Miért ne lennék itt-most boldog?

Életminőség vizsgáló ABC könyv – II.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

Egy velős magyar mondatos példatár



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Légy szorgalmatos.

– Magyar közmondásokban. –

Eszed bunkójára adnám mostan szavam,

Ha falra nem hánynám a borsót hasztalan,

S te hátad mögé nem hányod beszédemet;

A hallgatás ugysem töri be a fejed.

.

Vigyázz tehát: külömb ember légy apádnál,

Több eszed legyen az esküdt sapkájánál;

Kárán bolond tanul, vesd okosan latra,

Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.

.

Idejében fogd meg fülét a dolognak,

Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,

Hogy ott is arathass, a hol nem vetettél,

A ki korán kel fel, könnyen aranyat lél.

.

Kit nyúl után bottal vernek, mint agarat,

Ha Bécsbe hajtják is, az csak ökör marad,

Ki naphosszat legyet ver csak a lábszáron,

Amit a réven nyer, elveszti a vámon.

.

Akinek minden nap: szent Heverdel napja,

Restelni is restel, a falat támasztja;

Nem győzi czérnával, más tüzénél fütöz,

S kapkod majd, mint Bernát egykor a ménkühöz.

.

Azért legelőbb az öreg Á-t ismerd meg,

Ne légy téli diák, nyári kocsis, gyermek!

Mer különben ugyan téli lészsz üressel,

Az érett ész nem egy napi munka, hidd el.

.

Magról kel a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,

Hangya-nyom idővel megtetszik a kövön,

De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,

Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem.

.

Törd meg a diót, ha belére van vágyad,

Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,

Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,

Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom.

.

Légy magadnak bátyja! s okosan előre.

Kinek bő az idő, még kifogy belőle,

Vedd fontolóra, hogy a rest kétszer fárad,

A sült galambra meg szád hiába tátod.

.

Véges-végezetre: egy szó annyi, mint száz,

Embernél a munka, Istennél az áldás,

Tégy, s sohsem tudod meg, mily nagy ur a szükség,

Mert bölcseséged lesz legjobb utiköltség.

Mindszenthy Gedeon

*

p 1

p

p

p Az irigység

p „Az emberekre jellemző

p ostoba és káros érzések közül

p alighanem ez a legerősebb.

p Van egy indiai mese.

p Allah így szólt egy emberhez:

p „Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked,

p de egy feltétellel: a szomszédodnak kétannyit adok.

p Ha neked birtokot, akkor őneki kettőt, ha neked lovat,

p akkor őneki egy párat. Mit akarsz kapni?”

p - „Ó, Mindenható, arra kérlek – válaszolt ez az ember – ,

p vedd ki az egyik szememet!…”

p Leonyid Szolovjov: Az ​elvarázsolt herceg (A csendháborító 2.)

p

p

p Akinek

p minden

p betegség büntetés –

p Isten nem ver bottal!?

p ezért még a baja mellé önbetegítő

p bűntudata is van – bezárul az ördögi kör…

p

p

p Akinek

p a „betegség”,

p a biológiai elváltozás

p csak egy balszerencse,

p egy kivédhetetlen külső csapás,

p amit az orvos majd kicsit szerelget…

p

p

p Aki

p kikéri magának,

p hogy orvosa-segítője

p az ő „lelkében turkáljon” –

p inkább bármit életfogytig szed, műthetik,

p csak neki lényegesen változnia ne kelljen

p

p

p Aki

p nem hiszi el,

p nem is próbálja ki,

p hogy a betegsége nem baj,

p de egy intő isteni jel: életrendezés 

p helyett csak tünetenyhítést kér-kap…

p

p

p Aki

p a sok-sok

p napi kicsiny,

p halmozódó ún. jótettéért

p örök üdvöt, az örök mennyországot,

p vagyis egy busás túlvilági jutalmat vár el

p

p

p Aki

p minden

p kéznél levő fűszert

p belerak, sőt szór az ételbe –

p hogy semmi ne hiányozzon…

p a kevesebb sokkal több lett volna!

p

p

p Akinek

p az életéből teljesen 

p hiányzik a „megbolondító” fűszer:

p a móka, a játékosság, a mulatás stb. –

p vagy épphogy mértéktelenül van benne…

p

p

p Aki 

p rettegve „él”

p minden egyes ún. gójba

p egy potenciális, látens,

p heccre/pogromra, vagy más

p gaztettre-kész antiszemitát lát bele

p

p

p Aki

p lehetőleg

p minden családi hagyományt,

p mint érvényeset, szentet éltet-ápol,

p de főleg a rosszat vagy idejétmúltat,

p az át nem vizsgált vak, idejétmúlt szokást…

p

p

p Aki

p a családja

p múltját végkép eltörölné –

p vagy szinte semmit se tud róluk,

p aki előtte élt, az mind hülye lehetett,

p hisz nekik még okostelefonjuk se volt…

p

p

p Aki

p minden

p kéregetőnek

p erőn felül adakozik,

p a követelőzőnek legtöbbet,

p egészen addig, míg a nagy „jószívű”

p adakozása miatt ő is hamar koldus lesz…

p

p

p Aki

p minden

p utcai koldus

p mögé egy rafinált,

p aljas maffiát lát, és így

p elhiteti magával, hogy jó

p lelkiismerettel léphet át rajta

p

p

p Aki

p csak

p minden/

p minden jó könyv

p elolvasása után merné

p majd egyszer - sohanapján –

p a saját eredeti életét is megélni…

p

p

p Aki

p minden nap reggelén

p „szépségversenyre” indul –

p de divatos szépségideálhoz

p összehasonlítgatva önmagát

p csak kudarcélményt halmozhat,

p amiből önleértékelés/betegség ered…

p

p

p Aki

p minden nap

p más, az éppen olcsóbb

p helyen vásárol, kávézik stb. –

p nem szempontja a magyar áru-árus,

p és sehol sem ismerősként fogadott

p és kiszolgált hű törzsvendég…

p

p

p Aki

p minden tettét,

p még azt is, ami jogában áll

p hangosan-írásban indokolja:

p pl.: ha „behatol” a lakásába,

p vagy megszidja a gyerekét…

p

p

p Aki

p minden

p új életpéldát

p (ön)gyilkos rutinnal

p mindig ugyanazzal a már

p egyszer jól bevált képlettel oldana meg

p

p

p Aki

p előre

p megfontoltan, folytonosan

p be nem tartható szabályokkal

p gyárt a családjában bűntudatot,

p hogy így mindig ő támadhasson

p és ők védekezésre kényszerüljenek…

p (és ő így meneküljön kínos kérdésektől)

p

p

p Aki

p minden Újévkor,

p ittasan/részegen,

p teljesen új életet kezd, 

p és ha ez persze nem sikerül,

p akkor csalódottsága még annál

p is mélyebbre viszi, mint előtte volt…

p

p

p Aki

p mindenáron 

p Úr akar lenni:

p csak egy kakas a szemétdombon.

p A kutyák királya lehetett volna,

p de ő inkább a királyok kutyája lett…

p

p

p Aki

p mindenben

p a rajongott-imádott,

p most épp holtrészeg,

p vagy szerelmi bánatos

p Mestert követi: ő is utána,

p és ő is a mély kútba ugrik…

p

p

p Aki

p mosakodás,

p (ön)tisztulás helyett

p mindenkit befröcsköl sárral:

p egy sárdobálásba provokál, hogy

p így majd az ő sara se tűnjön ki...

p

p

p Aki

p mindenre

p oly betegesen kíváncsi,

p hogy így végül például

p az égő zsírt vízzel oltva

p akár még egy lakásfalat,

p egy lakóotthont is robbanthat…!

p

p

p Akinek

p az egyke

p gyereke hiába kér

p egy kistestvért szülinapra,

p helyette fölös-káros ajándékok

p és majomszeretet kényezteti el…

p

p

p Aki

p csak addig

p Jézus nagy híve,

p stréber tanítványa és barátja,

p amíg Őt el nem ítélik, meg nem ölik –

p akkor már megtagadja: sose látta Őt…

p

p

p Aki

p mindig

p mindent csak

p ímmel-ámmal,

p félgőzzel, szenvedélymentesen,

p félszívvel, csak úgy tessék-lássék tesz-vesz,

p nála soha nincs ilyen, hogy mindent bele…

p (olyanok is a tettei, művei, „eredményei” …

p

p

p Aki

p önként önredukált:

p csak nyelvileg, verbálisan,

p és azon belül csak írásban fejez ki:

p mintha egy börtönből kellen üzennie,

p cenzúrázott levélben: ez az ő világa határa!?

p

p

p Akinek

p az adott szava

p szinte semmit sem ér –

p mindent írásban kell tőle kérni,

p mert másként letagadja, amit ígért…

p Mástól meg olyan ígéreteket kér számon,

p ami az ő szájukból soha el nem hangzott,

p de ráutaló magatartás formájában sem…

p

p

p Aki

p csak

p egyetlen egyszer

p ül be be-nyugtatózva

p vagy álmosan a volán mögé,

p de akkor éppen egy családját,

p vagy fiatalokat szállító kisbuszt vezet…

p

p

p Aki

p mindent 

p intézményt

p - iskolát, kórházat,

p egyházat, államot stb. –

p már eleve ördöginek lát,

p ahonnan így semmi jó nem is jöhet…

p

p

p Aki

p még

p gyerekesen naiv:

p azt hiszi, hogy az iskola a jó tudásért,

p a kórház csak/főleg az egészségért, és

p az egyház az igaz Istenhitért van/működik…

p

p

p Aki

p mindent

p kidob, kiselejtez,

p lomtalanít, kukába tesz stb.,

p vagy mindent megőriz, megörökít,

p raktároz, és semmit nem szelektál

p

p

p Aki

p mindig mindent

p – filmet, beszélgetést,

p sőt: még a munkát stb. is –

p az elejétől a végéig élvezni akar,

p másként végleg ott- és abbahagyja…

p

p

p Aki

p mindent

p szigorú kötelesség-

p tudattal és ízzel csinál végig,

p az egész életét is – az élvezet/öröm

p már gyanús, sőt akár bűnös dolog neki…

p

p

p Akit

p a – lefizetett – szakértők

p elriasztottak a saját kútvizétől,

p ehelyett inkább drágán vásárol

p és fogyaszt szennyes-mérgeset…

p

p

p Aki

p lazán/

p közönyösen átlép

p az utcán mellette összeesetten:

p ő már egy nagy-városi ember és

p ő nem veszi el a szak-mentősök kenyerét…

p

p

p Akit

p nem értenek meg,

p pedig csak jó akar:

p csak simogatni a nyulat,

p de ő értetlen, és csak menekül,

p akkor dühében végül majdnem agyonveri…

p

p

p Aki

p lebecsüli, 

p bagatellizálja

p a Gonosz hatalmát:

p az csak egy Krampuszka…

p És így gyanútlanul épp ő lesz

p annak vagy jobbkeze és áldozata…

p

p

p Akit

p meggyőztek róla,

p hogy a Sátán e világ

p teljhatalmú ura, ezért

p nem is csoda, ha rohan

p a végpusztulásába,

p nincs mit tenni…

p

p

p x

Benedek Elek

Emlékversek I.

1. Nézd a hangyát, mily szorgalmas,

Parancs nélkül dolgozik,

Reggel kezdi, este végzi,

Sohasem unatkozik.

S rendes az ő munkája:

Járj tanulni hozzája.

.

2. Szeretnéd, ugye hogyha volna

Egy aranyszőrű kis lovacskád?

De azt ugyebár nem szeretnéd,

Ha volna benne nagy makacsság?

.

3. A bátorság nagy ékesség,

Ha jár vele szívnemesség.

Enélkül a bátorságod

Jóra csak ritkán használod.

.

4. Szép tulajdonság a figyelmesség,

Csak semmi folt rajta ne essék,

Vigyázz, hogy többet rád ne mondhassák:

Van egy folt rajta: a makacsság.

.

5. A munka a lelket nemesíti,

Száraz kenyeret megédesíti.

Ki dolgozik, édes a pihenése,

Édes az álma, az az ébredése.

.

6. A szeretet drága kincs,

Földön ennek párja nincs.

Oszd meg mással, mégse fogy,

Sőt így lesz az még nagyobb.

.

7. Az alattomosság nagy szégyen,

Szavad s tetted hát nyílt légyen.

Bármit teszel, Isten látja,

Légy az igazság barátja.

.

8. Szolgálatkész vagy: no, ez szép dolog,

Ám ehhez én valamit gondolok:

Szívből s nem színből vagy az, ugyebár?

Dicséret néked úgy méltán kijár.

.

9. A madár sem repdes céltalan,

Az ő útjának mindig célja van.

Reggel, ha ébredsz, mondd: ma jó leszek.

De légy is az. Meglásd, hasznát veszed.

.

10. A folyó vize lassan folydogál,

Szép csendesen foly, soha meg nem áll,

Mossa a partot, merre elhalad,

Lásd, munkát végez, habár nem szalad.

.

11. Kék ibolyácska a bokor tövében,

Elbújik, mint gyermek anyja ölében;

Ott áll szerényen, nem beszél magárul,

S te mégis rátalálsz az illatárúl.

.

12. Nem az a szegény, kinek pénze nincs,

Hanem kinek munkára kedve nincs.

Ki dolgát végzi szépen, rendesen,

Gazdag lesz, mert elégedett leszen.

.

13. Szépben, jóban előljárni,

Nógatásra sosem várni:

Hogyha ennyit megtanulsz,

Az életben boldogulsz.

.

14. Maradj kitartó a szorgalomban,

S haladsz előre jobban és jobban.

Így tesz a méh is, pedig, óh, nézzed,

Másoknak gyűjti a lépes mézet.

.

15. Hogyha teszel szívességet,

Úgy tedd, hogy jól essék néked.

Mert bizonyos, mint a halál:

Mi szívből jön, szívhez talál.

.

16. Szófogadó gyermek

Kedves Isten előtt,

Éjjel-nappal nézi

Nagy szeretettel őt.

.

17. Feneketlen sár a hazugság,

Nehéz kimászni ám belőle.

Jó emberek, ha ki is húzzák,

Sáros marad örökre tőle.

.

18. A szamár lusta állat, de mert rúgni tud,

Azt hiszi a bolond, megél rugásbúl.

Az ám! Rúg a ló is, de ha kell futni: fut.

De meg is él ám a ló futásból!

.

19. Az igazi erős ember nem verekszik,

Másnak az útjából kitérni igyekszik.

Az az ő erénye, hogy a gyengét védi:

Isten ezért adta a nagy erőt néki.

.

20. Gyenge tehetség is erős szorgalommal

Hogyha szövetkezik, siker jár nyomába.

Ne félj, ha a siker nem látszik azonnal,

Te csak tanulj, fiam, nem tanulsz hiába.

.

21. A makacs gyakran árt magának,

Ellensége saját javának.

Baj bajra éri, nem tudja, mért.

Megsúgom én: makacs volt, azért.

.

22. Csendes gyermeknek kevés a szava,

De e kevésnek van aztán sava!

Sokkal többet ér ám egy-két okos szó,

Mint az üres beszéd, bárminő hosszú.

.

23. Gazdagság, szépség mind mulandó,

Fitogtatni ezt nem érdemes...

Csak a jóság a maradandó,

Örök ez, vége sohase lesz.

.

24. Nem vagy első, sem utolsó,

Középen állsz. Jól van így.

Nem ér téged akkor zokszó,

Nem bánthat meg az irigy.

.

25. Oly érdekes, oly szép ez a világ,

Oly sok szépséget láthat, aki lát.

Ne hunyd be szemed, bátran nézz körül,

S meglátod majd, a szíved mind örül.

.

26. Hiába mutatod magad többnek,

Mint vagy valóban,

Hibát az emberben is felfödnek,

Nemcsak a lóban.

.

27. A szerényt később veszik észre,

Mint azt, ki sárt dob a fehér mészre.

Jó sokáig meg nem látják,

Jó messziről elkerülik,

De hogyha egyszer meglátják,

Annál jobban megbecsülik.

.

28. Sok beszédnek sok az alja,

Megunja ám, aki hallja.

A jóból is sok a sok:

Így tartják az okosok.

.

29. Mondják, finom vagy, kedves, előzékeny,

Igaz gyönyörűség hallani ezt néked.

Mert csak aki látott sok durvaságot,

Tudja megbecsülni az ildomosságot.

.

30. Volt egyszer egy kis lány,

Ki a dolgot unta.

Az volt a vallása:

Ne dicsérd, ha munka.

De a hanyagságot

Végre megunta,

S ez lett a vallása:

Nincs jobb, mint a munka.

?

p 2

p

p Aki

p legelső potyaleső 

p a „barátja” lakomáján,

p és csak élősködik rajta,

p de akkor mindig elérhetetlen,

p ha baj van – vagy még le is tagadja…

p

p

p Aki

p még a drága,

p leggyönyörűbb ajándékát

p is rosszul, vagy rosszkor adja,

p és esetleg egy – már használt –

p vécépapírba csomagolva odadobja…

p

p

p Aki

p azt hisz, hogy

p ő már kiváltságosan

p nagyon jó módban élhet,

p de igazából egy minőségi éhező,

p oly kevés élelmiszerében a tápérték…

p

p

p Aki 

p következetlen,

p vagy különcködés

p miatt olyan szeszélyes:

p amiért ma nem győz hálálkodni,

p ugyanazért holnap meg megsértődik…

p

p

p Akiben

p semmihez nincs

p elég civil kurázsi –

p nincs vér a pucájában,

p vagy bedől hőzöngő provokátornak,

p és egy rossz/ál ügy buzgó balekja lesz,

p ami után végleg kivonul a lokális közéletből…

p

p

p Aki

p a helyi, 

p lokális közélettől

p előkelően/lustán-

p gyáván távol marad,

p de boldogsághiánya fő okozójaként

p kórusban szidja a globális közállapotot…

p

p

p Aki

p állig

p testi-lelki

p páncélban,

p (a fején sisakrostély),

p teszi „sebezhetetlenné” magát,

p de ezért túl nagy árat fizet, mert

p így őt simogatni, kurkászni sem lehet…

p

p

p Aki

p csak olyan,

p mint a hagyma,

p amiről héjakat hámozunk,

p de nincs kemény magja:

p szilárd jelleme és szent

p hite, meggyőződése stb.

p

p

p Aki 

p megkeseredett,

p úgy érzi, hogy „jól bevásárolt”,

p mert a topmodellek (trükk)képéhez

p hasonlítgatja a vele együtt korosodó,

p és elhanyagoltan el is hízó asszonykáját…

p

p

p Aki

p egyszer

p és mindenkorra

p lemond a borivásról,

p mert attól fél, hogy pityókásan

p esetleg akár el is szólhatja magát,

p „ki is adhatja” rejtegetett önmagát

p

p

p Freudi

p elszólás –

p a szerelmeskedés

p hevében, önkívületében

p egy másik keresztnevet suttogsz

p b. nejed fülébe, éppen a szeretődét…

p

p

p Aki

p végleg lemond

p a dilettáns festegetésről,

p a házi muzsikálgatásról is,

p ha belőle már nem lehet egy

p Új Csontváry vagy egy új Liszt Ferenc stb.

p

p

p Aki

p dilettánsként

p kerül, halogat

p minden komoly megmérettetést -

p tehetsége, pályaalkalmassága felől 

p sokáig káros illúziókba ringatja magát

p

p

p Aki 

p lenézve 

p az állatokat

p távol is tartja magát tőlük,

p és ezzel önként elveti az egyik létfontos,

p ingyenes/olcsó mindennapi jó tanítómesterét

p

p

p Aki

p vész-

p helyzetben bepánikol,

p gyáva felkötni a gatyát,

p ő inkább lelép: felköti magát…

p (pedig ennél rosszabb amúgy

p se történhetett volna vele…)

p

p

p Aki

p nem a saját

p képességeit, hajlamait

p figyelve választ életpályát,

p de csak azt nézi, hogy itt-most

p mily foglalkozás magas presztízsű/jövedelmű…

p

p

p Aki

p már

p gyerekként 

p maffiafőnök,

p de legalább is

p bérgyilkos akar lenni,

p mert az nem – sokat –

p adózva kereshet nagyon

p kevés munkával jó sokat…

p

p

p Aki

p maga

p a nem gördülő kő:

p minden oldala csupa moha,

p megtorpant és állva maradt,

p elveszítette életlendületét:

p pl. egy penészes vénlány…

p

p

p Aki

p önmaga

p pl. kalákás

p meghatványozása helyett

p inkább magából gyököt von:

p a csak önmagára számító,

p az egyedül kínlódó kontár…

p

p

p Aki

p csak magának,

p a saját érdemeinek

p tudja be eddigi összes sikerét –

p így őt az első nagyobb kudarca

p kétségbe ejti, padlóra küldi, kiüti: knock out

p

p

p Aki

p azt kéri

p a Jóistentől, hogy

p kapja meg már végre,

p amit ő itt és most érdemel –

p és megkapja a mogyorófa pálcázást…

p (mert, ahogy ezt Hamlet Polonius-nak

p mondja: melyikünk érdemelne mást…!?

p

p

p Aki

p oly módon lenne

p önellátó kerek egész:

p ő akar önmaga egyszerre

p szigorú vádlója, jó védője,

p és elfogulatlan, de irgalmas

p bírája is lenni…

p

p

p Aki

p vád nélkül,

p csak úgy magától

p ön-mentegetőző, és

p pont így teszi, akár még

p szerfelett is gyanússá magát:

p hiszen ezzel mintegy önmagát vádolja…

p

p

p Aki

p egy áldozatjelölt:

p életerőtlen/kedvtelen,

p életunt, magányos préda,

p így a társadalmi ragadozók

p megérzik rajta a gyengeséget

p és hamar le is vadásszák…

p

p

p Aki

p hamis vágyait,

p álszükségleteit stb.

p akarja teljesíteni, kielégíteni,

p mert akkor ő úgymond boldog lenne,

p ami után nem nehéz őt becsalogatni őt

p uzsorahitelbe, vagy akár bűncselekménybe…

p

p

p Aki

p nem a Lélek

p halk sugallatára,

p de a csoport elvárásai miatt

p tűz ki maga elé egy „Nagy célt”

p (utazás, autó, hétvégi ház stb.),

p amiért keservesen küszködik,

p majd elérve: nagyot csalódik…

p

p

p Aki

p magára zárja

p a lakását, a szentélyét,

p az ő otthona az ő vára,

p majd magára nyitja az ingyenes

p vagy olcsó tévé-szennycsatornákat…

p

p

p Aki

p mindenkivel 

p magas lóról beszél,

p de így már az ő arcát

p se lehet megsimogatni,

p ezért megdermed, lefagy

p róla minden mosoly, kedvesség…

p

p

p Aki

p mintha

p a mesék földjén járna,

p oly „csodás” metamorfózist láthat:

p az ő angyalkájából pár hét alatt egy

p házisárkány lesz (ha ő meg papucs…)

p

p

p Aki

p pontosan betart

p minden utasítást, taktikát,

p szabályt: mégsem lő gólt?

p Akkor menten abba is hagyja…

p Amire nincs, mert nem is lehet

p recept, azt nem neki találták ki…

p

p

p Aki

p „hiába” magolta be

p az idegen nyelv szabályait,

p kivételeit, szókincsét stb.,

p csak passzív tudása nagy:

p egy anyanyelvű gyermek is

p sokkal jobban beszél nála

p

p

p Aki

p kiszámított –

p csak semmi spontaneitás,

p semmi önfeledt rögtönzés stb.,

p csak szolid-józan „bulizás”,

p mulatás, szerelmeskedés

p a betanított tánclépések

p kényszerzubbonyában…

p

p

p Aki

p magát

p cseppet sem zavartatva 

p belekakál a saját/családja fészkébe,

p vagy kiteregeti az udvarra/utcára, sőt

p a világhálóra a családi szennyest…

p

p

p Aki

p magát

p szinte tökéletesnek gondolja,

p hisz betartotta a tízparancsolatot,

p ezért ő nem is szorul könyörületre –

p így kegyetlen, aki másnak se irgalmaz…!

p

p

p Aki

p magát

p oly módon tartja

p igazi unikumnak,

p ritka, egyetlen kivételnek,

p hogy e gyarló földi halandók közt

p egyedül ő bűntelen-halhatatlan istenember…

p

p

p Aki

p nem látja-

p fogja fel, hogy

p ő is isten gyermeke,

p így egyenlő esélye van

p a teljes értékű emberéletre:

p ő inkább balgán és gyáván

p az önsajnáltatás öngyilkos

p csapdájába menekül…

p

p

p Aki

p önmagát

p egy született

p vesztesnek tartva

p nem látja az aranyát,

p és nem is próbál még

p a kakiból is aranyat csinálni,

p ehelyett rosszmájú, besárgult 

p más sikerét irigylő boldogtalan…

p

p

p Aki

p állítólag

p majd csak akkor

p kezdi az igazi életét,

p ha egyszer nyugdíjas lesz,

p addig vágyait-álmait fagyasztva

p teljesíti kötelességét a napi taposómalomban…

p

p

p Aki

p fejlövéses:

p az eddigi legfejlettebb

p társadalomban élőnek hiszi magát,

p pedig egyre több és rosszabb munkát végez

p az egyre kisebb vásárlóértékű bérért,

p amiért már csak élelmi-szart kapni…

p

p

p Akit

p kielégít

p a panel-munkásszálló

p és a gyári szalagmunka/robot stb.,

p és eszi, zabálja a multis élelmiszart –

p nem kockáztatja az önellátó vidéki életet…

p

p

p Akinek

p a jó evés-ivás

p a legfőbb életöröme,

p és egészsége rovására falja,

p habzsolja a nagyüzemi növénytermesztés

p és állattenyésztés végtermékeit…

p

p

p x

Benedek Elek

Emlékversek - II.

(folytatás)

31. Ha lát az Isten hanyag gyermeket,

A fényes kék ég fellegbe borul.

És szól búsan a fellegek megett:

Óh, gyermek, mért élsz ilyen botorul!

.

32. A finom lelkű mind érzékeny,

Elrejti búját, nem közlékeny;

Komoly, ahol kacagnak mások,

Nem érti őt meg, aki vásott.

Faóriásként messze látszik,

A villám csak körötte játszik;

Nem csak játszik, le is csap rája,

Mert ő az erdő legszebb fája.

.

33. Az igazi szeretetért rendszerint

Igaz szeretettel fizetnek.

Ápold magadban ezt a szép erényt,

Boldog, ki szeret, s kit szeretnek.

.

34. Ha kővel dobnak, dobd vissza kenyérrel,

Amit jónak gondolsz, attól ne térj el.

Ha bánt a rossz szívű, te őt ne bántsad,

Isten feljegyzi ezt, s jó lesz irántad.

.

35. A jóért mindig jóval fizetni,

Ki velünk jót tesz, híven szeretni:

Kevesen tudják ennek titkát.

Annál szebb erény, mennél ritkább.

.

36. A sok beszéd még nem bölcsesség,

Vigyázz, nehogy szemedre vessék:

Beszélni beszél sokat, de sokat,

Tenni keveset tesz, azt sem okosat.

.

37. Szegény vagy gazdag: mindegy őneki,

Az Írás ezt így magyarázza.

Csak arra néz: jó vagy-e? A jót szereti,

De a kevélyt, azt megalázza.

.

38. Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája,

Szomorú, ha nincsen dalos madárkája.

Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne?

Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!

.

39. Áldjad a jó Istent, ki bő kegyelmébűl

Ésszel, szorgalommal megáldott gazdagon.

Ne feledd, hogy az ő segedelme nélkül

A legjobb földek is maradnak parlagon.

.

40. Árva bizony, árva, kinek anyja nincs,

Árvább bizony, árvább, kinek apja sincs.

Sokkalta árvább az, kinek nincs hite.

Ez az igaz árva. Nincsen semmije.

.

41. A hűséges, a hálás természet

Sok egyéb gyengét szépen eltakar.

Vesse őt akárhová a végzet,

Szeretik, mert látják, hogy jót akar.

.

42. Tátongó örvényhez, amely feneketlen,

Hasonló a lélek, amely érzéketlen

Minden iránt, mi jó, minden iránt, mi szép.

Boldoggá nem lehet az ilyen semmiképp.

.

43. Nézz a szemembe bátran, ne félve,

Hadd nézhetek én is a tiédbe.

Magyar embernek ez a szokása,

Nincs is a földön seholse mása.

.

44. Otthon, szabadban munkál serényen,

Ha szólnak hozzá, felel szerényen,

A rossztól ő elfordul iszonnyal:

Az ily gyermek nagy áldás bizonnyal.

.

45. Csak oda menj, ahová hívtak téged,

Így nem lesz teher soha az ottléted.

Csak ott beszélj, hol helye van beszédnek,

Akkor minden szavad találják szépnek.

.

46. Ha jó hírét hallod valakinek,

Örülj azon s mondd el azt másnak is.

Rossz hírét ám ne költsed senkinek,

Mert abba kerülsz akkor magad is.

.

47. Szegénységedet ne szégyelljed,

Hisz elsők közt van a te helyed.

Szegény vagy bár a földiekben,

Annál dúsabb vagy egyebekben.

Hol fel, hol le forog a kerék,

Isten forgatja szegény emberét.

A gazdagét is fel s lefelé;

S ha érdemes volt, akkor elé

Szegény is gyakran juta már,

S hátul maradt a gazdag szamár.

.

48. Imádod Petőfit. Tudod ki volt ő?

Egész világon a legnagyobb költő.

Honszerelem nem volt üres szó nála,

Bús bizonyság erre dicső halála.

.

49. A magyar földből, hajh, többet nem nő ki

Ily óriás, minő nagy volt Petőfi!

Foglald imádba nevét este, reggel,

Napot nem kezdhetsz s végezhetsz te szebbel.

.

50. Ki a dolgában nem serénykedik,

Csudákban hiába reménykedik,

Mert az idő, hajh, gyorsan elrepül,

Feje felett a sok baj összegyűl,

Aztán kapkodhat jobb és bal felé,

Későn látja, hogy nem juthat elé.

.

51. Ha magadban nem, hát kiben bízol?

Mit más ad, azon meg nem hízol.

Bízzál magadban, magad erejében,

S bizton haladni fogsz előre szépen.

.

52. Jó vagy hallom, szorgalmas is,

De szeretnél hatalmas is

Lenni társaid felett.

Így hallottam egy madártúl,

Vagy Tiszán túl, Dunán túl,

S én azt mondanám: nem lehet!

Hatalmaskodás jósággal,

Szorgalmatos tanulással

Éppúgy össze nem talál,

Mint az élet s a halál.

.

53. Nyughatatlan a te véred,

Az erődet összeméred

Mással néha oktalan.

Hát ennek mi haszna van?

Gondolj csak a jövendőre,

Szükséged lesz az erőre.

Mérsékeld magad kisnyég,

Kell az erő holnap is még.

.

54. A középút a legsimább bizonnyal,

Hogyha rajta jársz, jársz akkor haszonnal.

De az út végén a cél ott álljon,

S útközben csüggedés meg ne szálljon.

.

55. Arany híd megy földről fel az égbe,

De csak kinek szívében lakik béke,

Ki felebarátjával megfér szépen,

Engedi az Úr, hogy e hídra lépjen.

.

56. Testi erő, szép arc, lelki tehetség:

Nincs ember, akinek mindez ne tessék.

De azt, kiben ez vagy az nincsen, nem szabad

Lekicsinyleni, mert mindent Isten ad.

.

57. Ha néha-néha észrevennéd,

Hogy nem hajlasz jóra, se szépre,

Állj meg, mielőtt megkezdenéd

A rosszat, s jó lesz a vége.

.

58. Kérdezd meg magadtól, miért szeretnek

A társaid most? S kérdezzed azt is, hogy elébb

Mért nem szerettek? Mi volt az oka ennek?

Te hallgatsz. Jól feleltél. Elég, fiam, elég.

.

59. Beszélni ezüst, hallgatni arany,

Beszélj, de csak akkor, ha van

Ok s alkalom rá, mert bizony a nélkül

Magad s a más feje is beleszédül.

.

60. Kinek szíve, lelke sok erénnyel ékes,

Aki e világon minden szépre képes,

Király lányának is méltó irigysége,

Tündér szépségénél nagyobb a szépsége.

A kisbaconi iskolás gyermekeknek, 1911



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

„Önmagamtól”

és a „barátaimtól”

védjen meg engem a Jóisten,

az ellenségeimmel majd csak

elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.