Eugéniusz:

Önsorsrontás példatár – IV.

Rossz Isten/ön/társismeret-szeretet

Életminőségrontó típusok vizsgálatai

a csoda-szerszámon: jó magyarán írva



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Szellemi, lelki, testi és társas jó élethiány/kár

Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Tünetekð bajdiagnózis ð terápia ð jó egészség



Reményik Sándor:

Amit az élettől akarok

Remélni jót, és alkotni szépet

Boldognak látni minden népet

Megetetni az összes éhezőt

Virággal ültetni be tar mezőt

És meglocsolni a sivatagot

Ez - mit az élettől akarok

.

Békében nevelni sok gyermeket

S ne legyen rémisztő a rengeteg

Fény gyúljon fel az agyakban

S az ember ne éljen akaratlan

Csak az örömök legyenek nagyok

Ez – mit az élettől akarok

.

Emlékezni arra mi régen volt

Becsülve tisztelni az öregkort

Mert tapasztalás tanít jövőt

És erős oltalmazhat serdülőt

Hogy városokat ne fedjen el homok

Ez – mit az élettől akarok

.

A vérnek legyen végre értéke

S nem kérdezve, hogy kérték-e

Csak adni, magadból őszintén

Hogy kísérjen a tudás, a fény

S a gyermekek legyenek boldogok

Ez – mit az élettől akarok

.

Kérem, legyen mindennap ünnep

Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek

Legyen hit, megértés, szeretet, béke

Hisz az életnek van valódi értéke

Így büszke lehetek, hogy ember vagyok

Ez – mit az élettől akarok

*

Reményik Sándor

Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme.

Legyek a szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,

A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.

Legyek a délibáb, mely megjelen

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,

Legyek a délibáb a rónaságon

Legyek a vén föld fekete szívéből

Egy mély sóhajtás fel a magas égig,

Legyek a drót, min üzenet megy végig

És cseréljenek ki, ha elszakadtam.

Sok lélek alatt legyek a tutaj,

Egyszerű, durván összerótt ladik,

Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót.

*

p 1

p

p Aki magát oly módon tartja igazi unikumnak, ritka, egyetlen kivételnek,

p hogy e gyarló földi halandók közt egyedül ő bűntelen-halhatatlan istenember…

p

p A kegyetlen angyal – aki magát a világ felé szinte tökéletesnek tartja,

p ezért másnak se néz el, irgalmaz semmit, de önmagához is könyörtelen…

p

p Aki már csecsemőként természetesnek vette és meg is szokta, hogy

p neki minden kívánsága rögtön teljesül – máskülönben hisztizik, toporzékol…

p

p Aki nem tud mit kezdeni szerencséjével, csak egy kolbászt mer álmodni

p a nyomorában, ha épp jön a jótündére - ami neje dühe miatt az orrára nő…

p

p Aki már a hibás/akarva-akaratlan sértő stb. megszólítás/stílus miatt

p már eleve elrontja az amúgy oly létfontos dolgának elintézési esélyeit…

p

p Aki már az elején elveszíti a fonalat, de röstell szólni, s már csak bután

p bólogat, és így, vesztére (!) nem tanul meg pl. kamatos kamatot számolni…

p

p Aki már azt is bűnös, titkos-tudat alatti önzésnek veszi, és meggyónja,

p ha mondjuk pl. az adakozása, segítségnyújtása neki is némi örömet okoz

p

p Aki felelősséghárító – édes gyereke tanítását és nevelését az iskolára,

p egészségét az orvosra, közügyei intézését a „választott” politikusra bízó…

p

p Aki már huszonévesen (!) is mindenekelőtt már szerfelett azon aggódó,

p hogy hogyan biztosítsa be már most a nyugdíjas korszakát, annak jólétét…

p

p Aki egyedül van a szigeten s nem tudhat róla: nyomdahibás a Szentírása,

p olykor lemaradt az „i” betű, I-gazság, de ő ebből egy jottányit sem enged…

p

p Akinél az „I” betű már megvan, csak a pontot nem teszi fel rá, amiért

p az egész csak rész, és így nem sokat ér… Udvarol, de nem kéri meg a kezét…

p

p Aki már most lazán, vadul költekezik a megálmodott szerencséje kontójára,

p vagy ha netán mégis fő-nyer, az csak megrontja, vagy hamar kifolyik kezéből…

p

p

p 2

p

p Aki már, hisz jelesre érettségizett felnőtt, azt gondolja mindent tud –

p ő ezentúl már csak tanítani akar, de tanulni nem: nem lesz se bölcs, se jó pap

p

p Aki jó szakember, dolgos, tisztes bérét hazaadja, nem részeges, hűséges stb.,

p „csak” éppen az életbölcsesség-hiánya miatt papucsférj, és fia is ezt „örököli”

p

p Aki már most pontosan tudja, mert ő egy oly fontos és elfoglalt személy,

p hogy mit fog tenni mondjuk egy év múlva kedd este nyolckor és fél kilenckor…

p

p Akinek semmilyen életterve sincs, még úgy körül-belül sem - infantilis:

p ő percről percre él a teljes, laza spontaneitásban: ahogyan esik, úgy puffan…

p

p Aki már nem gyerek - neki ne mesélj, ő már csak azt hiszi el, amit itt lát…

p (miközben épp azt a hamis illúziót látja, amit a szemfényvesztő elhitet vele)

p

p Aki nem tudja az érdekeit érvényesíteni, mert vagy nem ismeri fel őket,

p vagy nem áll módjában (pénz-pozíció) - vagy mert pl. a birka vallása tiltja

p

p Aki előbb az ún. frigid nő játszma által kvázi impotenssé teszi a férjét,

p majd szégyenét még szerte-széjjel is kürtöli, hogy így jobban zsarolhassa…

p

p Aki mintha el-elfelejtené, hogy minden új meccs 0:0-ról kezdődik

p és háromesélyes, és a papírforma borulhat – pláne, ha ő elbízza magát…

p

p Aki olyan, mint a hetvenkedő nyúl, aki a teknőssel (!) fut versenyt,

p de annyira elbízza magát, hogy menet közben lepihen és elszunyókál…

p

p Aki embergyűlölő, aki magával viszi örök sírjába az életjobbító-

p könnyebbítő találmányi titkait nem tartva kötelességének az osztást…

p

p Aki nem tudja titokban tartani találmányát, felfedezését, és így abból

p vagy csak más profitál, vagy rossz kezekbe kerül emberellenes célra…

p

p Aki mindent újra fel akar találni – spanyolviaszt, meleg vizet stb. -,

p még a kereket is: addig nem is használja, ha nem övé a szabadalom

p

p Aki többet él az erejével, mint az eszével: meg is szakad, mert

p nem használja az egyszerű gépeket: kerék, emelő, csiga stb. stb.

p

p x

Kötelesség

Kötelesség: Te mázsás Kanti szó!

Élőnek élet-elixírje vagy,

S a haldoklónak is - injekció.

Kötelesség, Te mázsás Kanti szó,

Csak Te ne hagyj el, Te maradj velem,

Áltass, hogy tennem kell, amit teszek,

Ha örömöt már nem szerez nekem

Ha torznak érzem és félszeg bolondnak,

Ami lelkem lelkéből vétetett:

Harsogd fülembe irgalmatlanul:

"Nem számít, hogy Te minek érezed!"

Nem számít a félszegség érzete,

Nem számít az öröm, s a fájdalom,

Parancs, törvény, ha nem is élvezet:

A víznek lezúgni a gátakon.

Ha nem lehetek a muzsák kegyeltje,

Hadd legyek hát a fekete kovács,

Legyen dalom a gyötrelem szülöttje,

S üllőn formálja ki a kalapács.

Ki hittel harcol, könnyedén halad,

Hittelen vívni és reménytelen,

És céltalan - ez aztán feladat!

Élőnek élet-elixírje vagy,

S a haldoklónak is - injekció,

Áltass hát, hogy a dalom misszió,

S dalolnom kell, míg szívem megszakad

Kötelesség, Te mázsás Kanti szó!

*

Reményik Sándor

Eredj, ha tudsz!

.

Egy szívnek, mely éppúgy fáj,

mint az enyém

.

Eredj, ha tudsz...

Eredj, ha gondolod,

Hogy valahol, bárhol a nagy világon

Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,

Eredj...

Szállj mint a fecske, délnek,

Vagy északnak, mint a viharmadár,

Magasából a mérhetetlen égnek

Kémleld a pontot,

Hol fészekrakó vágyaid kibontod.

Eredj, ha tudsz.

.

Eredj, ha hittelen

Hiszed: a hontalanság odakünn

Nem keserűbb, mint idebenn.

Eredj, ha azt hiszed,

Hogy odakünn a világban nem ácsol

A lelkedből, ez érző, élő fából

Az emlékezés új kereszteket.

.

A lelked csillapuló viharának

Észrevétlen ezer új hangja támad,

Süvít, sikolt,

S az emlékezés keresztfáira

Téged feszít a honvágy és a bánat.

Eredj, ha nem hiszed.

.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,

Ki rab hazában élni nem tudott

De vállán égett az örök kereszt

S egy csillag Zágon felé mutatott.

Ha esténként a csillagok

Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,

Meglátogatták az itthoni árnyak,

Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,

A szívét kitépték.

S hegyeken, tengereken túlra hordták...

Eredj, ha tudsz.

.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:

Inkább, semmint hordani itt a jármot,

Szórd a szelekbe minden régi álmod;

Ha úgy látod, hogy minden elveszett,

Menj őserdőkön, tengereken túlra

Ajánlani fel két munkás kezed.

Menj hát, ha teheted.

.

Itthon maradok én!

Károgva és sötéten,

Mint téli varjú száraz jegenyén.

Még nem tudom:

Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

De itthon maradok.

.

Leszek őrlő szú az idegen fában,

Leszek az alj a felhajtott kupában,

Az idegen vérben leszek a méreg,

Miazma, láz, lappangó rút féreg,

De itthon maradok!

.

Akarok lenni a halálharang,

Mely temet bár: halló fülekbe eseng

És lázít: visszavenni a mienk!

Akarok lenni a gyujtózsinór,

A kanóc része, lángralobbant vér,

Mely titkon kúszik tíz-száz évekig

Hamuban, éjben.

.

Míg a keservek lőporához ér

És akkor...!!

.

Még nem tudom:

Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

De addig, varjú a száraz jegenyén:

Én itthon maradok.

1918. december 20.

*

Reményik Sándor

Utolsó munkás

A nap leszáll, és szőlőhegyed ormát

Aranyozza az alkony, Istenem.

Munkásaidat látom fenn mozogni,

Apró bogárkák, serény hangya-népek,

Ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel.

Munkálkodjatok, míg nappal vagyon:

Mondtad s elküldted mindannyiokat.

Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben.

.

Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre,

És felszállt áldozati páraként

S virágillat lett: édes öntudat

És boldog, tiszta lelkiismeret.

Hogy sürögnek ott fenn a húnyó napban,

Aranyként csillan szürke hangya-testük,

Már készülődnek lassanként haza, -

Egy óra még, és itt van a sötét.

.

Sötét, sötét: hogy száll a szörnyű szó,

Éjszaka: hogy suhognak szárnyaid,

Mily félelmes vagy, mily irtózatos,

Még annak is, ki dolgozott napestig,

Hát még annak, kit elhagyott a hajnal,

És elhagyott a délelőtt s a dél

S kit a hanyatló nap is így talál:

Hivalkodva és haszontalanul.

.

Álltam valami messze piacon,

És tarka rongyként ráztam lelkemet,

Így tűnt a hajnal, így futott a dél,

És így jött rám a késő alkonyat.

Utolsó munkás és utolsó óra -

Most itt állok a szőlőhegy tövén,

Napszámodba szegődnék, Istenem.

Egy óra még, és itt van a sötét.

.

Ezt az utolsó órát add nekem.

*

p 3

p

p Aki viszolyog mindentől, ami túlságosan, „pofon” egyszerű,

p mindig mindent bonyolultabb módon tesz: pl. így vakarja a fülét is

p

p Akire, a balekra mindent vackot, bóvlit oly könnyen rásózhatnak:

p nem lát át a szélhámos trükkön – hiszi: a javát akarja (és el is veszi)

p

p Ő csak a lelkét tartja tisztán – testét, ruháját, lakását lustaságból

p vagy már elvből sem: egyáltalán nincs tekintettel az embertársaira se…

p

p Aki elindul és felgyorsul az önelhanyagolási lejtőn: előbb csak

p az orrát nem törli meg, később meg már a fenekét se ki…bűz-lesz!

p

p Aki egy piperkőc, egy dandy, egy világfi, aki mire „szalonképesre”

p felöltözik, már elmúlik a becélzott programja és nyugovóra is térhet…

p

p Akinek nincs ideje-ereje a belbecsét „ápolni, gondozni”, mert ezt

p teljesen leköti-kimeríti a saját, a lakása, az autója külcsín-javítása…

p

p Aki mindig a fogához veri a garast, alig fogyaszt, alig élvez javakat,

p ő mindent forgat/beruház: egy puritán protestáns, vagy „zsugori uram” …

p

p Aki betegesen spórol-ment: mindig az épp már rohadó almát eszi meg,

p és így sosem eszik épet – a vészkorban indokolt szokása így megrögzült…

p

p Akinek az önmagával való állandó alapelégedetlensége, amire büszke,

p a mindig újabb s újabb dolgok után sóvárgás/hajsza formán ölt rossz testet

p

p Aki egy mindig a távolba, mindenhova-sehova vágyódó kincskereső –

p aki nem látja a szemétől, hogy a háza tája egy feneketlen aranybánya!

p

p Aki pecázva, halászcsónakkal eddig kényelmesen élt, de rábeszélték:

p legyen halászflottája, és akkor majd azután nyugodtan kedvére horgászhat…

p

p Aki direkt csúnya, bántó, sértő szavak nélkül, de szellemi fölényével,

p gyilkos iróniával tud más elevenébe vágni, alázni, és nevetségessé tenni…

p

p Aki csupa csudaszépet ígér, de mindig csak olyat, aminek betartása

p nem tőle függ, rajta nem számon-kérhető: álbarát, demagóg pap-politikus…

p

p

p 4

p

p Aki még a kipróbált régiek rovására is mindig azok társaságát keresi,

p és azokhoz dörgölődzik, akiknek itt és most éppen jól megy-felment a sora

p

p Aki mindig úgy érte el célját, ha sír és szánalomra méltónak látszik:

p és így is maradt e csapdában: az ön-sajnáltatásban verhetetlen bajnok…

p

p Aki egy Didergő király, aki az egész teste/lelke megmelegítéséhez

p eltüzel egy erdőt, sőt...mert nem tud szeretni, szeretetre méltónak lenni…

p

p Aki önleértékelését kompenzálva mindig úgy érzi: Ő különb ember

p mindenki másnál - vagy pont ellenkezőleg: semmit sem tart önmagáról…

p

p Aki már a szúnyogcsípéstől is jajveszékel, hisztizik, mozgósít, mentőt hív!

p Alacsony a fájdalomküszöbje – kockáztatja: nagy bajban is csak kinevetik…

p

p Aki mindig újabb izmusokra, iskolára, Mesterekre esküszik örök hűséget:

p gúzsba köti lelkét, csak szellemi mankóval botorkál, nem áll a két lábára…

p

p Aki, ha már ő páratlan maradt, legalább éket ver társak, párok közé,

p begurítja a rút viszály almáját, és az éket még szakadékká is tágítaná…

p

p Aki, ha már ő maga – önhibájából – kudarcot vallott a családalapítással,

p akkor cinikus-pesszimista „bölcsen” hirdeti: a házasság a szerelem halála…

p

p Aki egy frappáns, eklatáns élő példa a viktimológia nagykönyvéből:

p hogyan kell valakinek magát a neki tetsző áldozat szerepre felkínálni

p

p Egy humán szakbarbár, aki még arra is büszke, szinte tüntet vele,

p hogy ő még egy autókereket se tud cserélni, villanykörtét se becsavarni

p

p Aki egy büszke munkaalkoholista: nem is tud róla, hogy ez is egy

p szenvedélybetegség, így azután miért is keresné a gyógyulás útjait…

p

p Aki mögé már nem kell olykor azért csak-csak kijátszható hajcsár:

p nála már belsővé vált a kényszermunkamorál, magát zsákmányolja ki…

p

p Aki múzeumba teszi a Bibliát, az ó- és középkori bölcseket stb. stb.,

p hiszen telefonból/bölcsességből is mindig a legújabb lehet a legjobb…!?

p

p x

Reményik Sándor:

Forradalom

A jégerekben vér lobog,

Zörrennek a zárt ablakok,

Az éjszakában piros árnyak

Kísértve, kóvályogva járnak.

Csak forrj, csak rengj, bús márciusi föld,

Akit zsarnoknak vélsz, csak fojtsad, öld,

Csak rázd, embersors, bús bilincseid,

Hogy van megváltás, üdv, csak hidd, csak hidd!
*

Hogy láncot törve kovácsolsz új láncot:

Ne tudd és legyen hős ez akarásod,

Lesz minden újra egyforma kiholt,

De Te ne tudd, hogy mindhiába volt.

1917 március

Reményik Sándor

A katonák

Külön-külön mind csöndes emberek,

Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág,

Együtt: a katonák.

.

Külön-külön, úgy lehet, mindenik

Beleborzadna, mikor öldököl,

Együtt: egy rettentő, véres ököl.

.

Külön-külön halk, bús pásztortüzek,

Itt-ott csillan a lángjuk tétován,

Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

.

Magukra mind külön kis életek,

Fáradt ívük magasból mélybe száll,

Együtt, jaj együtt: a halál.

Reményik Sándor

*

Reményik Sándor

Fagyöngyök

Ha könny a gyöngy:

A fagyöngyök az erdő könnyei,

Parányi könnyek, mozdulatlanok,

Fák sudarára fagyott sóhajok,

Az erdő gyöngybefagyott bánata,

Élősködők, mint minden bánat,

Amely az élet üterére támad

És lassan, észrevétlen

Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

ppppppppppppppppppppppppppp