Ernest Renan
A keresztyénség eredetének története
4. kötet. Az Antikrisztus
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés. A könyvben felhasznált eredeti, elsőrangú okiratok birálata Első fejezet. A fogoly Pál Rómában Második fejezet. Péter Rómában Harmadik fejezet. A judeai egyházak állapota. Jakab halála Negyedik fejezet. Pál utolsó működése Ötödik fejezet. A válság közeledik Hatodik fejezet. Róma égése Hetedik fejezet. A keresztyének lemészárlása. - Néro esthetikája Nyolczadik fejezet. Péter és Pál apostol halála Kilenczedik fejezet. A válság után Tizedik fejezet. A forradalom Judeában Tizenegyedik fejezet. Mészárlások Syriában és Egyptomban Tizenkettedik fejezet. A rémuralom Jerusalemben. A keresztyének menekülése. - Vespasianus Galileában Tizenharmadik fejezet. Néro halála Tizennegyedik fejezet. Országos csapások és előjelek Tizenötödik fejezet. Az Apostolok Ázsiában Tizenhatodik fejezet. Az Apocalypsis Tizenhetedik fejezet. A könyv sorsa Tizennyolczadik fejezet. A Flaviusok trónralépte Tizenkilenczedik fejezet. Jerusalem pusztulása Huszadik fejezet. Jerusalem elpusztulásának következményei
FÜGGELÉK Sz. Péternek Rómába jöveteléről és Sz. Jánosnak ephesusi tartózkodásáról
Bevezetés
Jézus nyilvános életének három-négy éve után a keresztyénség egész fejlődésében azon időszak, melyet ez a könyv felölel, volt a legrendkivülihb. Annak az öntudatlan nagy müvésznek félszeg játéka folytán, aki a történet meglepő szeszélyeit vezetni látszik, ott látjuk majd Jézust és Nerót, a Krisztust és Antikrisztust ellentétbe, szembeállitva egymással, miként - ha a kifejezéssel élnem szabad, - az eget és a poklot. A keresztyén öntudat teljes. Mindez ideig csupán szeretni tudott; a zsidók üldözései, bármily kemények voltak is, a vonzalom és hála kötelékét, mely a keletkező egyházat anyjához, a zsinagógához füzte, megbontani nem tudták - a zsinagógához, melytől alig hogy elvált. A mai naptól kezdve azomban a keresztyén tudja, mit gyülöljön. Jézussal szemben egy szörny bontakozik ki, aki eszményképe a gonosznak, épugy, mint Jézus eszményképe a jónak. Miként Enoch, miként Éli, arra tartatva fenn, hogy a mindenség végső tragödiájában szerepeljen, Néró betetőzi a keresztyén mythologiát, sugalmazza az uj testamentom elsőrangu szent könyvét, megállapitja egy ocsmány mészárlás révén a római egyház elsőbbségét, és előkésziti a változást, mely Rómát egy szent városnak, egy második Jeruzsálemnek rangjára fogja emelni. Ugyanekkor, az eseményeknek ama titokzatos összejátszása folytán, melyek az emberiség nagy válságainak pillanatában nem ritkák, Jeruzsálem romba dől, a templom, a keresztyénség megmenekedve egy reá nézve már is terhessé vált köteléktől, mindinkább önállósul és követi a levert judaismustól függetlenül saját végzetét.
Ennek a történetnek elsőrangu okmányai: a canonicus iratok közt Pál apostol utolsó levelei, a zsidókhoz irott levél, a Péternek és a Jakabnak tulajdonitott levél, a Jelenések könyve, Római Kelemennek levelei; Tacitus, Josephus szintén kitünő forrásul szolgálnak. A kérdéseknek egész sora, különösen az apostolok halála és János összeköttetései Ázsiával csupán fél megoldást találnak, másokat ismét a világosság valódi sugaraival világithatunk meg. A keresztyéni eredet materiális tényei majdnem mind homályosak; ami világos, az az a lángoló lelkesedés, az az emberfölötti bátorság, a realismusnak az a finomult megvetése, mely ezt a mozgalmat az emlékezet által megőrzött leghatalmasabb erőfeszitéssé avatják az eszmény felé.
...
Ernest Renan A keresztyénség eredetének története 4. Az Antikrisztus
|