Eugéniusz:

Életminőség vizsgáló ABC könyv – VI.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

A csodás magyarán szóló példatáram



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Reviczky Gyula

Petőfi él

(Arra az álhírre,

hogy Petőfi a szibériai

ólombányákban raboskodik. 1877.)

Petőfi él! De nem mint hiszitek,

Nem mint bágyadt tekintetű öreg.

A kor arczára nem vésett redőt,

Fehér hajjal ne képzeljétek őt.

Fejét fenhordja most is; szeme fényes;

Oly fiatal még: csak huszonhat éves!

.

Petőfi él! De nem volt soha rab.

Ne higyjétek, nem hord ő lánczokat!

Kard van kezében, ajkán harczi dal;

Előre száguld mint a bősz vihar,

És túlharsogja az ágyúk morajját

Szent himnusza, egy szó: Világszabadság!

.

Petőfi él! Lánglelke fenviraszt.

Vénség, halál sohasem érik azt.

Lázas szivével, ifjan, szabadon

Él és fog élni, édes magyarom.

Lesz trónok és országok pusztulása; -

De az ő sírja még se lesz megásva!

*

Petőfi Sándor

AZ EMBER

Nincs nevetségesebb az embernél,

Oly kevélységben, olyan gőgben él!

A világot fitymálják ajkai,

S minth' az eget akarná szántani

Orrával, oly magasra tartja fel.

Kevély ember, miben kevélykedel? 

.

Egy szempillantásnál mi rövidebb?

Ember barátom, a te életed.

Rohanva jő az idő s elrohan,

Egy kezében bölcsőd pólyája van,

S másikban koporsódra szemfödel.

Kevély ember, miben kevélykedel? 

.

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?

Hódítál népeket, országokat?

Hódítani csak gyávákat lehet,

S az uralkodás ilyenek felett

Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.

Kevély ember, miben kevélykedel? 

.

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?

Veled hal meg s a föld alá viszed,

Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,

S ott őrzi azt egy pár kis századig,

S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.

Kevély ember, miben kevélykedel? 

.

Dicsőséged, neved maradjon! hol?

A nép is elvesz, melyhez tartozol.

Az ország, melyben most él nemzeted,

Tenger volt egykor, s újra az lehet,

S e föld is semmiségbe oszlik el.

Kevély ember, miben kevélykedel? 

Koltó, 1847. szeptember

*

Kevélység.

A pénzt rút kevélység szokta követni.

Az angyaloknak is a kevélység ártott.

Büdös a kevélységtől.

Kevélység a harag első oka.

Kevélység és esztelenség testvér-atyafiak.

Kevélység a tudatlanok hibája.

Kevélység a romlásnak kalauza.

Kevélységgel jár a jó szerencse.

Mit ér a kevélység, hogyha vén a feleség.

Ritka gazdag kevélység nélkül.

Ritka nagy szerencse kis kevélység nélkül.

Ritkán jár a szerencse kevélység nélkül.

Kevélységet, részegséget, szegénységet nehéz titkolni

A kevélység lenyomja a szerencse tengelyét.

Nem tudom, ha a vak kevélykedhetik-e vakságában?

Ha a kutya bőrére eleve innának, elkevélykednék

A gazdag, ha sánta is, kevélyen járhat.

*

Személyválogató

Akinek egy gyerek,

egy koldus, egy parasztember stb.

már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

hogy valaha is helyes önismerete legyen,

és hogy életében jó döntéseket hozzon…

*

Kör-válogatósdi

Referencia csoport

Csak olyanok társaságát keresi,

akikhez képest ő azért még mindig…

Akiknél ő nagyobb, erősebb, okosabb,

képzettebb, tehetségesebb stb. stb.

Így biztosítod be magad, hogy itten

felnézzenek rád, csodáltasd magad,

s hogy soha ne előre, csak visszafejlődjél…

*

Párosodás

Ha keresi,

akkr megtalálja

a zsák az ő foltját…

Az egymásnak hízelgés

és bűneink bagatellizálása

kapcsolja össze egy ideig,

ideig-óráig a dongákat hordóvá

*

Vak megszokás

Gúzsba köt a szigorú házirended,

Rossz hagyományokat is ápolgatsz,

fölösleges-káros tabukat tartasz be,

de „elfelejted”, hogy ezt egykor te hoztad létre,

s fel sem merül a lehetősége, hogy változtass rajta,

mert nem tart eléjük tükröt a mese, a jóbarát stb. stb.

*

Téli álom

Úgy akarsz tovább,

vagy egy majdani jobb világban élni,

hogy testileg-lelkileg hibernálod magad,

és jobb időkre, illeve arra a hercegre vársz,

aki felébreszt majd a Csipkerózsika álmodból?

(mint pl. aki „rákos betegsége” lelki okát nem keresi,

de abban bízik, hogy 100 év múlva lesz rá gyógyszer…)

*

Conditio sine qua non

Az ún. elengedhetetlen feltétel…

Régóta vándorolsz étlen-szomjan a sivatagban,

De minden oázisban csak nyakkendőt árulnak,

- Kell a fenének, de nem nekem – mondod…

Mikor végre inni- és ennivalót is vehetnél,

Nem mehetsz be: „Belépés csak nyakkendővel!”

*

Vaklármázó

Aki így tud ideig-óráig

a figyelem középpontjába kerülni,

még ha a sok ismétlődés után nagy árat fizet:

elveszíti a szavahihetőségét – amire épp akkor

és ott lenne a legnagyobb, életbevágó, létszüksége...

*

Ahogy bent, úgy kint

Egy toprongyos koszfészek

Lakása egy rumlis szeméttelep

A tisztálkodást végleg elhanyagoló

A megjelenésére/benyomásra semmit nem adó,

aki az állítólagos belbecsével áltatja önmagát…

*

A pedáns asszony

Aki egy tisztaságmániás,

aki az őrületbe kergeti családját,

aki olyan „otthont” varázsol, ahol

mindent lehet, csak épp élni nem…

*

A ködösítő

A (saját) tisztán-

látás(á)t korlátozó,

szellemi ködgéppel ügyködő

Vagy aki előbb zavart kelt, hogy majd

a zavarosban kedvére halászgathasson…

*

Megtévesztett

A beszűkített tudatú

A két lényegében egyforma,

és ezért hamis alternatíva közül választó

A pártok pankrációjára éles tétmeccsként fogadó,

pártpreferenciája miatt családi/baráti viszálykodó…

*

Kohlhaas Mihály

Legyen akkor is igazság,

ha belepusztul is a világ és családja is…

Az ő sértett igazáért mindent, mindenkit,

még az előszeretteit, családját is feláldozó

*

Irgalmatlan

Az igazsággal még

a jóbarátait is (magától) elverő

Igazat mond, de rosszkor, rossz helyen, rosszul…

Indiszkréten, tapintatlanul, kegyetlenül stb. stb.

*

Aki

álságosan

őszinte véleményt kér a barátjától,

de mikor hallja a fájó-gyógyító igazat,

akkor azon nyomban már ellene fordul,

és a rosszindulatú ellenségének mondja…

*

Hidakat felégető

Aki az ex szerelmével,

az édes gyermekei anyjával

az ő vélt/részigazságát védve

hidegháborús válópereskedő

A párbeszéd folytatását pont

a gyerekek rovására is nehezítő,

vagy akár még el is lehetetlenítő…

*

Vak tyúk

A mód-szertelen

Tű a szénakazalban…

A próba-szerencse alapon kereső

Drága idejét hiábavalóan pocsékoló…

*

Hebehurgya

Az előbb nagyot vágó

és majd csak azután méricskélő

A kimondott szavát visszaszíni próbáló….

A visszacsinálhatatlan károkon későn bánkódó

*

Hűbele Balázs

Egy hebehurgya személy,

aki nagyon elhamarkodottan,

szelesen cselekszik, viselkedik

„Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!",

azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés

nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…

*

Aki

státusz

szimbólumként

egy jóval fiatalabb nőt vesz feleségül,

és ezért a korkülönbség relatíve egyre nő,

de az ágyban helytállna, bizonyítási kényszeres,

és bedől a gyógyszer-reklámok szlogenjeinek –

és így még elemi pisilési gondjai is lesznek…

*

Megélhetési

bárcás koldus

A testi öncsonkító,

az ön-rokkantosító,

vagy aki addig játszik ilyet,

míg végül tényleg úgy is marad…

(a kicsi, de mégiscsak fix rokkant-

nyugdíjért túl jól szimuláló…)

*

Hipochonder –

a családján, barátain

élősködő képzelt „nagybeteg”,

aki egy életen át így zsarolja,

terrorizálja az „előszeretteit”

(míg majd tényleg beteg is lesz…)

*

A lelki

öncsonkító:

az isteni vágyairól végleg,

egyszer s mindekorra lemondó

Az önfeladó, a megalkuvó gyáva,

vagy a nagy áldozathozó mártírkodó,

aki pl. gyerekéért „lemond a boldogságáról” …

*

Átvitt értelem

és a képletes jelentés…!?

A mindent csak szó szerint értő

szemkiszúró együgyű, balga lélek

Lásd pl.: az Ilók és Mihók népmesét…

*

Az elvakított „paraszt”

A szemfényvesztő szélhámos áldozata

Aki virtuális csecsebecsével elkápráztatható…

Akinek a hátán kokárdával még szántani is lehet…

Aki hamisgyöngyért elkótyavetyéli szüzességét stb.

*

Rossz végletes

Aki soha nincs középen,

az arany középúton: nem bátor -

de hol egy gyáva, menekülő nyúl,

hol meg bátorságát bizonyítandó

esztelenül vakmerő - mert „vak” – ló…

*

Az

istenkísértő

az ún. extrém sportoló,

a rekord/hírnévhajszoló,

hazardőr pénzhajszoló stb.

Salto mortale, halálugrás

a cirkuszban védőhálótlanul…

*

A hazárdjátékos,

játékszenvedély-beteg

A mindenét, sőt a családja házát/vagyonát

egy bizonyos rulett-számra feltevő (vabank)

Aki pont a vesztőhelyre, játékbarlangokba jár

lehetőleg hamar/azonnal nagyon sokat nyerni…

*

A rossz matekos

Akinek holtbiztos a szisztémája:

minden lottó-számot megjátszva tuti nyerő

(A szerencsejátékban neki is egyenlő az esélye…)

*

A büszke munkaalkoholista,

akinek ezért nincs is betegségtudata,

akinek ez a non stop heroikus pótcselekvés

a – bánatára meg nem értett – szeretetnyelve,

és nem érti: s.k. felépített háza nem lesz otthona…

*

A mamahotel

életkezdési pánikos,

védett házas inkubátor-lakója

A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”

Aki a biztonságért lemond a szabad életről…

(mint ha a hajléktalan börtönbe kéredzkedne…)

*

Ateista

és esetleg

még antiklerikális is…

A szutykos mosdóvízzel

az istengyermeket is kiöntő

Egy pályatévesztett pap miatt magát a Jóistent tagadó

(és ezt az űrt más pótvallással, akár a Sátánnal kitöltő…)

*

Falánk,

egy homo mohó

A telhetetlen jóból besokalló

Így akár még a gyomrát is elrontó,

és pont a kedvenc ételét megutáló

(még a jóból is megárt a sok: sokk)

*

Az

önkínzó

esztelenül fogyókúrázó,

ételmennyiséget redukáló,

a kövérsége igazi okát nem kereső,

aki a várható kudarca után meg már

csak azért is habzsoló, dőzsölő,

magát degeszre zabáló…

*

Az önleértékelő,

aki oly elégedetlen az alakjával,

mások hamis elvárásainak felelne meg…

Testkép-zavaros anorexiás és a bulimiás

(aki akár halálra is éheztetheti magát…)

*

Nem szobatiszta

Az önbezáró, magányos inkontinenciás

Aki az öngyógyítás helyett csak megkeseredik,

és szégyenkezve kerüli az emberek társaságát,

ami más, újabb „betegség” katalizátora lehet…

*

Halálfóbiás

életfonalvesztő-tévesztő…

A rémeket látó, szorongó pánikbeteg,

aki a rohamaikor megsemmisülés érzést él át…

És már attól is retteg, hogy mikor jön az újabb –

végzetessé válható rossz körökbe zárja magát…

Pedig van mindene: étele, levegője, vize, hajléka stb.

*

Petőfi Sándor:

Palota és kunyhó

Miért vagy oly kevély, te palota?

Uradnak fényében kevélykedel?...

Azért van rajta gyémánt, hogy szive

Mezítelenségét takarja el.

Szakítsd le a cafrangokat,

Mit rá szolgája aggatott,

S nem ismersz isten munkájára,

Oly nyomorúság marad ott.

.

S hol vette gazdád ama kincseket,

Mik semmiből őt mindenné teszik?

Ott, hol a héja a kis madarat,

Mit szétszakít, melynek vérén hizik.

A héja vígan lakomáz,

S szomszéd bokornak fészkiben

Madárfiúk zokognak, várván

Anyjokra, mely meg nem jelen.

.

Fitogtasd csak, te gőgös palota,

Az orzott kincsek ragyogásait,

Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,

Meg vannak már számlálva napjaid.

S kivánom, hogy minél elébb

Láthassam omladékodat,

S hitvány lakóid összezúzott

Csontját az omladék alatt! - -

.

S te kis kunyhó a magas palota

Szomszédságában, mért szerénykedel?

Miért bújtál a lombos fák mögé,

Azért-e, hogy inséged födjed el?

Fogadj be, kis sötét szoba;

Nekem nem kell szép öltözet,

De szép szív... s a sötét szobákban

Találni fényes szíveket.

.

Szent a küszöb, melyen beléptem én,

Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!

Mert itt születnek a nagyok, az ég

A megváltókat ide küldi be.

Kunyhóból jő mind, aki a

Világnak szenteli magát,

S a nép mégis mindenfelől csak

Megvetést és inséget lát.

.

Nem féljetek, szegény jó emberek,

Jön rátok is még boldogabb idő;

Ha mult s jelen nem a tiétek is,

Tiétek lesz a végtelen jövő. -

A földre hajtom térdemet

E szűk, de szent födél alatt:

Adjátok rám áldástokat, s én

Rátok adom áldásomat!

Pest, 1847. január

*

Petőfi Sándor

A magyar politikusokhoz.

Lenézik a szegény költőket

Ez elbizott, kevély urak,

Kik a megyék s ország gyülésén

Fényes szerepet játszanak.

Pusztulj az utból, jó fiú, ki

Kopottan ballagsz ott gyalog,

Mert eltiportat ezen úr, ki

Hintón melletted elrobog.

Azért vannak tán olyan nagyra,

Hogy őket paripák viszik,

S mig a költő tengődik éhen,

Az ő szolgájok is hizik?

Vagy, a mi még szebb, azt gondolják

Talán, hogy fontosabbak ők

Az emberiség mérlegén, mint

E haszontalan verselők?

Ti, kik ugy fölfuvalkodátok,

Tudjátok-e, mik vagytok ti?

Az apró napi események

Mulandó pásztortüzei.

Éjenként lát a vándor, a mint

Föl-föllobogtok magasan,

S reggel felé a nagy tüzeknek

Már csak hideg, holt hamva van.

Hozzátok képest, mikor égtek,

A költők kicsiny csillagok,

E messze csillámló szikráknál

Százszor nagyobbak lángitok;

De hamvatokat is midőn már

A szellők régen elvivék,

A távolságban a kis csillag

Még akkoron is egyre ég.

Tanuljátok meg, mi a költő,

És bánjatok szépen vele,

Tanuljátok meg, hogy a költő

Az istenség szent levele,

Melyet leküld magas kegyében

Hozzátok, gyarló emberek,

A melybe örök igazságit

Saját kezével irta meg.

S habár más nemzet föl se venné

A költőket, ti magyarok,

Költőitek előtt, ti nektek

Illő, hogy fejet hajtsatok.

Oh, a magyar költőknek vajmi

Nagy honfi-érdemök vagyon…

Szégyen, ha elfelejtettétek!

Még nincsen túl fél századon.

Nyelvünk, egyetlen kincsünk, melyet

Apáink örökségiből

El nem rabolt még az enyészet,

Az ellenünk eskütt idő,

Nyelvünk is veszendőben volt már,

Hozzája közel volt a vég,

Az országútra kitaszítva

Halálos bajban feküvék.

Kevély urak, e szent betegnek

Milyen segélyt nyujtottatok?

Ha hozzá léptetek, azért volt,

Hogy rajta egyet rugjatok!

Költők valának ápolói,

E rongyos, éhes emberek,

Ők ápolák s menték meg… és ti

Őket még is lenézitek!

(Pest.)

*

A hibaismétlő

és halmozó-fokozó lény.

Aki ugyanazt ezerszer ismétli,

hátha az új próba majd sikerül…

Esztelenül tékozolja drága élet-idejét…

A saját kárán se okuló oktondi, ostoba lény

*

Javíthatatlan

Aki már-már tökéletes…

Aki egy fogadatlan prókátor

Aki mindig mást akar megmenteni

Aki senkitől nem kér/fogad el jótanácsot,

így azután nehéz/lehetetlen rajta segíteni…

*

A józan ész nélkül,

fejét vesztve menekülő

Egy kis veszély elől a nagyon nagyba futó

Pl. egy atyai pofon elől a villamos elé kerülő…

*

„Ön-gyilkos”

A szemetet szőnyeg alá seprő,

a púpozódó buckákon nyakát törő…

A restanciák halmozásával magát eltemető

A letakart kis baját akár óriásivá is növesztő…

*

Struccpolitikus

A bajban a fejét homokba dugó –

a szemét gyermeteg módon eltakaró,

aki így vészelné át azt az időszakot,

amíg magától elmúlik a veszély…

*

Kirakatpolitikus

Színházi díszletekből

ún. Patyomkin falu építő,

esetleg még ebben is lakó…

„Fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelű

*

A mániás

és a depressziós

Hol megszállott hiperaktív túlpörgő,

magát akár mesterségesen is stimuláló,

aki követhetetlen, mint egy mérgezett egér,

hol meg egy összeroskadt, roncs, mosott rongy,

aki csak egy teher magának, társainak, a Földnek…

*

Felelőtlen

és komolytalan

infantilis/szenilis lény

Aki az egész életet csak

egy nagy játéknak venné,

ahol minden visszacsinálható,

és nulláról bármikor újrakezdhető…

*

Könnyelmű

Gondatlanságával

még mást is bajba sodró

Mint aki még nem tudja, hogy

mily törékeny az emberélet,

saját/más életével játszó…

*

Komor,

munkamániás robot

A játék, illetve játékosság nélkül,

kötelességtudatos, gépies élő/üzemelő

Aki úgymond ki-nőtt már a gyerekkorból,

és a játszótársa már senkinek sem akar lenni…

*

Ledér

Szerelmi életében

könnyelmű, feslett, laza erkölcsű,

egy időben többel kacérkodó, csapodár nő,

akit majd mindenki megbábul, megkíván,

de aki komoly hitvesül senkinek sem kell…

*

Léha,

locska lélek,

egy élethabzsoló aranyifjú

Életfelfogásában komolytalan,

felelőtlenül könnyelmű, csak a könnyű

szórakozásokat kedvelő, szellemileg üres,

egy köteleségmulasztó élvhajhász életművész

*

Az

átok-

bumerángot

jó messzire eldobó,

ami mást is sebezhet,

de vissza is csapódik rá.

Az Égre és így végül persze

önmagát is szembe köpő…

*

Irány

A nagy erővel,

de elállított irányzékú,

és ezért rossz helyre célzó

A gyorsan járó, futó, rohanó, száguldó,

de a rossz kezdés miatt teljesen iránytévesztő…

*

Rézbányai Győző

A folyamatosan, önkezűleg

táplált kisebbrendűségi érzése miatt

oly könnyen sértődős mimóza lelkületű…

(lásd a Szegény Dzsoni és Árnika c mesét)

*

A

jó-

hiszemű kritikára,

az ún. építő bírálatra

immunis vagy allergiás

Az önkritikát nem ismerő,

nem szerető – nem gyakorló…

*

Önmagát,

ill. a saját döntéseit

a maga kárára akár dühödten is védő

Tévedhetetlenségéből presztízskérdést csináló

A bűnvallást a gyengeség beismerésének tartó

(mintha mindig ellenséges körben mutatkozna meg)

*

Szerepcsapdás

A bezzeg gyerek szerepet,

a növekvő közutálat ellenére

egy darabig/jó ideig még élvező,

mert annak csak az efemer előnyeit látó…

Aki nem látja be, hogy ez őt is torzítja, rontja:

a felnőttek elvárásainak a kiszolgálójává teszi…

*

Szerep-

tévesztő

A lányának is oly

életbevágóan szükséges

jó édesanya-feladatok megoldása

helyett ezen – édes – terheket lerázó,

a neki imponáló barátnőként tetszelgő…

*

Idő/

helytévesztő

Az előadás után is

még Napóleont játszó,

akár az egész országot irányítani akaró,

és így egykönnyen a bolondokházában végző…

*

Színészkedő

Szerelmes levele,

de élőszavas bókja is hamis/hazug:

könyvből olvas, mögötte áll a súgó stb.

Ha elrepül a papírja, elromlik a súgógép,

akkor oda minden tudománya, mondandója

*

„Csintalan”

Ő úgy szép, ahogy van –

semmi frizura, szép ruha,

fölösleges minden dísz, ékítés,

test/arcápolás, csinosítgatás...!?

Ami őt még szebbé tenné, illetve

a meglevő szépségét kidomborítaná…

*

Piperkőc – dendi

Külsejével, főleg ruházatával

visszatetsző v. nevetséges módon

sokat törődő és divatmajom módjára

kínos eleganciával öltözködő (férfi).

„Öltözködik tisztán, szerényen,

De nem piperkőc, nem majom.”

(Vajda János)

*

Pípesen,

nyalka rátartian, hetykén,

peckesen, büszkén járókelő,

aki közben köznevetség tárgya,

mert úgy néz ki, mint egy bazári majom:

egy feltűnést keltő módon öltözködő személy

*

Önjelölt

Bármely társadalmi,

vagy politikai tisztségre

ő a legelső és - őszerinte -

a legalkalmasabb jelentkező…

Akinek akkor lesz a legrosszabb,

ha meg is választják, mert nagyot

és mélyebbre bukik, mint ahol eddig volt …

*

Be-súgó

Ha spiclit keresnek,

ő az első önként jelentkező,

akit még zsarolni sem kell,

vagy titokban díjazni, jutalmazni…

Szeret hallgatódzni, leskelődni, titkot kiszedni,

másról rosszat gondolni, kitalálni, mondani…

„Bizonyítani”: nincsenek is erényes emberek…

Vagy a Jézusra féltékeny Júdás, akit megbízói

is megvetettek, s aki nem tudta magának

sem megbocsátani bűnét: öngyilkos lett…

*

Nem spontán

Bármely megszólalása előtt

fejben agyoncsiszolja, cenzúrázza

egy-egy „vadonatúj” mondatát,

vagy már egy készet vesz elő…

Csak semmi rögtönzés,

semmi improvizáció…

*

Mesterkélt

Keresett, csinált…

Nem őszinte - hamis

Mindig úgy „viselkedik”,

mintha épp fotóznák/filmeznék.

Mindig azt nézi, hogy itt és most

milyen viselkedéssel imponálhatna –

ezért soha nem önmagát adja,

azt el is sorvasztja, veszti…

*

Pozőr

Beállítottan…

Mesterkélten

felevett test-

és lélektartás…

Ha pénzbedobásra

nem mozogna be és el,

akkor egy álszobornak,

szinte már hullamereven

akár még szép is lehetne!?

Egy hiteltelen hatásvadász…

*

Őstehetség

Pár próba után

már úgy hazudik,

mint a vízfolyás,

mintha könyvből olvasná…

és - hála az ördögnek - neki

igen jó az emlékezőtehetsége is…

De mégis hamarabb utolérik őt,

mint a sánta kutyát, és onnantól

már egyetlen, akár igaz szavát sem hiszik el…

*

Önvakító

Aki olyanyira

„maximalista”,

aki olyannyira látni vágyó,

hogy közvetlenül csupasz szemmel,

védtelenül belenéz a delelő-tűző Napba…

(vagy éppen a rendkívüli fogyatkozásába)

*

Borúlátó

A fekete szem-

üveges ős-pesszimista

Most ugyan még süt a Nap,

de ez nem tarthat örökké,

egyszer majd úgyis be fog borulni…

*

Nem

nevető lény

Könyvet már írt a humorról,

hogy ez mennyire emberi adomány,

enélkül milyen szürke, unalmas, sőt

akár elviselhetetlen az emberi létezés -

de nem érti, és főleg nem érzi a tréfát…

*

Test-

beszédes

Társas, páros

táncában annyi az erotika,

mintha a nagymamival „ropná”

az öregotthonban, vagy elfekvőben…

Vagy soha nem is táncol, kihagyja ezt

a mással pótolhatatlan „próbaházasságot”

(amiben megérezhetné társa izzadt-illatát is,

s így már hagyhatná magát orránál fogva vezetni)

*

Skatulya

Ha egyszer már őt

valahol és valakik

botlábúnak mondták, csúfolták,

akkor egy életre lemond a táncról,

a zene-lélek-test együttrezgéséről,

az önkifejezés, társhoz kapcsolódás,

udvarlás stb. egyik alapdimenziójáról…

*

Isten-

káromló

Aki nem tud mit kezdeni

az egyszeri, első-utolsó mostani életével,

nem ragadja meg a napot – azt csak lopja,

nem forgatja talentumát, tökéletesíti magát,

de a Teremtőt kárhoztatja: ő miért halandó!?

*

Hitetlen

Addig nem hiszed el,

hogy te magad is halandó vagy,

amíg neked is nem közeleg utolsó órád –

és akkor már késő bánat, mert addigra

már annyi jóvátehetetlent mulasztottál…

*

Élettékozló

Aki unatkozna már

a koradélután folyamán,

mert nem talált rá Dolgára,

a lélekemelő feladataira,

ha a masszív halálfóbiája

nem izgatná újra fel, és így

nem okozna neki pánikrohamot…

*

MENNY ÉS FÖLD

Isten hozzád, gyönyörű hazugság,

Eszményképek, ábrándok világa!

Már kezemben tartom ajtód kulcsát,

Még egy perc s örökre zárva lész.

.

Túl az éjnek fejér szivárványán,

A tejúton túl röpűltem egykor,

S ott az égi magasokban járván

Épitélek, szép tündérvilág.

.

Ott töltöttem ébren álmadozva

A csapongó ifjuság időit,

Álmaimnak nem volt vége-hossza,

S szebbnél-szebbek voltak álmaim.

.

De az álom bármi szép, csak álom,

S hogyha ma nem, holnap elmulandó;

Elment, elment pajkos ifjuságom,

Fölkeltett a komoly férfikor.

.

Isten hozzád, ábrándok világa!

Miért várjak, amíg összeomlasz

S romjaidnak eltemess alája?...

Jobb, leszállnom innen idején.

.

Le a mennyből, le tehát a földre!

Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,

Mielőtt lebuknám összetörve,

Mint lebukott egykor Phaëton.

.

Hogy jön e könny szemem pillájára?

Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,

Hisz a föld az emberek hazája,

Embereknek csak a föld való;

S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,

Nem is oly rút, mint az ifju véli...

Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,

S ha van itt tél, van kikelet is.

Koltó, 1847. október

*

HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI...

Ha férfi vagy, légy férfi,

S ne hitvány gyönge báb,

Mit kény és kedv szerint lök

A sors idébb-odább.

Félénk eb a sors, csak csahol;

A bátraktól szalad,

Kik szembeszállanak vele...

Azért ne hagyd magad!

.

Ha férfi vagy, légy férfi,

S ne szád hirdesse ezt,

Minden Demosthenesnél

Szebben beszél a tett.

Építs vagy ronts, mint a vihar,

S hallgass, ha műved kész,

Mint a vihar, ha megtevé

Munkáját, elenyész.

.

Ha férfi vagy, légy férfi,

Legyen elved, hited,

És ezt kimondd, ha mindjárt

Véreddel fizeted.

Százszorta inkább éltedet

Tagadd meg, mint magad;

Hadd vesszen el az élet, ha

A becsület marad.

.

Ha férfi vagy, légy férfi,

Függetlenségedet

A nagyvilág kincséért

Árúba ne ereszd.

Vesd meg, kik egy jobb falatért

Eladják magokat.

"Koldusbot és függetlenség!"

Ez légyen jelszavad.

.

Ha férfi vagy, légy férfi,

Erős, bátor, szilárd.

Akkor, hidd, hogy sem ember

Sem sors könnyen nem árt.

Légy tölgyfa, mit a fergeteg

Ki képes dönteni,

De méltóságos derekát

Meg nem görbítheti.

Pest, 1847. január



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

