Eugéniusz:

Létrontás vagy javítás -

Egymondatos szabad ötletek -VIII.



Nagy Életminőség Jenciklopédia

Ami az/egy ember hatalmában áll,

magának/másnak ártani/használni

Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



ADY ENDRE

DALOK A LABDATÉRRŐL

I.

Valamikor labdatéren

Hét fiuk ha összekaptunk sorshuzáson,

Ki az az egy nem osztozó

Labdaverő boldogságon,

Ki az az egy, ki ne játsszon,

Engem dobott ki a sors,

Mindig engem, mindig engem.

Kövér könnyel, sóvár vággyal

Víg hat körül leskelődtem, ténferegtem.

Most is, most is víg hat körül,

Kik nem hatan: százan, ezren

Labdát vernek víg-feledten,

Csak úgy kussoltat a sors,

Mindig engem, mindig engem.

II.

Ni, most a labdatéren

Milyen gyorsak a fiúk

És még szebben kacagnak,

Miként a régi hatok.

Milyen, milyen szent volna

Utódomat meglelni,

A kitudott, kis senkit,

Fölösleges nem-játszót

És szólni hozzá vigan:

»Fiacskám, meglátod majd,

Lesz egy nagy labdajáték

S ott te leszel a vezér,

Repülsz, miként a labda

S rikoltsz, mint egy víg rigó

S ha majd nagyon elfáradsz,

Keresed a hatokat,

Keresed s nem találod:

Így van ez jól, fiacskám.

Régi hét fiuk közül,

Íme, engem tartott meg

A fő-fő Labdaverő

S a többit szépen, ifjan

Kiverte a játékból.«

Igy szólnék utódomhoz.

De bár bejártam százszor

A régi labdateret,

Nem lelem, nem találom.

Talán más most a világ,

Nincs játékból kitudott

Csenevész, sárga fiú.

Pedig, nagy Labdaverő,

Én titkos, nagy Jehovám,

Úgy szeretném az ilyet

Mindet összegyüjteni

S egy vígságos játékban

Egy utolsót játszani.

1911

*

Rainer Maria Rilke:

A labda

Te Gömbölyű, mely két kéz melegét
tovább adod, röpülve, úntalan,
mint a sajátod; az suhant beléd,
mi illanó s a tárgyba súlytalan,
.
még nem dolog, de már elég dolog,
hogy innen, a formákba öltözött
földből a testbe át nem párolog:
te röpülés és leesés között
.
még tétovázó, ami, hogyha száll,
mint hogyha vinné ernyedetlenül
föl a dobást - s ha hullik és ha áll,
a játszóknak helyet mutat felül
s egyszerre ő lesz a csoport urává.
mely átalakul új táncfigurává,
.
majd várva, vágyva olthatatlanul,
a röpte hirtelen elül
s magas kezek mély csészéjébe hull.

Kosztolányi Dezső fordítása

Benedek Elek: Labda

Labda, labda, kerek labda,
Repül, repül a magasba,
Háztetőre, fatetőre,
Jaj, még felszáll a felhőre!

Labda, labda, száll lefele,
Lili, Bandi játszik vele.
Hol elejtik, hol felkapják,
Falhoz verik, földhöz csapják.

Labda, labda, kerek labda,
Lyuk is, folt is száz is rajta.
Mégis, mégis úgy szeretik:
Édes apa vette nekik!

p 1

p

p Végletes ön-félreértékelő: a magát semmibe nem vevő, nem tisztelő,

p illetve a magát mindenkinél különbnek tartó, másokat lenéző, megvető

p

p Önlealázó: a pitiző kutyába lemenő kéregető, kunsztokat bemutató

p Az emberi méltóságát feladó, a kidobott csontért/koncért marakodó

p

p Illő alázat-hiányos… kisistennek képzeli magát, aki majd átalakítja

p a természetet, képére formálja „szeretteit” – bele is bukik gőgjébe…

p

p Aki magas lóról úgy beszél a „barátaival”, mint tanár a vizsgázó diákkal,

p vagy mint a nyomozó a gyanúsítottal, vagy a büntetőbíró a vádlottal stb. stb.

p

p Finnyás válogató, turkáló, akinek semmi/senki nem elég jó,

p de akinek így majd csak a maradék jut, illetve hoppon, magára marad

p

p Dupla vagy semmi, vagy mínusz: az egy fenékkel két lovon ülő/leeső…

p A két szék közt pad alá eső: két szerető közt vénlány/agglegény maradó…

p

p A két úr szolgája - Előbb a császárnak mindent, bármit max. megadó,

p majd a maradékból Istennek és a hazának, családjának is valamit juttató…

p

p Aki az idegen istenképet elfogadva és imádva miatt holtig rab,

p mert pl. így ő egy siralomvölgyben örök szenvedésre ítélt porszem…

p

p Aki nyílt istentagadó, ezért neki bármi, minden megengedett,

p amivel ő akarva-akaratlanul Rossz isten/Sátán szolgálatába áll…

p

p Aki nem is mer szembenézni az élet-halál nagy kérdéseivel,

p így úszná meg a válaszadást, emiatt ő a rossz válaszoktól szenved…

p

p Aki azzal áltatja magát: majd holnap, vagy azután boldog lesz,

p vagy sosemvolt aranykorokba vissza-képzelegve magát „nosztalgiázik”

p

p Aki mindaddig nem értékeli, amije ajándékba van, pl. két látó szeme,

p míg az nem kerül komoly veszélybe/ideiglenesen/végleg nem veszti el…

p

p Akik testükben-lelkükben már túl öregnek érzik magukat, hogy

p szellemileg újjá-szülessenek: nekik erre a kis időre már úgyis mindegy...

p

p

p 2

p

p Aki már olyan mocskos, annyi sok és súlyos bűnt követett el, hogy

p ő így már nem is mer "Isten színe elé állni", pedig Jézus érte jött el…

p

p Aki kiábrándult a langymeleg, elkurvult ún. történelmi egyházakból,

p majd meg tönkretett a folyton tüzelő szektájának a fanatikus vezére…

p

p Aki az ún. politikai-gazdasági rendszerváltástól, és nem az önmaga

p megváltoztatásától várta az egyéni boldogságát s a családja jobblétét…

p

p Akik úgy indultak az új rendszerben, hogy ők az élet császárjai lesznek,

p ehelyett pl. valamelyik MLM ön- és barátsággyilkos balga rabszolgái lettek

p

p Aki még akkor is egy „janicsár” marad, ha már rájön, sőt rádöbben:

p ő, „elrabolva” az iskolai átneveléssel a saját népe titkos ellensége lett

p

p Aki elfogadta és élvezte a barátja vendégszeretetét, de mintha fizető

p vendég lett volna, a végén ő reklamál, panaszkönyvbe ír, leosztályoz stb.

p

p Akik rút kiskacsaként, identitást vagy (élet)műfajt tévesztve szenvednek,

p önleértékelésben vannak, pedig amúgy oly gyönyörű hattyúként élhetnének…

p

p Akik idegen közegben, terepen a parton vergődnek, a simogatásért hálásak,

p csak vissza nem jutnak, pedig az életük vizében vidáman ficánkolhatnának…

p

p Akik jó ügyekhez méltó buzgalommal, tehetséggel és felkészülten stb.,

p bűn rossz ügyeket visznek, szolgálnak, képviselnek, védenek, támogatnak stb.

p

p Akit, a sok rossz példát látva már semmi nem érdekel, teljesen közönyös,

p és passzív, mert nem tudja: milyen sok múlhat akár egyetlen emberen is…

p

p Aki irigyli azt, aki megcsinálta azt, amiről nem tudta, hogy lehetetlen -

p a példa követése helyett csak ócsárolja: pl. a hülyének van szerencséje

p

p Akiknek nincs igaz jó barátjuk, vagy rosszabb: csak hiszik, hogy van, de ál,

p vagy netán a minőséget itt is a mennyiséggel, pl. szesztestvérekkel pótolnák

p

p Akik a gödör fenekén vannak, azt otthonosítják, mert hittek az ördögnek,

p aki sokat ígért, majd nagyon keveset adott – vagy jó sokat, de az keserű volt...

p

p x

*

József Attila:

Félidő: 0:0

Vörös dresszünkön elmaradt nyarak

Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek,

Félidő: 0:0. A vizek

Okos erővel elöntenek mindent.

Érzitek-e, hogy árad az idő? S a vér,

Szép, ifjú vérünk lüktető lovak

Módjára harmatos mezőn nyerit. Ma nincs,

Ki áhitattal meg ne irigyelné

Baráti jobbunkat, melyet

Odanyujtunk a roskadó világnak.

Félidő: 0:0; karcsu tagjainkból

Hajbókoljatok ki cédrusok,

Kövek, tüzek és elektromos álmok!

Őrizzétek, mint kövér kisdedet

Jövő nagy országlásunkat, ahol

Szépek, tiszták és becsületesek

Maradhatnak jó, gyönge társaink.

Idegen autók taposnak el. Erős

Kovácsok markában a vas

Kipirul, mint a fiatal leány,

Ha futva ér virágai közé. Mi már

Meg sem tudnánk maradni, üldögélni,

A távcsöves, kényelmes páholyokban.

Egy pohár friss vizet s aztán tovább –

Kedvünkre győzünk:

Félidő: 0:0, gyerekek –

Hátunk mögött a Szél, a Nap s az Isten!

1925 ősze

*

Szabó Lőrinc: Futballversenyen

A 61. magyar-osztrák mérkőzés

győztes Tizenegyének, taps helyett.

Diák voltam, jeles tanuló, egy kissé lomha, fáradt

nagycsontú, csúnya fiú, akinek a torna sohasem ízlett,

de most, hogy a pálya ellipszise habzik-árad

a negyvenezer néző alatt: újra lábamba viszket.

.

a régi vágy, tornakerülő éveim sportja, a futball,

a régi vágy és régi öröm, mint táncos lábban a tánc:

minden izmom egymásba feszül és összevissza rugdal

a bor alatt, a cipő alatt, és testem fájva ráng.

.

Minden izmom egymásba feszül s mint élő, lekötözött gép,

mozgok, egy helyben: csontjaimat fölrázta a futás,

s míg nézem a negyvenezerfejű tömeget, a közösség

izgalma s izma belémdagad, hogy egy óriás

.

test legyek én is, erő, ruganyos, s ne maradjak Én: Tizeneggyé

Szakadjak s legyek a csapat, center, kapus, fedezet,

s minden játékosban külön s együtt fussak, hiszen eggyé

és sokká válni ma egy, miként hullám és tenger egy.

.

A labda száll s ittas vagyok, mit ittas a fájdalomtól

a néző is, ha a színpadon jól szenved a színész,

vagy ahogy ittas lesz, aki szeretőket les ki, s a gondtól,

aki koldussal beszél s proli pincék szennyébe néz.

.

Óh, szennyes, nagyszerű izgalom! Háború, hősiesség!

Óh, hogy rohanok s rohanunk, amikor nekilendül a front s a csatár!

Óh, hogy remeg a régi fiú, hogy az ellenfélt leszereljék!

Óh, hogy remegek, ha kavarodás van a másik kapufánál!

.

Remegés az egész, jó s rossz, ahogy a játék áll, hősi, brutális

izgalom … - óh, tudom én, a tömeg csak ilyenre kapható!

De tömeg vagyok én is és gyerek: alig jöttem ki, máris

a régi gimnazista vagyok, könyvmoly és jótanuló,

.

a medvetestű, lomba fiú, aki utálja a tornát,

de a futball érdekelte, csak a futball, s ki maga is

volt center a nagyerdei tisztásokon…. Óh, ha sodorják

vissza az évek, az a fiú úgy látja, hogy ma is

.

ott rúgja a labdát, ő maga, vagy utódja, az erdei pályán

és este szívdobogva a Piac uccára siet,

hol a szerkesztőségek előtt kiragasztva a táblán

pesti távirat hirdeti az eredményeket.

(Az Est, 1927. szeptember 27.)

p 3

p

p Akik, ha már elvileg nem lehetnek pl. a katolikus dogmájuk szerint "jók",

p akkor legalább a gonoszságban akarnak tökélyre jutni – sátánista kísérlet

p

p Akik élőhalottként, megváltatlanul sínylődnek a bűneik börtönében,

p miközben gonosz pótcselekvésként bűnbak-személyre/csoportra vadásznak

p

p Akik minden istennek, minden oltáron áldoznak, az ismeretlenén is,

p hátha mégis van benne valami, és akkor az egyik tipp/tét majd csak bejön

p

p Aki rossz matekosok és ezért minden lehetséges lottószám-variációt

p megjátszanak, hogy teljesen biztosak legyenek: övék lesz a főnyeremény…

p

p Aki szenvelegve nyavalyog, sőt istent káromol a halandósága miatt,

p de már legkésőbb koradélután dögunalomtól szenved, és magát is unja…

p

p Aki olyannyira szeretne a legbiztosabb háromlábon állni, hogy a testi-

p lelki-szellemi felépülése/megérése után sem dob el fizikai-lelki mankót…

p

p Ő nem is keres az élő Istennel közvetlen kérő-hálaadó stb. imakapcsolatot,

p de a Szent könyve holt betűibe temetkezik, vagy hivatásos közvetítőt keres…

p

p Aki vagy nem tud mértéket tartani a nemes alkoholokból, és részeges,

p vagy saját gyengeségét, kisérthetőségét erényként tüntetve fel Absztinens

p

p Aki már a „heves” udvarlása közben fél szemmel a következő jelöltet fürkészi,

p mint aki a rabszolganő-piacon a háremébe gyűjt, hol majd lesz idő ismerkedni

p

p Aki egy, ha nem is első, de lehetőleg az utolsó társ keresése, választása, és

p elmélyült megismerése helyett skalpvadászattal stb. elfutkossa a drága idejét

p

p Akinek már rengeteg kapcsolata, viszonya, szeretője stb. volt, de ezekből

p egyetlen egy sem maradt meg hűséges, kedves, meleg, házias élettársnak…

p

p Aki csak addig udvarol-bókol/harcol, míg el nem ejti a szexpréda-nőstényt –

p utána már, „birtokon belül” már minek, vagy a nemzés után sorsára hagyja…

p

p Aki csak addig akar nős/férjezett lenni, míg a nászút/mézeshetek tartanak,

p azután meg minek, az már biztos csupa keserűség – ezért folyton újra nősül…

p

p

p 4

p

p Aki a biszexualitása trendi, divatmajmos „felfedezésével” megduplázná

p az esélyét a párkapcsolatokra… jó esélye van: két szék közt a pad alatt végzi…

p

p Aki úgy fekszik a nászágyba, mint akinek egy kínos műtéten kell átesnie…

p Aki szürke életét itt akarja, a másikra nem figyelve, perverzióval színesíteni…

p

p Aki más nevében udvarol annak a hölgynek, akibe maga is szerelmes,

p vagy aki mást küld maga helyett szépet tenni, akár pont a legjobb barátját…

p

p Aki „nem szeret” versenyezni – ha más is udvarol a lánynak, ő meghátrál…

p Vagy nemtelen eszközökkel, a rivális rágalmazásával, lejáratásával verseng…

p

p Aki másnak csapdákat állít, alattomban mérgez, vermet ás, és nem sírásó,

p és majd maga esik pofára bele, ahonnan netán épp ellensége segítheti őt ki…

p

p Aki úgy érti, hogy „nincs alku és hadd legyek boldog”, hogy akár másokon

p is áttaposva kergeti – és így egyre messzebb űzi – azt az ún. kék madarat…

p

p Aki igen invenciózus és lelkes stb., de mindig csak másokon próbálja ki

p a - soha el nem fogyó - hülyébbnél hülyébb ötleteit, majd roppant sajnálja…

p

p Aki csakis oly zenét hallgat, amelyik a lelkében max. könnyűbúvárkodó,

p és nem viszi le őt lelke sötét bugyraiba, ahonnan csontvázak is kieshetnek…

p

p Aki csak azért jelentkezik felhívásra, válogatásra: rá ne számítsanak!

p Vagy önismereti szintjéről bizonyítványt adva: egy féllábú Tarzan-önjelölt…

p

p Aki azért él, hogy játsszon, akár egy szerencse-hazardőr függőként,

p de azért nem játszik teljesebb életért, ill. hiányzik belőle a játékosság

p

p Aki az eleve elrendelés-tanból, az ún. predestinációból magának

p házilag önfelmentő, felelősséghárító fatalizmust machinál, barkácsol…

p

p Aki egy kicsit se jobbított a világon, és egy jó nyom se maradt utána -

p csak egy telekakált pöcegödröt és egy nagy szemétdombot hagy hátra

p

p Akinek nem saját teljesítménye jobbítása a fő cél, hideg-háborúzik,

p és így annak örül, ha ellenfele gyenge, indiszponált, balszerencsés stb.

p

p x

*

Zelk Zoltán

Egy falusi futballpályán

A gesztenyelombok mögé bújt

kis futballpályán, délelőtt,

iskolásgyerekek rugdalják

A labdát, a kapu előtt.

.

Engedjetek, hadd rúgjak én is

egy tizenegyest legalább…

hadd panaszlom jó büszkeséggel:

eltaláltam a kapufát…

.

Pedig de szépen szállt a labda…

s vele boldog tekintetem –

ó, hányszor múlt egy kapufán, egy

arasznyin csak, a győzelem…

.

De vesztesen, úgy is szép volt

a vasárnapi alkonyat

szárnyai alatt összebújni –

Ferit, Sanyit, a társakat

.

tudni köröttem. S tudni azt, hogy

ha győzelem, ha vereség

a mi szívünkben csak a hűség

hajtja új ágát, levelét.

.

Mi el nem hagyjuk csapatunkat,

vagyunk az öreg drukkerek –

új tavaszt, vasárnapot várva

virrasztja szívünk a telet.

.

Roppan a hó a Hegyi úton.

A fák, a lég s fönn, az egek

mind – mind üvegből. Este van már.

Jönnek az inasgyerekek.

.

Jönnek boltból, műhelyből, gyárból

vár rájuk, mi sosem elég,

anyai szó, fecsegő kályha,

gőzölgő krumplifőzelék.

.

De ráfagy a zsír a kanálra,

mert oly nagyon kell a beszéd,

az őszi vasárnapok íze:

Hogy is volt az a vereség…?

.

Hogy csalt a bíró…S balszerencse…

S ha az a kapufa bemegy… –

De lesz tavasz még, lesz vasárnap

s a világ is beleremeg,

.

nemcsak a háló… Benn a labda!

Napként ragyog majd az a gól!

Ragyog szemünk! És a ruhánkon

az olaj és a téglapor!

.

Ó, futball, futball! Negyven éve

kisérsz, bármerre is megyek,

te sem hagysz öregedni engem,

lelkemben fülel a gyerek.

. 

Fülel. Fölugrik. Az egekre

dobja sipkáját. Gólt kiált.

Mert oly szomju a győzelemre –

mert van miért fizess, világ!

.

Mert lehet Orth, vagy kis Takács,

vagy

Puskás a neve – egyremegy:

őt látom a szatmári pályán,

ő tör kapura, Pomacsek,

.

a győztes gólt mindig ő rúgja!

Egem, földem: kamaszkorom –

Ma faluszéli fák tövében,

holnap városi grundokon

. 

rúgom a labdát a gyerekekkel,

kik nem a szürkülő hajat:

szivünket látják, a halálig

izzó, pirosló parazsat.

.

S amikor ama végső sípszóra

a pályáról majd lemegyek,

ha csapzottan is, ha lihegve,

de mégis, mint a győztesek!

*

Romhányi József:

Focimeccs

Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén,

egymás hátán-hegyén

nyüzsög lenn a pályán.

Mások mája táján taposnak,

és ha elég laposnak

lát a bíró minden egyest,

megítél egy tizenegyest.

S mert a szegény feje tizenegyest kirótt,

a fele közönség átkozza a bírót!

De senki sem csendes a nagy embertömbből,

mert a másik fele harsány éljent bömböl.

Ezalatt a meccsen néhány sípcsont reccsen,

szerteszét vér freccsen. Fel sem veszi egy sem

a fetrengő játékost. Fontosabb a játék most.

A vad középcsatár átgázol a bekken.

Úgy esik az össze, hogy csak meg se nyekken,

azután a labdát megcélozza jól: goóóóóóól!!!!

Egy alacsony néző, ki oda nem lát át,

ordítva paskolja a szomszédja hátát:

vegye le a kalapját, mert szétverem alapját,

azt a kerek tököt! S feje felé bökött.

Erre az: Ó! Te gaz! Engem sértegetni mersz-e?

Persze! Mind a ketten szólnak egy-két havernek:

Gyertek, fiúk segíteni, ha vernek!

Jöttek is mind verekedni, úgyis kezdtek berekedni.

Buzgón verekedtek, bíz nem voltak restek!

S időnként a gyepre elnyűtt testek estek.

De a két okozót rejti már a bozót.

S merre egy rést leltek, gyorsan elszeleltek.

A többit azután alig egy-két nappal,

a derék rendőrség verte szét kardlappal.

Le a kalappal!



p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…

p x

