Eugéniusz:
Írástudók/elitek hivatása,
pokoljárása és árulása – I.
Az ún. elit erény- és bűnlajstroma
A legszebb isteni-emberi hivatások,
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek
A poklot járó (mással járató gyáva) „dudások”
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol
Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán
Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:
akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
Arany János
Rendületlenül
Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
.
Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!
.
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
.
Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
.
Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!
.
Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
.
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!
p 1
p
p
p Nem
p tőlünk függ, hogy
p babér- vagy tövis-
p koszorút tesznek-e a fejünkre…
p Út Virágvasárnaptól a Golgotáig:
p a nép üdvrivalgással fogad ma,
p és holnap már Barabást kiáltva
p engedi a keresztre feszítést…
p
p
p Templomi kufárok
p A bankárból lehet pápa…
p A hipermarketben bűnbocsánat is kapható:
p minél többet rabol valaki, s annál több a pénze,
p annál kisebb teher neki kifizetnie a váltságdíjat,
p s biztosítania a legjobb helyet a Mennyországban
p
p
p Monopol-
p helyzetben
p levő pártkritikusok
p árgus szemekkel lesnek,
p dögkeselyűként lecsapnak
p a kikényszerített hibáidra is –
p válaszra/védekezésre nincs mód…
p
p
p Modern
p diktatúrákban
p a legrosszabb sorsa
p nem a köztörvényeseknek,
p pl. a pedofil kéjgyilkosoknak
p de az ún. politikai foglyoknak van,
p ők még a többieknek is szabad prédái…
p
p
p Mivel
p ő jól tudja,
p hogy mi a lényeg,
p ezért ezen kívül minden
p másból nagyvonalúan engedhet!
p „Csak” a szent meggyőződéséből
p és ezért a szent igazságból nem…
p
p
p Mivel
p folyton
p csak az Eget kémleli,
p ezért így meg-megbotlik
p minden kis földi akadályban.
p Vagy olyan, mint az albatrosz,
p az égi madár, aki a hajópadlón
p kínlódik, s a matrózok csúfolják…
p (lásd Baudelaire ilyen című versét)
p
p
p Misztifikálom,
p emberfelettivé emelem
p a szellemi munkát és a munkást,
p mondván, hogy erre születni kell,
p ez egy kiváltságos szűk elit kaszt -
p hogy te nem is remélj ide bekerülni,
p vagy netán profán kritikával nézni-látni
p
p
p Mire
p mi már
p túl vagyunk a csúcson,
p addigra már felneveltük,
p pályára-lehetőséghez juttattuk
p a rátermett, nálunk jobb utódokat…
p
p
p Mire
p minden elemi
p lét- és munka-
p feltételt előállít,
p már annyira kimerült,
p hogy már nem akar semmit…
p Vagy most derül ki, hogy ő
p nem is erre a pályára való:
p nézi a plafont, esetleg iszik,
p vagy inkább pályát módosít,
p és suszterinasnak áll…
p
p
p Magad uram,
p ha szolgád nincsen –
p neked nincsenek sameszaid,
p bedolgozóid, előkészítőid stb.,
p maximum a feleséged a hátország,
p és „elv-társaid” az ösztönző biztatók…
p
p
p Mintha
p te úgy huszonegyeznél,
p hogy 19-re mindenképpen
p még egy lapot kellene kérned
p Sokat s nagyot kell kockáztatni,
p pedig nem vagy hazárdjátékos…
p
p
p Mintha
p saját fülembe
p öntenék ólmot,
p új süket énekes Vazul,
p hogy ne halljam elhívásaimat,
p vagy új Jónásként igyekezném
p elszabotálni isteni küldetésem…
p
p
p Mintha
p piromániás lennék,
p ill. szándékosan gyújtogatnék,
p hogy dolga legyen a tűzoltónak
p Vagy az a tűzoltó, aki vagy gyáva,
p vagy ha nem, hát előbb a szajrét,
p és nem az embert menti az égő házból…
p
p
p Mintha
p bűn rossz
p kertészként
p nem a gazokat,
p invazív idegen fajt,
p de magát az őshonos
p kultúrnövényt gyomlálnám ki…
p
p
p Mintha
p naponként újra
p le kellene tennem
p a pályaalkalmassági vizsgát!
p És bármikor kiderülhet, hogy
p mégsem erre vagyok teremtve…
p
p
p Mintha
p mindig csak
p egy untig játszott,
p egy nagyon régi lemezt
p tennék fel a diákoknak,
p és még az is beragadna…
p Mindig magamat ismételgetve,
p arról az egy rókáról több bőrt…
p
p
p Kókler
p Vásári komédiás,
p mutatványos; csepűrágó.
p A szó átvitt értelmében:
p másokat hamis módon,
p szemfényvesztő fogásokkal
p magának megnyerő személy.
p Ez nagy kókler, vigyázz! A kóklerek –
p Ez volt a címe a vezércikknek, és a polgármester
p pártját szidták benne. (Babits Mihály)
p
p
p Mintha
p minden szellemi
p kacatot őriznél és
p soha nem lomtalanítanál.
p Mintha minden eddig tanultat
p megőriznél, nem szelektálnál,
p így nem tudsz újat alkotni…
p
p
p Mintha
p az az újító,
p vagy feltaláló lennél,
p Nála revelációszámba megy,
p ha felfedezi a langyos vizet –
p heuréka! vagy pedig aki
p szabadalmaztatná
p a spanyolviaszt…
p
p
p Mintha
p marslakó lennék,
p olyan idegenül mozgok
p az úgynevezett való világban,
p annyira hermetikusan elzárva,
p ún. elefántcsonttoronyban éltem…
p
p
p Mintha
p a Marsról jönnél,
p annyira képesnek kell lenni
p rácsodálkozni minden emberi
p vak ostoba megszokásra stb.,
p és ugyanígy minden köznapi
p csodára, amit a többség
p természetesnek vesz…
p
p
p Semmi,
p ami emberi,
p nem lehet idegen neked –
p ahogy pl. az orvosoknak sem,
p ha isten hívta erre a pályára,
p a kaki, pisi, genny, hányás stb.
p („mert félt a vértől s a szagtól,
p nem lett ő orvos, csak doktor” …)
p
p
p Mintha
p már-már
p magam is úgy látnám,
p hogy a király nem mezítelen -
p sőt: gyönyörű öltözékben pompázik…
p És sehol egy olyan gyerek szája, aki
p még nem lekötelezett az érdekhálóban…
p
p
p Mintha
p szellemileg
p lerombolnám
p az ősi Templomot,
p és felégetném, evakuálnám
p az Iskolát, az alma matert stb.,
p és leszek a kulturális népirtás
p előkészítője, ösztönzője, katalizátora…
p
p
p Mintha
p Kolumbusz Kristóf
p pl. a Városligeti tavon,
p vagy a parthoz még közel
p csónakázgatna Új Világ felé
p (hogy kikémlelje, majd kiirtsa,
p gyarmatosítsa az őslakosokat…)
p
p
p Séf
p Mintha
p csak ingyen-
p konyhára főznék,
p ahol nem illik reklamálni,
p de a moslékot is köszönni kell
p A pincért főúrnak kellene hívni,
p és el kellene viselni, ha goromba,
p és pl. a nyakamba önti a levest…
p
p
p Én
p vagyok
p a Róbert bácsi,
p aki adományokat gyűjt
p a szegények ingyen-konyhájára,
p be is söpöri érte az elismerést,
p de a pénz nagyobb részét is…
p
p
p Mintha
p fehér abrosznál
p tárgyalnék és alkudoznék
p magával az ördöggel, vagy
p azzal, akibe éppen belebújt,
p hogy mikor, kinek és mennyit
p hazudhatok, csalhatok…
p
p
p Káin
p mai utódja,
p aki figyeli a pályát,
p és ha nála jobbat lát,
p azt igyekszik eltávolítani,
p lejáratni, margóra szorítani,
p bezárni, száműzetésbe üldözni…
p
p
p Fülöp atya,
p Néri szent Fülöp,
p a kallódó-csellengő
p városi utcagyerekek
p felkarolója, megmentője,
p aki leleplezi előttük az Ördögöt,
p akármilyen barátságos, sőt
p vonzó-csábító formában
p jelenik is Ő meg…!
p
p
p Ne
p akard
p te magad
p „szentté avatni” –
p a gyarlóságaidnak
p nyilvános megvallása
p a rád figyelő és felnéző
p sokaknak biztatás lehet:
p az erős beismeri gyengéit…
p
p
p Naprakész
p szakmai tudással
p és formát jól időzítve,
p a mindenséggel mérve magát
p vág bele a testéhez és lelkéhez
p jól álló, passzoló Nagy Feladatba,
p és amit jól kezd, azt így be is fejezi…
p
p
p Non stop
p Napközben
p szervezkedsz,
p adminisztrálsz,
p kenyeret keresel,
p éjszaka költő, csillagász vagy -
p mindezt az alvás, pihenés rovására?
p
p
p Nappal
p hallgatok,
p hogy én így
p akár bölcsnek
p is látszódhassak -
p mert én kizárólag
p csak „álmomban beszélek” –
p de azt meg én nem hallhatom,
p csak a - besúgó - „szeretőm” …
p
p
p Naponta
p adj hálát azoknak,
p akik lehetővé teszik
p alkotói szabadnapjaidat,
p és azzal köszönd ezt meg,
p hogy nem lógod, szórakozod el
p ezt a privilegizált ajándék időt…
p
p
p Naponként
p „vakon” ugrasz
p fejest ismeretlen
p - mély vagy sekély –
p örvénylő sötét vizekbe.
p Ha pedig ezt te nem vállalod,
p akkor máshogy keresd kenyered…
p
p
p Légy résen!
p Naponként kell
p újra s újra ellenállni
p a könnyű siker, a Nagy Céda
p egyre rafináltabb csábításainak...
p De a sikertelenséged se tartsd
p abszolút értékmérőnek…
p
p
p Napi
p visszajelzett
p sikerélményed akkor van,
p ha a szünetben gulyást főzöl!?
p Az alkotásod önmagát dicséri…!?
p Nézed a honlapod látogatottsági
p statisztikáit, de ezek elvont számok…
p Alig-alig jön egy személyes elismerés…
p
p x
*
Arany János
LETÉSZEM A LANTOT
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
.
Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
.
Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, müvészi gonddal
Függött a lantos ujjain;
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
.
Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
.
Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
.
Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
.
Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!
(1850. márc. 19.)
*
Arany János
MINDVÉGIG
A lantot, a lantot
Szorítsd kebeledhez
Ha jő a halál;
Ujjod valamíg azt
Pengetheti: vígaszt
Bús elme talál.
.
Bár a szerelem s bor
Ereidben nem forr:
Ne tedd le azért;
Hát nincs örömed, hát
Nincs bánat, amit rád
Balsors keze mért?...
.
Hisz szép ez az élet
Fogytig, ha kíméled
Azt ami maradt;
Csak az ősz fordultán,
Leveleid hulltán
Ne kivánj nyarat.
.
Bár füstbe reményid, -
S egeden felényit
Sincs már fel a nap:
Ami derüs, élvezd,
Boruját meg széleszd:
Légy te vidorabb.
.
S ne hidd, hogy a lantnak
Ereje meglankadt:
Csak hangköre más;
Ezzel ha elégszel,
Még várhat elégszer
Dalban vidulás.
.
Tárgy künn, s temagadban -
És érzelem, az van,
Míg dobban a szív;
S új eszme ha pezsdűl;
Ne vonakodj restűl
Mikor a lant hív.
.
Van hallgatód? nincsen?
Te mondd, ahogy isten
Adta mondanod,
Bár puszta kopáron
- Mint tücsöké nyáron -
Vész is ki dalod.
(1877 júl. 24)
p 2
p
p Napi-
p renden tartod
p a kényes kérdést:
p hogyan is lehetne
p a korrupciót leleplezni,
p és a lehetőségét minimalizálni.
p Ami sok gazdag-hatalmas ember
p érdekét sérti, sok retorzió is érhet,
p de próbálhatnak meg is vesztegetni…
p
p
p FB
p Napi
p szócsatákban
p ne lövöldözd el
p a puskaporodat,
p sas nem kapkod légyre.
p Nem lesz időd feltöltődni
p és a Művedet megalkotni
p (nem csak időt is vesztegetsz,
p de a középszer gyilkos rutinja
p még kudarcélményeket is okoz)
p
p
p Napi
p betevő falatért
p huzatos, hideg aluljárókban
p zenéjével szemérmesen alamizsnát,
p vagyis könyöradományt kalapozva kolduló,
p miközben a közterületfelügyelőkkel csatázó…
p
p
p Az
p amúgy
p tényleg
p igazságtalanul
p megcsonkított országát
p éppen pont háborúval éppé
p tenni hirdető, nacionalista
p háborús uszító…
p
p
p Épater
p le bourgeois!?
p Nem az a művész,
p aki új vízen repül hajójával,
p és nem a közönség kegyeit lesi,
p és kiállítja a nem prűd aktképet is,
p de csak egy öncélú polgárpukkasztó,
p egy krakéler aranyifjú, álfenegyerek,
p piti/durva heccekben botrányhős…
p
p
p Aki
p életét
p is kockáztatva
p teszi közkinccsé
p a világmentő találmányát –
p vagy akit nem érdekel, hogy
p ezt rossz erők mire használhatják,
p neki elég, ha eleget fizetnek érte
p (az se baj, ha bármeddig zárolják)
p
p
p Szem-
p fényvesztő:
p tolvajnyelvbe rejti
p a semmit, a butaságot,
p a tévedést, a hazugságot
p Szakmai zsargonba, orvosi latinba stb.
p Elhiteti veled, hogy ő igazat mond,
p és azután te azt is fogod látni…
p
p
p Vasárnapi
p „keresztény” doki,
p aki lelkiismeretes, és
p nem is hálapénzéhes,
p de a betegeit azért ő is
p főleg/csak vegyszerrel
p vagy műtéttel stb. „kúráló”,
p de ezt kedvesen, empatikusan,
p a család hogylétéről is érdeklődve…
p Aki a megtanult rosszat csinálja jól…
p
p
p A
p protokoll
p gyilkos rutinjával
p védekező, takaródzó,
p ő betartott minden előírást,
p de hát a tudomány mai állása…
p És még csak nem is igen keresi
p a jobb alternatív paradigmát...!
p
p
p A
p műhibás,
p gondatlan, lelkiismeretlen,
p pályatévesztett stb. „doktor”,
p akkor meg bízhat abban, hogy
p a mundér becsülete érdekében
p majd kollegái falaznak neki,
p vagy a magas fizetéséből
p „jó” ügyvédet fogadhat…
p
p
p Aki
p csak egy
p botcsinálta doktor,
p egyszer ráhibázott,
p és megtetszett neki,
p hogy kevés munkával
p oly sok pénzt kereshet -
p és tovább szélhámoskodik,
p kihasználva a nagybetegek
p hiszékenységét és áldozat-
p vállalási készségét…
p
p
p A
p has-
p felmetsző,
p császármetsző
p és magzat-sorozat-
p gyilkos „nőgyógyász”,
p az a fix-magas tarifás
p terhesgondozó/szülész,
p aki jobb ügyhöz méltó
p buzgalommal, de nem
p az anyák, hanem élet-
p színvonala védelmében,
p üldözi az otthonszülést…
p
p
p A
p szentté,
p boldoggá
p avatási perekben
p az ördög ügyvédje,
p az ún. advocatus diaboli
p hálátlan szerepét önként vállaló
p (hogy ne későn derüljön ki a hiba…)
p
p
p A
p szegény
p alul-, vagy
p sehogy se fizetett
p védőügyvédje, aki így
p maga is éhkoppot nyel –
p vagy az intézményesített
p állású ún. nép ügyvédje,
p aki szerény díjazásért,
p de mégis lelkiismeretesen
p látja el a jogtudó feladatát.
p
p
p Az
p ördög
p olyan ügyvédje,
p aki nem nyugszik bele
p az „enyhe” ítéletbe, és
p súlyosbításért fellebbez
p Vagy aki a piszlicsáré tyúk-
p perekből egészen jól élő,
p míg az ő kliensei közben
p egy disznót vesztenek…
p
p
p A
p rossz
p szomszédok
p fülemile perében
p mindkét zsebét meg-
p tömködő, „pártatlan” falubíró,
p aki nem a közbéke pártján van,
p ő annak a haszonélvezője,
p ha hidegháború van…
p
p
p Az
p igazság-
p szolgáltatás malmai
p lassan őrölnek, pláne
p ha prókátor csűr-csavar,
p évekig nyújtja a pereket,
p hogy annál többet keressen,
p miközben védence kimerül,
p úgy lelkileg, mint anyagilag…
p
p
p Ha
p az ügyészt,
p illetve a bírót
p abban teszik, mert
p miatta tehetik érdekeltté,
p hiszen karriert akar csinálni,
p hogy ne is legyen vádemelés,
p vagy az ártatlant ítélje bűnösnek,
p vagy a kényes pert lassan el is felejtsék…
p (Jó – ellen – példa: A bolond lány c. színmű)
p
p
p Egy
p úgynevezett
p osztály-főnök,
p aki még meg sem
p látogatta, nem látta
p a diákja lakát-otthonát,
p mert már nem kötelező,
p és nem ismeri a családját,
p mert ők meg nem járnak
p ún. szülői értekezletre…
p
p
p Állás-
p vesztett,
p kirúgott tanár –
p (az igazságot tanította,
p vagy nem kért „oltást”)
p (nem) középiskolás fokon
p így már nem tanít tovább,
p de dafke, vagy jobb pénzért
p trógernek állva ideiglenesen,
p vagy végleg elhagyja a pályát…
p
p
p Az
p egy,
p első fecske:
p a főnökei és a kollegái őt
p „melegebb éghajlatra” küldik,
p de ő nem megy, bírja a gyűrődést,
p a rejtett-nyílt negatív szankciókat,
p az elő nem menetelt, kis javadalmat…
p
p
p Az
p intézményi
p védettségben
p kihívások elől bujkáló
p szellemi párbajképtelen
p jól fizetett egyetemi tanár,
p vagy középszerű akadémikus
p aki nyilvánosan-világhálón
p nem mer megmutatkozni…
p
p
p A
p bennfentes –
p az opera/film-színház
p nem hamis illúzióját leromboló,
p aki olyan, mint a nagy embert
p túl közelről ismerő komornyik,
p aki látta, hogy piszkálja az orrát,
p ami előtte hiteltelenné teszi
p az egész életművét is…
p
p
p A
p minden
p lében kanál
p kellemetlenkedő,
p leselkedő, szaglászó,
p emberszóló, pletykás,
p vészhelyzetben felejelentő
p cezaromán belügyes házmester
p
p
p Ihlet nélkül
p rója a sorokat –
p hátha a mennyiség
p egyszer csak átcsap
p majd a jó minőségbe…
p Ívre, leütés-számra fizetik,
p s ha nincs meg a napi penzum,
p akkor mehet kölcsön-kéregetni,
p mert ezen az egy lábon áll háztartása…
p
p
p „Rovásíró”
p Aki mindenkiről
p csak a terhelő adatokat gyűjti,
p mint egy lelkes bűnügyi nyomozó,
p hogy alkalomadtán, önként vagy
p felhívásra majd feljelenthesse őt…
p (vagy egy zsarolási potenciálja legyen)
p
p
p Nem
p önsanyargató,
p sem aszkéta remete,
p ő egy nagycsalád fője –
p de pusztán kenyérféltésből,
p vagy netán karriervágyból
p mégsem engedhet a 48-ból,
p a jelleme kiállja a hét szűk
p hetet, hónapot vagy évet is…
p
p
p Mi is,
p mint a pápa,
p ha ex katedra tanít,
p csalhatatlanok vagyunk:
p a tévedések lehetőségét nem
p kell kizárni, illetve minimalizálni –
p mindig azt keresve, ami igazolhat,
p és nem azt, ami cáfolhatna minket…!?
p
p
p Nem
p bolond
p ő poétának állni,
p elszegődik inkább
p pl. katonaírnoknak,
p beszéd-(gyors)írónak,
p alkalmi versezet faragónak,
p politikai beszédírónak, vagy
p másféle bértollnoknak stb. stb.
p
p
p Nem
p ülhetünk
p a babérokon,
p mert a következő meccset is,
p ott és akkor meg kellene nyerni,
p ahol még az esélyesség terhe is nyom…
p Ha nem is nulláról indulunk újra,
p de mindig itt és most kell
p teljesíteni, bizonyítani…
p
p
p Nem
p utólag
p díszítgetjük,
p eleve jó ízléssel
p tervezzük és formáljuk
p ruhánkat, viseletünket,
p a lakberendezésünket és
p a napi használati tárgyainkat,
p hogy magyarosan szép otthonunk
p és szép megjelenésünk is legyen…
p
p
p Nem
p hálás szerep
p sokkal ébreszteni
p a szellemi alvajáró,
p a szendergő, vagy
p álomszuszék test-
p véreid. honfitársaid,
p de mi mást tehetnél,
p ha felelős vagy értük,
p és látod, hogy mennek,
p menetelnek a szakadékba…
p
p
p x
*
Arany János
Epilogus
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.
.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.
.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.
.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, --
Félreálltam, letöröltem.
.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
.
Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hírnév, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
.
Kik hiúnak és kevélynek --
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?
.
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
.
Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe'
S hány reményem hagyott cserbe!...
.
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
(1877 júl. 6)
Arany János
A RÉGI PANASZ
"Eh! mi gondod a jövőre? Eh! a múlttal mi közöd? Könnyel a múlt sirja dombját S a reménynek száraz lombját Hasztalan mit öntözöd?
Századoknak bűne, átka Mind csak téged terhel-e? Nem talán még sokkal érzőbb, Nem talán még sokkal vérzőbb Honfitársid kebele?..."
.
Oh, tudom; de bánatomban Meg nem enyhít társaság; Mint szülétlen több gyerekre Osztatlan száll s mindegyikre Az egész nagy árvaság.
Sőt azáltal súlyosb részem, Hogy míg a tett melege Más sebét enyhőbbé tészi: Ő, szegény, csak kínját érzi - A lant méla gyermeke.
.
Hogy reméltünk! s mint csalódánk! És magunkban mekkorát!... Hisz csak egy pontot kerestünk: Megtalálva, onnan estünk; Így bukásunk lelki vád.
Mennyi seprő a pezsgésben, S mily kevés bor!... Volt elég, Kit nagy honszerelme vonzott Megragadni minden koncot, Nehogy más elkapja még.
.
Mennyi szájhős! mennyi lárma! S egyre sűlyedt a naszád; Nem elég csak emlegetni: Tudni is kell jól szeretni, Tudni bölcsen, a hazát.
Vagy nekünk már így is, úgy is Minden módon veszni kell? Egy világ hogy ránk omoljon? Kül-erőszak elsodorjon?... Vagy itt-benn rohadni el?
(1877. július 26.)
Szellemi-társadalmi elit
Hivatás, pokoljárás és árulás
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,
akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
.
A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,
akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:
papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,
akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk/büntetésük”.
.
És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,
de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,
magát továbbképző, de a mai protokollt jól követő-betartó,
betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos…
.
És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,
ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.
A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,
sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.
|