetnek engem,
p de ártani nem, mégsem tudnak (lelkemnek)!
p Hogy a legtöbbet én árthatok magamnak!
p De hisz akkor ennek
p az ellenkezője is
p igaz lehet,
p nem?
p
p
p Büszke-gőgös
p Még kijavítható hibát csinálsz,
p de mert röstellsz segítséget kérni,
p ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,
p valami deus ex machina égi segítséget,
p vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,
p a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,
p így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz
p a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába...
p
p
p Individualista gőg
p Paternalizmus kizárva –
p ő még részegen is „liberális” …
p Senkit nem hatalmaz fel arra,
p hogy ha már – nagyon - berúgott,
p akkor ne szolgálja ki, ill. erőszakkal,
p tiltakozása ellenére is vigye őt haza,
p így jó eséllyel fagy meg az árokban…
p
p
p Saját
p hajadnál fogva
p húznád ki magad a mocsárból.
p mint állítólag Münchhausen báró
p „Büszkén” ne is kérj segítséget,
p hogy is szorulhatnál te másra!?
p Vagy agresszív kismalacként
p harapj bele a segítő kézbe…
p
p
p Szándék
p és következmény
p Nagy dolgokban úgymond
p már a szándék is dicséretes,
p de ha egy segítőkész elefánt
p jön be a porcelánboltba,
p ha egy lelkes kontár Mekk mester
p nagy lendülettel javítja-rontja eszközeidet...
p ...több kárt okozhat neked buzgalmával
p mint száz lusta vagy ádáz ellenséged.
p Ahogy nem véletlenül alakult ki
p és maradt fenn örökre a bölcs mondás:
p a pokolra vezető út jószándékkal van kirakva.
p
p
p Szándék és
p következmény
p A jó és rossz
p ún. dialektikája
p Felmentheti-e
p a rosszat akarót,
p ha szándéka ellenére
p a következmény jó lesz?
p S elegendő védekezés-e,
p hogy én csak jót akartam,
p de az épp rosszul sült el?
p Tudjuk: a pokolra vezető út is
p jószándékokkal vannak kikövezve…
p Olykor kevesebbet árthat nekünk
p egy ádáz, elszánt rosszakarónk,
p mint egy majomszerető édesanya,
p akiben mi még feltétlenül megbízunk…
p (a „jóbarátainktól védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánok magam is,
p sőt még taníthat, ösztönözhet is…)
p
p
p Reményik Sándor:
p Jóakarat
p
p "Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."
p Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,
p Mellyel a szív magának ád halált,
p S önnön hajába markol szaggatón
p A Kétségbeesés?!
p
p "Én jót akartam.
p Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -
p Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -
p S az megindult alattam,
p Mint a horkanó paripa, vadul.
p Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
p Megmozgattam, - s a templom összedőlt.
p Én jót akartam"
p
p Mikor eljő az ítéletnek napja,
p A végső nap
p S a maga jussát minden szív kikapja,
p Mikor a Bíró rátekint merőn:
p Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
p Egy hópehely a másik serpenyőn;
p Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,
p Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
p Jóakarat - elég lesz ez a szó?...
p
p
p „Jó anyák”
p Jószándékkal kövezett út a pokolba
p Ahogy pl. egy édesanya elrontja egykéjét,
p pláne, ha már egyedül, „hősiesen” neveli,
p pedig ő úgymond csakis az ő javát akarja,
p érzelmileg zsarolva, jól magához láncolva,
p a felnőtté válástól amúgy is rettegőt infantilizálva
p
p
p „Segítség”
p Segítség, ember...!
p Jobban jártam volna,
p ha nem segítettél volna,
p minthogy – nagyon - rosszul segítettél,
p és csupa jó szándékból kövezted utam a pokolba
p (miközben te meg a nagy emberbarát pózában tetszelegsz,
p mint az Ibsen Vadkacsájá-nak a gyermektragédiát okozója…)
p
p
p Nyuszi simogatás
p Milyen pokoli – lenne - az a világ,
p ahol egyáltalán nem értjük/ értenénk egymást
p vagy szisztematikusan félreértenének minket…
p És úgy járnánk, mint Karinthy alakja a nyúllal,
p akit tényleg csak meg akarta azt simogatni,
p de a nyúl ezt nem érti, sőt: támadásnak vette,
p mire a mi emberünk egyre jobban bedühödött,
p s a végén már baltával kergette, hogy szétvágja...
p
p
p Bizalomvesztő
p Kifecsegi a rá bízott titkaidat...
p Visszamondja, amit csak neki mondtál
p A hátad mögött/szemedbe mást mond
p Elkölti a rá bízott spórolt pénzed zömét
p Hanyagul bánik a kölcsönkért eszközzel
p Visszaél a vendégbarátságoddal (pl. lop)
p Nem, vagy nem jól képviseli az érdekedet
p Nem, vagy csak gyengén indokolja a szava
p be nem tartását, sőt a megszegését...
p És a többi…
p
p
p Mindenhol
p csak azt nézi,
p hogy neki mi jár,
p s hogyan járhatna legjobban,
p akár mindenki más rovására is:
p nem bízik az isteni gondviselésben,
p a „jótettért jót várhatsz” igazságában,
p és így még az is lecsökken, amije volt,
p ill. ami szellemi-lelki kincse lehetne,
p mert annyira beszűkül a világlátása…
p
p
p A
p bírvágy
p uralta embernek
p sosem lehet elege,
p sosincs meg a lelki békéje,
p mert mindig csak azt látja meg,
p ami még nincsen, ami hiányzik,
p és nem tud hálaadással örülni,
p sőt gyönyörködni mind abban,
p amije már eleve/ingyen van…
p Egydimenziósra szűkíti le,
p redukálja, torzítja életét…
p
p
p Aki
p csak akkor
p becsül bármit is,
p ha abból keveseknek lehet,
p egy Csontváry kép/ritka bélyeg,
p vagy ami eleve csak egyenlőtlenül
p lehet elosztva: pénz, hírnév, hatalom stb.
p Háborog a lelke, mert a Nap mindenkire süt…
p Csak azzal nem törődik, hogy ő, mint egy-én
p hogyan tudna „közhasznúan” boldog is lenni…
p
p
p A
p nyomor
p sem csak „szívás,”
p mert imára is tanít:
p betegen még az ördög
p is szerzetes kíván lenni…
p (amíg meg nem gyógyul…)
p Szükségben közeli a segítség,
p megtapasztalod az isteni gondviselést,
p ha bölcsen, illő alázattal viseled sorsod…
p Nem mellékes haszna, hogy ez teszteli
p a jellemed állapotát, a szilárdságát és
p az ún. barátot/hitvest is, ki az igazi, ki az ál…
p
p
p Istenkísértő
p Próbára teszed védőangyalod.
p Segítségét kérve kiugrasz a repülőből,
p ejtőernyő(s ismeret/gyakorlat) nélkül…
p Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon,
p s mindezt pusztán egy Guinness rekord címért!
p Vajon mit akarsz önveszélyeztetéssel kompenzálni?
p Gyávának mondtak/érzed magad, s ezért cáfolnád ezt
p öngyilkos-jelölt vakmerőséggel, hazardírozással?
p
p
p „Imposztor”
p Aki nem azon ügyködik,
p hogy a maga és a köz javára
p az adottságaiból kihozza a maximumot,
p de pl. imponálási, bizonyítási kényszerből
p fölöslegesen és károsan, önveszélyesen
p semmilyen magasztos célt nem szolgáló
p rekordokat döntene, csúcsokat mászna…
p
p
p Bizonyítási
p kényszerben!?
p A - pl. cigány vagy épp magyar -
p származásod, nyelved, identitásod,
p vagy rossz híred, netán priuszod miatt
p neked mindig jóval többet kell teljesíteni,
p neked nem nagyon lehet kicsit se hibázni,
p neked nem lehet késni, te nem lehetsz beteg stb.,
p másként az első vagy, aki álokkal, ürüggyel kidobnak…!?
p
p
p „Létminimum”
p Ép testben még éppen hogy élek…!?
p Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?
p Vagy csak takarékon, sosem csúcsra járatva
p Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon
p Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz stb.
p
p
p Rafinált
p (ön)áltató szájhős,
p aki ravaszul-trükkösen
p kikerüli a megmérettetést
p Addig mond egyre nagyobbakat,
p de kínosan kerülve a megmérést,
p amíg egyszer a szaván fogják őt:
p itt és mostan bizonyíthat, ha tud…
p …de csak felsül: blama, leégés
p (Hic Rhodus, hic salta)
p
p
p Jaj neki,
p ha ő a – végső –
p nagy megmérettetésnél
p (amikor már nincs javítás)
p ő habkönnyűnek találtatik,
p mert elszórakozta az életét,
p elásta, elvesztegette, vagy
p épp rosszra használta talentumát,
p el-életművészkedte kötelességeit…
p
p
p Teher
p alatt nő,
p nőne, nőtt
p volna a pálma:
p de az ő önkímélt,
p hivatáskerülő és
p család nem alapító léte
p elviselhetetlen könnyűségű,
p csak egy tőke, vagy fajsúlytalan
p lebegés és sodródás, hánykódás…
p
p
p Aktív balek
p Aki oly lelkesen,
p de mindig másnak
p kaparja ki a gesztenyét,
p forrón a hamu közepéről.
p Aki még nem látja át, hogy
p ő milyen igen bőven termő
p de igen nagyon bamba diófa
p Aki egy „hasznos idióta’, aki
p egy cseppet sem kételkedve
p meg van győződve róla, hogy
p megmenti a népét, ha vállalja,
p hogy megölje a „zsarnokot”
p
p
p Aki
p szégyelli
p a balekságát,
p és így másoknak
p elmesélni az átverését,
p ezért barátai és ismerősei
p nem tudnak erre felkészülni,
p és könnyen új áldozatok lesznek
p
p
p Aki
p szégyell sírni,
p mert őt úgy nevelték,
p hogy az nem katonadolog,
p és nem tud így természetes
p úton-módon megkönnyebbülni,
p és ön-megerőszakolva elfojtja könnyeit…
p
p
p Nem
p figyelve,
p nem érzékelve testjeleit,
p a neki éppen alkalmas időben
p ráül a bilire, és órákig hiába vár,
p vagy nagyon erőlködik, úgymond
p „mindent lehet, csak akarni kell!”,
p de ennek nem (be)kakilás,
p de sérv stb. lehet a vége…
p
p
p Csapdában
p te vagy feleslegesen, sőt
p károsan hiperaktívan rángatózol,
p és így csak szorul nyakadon a hurok,
p vagy letargiába esel, feladod a reményt,
p nem vagy résen, és így nem tudsz élni
p a kínálkozó szabadulási alkalommal…
p
p
p Akinek
p gyenge az akarata,
p nem fejlesztette, gyakorolta,
p és e jellemhibájából fakadóan
p semmiben nem lesz állhatatos,
p nem akarásnak nyögés a vége -
p sőt ki lesz téve annak a veszélynek,
p hogy így mások, és nem jószándékú
p akarata fog érvényesülni az életében…
p
p
p Midasz király
p Ha módodban van
p egyszer bármit kívánni,
p akkor legyen meg a Te akaratod,
p és ne is tudakold, hogy mi lenne
p a Jóistené, ami a javad szolgálná:
p kérd azt, ami neked most a legtöbb,
p vagyis váljon minden arannyá kezedben…
p (utána attól koldulsz, és nem győzhetsz
p imádkozni-rimánkodni: csinálja vissza…!)
p
p
p Szabó Lőrinc:
p Hazám, keresztény Európa
p
p Útálom és arcába vágom:
p – Száz év, de tán kétezer óta
p őrült, mocskos, aljas világ ez,
p ez a farizeus Európa!
p
p Kenyér s jog helyett a szegényt
p csitítja karddal, üres éggel
p és cinkos lelkiismeretét
p avatag és modern mesékkel;
p
p száz év, de már kétezer óta
p hány szent vágy halt meg gaz szivében!
p Hazám, keresztény Európa,
p mi lesz, ha bukására döbben,
p
p mi lesz, ha újra földre száll
p a Megcsúfolt és Megfeszített,
p s mert jósága, hite, imája
p egyszer már mindent elveszített:
p
p mi lesz, ha megjő pokoli
p lángszórókkal, gépfegyverekkel,
p vassisakos, pestishozó,
p bosszúálló angyalsereggel?
p
p Mi lesz, ha megjő Krisztus és
p új országot teremt a földön,
p ha elhullanak a banditák
p s nem lesz több harc, se kard, se börtön,
p
p ha égi szerelmét a földi
p szükséghez szabja ama Bárány
p s újra megvált – óh, nem a jók,
p de a gonoszok vére árán:
p
p hazám, boldogtalan Európa,
p ha túléled a harcok végét,
p elbírod-e még te az Istent,
p a Szeretetet és a Békét?
p 1923
p
p
p Ő
p idegen
p istenképet,
p pl. zsidó Jehovát
p rád erőltetve tesz
p holtig szellemi rabjává,
p majd dönt testi-lelki nyomorba…
p Az egyiknek pl. engedett/kötelező az erőszak,
p mindenki más csak eszköz a céljai eléréséhez -
p a másik még az elemi önvédelemről is lemond
p
p
p Ad
p absurdum vinni:
p egy amúgy helyes,
p pl. keresztényi elv
p túl merev alkalmazása:
p pl. nem csak a végsőkig
p törekszel a békés megoldásra,
p de már eleve, elvből lemondasz
p az arányos önvédelmi erőszakról…
p
p
p Egyenlő
p felek között
p nemigen tör ki háború –
p de aki erőszakmentes amis,
p vagy dogmatikus katolikus,
p az egy bevonzó szabad préda,
p az a másikat kísértésbe hozza,
p a provokáló agresszív lépésre…
p
p
p Veszélyben
p a természetes ész is
p engedi az önvédelmet,
p a támadás elhárításához
p szükséges, arányos mértékben
p Már amennyire egy felzaklatott
p idegállapotban mérlegelni lehet,
p ha pl. besurranó tolvajra ébredsz…
p De azét lelőni nem akarjad, mert
p így jóval nagyobb bűnt követsz el,
p vagy e fegyver által veszel el,
p ha elveszi tőled…
p
p
p Későn
p már felesleges,
p vagy még kár is…
p Eső után köpönyeg
p Jól bezárni az ajtót,
p ha már megtörtént a baj
p (esetleg így pont azokat kizárni,
p akik kármentőnek segíteni jönnének…)
p
p
p A
p csak
p képzelt
p veszélyed
p eltereli a figyelmed,
p elfedi a valósat-komolyt
p Vagy egy kis veszélytől
p már fejvesztve menekülsz,
p és rohansz így bele a jó nagyba,
p a szúnyogok, vagy az apai pofon
p elől menekül a mély szakadékba…
p
p
p Nem elvi,
p de felesleges,
p sőt káros presztízskérdés:
p mikor nem elég szívokosak,
p és egyik házasfél sem enged,
p mindkettő szamárként szenved…
p Két kicsi kecske baktat a hegyre,
p a hídon nem térnek ki, mind
p a szakadékban végzik…
p
p
p Aki
p a haszonban részesült,
p az viselje a károkat is –
p gyönyörködsz a rózsában,
p élvezed a színét, illatát stb.,
p de ne téged szúrjon meg tövise,
p mert akkor reklamálsz, panaszkodsz…
p Ahogy még a feleséged is visszaküldöd,
p ha kiderül róla valamely fogyatkozása…!?
p
p
p Ha épp
p nem tudja elérni,
p amire pedig vágyik,
p akkor hamar, hamisan,
p olcsón meg is vigasztalódik:
p Még nagyon savanyú ez a szőlő…
p Még kicsi/már kurva ez a lány/nő…
p Pedig csak a kudarc kockázatát kerülve
p nem is mert egyértelműen kezdeményezni.
p Vagy indokoltan kosarazták ki, és örülhetne is,
p mert számára – is – pokol lett volna ez a frigy…
p
p
p Szabó Lőrinc
p A szörnyeteg városa
p
p A nagy bérház, ahol lakunk,
p nem palota;
p álmomban láttam: ez a ház
p nagy kőkoponya.
p Koponya, egy gonosz óriásé,
p halott üreg;
p az teszi benne temetővé
p a lelketeket.
p Ez a ház fej volt valaha:
p az óriás
p meghalt, de a feje itt maradt
p és ránk vigyáz.
p A vénség egyre töri-nyúzza
p a rossz koponyát,
p s mi benne élünk, mint a dögben
p a paraziták.
p A nagy bérház, ahol lakunk,
p nem palota.
p Mint a halott szörny szeme, villog
p mindenik ablaka.
p A kapu a száj, a fekete száj,
p ahogy megmerevedett;
p a régi száj eszi-köpi
p az embereket;
p s bent, mint a régi sok tekervény,
p futnak a folyosók,
p és azt is láttam, hogy születik
p örökké újra a csók,
p a halottban, halottak helyén
p új élet hogy születik:
p láttam magunkat, a régiek
p kisérteteit!
p És elborzadtam: nem csoda, hogy
p e nagy labirint
p annyi bűnt présel össze, annyi
p emberi kínt,
p hisz féregként nyüzsgünk a multban
p s éljük mind, ami volt,
p s folytatjuk a rablást, szégyeneket,
p üzletet, alkoholt,
p gyilkos kést, járványt, pénzek és
p párzások piszkait,
p a kihasznált nyomort, amely
p mindent lealjasít:
p újra éljük a szörnyeteget,
p az óriás időt,
p s amit csak kitalált, az egész
p pokoli agyvelőt.
p Szörnyű álom volt látni, milyen
p ez a nagy rovartanya
p és végig az utcákon a többi
p vigyorgó csontpalota,
p és sorra nyíltak az óriás
p koponyák üregei,
p s egy hang szólt: – „Átkozd meg a várost
p s menekülj a szabadba, ki,
p menekülj a hegyekbe, mezőkre s ott
p a tiszta ég alatt
p mindent előlről kezdve építsd
p új városodat:
p építs új várost és idézd
p az új istent, aki
p jön és vihara csákányaival
p a multat szétveri!”
p
p
p Irtózik
p a csendtől,
p az egyedülléttől,
p zajártalomban és
p örök nyüzsgésben él -
p aki nem mer önmagával,
p illetve a benne élő isteni
p lélekkel kettesben maradni…
p Így hát nem is (sz)építgetheti
p legnagyobb kincsét, a lelkét…
p
p
p Az
p érzelmi
p fogyatékos,
p aki kikacagja
p a temetésen sírókat
p és még ő csodálkozik,
p és felettébb háborog, hogy
p erre fel ezután alaposan
p el is agyabugyálják őt…
p
p
p Aki
p olyan könnyelmű,
p mintha minden ismételhető,
p és így bármikor jóvá-tehető lenne,
p mintha az élet egy bármikor nulláról,
p tiszta lappal újrakezdhető nagy játék lenne,
p mikor a gyufával játszva felgyújtja a lakóházat…
p
p
p Pálya-
p tévesztett
p önismeretlen…
p Üzleti érzékkel
p nemigen megáldott…
p Akinek az eddigi legjobb,
p legígéretesebb gazdasági, és így
p tisztes hasznot remélő vállalkozása:
p a sivatagban homokot/eszkimónak jeget árult…
p
p
p Álszent
p kirakatpolitikus,
p aki vizet prédikál, de bort iszik
p Pl. nyíltan kiáll a „melegek” jogaiért,
p de otthon meg elveri a négy gyerek
p után magát leszbikusnak valló feleségét -
p azon nem töpreng, hogy ő mit mindent tett
p ezért a nemi orientáció változásért…
p
p
p A
p hipokrita,
p aki nyíltan hódol az erény előtt,
p de magában ezt csak a hülyék,
p a birkák eszményképének tartja,
p titokban viszont, magát okosnak,
p életrevalónak, élelmesnek tartva
p rendeltetésellenesen rongálja a lelkét…
p
p
p Aki
p már nem képmutató,
p ő már arra büszke, hogy
p nyíltan kimondja a szándékát:
p elhatározza, hogy ezután gazember lesz,
p és/vagy nyíltan élvezi a tiltott gyümölcsöket,
p amiktől csak az aszkéta, cölibátusban élő stb.
p papok akarják az embereket megfosztani…
p Ha nem jön be, akkor élete végén megtér…
p
p
p Aki
p mindazért
p a rengeteg jóért,
p kegyelmi adományért,
p amiben folyton részesül,
p azért nem ad naponta hálát –
p de viszont tucat párna alatt is
p megérzi az egy kis borsószemet…
p A polcain már sorba rakva állnak
p naponta/havonta teleírt panaszkönyvei –
p ilyen szemmel, füllel, lelkülettel jár-kel,
p hogy mi mindent lehet majd „rovás-írni” …
p Be is vonzza, meg is teremti így ezeket!
p
p
p Aki
p mintha
p még itt-most is
p török átok alatt élne:
p a potenciális/aktuális jószomszédjaival
p konfliktust élez, frontot nyit, perlekedik stb.
p Pont azokkal, akiket ma nem válogathat meg,
p akik minden nap test és lélek-közelben vannak!
p Ahogy Arany János Fülemüle versében Péter és Pál,
p akik azon civakodnak, sőt bírónál pereskednek,
p és még bűnösen vesztegetnek is, hogy
p kinek énekel a kerítésen kismadár…
p
p
p Aki
p nem tudja elfogadni, hogy
p neki csekély az arcszőrzete,
p ez neki férfiassága fogyatkozási jele,
p és bármily sarlatán tortúrának aláveti magát,
p ahogyan ez Arany János Bajusz c. versében is van.
p Sokat fizet semmiért: a szélhámos cigányok még
p közben ki is rabolják, és köznevetség tárgya is lesz…
p
p
p Aki
p a vagyonát
p plasztikai sebészekre költi:
p nem tudja önmagát elfogadni,
p nem abból hozza ki a szebbet,
p de Madonna faragásra adja be testét,
p és így költségesen csúfítja el önmagát,
p majd meg már később hiába is szeretné
p visszafarigcsáltatni magát az eredetire…
p
p
p Szabó Lőrinc:
p Különbéke
p
p Ha tudtam volna régen, amit
p ma már tudok,
p ha tudtam volna, hogy az élet
p milyen mocsok,
p nem fütyörésznék most az uccán
p ilyen vigan:
p valószínűleg felkötöttem
p volna magam.
p Régen, mint az álamok tékozló
p más fiai,
p azt hittem, lehet a világon
p segíteni,
p azt hittem, szép szó vagy erőszak
p ér valamit
p s az élet, ha sokan akarjuk,
p megváltozik.
p Minden szörnyübb, mint hittem akkor,
p fiatalon,
p de, hálistennek, egyre csökken
p az undorom,
p egyre jobban bírom az évek
p förtelmeit,
p és az idő és a közöny már
p fertőtlenít.
p Mert fátylát sorra dobta minden,
p egymásután,
p s harminchárom évem ma átlát
p minden szitán:
p látom, sokkal több a mocsok, mint
p az ifjukor
p sejteni bírta volna bennem
p valamikor,
p látom milyen rútúl becsapják
p a baleket,
p s hogy a balek azért balek, mert
p mást nem tehet,
p s hogy az ész az érdek rimája,
p és hogy magát
p sugaras hőssé a bitang is
p hogy költi át,
p s ha van is, kézen-közön elvész
p az ideál,
p és hogy nem hozhat egyetértést,
p csak a halál, -
p s mert mindez mégcsak nemis aljas,
p nem szomorú,
p a minden dolog apja valóban
p a háború:
p úgy nézzem elszát nyugalommal,
p az életet,
p mint reménytelen lepratábort
p vagy harcteret.
p Ha egyszerre tudok meg mindent,
p hogy itt mi van,
p egész biztossan felkötöttem
p volna magam.
p De valamit a sors, úgy látszik,
p akart velem:
p megmutatott mindent, de lassan,
p türelmessen:
p különbékét ezért kötöttem
p a semmivel,
p ezért van, hogy csinálom, amit
p csinálni kell,
p ezért becsülök úgy egy-egy jó
p pillanatot,
p ezért van, hogy a háborúban
p verset irok
p s a leprások közt fütyörészek
p és nevetek
p s egyre jobban kezdem szeretni
p a gyerekeket.
p
p x
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…
p x
|