Eugéniusz:

Önsorsrontás példatár – VII.

Rossz Isten/ön/társismeret-szeretet

Életminőségrontó típusok vizsgálatai

a csoda-szerszámon: jó magyarán írva



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Szellemi, lelki, testi és társas jó élethiány/kár

Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Tünetekð bajdiagnózis ð terápia ð jó egészség



Reviczky Gyula

Az uj nyolcz boldogság

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

Ki mértéket tart, higgadtan hevül

S járt útadon halad, középszerűség.

.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

Közelségét nem sejtve a kigyónak.

.

Boldog, ki mint az óraszerkezet

Szabályszerűen jár le minden órát,

Egyformán ütve, delet, éjfelet,

Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

Kinek, mint kit természet olta bé,

Fogékonysága sincs más fájdalomra.

.

Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.

Vak ösztönét követve, mint az állat.

És nem vesz ama küzdelembe' részt,

Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;

Igazságot tipor, ha ez a haszna;

Ki megfogadja, hogy szemet szemér'

S a sértést kamatostul visszaadja.

.

Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

S tanulva emberek rosz fajzatátul,

Magának útat fölfelé harap

Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

.

Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

Önzés az élet, háború, vihar,

S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

Reviczky Gyula

A pénz

(Töredék…)

.

Vad czédaságtól reng a palota.

Viraszt a mámor; foly Champagne bora.

Szilajon isszák festett asszonyok;

Csók járja és a szív sziven dobog.

Sok ittas úrfinak szemében

Élv s álom harczot vívnak épen.

Megöl az unalom! kiált fel egy,

Üresnek látom én az életet.

S a leghalványabb és legálmosabb

(A háziúr s a lakma rendezője)

Egy kristályserleget markába kap

S rekedt hangon felordít: »Csupa dőre,

Ki másra vágyik és nem pénz után;

Világi boldogság a pénz csupán!

.

»Arany volt hajdanában is az élet

Legjobb helyére a belépti jegy.

Gyötrelmes vágyad nincsen ott, csak élved,

S mit megkivánsz, azonnal a tied.

Te csak heversz, mulatsz, nincs semmi dolgod,

Használod száz inas lábát, kezét.

S a csőcselék irigykedik: Beh boldog!

Van annyi pénze mint szemét!

.

»Akarsz utazni?... Hát siess beszállni!

Kell drága öltöny?... Lesz, hanem fizess!

Szeretsz tán lovagolni, kocsikázni?...

Szólj és lovad, kocsid bármennyi lesz.

S ha ínyedet csiklandja finom étel:

Zabálsz; mi ritka, drága, mind tiéd.

Szeretsz mulatni: páholyodba mégy el.

Mert pénzed annyi, mint szemét!

.

»Mi bánt?... Talán szép asszonyért esengesz?

Vagy hű barátod nincsen még neked?

Hidd el, barát is, asszony is tiéd lesz,

Ha aranyaidat jól csörgeted.

S a taps, dicsőség, hír szomját ha érzed,

Csak ints, s mindenki porba hull eléd.

Mi kéj, hogy ezren írigyelve néznek,

Mert pénzed annyi, mint szemét!

.

»És a mi kéj van, mámor és igézet,

Mind, mind a drága pénz találta ki.

Van mindened, ha tömérdek a pénzed;

Csak a szegényt kinozzák vágyai.

Poharamat a pénzre hajtom én fel!

Még több világosságot és zenét!

A gazdagoknál soha sincsen éjjel...

Van pénzem annyi, mint szemét!

.

»Hej! ronda, piszkos ágyban született meg

Az árva, bűnös, aljas és bolond.

Kenyéren élnek mind a megvetettek.

A legnagyobb gyalázat itt a gond.

Erénye csak gunyul van a szegénynek;

Piszokba', sárba', rongyok közt marad;

És darabokra töri szét az élet,

Mint én most ezt a poharat!«

.

Tapsolva ordit éljent mindegyik.

Zaj és kaczaj közt fölemelkedik

Most egy uracs kopottas öltözékben,

Csak arcza mondja: Jobb időket éltem!

.

»Hétágu korona van czímeremben;

Lelkem, mint vérem, büszke és szabad.

Boldog is tudnék lenni véghetetlen',

De látom, nem elég az akarat!

Az üdvösséget mosolyogni láttam

S magamnak eljegyezni nem tudám.

Nem járhat ő - mondá - kopott ruhában,

Világi boldogság a pénz csupán!

.

»Szerelmét fűzte hozzám egy leányka.

Meghalok érte s nem lesz hitvesem.

Az olajfák, narancserdők honába

Magammal én őt el nem vihetem.

Pénz hát a jelszóm! Álmodám idáig;

Nem kergetek már árnyakat bután.

Üdvösségemhez csak a pénz hibázik!

Világi boldogság a pénz csupán!

.

»Gyémánt a lelkem, óh, de lent a sárban!

Nem díszitem a bolt kirakatát.

Nagyot, dicsőt akarnék, de hiában,

Az én erényem tett helyett a vágy;

Óh, jól beszéltél, nagy a bölcseséged!

Koldús erénye rongyok közt marad.

Darabokra tör engem is az élet,

Mint én most ezt a poharat!«

.

»Hazudtok! - szól a terem egy zugábul

Egy félszeg ember, látható, szegény, -

A pompa hadd tekintse mostohául,

Rejtőzve él a boldogság, erény,

Az üdv a szívbe van beírva mélyen,

Boldog csak az, ki véle született.

Az ember képe, átka van a pénzen;

A kapzsiság csinálta pénzetek'.

A gazdagot, nem bánom, írigyeljék!

Van üdv, hogy meg nem látja senkisem,

Mert meghal, a mint odahagyja csendjét,

Én ezt imádom és csak ezt hiszem.

Ki a világ előtt fénylik, jaj annak,

Ha e kivűl más gazdagsága nincs!

Üres szivűek a legkoldusabbak.

A szív, a szív az egyedűli kincs!«

.

Nagyot kaczagnak rajta széltire;

A sok között csak neki volt szive.

*

p 1

p

p Végletes ön-félreértékelő: a magát semmibe nem vevő, nem tisztelő,

p illetve a magát mindenkinél különbnek tartó, másokat lenéző, megvető

p

p Önlealázó: a pitiző kutyába lemenő kéregető, kunsztokat bemutató

p Az emberi méltóságát feladó, a kidobott csontért/koncért marakodó

p

p Illő alázat-hiányos… kisistennek képzeli magát, aki majd átalakítja

p a természetet, képére formálja „szeretteit” – bele is bukik gőgjébe…

p

p Aki magas lóról úgy beszél a „barátaival”, mint tanár a vizsgázó diákkal,

p vagy mint a nyomozó a gyanúsítottal, vagy a büntetőbíró a vádlottal stb. stb.

p

p Finnyás válogató, turkáló, akinek semmi/senki nem elég jó,

p de akinek így majd csak a maradék jut, illetve hoppon, magára marad

p

p Dupla vagy semmi, vagy mínusz: az egy fenékkel két lovon ülő/leeső…

p A két szék közt pad alá eső: két szerető közt vénlány/agglegény maradó…

p

p A két úr szolgája - Előbb a császárnak mindent, bármit max. megadó,

p majd a maradékból Istennek és a hazának, családjának is valamit juttató…

p

p Aki az idegen istenképet elfogadva és imádva miatt holtig rab,

p mert pl. így ő egy siralomvölgyben örök szenvedésre ítélt porszem…

p

p Aki nyílt istentagadó, ezért neki bármi, minden megengedett,

p amivel ő akarva-akaratlanul Rossz isten/Sátán szolgálatába áll…

p

p Aki nem is mer szembenézni az élet-halál nagy kérdéseivel,

p így úszná meg a válaszadást, emiatt ő a rossz válaszoktól szenved…

p

p Aki azzal áltatja magát: majd holnap, vagy azután boldog lesz,

p vagy sosemvolt aranykorokba vissza-képzelegve magát „nosztalgiázik”

p

p Aki mindaddig nem értékeli, amije ajándékba van, pl. két látó szeme,

p míg az nem kerül komoly veszélybe/ideiglenesen/végleg nem veszti el…

p

p Akik testükben-lelkükben már túl öregnek érzik magukat, hogy

p szellemileg újjá-szülessenek: nekik erre a kis időre már úgyis mindegy...

p

p

p 2

p

p Aki már olyan mocskos, annyi sok és súlyos bűnt követett el, hogy

p ő így már nem is mer "Isten színe elé állni", pedig Jézus érte jött el…

p

p Aki kiábrándult a langymeleg, elkurvult ún. történelmi egyházakból,

p majd meg tönkretett a folyton tüzelő szektájának a fanatikus vezére…

p

p Aki az ún. politikai-gazdasági rendszerváltástól, és nem az önmaga

p megváltoztatásától várta az egyéni boldogságát s a családja jobblétét…

p

p Akik úgy indultak az új rendszerben, hogy ők az élet császárjai lesznek,

p ehelyett pl. valamelyik MLM ön- és barátsággyilkos balga rabszolgái lettek

p

p Aki még akkor is egy „janicsár” marad, ha már rájön, sőt rádöbben:

p ő, „elrabolva” az iskolai átneveléssel a saját népe titkos ellensége lett

p

p Aki elfogadta és élvezte a barátja vendégszeretetét, de mintha fizető

p vendég lett volna, a végén ő reklamál, panaszkönyvbe ír, leosztályoz stb.

p

p Akik rút kiskacsaként, identitást vagy (élet)műfajt tévesztve szenvednek,

p önleértékelésben vannak, pedig amúgy oly gyönyörű hattyúként élhetnének…

p

p Akik idegen közegben, terepen a parton vergődnek, a simogatásért hálásak,

p csak vissza nem jutnak, pedig az életük vizében vidáman ficánkolhatnának…

p

p Akik jó ügyekhez méltó buzgalommal, tehetséggel és felkészülten stb.,

p bűn rossz ügyeket visznek, szolgálnak, képviselnek, védenek, támogatnak stb.

p

p Akit, a sok rossz példát látva már semmi nem érdekel, teljesen közönyös,

p és passzív, mert nem tudja: milyen sok múlhat akár egyetlen emberen is…

p

p Aki irigyli azt, aki megcsinálta azt, amiről nem tudta, hogy lehetetlen -

p a példa követése helyett csak ócsárolja: pl. a hülyének van szerencséje

p

p Akiknek nincs igaz jó barátjuk, vagy rosszabb: csak hiszik, hogy van, de ál,

p vagy netán a minőséget itt is a mennyiséggel, pl. szesztestvérekkel pótolnák

p

p Akik a gödör fenekén vannak, azt otthonosítják, mert hittek az ördögnek,

p aki sokat ígért, majd nagyon keveset adott – vagy jó sokat, de az keserű volt...

p

p x

Reviczky Gyula

A filiszterekhez

Csak hagyjatok, ha nem szerettek,

Én úgyse tartok véletek!

Nem kértem tőletek tanácsot,

Nem mondtam én, hogy szenvedek.

Isten küldé e küzködést rám;

Imádság felsiró szavam.

A kit az Isten látogat meg,

Az nem lehet boldogtalan!

.

A vágyak mámorát, ez édes

Keservet ti nem érzitek.

Kétségimet hát mért közöljem

És álmimat tivéletek?...

Zokogva bár, de mégis érzem,

Boldog csak én vagyok magam!

Ki egy világot hord szivében,

Az nem lehet boldogtalan!

.

Mert lelkem' soha el nem adtam,

S nem vettem példát rólatok;

Azért én a ti szemetekben

Czigányos és különcz vagyok.

Jó tudnom, hogy világotokban

Lelkem bitang és hontalan.

Ki hű marad az ídeálhoz,

Az nem lehet boldogtalan!

.

S mi minden válhatnék belőlem!

Hogy fölvihetném dolgomat,

Ha a jövőre volna gondom.

S szivemre venném sorsomat.

De jobb szabadnak lenni, bármily

Szegényen és magánosan.

Ki nem szorult az emberekre,

Az nem lehet boldogtalan!

.

Utálom a kufár világot,

Nem hajhászom nagyúr kegyét.

Ne gúnyoljátok hát kabátom';

Hisz' az tinéktek mit se vét.

Reményem, üdvöm, büszkeségem,

Egész lelkem dalomba' van.

Kit homlokán csókolt a múzsa,

Az nem lehet boldogtalan.

.

Kik az én sorsommal törődnek,

Mind égi-légi szellemek.

Óh, szent gyönyör! óh, boldog élet!

Hogy én is szállhatok velek!

Egy szebb világ van ott; lakói

Jók s boldogok mindannyian.

Ki bízik tiszta szellemekben,

Az nem lehet boldogtalan!

.

Hagyjatok hát! Nem egy világból

Valók vagyunk mi, hagyjatok!

Angyal vagy ördög, nem tudom, de

A ti testvértek nem vagyok.

Közétek úgy se szállok én le:

Erőködéstek hasztalan.

Ha én is sorsotokra jutnék:

Akkor volnék boldogtalan!

*

p 3

p

p Akik, ha már elvileg nem lehetnek pl. a katolikus dogmájuk szerint "jók",

p akkor legalább a gonoszságban akarnak tökélyre jutni – sátánista kísérlet

p

p Akik élőhalottként, megváltatlanul sínylődnek a bűneik börtönében,

p miközben gonosz pótcselekvésként bűnbak-személyre/csoportra vadásznak

p

p Akik minden istennek, minden oltáron áldoznak, az ismeretlenén is,

p hátha mégis van benne valami, és akkor az egyik tipp/tét majd csak bejön

p

p Aki rossz matekosok és ezért minden lehetséges lottószám-variációt

p megjátszanak, hogy teljesen biztosak legyenek: övék lesz a főnyeremény…

p

p Aki szenvelegve nyavalyog, sőt istent káromol a halandósága miatt,

p de már legkésőbb koradélután dögunalomtól szenved, és magát is unja…

p

p Aki olyannyira szeretne a legbiztosabb háromlábon állni, hogy a testi-

p lelki-szellemi felépülése/megérése után sem dob el fizikai-lelki mankót…

p

p Ő nem is keres az élő Istennel közvetlen kérő-hálaadó stb. imakapcsolatot,

p de a Szent könyve holt betűibe temetkezik, vagy hivatásos közvetítőt keres…

p

p Aki vagy nem tud mértéket tartani a nemes alkoholokból, és részeges,

p vagy saját gyengeségét, kisérthetőségét erényként tüntetve fel Absztinens

p

p Aki már a „heves” udvarlása közben fél szemmel a következő jelöltet fürkészi,

p mint aki a rabszolganő-piacon a háremébe gyűjt, hol majd lesz idő ismerkedni

p

p Aki egy, ha nem is első, de lehetőleg az utolsó társ keresése, választása, és

p elmélyült megismerése helyett skalpvadászattal stb. elfutkossa a drága idejét

p

p Akinek már rengeteg kapcsolata, viszonya, szeretője stb. volt, de ezekből

p egyetlen egy sem maradt meg hűséges, kedves, meleg, házias élettársnak…

p

p Aki csak addig udvarol-bókol/harcol, míg el nem ejti a szexpréda-nőstényt –

p utána már, „birtokon belül” már minek, vagy a nemzés után sorsára hagyja…

p

p Aki csak addig akar nős/férjezett lenni, míg a nászút/mézeshetek tartanak,

p azután meg minek, az már biztos csupa keserűség – ezért folyton újra nősül…

p

p

p 4

p

p Aki a biszexualitása trendi, divatmajmos „felfedezésével” megduplázná

p az esélyét a párkapcsolatokra… jó esélye van: két szék közt a pad alatt végzi…

p

p Aki úgy fekszik a nászágyba, mint akinek egy kínos műtéten kell átesnie…

p Aki szürke életét itt akarja, a másikra nem figyelve, perverzióval színesíteni…

p

p Aki más nevében udvarol annak a hölgynek, akibe maga is szerelmes,

p vagy aki mást küld maga helyett szépet tenni, akár pont a legjobb barátját…

p

p Aki „nem szeret” versenyezni – ha más is udvarol a lánynak, ő meghátrál…

p Vagy nemtelen eszközökkel, a rivális rágalmazásával, lejáratásával verseng…

p

p Aki másnak csapdákat állít, alattomban mérgez, vermet ás, és nem sírásó,

p és majd maga esik pofára bele, ahonnan netán épp ellensége segítheti őt ki…

p

p Aki úgy érti, hogy „nincs alku és hadd legyek boldog”, hogy akár másokon

p is áttaposva kergeti – és így egyre messzebb űzi – azt az ún. kék madarat…

p

p Aki igen invenciózus és lelkes stb., de mindig csak másokon próbálja ki

p a - soha el nem fogyó - hülyébbnél hülyébb ötleteit, majd roppant sajnálja…

p

p Aki csakis oly zenét hallgat, amelyik a lelkében max. könnyűbúvárkodó,

p és nem viszi le őt lelke sötét bugyraiba, ahonnan csontvázak is kieshetnek…

p

p Aki csak azért jelentkezik felhívásra, válogatásra: rá ne számítsanak!

p Vagy önismereti szintjéről bizonyítványt adva: egy féllábú Tarzan-önjelölt…

p

p Aki azért él, hogy játsszon, akár egy szerencse-hazardőr függőként,

p de azért nem játszik teljesebb életért, ill. hiányzik belőle a játékosság

p

p Aki az eleve elrendelés-tanból, az ún. predestinációból magának

p házilag önfelmentő, felelősséghárító fatalizmust machinál, barkácsol…

p

p Aki egy kicsit se jobbított a világon, és egy jó nyom se maradt utána -

p csak egy telekakált pöcegödröt és egy nagy szemétdombot hagy hátra

p

p Akinek nem saját teljesítménye jobbítása a fő cél, hideg-háborúzik,

p és így annak örül, ha ellenfele gyenge, indiszponált, balszerencsés stb.

p

p x

Reviczky Gyula

Rezignáczió

Lomhán szemlélem a világot.

Hadd forrjon, ontsa bűneit.

Nem szórok a gazokra átkot,

És az erény se lelkesit.

.

Nem indulok meg, nem szomorgok,

Ha látok szenvedő szivet.

Irigységet nem kelt a boldog,

Nem fáj sem új, se régi seb.

.

Maradjon a világ a hogy van,

Sajtoljon égő könnyeket.

Lemondtam, mindenről lemondtam,

Mit megmásitni nem lehet.

.

Botorság volt kergetnem álmot,

És szélmalmokkal küzdenem.

E kába összevisszaságot

Ma már nyugodtan nézdelem.

.

Dobálják sárral bár az eszmét:

Nem indit meg, ha elbukott.

Gazság arassa győzedelmét:

Én nézem s meg se mozdulok.

Reviczky Gyula

Magyar virtus

Lármázz magyar! Ellenfeled'

Kongó szavakkal kardlapozzad,

És öltsd azokra nyelvedet,

Kik megcsufolni nem haboznak.

Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,

De az utolsó vagy, ha tenni kell.

.

Aludj', magyar nép! Bármi jő:

Mindegy, te sült verébrül álmodj',

Változván ember és idő,

Őrizd meg ősi lomhaságod'.

Mig más egész nap fárad, izzad:

Te szempilládat föl se nyissad.

.

Hallgass magyar! Ha rád morog

A külföld, némulj el szavára.

Mert bár mindenbe' majmolod,

S mint árnyék támolyogsz nyomába:

Nem hallgatsz, csak dicséretére;

Hibád' ha látja, esz a méreg.

.

Vakulj magyar! Türelmedet

Nem józanság okozza, hidd el.

Szidd inkább gyönge merszedet

S keleti röstséged veszítsd el.

Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!

Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

ppppppppppppppppppppppppppp