Eugéniusz:
Bölcs-balga,
boldog-boldogtalan
emberéletek minősége –III.
Az ember plusz/mínusz lehetőségei
Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol
Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár
Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok
Szándékok és következmények és okok és okozatok
Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok
A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?
Czuczor Gergely
Az őrangyalhoz
Szende lény, Isten hivatott kegyence,
Őrködő szemmel ki lebegsz fölöttünk
Üdvözöl téged dalom, és magasztal,
Mennyei szellem.
.
Menten a földnek salak ingerétől,
Szűzi fényedben delien ragyogsz te,
Isten országát cselüző gonosztól
Karjaid óvják.
.
Mennyi vész hárul fejeinken öszve,
Dajka pólyánktól siri szemfödélig!
Ám te szárnyaddal paizsúl födözvén
Pártolod éltünk.
.
Kisdedek keblét te korán megíhled,
Lész erény útján kalauz barátjok,
Hév áhítattal, hogy az üdv ölébe
Szálljanak egykor.
.
Jó sugalmidnak hiven aki enged,
Furdaló bűn nem veri föl nyugalmát,
S tiszta lelkében honoland az égnek
Békemalasztja.
.
Oh lebegd, kérlek, körűl a hivőket,
Buzgalommal kik veszik e soroknak
Szent tanulságit, s egyenítsd előttök
A rögös ösvényt.
.
A fogékony nő-kebelek virányin
Fejtsd ki a vallás nemesebb csiráit,
Bájhatalmokkal hogy utódaikra
Hintsenek áldást.
.
Hitben ők első szelid oktatóink,
Kiknek Isten lágy sziveikbe önte
Hajlamosb ösztönt kegyes indulatra,
Szent bizalomra.
.
Légy ez érzelmek meleg ápolója,
Hintsd el a mennyből lehozott igéket:
A vetett magból zamatosb gyümölcsök
Bőve tenyésszék.
.
S mint piros hajnal, ha mosolygva feltűn,
Új varázsdísszel kiesít mezőket:
Úgy te nők keblét az erények égi
Gyöngyivel ékítsd.
1843
*
Czuczor Gergely
Imadal
Isten, ah tekints alá
Pannon szent hegyére,
S annyi sorsviszály után
Árva szerzetére.
Gyújts vezérül csillagot
Lépteink elébe,
Mely vezessen érdemes
Főnökünk ölébe.
.
Hajdan e falak közűl
A magyar hazára
Szétderenge szent hited
Üdvadó sugára.
Mily malaszttal íhletéd
Jámbor őseinket,
Oly kegyelve lelkesíts
Buzgalomra minket.
.
Negyven éve folyt le már
Rendünk új szakának,
S mint olajfa, magzati
Fölvirágozának.
Nincs hiánya férfias
Lélek és erőnek,
Míg naponkint újdonabb
Szép reményi nőnek.
.
Ah, de lélek és erő
Nyers idom magában,
Ápolója hogyha nincs
Zsenge bimbajában.
Mennyi ész lehúnya már,
És homályba dőle,
Mert az ápolás kegye
Lőn tagadva tőle.
.
Isten, adj Atyát nekünk,
S tartsd meg őt kegyedben,
El hiven ha járdaland
A te szellemedben.
Közbizalmu férfit adj
Főnökűl e rendnek,
Teljesedve vágyaink
Akiben leendnek.
.
Röptöt adni vajh ki fog
És irányt minékünk?
Célainkra vajh ki lesz
Bíztató vezérünk?
Szent, s világi tudomány,
Szépmüvek barátja,
Jámbor és szilárd legyen
Szerzetünk Apátja.
.
Isten, ah tekints alá,
Pannon szent hegyére,
S annyi sorsviszály után
Árva szerzetére.
Gyújts vezérül csillagot
Lépteink elébe,
Mely vezessen érdemes
Főnökünk ölébe.
1842
p 1
p
p Ha
p forgatod a talentumod, kamatozik,
p ha elásod magadba, akkor elrohad…
p
p
p
p Szájtáti ember:
p nyitott szájjal sétafikál,
p hátha berepül oda a sült galamb
p
p
p Nem
p mersz örömödben
p az utcán táncra perdülni,
p hátha bolondnak/részegnek néznek
p
p Hagyja,
p hogy újra és újra
p ugyanúgy becsapják,
p kilopják-kiszúrják a szemét!
p
p
p Hagyja,
p hogy a vén szakik elvegyék,
p megingassák ifjúkora hályogkovács bátorságát
p
p
p A mesebeli Jancsi,
p akinek nincs egy Juliskája,
p hogy figyelmeztesse: ne sokat egyen!
p
p
p Aki
p leeszi/leissza
p maga körül a mézeskalács házikót:
p egy hajléktalan koldusbotos lesz belőle…
p
p
p Csak
p halogatott
p a - belső lelki - rendteremtés,
p szét is folyik az így kaotikus élete…
p
p A
p zsarolható,
p nem őt szolgáló
p politikai vezetőnek
p naivan újra és újra vakbizalmat szavazó
p
p
p Ő
p nem Hamlet:
p ő tényleg őrültséget mond és tesz, -
p nincs benne semmi kivehető rendszer,
p és nemcsak egy taktikából felvett álarc…
p
p
p A
p fájó
p igazmondó
p jóbarátot magától elűző,
p de a kellemes hízelgőt ajnározó
p
p
p Ő
p nemcsak eltűri,
p de köszöni a pofont,
p még kedvet is csinál hozzá,
p hogy még jól meg is rugdossák…
p
p
p Vesztegzár:
p tesztelik, mit tűr el még a nép:
p tilos a családi/baráti összejövetel is -
p ő nem konspirál, soha nem engedetlen
p
p
p A
p vesztő nyerő:
p ő az, aki szakszerűen
p és a leggyorsabban vágja a fát maga alatt
p
p
p Az
p s.k. gondosan leszigetelt
p fekete dobozán nem hatolhat át
p semmi éltető-élesztő reménysugár
p
p
p Aki
p három helyett eszik:
p egy zabáló bélpoklos falánk,
p aki így harmadolja, rövidíti az életét
p
p
p Akinek
p a „szabadon választott” háziorvosa
p csak egy beteggyártó gyógyszerügynök
p
p
p Az
p egykori
p vad hőzöngő, lázadozó aranyifjú
p mára már egy igavonó barommá szelídül
p
p
p Ő
p nem kér
p tűzkeresztséget,
p már/pont ütközet előtt
p dezertál: szégyenbélyeg rajta
p
p
p A
p „boldog” idióta,
p szenilis/szellemi fogyatékos,
p aki még a szart is aranynak mondja,
p és fénylő üvegszilánkot, mint aranyat gyűjt…
p
p
p A
p király meztelen,
p de már rég nincs hozzá
p gyerekszája ezt kimondani:
p ő is beépül, elvakulva elkurvul
p
p
p Nincs
p egy csendes
p helye/időszaka,
p sőt menekül ez elől,
p non stop zajártalmat generál,
p és nem meditál, társalog isteni Lelkével…
p
p
p Aki
p olyan igazságos:
p ő mindenkit egyformán szeret:
p mindenki a felebarátja, de nincs egész
p
p
p Aki
p egy, a neki amúgy
p fölösleges, és másnak káros,
p öncélú lopást élvező kleptomán
p
p
p Aki
p jó/rosszhiszeműen
p az igazsághoz hazudná át magát
p
p
p Sok
p beszédének
p sok az alja is –
p valami aljast takar vele
p
p
p A
p beszédének
p se füle, se farka,
p se vége, se hossza,
p csak saját, de főleg
p más idejét lopja, rabolja…
p
p
p Aki
p az egyik szavával
p agyonüti a másikat –
p önellentmondó semmitmondó…
p
p
p Aki
p beletörődik,
p hogy ő holtáig dadog,
p mert hát ő már így született,
p vagy ha nem is, de ez már így marad…
p
p
p Aki
p úgy hiszi, hogy
p ő eredendően bűnös,
p a bűnösségét vélelmező:
p akinek ezért folyamatosan
p bizonyítani kell az ártatlanságát…
p
p
p Az
p örök ábrándozó,
p aki a bírhatót eladja álompénzért
p
p
p Aki
p visszaél
p a szellem hatalmával:
p a gúnyolódó lélek-gyilkos
p (de már ő sem tud jóízűen nevetni)
p
p
p Akinek
p ha van éltető humora,
p akkor lényegeset mindent tud,
p de ha ez nincs, akkor bármire képes
p
p
p Aki
p mások előtt
p nevetgél, mint a fakutya –
p de otthon meg ön-sajnálva,
p magába zuhanva keservesen sírdogál
p
p
p Aki
p csak
p a nagy bajban,
p végszükségben döbben rá,
p hogy mennyit is ér a szesztestvér
p
p Aki
p aktív partner abban,
p hogy egy gyüttment idegen
p silány pálinkával csalja, zülleszti,
p adósságba veri, kisemmizi a falut
p
p Ördögi körös:
p iszik, mert bánatos
p és bánatos, mert iszik
p
p
p Aki
p alkoholba
p fojtaná bánatát,
p de az így megerősödve feltámad,
p miközben elveri pénzét, rontja egészségét…
p
p
p Aki
p nem látja,
p és nem reagál arra,
p hogy párthűség alapján
p kontra-szelektálnak vezető tisztségre
p
p
p Aki
p nem tiltakozik,
p ha a katonai fegyelemerősítést
p megtizedeléssel foganatosítanák…
p
p
p Aki
p éppen
p az ünnepelt
p pirrüszi győzelme miatt
p veszíti el magát a nagy háborút
p
p
p Aki
p annyira tudatlan
p hogy neki tök mindegy,
p ő amnéziát vagy amnesztiát kap-e
p
p
p Aki
p idejekorán
p nem döbben rá, hogy
p egy álmodozó, világmegváltásra kész ifjúból
p átváltozott egy álmos napi szürke adófizető robotossá
p
p
p Aki,
p ha minden
p fontos dolgát elvégezte,
p akkor a maradék időből családra is „áldoz”
p
p
p Ha
p itt és most
p nem mindenki
p nevetett a viccén,
p akkor ő többet már senkinek sem mond
p
p
p Aki
p egy humán/reál egysíkú szakbarbár –
p pl. a technikai analfabéta pózban tetszelgő,
p aki még egy villanykörtét sem tud kicserélni…
p
p
p Délibábos:
p az érzéki csalódás,
p a nem értett perspektíva áldozata:
p akinek a távoli óriás csak egy törpe
p
p
p Hűbele Balázs,
p aki előbb tesz, majd utána mérlegel –
p kidönti a nagy fát, majd utána figyelmeztet…
p
p
p „Jószívű”:
p ha bárki tőle
p az egyik ingét kéri,
p akkor ő még odaadja neki
p menten gyermeke utolsó mentéjét is
p
p
p Aki
p egy biztosra
p menő kenyérkereső:
p előbb az ablaktörő vandál,
p majd a semmiből elálló üveges –
p ő csinálja azt a bajt, amit pénzért javít…
p
p
p Aki
p biztosra megy:
p tuti a szerencse, mert
p ő nem bízik a vak sorsban –
p ő minden lottószámot megjátszik…
p
p
p Ha
p egyszer neki
p valamiben szerencséje volt,
p akkor ezentúl ő már bérletes,
p vesztére nem számol a forgandóságával…
p
p
p Garantált
p a hangos sikere:
p ha ő maga tapsol
p a mégoly silány stb.
p nagy produkciójának,
p ő dicséri, jutalmazza magát…
p
p
p Idő temérdek?
p Jobb ügyhöz méltón
p a legolcsóbb áru után is lejárja lábát,
p mert hát ő mindig nagyon jól akar járni…
p
p
p Aki
p az önsajnáltatásban
p mindeddig verhetetlen maradt
p és még újabb Guinness rekordot döntene
p (és így ön-sors-rontva lesz is mire hivatkoznia)
p
p
p Aki
p gyerekes
p csínynek minősít
p otromba, sőt akár még
p életet is veszélyeztető „tréfát”
p
p
p Aki
p rutin orvosi
p beavatkozássá szépítget
p égbekiáltó bűnt („küret”, „kaparás”)
p
p x
Czuczor Gergely
Magyar tánc
Mit ültök itt vesztegelve?
Táncra legények!
Úgy szeretem az ifjakat,
Hogyha serények,
Rajta tehát, csak szaporán,
Majd elmondom én,
Ha megzendűl a hegedű,
Ki-ki mit tegyen.
.
Ti karéjban fogtok állni,
Én a közepén,
Szemközt ki-ki a társával
Reám figyelvén,
Kezetek a csipőn legyen.
Mozgástok szabad,
Lanyhán, ildomtalan állni
Éppen nem szabad.
.
A mell feszüljön előre,
Fent járjon a fő,
Büszkén emelkedjék a váll,
Mint Mátratető.
Karcsu derék, hajlós tagok,
Fürge ficke láb,
Teszik csinossá a táncost,
Másképpen fabáb.
.
Zengedez már a hegedű,
Kezdjük el tehát,
Üssük össze bokáinkat,
Pontban, egyiránt.
Előbb jobbra, aztán balra
Hármat ugorjunk,
De a nótával egy húron
Pengjen sarkantyúnk.
.
Mint a madár ágrul-ágra
Midőn szálldogál,
Ugrándozik nagy könnyeden,
Majd kicsit megáll:
Úgy lejtsen a ti táncotok
Viszont változva,
Úgy szép a tánc, ha tagokra
Föl vagyon osztva.
.
No, most hátra fogunk lépni,
De jól vigyázzunk,
S ha egy szakasz nóta lejár
Megint itt álljunk,
Helyes deli testállásban
Tapsolhat a kéz,
De egyszerre, mert különben
A zűrzavar kész.
.
Mint mikor a sebes zápor
Lezúg a völgyön,
Hányja veti a gallyakat,
S a kő alább jön:
Oly sebesen és erősen
Zeng a nóta már,
Hallja ezt a fürge legény,
S biztatást nem vár.
.
Nyalka, feszes lépte, nyoma,
Fordul mint evet,
S néha, midőn kedve tartja,
Ugrik másfelet.
Széles kedvében a keze
Már szabadon jár,
Hol megnyomja a süvegét,
Hol csipőre száll.
.
Vitéz Kinizsinek hírét
Hallottátok-e?
Hogy vigadott Kenyérmezőn,
Azt tudjátok-e?
Mint csatába rohanónak
Tüzelt a szeme,
Bajnokos volt mozdulása,
Feszült kebele.
.
Gyáva az, ki tunyán vigad,
Büszke a magyar,
Vére a nemzeti hangra
Fellobban hamar.
Életerő, tűz és kedély
Tánci jelleme,
Fürge szabad lejtésekben
Áll fő kelleme.
.
Most már rakjuk szaporábban,
Mert három a tánc!
Nem bánom, hadd oszoljon szét
A karéjos lánc.
De leánykát vegyen ki-ki
S járja páronkint,
S ha megperdül egyszer kétszer,
Adja soronkint.
.
S ti leánykák lejtőzzetek
Módos léptekkel,
Nemzetünk táncát soha ne
Feledjétek el.
Ti pedig ne tágítsatok,
Rajta legények!
Úgy szeretem az ifjakat
Hogyha serények.
1828
*
Czuczor Gergely
Korteskedés
Van susogó, faluzás, van vokshajtósdi vadászat
Van henye kóbor elég, van sereg ingyenivó.
Köznemes, és főur, tiszt, nem tiszt lettek egyenlők,
Egy kulacsot szopnak bocskoros és kaputos.
Vajmi különc látvány! mily csókolkozva komázzák
Egymást pőre gatyás, és finom úri zekés.
Van lélekvásár puskákon, cifra gubákon,
Dolmányon, kalapon, húszason, itceboron.
Lakzi hegyen völgyön, dobzódás torkig ivással,
És mi ezekkel jár, féktelen undorajak.
Működik ármány, és csábítás, s asszonyi furfang,
Zengnek macskazenék, s utcai gúnydalicák,
Ím a készület a megye és országnak ügyéhez!
Mindez csak mutató, a java hátra vagyon,
A nagy sorsnap elért: terelik csapatokba szorítva
Szájas pártvezetők a feluszúlt sereget,
Mint török a várat, megszállják a megye házát
S áll az igazságnak temploma ostrom alatt.
Nincs már sarkain egy ajtó, nincs ablaka egy ép,
Pad, szék összerogyott, nincs sehol asztal egész.
Majd a kétes ügyet fegyver választja el; izgat
A hires ólmos bot, bicskia, pisztoly, ököl.
És van fojtogatás, szúrás, agyfőbe legyintés,
És van szörnyü halál: "Semmi! de nincsen adó!"
Kész az ujított szék, jó Isten tudja miféle,
"Semmi! kerűl majd más harmadik évre megint."
Van követ országos, de nem olyan szellemü, s elvű
Mint utasításunk: "Semmi! de visszajöhet."
Megtörtént, megesett a dínomdánom ugyancsak,
S a szánombánom nyomton utána siet,
Elfolyt a sok bor, s nem győztél rajta, bukott párt!
És te, ki győztél bár, nem vagy-e torkig adós?
Elvet okokkal kell, és nem bor-itatva tenyésztni,
A megvesztegetés mételye sírba viend.
Légy haladó, maradó, mindegy de vagy átka hazádnak,
Hogyha, mi illeti őt, hívtelen elzsebeled.
Erszényid kötvék, ha csekély segedelmed igényli
Bármi közintézet, gazda-, müvegyesület,
A honi vállalatok, tudomány, művészet epedve
Nyújtnak utánad kart, és te epedni hagyod,
Nincsen ezekre forint nálad, te ki ezreket elszórsz
És erkölcstelenítsz általa néptömeget.
Egy megye keblében százezreket gyűjteni dőzsre
Mi vala? s közjóért?! - fennakad erre szavam.
Hogy legyen ily magyaron foganós áldásod, uristen,
Aki így elfajzott, s ily uton űzi jogát?
1844
*
p 2
p
p Aki
p idegen ajkú,
p nyelvű élettársat választva
p egy életen át angol, vagy más
p konyhanyelven lebutítva társalgó
p
p
p „Ha
p én egyszer
p kinyitom a szám…!” –
p de van az a pénzmag,
p amiért ő életfogytig hallgat…
p
p
p Aki
p vakon hisz,
p mert hinni akar,
p annak a jósnőnek,
p aki jó sok pénzért jó sok jót jósol neki…
p
p
p „Beavatott”
p jelesre végző:
p fizetős kéthetes táltos,
p garabonciás tanfolyamot kijáró
p
p
p Jó médium:
p addig ismétlik
p az ordas hazugságot,
p míg ő azt színtiszta igazságnak veszi
p
p
p Nem
p ismerkedsz,
p nem barátkozol,
p nem utazol, olvasol stb.,
p mintha zárt dobozban élnél, és
p így nem is reflektálsz vak szokásaidra
p
p
p Aki
p a bírvágytól „ittas”:
p ezéret sem látja az ördögöt –
p jól elbújt a szerződés részleteiben…
p
p
p Aki
p önmagán kísérletező,
p a lelki teherbírást tesztelő,
p aki ki mással, mint pont az ellenségével
p költözik össze egy lakásba, egy társbérletbe…
p
p
p Aki
p nem
p az istene sugallatára,
p de külső csoportnyomás,
p médiagerjesztett halálfóbia
p miatt kér, fogad el „védőoltást”
p
p
p Aki
p mintegy
p beadja testét az orvoshoz:
p szerelje meg, hogy ne csöpögjön,
p vagy legalább halkítsa, hogy ne hallja…
p
p
p Aki
p minden bevesz,
p minden kúrát-kínzást kibír,
p csak a dúlt lelkét hagyják „békében”
p
p
p Aki
p bedugja
p mind a két fülét –
p egyfolytában csakis
p önmagát hallja vissza: Echó
p
p
p Aki
p egy jó ügy
p alázatos szolgája helyett
p egy ménkű nagy szemétdomb gőgös ura
p
p
p Aki
p olyan elfoglalt:
p őneki nincs most,
p vagy még ideje keresni az isten Országát,
p előbb meg kell alapoznia a biztos egzisztenciát
p
p
p Aki
p el is hiszi,
p mert még ki is énekli,
p kórusban világgá kürtöli,
p és holtig ehhez tartja magát,
p hogy tényleg az egész világ az ő ellensége
p
p
p Aki
p a múltat
p végképp eltörölné:
p mert akik ő előtte éltek,
p azok mind gazemberek,
p vagy hülyék lehetettek…
p
p
p Aki
p a saját értékes-
p szereves hagyományait
p alig/egyáltalán nem ismerő,
p vagy azt csak ócsárló, fitymáló:
p ő idegen eszmék, szokások bolondja
p
p
p Aki
p maga helyett
p mást küld a fotóshoz,
p de gyónni, sőt még udvarolni is
p
p
p Aki
p a szerelem
p megvallása helyett
p inkább hegycsúcsot hódító,
p vagy külhonban vitézkedő:
p egy – heroikus - pótcselekvő
p
p
p Piperkőc
p öneltorzító
p divat-majom,
p vagy egy koszos,
p rongyos és büdös
p madárijesztő vagy!?
p
p
p Hogy,
p hogy nem,
p ő sem érti ezt,
p de mindig az ő bőrét
p viszik a vásárra, és
p mindig az ő farkával verik a csalánt
p
p
p Aki
p mindhiába
p drágakő, gyémánt,
p ha ő egészen élete végéig
p nyers maradt, csiszolatlan marad…
p
p
p Külhonban
p az idegen nyelve határa
p egyben a szellemi-lelki világáé is:
p ő egy szűk látókörű, egy korlátolt lesz…
p
p
p Akinek
p a jégvirág a kedvence –
p igaz, eddig még mást nem is látott, szagolt…
p
p
p Senki,
p még ő se érti, ill.
p tudja elolvasni kézírását:
p krikszkraksz, ákombákom az S.O.S helyett
p
p
p Gyász-
p jelentése:
p a halál oka,
p halottkém beírás:
p ő belehalt a félelmeibe…
p
p
p Belenyugszik,
p és beletörődik, hogy
p ő csak egy kapcarongy/
p lábtörlő szereplő ő ezen a világon
p
p
p Ha
p megütik
p az egyik arcod,
p automatikusan már
p oda is tartod a másikat is?
p
p
p Hősködve,
p feleslegesen
p fegyvert ragad,
p de elveszik tőle
p és éppen általa vész el…
p
p
p Lemond
p az elemi jogos önvédelemről is:
p egy dogmás-erőszakmentes áldozatjelölt
p
p
p Ősbizalom:
p a lakáskulcsa a lábtörlő alatt,
p és ezt még ki is írja a falára is…
p
p
p Ha
p egyszer
p valaki becsapta,
p ezentúl mindenkivel
p beteges gyanakvó, rosszhiszemű
p
p
p Róla
p mintázott
p Ady Mesebeli Jánosa,
p idegenben idegenért harcoló,
p aki ágyútölteléknek pont jó lesz
p
p
p Aki
p semmiben sem
p alakított ki még rutint,
p mint aki mindent legelőször csinál…
p
p
p Aki
p változatlan
p utánnyomásban,
p gépies gyilkos rutinban tölti élte napjait
p
p
p Aki
p szerint
p a szerető szülő
p csak jót akarhat:
p ő választ neki életpályát/társat…
p
p
p Aki
p mindig csak
p igazat mond ugyan,
p de soha nem a teljest: ő így hazudik
p
p
p Ő
p is „tud”
p jól táncolni,
p de csak akkor,
p ha pont a kályhától indulhat el
p
p
p Az
p ő vallása
p csak a sorozatos,
p ismétlődő bűn-, kár-, szégyenvallás…
p
p
p Ön-
p ismereti fokmérő:
p ő fél lábú rokkantként is
p bizton jelentkezik: Tarzan-kaszting
p
p
p Aki
p ugyan még
p soha nem hegedült,
p de ha itt-most fizetnek érte, akkor tud
p
p Aki
p bármi ballasztot is
p sajnál kidobni a „kincseiből”:
p így le is zuhan az életléghajója…
p
p
p Aki
p gondterhelten,
p testi-lelki görnyedten
p csak vonszolja magát:
p mert folyton más terheit is cipeli
p
p
p Aki
p a magát
p rögeszméi miatt
p folyamatosan ön-megerőszakoló,
p de amúgy olyan „szelíd” vegetáriánus…
p
p
p Aki
p ha rögtön nem élvezi,
p nem csinálja már tovább,
p így nem is jöhet meg munkakedve…
p
p
p Aki
p magához – is –
p nagyon türelmetlen:
p ha nem sikerül elsőre,
p akkor sohasem próbálja többet…
p
p
p Akinek
p a gyávaságával
p szinte a nullára redukált az esélye –
p pedig: ha merne, nyerne (bátraké a szerencse)
p
p
p Aki
p olyan túlerőt lát, hogy
p eleve feladja az ellenállást,
p nem hiszi, hogy jó ügye tudata megtáltosítaná…
p
p Aki
p van olyan jellegtelen,
p ami védettséget ad neki:
p még csak ki sem figurázható…!?
p
p Aki
p a beszürkült
p nyárspolgári unalmas életét
p alkalmi különcködésével színezgeti
p
p
p Aki
p a középszer,
p ő minden kiválót lehúz, lealacsonyít:
p mert akkor ő így nagyobbnak látszik,
p és őt a jó példa nem kötelezi nagyra nőni
p
p
p Aki
p úgy hiszi, hogy
p Ő nem kérte ezt az életajándékot:
p ócsárolja, nem becsüli, csak rongálja,
p vagy idejekorán, hamar vissza is adja stb.
p
p
p Aki
p holtig nem fogja fel,
p vagy csak élete végén,
p mily csodás képességek maradtak szunnyadva benne
p
p Aki
p ezer, külső,
p tőle független okot tud felsorolni,
p ami miatt jogos, hogy boldogtalanul szenved
p
p
p
p Aki
p nem érti,
p hogy ha bűn rossz
p sorsot teremtett magának,
p akkor az ellenkezőt is tehette volna?
p
p x
Czuczor Gergely
Riadó
Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj.
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Nem kell zsarnok király! csatára magyarok,
Fejére vészhalál, ki reánk agyarog.
Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk
Mi sárgafekete lelkébe tőrt verünk.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
.
A föld talpunk alatt, s fejünk felett az ég
Tanú legyen, hogy áll Árpád ős népe még,
S mely e szent földre hull, minden csepp honfi-vér,
Kiáltson égbe a bitorra bosszuért!
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
.
Tiporva szent jogunk, szent harccal ójuk azt,
Pusztítsa fegyverünk a fejedelmi gazt,
A zsarnokok torán népek vigadjanak,
A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
.
Elé, elé, jertek, haramiahadak,
Kiket nemzetbakók reánk uszítanak,
Temetkezéstekűl, ti bősz szelindekek,
Helyet dögész vadak gyomrában leljetek.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
.
Szivünk elszánt keserv, markunk vasat szorít,
S csatára milliók imája bátorít,
Ó drága véreink, vagy élet vagy halál,
De szolganépre itt a zsarnok nem talál.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
.
Vitézek, őrhadak, fogjunk bucsúkezet,
Iszonytató legyen s döntő ez ütközet,
Ős áldomás gyanánt eresszünk drága vért,
Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
1848
*
Czuczor Gergely
Ítélőszék előtt
Hogy hazámat ne szeressem,
A bitorlót meg ne vessem:
Hatalom nem teheti!
.
Hogy hazámat megtagadjam,
Megvetés jelét hogy adjam:
Azt se követelheti!
.
Főbe lőhet, nyakaztathat,
Bitófára fölakaszthat,
Most erősebb, tegye meg!
.
De az érzelem honában,
Keblem titkos templomában:
Én urat nem ismerek!
1849
*
Czuczor Gergely
A rab
Ki szép s jó vagy, mint égnek angyala,
Hozzád sohajt e börtön gyászdala,
Vágyam tiéd, melytől keblem dagad,
Mig kínaim rablánca nem szakad.
.
Ülök magányban én sápadt alak,
Őriznek zárvasak, szirtkőfalak,
Távol tőlem honom, szerelmesem,
Szemem törten mereng, s könnynedvesen.
.
Lehajtanám pihenni bús fejem,
De vasba vert kezemre hogy tegyem?
Imádva égre nyújtanám e kart,
De ah békóm lábörve visszatart.
.
Enyhet vaj.on, mikor találok én?
Ki gyújt reménysugárt búm éjjelén?
Hazám felől ím ott fölleg repül,
Szárnyán, te drága hölgy, fényképed ül.
.
Ó jer, vidítsd föl e komor lakot,
Leplezd le a hótiszta homlokot,
Én azt sovár ajkú idvezletem
Hőn lángoló csókjával illetem.
.
Beh megsimítanám a hajfodort,
Melyet válladra a szellő sodort,
Beh átölelném e hattyúnyakat,
De félek, sértné a békólakat.
.
Mint tiszta csillag ég bogárszemed,
S ah mily szelíd, midőn reám veted,
És mintha törlené bársonykezed
Az arcomon leomló könnyeket.
.
Én balgatag, mindez csak képzelet,
Mily egy ábrándozó rabé lehet,
Ez is szalad tőlem, mert íme jön
Az őr, ki űz szigort a börtönön.
.
Már este van, zárt nyit bilincsemen,
A fölmezet le hagyja öltenem,
S megint rámcsukja a békói zárt,
S fagyos mosollyal mond jó éjszakát.
.
"Jó éjszakát!" keserves gúnyszavak,
Melyek szivet ketté hasítanak:
Csak Isten tudja, és a rab maga,
Mily tőrdöfés az ily jó éjszaka.
.
Az éj leszálla, s nyúgalomra int,
De a rabnak hoz óriásnyi kint,
Láz dúlja véremet, nem alhatom,
Tenger gyanánt zajong indúlatom.
.
Ez ingerült idegzetű kebel
Két eltökéllett szenvedélyt nevel:
Egyet szerettimért, s érted hazám,
Halállepel borong a másikán.
1850 körül
p A tét:
p az ember
p plusz/mínusz
p végtelen életlehetőségei
p
p Nagy Életminőség Jenciklopédia:
p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés
p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön
p Szellemi segítség a lélekbátraknak
p
p A gyógyulás kezdete a baj felismerése.
p Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:
p a mese nem másról, de pont rólad szól,
p ismerj magadra és változtass életeden…
p
p
p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –
p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.
p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…
p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
p
p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
p
p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
p
p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk
p
p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,
p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
p
p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.
p
p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…
p
p De ahogy bent, úgy kint: végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ,
p hogy mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:
p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még sok jószerencsével is,
p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító gondolatok magyarán írva…
p
p x
|