Munkásokat külde egy pap a mezőre,
Napszámban fizetvén márjást minden főre.
"Fiaim, mond a pap, híven dolgozzatok,
Én ki nem mehetek tudjátok magatok;
Mert az Isten engem rendelt más munkára,
Ételt kell készítnem lelketek számára.
De egy mindent látó szem rajtatok leszen,
Melytől a hű munkás nagy jutalmat veszen.
E vigyázó szemtől barátim féljetek,
Értem pallértok lesz, hát ne heverjetek.
Vacsorára hozzám jöjjetek estvére,
Akkor munkátoknak kész lesz egész bére."
Ily szép szókkal őket a pap elereszti,
S magát a könyvek közt mind estig epeszti.
A munkások mennek, s úgy lépnek tempóra,
Hogy mikor kiértek kilenc lett az óra.
Ásóval kell vala a földet forgatni,
Egy kezdte szép szóval a többit nógatni.
De semmit sem ért ez: ott is még hevernek,
Örülnek, hogy könnyen ma egy márjást nyernek.
"Ugyan megpapola, mond egy, a vén papunk,
Tán tudta, hogy könnyen ma egy márjást kapunk."
"Jó pénzért nézem ma, felel egy, a napot,
Ha módját tehetem, csalom én a papot.
Héj! Sokszor jól lakik lovam a búzáján,
Nem egyszer hált ökröm a rétjén s szénáján!
Őszi vetésének most is oda fele;
Mert nyolcunknak barma tegnap ott legele.
Be nem értem volna sokszor száz pálcával,
Ha így bántam volna a más jószágával;
De nem bántom ám azt, mert megvernek, félek,
A pap dorgál, s bennem siket rá a lélek.
Szavát fülem mellett könnyen elbocsátom,
Elég nagy a hízak, más is így tesz látom.
De már régen nyugszom, majd egy kicsit ások."
A többinek is mond: ásóra kapások!
Egy posztátot fognak, s verődvén élire,
Benyomják az ásót szintén két íznyire
A tyúkok, körmökkel a földet mint szántják:
Úgy ők is a földet szép véknyan meghántják.
Délben meg leülnek s majd estig alusznak,
S még a felköltőre sokan haragusznak.
Igy töltik a napot ezek heveréssel,
Mások rossz munkával, csak por keveréssel.
Csak egy volt ki híven dolgoza közöttök,
S monda: a munkára pajtás későn jöttök,
Már van két órája, hogy magam dolgozom,
S a napnak melegét a vállamon hordozom.
Bolond vagy, hogy többet ásol mond egy: másnál,
Néked sem ád többet a pap egy márjásnál.
De, e mocskos szókra ő semmit sem hajta,
Izzadott, s a többi csak nevetett rajta.
Estve felé mikor izzadt kézzel kapál,
S forgatja a földet, egy csuporra talál,
Felveszi s nézgéli, hát pénzzel van tele.
Estve a pap felé vígan ballag vele.
A korhely kapások ezt látván elhülnek,
Ezek megsárgulnak, mások elzöldülnek.
Nézd pajtás mond egyik, ő kapált, nem hevert
S meg is áldá őt az, a ki minket megvert.
Bemenvén a paphoz az ételt megették,
A tunyák mint a jó, a márjást felvették.
A talált csuprot ez a papnak mutatta,
A pap nézte s ismét neki vissza adta:
Neked adom mind - mond, - ámbár enyim fele;
Az Úr hív munkádért mert megáldott vele.
Mondám, hogy én értem ő vigyáz reátok,
Kitől jóra áldás, gonoszra száll átok.

A korhely munkások mind megannyi lopók,
S utálatos férgek az ilyen vérszopók.

*

Péczeli József meséi

Péczeli József (1750–1792)

Az 1780-as években, amikor írói és irodalomszervezői érdemek alig váltak még szét a köztudatban s a literátorok ambíciójában, fontos szerepet töltött be Péczeli József. Bessenyeiék úttörő bécsi kísérlete és Kazinczy irodalomszervezői-kritikai funkciójának kialakulása között Péczeli organizátori működése volt a legjelentősebb. Elszegényedett nemesi családból származott, apja református prédikátor volt. Iskoláit a debreceni kollégiumban végezte, ahol – egyéb tantárgyak ismerete mellett – megtanulta a latin, héber,. arab, francia, német és angol nyelvet. Azután Lipcsében, Jénában, Bernben, Utrechtben, Genfben folytatta tanulmányait. Miután végigjárta az iskolázás protestáns stációit (anélkül, hogy Kálvin tanítása elvonta volna a felvilágosodástól), a komáromi református gyülekezet választotta papjává. Az egyházi ügyek intézése mellett arra is jutott ideje, hogy írókból, tudósokból, irodalompártolókból maga köré szervezze a Komáromi Tudós Társaságot. Ebből a körből indította meg a Mindenes Gyüjteményt (1789–1892), amely eleinte hetente kétszer, később évkönyv alakban jelent meg. A komáromi társasághoz tartozott többek között Mindszenty Sámuel, Illei János, Döme Károly, Szekér Joakim, Csépai István, világiak és egyháziak, protestáns és katolikus papok, akik a jozefinizmus türelmi időszakában élesztgették a magyar szellemi életet. Hívei a felvilágosodásnak, tisztelői II. Józsefnek, anélkül, hogy elfogadnák a magyar nyelv érdekeit sértő rendelkezéseit. Ennek a szellemi életnek volt középpontja Péczeli, ez a Kazinczynál kisebb erejű, de elképzeléseivel Kazinczy felé mutató lelkes szervező-egyéniség. Nagy világirodalmi ismereteit a magyar nyelv és kultúra érdekében kívánta hasznosítani fordításaival. Ő ültette át magyarra Voltaire Zaire-ját és Henriade-ját. Lefordította Young Éjtszakáit és egyéb munkáit (1787), Hervey szentimentális prózáját. Több írása foglalkozik II. József alakjával és életével. Szervező munkája mellett legjelentősebb irodalmi tette a Haszonnal mulattató mesék megírása és megjelentetése (1788). Az ezópuszi és lafontaine-i fabulák magyarítása és átköltése, eredeti részletekkel való kiegészítése nemcsak a magyar költői mese történetében játszik fontos szerepet (indítást adva későbbi költői megformálásoknak, pl. a "farkas, kutya" ellentétpárral, melyet Virág s később Petőfi is feldolgozott), hanem politikai mondanivalót is tartogatott kora számára: dicsérte a szabadságot, a dicső magyar múltat, hirdette a felvilágosodás eszméit. A jobbágy siralom-versek műfaját ültette át tanító mesébe a Jobbágy, halál című költeményében, amely együttérzéssel ábrázolja az elnyomott parasztság nehéz sorsát. A vers jobbágya így beszél:

{73.} Szarkák és szajkók című költeményében merészen támadta a "franc s német majma" magyar nemest, ki szégyell saját nyelvén beszélni. Az az író mondja ezt, aki egész életében robotos szorgalommal búvárolta és fordította a világirodalmat; aki korát ébresztgetve idézte Mátyás király és Hunyadi emlékét; aki a maga szerény lehetőségei és véges képességei között vonzó példáját adta magyarság és európaiság felvilágosult szellemi összhangjának – Csokonai és Kazinczy felé mutatva az utat.

*

Péczeli József (péczeli idősb) (Putnok, 1750 – Komárom, 1792. december 4.) református lelkész, irodalomszervező egyéniség, műfordító és költő. Péczely József történetíró apja.

Élete[szerkesztés]

Apja Péczeli Imre református prédikátor volt, ki Pécelen (Pest megye) először mint nemesi birtokos élt, később elszegényedett és nejének nemes Konok Sárának szikszói birtoka s lelkészi jövedelméből élt. Született 1750-ben Putnokon (Gömör megye); atyja 1775. júniusban meghalt és édes anyjával Szikszóra költözött, hol tanulását kezdte; 1767-ben anyja a debreceni evangélikus református kollégiumba küldte, május 1-jén a felsőbb osztályba vették fel. Mint debreceni diák értette a latin, zsidó és arab, valamint a francia, német és angol nyelvet s kellő jártasságra tett szert a világirodalomban, a mellett, hogy a több tárgyakban is állandóan legelső volt társai közt és kitűnő tehetségével, szorgalmával és egyéniségének ritka kedvességével mindenkinek szeretetét megnyerte. 1777. szeptember 20-ától 1778. május 20-áig a főiskola seniora volt. Már Debrecenbe jövetelekor azonnal megnyerte Varjas János tanárának rokonszenvét, ki mint második atyja, oktatója s tanácsadója segítette pályára.

Külföldi tanulmányai

A debreceni consistorium segítségével 1778-ban külföldre ment és Lipcsében töltött néhány hónapot, hol különösen Christian Fürchtegott Gellert műveit tanulmányozta; onnan Jénába, majd ugyanazon év augusztus közepén Bernbe ment és ott 1779. március közepéig hallgatta az akadémiai előadásokat; innen Genfbe költözött, hol 1781 tavaszáig tanult. Az utolsó évben Saussure Horace tanár kérésére annak házánál maradt mint fiainak nevelője s a tanár könyvtára mellett a természettudományokban szép ismereteket szerzett. 1782-ben Utrechtben tanult testvéröccsével Sámuellel; Ravius tanárnak zsidóul írt levelet és ugyanazt később arab beszéddel tisztelte.

1783-ban letette a teológiai vizsgát és felszentelték. Már ekkor kitűnő szónok hírében állott és nagy hatású szent beszédeket tartott a külföldi akadémiákon és templomokban; a genfi, berni és utrechti tanárai pedig annyira becsülték, hogy többen közülük még akkor is leveleztek vele, mikor itthon lelkészkedett. Éppen 1783-ban történt, hogy II. József megadván a protestánsoknak a vallásszabadságot, a több mint száz év óta elnyomott és sanyargatott komáromi evangélikus gyülekezet is papot választott és az első lelkészi állásra a debreceni kollégium ajánlásával Péczelit hívta meg. 1783. szeptember 30-án érkezett Komáromba s október 5-én foglalta el lelkészi hivatalát. Ettől fogva haláláig Komáromban működött.

Tevékenysége

• E kilenc év alatt lázas munkásságot fejtett ki. Első dolga volt a komáromi református egyház szervezése s a földrengésektől és tűzveszedelmektől ismételten sokat szenvedett lakosság körében a hitélet ébrentartása és a református felekezet számára kőtemplom építése, a mely öt évi fáradozás után 1788-ban készült el.
• A mellett minden erejét a nemzeti nyelv és irodalom művelésére szentelte s egymásután adta ki munkáit, összesen 28 kötet és füzet magyar munkát.
• Ezen kívül levelezett a kor vezérférfiaival, írókkal, főpapokkal és főurakkal, buzdítva, lelkesítve, a magyar nyelv szépségeit ismertetve és szeretetét terjesztve. Mint a modern külföldi irodalmak, s nevezetesen a vezérszerepet vivő francia irodalom nagy ismerője, a franciás iránynak lett folytatója, s mivel a testőrírók Bécsből már ekkor elszéledtek, ő lett ez irány feje és Komárom a központja. Mindenes Gyűjteményével irodalmi kört alakított maga körül, melyet az egykori hírlapok Komáromi Tudós Társaságnak neveztek el; komáromi tagjai voltak:
• a Magyar Gyűjtemény segédszerkesztői Mindszenty Sámuel evangélikus református lelkész és Perlaki Dávid ágostai evangélikus lelkész;
• a társaság többi tagjai: Illei János, jezsuita, Döme Károly esztergomi növendékpap, ki Komáromban született és neveltetett; Szekér Joakim, később cisztercita pap; Matovics József, jómódú városi polgár; Nagy Sámuel és Zay Sámuel komáromi orvosok, Csépán István, a kurátor fia; mindezek a folyóirat munkatársai voltak.
• Ugyancsak a Mindenes Gyűjtemény megindításakor P. eszközölte ki, hogy Wéber Simon Péter nyomdáját Pozsonyból 1788-ban áthelyezte Komáromba.
• Nem sok eredetit írt, annál többet fordított, elsősorban francia, de angol, német és ókori íróktól is. Célja volt a világirodalom remekeit ismertetni népünkkel és kimutatni, hogy a magyar nyelv elég gazdag és hajlékony mindannak tolmácsolására, a mi a külföldi nyelveken olvasható.
• Munkáit szellemes és kedves ajánló levelekkel megküldötte az ország előkelőbb férfiainak. II. Lipót is levelével tüntette ki, éppen úgy Kaunitz herceg is. Kazinczyval, Révaival és Gvadányival barátságot kötött. 1787. februárjában Budán a Beleznay Miklós generális halálára készített emlékbeszédet mondott, mely meg is jelent, és ugyanazon évben Ráday Gedeont és Orczy Lőrincet meglátogatta.

1786-ban a debreceni kollégiumtól meghívást kapott, de azt nem fogadta el. 1787-ben a dunántúli evangélikus egyházkerület főjegyzőjévé és pénztárnokává választotta.

Idősebb és ifjabb Péczeli József, valamint Tóth Lőrinc emléktáblája a komáromi Ferences barátok utcájában

1792. december 4-én Komáromban halt meg. Sírkövet özvegye helyezett a komáromi temetőben sírhalmára. Az egykori lelkészlakot a Ferencesek utcájában, melyben meghalt, márvány emléktáblával jelölték meg 1904. október 12-én. Az emléktáblát 1945-ben eltávolították, de 1991-ben újra felavatták eredeti helyén.

Művei[szerkesztés]

" Szervező munkája mellett legjelentősebb irodalmi tette a Haszonnal mulattató mesék megírása és megjelentetése (1788). Az ezópuszi és lafontaine-i fabulák magyarítása és átköltése, eredeti részletekkel való kiegészítése nemcsak a magyar költői mese történetében játszik fontos szerepet (indítást adva későbbi költői megformálásoknak, például a "farkas, kutya" ellentétpárral, melyet Virág s később Petőfi is feldolgozott), hanem politikai mondanivalót is tartogatott kora számára: dicsérte a szabadságot, a dicső magyar múltat, hirdette a felvilágosodás eszméit." – olvashatjuk róla a Magyar irodalom történetében. [1]

"Péczeli meséinek megjelenése fordította az írók figyelmét erre a fontos műfajra. Két elméleti cikk jelent meg a mesékről és a meseírásról a Mindenes Gyűjteményben, melyekben a szerzők hangsúlyozzák, mekkora szerepe van ezeknek a gyermekolvasók erkölcsi nevelésében. Ezek tekinthetők az első olyan írásoknak magyar nyelven, melyek az olvasmányoknak a gyermeknevelésben játszott fontos szerepét hangsúlyozzák". – írta Fehér Katalin Gyermekirodalmunk a sajtó tükrében a felvilágosodás idején és a reformkorban című tanulmányában. [2]

Művei megjelenése[szerkesztés]

Költeményei a Magyar Musában (1787), a kassai Magyar Muzeumban (1789), Orpheusban (1790), Helikoni Virágokban (1791), Magyar Kurirban és Magyar Hírmondóban (1792. Leopold halálára); cikkei a Magyar Musában (1787. LVI. sz. Komáromból), Orpheusban (1790. Köszönet az Ország rendeihez, midőn 1790. Rákh. 11. a közdolgok folytatására a magyar nyelvet rendelték, Kazinczy jegyzeteivel).

Művei kiadás és eredeti cím szerint[szerkesztés]

• Zayr. Tragédia, mely franczia versekből ugyanannyi számú s lábú versekbe foglaltatott. Írta Voltaire, ford. Győr, 1784.
• Henriás az az negyedik Henrik francz királynak életének némelly része, melly francz versekből ugyanannyi s lábú versekbe foglaltatott. Írta Voltaire, ford. Uo. 1786. (Második izben, némelly változtatásokkal s jobbításokkal ki-nyomtattatott. Uo. 1792).
• Yung éjtzakái és egyéb munkáji. Mellyek magyar nyelvre fordittattak. Uo. 1787. (2. kiadás. Pozsony, 1795. 3. k. Uo. 1815.).
• Halotti prédikáczió, mellyet néh. méltgs generális Beleznay Miklós urnak utolsó tisztességének megadására 1787. eszt. Pilisen el-mondott. Győr, 1787.
• Haszonnal mulattató mesék. Mellyeket rész-szerint Ésopusból vett, rész-szerint csinált, s az olvasásban gyönyörködő iffjaknak kedvekért könnyen érthető versekbe foglalt. Ugyanott, 1788. (Ujra kiadta Takáts Sándor: Péczeli József meséi életrajzzal és magyarázatokkal. Bpest, 1887. Nemzeti Könyvtár, XXXIX. Előbb a Figyelő XX-XXIII. k. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 52. sz., Századok 1890. 313. l.).
• A haza szeretetéről s a jó hazafiaknak kötelességeikről folytatott levelezés Philopatros és Commodus között. Ford. és bővíttetett. Győr, 1788.
• Szomorú játékok, mellyek francziából fordítattak. (Mérop és Trancred Voltairetől, kötetlen beszédben). Komárom, 1789.
• II. József életének rövid leirása, melyet az együgyübbek kedvekért szedegetett öszve. Uo. 1790.
• Ama jó szivü s embereket szerető II. Józsefnek febr. 20. történt szomorú halálát kesergő versek, mellyeket mindjárt e gyászos hirnek megérkezésekor ugymint febr. 24. napján készitett. Uo. 1790.
• Vers hongrois et français pour la fete du couronnement de Leopold II. Magyar és franczia versek, mellyek a f. római császár II. Leopold örökös királyunk meg koronáztatásának innepére készíttettek. Uo. 1790.
• A magyar koronának rövid historiája; mellyet az aszszonyok és jó gyermekek kedvekért szedegett öszve. Uo. 1790.
• A magyar koronához, mikor ezen drága kincs ezen folyó hónapnak 20. napján Budára lett levitettetésekor, Komárom alatt megállapodott, s az ország utján kicsinyektől s nagyoktól fő-hajtással tiszteltetett. Buda, 1790. (Költ.).
• Hervey sirhalmai és elmélkedései. Forditattak … Pozsony, 1790. (és Buda, 1821).
• A sz. koronának a magyarokhoz intézett köszöntési. Mellyet irt … Nov 28. napján 1790-ben, mikor ez a drága kincs Posonból lett vissza-jövetelekor Komárom alatt megállapodott, s az elébe kiment sokaságtól kéz tapsolással fogadtatott. Komárom, 1790. (Költ.).
• Háláadó prédikáczió mellyet a fels. római császárnak, Magyarország örökös királyának, II. Leopoldnak Posonban lett meg-koronáztatásának innepekor készitett. Uo. 1790.
• A hazának öröme búval elegyedve. Ama tisztes ősznek, feldmarsal gróf Hadik Andrásnak szomorú halálának hirének meg-érkezésekor, s ugyan t. n. Komárom megyének régi állapotjára esett vissza tételekor márcz. 18. napján. Uo. 1790.
• Az ország gyűléséhez nyujtott háládó köszönetek azoknak, a kik szeretik az anyai nyelvet, mellyet mindjárt azon örvendetes hirnek, hogy a magyar nyelv vétetett bé nemzeti nyelvnek, meg-érkezésekor, ugy mint jún. 14. napján készitett s az nap ki is nyomtattatott. Uo. 1790.
• Erkölcsi prédikácziók. Győr, 1790. Két kötet. (A III. és IV. kötetet fia ifjabb P. József adta ki 1831. és 1833. Debrecenben).
• Álzir, vagy az amerikánusok. Szomoru játék. Voltaire után, ford. Mellyhez toldattak a régi és uj historiának válogatott darabjai, az ifjaknak gyönyörködtetésekre. Komárom, 1790.
• Az ó testamentomi ekklesiának historiája, a sz. irás szerént. Az első embertől fogva, a babiloniai fogságból lett vissza-téréséig. Majzonnet Lajos után, ford. Uo. 1791.
• Örvendző versek, mellyek a felséges Leopold Sándor értzherczegnek és Magyarország kedves palatinusának olaszországi útjából lett szerencsés haza jövetele után, Pest vármegyei főispánságába lejendő bé-iktattatására R. Komárom alatt lett el-menetelekor sietve készittettek … aug. 6. napján 1791. Ugyanott.
• Vers hongrois et français pour la fete du couronnement de François I. roi de Hongrie … Magyar és franczia versek, melyek I. Ferencz királyunk megkoronáztatásának innepére irattattak. Uo. 1792.
• A szentirás theologiája, vagy az idvesség tudománya, melly áll az ó és uj testamentomi nevezetesebb szent irásbéli helyeknek öszveszedésekben. Irattatott angliai nyelven s magyarra fordittatott. Uo. 1792-93. Két kötet.
• Henriás, 1792; ford. Péczeli József, sajtó alá rend. Vörös Imre; Balassi, Budapest, 1996 (Régi magyar költők tára. XVIII. század)

Szerkesztette a Mindenes Gyűjteményt 1789-92. Komáromban, hat kötet. (I. 1789. júl. 1-től szept. 23-ig 27 szám; II. okt. 3-tól dec. 30-ig 25 szám; III. 1790. jan 2-tól márc. 31-ig 26 szám; IV. ápr. 3-tól jún. 30-ig 26 szám; V. 1791; VI. 1792.)

Levelei[szerkesztés]

• báró Orczy Lőrinchez: Komárom, 1786. szeptember 28. és 1787. március 13. magyarul – 1787. április 18. és 1788. szeptember 1. (Figyelő XI.); – francia nyelven
• Kazinczy Ferenchez: Komárom, 1789. február 13. (Kazinczy Levelezése I. 277. l.);
• Édes Gergelyhez: Komárom, 1798. december 29. (Figyelő I. 1876).

Emlékezete[szerkesztés]

• Arcképe: rézmetszet, Kaergling rajzolta s Lehnhardt metszette Pesten. (a Tudományos Gyűjtemény 1823. X. kötetében).
• A Mindenes Gyűjtemény (1789-92) indulásának századik évfordulóján avatták fel Putnokon, a református templom falán Péczeli József emléktábláját. A tábla domborművét Budahelyi Tibor készítette.
• Putnokon az Általános Művelődési Központ ugyancsak a költő, műfordító nevét viseli
• Péczeli József ÁMK Általános és Alapfokú Művészeti Iskola Archiválva 2010. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben