Eugéniusz:

Írástudók/elitek hivatása,

pokoljárása és árulása – I.



Az ún. elit erény- és bűnlajstroma

A legszebb isteni-emberi hivatások,

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek

A poklot járó (mással járató gyáva) „dudások”



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán



Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:

akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.



Arany János

Rendületlenül

Hallottad a szót: „rendületlenül -”

Midőn fölzengi myriád ajak

S a millió szív egy dalon hevül,

Egy lángviharban összecsapzanak?...

Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

Merő szokássá szent imád ne váljon!

.

Sokban hívságos elme kérkedik,

Irányt még jóra, szépre is az ád;

Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

De jobban a tapsot, mint a hazát...

Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

.

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

Kinek világát csak divat teszi:

Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi...

Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

Külcsillogássá szent imád ne váljon!

.

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.

Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

Ki innen! e hely az Úr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár!...

Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

.

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettentő éjtszakán.

Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -

De kishitűvé szent imád ne váljon!

.

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,

Midőn az ár nő, ostromol, ragad...

És - kebleden be-vérző honfiseb -

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

Káromkodássá szent imád ne váljon!

.

Hallottad a szót: „rendületlenül?”

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak.

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

p 1

p

p

p Nem

p tőlünk függ, hogy

p babér- vagy tövis-

p koszorút tesznek-e a fejünkre…

p Út Virágvasárnaptól a Golgotáig:

p a nép üdvrivalgással fogad ma,

p és holnap már Barabást kiáltva

p engedi a keresztre feszítést…

p

p

p Templomi kufárok

p A bankárból lehet pápa…

p A hipermarketben bűnbocsánat is kapható:

p minél többet rabol valaki, s annál több a pénze,

p annál kisebb teher neki kifizetnie a váltságdíjat,

p s biztosítania a legjobb helyet a Mennyországban

p

p

p Monopol-

p helyzetben

p levő pártkritikusok

p árgus szemekkel lesnek,

p dögkeselyűként lecsapnak

p a kikényszerített hibáidra is –

p válaszra/védekezésre nincs mód…

p

p

p Modern

p diktatúrákban

p a legrosszabb sorsa

p nem a köztörvényeseknek,

p pl. a pedofil kéjgyilkosoknak

p de az ún. politikai foglyoknak van,

p ők még a többieknek is szabad prédái…

p

p

p Mivel

p ő jól tudja,

p hogy mi a lényeg,

p ezért ezen kívül minden

p másból nagyvonalúan engedhet!

p „Csak” a szent meggyőződéséből

p és ezért a szent igazságból nem…

p

p

p Mivel

p folyton

p csak az Eget kémleli,

p ezért így meg-megbotlik

p minden kis földi akadályban.

p Vagy olyan, mint az albatrosz,

p az égi madár, aki a hajópadlón

p kínlódik, s a matrózok csúfolják…

p (lásd Baudelaire ilyen című versét)

p

p

p Misztifikálom,

p emberfelettivé emelem

p a szellemi munkát és a munkást,

p mondván, hogy erre születni kell,

p ez egy kiváltságos szűk elit kaszt -

p hogy te nem is remélj ide bekerülni,

p vagy netán profán kritikával nézni-látni

p

p

p Mire

p mi már

p túl vagyunk a csúcson,

p addigra már felneveltük,

p pályára-lehetőséghez juttattuk

p a rátermett, nálunk jobb utódokat…

p

p

p Mire

p minden elemi

p lét- és munka-

p feltételt előállít,

p már annyira kimerült,

p hogy már nem akar semmit…

p Vagy most derül ki, hogy ő

p nem is erre a pályára való:

p nézi a plafont, esetleg iszik,

p vagy inkább pályát módosít,

p és suszterinasnak áll…

p

p

p Magad uram,

p ha szolgád nincsen –

p neked nincsenek sameszaid,

p bedolgozóid, előkészítőid stb.,

p maximum a feleséged a hátország,

p és „elv-társaid” az ösztönző biztatók…

p

p

p Mintha

p te úgy huszonegyeznél,

p hogy 19-re mindenképpen

p még egy lapot kellene kérned

p Sokat s nagyot kell kockáztatni,

p pedig nem vagy hazárdjátékos…

p

p

p Mintha

p saját fülembe

p öntenék ólmot,

p új süket énekes Vazul,

p hogy ne halljam elhívásaimat,

p vagy új Jónásként igyekezném

p elszabotálni isteni küldetésem…

p

p

p Mintha

p piromániás lennék,

p ill. szándékosan gyújtogatnék,

p hogy dolga legyen a tűzoltónak

p Vagy az a tűzoltó, aki vagy gyáva,

p vagy ha nem, hát előbb a szajrét,

p és nem az embert menti az égő házból…

p

p

p Mintha

p bűn rossz

p kertészként

p nem a gazokat,

p invazív idegen fajt,

p de magát az őshonos

p kultúrnövényt gyomlálnám ki…

p

p

p Mintha

p naponként újra

p le kellene tennem

p a pályaalkalmassági vizsgát!

p És bármikor kiderülhet, hogy

p mégsem erre vagyok teremtve…

p

p

p Mintha

p mindig csak

p egy untig játszott,

p egy nagyon régi lemezt

p tennék fel a diákoknak,

p és még az is beragadna…

p Mindig magamat ismételgetve,

p arról az egy rókáról több bőrt…

p

p

p Kókler

p Vásári komédiás,

p mutatványos; csepűrágó.

p A szó átvitt értelmében:

p másokat hamis módon,

p szemfényvesztő fogásokkal

p magának megnyerő személy.

p Ez nagy kókler, vigyázz!  A kóklerek –

p Ez volt a címe a vezércikknek, és a polgármester

p pártját szidták benne. (Babits Mihály)

p

p

p Mintha

p minden szellemi

p kacatot őriznél és

p soha nem lomtalanítanál.

p Mintha minden eddig tanultat

p megőriznél, nem szelektálnál,

p így nem tudsz újat alkotni…

p

p

p Mintha

p az az újító,

p vagy feltaláló lennél,

p Nála revelációszámba megy,

p ha felfedezi a langyos vizet –

p heuréka! vagy pedig aki

p szabadalmaztatná

p a spanyolviaszt…

p

p

p Mintha

p marslakó lennék,

p olyan idegenül mozgok

p az úgynevezett való világban,

p annyira hermetikusan elzárva,

p ún. elefántcsonttoronyban éltem…

p

p

p Mintha

p a Marsról jönnél,

p annyira képesnek kell lenni

p rácsodálkozni minden emberi

p vak ostoba megszokásra stb.,

p és ugyanígy minden köznapi

p csodára, amit a többség

p természetesnek vesz…

p

p

p Semmi,

p ami emberi,

p nem lehet idegen neked –

p ahogy pl. az orvosoknak sem,

p ha isten hívta erre a pályára,

p a kaki, pisi, genny, hányás stb.

p („mert félt a vértől s a szagtól,

p nem lett ő orvos, csak doktor” …)

p

p

p Mintha

p már-már

p magam is úgy látnám,

p hogy a király nem mezítelen -

p sőt: gyönyörű öltözékben pompázik…

p És sehol egy olyan gyerek szája, aki

p még nem lekötelezett az érdekhálóban…

p

p

p Mintha

p szellemileg

p lerombolnám

p az ősi Templomot,

p és felégetném, evakuálnám

p az Iskolát, az alma matert stb.,

p és leszek a kulturális népirtás

p előkészítője, ösztönzője, katalizátora…

p

p

p Mintha

p Kolumbusz Kristóf

p pl. a Városligeti tavon,

p vagy a parthoz még közel

p csónakázgatna Új Világ felé

p (hogy kikémlelje, majd kiirtsa,

p gyarmatosítsa az őslakosokat…)

p

p

p Séf

p Mintha

p csak ingyen-

p konyhára főznék,

p ahol nem illik reklamálni,

p de a moslékot is köszönni kell

p A pincért főúrnak kellene hívni,

p és el kellene viselni, ha goromba,

p és pl. a nyakamba önti a levest…

p

p

p Én

p vagyok

p a Róbert bácsi,

p aki adományokat gyűjt

p a szegények ingyen-konyhájára,

p be is söpöri érte az elismerést,

p de a pénz nagyobb részét is…

p

p

p Mintha

p fehér abrosznál

p tárgyalnék és alkudoznék

p magával az ördöggel, vagy

p azzal, akibe éppen belebújt,

p hogy mikor, kinek és mennyit

p hazudhatok, csalhatok…

p

p

p Káin

p mai utódja,

p aki figyeli a pályát,

p és ha nála jobbat lát,

p azt igyekszik eltávolítani,

p lejáratni, margóra szorítani,

p bezárni, száműzetésbe üldözni…

p

p

p Fülöp atya,

p Néri szent Fülöp,

p a kallódó-csellengő

p városi utcagyerekek

p felkarolója, megmentője,

p aki leleplezi előttük az Ördögöt,

p akármilyen barátságos, sőt

p vonzó-csábító formában

p jelenik is Ő meg…!

p

p

p Ne

p akard

p te magad

p „szentté avatni” –

p a gyarlóságaidnak

p nyilvános megvallása

p a rád figyelő és felnéző

p sokaknak biztatás lehet:

p az erős beismeri gyengéit…

p

p

p Naprakész

p szakmai tudással

p és formát jól időzítve,

p a mindenséggel mérve magát

p vág bele a testéhez és lelkéhez

p jól álló, passzoló Nagy Feladatba,

p és amit jól kezd, azt így be is fejezi…

p

p

p Non stop

p Napközben

p szervezkedsz,

p adminisztrálsz,

p kenyeret keresel,

p éjszaka költő, csillagász vagy -

p mindezt az alvás, pihenés rovására?

p

p

p Nappal

p hallgatok,

p hogy én így

p akár bölcsnek

p is látszódhassak -

p mert én kizárólag

p csak „álmomban beszélek” –

p de azt meg én nem hallhatom,

p csak a - besúgó - „szeretőm” …

p

p

p Naponta

p adj hálát azoknak,

p akik lehetővé teszik

p alkotói szabadnapjaidat,

p és azzal köszönd ezt meg,

p hogy nem lógod, szórakozod el

p ezt a privilegizált ajándék időt…

p

p

p Naponként

p „vakon” ugrasz

p fejest ismeretlen

p - mély vagy sekély –

p örvénylő sötét vizekbe.

p Ha pedig ezt te nem vállalod,

p akkor máshogy keresd kenyered…

p

p

p Légy résen!

p Naponként kell

p újra s újra ellenállni

p a könnyű siker, a Nagy Céda

p egyre rafináltabb csábításainak...

p De a sikertelenséged se tartsd

p abszolút értékmérőnek…

p

p

p Napi

p visszajelzett

p sikerélményed akkor van,

p ha a szünetben gulyást főzöl!?

p Az alkotásod önmagát dicséri…!?

p Nézed a honlapod látogatottsági

p statisztikáit, de ezek elvont számok…

p Alig-alig jön egy személyes elismerés…

p

p x

*

Arany János

LETÉSZEM A LANTOT

Letészem a lantot. Nyugodjék.

Tőlem ne várjon senki dalt.

Nem az vagyok, ki voltam egykor,

Belőlem a jobb rész kihalt.

A tűz nem melegít, nem él:

Csak, mint reves fáé, világa.

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

.

Más ég hintette rám mosolyját,

Bársony palástban járt a föld,

Madár zengett minden bokorban,

Midőn ez ajak dalra költ.

Fűszeresebb az esti szél,

Hímzettebb volt a rét virága.

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

.

Nem így, magánosan, daloltam:

Versenyben égtek húrjaim;

Baráti szem, müvészi gonddal

Függött a lantos ujjain;

Láng gyult a láng gerjelminél

S eggyé fonódott minden ága.

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

.

Zengettük a jövő reményit,

Elsírtuk a mult panaszát;

Dicsőség fényével öveztük

Körűl a nemzetet, hazát:

Minden dalunk friss zöld levél

Gyanánt vegyült koszorujába.

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

.

Ah, látni véltük sirjainkon

A visszafénylő hírt-nevet:

Hazát és népet álmodánk, mely

Örökre él s megemleget.

Hittük: ha illet a babér,

Lesz aki osszon... Mind hiába!

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

.

Most... árva énekem, mi vagy te?

Elhunyt daloknak lelke tán,

Mely temetőbül, mint kisértet,

Jár még föl a halál után...?

Hímzett, virágos szemfedél...?

Szó, mely kiált a pusztaságba...?

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

.

Letészem a lantot. Nehéz az.

Kit érdekelne már a dal.

Ki örvend fonnyadó virágnak,

Miután a törzsök kihal:

Ha a fa élte megszakad,

Egy percig éli túl virága.

Oda vagy, érzem, oda vagy

Oh lelkem ifjusága!

(1850. márc. 19.)

*

Arany János

MINDVÉGIG

A lantot, a lantot

Szorítsd kebeledhez

Ha jő a halál;

Ujjod valamíg azt

Pengetheti: vígaszt

Bús elme talál.

.

Bár a szerelem s bor

Ereidben nem forr:

Ne tedd le azért;

Hát nincs örömed, hát

Nincs bánat, amit rád

Balsors keze mért?...

.

Hisz szép ez az élet

Fogytig, ha kíméled

Azt ami maradt;

Csak az ősz fordultán,

Leveleid hulltán

Ne kivánj nyarat.

.

Bár füstbe reményid, -

S egeden felényit

Sincs már fel a nap:

Ami derüs, élvezd,

Boruját meg széleszd:

Légy te vidorabb.

.

S ne hidd, hogy a lantnak

Ereje meglankadt:

Csak hangköre más;

Ezzel ha elégszel,

Még várhat elégszer

Dalban vidulás.

.

Tárgy künn, s temagadban -

És érzelem, az van,

Míg dobban a szív;

S új eszme ha pezsdűl;

Ne vonakodj restűl

Mikor a lant hív.

.

Van hallgatód? nincsen?

Te mondd, ahogy isten

Adta mondanod,

Bár puszta kopáron

- Mint tücsöké nyáron -

Vész is ki dalod.

(1877 júl. 24)

p 2

p

p Napi-

p renden tartod

p a kényes kérdést:

p hogyan is lehetne

p a korrupciót leleplezni,

p és a lehetőségét minimalizálni.

p Ami sok gazdag-hatalmas ember

p érdekét sérti, sok retorzió is érhet,

p de próbálhatnak meg is vesztegetni…

p

p

p FB

p Napi

p szócsatákban

p ne lövöldözd el

p a puskaporodat,

p sas nem kapkod légyre.

p Nem lesz időd feltöltődni

p és a Művedet megalkotni

p (nem csak időt is vesztegetsz,

p de a középszer gyilkos rutinja

p még kudarcélményeket is okoz)

p

p

p Napi

p betevő falatért

p huzatos, hideg aluljárókban

p zenéjével szemérmesen alamizsnát,

p vagyis könyöradományt kalapozva kolduló,

p miközben a közterületfelügyelőkkel csatázó…

p

p

p Az

p amúgy

p tényleg

p igazságtalanul

p megcsonkított országát

p éppen pont háborúval éppé

p tenni hirdető, nacionalista

p háborús uszító…

p

p

p Épater

p le bourgeois!?

p Nem az a művész,

p aki új vízen repül hajójával,

p és nem a közönség kegyeit lesi,

p és kiállítja a nem prűd aktképet is,

p de csak egy öncélú polgárpukkasztó,

p egy krakéler aranyifjú, álfenegyerek,

p piti/durva heccekben botrányhős…

p

p

p Aki

p életét

p is kockáztatva

p teszi közkinccsé

p a világmentő találmányát –

p vagy akit nem érdekel, hogy

p ezt rossz erők mire használhatják,

p neki elég, ha eleget fizetnek érte

p (az se baj, ha bármeddig zárolják)

p

p

p Szem-

p fényvesztő:

p tolvajnyelvbe rejti

p a semmit, a butaságot,

p a tévedést, a hazugságot

p Szakmai zsargonba, orvosi latinba stb.

p Elhiteti veled, hogy ő igazat mond,

p és azután te azt is fogod látni…

p

p

p Vasárnapi

p „keresztény” doki,

p aki lelkiismeretes, és

p nem is hálapénzéhes,

p de a betegeit azért ő is

p főleg/csak vegyszerrel

p vagy műtéttel stb. „kúráló”,

p de ezt kedvesen, empatikusan,

p a család hogylétéről is érdeklődve…

p Aki a megtanult rosszat csinálja jól…

p

p

p A

p protokoll

p gyilkos rutinjával

p védekező, takaródzó,

p ő betartott minden előírást,

p de hát a tudomány mai állása…

p És még csak nem is igen keresi

p a jobb alternatív paradigmát...!

p

p

p A

p műhibás,

p gondatlan, lelkiismeretlen,

p pályatévesztett stb. „doktor”,

p akkor meg bízhat abban, hogy

p a mundér becsülete érdekében

p majd kollegái falaznak neki,

p vagy a magas fizetéséből

p „jó” ügyvédet fogadhat…

p

p

p Aki

p csak egy

p botcsinálta doktor,

p egyszer ráhibázott,

p és megtetszett neki,

p hogy kevés munkával

p oly sok pénzt kereshet -

p és tovább szélhámoskodik,

p kihasználva a nagybetegek

p hiszékenységét és áldozat-

p vállalási készségét…

p

p

p A

p has-

p felmetsző,

p császármetsző

p és magzat-sorozat-

p gyilkos „nőgyógyász”,

p az a fix-magas tarifás

p terhesgondozó/szülész,

p aki jobb ügyhöz méltó

p buzgalommal, de nem

p az anyák, hanem élet-

p színvonala védelmében,

p üldözi az otthonszülést…

p

p

p A

p szentté,

p boldoggá

p avatási perekben

p az ördög ügyvédje,

p az ún. advocatus diaboli

p hálátlan szerepét önként vállaló

p (hogy ne későn derüljön ki a hiba…)

p

p

p A

p szegény

p alul-, vagy

p sehogy se fizetett

p védőügyvédje, aki így

p maga is éhkoppot nyel –

p vagy az intézményesített

p állású ún. nép ügyvédje,

p aki szerény díjazásért,

p de mégis lelkiismeretesen

p látja el a jogtudó feladatát.

p

p

p Az

p ördög

p olyan ügyvédje,

p aki nem nyugszik bele

p az „enyhe” ítéletbe, és

p súlyosbításért fellebbez

p Vagy aki a piszlicsáré tyúk-

p perekből egészen jól élő,

p míg az ő kliensei közben

p egy disznót vesztenek…

p

p

p A

p rossz

p szomszédok

p fülemile perében

p mindkét zsebét meg-

p tömködő, „pártatlan” falubíró,

p aki nem a közbéke pártján van,

p ő annak a haszonélvezője,

p ha hidegháború van…

p

p

p Az

p igazság-

p szolgáltatás malmai

p lassan őrölnek, pláne

p ha prókátor csűr-csavar,

p évekig nyújtja a pereket,

p hogy annál többet keressen,

p miközben védence kimerül,

p úgy lelkileg, mint anyagilag…

p

p

p Ha

p az ügyészt,

p illetve a bírót

p abban teszik, mert

p miatta tehetik érdekeltté,

p hiszen karriert akar csinálni,

p hogy ne is legyen vádemelés,

p vagy az ártatlant ítélje bűnösnek,

p vagy a kényes pert lassan el is felejtsék…

p (Jó – ellen – példa: A bolond lány c. színmű)

p

p

p Egy

p úgynevezett

p osztály-főnök,

p aki még meg sem

p látogatta, nem látta

p a diákja lakát-otthonát,

p mert már nem kötelező,

p és nem ismeri a családját,

p mert ők meg nem járnak

p ún. szülői értekezletre…

p

p

p Állás-

p vesztett,

p kirúgott tanár –

p (az igazságot tanította,

p vagy nem kért „oltást”)

p (nem) középiskolás fokon

p így már nem tanít tovább,

p de dafke, vagy jobb pénzért

p trógernek állva ideiglenesen,

p vagy végleg elhagyja a pályát…

p

p

p Az

p egy,

p első fecske:

p a főnökei és a kollegái őt

p „melegebb éghajlatra” küldik,

p de ő nem megy, bírja a gyűrődést,

p a rejtett-nyílt negatív szankciókat,

p az elő nem menetelt, kis javadalmat…

p

p

p Az

p intézményi

p védettségben

p kihívások elől bujkáló

p szellemi párbajképtelen

p jól fizetett egyetemi tanár,

p vagy középszerű akadémikus

p aki nyilvánosan-világhálón

p nem mer megmutatkozni…

p

p

p A

p bennfentes –

p az opera/film-színház

p nem hamis illúzióját leromboló,

p aki olyan, mint a nagy embert

p túl közelről ismerő komornyik,

p aki látta, hogy piszkálja az orrát,

p ami előtte hiteltelenné teszi

p az egész életművét is…

p

p

p A

p minden

p lében kanál

p kellemetlenkedő,

p leselkedő, szaglászó,

p emberszóló, pletykás,

p vészhelyzetben felejelentő

p cezaromán belügyes házmester

p

p

p Ihlet nélkül

p rója a sorokat –

p hátha a mennyiség

p egyszer csak átcsap

p majd a jó minőségbe…

p Ívre, leütés-számra fizetik,

p s ha nincs meg a napi penzum,

p akkor mehet kölcsön-kéregetni,

p mert ezen az egy lábon áll háztartása…

p

p

p „Rovásíró”

p Aki mindenkiről

p csak a terhelő adatokat gyűjti,

p mint egy lelkes bűnügyi nyomozó,

p hogy alkalomadtán, önként vagy

p felhívásra majd feljelenthesse őt…

p (vagy egy zsarolási potenciálja legyen)

p

p

p Nem

p önsanyargató,

p sem aszkéta remete,

p ő egy nagycsalád fője –

p de pusztán kenyérféltésből,

p vagy netán karriervágyból

p mégsem engedhet a 48-ból,

p a jelleme kiállja a hét szűk

p hetet, hónapot vagy évet is…

p

p

p Mi is,

p mint a pápa,

p ha ex katedra tanít,

p csalhatatlanok vagyunk:

p a tévedések lehetőségét nem

p kell kizárni, illetve minimalizálni –

p mindig azt keresve, ami igazolhat,

p és nem azt, ami cáfolhatna minket…!?

p

p

p Nem

p bolond

p ő poétának állni,

p elszegődik inkább

p pl. katonaírnoknak,

p beszéd-(gyors)írónak,

p alkalmi versezet faragónak,

p politikai beszédírónak, vagy

p másféle bértollnoknak stb. stb.

p

p

p Nem

p ülhetünk

p a babérokon,

p mert a következő meccset is,

p ott és akkor meg kellene nyerni,

p ahol még az esélyesség terhe is nyom…

p Ha nem is nulláról indulunk újra,

p de mindig itt és most kell

p teljesíteni, bizonyítani…

p

p

p Nem

p utólag

p díszítgetjük,

p eleve jó ízléssel

p tervezzük és formáljuk

p ruhánkat, viseletünket,

p a lakberendezésünket és

p a napi használati tárgyainkat,

p hogy magyarosan szép otthonunk

p és szép megjelenésünk is legyen…

p

p

p Nem

p hálás szerep

p sokkal ébreszteni

p a szellemi alvajáró,

p a szendergő, vagy

p álomszuszék test-

p véreid. honfitársaid,

p de mi mást tehetnél,

p ha felelős vagy értük,

p és látod, hogy mennek,

p menetelnek a szakadékba…

p

p

p x

*

Arany János

Epilogus

Az életet már megjártam.

Többnyire csak gyalog jártam,

Gyalog bizon'...

Legfölebb ha omnibuszon.

.

Láttam sok kevély fogatot,

Fényes tengelyt, cifra bakot:

S egy a lelkem!

Soha meg se' irigyeltem.

.

Nem törődtem bennülővel,

Hetyke úrral, cifra nővel:

Hogy' áll orra

Az út szélin baktatóra.

.

Ha egy úri lócsiszárral

Találkoztam s bevert sárral:

Nem pöröltem, --

Félreálltam, letöröltem.

.

Hiszen az útfélen itt-ott

Egy kis virág nekem nyitott:

Azt leszedve,

Megvolt szívem minden kedve.

.

Az életet, ím, megjártam;

Nem azt adott, amit vártam:

Néha többet,

Kérve, kellve, kevesebbet.

.

Ada címet, bár nem kértem,

S több a hírnév, mint az érdem:

Nagyravágyva,

Bételt volna keblem vágya.

.

Kik hiúnak és kevélynek --

Tudom, boldognak is vélnek:

S boldogságot

Irígy nélkül még ki látott?

.

Bárha engem titkos métely

Fölemészt: az örök kétely;

S pályám bére

Égető, mint Nessus vére.

.

Mily temérdek munka várt még!...

Mily kevés, amit beválték

Félbe'-szerbe'

S hány reményem hagyott cserbe!...

.

Az életet már megjártam;

Mit szivembe vágyva zártam,

Azt nem hozta,

Attól makacsul megfoszta.

(1877 júl. 6)

Arany János

A RÉGI PANASZ

"Eh! mi gondod a jövőre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bűne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?..."

.

Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhít társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.

Sőt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke.

.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád.

Mennyi seprő a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még.

.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?

(1877. július 26.)



Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

.

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk/büntetésük”.

.

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt jól követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos…

.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.

