Eugéniusz:

Bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan ember

arany vagy vaskora, akár pokla…

Életminőség vizsgálódás magyarán írva – I.



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok



A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

a mese nem másokról, de pont Terólad szól,

ismerj magadra, az okra s változtass élteden…

p Csokonai Vitéz Mihály:

p A békétlenkedő

p

p I.

p Tavasz

p

p Ejnye, már az esztendőnek

p Silány napjai eljőnek,

p Itt a kedvetlen tavasz.

p Locsos, pocsos minden napja,

p Komor a bőjtmás hónapja.

p Április csalárd, ravasz.

p Sovány szelek süvőltése,

p Száraz porral kerengése

p Torkot, mellet terhelő,

p Huruttal kerűl elő.

p

p Kinek volna kedve benne!

p Bárcsak hamar vége lenne

p Únalmas óráinak.

p Szemem bármerre tekintsen,

p Sem gyümőlcse semmi nincsen

p Kertem puszta fáinak.

p Mit ér zőldje a szőlőnek,

p Ha rajta fürtök nem nőnek,

p Mit ér a bimbó, virág,

p Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

p

p Barmaim, jaj, be soványok,

p Elfogyott a takarmányok,

p Már sem széna, sem mező,

p Ezer az ember szükségi,

p Nincs új, elfogyott a régi,

p Majd kihúz az éhező.

p Óh, bárcsak hamar nyár lenne,

p E silány tavasz elmenne:

p Uram! uram! talán már

p Nem is fog már lenni nyár!

p

p II.

p Nyár

p

p Haj, haj, no! be elfáradtam,

p Ugyan nagyon megizzadtam,

p Adjatok egy kis vizet!

p A nyári napnak hésége

p Éltünk terhe, veszettsége,

p Csak, csak ilyennel fizet;

p Uram, szűntesd a héséget,

p Mert magunkat is eléget.

p Tikkasztó kánikulánk

p Bűnünkért van csapva ránk.

p

p Testünket alig bírhatjuk,

p Lélekszakadva aratjuk

p Ami kis termésünk jött;

p Vetegettük hideg szélbe,

p Most takarjuk forró délbe

p Dudva és bogács között;

p Amit e' még meg nem fojtott,

p Szipoly és sáskaraj tojt ott,

p S amit ez is meghagya,

p Elsütötte a ragya.

p

p A hosszú napnak terhétől,

p A munka keménységétől

p Csigázódik életünk.

p Mégis mindezért végtére

p Mi a szegény ember bére!

p Aggunk s alig ehetünk.

p Mennykő, villám és mennydörgés

p Mind, amit nyér a könyörgés,

p Forgószél és jégeső,

p Ami a munkánkra jő.

p

p III

p Ősz

p

p A fejem már majd megbódúl,

p Annyi a gond, mely rámtódúl,

p Érik a gohér nagyon.

p Szintúgy félek még előre,

p Ha ránézek a szőllőre,

p A szüret s baj itt vagyon;

p Restellek már ki is menni,

p Eső esik, mit kell tenni,

p Alhatnám is, de nem is,

p Mozogni kén nékem is.

p .

p Most jőnek már, haj, most jőnek

p A megaggott esztendőnek

p Legkomorabb részei,

p Borong, tolong a kedvetlen

p Őszi felhő, és szünetlen

p Bugyognak locs cseppjei.

p Bent ásítok, kint meg ázom,

p Bent didergek, kint meg fázom,

p Szomorú ősz, haj, haj, haj!

p Benn is baj most, kinn is baj.

p .

p Bárcsak meleg napfény volna,

p Vagy kemény télre hajolna

p Már ez a locspocs idő.

p Mert most setét ködbe fedve

p Sínlik az embernek kedve,

p S azért hozzám más se jő.

p De ha jő is, mit csinálunk?

p Csak únalom lakik nálunk;

p Most is bú és álom nyom:

p Jaj be fáj a vékonyom.

p

p

p IV

p Tél

p

p No eljöttél valahára,

p Gyászos tél, a főld nyakára,

p És az erszényt oldozod:

p Együk most már munkánk bérét,

p Igyuk saját testünk vérét,

p Már az inséget hozod.

p Igazán, hogy minél rosszabb

p A te részed, annál hosszabb,

p Életünkből majd fél rész

p A te napjaidba vész.

p

p Elrablod a kikeletnek

p Tején hízott természetnek

p Gyönyörűségit magad;

p Mindent, amit a termékeny

p Nyár s ősz adott a vidéken,

p Fagyod tőlünk elragad.

p Csak számodra munkálódunk,

p Érted élünk és aggódunk,

p S midőn mindent elragadsz,

p Magad csak kedvet sem adsz.

p

p Tömlöccé teszed szobánkat,

p Kertünket és gyümőlcsfánkat

p Zúzzal virágoztatod.

p És azalatt nagy lármával

p Kimormolsz szélhahotával

p S jégfogad vicsorgatod.

p Ne dúld fel minden kedvünket,

p Enyhítsd megúnt életünket,

p Bocsásd hozzánk a tavaszt,

p Szívszakadva várjuk azt.

p x

p

p

p Csokonai Vitéz Mihály:

p Egy fiatal házosúlandónak habozása

p

p Szeme nem sír, mégis nedves;

p Képe ráncos; foga redves;

p Horgas lába tittyen-tottyan;

p Sovány fara egyet lottyan.

p .

p Mégis, noha hidegvette,

p Legényes a szedtevette:

p Óh, Uram! őrizz meg ettől

p A vasorrú kísértettől! -

p .

p Vén ugyan, vén a kurvanyja:

p De van ezüstje, aranyja,

p Amelybe ha markolhatnék,

p Hozzá jobb kedvet mutatnék.

p .

p Csak pénzében lennék vice;

p Megölelném histórice,

p Férje lennék az erszénynek,

p E' kén a szegény legénynek!

p x

p

p

p BOLOND,

p AKI NEM SZERET

p

p Felfogadtam, nem szeretek,

p Minden asszonyt már megvetek,

p Felfogadtam, semmi lány

p Rabbilincsre már nem hány.

p

p Azt mondám, bolond is voltam,

p Hogy szerelmekhez hajoltam,

p Azt is mondám, mind bolond,

p Aki rólok le nem mond.

p

p Felfogadtam, hogy míg élek,

p Egy álnokkal sem beszélek,

p S bár Helena szeret is,

p Farba rugom őtet is.

p

p Gyűlölöm mind egész nemét,

p Szép orcáját, ráró szemét,

p Gyűlölöm, mind álnok kép,

p S még álnokabb, hogyha szép.

p

p Felfogadtam földre s égre,

p Hogy nem nézek több szépségre,

p Mert mind halálba kerül -

p Meg is álltam emberül.

p

p De bezzeg szerelem helyett

p Rút gyűlölség foglalt helyet,

p Bánat jött rám egy nyommal,

p A komor únalommal.

p

p A fekete gondolatok,

p A rettentő indulatok

p Szállották meg szívemet,

p S úgy gyötörtek engemet.

p

p A jó kedvek, nyájasságok,

p A tréfák és barátságok

p Elfutottak előlem,

p Az öröm eltűnt tőlem.

p

p Minden virtustól elváltam,

p Minden embert megutáltam,

p S már egészen ellepe

p A fekete sárepe.

p

p Borzasztó melanchólia,

p Rettentő hypochondria,

p S minden, ami fertelem,

p Egyre csatázott velem.

p

p Elmém szinte megbódúla,

p És már kicsinybe is múla,

p Hogy fejembe nem lövék:

p De mégis észre jövék.

p

p Észre jövék, észre vettem,

p Hogy én bolond gombát ettem.

p S felkiálték: Grácia,

p Grácia, szép Cypria!

p

p Jertek, ó, angyal termetek,

p Megint emberré tegyetek,

p Elvetettem pisztolyom,

p Szép orcátok csókolom.

p

p Már véletek kezet-váltok,

p Ó, szép lyánkák s így kiáltok:

p Mind bolond, ki nem szeret,

p Vágasson magán eret.

p x

p

p

p Borúlátó

p A fekete szem-

p üveges ős-pesszimista

p Most ugyan még süt a Nap,

p de ő így ezt is sötéten látja,

p ám ez nem tarthat örökké:

p egyszer majd úgyis biztos

p be fog borulni…

p

p

p Hiba

p A hiba az ön készülékében van...

p Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,

p akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.

p Ha sötét az üvege, akkor mindent sötétnek látsz.

p A pesszimista magára operált fekete szemüvege…

p

p

p Aki

p olyan

p pesszimista

p álbölcsességeket

p keres és talál magának,

p amivel „igazolhatja”, hogy

p a teremtés eleve elhibázott,

p vagy az ember végleg elrontotta,

p és az egy-én boldogságkeresése

p szánalmas-nevetséges hiú erőlködés…

p

p

p Hiszékeny

p Istenben nem hiszel,

p jótéteményeit/kegyelmét,

p a teremtés csodáit nem látod,

p de az általa neked szánt üdvözítő utat se,

p de annak a vadidegen embernek viszont igen,

p aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed…

p

p

p Utóhatás

p túlzó fokon

p Aki egyszer hajótörött volt,

p az a csendes óceán látványától is retteg…

p Amikor először megtapasztaltad, hogy a kés kétélű,

p és nemcsak a kenyeret, de az ujjadat is el/le lehet vágni,

p azóta nem is mersz a kezedbe kést fogni - kenyértörés…

p

p

p First thing first

p Nem tudod eldönteni,

p mivel kéne elkezdeni,

p Előbb a cipőt a lábadra

p vagy a sapkát vedd fejedre -

p Így ott ülsz és maradsz estig

p a hálóingedben az ágy szélén…

p

p

p Önkevesellő

p Magadat semmire sem becsülöd,

p sőt: a teremtés selejtjének tartod,

p aki szellemi fogyatékos/kiskorú marad,

p és ezért mindig másoknak fogad szót,

p akik jobban tudják, hogy mi jó neki…

p

p

p Önhitt

p Taníthatatlan

p és nevelhetetlen

p Magad mindenkinél különbnek gondolod,

p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb…

p

p

p Önimádó

p Belenézel a nyugodt víztükörbe,

p ott meglátod a saját arcod képmását,

p amibe menten beleszeretsz, belebódulsz,

p és egyesülni akarván vele a vízbe veszel…

p

p

p Nárcisztikus

p Az illető saját személyiségét

p mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja,

p ami a dominancia és a kritikátlan igyekezet

p (ambíció, becsvágy) révén valósul meg.

p Kívülről nézve úgy látszik, hogy ő

p nagyra tartja magát, holott gyakrabban

p éppen az ellenkezője, az alacsony önbecsülés az igaz.

p Számára az embertársakkal való összehasonlítás során

p születik meg az én értéke, ezért neki nem elég, ha ő jó,

p vagy nagyon jó, neki a legjobbnak kell lennie.

p

p

p Echó

p Csak magadat hallod vissza,

p mert mindenkit elüldöztél magadtól,

p vagy már senki nem mer megszólalni,

p vagy már csak a te nézeteidet szajkózza -

p s te a visszhangot párbeszédnek veszed…

p

p

p Imposztor

p Aki nem azon ügyködik,

p hogy a maga és a köz javára

p az adottságaiból kihozza a maximumot,

p de pl. imponálási, bizonyítási kényszerből

p fölöslegesen és károsan, önveszélyesen

p semmilyen magasztos célt nem szolgáló

p rekordokat döntene, csúcsokat mászna…

p

p

p Ámítható

p Messziről jött ember,

p azt mond, amit csak akar -

p de egy kis-nagy családban,

p egy kis, helyi gyülekezetben

p mindenki könnyen ellenőrizheti,

p hogy ha te most vizet prédikálsz

p akkor bort iszol, vagy nem iszol?

p

p

p Manipulálva

p Ha valaki(k) eléri(k),

p mert úgy be/átprogramoznak,

p hogy azt akard, amit ő(k) akar(nak) –

p és közben azt hidd, hogy ezt te magad akartad…

p De ez a valami nem a te érdeked szolgálja – sőt…

p Te fogod buzgón, szakszerűen magad alatt vágni a fát….

p

p

p Fenn az ernyő,

p de nincsen kas

p Te olyannyira nem

p akarod magad sajnáltatni,

p inkább erőn felüli lakomát rendezel…

p hadd higgyék, te nem koldus, de királyfia vagy…

p (egy hét dínom-dánom, sok év szánom-bánom)

p Vagy attól hiszi, hogy ő is egy Valaki lesz akkor,

p ha megveszi azt az autót, amit az ő takarójánál

p jóval tovább nyújtózkodva ér el –

p egy fél életen át belegebed,

p hogy törlessze az uzsorát...

p

p

p Rész és egész

p A rád bízott kicsinység…

p A szög miatt a patkó elveszett

p A patkó miatt a ló elveszett

p A ló miatt a lovas elveszett

p A lovas miatt a csata elveszett

p A csata miatt az ország elveszett

p Hát verd be jól a patkószeget!

p

p

p Ön-stigmatizáló

p Úgy akarsz nagyobb,

p teljes szólásszabadsághoz jutni,

p hogy önként magadra veszed

p a bolond bélyegét, stigmáját -

p félcédulás szabad szájúként

p arra már nem gondolsz, hogy

p milyen nagy ennek az ára:

p nem veszik komolyan szavaidat!

p

p

p Futóbolond

p „Magadban beszélsz” már régóta,

p még/már csak hangosan tudsz gondolkodni...

p Vagy amit nem mondhatsz el senkinek,

p azt így mondod el mindenkinek/senkinek…

p De mostanában ez már nem is oly feltűnő,

p hisz a járókelők azt hihetik: mobil telefonálsz…

p Talán már azért sem sokan szólnak rád/meg,

p ha a szembejövő lányok fenekét csapkodod...

p Inkább nem avatkoznak be, még bajuk lehet,

p közönyüket védik: majd a lány megvédi magát...

p

p

p „Szerecsen-mosdató”

p Ha mindenkit besározol,

p akkor te sem tűnsz ki a mocskoddal?

p Vagy jobb ügyhöz méltó buzgalommal,

p „jó pénzért” bérbeadott lelkiismerettel

p mosnád ártatlanra a nyilvánvaló bűnöst.

p

p

p Kíváncsiság

p Addig még, de csak addig

p nem voltál reménytelen eset,

p amíg bátran bármit meg mertél kérdezni,

p és nem féltél, rettegtél, hogy megütköznek,

p vagy kinevetnek, hülyének néznek…

p

p

p Félszívvel

p mész templomba

p és/vagy színházba,

p és csodálkozol, hogy

p nem történik veled semmi,

p semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,

p semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás,

p purgatórium és mennybeszállás...

p

p

p Rút kiskacsa

p folyton gyilkol a gúny és csőr,

p és te is torszülöttnek látod magad,

p pedig te gyönyörű hattyúnak születtél,

p „csak” éppen eltévesztetted a helyedet,

p és ezért téves az összehasonlítási alapod…

p

p

p Csiki-csuki játék

p Ami így, szó szerint

p a malomjátékból ismeretes:

p hol ide, hol oda ugorva

p lesz malmod, s levehetsz

p egy bábut az enyéimből...

p Ha éppen úgy akarom,

p akkor még gyerek vagyok,

p ha akarom, akkor már felnőtt!?

p Mikor épp melyik előnyösebb,

p itt és most melyikkel jár több jog,

p és kevesebb kötelesség, teher stb.…!

p

p

p Ön-hajcsár

p A rabszolga kijátszhatja urát,

p elszabotálhatja a túlmunkát, vagy

p vigyázhat rá, hogy lázas semmittevése

p valahogy munkává ne fajuljon stb. stb.

p De az önkizsákmányolásnak nincs korlátja…

p Pont ebbe a kísértésbe hoz a „fejlődés”,

p a modern kapitalizmus/szocializmus…

p

p

p Önbecsapás

p Ha mások tréfából-komolyan

p becsapnak, ugratnak, átvernek,

p hazudnak, ámítanak, szédítenek,

p az jóval hamarabb kiderül, mint

p ha magadat kábítod-ámítod el:

p ez akár életfogytiglan is tarthat,

p ha nem okulsz magad-más kárából,

p ha nincs egy fájó igazat mondó barát,

p ha nem ismersz magadra a „mesékben”

p

p

p Protezsált

p Sokáig áltatod magad,

p pedig csak a protekció

p segített fel erre a helyre -

p de csak addig, amíg egyszer

p fel nem gördül a függöny és te

p ott állsz az ezerfejű cézár előtt…

p Kudarc, bukás, felsülés, fiaskó a vég.

p

p

p Sánta kutya

p A hamar utolért hazug.

p Aki más tollaival ékeskedik,

p mintha ő ölte volna meg a hétfejű sárkányt

p (rövid áldicsőség után élethosszan a szégyenpadon)

p

p

p Pont

p itt és most

p nem vagy boldog,

p de régebben az voltál,

p és majd később az leszel...

p Majd, ha elvégzed az iskoláidat,

p majd, ha lesz állásod és lakásod,

p majd, ha megtalálod igazi társad,

p majd, ha megbukik ez a kormány,

p majd, ha megnyered a lottó ötöst...

p Az önáltatásban az ember verhetetlen,

p és nem egyszer holtáig sem ocsúdik fel…

p

p

p Kipróbálatlan

p Ha csak egy napra

p helyet cserélhettél volna,

p s megtapasztalhattad volna

p a királyfi lét nem is egy keservét,

p akkor holtig boldogan élvezhetted volna koldusléted,

p és nem keseregtél volna azon, hogy miért ide születtél…

p (de ugyanezt megtehetted volna könnyen olyan formán is,

p hogy kellő empátiával és fantáziával könyvet olvasol erről)

p

p

p Majdnem

p Majdnem lett gyerekem

p Majdnem elértem a vonatot

p Majdnem feltettem a pontot az i-re

p Majdnem megfejtettem a titkosírást, a rejtvényt

p Majdnem lett igazi élettársam/komoly hivatásom…

p Majdnem, de végül önhibából mégsem – vagyis: nem…

p

p

p Halálfóbia

p A haláltól rettegsz,

p vagy a haldoklástól, a kínhaláltól,

p Vagy attól, hogy akkor rádöbbensz:

p még nem éltél, ill. más életét élted,

p talentumod elásva/rosszra használva,

p az ingyen kapott, legjobb dolgokról

p végleg lemondva, gépiesen, vegetálva…

p Öncsalásban, világ/önámításban…

p Életed folytonos haldoklás volt…

p

p A

p halálfélelem

p pont megrövidíti az életedet,

p mert daganatos vészjelzést kapsz:

p agyad, majd tested/tüdőd úgy reagál,

p hogy elkezdi szaporítani a sejteket,

p amivel te protokoll orvoshoz mész,

p aki diagnózis-sokkol, még rád ijeszt,

p és rátesz a sugár-kemo futószalagra…

p

p

p Tudni való

p Baj, ha valami szükségeset nem tudsz

p Baj, ha valami fölöslegeset – amúgy jól – tudsz

p (elveszi raktáradban a tár-helyet a fontos elől)

p De még nagyobb baj, ha valami létfontost rosszul tudsz

p és ráadásul ezt még jól is csinálod, hajtod végre stb. …!

p Pláne, ha te egy amúgy jól képzett, lelkiismeretes stb.

p orvos vagy, aki a be is tartja a protokoll előírásait…

p

p

p Rossz halál

p Abszolút „eutanázia” tilalom

p A kínszenvedések meghosszabbítása

p Az emberi méltóság alatt vegetáltatás

p Otthon szépen meghalni sem hagynak…

p Elbúcsúzni, eszméletben végrendelkezni…

p Lélegeztető géppel kómában tartott ember

p Nincs kegyelemdöfés – orvosi kísérletezgetés...

p

p

p Magatehetetlen

p Mindenben másra szoruló

p Önállóan se enni, se vécézni nem tud

p Aki öregkorára olyan lesz, mint a csecsemő

p Ha Robinzon lenne, már nem élne (Péntek…)

p Már az „megölné”, ha magára hagynák,

p de ha szellemileg ép, érdemes még élnie…

p Még tanulságos család-történeteket mesélhet,

p még bölcs tanácsokat adhat az utódok épülésére…

p

p

p Fazekas Mihály

p A boldogtalan

p

p Ki homályos magafelejtésben,

p Bús gondok közt bolygó tévelygésben

p Űzi nyugtát, mely régen eltűnt:

p Az paradicsomától távozott,

p Annak még lakhelye is átkozott,

p Mert reménye pislogni megszűnt.

p

p Liliomi kényének, kedvének

p Elkorhódtak; édes érzésének

p Rózsáit a szélvész levágta,

p Megelégvésének ibolyáit,

p Becsületének zöld borostyánit

p Egy kártékony féreg kirágta.

p

p Ti példái a hív barátoknak!

p Kik környékét erős honotoknak

p Fűszerezitek látatlanúl,

p Violák! nem vidul balzsamtoktól,

p Minden gyönyörködtető tárgyaktól

p Végbúcsút vett irgalmatlanúl.

p

p Csak az elfelejtett temetőkben,

p A szomorú estike gőzökben

p Kornyadoz tövisbokros útján,

p Vagy egy példázgató gyászfűzfánál,

p Az emlékezet esthajnalánál

p Tűnődik örömnapja után.

p

p Elgázolta minden dicsőségét,

p Nyereségét és gyönyörűségét,

p Közűlök nagy harccal kirontott,

p Vége szeretetnek, barátságnak,

p Bizodalomnak és kivánságnak,

p Minden boldogságról lemondott.

p x

p

p

p Fazekas Mihály

p Ki a boldog

p

p Boldog, ki fákat ültet el

p Ifjú legény korában,

p Osztán azokra jól ügyel,

p Hogy nőjjenek bujábban,

p Hernyó, bogár ne bántsa,

p Nyúl, kecske meg ne hántsa.

p

p Kivált, ha nem rójják azért,

p Hogy a kéménye füstöl,

p Dézsmát nem ád, se taksabért,

p Nem tarthat a becsüstől,

p Nem korhelyes, se kényes,

p Be boldog egy legény ez.

p

p Amely leányzó nem hever

p Virága szép korában,

p De sütni, főzni, varrni szer,

p S nem módiz a ruhában,

p Vidám, serény, eszes, jó,

p Be boldog egy leányzó.

p

p Midőn ez illyen boldogok

p Egymás eránt hevülnek,

p Azon az égiek magok

p Előre már örülnek,

p Látván, hogy a teremtés

p Itt is lehet szerencsés.

p

p Tisztán verő jó szíveket

p Egymással egyesítik,

p Szeplőtelen hűségeket,

p Áldással ékesítik,

p Úgy-é bizony hogy e’már

p Valóban boldog egy pár!

p

p Ők a világi terheket

p Fogódzva hordogatják,

p A homlokon gyűlt cseppeket

p Csókkal leszárogatják,

p Gyűl a gyerek, de nő is,

p Gyűl a segítgető is.

p

p Már a fiú az ölyvöket

p Riasztja a csibéktől,

p Csergetve a gyümölcsöket

p Megőrzi a verébtől,

p A fára már fel is mász,

p Anyjának ért epert ráz.

p

p A kisleány már enni hint

p A tyúknak és rucának,

p De csakhamar bé-bétekint

p S nagyot visít anyjának:

p Jöjjön ki: a kakassa

p A tyúkot eltapossa.

p

p Mindennemű szükségeket

p A szorgalom beszerzi,

p Rakásra gyűlt élelmeket

p A gondos ész megőrzi.

p Szintúgy dologho’ nyúlnak

p A gyermekek s tanúlnak.

p

p A jó szülői nyomdokon

p Hogy ékesen nyitának,

p A jól nevelt leányokon

p Minden szemek kapának.

p Elhordta a szerencse,

p Már mindenik menyecske.

p

p Már négy fiok kinőtt, eme

p Törvénytudó, ama’ pap,

p Egynek vitézi érdeme

p Véres jutalmakon kap,

p Csak egy maradt a háznál,

p Az ősi gazdaságnál.

p

p Jó kisegítő is került

p Menyül a jó anyának,

p Hordozni a nagyobbra gyűlt

p Terhét a ház bajának,

p Gondos, serény, eszes, jó,

p Napához oly hasonló.

p

p Gyakorta a két öszveült

p Szépen megért öregnek

p Körülte már a kertbe gyűlt

p Másod rajok csevegnek,

p Egyik csapat cicázik,

p Egy báboz, egy cocózik.

p

p Némely’k após combjára ül,

p Némely’k alatta bujkál,

p Egy lyány kereng anyós körül,

p Egy a fején babirkál,

p Így mulat olykor-olykor

p A kétszeres gyerekkor.

p

p Egy kis legény a fára mász,

p Keres gyümölcs puháját

p Vagy elterült ponyvára ráz,

p S megrakva inge alját,

p Hogy kedveket találja,

p A véneket kínálja.

p

p Hej, mond após, midőn kezem

p A fákat oltogatta,

p Egy vén dudás, emlékezem,

p Bíz erre mondogatta

p Hogy boldog, aki fába

p Olt kis legény korába.

p x

p

p

p Humanista segítő…

p A partra vetett halakat cirógatják,

p ezért hálát vagy hálapénzt várnak-követelnek,

p vigasz-szavanként ketyeg, sőt pörög a „taxióra”,

p csak valahogy az az egy nem jut senkinek az eszébe,

p hogy a szerencsétlent visszategye a vízbe lubickolni

p Vagy azért sem, mert így kevesebb fizető paciens lenne

p Vagy mert ő sem akar visszakerülni a kihívásos életbe…

p

p

p Gyámolítók

p Rengeteg az önkéntes segítő,

p aki átvisz az úton, ha belepusztulsz is,

p aki Mekk mesterként szétszereli a lakásod,

p aki fogadatlan prókátorként rosszul védi ügyed,

p aki kényszer- „gyógykezel”, mert gyereknek néz,

p s ha netán tiltakozol, akkor gondnokság alá vesznek…

p

p

p Titkos

p jó-szolgálatok

p Saját drágalátos édesanyád

p felbontja a leveleidet, kifaggatja barátaidat,

p lehallgatja telefonjaidat, olvasgatja titkos naplód,

p magándetektívet fogad, és ellenőriz távolétedben is!

p Persze csakis teérted, csakis a te érdekedben,

p mert te még olyan éretlen gyerek vagy…

p

p

p Prókátor

p Fogadatlan, hívatlan

p prókátornak ajtó mögött a helye:

p aki kéretlenül avatkozik bele olyan dologba,

p amihez nincs köze: durva visszautasításra számíthat.

p

p

p Paternalizmus

p A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt

p azonnal megbírságol a rend éber rendőre,

p de abban már senki nem gátolhat meg,

p hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,

p s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd...

p

p

p Megpuhítás

p Nem sanyargatják

p a meghódított, leigázott népet,

p mert így esetleg növelnék ellenálló-képességét.

p Inkább kényeztetik, kielégítik minden kívánságát,

p s így puhánnyá, anyámasszony katonákká válnak

p

p

p Buridán

p szamara

p Éhen halni két

p egyforma szénaköteg között,

p mert sehogy nem tud választani,

p pedig egyik sem jobb, mint a másik,

p de fél, aggódik, hogy hátha mégis…

p Így maradhat vénlány, agglegény…

p (És ha mégis az egyiket választja,

p akkor meg holtig gyötri a gondolat:

p biztos a másik lett volna az ízesebb…?

p Örök bánata lesz: miért nem inkább

p Hufnágel Pistihez ment férjhez…)

p

p

p Ál állatbarát,

p aki állatbolond lesz…

p Nem mersz kockáztatni

p „idegen”, ismeretlen eredetű

p gyerek örökbefogadásával -

p kutyával-macskával „pótolod”

p a saját család/utódaid hiányát...

p

p

p Se kutyája,

p se macskája

p Nem csak hogy haszonállat

p nincs a háznál, baromfiudvarban,

p de házőrző/házi kedvenc, egérfogó

p sincsen, akiken keresztül az Isten

p taníthatna a természetes életmódra,

p a „milyen kevés elég” stb. bölcsességre

p

p

p Állati jó-rossz

p A kiskutyádat élettárssá emeled,

p s reá öntöd szíved minden melegét!

p vagy elzárod magad a (házi)állatoktól,

p s csak potenciális ennivalót látsz bennük,

p nem társat, tanítót és tanítványt stb. stb.

p

p

p „Érzéki csalódott”

p Bedőlsz a látszatoknak:

p pl. a kanál görbe is, ha te

p itt és most a vízben annak látod

p Vagy a Föld egy végtelen síkság,

p és a Nap mozog körülötte, felette:

p naponta felkel – delel - lenyugszik...

p (és minden fényeset aranynak veszel,

p és verekszel érte, ha az szar ócskavas,

p vagy csillogó-villogó üvegcserép is)

p

p

p Érzési csalódás

p Az elöljáró mindent jobban tud:

p A katona nem fázik, csak úgy érzi

p (S ha brómos teát kap, akkor „eunuch” lesz,

p Átmenetileg nem fog semmilyen nemi vágyat érezni)

p

p

p Uniformis

p Itt a katonát

p szabják a ruhához

p és az embereket az ágyhoz -

p Prokrusztész foglalkozik ezzel,

p Ő nyújtja ki a rövideket, vagy

p vagdossa le a kiálló részeket.

p Hasonlót próbálnak lelki alkatukkal is…

p

p

p Rész és egész

p Lehet, hogy külön-külön

p mindenki boldogtalan, senki sem boldogul,

p de a társadalom fejlődik, az ország halad, a nép boldog

p A katona igazából amúgy sem boldogtalan, csak úgy érzi:

p boldogítsa az a tudat, hogy feláldozták, hősi halált halt stb.

p Majd az unokái már a kommunista Kánaánban fognak élni!?

p

p

p Vélelem

p Ahol és amikor

p már elegendő a puszta gyanú,

p és bármely polgár perbe fogható

p és meghurcolható, és elítélhető is,

p ha nem tudja minden kétséget kizáróan

p az ártatlanságát bizonyítani...

p

p

p Látszatfüggő

p Képtelen vagy

p elviselni a látszatokat,

p illetve mindent láttatni akarsz…

p Belehalsz, ha nem mindenki látja a jóságod

p Pláne azt, ha jót teszel, de rossznak láthatják:

p ahogyan ezt Mikszáth „vén gazembere” merte...

p

p

p Az a lakás,

p ami otthonod lehetne,

p az egy kupleráj, egy szemétdomb,

p egy túlzsúfolt raktár, egy átjáróház stb.,

p vagy egy hidegháborús családi tűzfészek…

p

p

p Nem mersz

p szólni anyósodnak,

p aki segítőkészen bejár hozzátok,

p hogy takarítson és rendet rakjon,

p hogy ne rendezze be/át életformátokat…

p

p

p Rendetlen

p Soha semmi

p nincs a megszokott helyén,

p mindig mindent keresni kell,

p két kézzel szórva a drága időt.

p szerencse, ha előbb, mint utóbb

p ráakad a saját kuplerájában…

p (vagy anyád „rakott rendet” …)

p

p

p Mód-

p szertelen

p Próba-szerencse!?

p Vak tyúk is talál szemet

p de lehet ennél szisztematikusabban is keresni,

p mert így magad minimalizálod a találati esélyt...

p

p

p Drága időd pazarolva

p tűvé teszed a szénakazlat…

p Netán bekötött szemmel, vagy

p beszűkült tudati állapotban

p keresgélve saját magadnak

p nehezíted életfeltételeidet!

p

p

p Via activa/

p contemplativa

p Ideje a láblógatásnak

p és a tenger-átúszásnak

p ideje van, illetve ideje lenne,

p ha megéreznéd ezt, de pont

p akkor „szemlélődsz” /bambulsz,

p amikor dönteni, lépni/ugrani kellene.

p És akkor nyüzsögsz, produkálod magad,

p amikor a feltöltődés, az elmerengés,

p elcsendesedés stb. stb. ideje lenne…

p

p

p Aktív-passzív

p Amikor dönteni kéne,

p akkor kivársz. és magától dől el,

p dől ki a fa a házadra, gyerekedre…

p És pont akkor és pánikban kapkodsz,

p amikor csak passzívan ki kéne várni,

p míg majd magától kidob az örvény...

p

p

p A

p nem-

p cselekvés hatalma...

p Az ég alatt a leggyengébbek

p átfúrják, ami legkeményebb:

p mindenben fészke van a nemlétnek,

p ereje a nem-cselekvésnek.

p Szó nélküli tanítással

p s a nem-cselekvés hatalmával

p mi sem mérkőzhet e világban.

p Tao Te King 43.

p

p

p Különc

p Aki amúgy éldegéli ugyan

p konformista, nyárspolgár életét,

p de akut, kínzó hiányérzete miatt

p ezt olykor-folyton különcködéssel,

p extravagáns gesztusokkal színesíti.

p Egy unalmas akadémikus filozófus,

p aki a pódiumon le-letolja gatyáját…

p

p

p Szájtépő

p Te még az ostromállapotban is

p mindent újra és újra megvitatnál,

p nem fogod fel, mi a vészhelyzet,

p mikor jogos szükségállapotot hirdetni:

p hisz az égő házban emberek maradtak,

p és te vitatod, nem járt-e le munkaidőd...

p

p .

p Ön-kényeztető