|
Eugéniusz:
Létrontás vagy javítás -
Egymondatos szabad ötletek -X.
Nagy Életminőség Jenciklopédia
Ami az/egy ember hatalmában áll,
magának/másnak ártani/használni
Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Komjáthy Jenő
POGÁNY VAGYOK
Pogány vagyok. Nincs bennem semmi
Alázatos, tömjénszagú;
Zsolozsma, zsoltár, istenesdi
Nem ejti lelkemet rabul.
.
Nem verem én bűnbánva mellem,
Nem mondok szánom-bánomot,
Olcsó dicséretét se zengem
Annak, ki - majmot alkotott.
.
Nem ejt meg engem semmi földi,
Se földöntúli hatalom:
Az eget ostrommal bevenni,
Nem lekoldulni akarom.
.
Nem járok templomaitokba,
Miket a hízelgés emelt,
Bálványotok előtt a porba
Lelkem sohase térdepelt.
.
A földön úr szolgái vagytok,
S urat imádtok mennyben is;
A szív, a szolgaságba hajtott,
Csupán a zsarnokokba hisz.
.
Szeretek én, s ti hízelegtek,
Csúsztok ti, míg repülök én!
Imátok lenn a porba reszket,
Fönnszárnyaló enyém.
.
Arcotokon a kegy malasztja;
Fő vágyatok a nyugalom:
Én nem születtem hódolatra;
Szívem örök forradalom.
.
Pogány vagyok. Dac ül szememben,
Gúny és harag rezg ajkimon;
Pusztító tűz feszíti mellem,
A harcok élvét áhitom.
.
A gyűlöletnek óceánja
Csap olykor át a szívemen;
A viharoknak orgonája
Játszik most benne rémesen.
.
Mert gyűlölöm sivár világtok,
Amelynek neve: unalom;
Ásító kéje nekem átok,
Rothadt nyugalmát eldobom.
.
És gyűlölöm a lomha szörnyet,
Gyűlölöm arcod, rút Közöny!
Rég fekszi tetemed a földet,
Gőzébe hal milljó öröm.
.
S gyűlöllek téged, korcs Alázat,
Törpék álarca, pórerény!
Hiszen te adtál kúszni lábat
A Gyávaságnak, látom én.
.
És gyűlölöm a Szolgaságot,
A bűnök bűnét mindfölött:
Haragtól reszketek, ha látok
Egy elnyomót vagy görnyedőt. -
.
Pogány vagyok. Merész szememben
A szép Igazság szomja ég.
Istennő az; ha fátyla lebben,
Gyönyörbe tör a föld, az ég.
.
A szeretetnek óceánja
Csap akkor át a szívemen;
A teremtésnek orgonája
Szól mostan oly fönségesen.
.
Megzendül a szférák zenéje;
Az égi gömbök szózata,
Zokogva, zengve hull beléje
Az örök fájdalom maga.
.
Megnyílik a világ köröttem,
A légi kárpit széthasad,
Lebegni szigorú körökben
Látok csodás, nagy tárgyakat.
.
Nem tárgyak ők, dicső személyek;
A régi istenek talán:
A lelkük test, a testük lélek,
Tapintom s mégis látomány.
.
Alattam a föld is kitárul,
A por rajong, a kő beszél,
Jelt ád a némaság magárul,
És fölragyog a titkos éj.
.
A mélység mély szivét kitárja,
Leveti lepleit az Ég...
Úgy érzem, egy világ királya,
Ugy érzem, egy isten levék.
.
Természet! Élő templomodban
A tárgyak lelkét szíhatom:
Szent falaid közt égre lobban
Minden leláncolt hatalom.
.
Határtalan nagy templomodban
Az isten testét érezem;
Szivem szivével összedobban,
Szemébe néz ihlett szemem.
.
Világok teste lett a testem,
Amit látok, az mind enyém;
Átcsapnak a lángok felettem:
Égek, de el nem égek én!
.
A lelkek lelke lett e lélek,
A szívek szíve lett e szív,
Az ember bennem istenné lett,
Olimp dicső követje hív!
p 1
p
p Aki minden nap reggelén egy „szépségversenyre” indul – de
p divatos szépségideálhoz hasonlítva magát kudarcélményt halmoz
p
p Akinek unalmas, érdektelen az a játék, ahol mindenki nyertes,
p nincs vesztes - amilyen együttműködésre építő magyar népi játék
p
p Aki csak a destruktív rivalizálásban jó, profi lelki hadviselő stb.,
p de a konstruktív együttműködésben, a csapatjátékban bűn rossz
p
p Aki minden nap más, az épen olcsóbb helyen vásárol, kávézik –
p nem szempontja a magyar áru-árus, és sehol se hű törzsvendég
p
p Aki minden tettét, még azt is, ami jogában áll hangosan-írásban
p indokolja: pl.: ha „behatol” a lakásába, vagy megszidja a gyerekét…
p
p Aki minden új életpéldát-feladványt gépies (ön)gyilkos rutinnal
p mindig ugyanazzal a már egyszer jól bevált képlettel oldana meg
p
p Aki előre megfontoltan, folytonosan be nem tartható szabályokkal
p gyárt az alkalmazottjaiban bűntudatot, hogy mindig ő támadhasson
p
p Aki minden Újévkor teljesen új életet kezd, és ha ez persze nyilván
p nem sikerülhet, akkor csalódottsága mélyebbre viszi, mint előtte volt…
p
p Aki mindenáron Úr akar lenni: csak egy kakas a szemétdombon.
p A kutyák királya lehetett volna, de inkább a királyok kutyája lett…
p
p Aki mindenben a rajongott-imádott, most éppen holtrészeg,
p vagy szerelmi bánatos Mestert követi: ő is utána, a kútba ugrik…
p
p Aki mosakodás, tisztulás helyett mindenkit befröcsköl sárral:
p egy sárdobálásba provokál, hogy így majd az ő sara se tűnjön ki...
p
p Aki mindenre oly betegesen kíváncsi, hogy így végül például
p az égő zsírt vízzel oltva akár még egy lakásfalat is robbanthat…!
p
p Aki dafke, csak azért se tér ki a részeg elöl, vagy leáll vele vitázni,
p vagy éppen rábízza a legféltettebb titkait, netán kincseit, sőt gyerekét…
p
p
p 2
p
p Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is, pl. ráléptek a lábára,
p keresi a reváns/megtorlás, vagy akár az önvesztő vérbosszú alkalmát
p
p Aki nem győz bocsánatot kérni, ha pl. rátüsszentett egy nagyúrra,
p és nem is hiszi el: az adott neki, és zaklatja… (A csinovnyik halála)
p
p Aki a rossz híreket epekedve várja, gyártja, a rémhíreket kéjjel,
p színezve terjeszti – másokat riogatva helyezi magát a középpontba…
p
p Aki még soha nem készített, főzött be és evett saját gyümölcsből
p baracklekvárt, vagy a patakparton, mezőn szedett bodza főzetet stb.
p
p Aki még nem érezte, hogy milyen a házi kertben, és nem pedig
p a fóliás sátorban stb. ültetett, ápolt, szedett paradicsom, eper íze…
p
p Aki még soha nem járt mezítláb füvön, talpát masszírozó és
p a lelkét erősítő anyaföldön és nem úszott át még folyót, vadvizeket…
p
p Aki egy áldozatjelölt: életerőtlen/kedvtelen, életunt, magányos préda,
p így a társadalmi ragadozók megérzik rajta a gyengeséget és levadásszák…
p
p Aki, jobb híján elfogadja pl. az örökre szóló nőtlenségi fogadalmat,
p de mégsem hagyja ott a katolikus papi pályát, ha nem tud nő nélkül élni…
p
p Aki „fiatalos” lazaságból vagy mert rosszul alszik/ébred, már eleve késve,
p hajszolva indul és napközben sem éri utol magát, ezért soha nincs a helyén…
p
p Aki a bűnözők alja, a családon belüli pedofil erőszak, rontás miatt sittes,
p és ott vamzerként jut előjogokhoz - még a sorstársai is megvetik, leköpik…
p
p Aki, mint az a bizonyos korsó, addig jár a kútra, míg el nem törik,
p aki egy alkalom szülte tolvaj volt, de vérszemet kapott és bűnöző lett…
p
p Aki elzárja vagy eltiltja egykéjétől a magyar népdalt-mesét-táncot,
p helyette mai műmesékkel, világzenével tömi, divatmajmolóan öltözteti
p
p Aki mindenből ki tudja hozni a maximumot - akivel vitád miatta(tok)
p szinte mindig veszekedéssé, sőt nem ritkán még verekedéssé is fajul…
p
p x
*
Komjáthy Jenő
NEM EGY AZ ISTEN!
Nem egy az Isten! Szinte látom
Az őserőket küzdeni;
Egymásra törve hallom őket
Csodásan, fönnen zengeni.
Innét van minden meghasonlás,
Innét a diszharmónia,
Magasba szállás, mélybe omlás,
Fölváltva gyász és glória.
.
Csatájuk a szférák zenéje,
Fönséges, óriás tusa;
Megüté fülemet a győzők
Kegyetlen kéjü himnusza.
S az elbukók gyászindulója
Megcsapta lelkem szárnyival;
Merész szivem rémülve tölt be
A titkok hallomásival.
.
És látomásival beteltem
Olimp magasztos harcinak,
Szédítő kéjén ittasultam,
Mi fönn viharzik, dúl, kacag.
Mert végtelen gyürűkbe zeng ott
És lejt a roppant égi kar,
Megannyi Nap, megannyi Eszme,
S mind szeret, érez, lát, akar.
.
Ó, mert egy halhatatlan átok
Uralg az égiek fölött;
Más-más a cél, de egy a Végzet,
Küzdelmük egyenlőn örök.
Közös a vágy, közös a bánat,
A láz, a szomj s a viadal;
Mérhetlen kín, ó, szörnyű végzet:
Mind mást szeret és mást akar!
.
Innét a harc. Pártos kezükben
A visszavonásnak üszke ég.
Vad gyönyörét a rombolásnak
Már végtelenszer érezék.
Mély gyönyörét az alkotásnak
Érezniük örökre kéj;
Alkotni, zúzni készti őket
Egy halhatatlan szenvedély.
.
Nem egy az Isten! Fönn az égben
Ha egyé vón az uralom,
A mindenség egyhangu volna,
S a végtelenség unalom.
Nem egy a lét, bár egy a lényeg,
Bár egy az ok, nem egy a cél,
Szapora szellem szüli a létet,
A Természet dús és pazér.
.
Dúsgazdag, szertelen az Élet,
S a Lelkek száma számtalan.
Előttük ím a Végtelennek
Roppant pályája nyitva van.
Az Istenek, az örök Eszmék
Vívnak rajt emelő csatát,
S a Végtelent magát fokozva
Dúsabb s dicsőbb lesz a világ.
.
És tör az Élet mind magasbra
Lángelmű szerzők műveként,
Mind szebbé lesz a végtelen szép,
Nem ismer egyuralmi kényt.
Nincs rendiség a szabad égben,
És nincs elsőszülötti jog,
Testvérek ők a hatalomban,
S mind egyenlőek, szabadok.
.
Titkok mélysége, lét magassa,
Én látlak, ó, csodák hona!
De veled, ó, te végtelen dús,
Betelni nem lehet soha!
Imádjon más egy zsarnok-Istent,
Urat a szolgák s gyermekek,
Csodállak én, de nem remeglek
Titeket, örök Istenek.
.
Nem egy az Isten! Büszke perc volt,
Mely fölnyitá vakult szemem,
Egy perc! Ó, mily csodás varázslat,
Megnyílt, föltárult ím a menny!
Nem egy az Isten! Fönn az égben
Szabad, nagy Eszmék küzdenek,
Napszemetek világol onnan,
Fönséges, örök Istenek!
Komjáthy Jenő
MÉGIS EGY
Nem egy az isten! S mégis minden egy!
A lelkek mind egymásba ömlenek,
Közöttük nincsen korlát, sem határ,
A tért legyőzik, mint a villamár;
Kilépnek önmagukból a dicsők -
S mert szellemek, legyőzik az időt.
S mit költe szent homálya rejtekén,
Társítja társival az ősegyén.
.
Az egy a minden és az én az össz,
Hol nincsen gát és semmi sem kötöz;
A szűz magány testvéri társaság,
A belső szem egy mindenségbe lát;
A szellemkéz a végtelenbe nyúl,
Teremt mindenhatón s korlátlanul:
A lelki nap az összeségre süt,
Fényét, hevét megérzik mindenütt.
.
Mindenben ő lehel és ő akar,
Mindent meglelkesít, ha ráfuval,
Mindenben ő és minden benne él,
Ő a középpont, ő az ok s a cél.
Itt, hol a makrokozmosz egy atom,
S a csöpp a végtelennel vérrokon,
Sokszor egy porszem is világokat
Lenyom, s méhébe újakat fogad.
.
Ah, egy világ itt mindenik atom!
Egy pontban az egészet bírhatom.
Mélység s magasság: a parány s az ég:
Egymást nemzé s egymásból születék.
Egy homorú s egy domború világ:
Boldog, ki e csodák szivébe lát!
Kettős a lét, mindennek párja van,
Formába tör minden határtalan.
.
A végtelen nagy s végtelen kicsi
Egymásba foly, és egy a mást viszi.
Eget a föld, a földet meg az ég,
Mindenha egymást visszatükrözék.
Ott a víztükör, itt a délibáb,
A csillagboly s az ázalékvilág.
És e roppant világok mezsgyején
Törhetlen áll s múlhatlan az egyén.
.
Nem egy az isten! S mégis minden egy;
A lelkek mind egymásba ömlenek.
A minden egy s az összeség egyén,
A végtelen atom és minden én.
Teremtő és teremtmény, ész s alak
Hatalmas, bűvös, szent egységbe omlanak;
Egy magas és egy mélységes világ:
Boldog, ki e csodák szívébe lát!
*
p 3
p
p Mindenkiben, de főképp előszeretteiben belső ellenséget látó
p és az árnyékbokszolással ehhez még valódi ellenséget is gyártó
p
p Aki korán és egy egész életre beskatulyázza, stigmatizálja,
p elkönyveli, leírja magát… és „barátai” szemében is csak egy lúzer…
p
p Aki amíg még a bekapott gólján rágódik, marcangolja magát,
p addig így könnyen kap egy újat, egy könnyen kivédhetőt: potyagól
p
p Az ökör következetes, elveihez mereven ragaszkodó, vagy épp
p a teljesen következetlen kiszámíthatatlanul dicsérő/szidó nevelő
p
p A valódi önérdekét fel nem ismerő, vagy nem érvényesítő,
p sőt önmaga ellensége: a maga alatt buzgón-ügyesen fát vágó…
p
p Az indokolatlan/oktalan sértődöttségében magába zárkózó,
p (ön)kedvrontó morgolódó, duzzogó vagy lázongó, elégedetlenkedő…
p
p A szélhámosok balekja: a naiv, hiszékeny ideális áldozat,
p aki azonnal vevő Napóleon drága gyerekkori-koponyájára is…
p
p Akinek a rábízott/elvállalt munkához se tehetsége, se tudása –
p a feladatot elpuskázó ügyetlen, képzetlen, kétbalkezes pancser…
p
p Az alváson, pihenésen spóroló, még az éjszakát is nappallá tevő
p módszeres életrövidítő - az életgyertyáját mind a két végéről égető…
p
p Aki „a tudomány mai állása szerint” engedi magát kínozni-mérgezni,
p sugár/kemo-terápiázni-vágni, csak lelkében/életében ne „vájkáljanak”!
p
p Aki annyira nem érti, értékeli és folytatja a jó hagyományokat, hogy
p még az egyszerű gépeket és a kenyérsütést is újra ki/fel akarja találni…
p
p Egy szentfazék erkölcscsősz, csak a füle, de az nagyon kormos…
p Aki titkos erkölcsi bűnözését hangos papolással fedezné, rejtegetné…
p
p A kis Valentin képzelte Nagy Élet csak kriminális úton elérhető:
p Legalább egy nap dolce vita, majd csalódás és a lebukás és börtön…
p
p
p 4
p
p Aki egy kisebb baj elől fejvesztve menekülve egy jóval nagyobba fut,
p például: átmenetileg megússza az atyai pofont, de szakadékba zuhan…
p
p Ő egy kis sziruppal, egy kis mézes-mázos körítéssel
p a keserű pirulát, a békát, de még akár a mérget stb. is lenyeli
p
p Aránytévesztő: már egy kis horzsoláskor úgy üvölt, jajveszékel,
p mint akit élve nyúznak – jajszava a nagy bajban már nem kap hitelt…
p
p Az unaloműzésből, viccből hamis riadókat fújó pásztorfiú -
p ha majd bajba kerül, jön a farkas, már nem veszik már komolyan…
p
p Ő egy ideig a „teherbeeséstől” retteg, testileg-lelkileg védekezik,
p majd meg a „meddősége” gyötri, mert anno nem akart anya lenni…
p
p Ő egy hirtelen fellángolással főzné meg/égeti el - a mindennapi ételt
p A szalmaláng lelkű, akiknek hamar lelohad, hamu lesz a lelkesedése
p
p Felmelegítve csak a töltött káposzta jó, sőt akár még jobb is…
p Amikor egy már kihűlt szerelmet próbálgatnának újra langyosítgatni
p
p Rátartian válogatós és hoppon maradt, penészvirág vénlány,
p vagy akit a Rigócsőr királyfi vihetett el, akit ő akkor koldusnak hitt
p
p A jósnőnek fizet jó sokat, ő ezért cserébe azt mondja, amit hallani akar
p Amúgy pedig csak az ostoba, szokásrab stb. ember jövője kiszámítható
p
p Előre nem látó, nyáron csak hegedülő, de télen meg koplaló tücsök
p Örökké „átmeneti” pénzzavarban leledző alázatoskodó/pimasz tarháló
p
p A munkamániás, és erre még felettébb felvágó, olyan büszke,
p mulatni, játszani, szemlélődni stb. sem akaró, illetve tudó hangya…
p
p Aki bérbe eladja magát és a lélekölő hosszú munkaidő után
p hobbi, ital, tévé, szex, szerencsejáték stb. kábítószeresen kompenzál…
p
p Sors bona, nihil aluit: jószerencse, semmi más nem számít?
p Aki ezt úgy fogja fel: vakon nagyot kockáztató élethazárdjátékos lesz…
p
p x
Komjáthy Jenő
VA BANQUE!
Hazárd valék én világéletemben,
Gyönyör volt mindent egy kockára tennem,
A semmis üdvöt, koldus-gazdag álmot,
Ujjongva láttam tűnni egy világot.
.
Va banque! - kiáltám s kéjes izgalommal
Szórtam a pénzt s az életet halommal.
Ki már a mélybe s a magasba láték,
Nekem e bús-vidám lét csupa játék!
.
Va banque! Véremre menjen most a játszma!
A kapzsi bankár százszor is kijátssza,
Lehullt szememről régesrég a hályog,
Kacagva látok tűnni egy világot.
.
Kacagva látok mindent füstbe menni,
Hisz jól tudom, hogy mindez semmi, semmi
Nábob e szív s olyan könnyelmű, préda,
Hisz ez az élet csupa merő tréfa!
.
E buborék-tusát nevetve nézem,
A csilla álmot elfuvom merészen.
Meg mások jőnek, és ujjongva látok
A semmiből támadni egy világot.
.
Ujjongva látom, milyen mély a forrás,
Melyből buzog ez andalító zsongás,
Milyen kifogyhatatlan öblü mélye,
Hogy rajzik, alkot álomszenvedélye.
.
Tudom, hogy újra csak megsemmisülnek,
Az anda légbe tüstént elvegyülnek;
Meg mások jőnek és kacagva látok
A semmiből támadni egy világot.
.
Va banque! - kiáltom s kéjes izgalommal
Játszom a gúnyos, örök hatalommal.
Mindent ragyogni s összetörni láték,
Nekem e bús-vidám lét csupa játék.
.
Va banque! A szívemet teszem e lapra.
Hol a merész? Nos, hol van, aki tartja?
Hurrá! Mondjátok, ó, ki látott
Gyönyörbe tűnni egy bukó világot?!
[Szenic, 1890. november 3.]
*
Va banque!
1.
(szerencsejáték)
minden vagy semmi →
fogadási forma, amikor
a játékos az összes tét
összegének megfelelő téttel fogad
2.
(átvitt) mindent egy lapra tenni →
olyan lépés, ami rendkívül kockázatos
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…
p x
|
