Eugéniusz:

Létrontás vagy javítás -

Egymondatos szabad ötletek -III



Nagy Életminőség Jenciklopédia

Ami az/egy ember hatalmában áll,

magának/másnak ártani/használni

Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Czuczor Gergely

Farsangon, tánc között

Ropog a hó a láb alatt,

Az én rózsám táncba szaladt,

Hipp hopp, heje haj,

Nincsen eddig semmi baj.

.

Vígan zeneg a muzsika,

Pereg a lány, mit karika,

Hipp hopp, heje haj,

Nincsen eddig semmi baj.

.

Alig találom a helyem,

Kincsem aprózza meg velem,

Hipp hopp, heje haj,

Nincsen eddig semmi baj.

.

Iszom a bort, rúgom a port,

Szeretem a húgomasszonyt,

Hipp hopp, heje haj,

Nincsen eddig semmi baj.

.

Most üt nekem a gyöngyóra,

Aki bánja, tegyen róla,

Hipp hopp, heje haj,

Nincsen eddig semmi baj.

1843

*

Czuczor Gergely
Magyar tánc

Mit ültök itt vesztegelve?
Táncra legények!
Úgy szeretem az ifjakat,
Hogyha serények,
Rajta tehát, csak szaporán,
Majd elmondom én,
Ha megzendűl a hegedű,
Ki-ki mit tegyen.

.

Ti karéjban fogtok állni,
Én a közepén,
Szemközt ki-ki a társával
Reám figyelvén,
Kezetek a csipőn legyen.
Mozgástok szabad,
Lanyhán, ildomtalan állni
Éppen nem szabad.

.

A mell feszüljön előre,
Fent járjon a fő,
Büszkén emelkedjék a váll,
Mint Mátratető.
Karcsu derék, hajlós tagok,
Fürge ficke láb,
Teszik csinossá a táncost,
Másképpen fabáb.

.

Zengedez már a hegedű,
Kezdjük el tehát,
Üssük össze bokáinkat,
Pontban, egyiránt.
Előbb jobbra, aztán balra
Hármat ugorjunk,
De a nótával egy húron
Pengjen sarkantyúnk.

.

Mint a madár ágrul-ágra
Midőn szálldogál,
Ugrándozik nagy könnyeden,
Majd kicsit megáll:
Úgy lejtsen a ti táncotok
Viszont változva,
Úgy szép a tánc, ha tagokra
Föl vagyon osztva.

.

No, most hátra fogunk lépni,
De jól vigyázzunk,
S ha egy szakasz nóta lejár
Megint itt álljunk,
Helyes deli testállásban
Tapsolhat a kéz,
De egyszerre, mert különben
A zűrzavar kész.

.

Mint mikor a sebes zápor
Lezúg a völgyön,
Hányja veti a gallyakat,
S a kő alább jön:
Oly sebesen és erősen
Zeng a nóta már,
Hallja ezt a fürge legény,
S biztatást nem vár.

.

Nyalka, feszes lépte, nyoma,
Fordul mint evet,
S néha, midőn kedve tartja,
Ugrik másfelet.
Széles kedvében a keze
Már szabadon jár,
Hol megnyomja a süvegét,
Hol csipőre száll.

.

Vitéz Kinizsinek hírét
Hallottátok-e?
Hogy vigadott Kenyérmezőn,
Azt tudjátok-e?
Mint csatába rohanónak
Tüzelt a szeme,
Bajnokos volt mozdulása,
Feszült kebele.

.

Gyáva az, ki tunyán vigad,
Büszke a magyar,
Vére a nemzeti hangra
Fellobban hamar.
Életerő, tűz és kedély
Tánci jelleme,
Fürge szabad lejtésekben
Áll fő kelleme.

.

Most már rakjuk szaporábban,
Mert három a tánc!
Nem bánom, hadd oszoljon szét
A karéjos lánc.
De leánykát vegyen ki-ki
S járja páronkint,
S ha megperdül egyszer kétszer,
Adja soronkint.

.

S ti leánykák lejtőzzetek
Módos léptekkel,
Nemzetünk táncát soha ne
Feledjétek el.
Ti pedig ne tágítsatok,
Rajta legények!
Úgy szeretem az ifjakat
Hogyha serények.

1828

*

Tompa Mihály:

Farsangban

Mint a szélvész, repűl a szánka

A csillogó fehér havon;

Virgonc ifjakkal ülve rajta

Sok szép menyecske s hajadon.

Farsangol a világ! kinek nincs:

Feleséget keresni jő;

Mellőle megszökik, kinek van…

Oh boldog farsangi idő…!

Csapongó kedv a táncteremben!

Hol a kedélyes nősereg

Egymás arcát, mezét, családját

Ajk-pittyegetve szólja meg;

Hol annyi drága rizspor elfogy…

És sok mámorban pihegő

Leány a másvilágra táncol…

Oh boldog farsangi idő!

Az öreg úr otthon köhécsel,

És bodza-herbatét iszik,

Mig vígadozni a menyecskét

Rég jól ösmert karok viszik;

És amivel vigasztalásul

Férjéhez tér a drága nő:

Hosszú árjegyzék… kurta hűség…

Oh boldog farsangi idő!

Oltár elé állítja végre

Az ifju, szíve kedvesét:

És véle, a várt százezernek,

Megkapja majd kilencedét.

Nagy kastélyt képzel a menyecske…

S imé: szerényen tűn elő

A kis bogárhátú öreg ház…

Oh boldog farsangi idő!

Mint a szélvész, repűl a szánka

S e mindenféle tarkaság

Engem harsány kacajra indít:

Igy szép az élet… a világ…!

Most korholó, hideg vagyok, – majd

Vig pajtás, hűtlen szerető;

Igy bolonditjuk benned egymást,

Oh boldog farsangi idő!

p 1

p

p Aki csak olyan, mint a hagyma, amiről héjakat hámozunk, de nincs

p kemény magja: szilárd jelleme és szent hite, meggyőződése stb. stb.

p

p Aki megkeseredett, úgy érzi, hogy „jól bevásárolt”, mert a topmodellek

p (trükk)képéhez hasonlítgatja a korosodó, s miatta el is hízó asszonykáját…

p

p Aki egyszer s mindenkorra lemond a borivásról, mert attól fél, hogy

p pityókásan esetleg akár el is szólhatja, „ki is adhatja” rejtegetett önmagát

p

p Freudi elszólás – például a szerelmeskedés hevében, önkívületében

p egy másik keresztnevet suttogsz b. nejed fülébe, épp a titkos szeretődét…

p

p Aki lemond a dilettáns festegetésről, a házi muzsikálgatásról is,

p ha belőle már nem lehet egy Új Csontváry vagy egy új Liszt Ferenc stb.

p

p Aki dilettánsként kerül, halogat minden komoly megmérettetést,

p tehetsége, pályaalkalmassága felől káros illúziókba ringatja magát

p

p Aki lenézve az állatokat távol is tartja magát tőlük, és ezzel önként

p elveti az egyik létfontos, ingyenes/olcsó mindennapi jó tanítómesterét

p

p Aki nem a saját képességeit, hajlamait figyelve választ életpályát,

p de csak azt nézi: itt-most mily foglalkozás magas presztízsű/jövedelmű…

p

p Aki már gyerekként maffiafőnök, de legalább is bérgyilkos akar lenni,

p mert az nem – sokat - adózva kereshet nagyon kevés munkával jó sokat…

p

p Aki maga a nem gördülő kő: minden oldala csupa moha, megtorpant

p és állva maradt, elveszítette életlendületét: pl. egy penészes vénlány…

p

p Aki önmaga, képességei és lehetőségei kalákás meghatványozása helyett

p inkább magából gyököt von: csak magára számító, egyedül kínlódó kontár…

p

p Aki csak magának, a saját érdemeinek tudja be eddigi összes sikerét –

p így őt az első nagyobb kudarca kétségbe ejti, padlóra küldi, kiüti: knock out

p

p Aki ily módon lenne önellátó kerek egész: ő akar önmaga egyszerre

p szigorú vádlója, jó védője, és elfogulatlan, de irgalmas bírája is lenni…

p

p

p 2

p

p Aki vád nélkül, csak úgy magától ön-mentegetőző, és pont így teszi,

p akár szerfelett is gyanússá magát: hiszen ezzel mintegy önmagát vádolja…

p

p Aki mindig mindent csak ímmel-ámmal, félgőzzel, félszívvel,

p csak úgy tessék-lássék tesz-vesz, nála soha nincs ilyen: mindent bele…!

p

p Aki mindig csak egy picit görnyed testben vagy lélekben egyre lejjebb,

p de már végleg úgy marad, s a végén már egy földön csúszó-mászó lesz…

p

p Aki azt mindig jobban tudja, hogy a másiknak most éppen mit kell,

p mit kellene, de a leginkább, hogy mit kellett volna tennie (már utólag…)

p

p Aki azért csúfolja a gyerek-osztálytársat, amiről az nem tehet,

p s amitől ő különbnek érzi magát: szegény, apátlan, dadogós, vörös stb.

p

p Akit nem kell deportálni, kényszerlakhelyre kitelepíteni, száműzni –

p ő maga önként hagyja el látszat-előnyökért az éltető/védő otthont/hazát…

p

p Aki itthon ingyen, mások vállán állva szerzett tudását, képességét

p egy idegen országban, sőt: akár még szülőhazája ellen is kamatoztatja…

p

p Aki „jól szórakozott” és most szórakozottan-szétszórtan vezet,

p a telefonjába vicceket mesélve a családautót a vonat elé hajtja…

p

p Aki köldöknézőként, s nedves puskaporral a Jóistent káromolja,

p mert ő ennél sokkal többet-jobbat, több égi segítséget érdemelne…

p

p Aki „Istent védve”, az Ő létezést és gondviselését bizonyítva

p mindig eufóriában próbál mutatkozni, míg majd letargiába nem esik

p

p Akit Isten – a tudomása szerint - a maga képmására formált,

p ő a gyermekét vagy élettársát formálná teljesen a maga képmásává…

p

p Aki itt és most gyorsan-látványosan akar hatni – ezért ő nem épít,

p csak rombol: pár perc alatt felrobbantható a híd is… Pl.: egy szabotőr.

p

p Aki járatlan a szellemvilágban, és óvatlan, és így könnyen a szaván

p fogja az ördög: pl. látatlanban neki ígéri a távollétében született fiát…

p

p x

Ady Endre:

Farsangi dal

Szép úri nép, didergő itt a fény,

Szükség van itt vidám harangozóra…

Lecsúszott vén napunk az ég ivén:

Szép úri nép, hisz ez farsangi óra,

Édes, pogány, vidám farsangi óra…

Szép úri nép, néhányan itt vagyunk,

A lelkünk vers, a lelkünk csupa ének,

A lelkünk, hej, régibb, mint mink magunk,

Nagy Pán sípjában ez vala az élet

S azóta él a vers és száll az ének…

Szép úri nép, kegyes szívvel fogadd

Az élet ez örök farsangolóit,

Ha tapsra készt’, nincs nálunk boldogabb,

Akár borús, akár tréfás bohó itt,

Családjuk egy s még mindig egyre hódít.

Szép úri nép, hej, fordult a világ!…

Kihuny a gáz… Ős Hellász napja éget,

Amerre nézek, fény, dal és virág,

Olimpiának síkja, színes élet,

Virágeső hull s mámort zeng az ének…

Szép úri nép, a vér csodás, nagy úr,

A vérből az életnek titka árad,

Hiába nyit virág s az ég azúr,

Hideg a fény, a vérünk hogyha bágyadt:

A vérből az életnek titka árad…

Szép úri nép, hallatszik a zene!

Szaturnusz hív ünnepre deli népet,

Egy mennyország minden asszony szeme,

Milyen vágyó, milyen erős legények,

Éljen a vér, a kedv, a mámor, ének!…

Szép úri nép, mámorban hinni jó,

Mámorban hinni földi, boldog, édes,

Mámort tanít a tarka hisztrió,

A dal, a hit, a mámor üdvösséges,

A dal örök, csupán az óra véges…

Szép úri nép, arcod megváltozott,

Emlékezünk, mi már régente élünk:

Farsangi nap mikor leáldozott,

Óh, mint gerjedtél vágyra, dalra vélünk,

Emlékezünk, mi már régente élünk.

Szép úri nép, bágyadt a vér s ideg,

Olimpiának szentelt síkja néma,

A lelkünket fagyasztja a hideg,

Szaturnuszhoz hiába hív poéma,

Vidám, pogány, farsangi óra néma.

Szép úri nép, jambus-dal száll feléd,

Szájam sövényén egy-egy szava reszket:

Mikor eldobtad a mámor egét,

Ez a mi népünk ezer édent vesztett,

Mi vonszoljuk, hej, a te bús kereszted!

Szép úri nép, didergő itt a fény,

Szálljon csoda e kis harangozóra,

Frissülj meg, vér, te bágyadt, lomha, vén,

Fakadj ki multból, valamelyik óra,

Édes, pogány, vidám farsangi óra!…

Szép úri nép, néhányan itt vagyunk,

A szó, a dal legyen a régi máma,

Szent mámorral teljék fáradt agyunk,

Ez a világ ma itt a Pán világa,

Mi dédapánk, a nagy Pánnak világa…

Szép úri nép, ez itt egy más világ,

Az időből kitépett ez az óra,

Sirász e hely, hull reánk a virág,

A mult s jövő jöttek találkozóra

S nagy Pán vigyáz e szép találkozóra!…

Ady Endre:

Farsang a Duna-tájon

Brahma, Jézus, Allah, Mózes
S az egész szentséges holmi
Lepotyogtak a Sionról
És eljöttek Hunniába farsangolni.

A Tátra is csörgő sapkát
Csapott, íme, vén fejére
S a külön magyar Teremtő
Pojácának kiöltözve áll az élre.

Minden móka. S egye fene,
Kit búsítnak csalfa gondok.
Így van ez jól. Hunniában
Farsangolnak az istenek s a bolondok.

Hunniának fáj a tréfa?
Kedves ország, sohse fájjon,
Éljen, éljen a bolondság.
Farsang van most, nagy farsang a Duna-tájon.

Budapesti Napló, 1907. január 20.

p 3

p

p Aki elanyátlanodásom, elesettségem láttán levadászik szektájának,

p és mindaddig még támogat anyagilag is, amig vele és csak oda járok…

p

p Aki nem piszkolja be a kezét, Őt a helyszínen nem lehet tetten érni,

p hiszen Ő „csak” egy felbujtó és tippadó a testi és lelki kifosztásodhoz

p

p Aki jobban keres, ha hétköznap csak alva láthatja a gyermekeit –

p majd ők őt esetleg, és sajnos nem is rossz eséllyel, már csak halva…

p

p Aki a – talmi, gagyi - aranyra mutogat, hogy ne lásd meg a ketrecet,

p ahova be akar csalni, hogy majd ott levagdoshassa a sas szárnyaidat…

p

p Aki mintha egy marslakó lenne itt e Földön, olyan idegenül mozog

p a „való világban”, vagy az összezavart nyelvű családi Bábeltorony-lakó

p

p Aki ravaszul átver, mint a mesebeli róka azt a hiszékeny farkast,

p a te válladról mászik ki a veremből. kútból, de téged a sorsodra hagy…

p

p Aki jó adottságait, talentumait nem ássa el, szorgosan fejleszti,

p de azokat bűn rossz célra is használja, ha az itt és most jobban fizet…

p

p Aki jó színészi képességű és jó emberismeretű, de szélhámos,

p s ezt pl. házasságszédelgő, hozományvadász céljára hasznosítja…

p

p Aki folyton pumpol, tarhál és a te pénzeden még le is részegít,

p hogy azután szabadon rabolhasson, kifoszthasson: markecoljon…

p

p Aki drága idejét az ún. gordiuszi csomók kibogozására pazarolja,

p mert nincs szíve és/vagy esze, hogy egy csapással átvágja azokat…

p

p Aki sokkal jobb ügyhöz méltó buzgalommal szeretne/akarna

p nemcsak jót tenni, de mindig mindenki előtt még jónak is látszani…

p

p Aki Nagy Keresztény, de „Vén gazember” szerepet nem vállalna:

p éveken át tolvaj-csaló hírben állva menteni a dzsentri apa vagyonát…

p

p Aki magára zárja a lakását, a szentélyét, az ő otthona az ő vára,

p majd magára nyitja az ingyenes vagy olcsó tévé-szennycsatornákat…

p

p

p 4

p

p Aki mindenkivel magas lóról beszél, de így már az ő arcát se lehet

p megsimogatni, ezért megdermed, lefagy róla minden mosoly, kedvesség…

p

p Aki mintha a mesék földjén járna, oly „csodás” metamorfózist láthat:

p az ő angyalkájából pár hét alatt egy házisárkány lesz (ha ő meg papucs…)

p

p Aki pontosan betart minden utasítást, taktikát, szabályt: mégsem lő gólt?

p Akkor menten abba is hagyja… Amire nincs recept, azt nem neki találták ki…

p

p Ő „hiába” magolta be az idegen nyelv szabályait, kivételeit, szókincsét stb.?

p Csak passzív tudása nagy: egy anyanyelvű kisgyermek is jobban beszél nála!

p

p Aki kiszámított - csak semmi spontaneitás, semmi önfeledt rögtönzés stb.,

p csak szolid-józan „bulizás”, a betanított tánclépések kényszerzubbonyában…

p

p Aki magát cseppet sem zavartatva belekakál a saját/családja fészkébe,

p vagy kiteregeti az udvarra/utcára, sőt a világhálóra a családi szennyest…

p

p Aki magát szinte tökéletesnek gondolja, hisz betartotta a tízparancsolatot,

p ezért ő nem is szorul könyörületre - így kegyetlen, aki másnak se irgalmaz…!

p

p Aki nem látja-fogja fel, hogy ő is isten gyermeke, így egyenlő esélye van

p a teljes értékű életre: inkább az önsajnáltatás öngyilkos csapdájába menekül

p

p Aki magát született vesztesnek tartva nem látja aranyát, és nem is próbál

p kakiból is aranyat csinálni, ehelyett rosszmájú, besárgult más sikerét irigylő…

p

p Aki állítólag majd akkor kezdi az igazi életét, ha egyszer nyugdíjas lesz,

p addig vágyait-álmait fagyasztva teljesíti kötelességét a napi taposómalomban…

p

p Aki fejlövéses: az eddigi legfejlettebb társadalomban élőnek hiszi magát,

p pedig egyre több és rosszabb munkát végez az egyre kisebb értékű bérért…

p

p Akit kielégít a panel-munkásszálló és a gyári szalagmunka/robot stb.,

p és eszi a multis élelmiszart – nem kockáztatja az önellátó vidéki életet…

p

p Akinek a jó evés-ivás a legfőbb életöröme, és egészsége rovására falja,

p habzsolja a nagyüzemi növénytermesztés/állattenyésztés végtermékeit…

p

p x

Csokonai Vitéz Mihály:

A fársáng búcsúzó szavai

Űzik már a fársángot,

Bor, muzsika, tánc, múlatság,

Kedves törődés, fáradság,

Kik hajdan itt múlattatok,

A közhelyről oszoljatok!

Kongatják a harangot:

Űzik már a fársángot!

.

Fussatok hát, víg napok!

Tíz hete már, hogy vígsággal

Játszodtatok e világgal,

De itt lepnek a papok:

Fussatok hát, víg napok!

.

Pszt! minden táncpaloták!

Ürűljön boros asztalom,

Némúljon meg a cimbalom,

Szűnjetek meg, hahoták!

Pszt! minden táncpaloták!

.

Könyvhöz, dáma s gavallér!

Elég volt a sok ördögnek,

Kik belőletek köhögnek.

Itt van, itt a szent pallér:

Könyvhöz, dáma s gavallér!

.

Itt a bőjt: koplaljatok!

Itt van: s ízetlen olajja

A csókokat majd lenyalja.

Szent ételt is szopjatok:

Itt a bőjt: koplaljatok!

.

Vége már a nőszésnek,

Kiknek nem jutott házaspár:

Úton-útfélen elég jár.

Csont azoknak, kik késnek;

Vége már a nőszésnek!

.

Élni kell a bőjtbe is.

Azért aki szép párt lele,

Nem zsíros az – élhet vele.

Kukrikol a csirke is!

Élni kell a bőjtbe is!

.

Jaj, siessünk, híveim!

Mit érzek? – mi szent szag? wer da? –

Jaj! jön, – jön a hamvas szerda!

Béhamvazza szemeim:

Jaj, siessünk, híveim!

.

Víg lelkek! nem láttok már!

Bár nem láttok: de tőletek

El nem válok és véletek

Leszek: s ez így legyen bár;

Víg lelkek! nem láttok már.

.

Most veszek már maskarát!

Köz-helyen nem szabad lennem:

Azért álorcát kell vennem;

Hogy ne lásson pap s barát,

Most veszek már maskarát.

.

S fársángolok véletek,

Rejtőzvén szent maskarában.

A vallás álorcájában

Negyven napig nevetek

S fársángolok véletek.

.

Most nyúgodjunk: Ádiő!

Pislog a dáma s gavallér:

Beteg, s oda a sok tallér. –

Majd megjön tán egészsége,

Hervadó kedve s szépsége;

A kőltség is tán kijő:

Most nyúgodjunk: Ádiő!

*

*

Dukai Takách Judit:

A fársáng utolsó órájában

Vége van már a gyönyörű időnek,

Elrepült tőlünk siető futással

S mi kinyílt karral, szemeink utána

Vetve sóhajtunk.

.

Vissza nem jő már; el, örökre eltűnt.

Puszta a kép, mely maradott sajátunk.

Sors! ha már azt elragadád, miért nem

Oltod el ezt is.

.

Némaság búsong, hol az égi táncban

Lágy zefirként mi szabadon lebegtünk,

Bús zajok közt reng örömünknek ott most

Szent hagyománya.

.

Így foly el minden, szeretett barátim!

Aki Léthe bús özönébe nem fúl,

Érhet ilyent még; nem örökre vész el

Minden előlünk!

1816.

Móricz Zsigmond:

Farsang végén

Régen,

Egyszer a

Réten,

Farsang

Végen

Találkozott

Két farkas egymással,

Kezet fogtak

Nagy barátkozással:

– Szervusz öreg pajtás!

– Nem szervusz most pajtás!

– Ugyan miért pajtás?

– Mert bort ittam pajtás!

– Az jó pajtás,

– Nem jó pajtás.

– Mér pajtás?

– Mert megvertek

Eldöngettek

Miatta jó pajtás!

– Az rossz pajtás!

– Nem rossz pajtás!

– Mér pajtás?

– Mert legalább

Farsangoltam,

Süteménnyel

Pecsenyével

Torkig laktam,

Lakodalomba

Nagy vigalomba

Kedvemre mulattam!

– Az jó pajtás,

– Nem jó pajtás

– Mér pajtás?

– Hej mert annál többen

Lazsnakoltak engem

Mikor részegen

Nótába kezdtem:

Óóó!

Bóóó!

Édes-kedves pajtás!

– Az rossz pajtás!

– Nem rossz pajtás!

– Mér pajtás?

Azért, mer ládd

Igy legalább

A farkas már tudja,

Hogy huncut a kutya:

Az csalt oda!

– Az jó pajtás!

– Nem jó pajtás!

– Mér pajtás?

– Mert bőrömön

Nem nagy öröm

Hogy ujra tanultam,

Amit ugyis tudtam!

– Az rossz pajtás!

– Nem rossz pajtás!

– Mér pajtás?

– Mert legalább

Ha megvertek,

Megvertek,

De legalább

Ettem-ittam

Eleget.

Még mostan is dalolhatnék,

Fütyülhetnék, táncolhatnék!

Ugyám pajtás!

– Akkor sebaj!

– Sebaj pajtás!

A két farkas kezet fogott

S jobbra-balra eltávozott.



p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…

p x

