Eugéniusz: A nem boldog ember – III.

A közvetlenül ön-sors-rontó, illetve

a másnak is ártó, vagy önvédtelen lény

Egy táltos paripa helyett egy állatorvosi ló



Bölcs/balga lélek, boldog/boldogtalan ember

Jóisten édes gyermeke/ördögbalkéz-sátánfajzat

Édenkert és új aranykor - avagy a vaskori poklok

Emberélet-minőségvizsgálódás velősen, magyarán



Madách Imre

Életbölcsesség

Az ifjú lélek ha világba lép,

Mint nap, fényárban lát mindent körében,

Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,

Miről lopott sugár reng gazdag ékben.

Boldog, ha megbékélve a világgal,

Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.

.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Azt tartja, Isten mása minden ember,

Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,

Ördögnek nézi csalt kebel dühével.

Boldog, ki megbékélve a világgal

Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.

.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Csillagnak tartja a lány szerelmét,

Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,

Míg eszmél s porban látja istenségét.

Boldog, ki megbékélve a világgal,

Csillag helyett beéri jó parázzsal.

.

Ki is gondol, függvén a hókebel

Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?

Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt

Hideg kebellel végig boncolátok.

Boldog, ki megbékélve végzetével,

Élvezni tud a perc költészetével.

*

p 1

p

p Aki minden bevesz/kúrát-kínzást kibír, csak a dúlt lelkét hagyják „békében”

p El is hiszi, mert még ki is énekli, hogy tényleg az egész világ az ő ellensége

p A múltat végképp eltörölné: akik ő előtte éltek, azok mind hülyék lehetettek

p Saját értékes-szereves hagyományait nem ismerő: ő idegen eszmék bolondja

p

p Aki maga helyett mást küld a fotóshoz, de gyónni, sőt még udvarolni is

p Szerelem megvallás helyett külhonban vitézkedő heroikus pótcselekvő

p Piperkőc divat-majom, da vagy egy koszos, rongyos madárijesztő vagy!?

p Mindig az ő bőrét viszik a vásárra, mindig az ő farkával verik a csalánt

p

p Hiába drágakő/gyémánt, ha élete végéig nyers maradt, csiszolatlan

p Nyelve határa egyben a világáé is: ő egy szűk látókörű, egy korlátolt

p A jégvirág a kedvence - igaz, eddig még mást nem is látott, szagolt…

p Rossz, elhasznált levegőt szív be: fölös-káros maszk/szellőzés-hiány

p

p Senki, még ő se érti írását: krikszkraksz, ákombákom az S.O.S helyett

p Gyászjelentése – a halál oka/halottkém beírás: ő belehalt a félelmeibe

p Belenyugszik: csak egy kapcarongy/lábtörlő szereplő ő ezen a világon

p Ha megütik egyik arcod, automatikusan már oda is tartod a másikat is?

p

p Hősködve fegyvert ragad, de elveszik tőle és éppen általa vész el

p Lemond az elemi jogos önvédelemről is: erőszakmentes áldozatjelölt

p Ősbizalom: a lakáskulcsa a lábtörlő alatt, és ezt még ki is írja a falára…

p Ha egyszer valaki becsapta, ezentúl mindenkivel beteges rosszhiszemű

p

p Állatember: könyvmoly, parazita, ragadozó, kaméleon, gerinctelen stb.

p Róla mintázott Ady Mesebeli Jánosa, aki ágyútölteléknek pont jó lesz

p Semmiben sem alakított ki rutint, mint aki mindent legelőször csinál

p Változatlan utánnyomásban, gépies gyilkos rutinban tölti élte napjait

p

p A szerető szülő csak jót akarhat: ő választ neked életpályát/társat

p Mindig csak igazat mond ugyan, de soha nem a teljest: ő így hazudik

p Ő is „tud” jól táncolni, de csak akkor, ha pont a kályhától indulhat el

p Az ő vallása csak a sorozatos, ismétlődő bűn-, kár-, szégyenvallás…

p

p

p 2

p

p Önismereti fokmérő: ő fél lábú rokkantként jelentkezik: Tarzan-kaszting

p Aki ugyan még soha nem hegedült, de ha itt-most fizetnek érte, akkor tud

p Bármi ballasztot is sajnál kidobni a „kincseiből”: le is zuhan az életléghajója

p Gondterhelten, testi-lelki görnyedten vonszolja magát: a világ terheit cipeli

p

p A magát folyamatosan ön-megerőszakoló amúgy oly „szelíd” vegetáriánus

p Ha rögtön nem élvezi, nem csinálja tovább, így nem jöhet meg munkakedve

p Magához – is – türelmetlen: ha nem sikerül elsőre, sohasem próbálja többet…

p Gyávaságával szinte a nullára redukált az esélye – pedig: ha merne, nyerne

p

p Eleve feladja az ellenállást, nem hiszi, hogy jó ügye tudata megtáltosítaná…

p Van ő olyan jellegtelen, ami védettséget ad: még csak ki sem figurázható?

p Aki a beszürkült nyárspolgári unalmas életét különcködésével színezgeti

p A középszer, aki minden kiválót lehúz, lealacsonyít: így nagyobbnak látszik

p

p Úgy hiszi, hogy Ő nem kérte ezt az életajándékot: ócsárolja, visszaadja stb.

p Holtig nem fogja fel, mily csodás képességek maradtak szunnyadva benne

p Ha bűn rossz sorsot teremtett magának, akkor az ellenkezőt is tehette volna?

p Ezer, külső, tőle független okot tud felsorolni, ami miatt boldogtalanul szenved

p

p Folyamatosan váltogatja: mikor mi előnyösebb: hol kisgyerek, hol felnőtt lenne

p Az „ezermester” - ami oly sok mindennek nem a mestere, ő mindannak hóhérja

p Társadalomban élő, mégis egy Robinzonként: munkát meg nem osztó küszködő

p Az élettér-labirintusban rosszul tájékozódó: mégis egyedül bolyongó, s elvesző

p

p Végletes: hol pótolhatatlannak, hol meg abszolút feleslegesnek tartja magát

p Holtig tört idegen konyhanyelv, lebutított beszéd/életforma: ő a vegyesházas

p Hét nyelven is tűrhetően gagyog ugyan, de egyik sem az édes-ékes anyanyelve

p Kevés nyelven beszél, keveset ér: tánc, zenei/képi ábrázolás anyanyelv-hiánya

p

p Ördögi sugallatra lép: a tiltott gyümölcs jobb ízű, sőt az maga az isteni étek

p Jobb híján legalább hírhedt lenne: indiszkréten a netre teszi fel nászéjszakáját

p Non stop hazudik ugyan, de amúgy jól (be) tudja (bizonyítani), ez (miért) rossz

p A zsebét/eszét nézve hazát csereberél, majd azóta is csak „szívátültetésre” vár

p

p x

Madách Imre

A csapodár átka

Érzéseket cserélsz, mint a ruhát,

Ma ezt veszed fel, holnap mást kívánnál,

Amint szeszélyed súgja, s azt hiszed,

Hogy néked az mind, dőre lányka, jól áll.

.

Most újra felvevéd szerelmem is,

Ez egykor oly fehér ruhát magadra,

Bár azt feledve új gyönyör között

Régen pihenni lökted a porondra.

.

Ne bántsd, ne bántsd, mért hoznád újra fel?

Jobb annak ott pihenni elfeledve,

Napsúgarakból volt az szőve, és

Most lássam az idők mocskát felette?

.

Ládd, oly nyugodt valék már, azt hivém,

Szerettél egykor őszintén, leányka,

S bár Isten rendelé, hogy elfelejts,

A csók, mosoly igaz szívből lőn adva -

.

Míg most, ha látom, ismét úgy pirulsz,

Mint akkor, úgy hullámzik Éva-kebled,

Azt látom, óh, hogy amidőn hivék,

Hogy akkor is csalatkozám tebenned. -

.

Miért nem hagytad e sírt meg nekem!

Kacér mosollyal mit csábítsz felette?

Nagy a világ győzedelmidnek, miért

Nyúltál szentségtörően e kebelbe? -

.

Ha szívednek szerelme lámpa csak,

Mely új olajjal ujolag föléled,

Hogy büszke termeken ragyogjon, úgy

Veled szerelmet, lány, én nem cserélek.

.

De azt se féljed, hogy kísérteni

Jár fel talán majd megvetett szerelmem,

És eltiport üdvét követeli,

Melyet mosolyogva esküvél te nékem!

.

Nem, mint e szív képedtől puszta lett,

Ugy puszta szív lesz átkod is, leányka,

Te nem tanultál, csak tetszelkedést,

Közted s szíved közt hízelgő had álla:

.

Ha majd lehullnak bájid, s elhagyott

E had, szived kietlenét megérted,

És életúntan és örömtelen

Nyugalmat esd, csendet kér árva lelked;

.

De hivatásod vesztve, úgy leszesz,

Mint szótlan gondolat, gyümölcstelen fa,

Testetlen lélek, árván, hontalan

A semmiség örvényében bolyongva.

.

Az édes házi kör helyett csupán

Hideg halottjait leled a multnak,

Míg ólomsúllyal a sír hantjai

Siratlan puszta kebeledre hullnak.

Madách Imre

Boldog óra

Megcsitult arcád küzdelme végre,

S mint az ég vihar után, kigyúladt,

Kebled reng csak, amint reng a tenger.

Hogyha elfáradt a szél dühében.

Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra,

Mint borostyán cserfa derekára,

Esdve súgod: gyönge lettem állni,

Óh te tarts fel, vagy veled bukom le.

Ábrándos szemed félig lezárod,

Félig szóra nyíló ajkaidnak

Hangja elhal, mintha félne, a szó

Felrettenti szűd költői álmát,

S felforralt lélekzetté szürődik,

Melynek édességét arcom érzi.

Győzött hát a természet feletted,

Megszüntél, nő, élni önmagadban,

Szíved egy veréssel, egy reménnyel

Szívemben dobog csak. - -

Keblemen túl nincs számodra élet.

Hogyha mostan elszakítna a sors,

Lelkedet is elvinném magammal

S te halott maradnál. - -

Elborúl a mindenség körűlünk,

Nincsen élet kívülünk e földön,

Illem és hiú társas szabályok

Kisszerű korlátai lehullnak,

Nincsen vágy szivünkben, gondolat nincs,

Mely ez édes percen túl repülne.

S mint a lélek, mely kikél a testből,

Egyesülve Isten szellemével

Boldog, mert most lett csak még egésszé,

Nem tépik szét többé szűk sorompók,

Mik közt oly soká sírt:

Lelkeink közt is lehullt a korlát,

S boldogok, hogy ekként egyesülve

Közelebb jutottak Istenükhöz;

Mégcsak egy kis lépés, s összefolynak

A világ lelkével. -

Mért nem tesz most semmivé az Isten?

Élvezénk egy percet édenéből,

Mely mint csillag hullt alá a földre.

Mért nem tesz most semmivé az Isten?

Ilyen boldogság után nagyobbat

Adni nincs úgyis elég hatalma.

Óh talán hogy ébredjünk fel újra.

És körűlünk vesszen az igézet,

Míg világunk költőitlen arccal

Bámul újra ránk le! –

p 3

p

p A hamiskártyásokkal ül le szinte/teljesen nyílt kártyákkal nagy pénzre játszani

p A csak hamis alternatívák elé állítva kötelezné magát a sok-sok álválasztásra

p Egy ájtatoskodó álszent manó, aki este meggyónja a mai és a holnapi bűneit is…

p Aki hol szégyelli a (csak vélt?) leszbikusságát, hol pedig melldöngetőn büszke rá

p

p Aki amúgy így rövid élethosszan kisajátítja a Nagybeteg hálásnak tűnő szerepét

p Aki a halottas ruhájára nagy - rejtett - zsebeket varrat és azt előre tele is tömködi

p Aki a hálás vevőközönség, másként a komisz kölke nem produkálná hisztizve magát

p Aki csak halmozza önként választott krónikus lelki hiánybetegségeit: pl. humorérzék

p

p Ő hagyja: belőle neki se jó „bezzeg gyerek” lesz, és így közutálatnak is „örvend”

p Az eladó lány hagyja leértékeltetni, vég-kiárusítani magát: még örül is, ha elkel…

p Háborog, ha az ő megvesztegetési ügyében netalán éppen egy korrupt bíró jár el

p Ha ő egy jó sárkányrepülő, másban is megmondja a frankót, és nem kér tanácsot

p

p Ő a szakmája, tudománya kiválósága: nincs is szüksége bölcs könyvre/tanítóra?

p Ha törik, ha szakad, megteszi/téteti azt, amit már egyszer konokul a fejébe vett

p Ha ő egyszer itt és most nem tehet meg mindent, akkor inkább semmit sem tesz

p Ő egy „humán lélek”: ha hajótörést szenvedne, magára utaltan hamar éhen halna

p

p Mohón habzsolsz mind-abból, ami kellő mértékkel étek lenne, de így pont méreg

p Pont te kiabálsz, akinek a háza ég – nem látsz az önkritikátlan eszedtől/szemedtől

p Jószándékú beavatkozásoddal te csak növeled a bajt: például olajat öntesz a tűzre

p Burokban-inkubátorban nevelt gyerekpalántád elfújja a szellő, mert életképtelen…

p

p Önismeretlen: bagolyként pont te mondod a kis verébnek, hogy ő egy nagyfejű

p Önkritikátlan: más szemében szálkát is felnagyít, övében még gerendát sem lát

p A jóban, az asztalomnál mindig az első társ vagy, de bajban/betegágyamnál nem

p Gondolkodásod a „politikailag korrekt” regulák kényszerzubbonyában kínlódik

p

p Fél cédulás „szabad szóló” diliflepnis, de akit így senki nem vesz komolyan

p Nem hiszed el Te, az állatkirály oroszlán, hogy még rászorulhatsz a kisegérre

p Aki tudatlanul pl. amnesztia helyett amnéziát kér, és – nagy bánatára - kap is

p Ő a ciklusokban bűnhalmozó- és tetéző, majd a teátrálisan a nagy „megtérő”

p

p

p 4

p

p Nincsenek feltétlen értékeid – az erkölcsi kérdésben is alkudozol, engedsz

p Amit pénz nem mér/fejez ki, az számodra már nem is jelenthet nagy értéket

p Sosem vagy egyértelmű, mindig hagysz magadnak egy kibúvót, menekülő utat

p Tanácsot nem kérő önfejű vagy - ha mégis és kapsz is, azt nem becsülöd meg

p

p Ha neked nem lehet jótanácsot adni, úgy rajtad nehéz/nem is lehet segíteni

p Az „öngyilkos” lelki hadviselő: képességeit a napi hidegháborúban kamatoztató

p Nincs meg már a magához való esze: profin, de pont önmaga alatt vágja a fát

p Nincsen új havi virágzásod, illetve: jaj, megjött a véres/hisztis ún. havi bajod

p

p Te soha nem áldott állapotban, de - olykor/sokszor nem kívánt - terhes vagy

p Neked az „abortusz” egy rutin „orvosi” beavatkozás, s nem magzatgyilkolás

p Ami bűnt ön-áltatva/altatva bagatellizálsz, az később lesz majd lelki dráma…

p Nem ismered jól a gyenge oldalad: így elbuksz az így nem került kísértésben

p

p Attól vársz villámgyorsan jókedvet, hogy leiszod magad - a sárga földig

p Már előre iszol a medve bőrére: pont ez az elbizakodottság lesz a veszted

p Kóros önbizalom-hiányod miatt egyre csak alacsonyabbra teszed léceidet

p Ha egyszer melléd szegődik, onnantól bérleted van a szerencséhez: bukás

p

p A jószerencsében elbizakodott, a balsorsban meg kitűnik gyenge jelleme

p A kudarcaiért nem hálás, azokból nem okul, csak mást kárhoztat, irigyel stb.

p Ha elveri „Isten” jégesője a szőlőt: nemhogy menti, de elveri a maradékot is!

p Mindig csak készül, edz, gyakorol - de kerüli az éles próbát, a tétmeccset…

p

p Hiúságod miatt túl könnyen kiéneklik a sajtot, kincsed, értéked a szádból

p Vagy bedugaszolod a két füled, vagy végleg ott is ragadsz a sziréneknél

p Úszni nem tudó, mélyvízbe ugró fuldokoló, szalmaszál után is kapkodó

p Ő kinőve már a népmesékből nem hisz a jótett varázserejében/csodában

p

p Mizantróp: nincs senkije: se családja, se barátja, csak kutyája, macskája

p Neki csak - fel nem ismert - álbarátja, és gyűlölt/lebecsült ellensége van

p Azt hiszed, hogy Tartuffe a jóbarátod: még az is előrébb van, kinek senkije…

p Nincs jóbarátod, ezért luxus, ha nem figyelsz az ellenséged igazmondására

p

p x

*

Madách Imre

Életünk korai

Sír, sír a gyermek, játékért eseng,

Egy lepkeszárny vágyát betöltené.

"Majd hogyha megnősz és kedved telik,

Vehetsz magadnak tarka lepkeszárnyt,

- Mondják - de addig várj, gyermek s tanúlj!"

És vár a gyermek, vár, amig kinő

Az iskolából, s hogy vehetne már

Játékot, lepkeszárnyat: nem mosolyg

Ez rája többé, mint előbb tevé.

Lelkében az üdv és pokol lakik,

A serdülő, a tiszta szerelem,

Szeszélyesen repül az ég felé,

Túlszárnyal rajta és túl a napon

Alkot magának tündér életet.

S nem kedves már előtte más gyönyör,

Mint melyért küzdött, melyért véreze.

De a szülőknek féltő gondjai,

A külvilág részvéte és ezer

Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.

"Várj, - szóllanak - míg férfivá leszesz,

A férfi majd okosabban szeret."

Szeretni s okosan, mi gúny, mi gúny!

Csak az szerethet, aki tiszta még,

Mint a sugár, mely mindenen aranyt lel,

Kit még a dőre emberbölcseség

Mindent gyülölni s félni nem tanít. -

Az ifjú hallgat, bú sorvasztja el;

Kiolták napját, hogy ne égessen

És napja nélkűl élte megfagyott.

És férfivá lesz, pillantása gyász,

Nem nő fejére már virágfüzér,

Fel nem vidítják őt madárdalok.

Egy van csak, ami lelkesíti még:

A népszabadság. Szíve, mely saját

Keblében hogy verjen már nincs miért,

Dobogni a közzel tanulni kezd.

És elébe lép az állam zordonan

Kiáltva rá: "A föld rég osztva van,

Ábrándképednek nem maradt helye!

A síron túl van boldogabb haza,

Ki itt elégedetlen, menjen át,

De itten pártos és bünhődni fog!"

S a férfit a bú aggá érleli,

Fejét a földre szegzi, mintha ott

Keresné, hogy majd álma teljesűl.

Kinyil a sír, fáradtan dűl belé;

De az igért reményvilág felett,

Ki tudja, mit rejt ismét a kereszt.

*

Madách Imre

Ifjan haljak meg

Csak azt adná az Isten,

Hogy ifjan haljak el,

Nem már midőn kifáradt,

Elfásult a kebel.

.

Míg veszteség nem érte

Ifjúi lelkemet,

S a hitnek tengerében

Hajóm a szeretet.

.

Mert aki kétkedik már,

Hajós a tengeren,

Ki egy-egy árut eldob,

Hogy mentve más legyen.

.

S egymásután kidobja

Kincsét mind, míg magát

Is puszta csolnakával

Hullámsír fogja át.

.

Vesszek mint tűzgolyó, mely

Midőn legszebben ég,

Midőn szomszédos éggel,

Akkor hull szerteszét.

.

S ha lelkem mint a csillag

A síron túl ragyog,

Legyen kinek vesztem fáj,

Ki érettem zokog.

.

Ne fogyjon, mint a mécses,

Mely elfeledve áll,

Lelkem, míg hamvadozva

Eloltja a halál.

.

Ha csúszva föld porában

Egy hosszú korszakot,

Veszejté szent zománcát,

Mit Istentől kapott;

.

Hogy bűn és számolásnak

Mocskával terhesen

Ha látná önmagát a

Hajdan ifjú kebel:

.

Borzadna önmagától,

S az ítéletnapon

Isten sem ismerné fel,

Hogy képe volt azon.

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Ön- és társismeret/szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek



Szellemi, lelki, testi és társas életek-halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Tettek ð magatartások ð jellemek ð sorsok)

A bajok tünetei ð a diagnózisok ð és a terápiák…!?



p Minden, amit jó-rossz szándékún

p javítás helyett magadnak árthatsz,

p közvetlenül, ill. közvetve, másnak ártva,

p vagy más neked, ha nem vagy elég résen…

p

p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p

p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

p

p De első és végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ, hogy

p mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még szerencsével is –

p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

p

p p.s.:

p

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p végső soron bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

p x

