Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan ember – II.

Emberélet-minőség vizsgálódások

édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek-halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Tettek ð magatartások ð jellemek ð sorsok)



A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

a mese nem másról, de pont rólad szól –

ismerj magadra és változtass életeden…



p La Fontaine:

p A farkas és a bárány

p

p Minden érv oly erős,

p Mint a képviselője:

p Bizonyítom, tanulj belőle.

p

p Szomját oltotta Barika

p Egy patak tiszta, szép vizében:

p S ott termett a csikasz, kalandvágyóan, éhen,

p Lesni, mihez juthatna a hasa.

p "Te pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?!" -

p Kezdte dühösen a Toportyán, -

p "No, várj csak, vakmerő, most megfenyítlek!" -

p "Nagyuram", - szólt amaz, - "kérem Felségedet,

p Ne méltóztassék tűzbe jönni,

p Sőt inkább tekintetbe venni,

p Hogy a hely, ahol én iszom,

p Bizony, bizony

p Húsz métert a fenti alatt van:

p Következésképp én zavarni semmiképp

p Nem tudnám Felséged vizét." -

p "De zavarod," - mordul a Gaz, most még vadabban, -

p "s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot." -

p "De hisz én idei bárány vagyok!"

p Mondja a Bari, - "s szopnom még az anyám ád!" -

p "Ha nem te voltál, hát a bátyád." -

p "Nincs bátyám" - "Hát valami rokonod!

p Az én népem szörnyen utálják

p A pásztorok s kutyáitok:

p Hallottam, és ideje bosszút állni!" -

p Azzal Barit a Gaz becipeli

p A sűrűbe, s minden további

p Szócséplés nélkül megeszi.

p

p /Ford.: Szabó Lőrinc/

p

p

p Fabula te rasa

p A mese nem másról, rólad szól

p Értsd meg a „tanmese” bölcs üzenetét

p hogy minél kevésbé a magad kárán okulj…

p Ismerd meg magad és változtasd meg éltedet

p Ha meg másról szól, akkor emberismeretet ad:

p ismerd fel álbarátod/ellenséged, s pl. tyúkként

p ne a rókákra bízzad az érdekeid védelmét…

p

p

p Civilizáció

p Ezelőtt a háborúban

p Nem követtek semmi elvet,

p Az erősebb a gyengétől

p Amit elvehetett, elvett.

p Most nem úgy van. A világot

p Értekezlet igazgatja:

p S az erősebb ha mi csinyt tesz,

p Összeűl és – helybehagyja.

p Arany János

p

p

p A

p népi hős

p az a garabonciás,

p pl. az a Lúdas Matyi,

p vagy Naszredin Hodzsa stb.,

p aki bölcsességével, bátorságával,

p leleményességével és humorával

p megleckézteti, nevetségessé teszi

p a népnyúzó hatalmaskodókat, így

p például a Kevély Kerekiket is…

p

p

p A

p humor,

p mint az elnyomottak

p szellemi csodafegyvere,

p amikor egy jó viccel, vagy

p karikatúrával, verssel, szatírával stb.

p nevetségessé téve ellehetetleníthetni

p a basáskodó, embernyúzó kiskirályokat…

p

p

p Többet

p ésszel,

p mint erővel,

p avagy „A nagyhatalmú

p sündisznócska” tanmeséje,

p aki szellemi fölényével űz csúfot

p a nála amúgy „hatalmasabb” lényből.

p Vagy a ravasz róka, aki jóbarátságot

p színlelve veri át a nála erősebb farkast…

p

p

p La Fontaine:

p A ravasz róka meg a buta farkas

p

p Egy este, hogy róka koma a kútba lepillantott,

p mit nem látott lent a mélyben? - egy jókora nagy sajtot.

p

p "Ha én ahhoz hozzájutnék!" - szólt, és szeme kerek lett,

p ahogy alant az érett sajt, vagyis a hold kereklett.

p

p Gondolt egyet, beugrott a fönn himbáló vödörbe.

p Azon nyomban megindult a lánc sebesen, csörögve.

p

p Egyik vödör le a vízbe a rókával, a másik

p üresen föl, és máris a káva mellett hintázik.

p

p Róka koma nyúl a sajtért: nyelve alatt elolvad!

p Ott kucorgott a vödörben három éjjel, három nap.

p

p Rángatja a láncot, de a fönti vödör nem mozdul.

p Ő csak úgy jut föl, ha abba bekerül egy nagyobb súly.

p

p Ázik, fázik, éhkoppot nyel. Végre vigyori pofát

p lát odafönt: a kútkáván kárörvendően hajol át.

p

p "Hát te? - szól a farkas (ő volt) - Csak nem lettél remete?"

p "Sajtot eszem - így a róka. - Nyomban elfogy a fele.

p

p De ha lejössz, hogy lásd, milyen igaz barát vagyok,

p abból, ami maradt, adok neked egy szép darabot."

p

p "S hogy jutok le?" - "Ott a vödör!" - Farkas pajtás beleül.

p Csörren a lánc: föl a róka, a farkas meg lerepül.

p

p Csobban a víz. Kiugrik fönt s nagyot kacag az álnok.

p "Egyél-igyál, farkas pajtás! Jó étvágyat kívánok!"

p

p

p Nagyon

p nagy kincs

p egy igaz jóbarát,

p de még mindig jobb, ha nincs,

p de közben nyitottan keresed őt,

p mintha csak azt hiszed, hogy van,

p de ő csak egy álbarát, aki kihasznál stb.,

p és ráadásul erre csak túl későn döbbensz rá…

p

p

p LA FONTAINE:

p A HOLLÓ MEG A RÓKA

p

p Holló úr ült a fatetőn

p Csőrébe sajt volt, jókora,

p S kit a jóillat csalt oda,

p A róka szólt hízelkedőn:

p „Á, jónapot, te drága holló!

p Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!

p Nem tódítok, de hogyha hangod

p Olyan, mint rajtad ez a toll, ó

p Akkor a madarak között első a rangod.”

p A holló erre rendkívül örül,

p Torkán egy hangot köszörül,

p Kitátja csőrét, földre hull a sajtja

p A róka felveszi és egyre hajtja.

p „A hizelgő, akármi fajta,

p Azokból él, akiknek hízeleg:

p Felér a sajttal ez a lecke – vedd.”

p A holló ámul, pironkodva, végre

p Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

p (Kosztolányi Dezső fordítása)

p

p

p Szükség-

p állapotos

p Aki szinte örökre berendezkedik

p a szükséglakásba/megoldásokra –

p a buherált szerelésre: ezért lóg ki

p mindenhonnan csupasz villanyvezeték…

p Mint aki mindig a tűzoltásra rendezkedik be…

p

p

p Pató Pál úr

p Mindenre ráér,

p addig nem is dönt,

p amíg magától nem dőlt

p össze a lakóháza – de akkor

p meg már túl késő kármentő…

p Nincs nála preventív értékőrzés

p és javítás, p csakis max. tűzoltás,

p az örökös, jórészt hiábavaló kármentés…

p

p

p Rosszkor

p Via activa és

p via contemplativa

p Ideje a láblógatásnak és a „tenger-átúszásnak”

p De pont akkor „szemlélődsz”, amikor dönteni kellene,

p vagy akkor tüsténkedsz, amikor ülepíteni, meditálni kell.

p vagy egyiket sem teszed, csak tessék-lássék üzemelsz…

p

p

p Mód-

p szertelen

p Próba-szerencse!?

p Vak tyúk is talál szemet

p (de ő legalább jó helyen kapirgál)

p De nem lehetne, nem túl nehéz ennél

p sokkal szisztematikusabban is keresni,

p mert így magad minimalizálod a találati esélyt,

p annyira, mintha szénakazalban keresnél egy tűt…

p

p

p Mértéktelen

p Arányérzéketlen,

p ami akár az életébe is kerülhet:

p ami kicsiben az orvossága lenne,

p pont ugyanaz nagyban mérge lesz.

p Kupica pálinka segítene, sok megöli.

p Ahogy a kis tűz melegít, a nagy: vész…

p

p

p Csodálkozó

p Se-se, vagy is-is

p Semmin ne csodálkozz!?

p Csodálkozz rá (sok)mindenre!?

p Pl. úgy nézzél magadra mindig,

p ahogy csodára nézni illik… és mintha

p most, ma látnád a feleséged is először!?

p De te meg csak azon csodálkozol, hogy

p a tűz újból és újból megégeti kezed?

p

p

p Kíváncsiság

p Addig nem voltál

p reménytelen eset,

p amíg bátran bármit

p bárkitől meg mertél kérdezni,

p és nem rettegtél: megütköznek,

p vagy még rosszabb: kinevetnek…

p De ha egyszer „megszégyenültél”,

p akkor már magadba fojtod kérdéseidet…

p

p

p Határ-idők

p Időablak nyílás-zárás

p Addig üsd a vasat, amíg meleg

p Addig formáld gyereked, míg képlékeny

p De te csak szó szerint ütötted a gyereked,

p aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…

p

p

p Színlelő

p Színház a világ

p Csak majd a halálos ágyadon vallod be…

p hogy soha ne rontsd el a kedvesed kedvét:

p inkább mindvégig boldog szeretőt játszol, színlelsz…

p

p

p Szerep

p Vagy nem fogadod el

p a Sors/Isten osztotta szereped,

p vagy teljesen azonosulsz vele,

p nem tartasz kellő távolságot,

p humoros, mosolygó distanciát…

p

p

p Kegyetlen csaló

p Titkos örökbe-fogadottaddal

p tényleg - csak - az ő érdekében

p nem közölted, és ma sem közlöd az igazat?

p Annál rosszabb lesz neki az igazság pillanata,

p ha a gyerek előbb-utóbb majd másoktól tudja meg…

p Ez itt éppen nagyon nem a kegyes csalás esete volt…

p

p

p Öröm-

p hajhászat

p Cselekvés,

p midőn valaki minden áron,

p még egészsége rovására is,

p örömélvezeteket keres*.

p Majd törvényszerűen meg-

p csömörlik, viszolyog, undort

p érez pl. a sok édességtől

p és tartósan búskomor lesz

p *(Czuczor-Fogarasi szótár)

p

p

p Erőfitogtatás

p Élni és/vagy visszaélni…

p Ha képes voltam csúzlit gyártani,

p akkor ez a képesség hatalmat is ad,

p amivel szabadon élhetek én magam is:

p miért ne lődözném le a szelíd galambot -

p már csak azért is, mert nem fog visszalőni…

p

p

p Betűhív

p Ha Jézus

p azt mondta

p a gazdag ifjúnak,

p hogy ossza szét mindenét,

p (vagyona gátolja üdvösségét),

p így hát, ha te is mechanikusan

p ezt teszed, akkor bizton üdvözülsz…

p

p

p Végletes

p Ha épp iszol,

p akkor mindent és

p mindenkit a kebledre ölelsz,

p még a vadidegen járókelőt is, –

p másnap másnaposan macska-

p jajban meg mindenkit megmarsz,

p leginkább/főleg az előszeretteidet……

p Miért nem a Szentlélektől részegedsz meg?

p

p

p „Haszonelvű”

p Ha te éppen itt

p és most nem csinálsz

p valami közvetlenül hasznosat,

p már nagyon rosszul érzed magad,

p mintha tűkön ülnél – még hogy te

p szemlélődve sétálj!? Vagy csak úgy,

p magáért a játékért… stb. Időpazarlás!!

p

p

p Fontosság tudatos

p Legalább egy évre előre

p szinte minden percre beosztva…

p Ha te most éppen nem szenvedsz

p időhiányban, akkor már nem is érzed

p magad elég nagy, elég fontos embernek…

p Neked nem is jöhet közbe semmi jó sem,

p ami „megzavarhatná” ezt a menetrendet…

p

p

p Pozőr

p Fontos ember

p vagy fontos mondandóval:

p minden egyes szavad alaposan

p megfontolod, és lassan tagolod

p és nyomatékkal ejted, vagyis így

p mindent/semmit se hangsúlyozol…

p

p

p „Öregedési tünet”

p Ha elveszett a hited,

p ebbe úgy nyugszol bele,

p mintha ez a korral járna –

p a cinizmust gondolod úgy,

p hogy ez az öregek bölcsessége,

p hisz már rég már kinőtted az ifjonti

p naiv, „hóbortos” stb. idealizmusodat…

p

p

p Hóbortos

p Lelki labilitás,

p szeszélyesség,

p amikor egy személy

p bár könnyen nevetgél

p egy magára vett viccen,

p de könnyen meg is sértődik,

p és meg is haragszik másra,

p vagyis kiszámíthatatlanul reagál

p a vele és körülötte történtekre…

p

p

p Ön-

p csonkító

p Ha elmúltál

p már ennyi meg ennyi,

p 30, 40, 50, 60, pláne 70,

p te már öreg vagy a focihoz,

p a mulatozáshoz, a tánchoz,

p az együtt-alváshoz, öleléshez stb.

p Ezeknek egyszer s mindenkorra vége!

p

p

p Holtpontos

p Ha egyszer eljutsz ide,

p meg sem kísérled, hogy

p egy új lendületet vegyél,

p s nem engeded, hogy más

p egy lökést adjon neked -

p de beletörődsz „sorsodba”

p (Tehetetlenségi nyomaték)

p

p

p Léc

p Ha elsőre

p nem sikerül átvinni,

p akkor már nem próbálkozol,

p hátha újra „hibázol”, és netán

p kinevetnek a kudarcod miatt –

p inkább olyan igen alacsonyra

p teszed a lécet, amit így már

p könnyűszerrel átléphetsz…

p

p

p Szerencsebérletes

p Ha egyszer, itt és most

p felvitte az isten a dolgod,

p akkor életfogytiglan erre számítasz,

p azt hiszed mostantól be vagy fizetve rá!?

p (nem tudod, hogy a szerencse forgandó…)

p

p

p Ön-

p gyilkos

p „bosszúállás”

p Ha egyszer bejutsz gazdagékhoz,

p pl. az oly irigyelt szomszédodhoz,

p pl. meghívót kapsz a lakodalomba,

p akkor te - még aznap és rögtön -

p ki is ennéd őket a vagyonukból…!?

p (lásd: Móricz Zsigmond: Tragédia)

p

p

p Éh/

p zaba-halál

p Csak most jöttél meg

p a hadifogoly/kényszer-

p munkatáborból, ahol alig

p adtak enni, sokat éheztél,

p jól összeszűkült a gyomrod,

p és most egy nap alatt kárpótolnád,

p de így csak halálra zabálod magad…

p

p

p Veszteség-

p halmozó lény

p Ha netán egy ún.

p holtbiztos tipp után

p egy rossz lóra is tettél,

p akkor futsz a pénzed után:

p és még tovább is költesz rá

p eladva utolsó inged és gatyád…

p Mint akinek most nem jöttek be

p a megálmodott lottószámok, és

p tovább és egyre többet költve

p játszik: „a hülyék adóját” fizeti)

p

p

p Vesztésfóbia

p Ha a papírforma szerint

p nincs legalább egyenlő esélyed,

p akkor már el se indulsz a versenyen:

p nem megmérettetni, de nyerni akarsz,

p a vereség emberi méltóságban alázó…!

p Illetve már ki sem állsz a küzdőtérre,

p vagy eleve feltett kezekkel, kapitulálva,

p egyből a feltétlen megadásról tárgyalva

p (jó, hogy az egri várvédők nem így tettek)

p

p

p La Fontaine:

p A teknős és a nyúl

p

p Hetvenkedve szaladgált a nyúl a mezőkön.

p “Fülemet rá, futásban nincs, aki legyőzzön!

p Nos, ki áll ki velem? – szólt. – Kezdődjék a torna!”

p Nagy szerényen a teknős: “Megpróbálom” – mondta.

p

p “Te? – kacagott föl a nyúl. - Volna hozzá merszed?

p Nem elég a hátadon házadat cipelned?

p Velem futna versenyt egy ilyen lomha jószág?”

p “Akkor is – szólt a teknős – vállalom a próbát.”

p

p Körülállja a pályát a közönség. “Rajta!”

p Kocogni kezd a teknős. Nevet a nyúl rajta,

p Párat ugrik, van már fél pálya előnye.

p “Buta teknős!” – Gondolja: csúfot űz belőle.

p

p Megáll, nézi gúnyosan, hogy izzad a másik,

p Majd lehever, mintha ágy lenne csak a pázsit,

p Nyújtózkodik, hunyt szemmel fekszik hason, háton,

p S addig színlel alvást, míg elnyomja az álom.

p

p Azalatt a teknős csak lépked lankadatlan,

p Elcsoszog a szunnyadó nyúl mellett is lassan,

p s mire a nap az erdő fái mögé csúszik,

p Holtfáradtan bár, de már a cél előtt kúszik.

p

p Hűsebb lesz a levegő, fölriad a nyúl rá.

p Rémültében fölugrik, nagyot rikkant: “Hurrá!”

p S rohan. – Késő! Így jár a hetvenkedő néha:

p Henceg, s még a teknős is előtte ér célba.

p /Rónai György feldolgozása/

p

p

p Bírvágy

p Ha egy nő

p vonzóan szép neki,

p akkor azt menten birtokolni,

p „magáévá tenni” is akarná:

p előbb csak képzeletben,

p majd „tettlegesen”, hisz

p az ösztöne az isten szava…!?

p

p

p Beteges

p jóhiszeműség

p Ha egy kereskedő

p éppen rád sóz valamit,

p te akkor is úgy érzed, hogy

p csak a te javadat akarja,

p csak még nem jöttél rá,

p hogy miként… Továbbra

p is hozzá jársz, így majd

p csak rájössz egyszer!?

p

p

p Fanatikus

p médiumhívő

p Ha bemondják

p a televízióban, rádióban,

p hogy esik/zuhog az eső,

p már ki se nézel az ablakon,

p vagy nem hiszel a szemednek,

p hiszen a meteorológus szakember,

p ezért fizeted: ő csak jobban tudja…!?

p

p

p Hitelvesztő

p A játékból többször

p „Farkas!” -t kiáltó pásztorfiú,

p akinek a bajban már nem jönnek segíteni

p Vagy a sokat-rendszeresen hazudó ember/média,

p aki egyszer hiába szeretné az igazat is elmondani,

p s már hiába esküdözik égre-földre: most igazat mond…

p

p

p Bolha

p -elefánt

p Ha beállnak

p eléd a boltban sorba,

p akkor presztízskérdést

p csinálsz a „jogorvoslatból” …

p Ha bocsánatkérés nélkül

p a lábadra lépnek, akkor

p el van rontva egész napod…

p (ön-betegítve mellre szívod)

p

p

p Bosszús

p A légy után

p kapkodó sas

p Ha egy piaci légy

p „szemtelenkedett” veled,

p akkor napi életprogramod,

p hogy véres bosszút állj rajta,

p és akár kiirtanád az összeset…

p

p

p Mindent

p vagy semmit

p Ha már a Napnak

p nem parancsolhatsz,

p akkor a gyermekednek,

p sőt még a kiskutyádnak is

p csak rimánkodsz, könyörögsz…

p Vagy a Napnak is parancsolod,

p hogy keljen fel hajnalban, és

p a gyerekednek is azt, amit

p már úgyis megtett…

p

p

p Vak

p vezet

p világtalant

p Mind a kettő

p a gödörbe esik…

p Olyan embertől kér

p segítséget, jótanácsot,

p aki itt maga is tudatlan.

p A tönkrement embertől

p kérdi: hogy gazdálkodjon.

p Vagy ha folyóban fuldokol,

p nem a bedobott mentőövbe,

p de egy másik, éppen mellette

p fuldokolóba kapaszkodik,

p de abba jó erősen…

p

p

p Bűnök

p és emberek

p Van, aki tagadja

p Van, aki másra keni

p (de a bűne rohasztja/

p lelkiismerete kínpadja)

p Van, aki bevallja – sőt,

p képzelt bűnöket vállal,

p mert imád nyíltan gyónni…

p Van, aki bagatellizálja, hogy

p majd sorsa dramatizálja azt…

p Van, aki a másét is vállalja

p (segítségül/álkeresztényin)

p Van, aki szerint csak a papok

p találták ki a bűnt idomításunkra…

p stb.

p

p

p Nem

p normális

p A mérgelődő

p és bosszankodó:

p aki más vétke miatt

p önmagát bünteti meg,

p mégpedig oly szigorúan,

p napokra is elrontva jókedvét,

p amivel „testi” betegségnek ágyaz meg…

p

p

p Ön-

p aggasztó

p Az aggódó, akit

p gyötri és lassan

p megöli a gond, hogy

p időben/v. egyáltalán

p visszakapja-e például

p a kölcsönadott könyveket…

p (a pénzről már nem is beszélve…)

p Nem tud úgy adni, mintha ajándékozna,

p és az csak egy ráadás öröm, ha visszakapja…

p

p

p A raktárra aggódó

p A képzelt, vagy igen

p valószínűtlen veszélyek

p miatt itt és most lebénuló…

p Ahogy a Bunda c. népmesében,

p amikor anya és leánya a pincében,

p ahova borért mentek, elképzelik, hogy

p ha a lány férjhez megy és gyereke lesz,

p és lejön ide, akkor rászakadhat a boltozat…

p

p

p Fordított arány

p Gyorsan rászoksz

p minden lehető rosszra,

p (drog, gyógyszer, piálás,

p szerencsejáték stb. stb.)

p majd meg életed végéig

p ön- kínzó elvonókúrákkal

p próbálsz leszokni egyről-másról…

p

p

p Ház-

p tartási gép

p A gyermekeiddel

p bástyázod körül magad,

p hátha így nem látszik, hogy

p már hol tartasz, te, a hős anya,

p önleépítő háztartási alkalmazott

p a robotgépiesülés pokolba vivő útján…

p És mártírkodva nem átallod ismételten

p elmondani nekik: boldogságod áldoztad értük…

p

p

p Szerep-

p vesztés

p Férfikorod javát

p a munka frontján

p úgymond csatázva töltve

p most nyugdíjazva, elbocsátva

p kapuzárás előtti pánikban vagy,

p mit kezdj magaddal a panelban,

p ami idáig a munkásszállód volt…

p

p

p Ön-

p gettósító,

p elszeparáló

p ún. nyugdíjas -

p aki begubódzva

p gyorsabban megöregszik,

p és könnyebben megbetegszik,

p mert nem találja a kapcsolatot

p és a hangot a kortárs ifjúsággal…

p Vagy eleve bemenekül és elbújik

p egy ún. öregotthonba (borús alkony)

p

p

p Rossz

p időzítő

p Aki későn nősül,

p és a gyereke is így tesz,

p ezért neki hatvanévesen

p még nincs unokája, vagyis

p nem lehet nagypapa még akkor,

p amikor bírná a futást, mászást,

p a bújócskázást stb., ami őt meg/

p visszafiatalítaná…

p

p

p Befogadó-

p kiebrudaló

p A vendégszerető,

p szociális-érzékenységű

p túl nagy „jószívűségedben”

p tömegszállást rendezel be

p a kis családi házatokban -

p majd előbb-utóbb besokallva,

p de még az őrület határa előtt

p szitkozódva, gorombán, akár

p vasvillával kergeted ki őket…

p …és a „hálátlanok” is átkoznak!

p

p

p Rónay György:

p A róka és a gólya

p

p Meghívta a gólyát a róka egyszer ebédre,

p s egy lapos tányért tett, színig levessel, elébe.

p

p A gólya éhes volt, de hosszú csőre

p miatt egy jóízű kortyot belőle nem ehetett.

p A róka nézte, falt és nevetett.

p

p Aztán a gólya másnap visszahívta a rókát.

p Palackban gőzölgött a sokféle ritka finomság.

p

p A róka éhes volt, de csak szagolta

p az ételt: nem fért a palackba az orra.

p Éhen maradt, s a gólyáé lett a sok finom falat.

p

p A lakoma végén, mikor fölálltak:

p "Remélem –szólt a gólya-,

p

p éppoly jónak találtad ebédem,

p mint én tegnap a tiédet, barátom;

p

p konyhádon tanult főzni a szakácsom."

p A róka csak nézett, s korgó gyomorral elszaladt."

p

p x



p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

