Eugéniusz: A nem boldog ember – II.

A közvetlenül ön-sors-rontó, illetve

a másnak is ártó, vagy önvédtelen lény

Egy táltos paripa helyett egy állatorvosi ló



Bölcs/balga lélek, boldog/boldogtalan ember

Jóisten édes gyermeke/ördögbalkéz-sátánfajzat

Édenkert és új aranykor - avagy a vaskori poklok

Emberélet-minőségvizsgálódás velősen, magyarán



Komjáthy Jenő

POGÁNY VAGYOK

Pogány vagyok. Nincs bennem semmi

Alázatos, tömjénszagú;

Zsolozsma, zsoltár, istenesdi

Nem ejti lelkemet rabul.

.

Nem verem én bűnbánva mellem,

Nem mondok szánom-bánomot,

Olcsó dicséretét se zengem

Annak, ki - majmot alkotott.

.

Nem ejt meg engem semmi földi,

Se földöntúli hatalom:

Az eget ostrommal bevenni,

Nem lekoldulni akarom.

.

Nem járok templomaitokba,

Miket a hízelgés emelt,

Bálványotok előtt a porba

Lelkem sohase térdepelt.

.

A földön úr szolgái vagytok,

S urat imádtok mennyben is;

A szív, a szolgaságba hajtott,

Csupán a zsarnokokba hisz.

.

Szeretek én, s ti hízelegtek,

Csúsztok ti, míg repülök én!

Imátok lenn a porba reszket,

Fönnszárnyaló enyém.

.

Arcotokon a kegy malasztja;

Fő vágyatok a nyugalom:

Én nem születtem hódolatra;

Szívem örök forradalom.

.

Pogány vagyok. Dac ül szememben,

Gúny és harag rezg ajkimon;

Pusztító tűz feszíti mellem,

A harcok élvét áhitom.

.

A gyűlöletnek óceánja

Csap olykor át a szívemen;

A viharoknak orgonája

Játszik most benne rémesen.

.

Mert gyűlölöm sivár világtok,

Amelynek neve: unalom;

Ásító kéje nekem átok,

Rothadt nyugalmát eldobom.

.

És gyűlölöm a lomha szörnyet,

Gyűlölöm arcod, rút Közöny!

Rég fekszi tetemed a földet,

Gőzébe hal milljó öröm.

.

S gyűlöllek téged, korcs Alázat,

Törpék álarca, pórerény!

Hiszen te adtál kúszni lábat

A Gyávaságnak, látom én.

.

És gyűlölöm a Szolgaságot,

A bűnök bűnét mindfölött:

Haragtól reszketek, ha látok

Egy elnyomót vagy görnyedőt. -

.

Pogány vagyok. Merész szememben

A szép Igazság szomja ég.

Istennő az; ha fátyla lebben,

Gyönyörbe tör a föld, az ég.

.

A szeretetnek óceánja

Csap akkor át a szívemen;

A teremtésnek orgonája

Szól mostan oly fönségesen.

.

Megzendül a szférák zenéje;

Az égi gömbök szózata,

Zokogva, zengve hull beléje

Az örök fájdalom maga.

.

Megnyílik a világ köröttem,

A légi kárpit széthasad,

Lebegni szigorú körökben

Látok csodás, nagy tárgyakat.

.

Nem tárgyak ők, dicső személyek;

A régi istenek talán:

A lelkük test, a testük lélek,

Tapintom s mégis látomány.

.

Alattam a föld is kitárul,

A por rajong, a kő beszél,

Jelt ád a némaság magárul,

És fölragyog a titkos éj.

.

A mélység mély szivét kitárja,

Leveti lepleit az Ég...

Úgy érzem, egy világ királya,

Ugy érzem, egy isten levék.

.

Természet! Élő templomodban

A tárgyak lelkét szíhatom:

Szent falaid közt égre lobban

Minden leláncolt hatalom.

.

Határtalan nagy templomodban

Az isten testét érezem;

Szivem szivével összedobban,

Szemébe néz ihlett szemem.

.

Világok teste lett a testem,

Amit látok, az mind enyém;

Átcsapnak a lángok felettem:

Égek, de el nem égek én!

.

A lelkek lelke lett e lélek,

A szívek szíve lett e szív,

Az ember bennem istenné lett,

Olimp dicső követje hív!

p 1

p

p Aki nagy bajban van, mert van egy hiteles próbája az ő pudingjának: az evés…

p Fejlett kritikai készségét csak másokon kamatoztató: önkritikája így elsatnyult

p Más szemében kis szálkát is észre-vevő, a magáéban még a gerendát sem látó

p A folyamatos lesújtó ítélkezései önelárulók: aki mondja másra, az mondja magára

p

p Elővigyázatlan, óvatlan: csak a(z élet)lejtőn lefelé derül ki: gyenge-rossz a fék

p Egyre nehezebb logikai feladat: ő egyre kevesebb gondolkodási időt ad magának

p Az élet-feladványai megoldása helyett non stop más által kiagyalt rejtvényt fejt

p Értelmetlen időpocsékolásnak tart minden „öncélú” nyelvi-logikai (társas)játékot…

p

p Imád rejtélyeskedni, rébuszokban fogalmazni: imponál neki, ha nemigen értik

p Mint a gőgös, egyre jobban felfuvalkodó, majd hirtelenül haló: kipukkanó béka…

p Önképfestménye: ő egy született vesztes, lúzer - a mindennapi öncsőd bejelentő

p Neki minden ellentmondás akadékoskodás, ő inkább mindenkinek engedelmes…

p

p Nyíltan nem, de titkon, lopva majd mindennek ellentmond: így lesz cukorbeteg…

p A szigorú ész mindenekfelett, a szívirgalom női gyengeség: ő ön-könyörtelen is

p A hiba beismerés, bűnei megvallása neki csak a gyengeség jele: ő így tökéletes

p Nehéz/lehetetlen őt szeretni, mert röstelli megvallani az emberi gyarlóságait

p

p Úgy mentegeti, tagadja esendőségét/bűneit, mint kit az ellensége vallatna

p Otthona: semmi melegség, kedvesség, csak pattogó vezényszók hűvös légköre

p Zsarold meg, tedd élesben próbára Istent nagy követeléssel: átmegy-e a vizsgán

p Ha Isten itt-most nem teljesíti a követelésed, úgy keres egy másik, bőkezűbb Urat

p

p Nyújtózkodj mindig tovább, mint takaród ér: te dugod bele az adósrab bilincsébe

p „Majd csak lesz valahogy: úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna…!”

p Ha nem megy hivatalból/erkölcsi tekintélyből, akkor a lovak közé dobod a gyeplőt

p Lám mire képes: kihozni a karmoló vadállatot a sarokba szorított kiscicából is…

p

p Vakon megbízol a vadidegen, az egyszer, először-utoljára látható kereskedőben

p Csak otthon éri a kellemetlen meglepetés: a zsákban csak egy kóbor macska van

p Neki mindig az ezermilliméteres kell, és nem a „csak” háromméteres kolbász

p Elvakítható fizetése névleges értékével, nem nézi a vásárlóerőt, nem jár boltba

p

p

p 2

p

p Pont a kecskére bízod a káposztádat - sőt egy pedofil kéjencre a kisgyereked?

p Le is állna az idétlenkedő gyerekadás, ha nem lennél rá hálás vevő-közönség

p Alternatív kitűnni vágyó: csak hülyéskedése vált ki erős reakciót: osztálybohóc

p Nem látja: ő a magát éretlen bolondozásával nevetségessé tevő társasági pojáca

p

p Ő egy projektor: a lelki falra vetíti az ő ellenségképét, „akit” vadul gyűlölhet

p Akit legjobban „imád”, pont azt gyűlöli meg, mert nem tudta önképére formálni

p Vérszemet kap: a telefonbetyárkodása stb. indíthat el a nagyobb bűnlavinákat

p Hecchívás – dolgozat halasztó bombariadó: nem diákcsíny, de bűncselekmény

p

p A pótolható pénztárcájára jobban vigyáz, mint a szüzességére, tisztaságára

p Nagyban hazárdjátékos, egyszer csak bejön a mindenért kárpótló főnyeremény

p Mintha űrhajón lenne: nehéz/időrabló főzni: finom étel helyett tablettát kap be

p A permanens önleértékelő – a hiedelem-érzésvilága jó táptalaj a „testi bajokra”

p

p A teljes gyógyulásában van egy nagyon hiányzó láncszem: és ez pont Ő maga…!

p Levetkőzik akár meztelenre is, de azt nem engedi, hogy az orvos lelkébe lásson

p Mint egy Robinzon: palackpostán elküldi a „panaszait”, és várja rá az orvosságot

p Aktív-passzív partner az élethosszig tartó orvos-beteg medikalizációs játszmában.

p

p Hagyja, hogy rendszeresen hülyét csináljanak belőle, így jöhet akár agyvérzés is

p Önlebecsülő: a zöldszemű szörnye, az átkozott féltékenység gyötri éjjel-nappal

p Ha te még csak féltékeny sem vagy, akkor talán nem is igazán szeretsz engem!?

p Szertelenül szerettél volna élni – mégis altatószerek/serkentők a napi betevő

p

p Egy örök bosszankodó, zsörtölődő, mérgelődő - nála ez az igényessége jele…!?

p Ő más hibája, vétke miatt főképpen/kizárólag önmagát „bünteti”: önmérgező

p Megindokolja, hogy ő egy rossz sorsú boldogtalan: ő mindenkinek az áldozata

p Ő a nagy megmentő: pusztába kiált szót, falra hány borsót, diszónak gyöngyöt

p

p Ország-világ minden bűnéért főként önmagát okolja: magából csinál bűnbakot

p Egy bajkeverő, de illetlenséget semmi „pénzért” el nem követ, inkább szenved?

p Az áldozatával még bűncselekménye közben is végtelenül előzékeny, udvarias…

p Egy mindent túlélő: még a saját erkölcsi halálát, a drámai becsületvesztését is

p

p x

*

Komjáthy Jenő

A homályból

Ki fény vagyok, homályban éltem,

Világ elől elrejtezém:

Nagy, ismeretlen messzeségben

Magányosan lobogtam én.

.

Míg más napok ragyogtak erre

S imádta őket mind a nép;

Addig szívem nem látta egy se,

Nem érzé tiszta, nagy hevét.

.

Sugaramat nem verte vissza,

Magamban égő láng valék;

Világomat gyönyörrel itta

Csupán a könnyű, tiszta lég.

.

Csupán a boldog csillagokra

Néztem föl a nagy éjszakán,

Velük keringve és lobogva

Epedtem felsőbb lét után.

.

De mostan szívem szerteárad,

Gátját szakítva szétömöl,

Keresve földi, égi társat

Kire borulni szent gyönyör.

.

Melege, fénye széjjelomlik

Elűzve a sűrű homályt

És millió sugárrá foszlik,

Hogy minden szívet járjon át.

.

Rohanj a lelkek tengerébe

Lelkem, te büszke nagy folyam!

Szakadj a boldog összeségbe,

Hova minden világ rohan!

.

Halj át az élet-óceánba

És mindenekbe halva élj!

A szellemek rokon világa

Szavadra rég figyel: beszélj!

.

Ölelni vágyom a világot

És sírni milliók szívén;

Beoltani e tiszta lángot

Vágyom milliók szívébe én.

.

Oh jöjjetek velem repülni,

Velem zokogni, zengeni,

Egy érzelemviharba dülni,

egy Indulatba rengeni.

.

Szívembe' hordom én a lángot,

Szívembe' hordom a napot:

Oh, gyújtsatok rokon világot!

Én látok: ti is lássatok!

ÁBRÁNDOS FIÚ

A milliókat átöleltem,

Átkarolám a végtelent;

Ragyogó fényben, égdörejben

Éreztem az örök jelent.

Föllengő, óriás szivemmel

Csak üdvöd szomjuhoztam, Ember!

Bántottak s én szerettem őket,

Hímeztem álmát a jövőnek.

De szóltak ők s gúny lobogott szemökbe:

"Amért rajongsz: hiú;

Bolond vagy, és az is léssz mindörökre

Ábrándaiddal, jó fiú!"

.

Koszorút fontam dalaimból

És álmaimból főm köré;

És dal fakadt, virág a sírból,

Szivem vérével öntözé.

Mártírszivemmel a kereszten

Világ szivét, Istent kerestem.

Túláradó, eszményi vágyban

Embert emberré tenni vágytam.

És szóltak ők haraggal messze lökve:

"Merész álmod hiú;

Légy átkozott és számüzött örökre,

Pusztulj, te vakmerő fiú!"

.

De én azért most is rajongok

S átölelem a végtelent,

Felhőzik lelkem égi gondon,

Agyam lángképeket teremt;

Bántottak s én szerettem őket,

Látom szent árnyát a jövőnek.

Embert szabaddá tenni vágyom,

Meglátni Istent hőn kivánom.

S legyen, miért szivem lángokra lobbant,

Törekvésem hiú:

Rajongok, álmodom s leszek, ki voltam,

A régi ábrándos fiú.

[Szenic, 1890. szeptember 21., 1892. május 2.]

p 3

p

p Ő, mint egy farizeus: kívül illatosított, fehérre meszelt, de belül büdös, rothadó

p Ők csak békés egymás mellett élők, (el)táncolók – a csúcs a páros önkielégítés…

p Távolítsd, vadítsd el (potenciális) szövetségeseid: másban ne bízz, csak magadban

p Szaporítsd/növeszd nagyobbra ádáz ellenségeidet, így értékesebb lesz a győzelem

p

p Előre felnagyítod az ellenfeledet, így menthetőbb lesz a kishitűen várható vereség…

p Ő tanult az állatoktól: ökörkövetkezetes, gyáva nyúl, gerinctelen, kaméleon stb.stb.

p Már nem élt hiába, ha pár napig híres/hírhedt lehet: ő a feltűnősködő botrányhős

p Különbözz mindenáron: öncélú különcködő: nappal nyárspolgár, éjjel csodabogár!

p

p Kétségbe esik, ha valamiben is eltér a véleménye/életformája a nagy többségétől

p „Tetszhalott” - beolvad környezetébe: folyamatos mimikri, mintha itt sem lenne

p Szklerózis multiplex vészjel: nem érti - ő csak eltűnik a háttérben, nem ér a neve

p Véges erőit pont a legrosszabbra fordítja: önigazolás/panaszkodás/önsajnáltatás…

p

p Másokon felettébb szörnyülködik vagy nevet, de hogy saját balgaságán derüljön?

p Mindig viccesen beszélj, de menj biztosra: te magad nevessél rajta a legjobban

p A humor oly sajátosan emberi adottság: csak ironizálj, gúnyolódj más rovására

p Teljesen lebénítja az a gondolat, hogy ő valami bolondságért nevetséges lehet…

p

p Mindenki halandó, kivéve őt – csak az ő halála elképzelhetetlen: mindenre ráérő

p Neki az egész élet egy nagy játék: bármi visszacsinálható, nincs irreverzibilis kár

p Nem érzékeli a „rendelt időt” – ő vagy nagyon előre siet, vagy elkésik, elmulaszt

p A teremtés botránya az ember halandósága! - de amúgy meg élete dögunalom

p

p Ma is fejére eshet egy tégla: halálfóbiás, örök rettegő, raktárra aggódó önbetegítő

p Egy rossz pillantásra lecsap, s maximumot hoz ki az „inszinuációból”: kardpárbaj

p Rossz „elvi”, presztízs-okokból megy bele a sok önfelőrlő piszlicsáré csetepatéba

p Nincs vészhelyzet, mégis belepusztul, ha nem lehet mindig ő az igazság bajnoka…

p

p Örömmel hagyod felhizlalásod, de kövéren vágóhídra hajtanak (Jancsi és Juliska)

p Már előre kínlódsz, ha már közelegnek: csak valahogyan megúsznád az ünnepeket…

p Magának a legszebb efemer lakot: lég/jég/kártyavárat ő építi fel és lakbért is fizet

p Hálapénz is ad az őt simogató segítőnek, aki nem segíti vissza a partra-vetett halat

p

p

p 4

p

p Az orvosa mindig jobban tudja, mint ő, hogy éppen mije, és hogyan fáj és mi jó neki

p Csak akkor könnyezik, ha sok hagymát pucol? Szégyelli a sírást, így nem könnyebül…

p Rossz vásárt csinál: egy nap álvágy-kielégítő dolce vita, majd jöhet a sok év börtön…

p Világraszóló lagzit tart: pár napig a dínom-dánom, majd meg a sok szánom-bánom

p

p Olyasmikért vállal alja/túlmunkát, amire nincs szüksége/csak baj van vele

p Ő a bevásárláskor Valaki: ott-akkor ő az Úr, mert fizet, így őérte van a bolt(os)

p Úgy vásárol: nem tudja mi a szüksége - rásóznak sok fölöst/károst vackot, bóvlit

p Aki azt hiszi, hogy ő most nagyon jól lát, pedig csak épp elkábítva elkápráztatták…

p

p Ha sok pénzt nyer álmában, ébren hitelre vadul költekezik és így adósrab lesz

p Megszokás: unos-untig hallgatja papját, pedig már a könyökén jön ki, elalszik

p Heti egyszer a szentmisén ő áldoz az Istenének, de a hét többi része az ördögé

p Carpe diem, csak egy nap a világ: levágja az aranytojást tojó tyúkocskát…

p

p Nem hiszi, hogy mindenekelőtt Isten országát keresse, a többi majd megadatik…

p Feladja ifjúkori álmát, hivatását a biztos megélhetést nyújtó mókuskerék melóért

p Amíg nincs összkomfortos öröklakása, addig nem kockáztat „gyermekvállalást” …

p A gyermek csak gondviselés stb., inkább marad az elviselhetetlen könnyűségű lét

p

p Ő előbb minden anyagi feltételt megteremt, majd jöhet-ne a gyerek… Meddő.

p Nem bízik az isteni gondviselésben: ahová bárányt ad Isten, oda legelőt is ad…

p Egykéje van, hogy mindent megadhasson neki, ő meg már semminek nem örül

p Havonta más elvhez hű szeszélyes, vagy ökörkövetkezetes gyereknevelő

p

p Önkímélő: mivel munkában sosem fárad el nagyon, így még sohasem pihent jól

p Nem érti jól az igét: aki meg akarja menteni az életét, az biztosan elveszti azt

p Ha merné elvesztené egocentrikus éltét benső Istenért, akkor megmentené azt.

p Úgy engeded más által formálni magad, mint ahogy púpos gyereket a satuban

p

p Egy idegen istenképet, pl. a zsidó Jehovát elfogadva lesz a holtáig szellemi rab

p A gyermeke iskolai hittankönyvében Ráháb, a hazaáruló prosti egy igazi hithős…

p József neki a megbocsájtás-ikon, és nem az őt befogadó népet módszeres leigázó

p Mózes neki az irgalmas nagy adósságtörlő, és nem a kölcsönnel idegent leuraló

p

p x

Komjáthy Jenő

ANTIKRISZTUS

A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.

Ily úton lettem optimista.

Oly bamba, félszeg és ügyetlen,

Hogy elbámul az öreg isten!

Így lett belőlem optimista.

Hozsannát zeng nekem az újkor,

Az eszme vaskos, kézzelfogható.

Hát vesszen az,

Ki elszédül forró lehelletétől.

Az ég üres; ezt így találta Laplace

Legyen a föld is minta-hízlaló,

Az eget átkutattam s mit se lelt,

Csak óriási űrt, a távcső.

Jehova, akit imádnak

A zsidók és vénasszonyok.

A szentirás hazug, veszett könyv,

Minden rossz tőle származik.

Botor, kietlen s béna bölcsesége.

Kopott és gyermekes minden sora.

Az élvet hirdetem. Határtalan

Legyen az ember üdve, mámora!

Szinültig még az élet színbora,

S bár nem jövök szamáron,

Utamra is virágot hintenek.

*

Komjáthy Jenő

OTTHON

Amért van békés otthonom,

Ne mondj boldognak engem!

Felhők borítják homlokom,

Mély gyász borong szivemben

.

Köröttem boldog kedvesim:

De vannak elhagyottak;

A hideg éjben gyermekim

Künn fáznak, künn zokognak.

.

Fagyos szárnyával élesen

Megcsap az ősi szégyen:

Járnak magán, testvértelen,

Testvéreim az éjben.

.

Mit ér, ha boldog hajlokom

Betöltve puha kéjjel,

Ha szívem nem szakíthatom

Milljó darabra széjjel!

.

Mit ér, ha itten csönd honol

S beleng az égi béke,

Ha künn a poklok vésze forr,

Öröklött bűnök mérge?

.

Ott kívül minden reng, remeg,

És rajta nincs hatalmam.

- Megállhat-e, ó, Istenek,

E fészek ily viharban? -

.

De nem e fészket féltem én,

Nem csupán e családot;

Boldoggá tenni vágyom én

S ölelni a világot:

.

A boldogságot gyűlölöm,

Mely megbuvik magába,

Melyből a főrész nem ömöl

A nagy embercsaládba.

.

A boldogságot megvetem,

Mely egy kicsinke koncon

Lapulva rágcsál kéjesen,

- Pákosztos eb a csonton.

.

Míg lesz egy, ki nyomorban él,

Nem lehet senki boldog;

Rossz szív, mely önmagába fér,

Az önzők mind bolondok.

.

Boldognak mondasz? Ó, ne mondj

Addig boldognak engem,

Míg emberszív fájdalmat ont,

Könny ég emberszemekben!

.

Tudnám csak, hogy megváltanám

Véreimet a vérrel,

Magamat szétszakítanám

Milljó darabra kéjjel!

.

De addig csak hadd hordozom

A zordon gyászt, az átkot,

Hogy boldogítani nem tudom

A nagy embercsaládot!

[1893. február 27.]

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Ön- és társismeret/szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek



Szellemi, lelki, testi és társas életek-halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Tettek ð magatartások ð jellemek ð sorsok)

A bajok tünetei ð a diagnózisok ð és a terápiák…!?



p Minden, amit jó-rossz szándékún

p javítás helyett magadnak árthatsz,

p közvetlenül, ill. közvetve, másnak ártva,

p vagy más neked, ha nem vagy elég résen…

p

p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p

p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

p

p De első és végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ, hogy

p mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még szerencsével is –

p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

p

p p.s.:

p

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p végső soron bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

p x