Eugéniusz:

Életminőség vizsgáló ABC könyv – VIII.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

A csodás magyarán szóló példatáram



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Jókai Mór

Életphilosophia.

Minthogy mostan a legjobb rend

Egymással beszélni per kend,

Tudós, avagy tudatlan szent

Ide hallgasson tehát kend.

Hogy ha már egyszer odabent

A kályhapadon ülhet kend:

Mást, a ki még meg nem pihent

Oda se is eresszen kend,

Jól megnagyságoljon mindent,

A kit nagy urnak talál kend,

Annak kiabáljon éljent,

Kitől maga is élhet kend.

Hogyha nagy ur egyet füllent

Azt igaznak esküdje kend;

Ha igazat mond a jöttment,

Az ellen tiltakozzék kend;

Ha valaki van odafent,

Annak szekerét tolja kend;

De ha alá felé menend,

Hagyja szépen gurulni kend,

Hogy légyen minden bajtól ment!

Az erősebbel tartson kend,

Ha pedig megszorítják kent:

Fordítsa jobbra a köpenyt,

Igy még nagyraviheti kend.

*

Jókai Mór

Csahosi úr.

I.

Vörös toll a kalapjánál,

Vörös beszéd a szájában.

A szeme is vérben forog,

Ha a zászlót lobogtatja.

.

Nem kell semmi, nem fizetünk!

Üssétek le, a ki mást mond,

Még a ki csak hunyorít is

Az is mind hazaáruló.

.

Szidja a sok gyáva népet:

Ezek a hitvány ujságok,

Ezek közt sincs egy, ki bátran

Megmondaná, - a mit ő mond.

.

Mind alkuszik, mind hizeleg!

Csak egyedül ő nem rendül.

Csak ő opponál mindennek,

Végre saját magának is.

.

Meetinget tart Deák ellen

A kocsmában: "táblabíró!

Conservativ! Ahol van ni!

Még Budára is által megy!"

.

...De majd tisztelt citoyen úr,

Ha más idő talál jönni?

"Ne féltsetek ti engemet:

Ismertek már, hogy ki vagyok?"

1861.

*

II.

Vedlett toll a körme között,

Szelid betűk tolla alatt,

A szeme lesütve szépen,

Mikor a toll perczegve ir.

.

"Alázatos véleményem"

A ki ezzel egyet nem ért,

Nem kár volna befogatni

Mint gonosztevő lázitót.

.

Az ostoba elvakult nép!

És ez a sok éhes firkász!

A ki csak azért agitál,

Hogy sok prænumeranst gyüjtsön.

.

Mind opponál, mind veszekszik,

Csak egy kettő loyolális.

De még azok sem elég jók.

Még a "Hirnök" is rebellis.

.

Mindennek az oka Deák,

A montagnardok vezére,

Ki leginkább áll az utban.

Hogy még sem mehetünk Bécsbe.

.

... De hát tisztelt honpolgár ur,

Ha majd megint más idő lesz?

"Ne félts engem; akkor megint

Feltűzöm a veres tollam."

1862.

*

Jókai Mór

Milyen fából faragják a bibornokot?

Ki legszorgalmasabb alvó,

Annak lesz a hivatal jó,

Ki soha semmit se tanul,

Az be is jut hivatlanul.

.

Kinek egyetlenegy gondja,

A jó pincze és jó konyha:

Várhat jót a Vatikántul,

A hol "vota ponderantur."

.

A ki sötétséget terjeszt,

Testvérgyülöletet gerjeszt,

És a syllabust hirdeti:

Bibor süvegig viheti.

.

Ki a bünöst megtéríti,

(Hogyha szép lány) beteríti,

S felruházza a mezetlent:

Baréthoz jut okvetetlen.

.

De a ki áldást osztogat,

És a néppel jót tesz sokat,

Ki másnak vet, másnak arat

És maga szikárnak marad.

.

Ragyog tudománynyal, észszel,

Áldozatot hoz két kézzel,

Hiveinek igaz atyja,

Hazájának hű magzatja.

.

Szelleme mesze világol,

Kilátszik a sokaságból,

S kit hive, nem hive, szeret:

Az bibornokká nem lehet!

*

A párt-

vagy a szektavezére, vagy

munkahelyi főnöke párosít/házasít –

ami ellen nincs apelláta, fellebbezés…!?

Előre aláírt e jogáról lemondó nyilatkozatot…

*

Neki nincsenek

ún. elidegeníthetetlen jogai?

Ő akár egy életre eladja magát

csicskának, adósrabszolgának stb.…

*

Megveti, lenézi stb.

az örömlányt, prostit, a kitartottat,

pedig burkolt-nyílt érdekházasságot kötve

ő maga is árulta és eladta a szex-szolgáltatásait…

*

Soha nem

lehet róla tudni,

hogy mikor komoly, mikor tréfál

Vészhelyzetben súlyos árat fizethet érte…

*

A katolikus,

cölibátusban élő pap

szerelmi és szexuális tanácsadása:

aki nem tapasztalja/tudja, az tanítja…

*

A katolikus papot

szoknyába öltöztetik,

és eltiltják a szerelemtől is –

vagy igyekezhet végleg elfojtani,

vagy magát hiteltelenítve titkon űzni…

*

Papi

demagógia:

ez a világ egy siralomvölgy,

ha kibírod, odaát örök jutalom vár…

Addig marad az aszkéta önsanyargatás…

*

A pap

egy idegen,

sőt ellenérdekű nép

istenképét festi és imádtatja,

ami a gójt örök szolgaságra ítéli…

*

A papot

nem gyülekezete

választja/tartja/meneszti:

az állam dotálta egyház fizeti –

olyan is: szellemi kényszerzubbonyos…

*

A még

naiv és hiszékeny

gyermekek hittankönyvében

Ráháb, a jerikói prosti a pozitív hős,

aki elárulja a népét a „kiválasztottaknak”,

akik ezután csak az ő életét kímélik meg…

*

A keresztény egyház(ad)

feladja a szellemi honvédelmet

és kapitulál az uzsoracivilizáció előtt –

már a pápát is a gazdagok (közül) választják

(lásd pl. Herczeg Ferenc: Az élet kapujában)

*

A protestáns,

aki egy életen át nyomorog,

aszketikus-puritán élvtelen életet él,

hogy úgymond az Isten dicsőségére,

mindent bevételét újra befektesse…

*

A mocskos

fürdővízzel együtt a gyereket is,

egy pályatévesztett, kiégett pap miatt

magát a Jóistent is kiöntöd a pöcegödörbe…

*

Az újszülött gyerek is

már eredendően bűnös,

nemcsak a betegségekre,

de a rosszra való hajlamát is örököli:

ezért neki is az jó, ha pofozzák, ütik-verik…

*

Akinek

az ún. evilág,

vagyis ez az „itt és most” világ

csak próbaidő, javítóintézet, előkészület, hogy

itt kiérdemelhesse a másvilági örök üdvösséget…

*

Aki azért spórol,

és veri fogához a garast,

hogy kriptája palota legyen,

minden luxussal berendezve…

*

A minden aznapi

önsajnáltatási versenyben elinduló

és azt jobb ügyhöz méltó buzgalommal

azt utcahosszal megnyerő Guinness

rekord-bajnok önsorsrontó öngóljai…

*

Nem tudja,

hogyan működik ő:

nincs használati utasítása,

ezt nem mellékelték születésekor,

és később sem fedezi fel, hogy mire jó,

mire rendeltetett karja-lába, esze és szíve,

érzékelése és értelme, érzelme, lelke-szelleme…

*

Aki úgy bánik magával,

mintha valaki egy hegedűvel

verekedne, vagy szöget verne be,

vagy ördögi zajt, macskazenét csapna,

pedig azon mennyei muzsika is szólhatna…

*

Aki

a bányászbéka

segge alatt érzi magát –

stabil önleértékelése miatt

ez önbeteljesítő jóslatként működik,

vagyis így el is sorvad a teste is,

amivel a benne élő isten hiába

adja le a vészjelzéseket…

*

Az ún. betegség,

a biológiai külön-program,

neki fatális külső csapás,

mint a földrengés/árvíz stb.,

ami után szakembereket hív

a kárhárításra, mentésre stb.

és nem egy isteni segítség,

egy változásra serkentő jel…

*

A jó médium,

akit könnyen hipnotizál

a párttévé, a szekta, a média:

lebutítják, elveszik józan eszét –

elveszíti az érdekfelismerő és

-érvényesítő képességét,

sőt: maga ellen dolgozik….

*

A papucs férj,

aki a házi béke miatt,

ill. a saját kénye(lme) végett

elnézi, eltűri, hogy a mostoha

folyamatosan és módszeresen

gonoszul gyötri a félárva gyermeket…

*

A majom-

szerető édesanya

aki buzgón, önfeláldozóan,

önkiteljesedéséről lemondva

kövezi gyerek útját a pokolba…

*

Nemcsak

a régmúltban volt,

de van még ma is sok

olyan ún. orvosi vizsgálat,

mely inkvizíciós kínzással felér,

de az „eredménye” vagy semmi,

vagy fölös-káros „terápiát” indító…

*

Aki

rendszeres:

mindig a szőnyeg alá

sepri a megoldandó bajt, gondot,

amik így annyira feltorlódnak, hogy

ezek okozzák az estét és így a vesztét…

*

A kis füllentés

fonalát időben el nem vágva

egyre nagyobb hazugságokra „kényszerül”,

amik azután előbb-utóbb, de biztosan

lavinaként söpörik el emberi hitelét…

*

Módszeresen

kerüli a lelki fájdalmat,

a kellemetlen őszinte véleményt,

ezért nem gyógyíthatja őt a fájó igazság,

pedig az rövid ideig tart, és utána sokáig jobb…

*

Lelkesen

és szakszerűen,

hatékonyan vágja,

de oly nagy kár, hogy

pont önmaga alatt a fát…

A fa alatt meg már várja

leestét az éhes farkasfalka…

*

A

böjtölés

már egy avítt,

alavult vallási szokás –

ezért végleg el is hagyja…

Gulág/többhetes tiltakozó

böjt után rögvest bezabál:

és bele is hal

*

Ízlések

és pofonok

Drága, véges időtöket

ön-ismétlődően, rendszeresen

ízléskérdéseken vitatkozva fecsérlitek el,

pl.: ami az öltözködést/lakberendezést illeti...

(mindkettő a másikat tartja ízlésficamosnak,

és ne adjisten még pofonok is elcsattannak)

*

Elfajulás

(Vita-veszekedés

-verekedés és…)

Ifjú pár veszekedése

- Édesanyám, megvolt

az első komoly veszekedés közöttünk! -

mondja az ifjú feleség anyjának.

- Ne keseregj leányom,

minden házasságban előfordul az ilyesmi.

- Jó, jó, de mit csináljak a hullájával?

*

Nem elvi,

de presztízskérdés:

lényegtelen apróságból

hiúsági kérdést csinálnak,

egyik házasfél sem enged –

mindkettő szamárként szenved

Két kicsi kecske baktat a hegyre,

a hídon nem térnek ki egymás elöl:

mindketten a mély szakadékban végzik

*

A csak

képzelt veszélyed

eltereli a figyelmed,

elfedi elöled a valós halálost…

Vagy egy kis veszélytől, bajtól,

mondjuk egy atyai pofontól

már fejvesztve menekülsz,

rohansz bele egy marha nagyba…

*

Olyan

szekér/nő után

caplat és futkos,

amelyik nem veszi fel:

a hajlandó és hozzád való

meg már rég oda, elment/elkelt…

*

Ha

ő itt-most

még vagy már

nem tudja elérni

azt, amire vágyik,

akkor olcsó/hamis

az önvigasztalása:

savanyú a szőlő!

*

Önismeretlen

Aki túl erősnek hiszi magát,

nincs tisztában gyönge pontjaival,

és így nem óvatos, és nem kerüli el

a neki veszélyes ördögi kísértéseket,

és így óvatlanul lépre is megy,

bekapja a csábos csalétket…

(pénz, rang, nő stb.)

*

Drukk

A külső

elvárásoknak való

megfelelési kényszered miatt

izgulva, görcsölve ott és akkor

mindig csak alulmúlod magad –

nem pozitív doppingént hat rád,

hogy itt a lehetőség megmutatni,

hogy mit tudsz – ehelyett leblokkolsz…

*

Dili-

flepni

A szabad

szólásod jogáért

túl nagy árat fizettél –

mondhatsz bármit, de

nem vesznek komolyan

Bolond lyukból bolond szél fúj…

*

Fél láb

Beszélgetnek a bolondok a háborúról.

-Igen, szörnyű volt - mondja az egyik.

- Én is egy csatában vesztettem el a fél lábam.

-De hiszen neked megvan mind a két lábad! - szól társa.

-Na igen, mert a csata után megtaláltam!

*

Mankós

Aki úgy maradt…

Aki a szükséghelyzetben,

vagy aktuális kora/egészsége miatt

rászokott a fizikai/szellemi mankóra,

és már annak elmúltával sem mer

a saját két lábán állni és járni,

a saját fejével-szívével dönteni…

*

Jókai Mór

A nagyszájú hazafiak.

Hagymát dörzsölsz a szemedhez

Ugy siratod a népet,

Vaczkort harapsz, hogy savanyu

Legyen tőle a képed.

Nagyot iszol, "csak bor legyék", lelkednek ez a malaszt, -

Akkor aztán "jöjj igaz szót hallani jámbor paraszt!"

.

"Nagy az adó!" hát ugyan te

Mit fizetsz Demosthenes?

Soha egy árva batkát sem

Még eddig! No most nevess!

Hasadnak élsz; de hazádtól pénzt és munkát megtagadsz,

S azt várod, hogy még téged is tartson a jámbor paraszt.

.

"Harczra fel!" S a hol te szolgálsz,

Melyik az az ezred?

Az Untauglik ezred! Te csak

A kuczkód védelmezed.

S ha megjön a sürgetett harcz, magad a sutban maradsz,

Hadd menjen a mészárszékre maga a jámbor paraszt.

.

"Kezdjük ujra!" Nem félted te

A hazádat a tűztől,

Csak pofád ragyogjon tőle,

Közé dobod az üszköt.

- De ha baj lesz, te magad majd szokás szerint kiszaladsz,

S megadja a tréfa árát itthon a jámbor paraszt.

(1878)

*

Jókai Mór

Magyar divat.

Ismét, ismét viseljük hát

Azt a mentét, azt a ruhát,

A mit hordtak őseink;

Régi dolmány, régi kalpag

S kik a honért éltek haltak,

Feltámadnak hát megint.

Látásodra bár a léha

Itt ott kaczajra fakad...

Hadd kaczagjon, majd elhagyja:

Magyar, ne szégyeld magad!

.

Ne szégyeld a viseletet,

Miben apád ellehetett

S boldog öregséget ért.

Ki tudja e boldog korbul,

Mikor a ruha megfordul

A jobb év is visszatér?

Fintoritsa félre arczát,

A ki jobb jövőt tagad.

Te kérjed azt s hidd, hogy eljön.

Magyar, ne szégyeld magad.

.

Kinek lábán sarkantyú peng

Arról tudod, hogy az nem czenk,

A bámész nevesse bár.

Az órgyilkos és a gyáva

Nem ver pengőt a sarkába;

- Az elfut, vagy lesbe áll.

Szembenézesz, valót mondasz,

Hogyha szived kifakad.

Ez a te régi jellemed:

Magyar, ne szégyeld magad.

.

Aranycsipkés főkötőben,

Olyan bűbájos a nőnem,

Miként tündér-asszonyok.

Szűzpárta, nem csak viselve,

Hanem meg is érdemelve,

A homlokon úgy ragyog.

Tüneményes idők járnak!

Férfi szive úgy dagad.

Kétszerte szebb minden asszony:

Magyar, ne szégyeld magad!

.

Hadd gyászolja Európa

Zsákruhába', gyászzubbonyba'

Vesztett reménységeit.

Ha mi nekünk szép az élet

Azért minket ki itélhet?

Jó az Isten, megsegít!

Önbecsülés, hazafiság

Legyen hát, ha kell "divat",

Akár mit mond rá a világ,

... Magyar, ne szégyeld magad!

(1859)

*

Mimikri

A préda-

állatok csak

vészhelyzetben,

te egész életedben:

beolvadnál a háttérbe,

mintha tetsz-halott lennél,

mint aki „Nem ér a nevem”

öngyilkos életjátszmát folytatsz:

ennek figyelmeztető következménye

lehet akár a szklerózis multiplex is…

*

Ön-

túlélő

Nemcsak

egy életveszélyt,

egy súlyos betegséget,

de horribile dictu, vagyis

még kimondani is szörnyű:

önmagad is túl lehet élni?!

A „Száll a kakukk fészkére”

filmben az indián kegyelem-

döféssel megöli az ún. lobotómia

után már csak roncs, biomassza főhőst…

*

Carpe diem

Ragadd meg a napot,

de ne vágd le a tyúkot,

amelyik aranytojást tojik…

Mintha csak egy nap lenne a világ,

úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn –

mindegy mi lesz, utánunk a vízözön?

Bolond, aki nem az örökké-

valóságra rendezkedik be…

*

Most

vagy soha

A ritka, olykor/

sokszor egyszeri,

soha vissza nem térő

jó alkalom elszórakozója…

A jó tündér három kívánsága:

nem él, sőt rosszul él vele,

rosszabb helyzetbe kerül,

még ha ugyanúgy marad is,

mert tudja, hogy mit veszített…

*

Jókor

A lejtő elején

még megállhattál volna

De ahogy lejjebb kerülsz,

egyre jobban felgyorsulsz,

S már csak életveszélyes

manőverekkel próbálkozhatsz,

Vagy végképp elhagyod magad,

és ahogy lesz, úgy lesz a végén...

*

Majd holnap?

Időm van temérdek!

Pedig már születésedkor,

vagy még hamarabb elkezdődik

a végső visszaszámlálás,

és mi, emberek sosem tudhatjuk,

hogy ez most éppen hol is tart...

Ej, ráérünk arra még?

Bármely napod lehet utolsó!

Az első komolyabb betegséged,

vagy közeli hozzátartozód hirtelen halála

döbbent csak rá: mily rosszul gazdálkodtál,

eddig mennyit tékozoltál, vesztegettél el

hiábavalóságokra, vagy hagytad rabolni azt...

*

Mert

te itt és most

nem vagy boldog,

s életgyávaságod miatt

titkon érzed, hogy így maradsz,

nincs lélekbátorságod változtatni -

arra fecsérled drága, mert véges időd,

és a korlátos szellemi-lelki energiáidat,

hogy bebizonyítsd: a másé csak hamis illúzió

*

Jóbarát/

mesetükör,

önvizsgálat híján

csak elég-túl későn döbben rá

az őt eddig előtte is „titkon”, de

hatékonyan boldogtalanító

ún. élet-hazugságaira…

*

Egyszerű-gép-romboló

Ő sokkal többet emberi izomerővel,

mintsem józan paraszti ésszel végezne el.

Minek használna ő emelőt, csigát, kereket,

amikor van neki erős keze, lába, háta stb.

Másként mindez elsatnyulna, elsorvadna?

*

Rangon aluli

Ő a család nemtője,

vészhelyzetben honvédő,

de hogy pl. ő krumplit pucoljon?

Ez méltatlan házimunka: ez derogál…

*

Naplopó henye

Ön- és közveszélyes

munkakerülő, lebzselő,

az előszerettei rovására

élősködő meg nem értett zseni

*

Önleértékelő

Kitelepítése vagy

a kirúgása megélése:

ő egy társadalmi selejt –

nem látja, hogy nemes lelke

egy erősítő próbát állhatna ki

(és ebbe még bel is fog betegedni)

*

Ön-

kizsákmányoló

Itt a várt szabadság kora…!?

Boldog, ha este/hétvégén a háztájiban,

vagy mellékállásban, fusiban robotolhat

(nem kell mögé rabszolgahajcsárt állítani)

*

Pénz-csőlátó

Akinek csak a csere/

használati érték számít -

az eszközök, a tárgyak, a bútorok stb.

szépsége vagy az emlékjellege semmit nem.

*

Zaci

Vásárlási mánia,

fölös-káros áruk miatt

elzálogosít pótolhatatlan

családi emlék-értéktárgyakat,

de kiváltani már nem tudja…

*

Jó üzletember…

A teste tája aranybánya

A kurva úgy adhatja el szépségét,

hogy a teste ugyanúgy megmarad neki!?

(Mint aki olyan kutyát ad többször is el,

aki mindig megszökik és visszajön hozzá…)

És a lelke: azt nem érinti mindez, az szűz marad?

*

Balek hívő

„Keresztény” igékkel

nagyon könnyen kiénekelhetik

a szájából még azt a kis sajtot is,

ami a családja napi betevő falatja…

*

Altruista

Előzékeny, udvarias…

A bolti sorban mindenkit

mindig maga elé enged,

ő meg így végleg lemarad,

és üres szatyorral megy haza…

*

Ősbizalmas

A lakáskulcsot a lábtörlő alá teszi,

és a gyengébbek kedvéért még ki is írja,

hogy az hol van – odabent meg nyitva a széf,

amiből becsületszóra bárki kölcsön is vehet…

*

Ön-befalazó

Ha őt egyszer valaki becsapta,

akkor beteges gyanakvó, rosszhiszemű lesz:

senki ismerőst-idegent nem enged a házába,

és csak a cirklin keresztül kukucskál kifelé…

*

Patthelyzet

First thing first

Nem tudja rangsorolni

az elvégzendő teendőket,

mindent azonnal és egyszerre végezne:

nem tud mit lépni… megdermedve marad!?

*

Idegenimádó

Ide exportált, illetve

ránk oktrojált, szervetlen

germán, francia, angol, vagy

szovjet”, ill.” USA” rendszer

és kultúra majom rajongója

*

Guminő

Feleséged neked

próbababa: ha nem

alkalmazkodik hozzád

mindenben, akkor reklamálsz,

és visszaadod, és újra cseréled…

*

Kacsa-befaló

Ész nélkül rohan kósza álhírek alapján

a szerencse után - és csak ott derül ki,

hogy nem osztogatnak, de fosztogatnak:

és nemcsak másokat, de még őt magát is…

*

Orosz rulett

A kórházban

(félig) kábultan

minden papírt aláír,

de ha netán óriási mázlija van,

hanyagságból mégis élve kerülhet ki…

*

Az ún. jó beteg

Az együttműködő,

nem „akadékoskodó”:

kérdés nélkül bevesz mindent,

és aláveti magát minden tortúrának…

*

Hálás beteg

Nem akkor és azért

fizeti orvosát, ha ő egészséges

de csak akkor, ha éppen beteg,

amibe az orvosa még be is segít neki –

és még az orvos javára is végrendelkezik…

*

Méltatlankodó

Ki a haszonban részesült,

ugyanaz viselje a károkat is –

te gyönyörködsz a rózsában,

a szépségében és az illatában,

de téged ne szúrjon meg tövise?

*

Repülő idő

Az örvendezőnek

gyorsan múlnak el

a tartalmas órák, napok,

de ez nem elveszett idő,

sőt: minimum duplán számít!

*

Vánszorgó idő

Búslakodva, betegen,

unottan csigalassan telnek a percek,

de majd visszatekintve viszont úgy érzed,

mintha kiesett volna ez az idő…

(és ez nem időérzéki csalódás,

ez sajnos tényleg úgy is van…)

*

Alibi élet

ő sosem volt

a Tettek színhelyén,

mindig másutt bámészkodott,

és neki erről több igaz szemtanúja,

vagy nem hamis orvosi igazolása van…

*

Nivellálás

A középszer terrorja

Legyen teljes az egyenlőség:

mindenki csak annyit/olyant teljesíthet,

amire a leggyengébb is bármikor/bárhol képes…

*

Az erkölcsben alkudozó

Az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,

de az nem a bagatellizált krampuszka:

szellemi hatalom - elkapja és bedarálja

*

A disznók elé

az ő kevés-drága,

igaz gyöngyét szóró,

vagy hamisgyöngyért

a pöcegödörbe fejest ugrató

*

A csalétekre

ráharapó, beetetett

és rászoktatott horogra akadó…

A kevés öröm után jön a tartós üröm

(még jó eset, ha majd az elvonókúrán

kínok kínját szenvedve sikeresen szabadul)

*

A fogaival

a saját sírját ásó

élelmi-szaros önmérgező…

És a telhetetlen bélpoklos falánk,

akinek a hasa a mindene, az istene.

És aki úgy állna bosszút szomszédján,

hogy ha egyszer vendége lesz,

akkor kienné őt a vagyonából…

*

Az

önkéntes,

önerőből lett

ideiglenes őrült:

a lerészegedő ön-

és közveszélyes „ember” …

*

Antipaternalista

Gőgös individualista

Ő még holt részegen is legjobban tudja,

hogy itt-most mi szolgálja a saját javát –

hazafelé tántorogva az árokban fagy meg…

*

Aki

bolondságból,

őrültségből vagy

részegen gyereket csinál,

hogy azután meggondolatlanságának

egy hosszú életen át igya a keserű levét…

*

Korán

aggastyán

Egy nagyon

messzire „előrelátó” ifjú:

már most a nyugdíja aggasztja,

és kihagyva ifjú- és felnőttkorát

idejekorán egy koravén is lesz…

*

Jókai Mór

Mi hát az igaz hazafiság?

Ejnye urambátyám, milliom lánczhordta!

A magyar nadrágot maga is eldobta?

"Ugyan hagyjon békét már tisztelt uraság,

Nem a viseletben van a hazafiság".

.

Igaz, intézetink, az akadémia,

A szinház, ezekre szebb lesz áldoznia.

"Ejh, mit, lirum lárom, de minek is mondja?

Igaz hazafinak másra van a gondja."

.

Áh, komolyabb eszmék, vasút, hitelbankok,

Gazdaság; most ezek adják a fő hangot?

"Vannak is eszembe! az ilyen eszmébűl

Vagy semmi sem lesz, vagy magában elkészül".

.

Tehát hirlapokban küzdünk, igyekezve

Megmutatni, hogy még nincs minden elveszve?

"De iszen hirlapnak nincsen nálam neszi:

Igaz honfi azt most kezébe sem veszi".

.

Vagy hát élőszóval a nép között járván

Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk árván?

"Oh a magyar népnél fölösleges volna,

Igaz honfi rosszat fel sem tehet róla".

.

Tehát a szerb, román, ruthén, szlovén népnek

Hirdetjük a közös összetartást szépnek?

"Oh ezekkel ugyan ki állna vitába?

Igaz honfi erre nem is reflektál ma".

.

De hát urambátyám, mondja meg az égre!

Miben áll az igaz hazafiság végre?

"Miben? - Imádkozni mindennap éhomra.

Szentséges sült galamb jöjj a tányéromra!"

*

Jókai Mór

Kedves édes fiam uram.

"Kedves édes apám uram,

Hogy' leszünk a télen?"

"Kedves édes fiam uram,

Nem veszünk el éhen."

"Kedves édes apám uram,

Kevés lesz a pénzünk!"

"- Hát a mire pénz kellene,

Olyasmit nem vészünk."

"Nincsen czukor, nincsen kávé,

Üres már a tonna!"

"- Jó früstök lesz, fiam uram

Kenyér és szalonna."

"Hugocskáim megszokták már

A czukrot és kávét."

"- Czukrot kapnak - a méhesben

S pörkölhetnek - málét."

"Itten lesz a nevem napja,

Hogyan iszunk Cliquot-t?"

"- Azt nem iszunk, hanem iszunk

Ha szomjazunk, - vinkót."

"Ha nincs pénze az embernek

Télen hogy kártyázik?"

"- Hát: - krétára fiam uram.

Vesztünk, nyerünk százig."

"Drága Pesten most a szállás,

Hanem azért még van."

"- Ingyen lakunk, fiam uram

Az ősi hajlékban."

"Nem mehetek bálba, mind ki-

Maradok a tánczból."

"- Itt van fiam, az istálló

S tehén, borju tánczol."

"Szép leánynak miből vegyek

Télen szép bukétot?"

"- Hű arádnak nem kell bukét,

Csak a szived, légy ott."

"Egész télen csak nem foszthat

Itt az ember tollat!"

"- Világért sem; itt a könyvtár,

Ülj le mellé s olvass."

"Hát a divat? csak nem járok

Az idei »dzsekk«-ben"

"Mondok egyet, hogy segithetsz

Ebben az esetben?

Mit tavaly eldobtál, vedd fel,

A magyar nadrágot,

S csinálj abból uj divatot,

S - hazafiuságot!"



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

