Eugéniusz: A nem boldog ember – I.

A közvetlenül ön-sors-rontó, illetve

a másnak is ártó, vagy önvédtelen lény

Egy táltos paripa helyett egy állatorvosi ló



Bölcs/balga lélek, boldog/boldogtalan ember

Jóisten édes gyermeke/ördögbalkéz-sátánfajzat

Édenkert és új aranykor - avagy a vaskori poklok

Emberélet-minőségvizsgálódás velősen, magyarán



Reviczky Gyula:

Ifju pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,

Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.

Szivem a nem birt távolért esengett;

Zajért magányban, álomért viharban.

Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,

Hogy élni büntetés, panaszkodám...

S mikor már úgy is késő, most belátom:

Jól élni az egyetlen tudomány!

.

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...

Olvastam egykor és vallám azóta,

Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...

Sokan fujják; unalmas, régi nóta.

A teremtés kontármű, elhibázott;

Az ember bűnre, bajra születik...

Szidják, szapulják ezt a szép világot;

De élniök, hejh, mégis jól esik!

.

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!

A száraz bölcselők bármit fecsegnek;

Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya

Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.

Éltét jól élni által ki ne vágynék!

S bár száz közől nem tudja egy alig:

Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,

Melyben reménye megfogódzhatik.

.

Tekints körül! A ránczos képü dáma

Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,

Bár udvarlóit örökölte - lánya:

Hogyan toldhatná életéveit meg.

S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,

Sált hord a legforróbb nyár közepén;

S nem dugja ki az orrát sem, remegve,

Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.

.

És kik tagadnak mindent vakmerően?...

Kik elpocsékolták az ifjuságot,

Vagy koldusok lélekben, szíverőben

S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.

Minden csak önlelküknek viszsugára:

Az igazság náluk csak hangulat.

Gyanakszanak, köpködnek a világra,

Mert lelkük tükre torzképet mutat.

.

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;

Baromi módra sárban henteregnek,

És azt szeretnék elhitetni véled,

Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.

Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye

S az éj sötétje egyformát hazud;

És nem fog hinni soha semmi szépbe',

A kinek benső szivvilága rut.

.

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;

Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.

Egyforma elitélteket becsülnek

A Megváltóban és a két latorban.

Az igazságért szenvedőt gunyolják;

Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.

Saját sivárságukban fel se fogják,

Hogy szenvedés is boldogság lehet.

.

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!

Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;

Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,

Kik csak magukkal érzenek türelmet.

Hitvány világ, mondják e pesszimisták;

Mert mint maguk, olyannak képzelik.

Mások hibáit gúnyolják, leszidják;

De envétkük' lomhán dédelgetik.

.

Távol maradt a gondok réme tőled;

Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!

Vagy bölcsei e nyavalyás időnek

Álmodni már az ifjakat se hagyják?...

Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...

Tanulj keresni, bízni, küzdeni!

Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...

Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!

.

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!

Penész büzét elűzi rózsaillat.

Szép lány szemétől meg leszel büvölve,

Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.

Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;

Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,

S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...

Engem már nem bocsát ki a hinár.

.

Tanulj meg élni! A jót ne keressed

Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.

Használd ki a mosolygó, röpke perczet.

Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.

Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,

A töprengést a végokok felett

A kárhozottak bélyegzett fajának,

Kik születnek, hogy sírva éljenek.

p 1

p

p Királyi madár, sas nem kapkod legyek után: ő fénytelen harcokban lassan elkopó

p Vak tyúk is talál szemet? De legalább tudná: mit is keressen és körül-belül hol is

p Hogyan is repülhetne: az élet-léghajó tele fölös-káros, kidobni sajnált ballaszttal

p Hogy repülhetne, ha rosszul választott társa az éj leple alatt megnyirbálja szárnyát?

p

p Aki nem is egy talentumot kapott, de vagy elásta, vagy pedig eladta az ördögnek

p Akit az isten gyémántnak teremtett, de ő csak nyers, csiszolatlan „drágakő” maradt

p A sárban ragadó, dagonyázó gyöngy, vagy a Napba belerepülve szénné égő gyémánt

p A káros hősködő: a gyávaságát cáfolandó, a bátorságát bizonyítandó vakmerősködő

p

p Életmentő érdemrend reményében ő ott vizslat a parton, hátha most beleesik valaki

p Úgy akar a szerelmének imponálni és bizonyítani: veszélybe sodorja, majd Ő kimenti

p Bárki kimenthetné a fuldokolót, de mind közönyös: miért pont én, hátha mélybe ránt!

p Nem kell ide trükkös lopás vagy erőszakos kirablás: te önként is átadod át a javaid!?

p

p Ne légy senki mástól függő: te dicsérd és jutalmazd, vagy épp büntesd te önmagadat

p Soha ne maradj senkinek se „adósa” - sőt: a rosszat duplán fizesd vissza, torold meg!

p Csak az eszedre hallgass: szemet szemért – ha így hamarosan meg is vakul a világ…

p Ha ló nincs, szamár is jó: egy holtáig is alább-adó hivatási/házassági stb. megalkuvó

p

p A halandósága miatt non stop istenkáromló, miközben életuntan fecsérli a drága idejét

p Jó hagyományt őrző, éltető, megújító viselet/viselkedés helyett divat/idegenmajmoló

p Hagyja: „jóbarátja” nagy hülyeségre biztatja, sőt istenkísértésbe viszi/hajszolja bele

p Igaz jóbarát helyett jó esetben nincs senkije - a rosszban: álcázott parazita álbarát

p

p Jaj neki, könnyűnek találtatik: mert eljön a nagy megmérettetés, az utolsó ítélet…

p Nincs nyomasztóbb életérzés, mint az önkímélt léte elviselhetetlen könnyűsége

p Jó egészség helyett élete krónikus betegségek, így fölös-káros szenvedések sora

p Előbb sokkol az állam-média: vírusmumus, majd közpénzen beolt ellene, ha beveszed

p

p Ha már kór-házban született, nem otthon, ott is akar – elkábítva, egyedül - meghalni…

p Hiába közel a vég, nem a lelkét békíti, dolgait rendezi, de új csodaszert stb. stb. kajtat

p Nem akarja elviselni, kibírni a gyógyulási(!) fájdalmat: inkább az eutanáziára bazírozó

p „Keresztény” és „ezért” a harctéren kínszenvedő bajtárstól kegyelemdöfést megtagadó

p

p

p 2

p

p Oly jó édesanya ő, csak nem engedi, hogy egyszem fiúgyereke vadidegen nőt vegyen el

p Csak ridegen parancsolgat a kicsinyének, pedig ő ugrott volna egy jó szóra nyomban

p Az „önfeláldozó” anya és a házimunkától megkímélve elrontott, életképtelen gyerekek

p Jó időérzékű-gazdálkodású helyett egy időérzéketlen, időrabló vagy tékozló idétlen…

p

p Jó mulatás, ének, tánc helyett: semmi, vagy csak sírva vigadás, tivornya, züllés…

p Aki azt hiszi, hogy akinek egyszer szerencséje volt, az onnantól már bérletes lesz!?

p Ha a szerencse kereke fordul vele, azonnal kiderül/borul az ő jellem(gyengeség)e

p Kiszekíroz a világból: ő a kákán is csomót kereső (igazából önmagával elégedetlen)

p

p Kölcsönösen hasznos állatbarátság? Se kutyája-macskája, vagy épp állatbolond

p Legyen igazság, ha bele is pusztul a világ, de még a család is (pl. Kohlhaas Mihály)

p Amit ő jól tud, azt rosszul, viszont amit nagyon rosszul tud, azt meg igen jól csinálja

p Létfontos elsajátított tudás helyett csak sok fölös-káros álismeret/rossz tudás

p

p Kíváncsi a celeb hálószoba titkaira, de amire nem: pl. szülőföldi flóra és fauna

p Ha kinevették, amikor egyszer „hülyeséget” kérdezett, azóta már csak hallgat…

p Egy mindenre kíváncsi gyerekből lett egy érdeklődés-hiányos lebutult felnőtt…

p Az ököljog feltétlen híve: az lesz a vezér és annak lesz igaza, aki a legerősebb…

p

p Lokális tevékeny közélet helyett semmi – vagy csak pótcselekvő álpolitizálgatás

p Az imádott „mestered” magának belőled egy gyenge imitátort, egy rajongót nevel

p Aki egy híres ember született/kiképzett hasonmása és így: dublőrje lesz/marad

p „Vádalkus”: önmagad mentendő beárulsz, illetve csinálsz belőlem tettest, bűnbakot

p

p Úgy hipnotizálva-manipulálva, hogy így majd bábuként egy dróton rángathassanak?

p A sikerrel manipulált ember/polgár, aki „önként” éppen az önérdeke ellen cselekszik

p „Sorsközösség” - az irigy egyetlen „drága vigasza”: dögöljön a szomszéd tehene is

p Ő még a kerítésen daloló fülemile hangjáért is ádázul pereskedik jó szomszédjával

p

p Leleményesen, kreatívan elrontanád más jó kedvét, megkeserítenéd a szája jó ízét

p Az aluszékony, álomkóros, bamba támolygó: mintha álompor lenne a napi italában

p Az ön-élve-boncoló, vagy pedig oly rossz lelkiismeretű: csoda, ha alvászavaros!?

p Életgazdagító, lélektisztító szép mű(élvezet) helyett semmi - vagy moslék/giccs

p

p x

Reviczky Gyula

Az uj nyolcz boldogság

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

Ki mértéket tart, higgadtan hevül

S járt útadon halad, középszerűség.

.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

Közelségét nem sejtve a kigyónak.

.

Boldog, ki mint az óraszerkezet

Szabályszerűen jár le minden órát,

Egyformán ütve, delet, éjfelet,

Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

Kinek, mint kit természet olta bé,

Fogékonysága sincs más fájdalomra.

.

Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.

Vak ösztönét követve, mint az állat.

És nem vesz ama küzdelembe' részt,

Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;

Igazságot tipor, ha ez a haszna;

Ki megfogadja, hogy szemet szemér'

S a sértést kamatostul visszaadja.

.

Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

S tanulva emberek rosz fajzatátul,

Magának útat fölfelé harap

Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

.

Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

Önzés az élet, háború, vihar,

S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

p 3

p

p Életigenlő gyermekáldás helyett meddőség, magzatgyilkosság, vagy egykés átok

p Élménygazdag, látókörbővítő utazgatások helyett: rémálomút, fölös drága tor-túra

p Nem ér rá az erdőn-réten sétálgatva szemlélődni: hatja a pénzt egy egzotikus útra

p Ő mindig csak a pótember, a vésztartalék, a beugró, és örül is, ha nem kerül rá a sor

p

p Igyekszik mindenütt feleslegessé válni, ami túl jól sikerül is, már senki sem hiányolja…

p Elhiteti magával: ő mindenhol nélkülözhetetlen, egyedül ő örökre pótolhatatlan ember…

p Amiben csak neki szabadna tenni/dönteni, ott dublőrt küld maga helyett pl. a nászágyba

p Könnyű, meggondolatlan rászokó, majd kínkeserves leszokó: pia, drog, élet-pótszerek

p

p Belehabarodott szerelemrészeg-őrült: még kezét is levágná, ha a szeszélyes nagy Ő kéri

p Ha létfontos, és ezért pontos adatokat kérnek őtőle és őérte, akkor ő a hasára ütve adja

p Minden tárgyból elég a kegyelemkettes - életvizsgáin is éppen hogy csak átbukdácsoló

p Örök háború, létharc gyász, betegség az ő egész élete: így ott nincs helye humornak!?

p

p Nem mászik fel a humor magaslatra, hogy onnan nézve eltörpüljön „óriási” gondja-baja

p Ő abban kitartó-ötletdús versengő: kinek fáj a szíve jobban, kinek a baja a halálosabb…

p Ha rosszabb volt a gyerekkorod/sorsod, mint neki: akkor te egész biztos, hogy te csalsz!

p Bármi áron megúszni a katonaságot: ő „buzi”, rokkant stb. – beleéli magát: úgy marad

p

p Fizetett házassági hirdetésben ömleng magáról: várja az ideálist (baja lenne, ha jönne)

p Aki az oda-vissza bosszúhadjáratokkal vesz részt a Föld ember-néptelenné tételében…!

p Amit ma megbosszulhatsz, azt ne is halaszd holnapra!? (éjjel elpárologhat haragod)

p A szeretete telepatikus: érzi, ha most fáj a testvérnek: ő is jajgat, de nem siet segíteni

p

p Egy unikum szeretne ő lenni és így az is: a Teremtés eddigi/örök legnagyobb vesztese!

p Felháborodik, ha az „ellensége” inti, hogyan lehetne pont hátrányából előnyt kovácsolni

p Maga alatt marad, ha becsukódik életében egy ajtó és nem látja az épp kinyíló ablakot

p Beleharap a segítő kézbe/mélybe rántja az utána ugró mentőt: ő egy menthetetlen…

p

p Túl büszke ahhoz, hogy tanácsot/konkrét segítséget kérjen: beleroskadva kontárkodik

p Senkiben nem bízik meg, nem oszt ki és meg feladatot: az összeroskadó ön-túlterhelő

p A szeszélye az ő ingyen luxusa: pár napig finomlelkű, majd pár hónapig durva pokróc

p Aki harag és főleg minden elfogultság nélkül lenne, sőt lesz is a maga ön-bírája…!?

p

p

p 4

p

p Evilágban már túlságosan is otthonos ő, de az Égiben meg egy teljesen vadidegen

p Az alkalmi „szíverősítő” lassan/biztosan a napi ital lesz: legyengíti és nyomorba dönti

p Úgy akar jó fej „modern” apa lenni, hogy semmi nagyot nem követel, sőt bratyizik

p Cezaromán: ő még magának a Napnak is parancsol: kelj fel! És láss csodát: felkel…

p

p Mást, például legalább egy családot akar vezetni, de önfegyelme /önuralma sincs…

p Az a népvezér/csapatkapitány-önjelölt, de aki még kisfiának se tud parancsolni

p Már attól szabadnak gondolja magát, hogy mindent megtehet, ami neki kötelező…

p Állandóan fél/szorong: kiszolgáltatja magát annak, hogy mások mit gondolnak róla

p

p „Összetéveszti” a sikert a dicsőséggel – kerüli a fajsúlyos megmérettetést

p Fagy/éhhalálra van ítélve, ha épp nincs villany-gáz, s bezárnak a multis boltok

p Ha egyszer látványosan „megtér”, már be van védő-oltva minden kísértés ellen…

p Ha épp bal lábbal kel fel, akkor aznap már semmi - nagyobb - dologba nem kezd…

p

p Gyűlöli a legkisebb bizonytalanságot is: ezért kápéért vesz a piacon csókot, ölelést

p Az égszakadás után veszi fel - több - köpönyeget: az ő késő bánata eb-gondolat

p Villámgyorsan benne van abban a százban, akit az egy bolond tényleg csinálhat…

p Gumival, szíjjal és hózentrágerrel is be- és túlbiztosítja a nadrágját és életét

p

p Félvállról vett ellenfél/feladat: menet közben meg már nem tud újítani, fordítani

p A gordiuszi csomót bogozgatja hiába, ahelyett, hogy egyszerűen átvágná azokat

p A váltig értetlenkedő: hát a magyar nyelvet rajtunk kívül tényleg nem érti senki!?

p Élete az őrjítő tétlenség/ó és a lázas semmittevés nagyon rapszodikus hullámzása

p

p Bolondnak tetteti magát: a rövid büntetés helyett határidőtlen diliház a sorsa

p A kiválasztott párja nem részben, de teljesen hasonló/ellentétes hozzá/vele…!

p Az ellentétek vonzzák egymást, hasonló a hasonlónak örül - de nem ennyire…!

p Ha nem sikeres a havi feleségvizsga, ki is toloncolja megbukott nejét a házból…

p

p Ha hitvese nem felel meg mindenben az eszménynek, úgy tovább áll/keres…

p Ha elvette az eladó lányt, akkor Ő a magántulajdona, így vele bármit megtehet

p Minden konfrontációt csak kerülő nő: mire tiltakozna, már régen ingyen cseléd

p Ha naponta bele is döglik házasságába, kibírja: odaát ezért nagy jutalma lesz

p

p x

Reviczky Gyula

Bünhődés

A szenvedélyre jött a szenvedés.

Szines kéjhabra gond, sötét, nehéz.

Mámor ködére tiszta öntudat,

Amelynek kése szívünkben kutat.

.

Oh, mindenért fizettem kamatot,

Mi köznapénál több gyönyört adott.

Emésztő életvágy szorult belém,

Szivemet lángján összeperzselém.

.

Nem voltam mértéktartó semmiben,

Nem volt elég, amig telt, semmisem,

Mohón élveztem, kábultan, vakon,

Akármivel kinált az alkalom.

.

Gaz uzsorás volt. Oh milyen nehéz,

Keserves most a visszafizetés!

Amig egyszer majd kénytelen leszek

Igy szólni: Nincs több; nem fizethetek.

pppppppppppppppp

(Munch: Nietzsche)

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Ön- és társismeret/szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek



Szellemi, lelki, testi és társas életek-halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Tettek ð magatartások ð jellemek ð sorsok)

A bajok tünetei ð a diagnózisok ð és a terápiák…!?



p Minden, amit jó-rossz szándékún

p javítás helyett magadnak árthatsz,

p közvetlenül, ill. közvetve, másnak ártva,

p vagy más neked, ha nem vagy elég résen…

p

p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p

p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

p

p De első és végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ, hogy

p mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még szerencsével is –

p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

p

p p.s.:

p

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p végső soron bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

p x