Eugéniusz:

Életminőség ABC – VI.

Egy mondat a bölcs/balga és

a boldog-boldogtalan lélekről



A maguknak közvetlenül vagy

máson keresztül használók/ártók,

ill. a jó önvédők vagy önvédtelenek

Jó/rossz Isten/ön/társismeret-szeretet



Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Életminőségjavító/rontó típusok vizsgálata



Reviczky Gyula

Bábel

Te volnál hát egy ország szemefénye,

Te érthetetlen összevisszaság? -

Város, melynek se nappala sem éje,

Te felfordult, elkárhozott világ!

A szerelemnek nincs bübája,

Csavargóké a csillagtiszta menny.

Lehet-e ott az érzelem hazája,

Hol diadalt arat a bűn, a szenny?...

.

Rajongó lélekkel hittem sokáig,

Hogy a főváros égi Pantheon,

Melyből a nemes ideál kiválik,

S ezé a taps, ezé a jutalom.

Megálmodám az elfeledt regéket.

Hevültem, mint egy régi kor fia.

Athén és Róma nálam ujra éltek

S Aristidesz, Brutusz, Kornélia.

.

A nép közt, falun éltem volna szépen

S irásból ismerném csak Szodomát.

Ha már önvétkünkön kaczagni szégyen,

Iszonyu látni ezrek mámorát.

Menj! s hallgasd meg, ha még el nem romoltál,

Az önzés gyáva evangeljomát.

Borulj a porba! ott egy fényes oltár, -

Csókolni fuss a bűn aranyhaját.

.

Szemem e bábeltornyu tarkaságot,

E nyomorú fényt nézi hidegen.

Kaczagnám ezt a hóbortos világot.

De nem kaczagom, mert nem érthetem.

Mint számüzött kerűlök minden embert

És sirni vágyom, ha leszáll az est;

Rab vagyok én, a ki daczolni nem mert

És halni vágya, élni kába, rest.

.

Sebzetten itt bolyongok félbolondul;

Bolondok közt a félbolond magam,

Indúlatom viharharangja kondul,

És óriásnak gondolom magam.

Szeretném összezúzni ezt a népet,

Mint a mese kigúnyolt Sámsona,

Hogy halljon az utókor is regéket;

Minőket senki nem hallott soha!

p 1

p

p Ahol a „kincse”, ott a szíve: félálomban „alszik”, minden ajtót magára zár stb.

p

p Csak testőri/rendőri őrizetben érzi biztonságban holmiját, szajréját/életét…

p

p Neked nem lehet titkod: minden kiíródik az arcodra - ha akarod, ha nem?

p

p Fapofákat vágott és úgy maradt: kifejezéstelenül elsorvadnak az érzelmei

p

p Öröm helyett üröm – a kiprovokált, vagy másként jól elszúrt ajándékozások

p

p A múltat végképp eltörlöd – és rabszolgasorba indulsz eme „tiszta lapon”

p

p A korszellem agyhalottja: úgy látod: aki előttünk élt, az mind hülye lehetett…

p

p Nem tudsz értelmet átvinni: pl. a testi és a lelki épség (fizika és metafizika)

p

p Tüntető materialista ateista, de mintha titkon mégis csak a csodában bízna

p

p Még/naponta nem csodálja meg, hogy ő is mily tökéletesre van megteremtve

p

p Aki a testét csak bonyolult gépnek veszi, amit beadhat a dokijához megszerelni

p

p A boldogtalanság-jelző „testi bajait” nem radikálisan, csak tünetileg kezel(tet)i

p

p Minél távolabb kerül a szép ifjúkori álom, annál közelebb-több a pálinkáspohár

p

p

p 2

p

p Módszeresen bemószerol: az „erkölcsi hullámon” áttaposva a helyemre kerülne

p

p A bankár egyik kezével kilakoltat, a másikkal ingyen-látványkonyhát üzemeltet

p

p A közlegelők csapdája, avagy az együtt nem működés méregdrága ára: sivatag

p

p Nem zavarja: nincs sportértéke győzelmének: óriás törpe, felnőtt gyerek ellen!?

p

p A világképe: mindenki harca mindenki ellen az élet? Ember embernek farkasa!?

p

p A csónakotokban csak egyetlen ember evez, de hét is kormányoz, sőt hétfelé…

p

p A fertőzésfóbiás, aki nem fog kezet, nem simogat, nem szív mással egy levegőt…

p

p A hipochonder aggkori halálával „cáfolja” a kételkedőket - sírfelirata: na ugye!

p

p Mámorosan köt hitelszerződést – de viszont színjózanul mulat, sőt szeretkezik…

p

p Nőuralom – a papucsférj a fizetett, eltartott házisárkány napi terrorja alatt

p

p A gazdag beszűkülve mindig egyre gondol: most épp ki/hogy lophatja meg őt

p

p Kakaó-effektus: minden túlzásba visz – a jóból is megárt a sok: élvezet/undor

p

p Gyáva népnek nincs hazája – a gyávának nincs szerencséje: ez mind a bátraké…

p

p

p 3

p

p Aki merne, nyerne – de ő papírforma néző, és eleve felteszi kezét: előre kapitulál

p

p Lendületesen, jó tempóban és kitartóan halad, „csak” éppen nem a jó irányba…

p

p Még mindig sokkal közelebb lenne a céljához, ha inkább egyhelyben maradt volna

p

p Büszkén spórolva az éppen már rohadó almát eszi, az épbe így soha nem harap

p

p Egy egzotikus útra spórol: nagykabátban ül spórolásból fűtetlen „otthonában”

p

p A vészhelyzetben jól megtanult a végletekig spórolni – de végleg úgy maradt…

p

p Tanult tehetetlensége rosszul értett büszkeséggel párosítva: megsegíthetetlen

p

p Makacs önsajnáltatása nehezíti kikerülni a hátrányos helyzetek ördögi köréből

p

p Lépcsőházi gondolat: mindig ott jut csak eszébe, mit kellett volna bent mondania

p

p Késő bánat, ebgondolat – csak az eső után vesz fel köpönyeget, de akkor többet is

p

p Szó szerint/átvitt értelem: örök támaszra szoruló labilis, dülöngélő, tántorgó stb.

p

p „Összetéveszti” az isteni kegyelmet a kormány/oligarcha-kegyenc helyzetével

p

p Érdemtelen engedi: nagyon magasra emelik, majd váratlanul a mélybe vetve

p

p

p 4

p

p Szimultán nyüzsögne, mint egy százkarú isten - így egyetlen dolgot se fejez be

p

p Levágni még az aranytojást tojó tyúkot is, mintha csak egy nap lenne a világ…!?

p

p Gondol ő egy „merészet és nagyot” és szinte mindenét felteszi egy rulett számra…

p

p Ha egy baja van, „a biztonság kedvéért” minimum tíz orvoshoz is fordul (agybaj)

p

p A kutyaharapást nem a szőrével gyógyítja: szerelmi bánatra például csak iszik…

p

p Maga helyett mást küld vizsgázni, fodrászhoz, lelethez vért adni, sőt udvarolni…

p

p Más helyett mész az orvoshoz elmondani a „panaszát” és kérni rá „gyógyszert”

p

p Hiszel annak a jósnak, aki a „honorárium” arányában jósol jót, és egyre jobbat…

p

p Egy dodonai jóshoz fordulsz? Értsed úgy, ahogyan éppen most te azt akarod!?

p

p A „jóslatok”, amik legalább nem kötnek gúzsba: ugyanúgy élsz tovább, mint eddig…

p

p A fatalista babonás, aki már készül a társa halálára, mert ezt ő már megálmodta

p

p Semmit se bíz a véletlenre, a vajas kenyeret direkt úgy ejti le: ő peches ember

p

p Rosszul döntött, nem korrigált kezdése már fél sikertelenség, majd egész kudarc

p

p x

Reviczky Gyula

Jób siralma

Kegyetlen Adonáj!

Gyönyört lelő szolgád gyötrelmiben.

Undok fekélyektől borítva,

Itt vergődöm, vonaglom a szeméten,

És átkozom a méhet, mely fogant,

A napot, a melyen hirűl vivék

Apámnak, hogy fiat szült felesége,

A térdet, mely gyöngéden ringatott,

S mely meg nem fojta rögtön, a kezet.

.

Mindenki elhagy, vádol és gunyol.

Ti is, ti is, barátim!... Óh, tudom,

Ártatlant érjen bár, a szenvedés

Mindig a bűn szinében jelenik meg.

Fájdalmimat s fogyatkozásimat

Óh, vajha meg lehetne mérlegelni!

Óh, vajha a világ tudtára adnád,

Hogy ártatlan, vétektől ment vagyok!

Tudom, előtted nincsen igaz ember;

De a világ előtt én az valék.

Vaknak szeme, sántának lába voltam.

Jót tettem és most gonosz az eredmény.

Valaha szánakoztam a szegényen,

És engem, íme, nem szán senkisem!

Vetekszem mostan Adonájjal.

A kinek gondja úgy sincsen reánk.

Megkárosítjuk-é, ha vétkezünk,

S ha jót cselekszünk, használunk-e néki?...

Gonoszságunk az embereknek árt csak,

S igazságunk nekik használ csupán.

És mégis a szerencse

Hiába mosolyog bolondra:

Örömben élni a bölcs tud csupán.

Az ezüst érnek kezdete vagyon;

De hol található a bölcseség?...

Ennek becsét nem tudja a világ,

S a gazdagok, nagyok földjén sehol sincs.

A mélység szól: nincs bennem! - és a tenger

Azt mondja: nincs itt! - Van-e, a ki látta?

Gyöngyökhe', szárdonixho' nem hasonlit

S nem mérhető ofíri sárarannyal.

Nem rejti azt magában India;

A drágakőnél ritkább, becsesebb

S zafir- s topázért nem cserélhető el.

Vész és halál szólt: hallottuk hirét!

Utját s helyét azonban egyedül

A lélek tudja; ez mondhatja meg csak:

Az Úr félelme, ez a bölcseség,

S távozni a gonosztul: értelem!

Az Úr félelme!... Mit használt nekem!

Nincs Adonájban részvét, irgalom.

Nem büntet és nem áld érdem szerint.

Mert a csalánhoz nem nyúl senkisem,

De a rózsát bezzeg mindenki tépi!

Utálatos lét, hát ide jutottam,

Hogy most durván kiköpnek én előttem,

Kik dicsőségem hirdetői voltak!...

Ki adja nékem a halál nyugalmát?

Porból van és nem érczből gyönge testem,

S nem a kövek szilárdsága erőm.

Keserü jajgatásra vál' türelmem:

A ki elkezdte, sujtson agyon engem!

.

Hogy elmult tőlem az öröm-pohár!

Sírásra változott, hajh, cziterám,

S vig énekem a zokogók szavára!

Mi hát az üdv? Virág, mely peczre nyílik

S el lesz taposva, ha lehullt a földre.

Mi hát az élet?... Árny, melynek növése

Az éjszaka közelgését jelenti.

Mi hát az ember?... Állat, ki dologra

Van e világon, mint igás barom.

Tűr, fárad, izzad, árnyékot keres.

S lankadtan alig várja, mint a szolga,

Hogy mikor dőlhet már le az alomra!

S mégis, mit jajgatok, mit sírok itten!...

Adonáj jobban tudja, mit mivel.

Hol voltam én, a por s porrá leendő,

Midőn a földnek sarkait lerakta

S föléje az ég boltját kifeszíté!...

Midőn irányt adott a folyamoknak

S a szelek útját meghatározá!

Mit tudom én, végzése mire jó,

S midőn igy sujt, nem emel-é magához!...

Szünj' meg zihálni, lázongó kebel:

Az Isten adta, Isten vette el!

p 5

p

p Ha csak egy parányit céloz mellé, a messzi célnál ez az eltérés már óriási lesz

p

p Úgy áll hozzá a sürgős munkához, hogy más is hozzáférjen: egy önleépítő lógós

p

p Csak arra kell nagyon vigyáznia, hogy a lázas semmittevés munkává ne fajuljon…

p

p A mohó funkció-halmozás vége: sokat akarna a szarka, de nem bírja el a farka…

p

p Mindent hajszál-tűpontosan tervezz el előre - a sétád, a szeretkezésed stb. stb.

p

p Semmit nem tervez, nem képzel el fejben: majd ahogy esik, úgy is puffan…!?

p

p Véges=drága idejével ő hol feleslegesen zsugori, hol meg esztelenül tékozló

p

p Véges=drága lelki erejét nem az önjavítására, de az önigazolására fecsérli el

p

p Tüntet vele: ő mily vigasztalhatatlan! Minden értékes bölcsesség olcsó neki …

p

p Aki beéri olcsó vigasszal: nem ő – még – nem elég magas, de a szőlő savanyú

p

p Csak akkor nyugszik meg, ha garantált ígéretet kap: mennyben várja a halottja

p

p Vallási/egyházi demagógok licit-versengése ámít: mi jó/rossz vár rád „odaát” …

p

p Egyszer élünk! - a csömörig élvhajhász: a halál neki csak vég, nem egy új kezdet

p

p

p 6

p

p A féktelen/kiégő hedonista már itt teremti poklát: már semmi nem okoz élvezetet

p

p Bűntudatos, ha érzékiségben élvez, hisz a siralomvölgy a szenvedés helye/ideje

p

p Csak azért retteg a haláltól, mert még mindig nem tud mit kezdeni önmagával…

p

p Neki az ő halandósága egy büntetés/átok, nem pedig egy állandó serkentőszer

p

p Aki csak a halálos ágyán döbben rá, hogy idáig mások életét „élte”, utánozta

p

p Nem tudja elsiratni-meggyászolni, elengedni szeretteit: otthona egy halottasház

p

p Szerelme holt testével is egy akar lenni, ezért még nemileg is közösülne vele…

p

p Kontár bűvészinas: csak kiengedni tudja a palackból a szellemet, de uralni nem

p

p Ha már életében nem szerzett megbecsülést, akkor legalább „hősi halott” lesz

p

p Még a feleségben se bízik meg teljesen, még előle is dugdos minden értéket…

p

p Kísértsd az istent, élj veszélyesen: így a próbára tett őrangyalod sem unatkozik?

p

p Kerüld a terhes konfliktusokat: alkudj meg, és mindent nyelj le s tovább élsz!?

p

p Konfrontálj „bátran”, ütközz, élezz, hiszen te az elvek – merev - embere vagy

p

p

p 7

p

p Ne állj meg félúton: a kis vitából nagy veszekedést, sőt verekedést hozhatsz ki…

p

p Seperd a szőnyeg alá a koszt/problémákat, ha jól kerülgeted, nem buksz fel/el…!?

p

p Infantilis szembekötősdi játék: amit itt és most ő nem lát, az igazából nincs is…

p

p Félórás rendrakáson hetekig spórol, helyette növekvő káosz lesz a lelkében is

p

p Az írástudatlan hajótörött, túsz stb.– ő nem tud üzenni még palackpostával se

p

p Kiteregeti a családi szennyest, mert ő ilyen „őszinte” vagy újsághíres akar lenni

p

p Ha elmúlt már az újdonság varázsa, akkor cseréld le még gyerekeid anyját is?

p

p A közmédia pánik/félelemkeltő „szakmai” hírei „betegítik” az erre vevő gyávát

p

p A „védőoltás” ellen tiltakozót már te is hamar ön/közveszélyes bolondnak látod?

p

p Pont a közbaj okát kinyomozó (újság)íróból lesz még előtted is „a nép ellensége”

p

p Aki minden szirszar szert bevesz/kúrát kibír, csak dúlt lelkét hagyják „békén”

p

p Ha a referendum/népszavazás úgy dönt: 2x2=5, akkor ezentúl már ő is ezt tartja

p

p Ha ő részegen/kényszerben fogadalmat tett, akkor józanon/szabadon is betartja…

p

p

p 8

p

p A józan könny(ebb)en játszik, tettet részeget, mint fordítva: ő mégis ezt próbálja

p

p Komolyan elhiszi, hogy tényleg az egész világ az ő ellensége („cigány-himnusz”)

p

p Ha lusta-tunya, hiába drágakő/gyémánt ő, mégis csak nyers, csiszolatlan maradt

p

p A mindenkit egyenlősítő: a középszer társas lelki/politikai terrorjának aktivistája

p

p A mindennél erősebb zsarnokság: közvélemény/társas elvárások vétkes áldozata

p

p A zsarnokságban nem csak áldozat, de tettes is mindenki: kis vagy nagy láncszem

p

p Aki élvezi a társasélet/csapatjáték előnyeit, de mégis mindig ő a gyenge láncszem…

p

p Ő mindig takaréklángon pislákol, sosem lobog/járatja csúcsra magát: mire spórol?

p

p A hazugság-média függőségében „élő”, egy jól hipnotizálható, eszközlétű médium

p

p Mennyiség elvű: ha sokszor ismételgetnek valamit, akkor az biztosa, hogy igaz is…

p

p Ki, mint az a bizonyos korsó, ami addig-addig jár a kútra, amíg végül el nem törik

p

p Az alkalom szülte tolvaj, aki vesztére vérszemet kap, s végül akár rablógyilkos lesz

p

p Aki, mint zsoldos katona, csak addig szolgálgat, amíg még egyáltalán fizetgetik őt

p

p x

Reviczky Gyula

Sátán

Egy éjjel a sátán ágyamhoz álla;

Nevetett, hítt, igérte kincseit.

Frakkot viselt s oly inger volt szavába',

Hogy már azt hittem: végem, elveszit!

»Eljősz-e hozzám, édes, jó barátom?

Protekcziómat ígérem neked.

Mi kell? Szép hölgy? arany? fény? pompa? mámor?

Mind a tied lesz...« - Én koldus leszek.

»Agyadban égsz s rossz álmaid' beszéled:

Igy senki sem felelt nekem soha.

Rég' vágyom okos alkut kötni véled;

Ne légy, öcsém, ily szörnyen ostoba.

Dörgöld ki szemeid' s ne álmodozzál;

Légy ember és ne hitvány lázbeteg.

Gavallér lesz belőled. Jősz-e hozzám?...

Fejedet rázod?...« Én koldus leszek.

Gavallérnak kevély vagyok s ügyetlen;

Majom és róka lenni nem tudok.

Kincsnek pedig hatalma nincs felettem;

Az kincsem, a mit érzek, gondolok!

Vigasztalóm az édes dal zenéje;

Ez balzsamom, hitem, ha szenvedek;

S dalolva hágok a sátán fejére.

Aranyod nem kell! Én koldus leszek!

Urad vagyok! Leszállok a pokolba

És Luczifert magát elégetem.

A jókat összegyűjtöm egy akolba.

Halleluja! Megáldva végzetem!

»Már látom, hogy méltó vagy ostoromra,

Bolond te, kin segítni nem lehet.

Adieu!« - S én visszadőltem vánkosomra

És felzokogtam: Én koldus leszek!

Reviczky Gyula

Jó lelkek

Vannak jó lelkek még a földön;

De elrejtőznek a világ elül.

A csacska hír hallgat felőlük,

Élnek s meghalnak ismeretlenül.

.

Éltük szerény, csöndes, magános,

Dobszóval, vak lármával nem dicsért.

Erényüknek czégére nincsen;

Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

.

Vásári zajt, hühót kerülnek.

Nem lökdösődnek lármás útakon.

Lelkük zománczát féltve őrzik.

A merre járnak, csend van s nyúgalom.

.

A sors csapási, szenvedések

Között értékük legszebben ragyog.

A rózsa is, ha eltiporják:

Akkor terjeszt legédesb illatot.

.

Vannak jó lelkek még a földön!

Vigasztalásul vallom és hiszem.

Megtűrve, mint árvák, ugy élnek,

És nem irigyli sorsuk' senki sem.



Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán írt szellemi segítség lélekbátraknak,

bölcsességszerető/boldogságkereső örökifjaknak



Szellemi, lelki, testi és társas jó élethiány/kár

Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Tünetekð bajdiagnózis ð terápia ð jó egészség

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

ppppppppppppppppppppppppppp