|
Eugéniusz:
Önsorsrontás példatár – III.
Rossz Isten/ön/társismeret-szeretet
Életminőségrontó típusok vizsgálatai
a csoda-szerszámon: jó magyarán írva
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Szellemi, lelki, testi és társas jó élethiány/kár
Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
Tünetekð bajdiagnózis ð terápia ð jó egészség
Reményik Sándor
Templom és iskola
Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
.
Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülőjé szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
.
E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
.
A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
.
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
1925
p 1
p
p Aki csak olyan, mint a hagyma, amiről héjakat hámozunk, de nincs
p kemény magja: szilárd jelleme és szent hite, meggyőződése stb. stb.
p
p Aki megkeseredett, úgy érzi, hogy „jól bevásárolt”, mert a topmodellek
p (trükk)képéhez hasonlítgatja a korosodó, s miatta el is hízó asszonykáját…
p
p Aki egyszer s mindenkorra lemond a borivásról, mert attól fél, hogy
p pityókásan esetleg akár el is szólhatja, „ki is adhatja” rejtegetett önmagát
p
p Freudi elszólás – például a szerelmeskedés hevében, önkívületében
p egy másik keresztnevet suttogsz b. nejed fülébe, épp a titkos szeretődét…
p
p Aki lemond a dilettáns festegetésről, a házi muzsikálgatásról is,
p ha belőle már nem lehet egy Új Csontváry vagy egy új Liszt Ferenc stb.
p
p Aki dilettánsként kerül, halogat minden komoly megmérettetést,
p tehetsége, pályaalkalmassága felől káros illúziókba ringatja magát
p
p Aki lenézve az állatokat távol is tartja magát tőlük, és ezzel önként
p elveti az egyik létfontos, ingyenes/olcsó mindennapi jó tanítómesterét
p
p Aki nem a saját képességeit, hajlamait figyelve választ életpályát,
p de csak azt nézi: itt-most mily foglalkozás magas presztízsű/jövedelmű…
p
p Aki már gyerekként maffiafőnök, de legalább is bérgyilkos akar lenni,
p mert az nem – sokat - adózva kereshet nagyon kevés munkával jó sokat…
p
p Aki maga a nem gördülő kő: minden oldala csupa moha, megtorpant
p és állva maradt, elveszítette életlendületét: pl. egy penészes vénlány…
p
p Aki önmaga, képességei és lehetőségei kalákás meghatványozása helyett
p inkább magából gyököt von: csak magára számító, egyedül kínlódó kontár…
p
p Aki csak magának, a saját érdemeinek tudja be eddigi összes sikerét –
p így őt az első nagyobb kudarca kétségbe ejti, padlóra küldi, kiüti: knock out
p
p Aki ily módon lenne önellátó kerek egész: ő akar önmaga egyszerre
p szigorú vádlója, jó védője, és elfogulatlan, de irgalmas bírája is lenni…
p
p
p 2
p
p Aki vád nélkül, csak úgy magától ön-mentegetőző, és pont így teszi,
p akár szerfelett is gyanússá magát: hiszen ezzel mintegy önmagát vádolja…
p
p Aki mindig mindent csak ímmel-ámmal, félgőzzel, félszívvel,
p csak úgy tessék-lássék tesz-vesz, nála soha nincs ilyen: mindent bele…!
p
p Aki mindig csak egy picit görnyed testben vagy lélekben egyre lejjebb,
p de már végleg úgy marad, s a végén már egy földön csúszó-mászó lesz…
p
p Aki azt mindig jobban tudja, hogy a másiknak most éppen mit kell,
p mit kellene, de a leginkább, hogy mit kellett volna tennie (már utólag…)
p
p Aki azért csúfolja a gyerek-osztálytársat, amiről az nem tehet,
p s amitől ő különbnek érzi magát: szegény, apátlan, dadogós, vörös stb.
p
p Akit nem kell deportálni, kényszerlakhelyre kitelepíteni, száműzni –
p ő maga önként hagyja el látszat-előnyökért az éltető/védő otthont/hazát…
p
p Aki itthon ingyen, mások vállán állva szerzett tudását, képességét
p egy idegen országban, sőt: akár még szülőhazája ellen is kamatoztatja…
p
p Aki „jól szórakozott” és most szórakozottan-szétszórtan vezet,
p a telefonjába vicceket mesélve a családautót a vonat elé hajtja…
p
p Aki köldöknézőként, s nedves puskaporral a Jóistent káromolja,
p mert ő ennél sokkal többet-jobbat, több égi segítséget érdemelne…
p
p Aki „Istent védve”, az Ő létezést és gondviselését bizonyítva
p mindig eufóriában próbál mutatkozni, míg majd letargiába nem esik
p
p Akit Isten – a tudomása szerint - a maga képmására formált,
p ő a gyermekét vagy élettársát formálná teljesen a maga képmásává…
p
p Aki itt és most gyorsan-látványosan akar hatni – ezért ő nem épít,
p csak rombol: pár perc alatt felrobbantható a híd is… Pl.: egy szabotőr.
p
p Aki járatlan a szellemvilágban, és óvatlan, és így könnyen a szaván
p fogja az ördög: pl. látatlanban neki ígéri a távollétében született fiát…
p
p x
Reményik Sándor
Mindennapi kenyér
Amit én álmodom:
Nem fenyűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És - nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.
1920
Reményik Sándor
Hiúság
Mikor a lélek már higgadni tud,
És azt hiszi, hogy kiforrt és megért,
S véli, hogy most már letörülheti
Békén a kapott seb száján a vért;
S véli, hogy most már békén elbocsáthat
Sok űzött lepkét, tarka semmiséget,
Sok fénybevágyást, sok virágos ágat,
S véli, hogy most már leszűrt, tiszta lett -
És mint az óbor, kiömleni készül
És követni a hulló levelet:
Akkor üti fel benne a fejét
A hiúságnak örök ördöge
És a szent álmok szent szívére lép.
.
Én felfedtem a hiúság szemét.
És szóltam: jövel, kövess engemet.
És nézd meg a te rózsaberkeid
És nézd meg a te pálmaligeted
Hónapok, évek, századok után!
Nézd az Időt, ki ítéletet tart,
Tekintsd a port, a hamut, az avart,
A lét, a láng, a lomb szemfedelét...
.
Én felfedtem a hiúság szemét,
És mutattam a sírokat neki,
A süppedt, mohos márványköveket,
Leonardo megfakult vásznait,
S hogy minden meddő volt, hiába lett.
Hogy roppant áloméhségek helyett
Jobb a mindennap kis kenyerét ennem.
Én felfedtem a hiúság szemét.
.
De csak dörömbölt, ágaskodott bennem.
*
p 3
p
p Aki elanyátlanodásom, elesettségem láttán levadászik szektájának,
p és mindaddig még támogat anyagilag is, amig vele és csak oda járok…
p
p Aki nem piszkolja be a kezét, Őt a helyszínen nem lehet tetten érni,
p hiszen Ő „csak” egy felbujtó és tippadó a testi és lelki kifosztásodhoz
p
p Aki jobban keres, ha hétköznap csak alva láthatja a gyermekeit –
p majd ők őt esetleg, és sajnos nem is rossz eséllyel, már csak halva…
p
p Aki a – talmi, gagyi - aranyra mutogat, hogy ne lásd meg a ketrecet,
p ahova be akar csalni, hogy majd ott levagdoshassa a sas szárnyaidat…
p
p Aki mintha egy marslakó lenne itt e Földön, olyan idegenül mozog
p a „való világban”, vagy az összezavart nyelvű családi Bábeltorony-lakó
p
p Aki ravaszul átver, mint a mesebeli róka azt a hiszékeny farkast,
p a te válladról mászik ki a veremből. kútból, de téged a sorsodra hagy…
p
p Aki jó adottságait, talentumait nem ássa el, szorgosan fejleszti,
p de azokat bűn rossz célra is használja, ha az itt és most jobban fizet…
p
p Aki jó színészi képességű és jó emberismeretű, de szélhámos,
p s ezt pl. házasságszédelgő, hozományvadász céljára hasznosítja…
p
p Aki folyton pumpol, tarhál és a te pénzeden még le is részegít,
p hogy azután szabadon rabolhasson, kifoszthasson: markecoljon…
p
p Aki drága idejét az ún. gordiuszi csomók kibogozására pazarolja,
p mert nincs szíve és/vagy esze, hogy egy csapással átvágja azokat…
p
p Aki sokkal jobb ügyhöz méltó buzgalommal szeretne/akarna
p nemcsak jót tenni, de mindig mindenki előtt még jónak is látszani…
p
p Aki Nagy Keresztény, de „Vén gazember” szerepet nem vállalna:
p éveken át tolvaj-csaló hírben állva menteni a dzsentri apa vagyonát…
p
p Aki magára zárja a lakását, a szentélyét, az ő otthona az ő vára,
p majd magára nyitja az ingyenes vagy olcsó tévé-szennycsatornákat…
p
p
p 4
p
p Aki mindenkivel magas lóról beszél, de így már az ő arcát se lehet
p megsimogatni, ezért megdermed, lefagy róla minden mosoly, kedvesség…
p
p Aki mintha a mesék földjén járna, oly „csodás” metamorfózist láthat:
p az ő angyalkájából pár hét alatt egy házisárkány lesz (ha ő meg papucs…)
p
p Aki pontosan betart minden utasítást, taktikát, szabályt: mégsem lő gólt?
p Akkor menten abba is hagyja… Amire nincs recept, azt nem neki találták ki…
p
p Ő „hiába” magolta be az idegen nyelv szabályait, kivételeit, szókincsét stb.?
p Csak passzív tudása nagy: egy anyanyelvű kisgyermek is jobban beszél nála!
p
p Aki kiszámított - csak semmi spontaneitás, semmi önfeledt rögtönzés stb.,
p csak szolid-józan „bulizás”, a betanított tánclépések kényszerzubbonyában…
p
p Aki magát cseppet sem zavartatva belekakál a saját/családja fészkébe,
p vagy kiteregeti az udvarra/utcára, sőt a világhálóra a családi szennyest…
p
p Aki magát szinte tökéletesnek gondolja, hisz betartotta a tízparancsolatot,
p ezért ő nem is szorul könyörületre - így kegyetlen, aki másnak se irgalmaz…!
p
p Aki nem látja-fogja fel, hogy ő is isten gyermeke, így egyenlő esélye van
p a teljes értékű életre: inkább az önsajnáltatás öngyilkos csapdájába menekül
p
p Aki magát született vesztesnek tartva nem látja aranyát, és nem is próbál
p kakiból is aranyat csinálni, ehelyett rosszmájú, besárgult más sikerét irigylő…
p
p Aki állítólag majd akkor kezdi az igazi életét, ha egyszer nyugdíjas lesz,
p addig vágyait-álmait fagyasztva teljesíti kötelességét a napi taposómalomban…
p
p Aki fejlövéses: az eddigi legfejlettebb társadalomban élőnek hiszi magát,
p pedig egyre több és rosszabb munkát végez az egyre kisebb értékű bérért…
p
p Akit kielégít a panel-munkásszálló és a gyári szalagmunka/robot stb.,
p és eszi a multis élelmiszart – nem kockáztatja az önellátó vidéki életet…
p
p Akinek a jó evés-ivás a legfőbb életöröme, és egészsége rovására falja,
p habzsolja a nagyüzemi növénytermesztés/állattenyésztés végtermékeit…
p
p x
Reményik Sándor
Gondolatok az imádkozásról
Ma oly sok kérdés tépett, szaggatott.
És egyre sem jött mentő felelet.
Testvér, Te hogy gondolod ezeket?
Miért imádkozol?…
Hogy kiért, tudom: gyermekeidért,
És apjokért, a Te jó uradért,
Minden testvéredért,
És magadért legutolsó sorban.
De miért, de miért?
Hiszed, hogy aki ott fenn sátoroz,
S a világokat tengelyük körül
Forgatja örök-egy forgással,
Akihez a Te imádságod szárnyal:
Mi kicsiny dolgainkat számon tartja?
Mit tudod Te, mit tudom én,
Mit tudjuk mi, mi az Ő akaratja!…
Amit elvégzett, meg kell hogy legyen,
Változtat-e azon ima, fohász,
Imádkozzál bár völgyben, vagy hegyen,
Vagy tenger fenekén?…
Ó, de úgy-e a remény, a remény?
Vagy talán Te is úgy imádkozol,
Mint én, mint én?
Hitetlenül, süketen és vakon,
Csak, mert valamit még próbálni kell,
S mert mást nem tudok, hát imádkozom,
Mert különben a szívem megszakad.
Ó, tudom, Te nem így imádkozol
Az érzéketlen csillagok alatt.
REMÉNYIK SÁNDOR:
Valaki értem imádkozott
Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
pppppppppppppppp
Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,
a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú
bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…
ppppppppppppppppppppppppppp
|
