Életrontás/javítás ABC könyv – II.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témaötletek-gyűjtései,

velős magyar mondatos típus-példatár



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Kis János

A FALUSI ÉLET.

Boldog vagyok, érzékeny szívem

Hogy a természetnek örűl.

Szememről e hely, keves hívem,

Minden könycseppet eltörűl.

A város únalmassá lészen

Ha soká zúg lármás zaja:

Itt a ki bölcsen ért s jót tészen,

Jó kedve van s kevés baja.

.

Előtted az igazság ha szép,

Kerűld a gőgös nagyságot.

Keresd fel mint a falusi nép

A virtust és barátságot.

A ki a nagy világba szakad,

Hamisak közt hamissá lesz:

Itt a beszéd a szívből szakad,

S a tiszta forráson kitesz.

.

Itt, felhágván a hegy bércére,

Csendes víg elmével nézek

Az udvar zajos tengerére,

Hol ezer bosszús vitézek,

Kiket vakító ál fényekért

Itt alatt nagyoknak hívnak,

Pántlikákért és keresztekért

Egymással szüntelen vívnak.

.

Ne hidd, királyinknak hogy jusson

Szép rész a szív vigságiban;

Nagy volt Nagy Fridrik a trónuson,

De víg volt csak Sanssoucyban.

Arany béklyóit ott tette le,

Ott nyilt neki Elysium,

S gyakran mondta: Beatus ille -

Vt prisca gens mortalium!

.

Siess az ollyan jámborokhoz,

Kiket kalyibák rejtenek;

Az aranyláncosok magokhoz

Ha szépen felemeltenek,

Ne bízzál mézes beszédjekben,

Melly utóbb gyakran csűrben hágy.

Boldog, ki bölcsen él rejtekben!

Bohó, ki sorsán felül vágy!

*

Quintus Horatius Flaccus:

A falusi élet dicsérete

(Beatus ille, qui procul negotiis)

„De boldog az, ki gondjainktól távol él,
s akár az ősök hajdanán,
apái földjét szántogatja ökrivel
s hírből sem ismer uzsorát:
vad kürtszó nem riasztja, mint a katonát,
tenger mérgétől nem vacog,
a fórumot kerüli és a nagykutyák
kevély előszobáit is.
Hanem szőllőskertjében kamasz venyigét
sugár nyárfákkal házasít,
vagy nézdegéli kósza, bőgő barmai
csordáit rejtek völgy zugán,
avagy kacorral nyesve meddő gallyakat,
helyettük boldogabbat ojt,
vagy sajtolt mézét gyüjti szép kannáiba
s megnyirja gyönge juhait;
s ha az ősz a táj fölé emelte már szelid
almákkal ékes homlokát,
mily boldogan szedi le izes és nemes
körtéit s bibor fürtjeit,
hogy néked adja, ó Priapus, és neked,
Silvanus, mezsgyék tútora.
Nyujtózhatik kedvére a vén tölgy alatt
s puha-rugalmas pázsiton;
közben a viz magas partok közt csusszan el,
erdőben madár panaszol,
csobog a hab, s együtt zizeg a lomb vele,
idézve könnyü álmokat.
Mikor pedig a dörgő Juppiter tele
havat meg záport gyüjt reánk,
ő vetett tőröknek szoritja a dühös
vaddisznókat kutyáival,
vagy ritka hálót könnyü ágason feszit
falánk rigók elé cselül,
és kellemes jutalmaként hurokkal ejt
félénk nyulat, vándor darut.
Ki ne feledné ennyi sok minden között
a szerelem rossz gondjait?
Hát még ha otthon édes kis pulyái közt
sürög szemérmes asszonya,
mint a szabin nő vagy a dolgos appuli
napbarnitotta hitvese,
s szent tüzhelyét száraz gyujtóval rakja meg,
ha fáradt férje közelit,
vidám tehénkét zárva a sövény mögé,
megduzzadt tőgyét megfeji,
s az édes hordóból újbort csapolva csap
nem pénzen-vásált lakomát!
Nem izlenék úgy nékem sem az osztriga,
sem a lazac, sem a sügér,
ha tengerünkre hajtaná a keleti
habokon csattogó vihar,
s az afrikai gyöngytyúk s jón császármadár
nem szállna le hasamba több
zamattal, mint a fák kövérebb ágain
frissen szedett olajbogyó
s a mályva, mely a testi kórra ir, s a rét
szerelmese, a sóskafü,
vagy Terminusnak áldozott bárányka, vagy
ordas-sebzette gödölye.
Ily lakoma közt látni kedves a haza
igyekvő gömbölyü juhot –
látni a lankatag nyakú, bús ökröket,
mint húznak felfordult ekét –,
s a vacsorázó szolgákat, dús ház raját,
s körül a fénylő szobrokat.”
Igyen szavalván Alfius, az uzsorás,
– féllábbal szinte gazda már –
behajtja pénzét tizenötre egy vasig,
és elsején – „kihelyezi”.

Kardos László fordítása

Aki

senkinek

nem árulja el

féltett/szégyellt titkait,

még legjobb barátjának sem,

csak vonaton a vadidegennek,

vagy mint Midasz, a mezőnek…

De, ami azután úgyis/mégis kiderül,

és akkor már bumerángént csap le rá…

*

Ellenségének

ő szinte mindent,

és őszintén bevall,

de a jó barátja előtt

makacsul (el)hallgat,

mert vele sűrűn találkozik,

de jótanácsot mégis tőle vár el…

*

Aki

titkolt-

szégyellt

bűnei miatt

egyre zsarolhatóbb lesz,

amik így csak halmozódnak

és ki is alakul az ún. ördögi kör…

*

Akinek

a szerzett

és kapott címek,

rangok, kinevezések stb.

jelentik a pozitív visszajelzést,

hogy ő jó úton jár, ő jó pályán fut…

*

Aki

csömört kap

a sok, már nem

édes semmittevéstől:

majd a kényszermunka,

a munkaszolgálat lesz erre a terápia!?

*

Aki

előbb

alaposan kiélvez

minden tiltott dolgot,

paráznaságot, perverziót,

majd öregen szánja-bánja,

impotensen már jó fiú lesz…

A jobb lator is csak a kereszten tért meg…

*

Aki

bolondul

megfogadja

és be is tartja:

ha ma nyer a csapat,

akkor zsákbamacska-nőt vesz el

*

Aki

nem

ismeretlen katonája,

és nem is hősi halottja

a lelki hadviselésnek,

a családi hidegháborúnak…

*

Aki

a teremtés koronája

és a táplálkozási lánc végén áll –

még ő tanuljon növénytől/állattól?

Nem is figyeli, csodálja, tiszteli stb.

ezeket a társteremtményeket…

*

Ha

ő képes

csúzlit gyártani,

és élet-halál ura,

akkor úri passzóból

miért is ne lődözné le

például a szelíd galambot?

*

Aki

gőgösen,

öntelten, önhitten

és mohón, telhetetlenül

magának akar minden sikert,

az így várható kudarc is az övé lesz…

*

Aki

egész hónapban

koldusként vegetál,

de egy napig habzsi-dőzsi.

És aki még fizetésnapon sem

enged meg magának kis luxust…

*

Aki

dafke

madárijesztőnek öltözve

elriasztja magától embertársait

(kiforgatja: „nem a ruha teszi az embert”)

*

Akinek

a havi divat

kedvéért vett cipője

elnyomorított a lábfeje,

és így rossz a járása/tartása…

*

Aki

előre iszik a medve bőrére –

az elbizakodottság a kudarca fő oka

(és így majd a medve falatozik belőle…)

*

Aki

önmaga

legnagyobb ellensége:

a saját fogaival ássa ki önön sírgödrét

*

Akinek

háborog a lelke,

ha ebül szerzett javait

tőle is tovább-lopják, rabolják…

*

Aki

annyira jellegtelen,

hogy még karikírozni,

kifigurázni sem igen lehet...

*

Aki

a bohóctréfán

is megsértődik,

és párbajra hívja,

vagy inkább feljelenti…

*

Majd,

ha ő is meghal,

akkor a mennyekben ő is „megboldogul”,

a „boldoggá avatás” is csak a halál után lehet…

Amíg él, bármikor tragikus csapás érheti őt is…!?

*

Ha

a halála

„jobb létre szenderülés”,

akkor élni nem oly jó dolog,

jobb mielőbb letudni, átvészelni…

*

Alva/halva

Ő halálfóbiás -

pedig az is kb. olyan,

mint az elalvás és álmodás

De ő már elaludni is fél, mert

hátha holnap nem ébred fel…!?

*

Ha

valami

elromlik házában,

csak Mekk mesterhez fordul,

aki menten jön, oly buzgón segítőkész

(majd még azt is elrontja, ami eddig működött)

*

Ájult rajongó:

a (fél)istenként imádott

Mesterét vakon is követő,

akár még a kútba is utána ugró...

*

Könyv-tár

A polcain sorba rakva állnak

naponta/havonta teleírt panaszkönyvei –

ilyen szemmel, füllel, lelkülettel jár-kel,

hogy mi mindent lehet majd „rovás-írni” …

*

Aki

mindazért

a rengeteg jóért,

kegyelmi adományért,

amiben folyton részesül,

azért nem ad naponta hálát –

de viszont tucat párna alatt is

megérzi az egy kis borsószemet…

*

Aki

spórolva

mindig csak

a romló/rohadó

almát menti/eszi,

és sohasem az épeket…

*

A

szellem-

és lelkivilágát

varázstalanító ember:

kiirt belőle jó-rossz tündéreket…

Ezeket végleg a dajkamesékbe száműzi…

*

Aki

a múltban

lemaradva bóklászó,

vagy szelesen előrefutó:

aki itt-most soha nincs jelen.

Nosztalgiázik/múltján rágódik,

vagy ábrándvilágba menekül „előre” …

*

Pató Pál

Neki soha

nem jön el a tett ideje:

„Ejh, ráérünk arra még!”

Ha rászakad a háza, akkor meg

tűzoltómunkával mentené a kárt…

*

Irtózik

a csendtől,

az egyedülléttől -

nem mer önmagával,

illetve a benne élő isteni

lélekkel kettesben maradni…

Így hát nem is (sz)építgetheti

legnagyobb kincsét, a lelkét…

*

Az

érzelmi

fogyatékos,

aki kikacagja a temetésen sírókat

és még ő csodálkozik, és háborog, hogy

erre fel alaposan el is agyabugyálják őt…

*

Aki

olyan könnyelmű,

mintha minden ismételhető,

és így bármikor jóvá-tehető lenne,

mintha az élet egy bármikor nulláról,

tiszta lappal újrakezdhető nagy játék lenne…

*

S.O.S.

Aki még

a süllyedő hajóról is

rejtjelezve, vagy találós

kérdésben küld vészjelzést…

*

Akinek

az eddigi legjobb,

legígéretesebb gazdasági,

tisztes hasznot remélő vállalkozása:

a sivatagban homokot/eszkimónak jeget árult…

*

Aki

csak akkor

becsül bármit is,

ha abból keveseknek lehet,

egy Csontváry kép/ritka bélyeg,

vagy ami eleve csak egyenlőtlenül

lehet elosztva: pénz, hírnév, hatalom stb.

Csak azzal nem törődik, hogy ő, mint egy-én

hogyan tudna „közhasznúan” boldog is lenni…

*

Álszent

kirakatpolitikus,

aki vizet prédikál, de bort iszik,

nyíltan kiáll a „melegek” jogaiért,

de otthon meg elveri leszbikus feleségét,

azon nem töpreng, hogy ő mit mindent tett

ezért a nemi orientáció változásért…

*

A hipokrita,

aki nyíltan hódol az erény előtt,

de magában ezt csak a hülyék,

a birkák eszményképének tartja,

titokban viszont, magát okosnak tartva

rendeltetésellenesen rongálja a lelkét…

*

Miért akarnál

saját és mások hibáiból,

mesékből, közmondásokból stb.

okulva napról napra bölcsebb lenni -

Jézus, vagy a gurud majd segít, ha baj van,

elég, ha te kell időben hozzájuk fordulsz…!?

*

Akinek

drágább rongy élete,

mint a haza becsülete:

vagyis aki életét mentve

csak egy erkölcsi nulla/hulla…

*

Aki

a vagyonát

plasztikai sebészekre költi:

nem tudja önmagát elfogadni,

nem abból hozza ki a szebbet,

de Madonna faragásra adja be testét,

majd meg már hiába is szeretné

visszafarigcsáltatni magát…

*

Aki

mintha

még itt-most is

török átok alatt élne:

a potenciális/aktuális jószomszédjaival

konfliktust élez, frontot nyit, perlekedik stb.

*

Kis János

A JÓ FELESÉG.

Valljon szerencsésb ki lehet,

Ki méltóbb irígységre,

Mint a ki jókor szert tehet,

Jó, szép s víg feleségre;

Az hív szerelemre talál,

Melly olly erős mint a halál.

.

Férjét e szép nő dajkálja,

Számára fon, varr, süt, főz,

Kertjét gondosan munkálja,

Ezer aggságot meggyőz;

Minden gyermeke általa

Lesz férjének őrangyala.

.

Társában lel mennyországot

S viszont azt boldogítja,

Midőn lát szomorúságot

Tüstént megvidámítja,

Mosolygó tekintetével

S nyájas beszélgetésével.

.

Mindenkép szereti férje,

Ne cifrálja magát bár,

De hogy dicséret több érje,

Örömest csinosan jár;

Szép ruhát vevén magára

Mosolygóbban néz urára.

.

Melly édes illy társaságban

A nap terhét viselni,

S estve boldog nyájasságban

Szorgalma bérét lelni:

Zúgjon bár a szélvész, mit árt,

Annak, ki ölelhet illy párt?

*

A MEGELÉGEDŐ HÁZASTÁRS.

Nincs palotám, aranyom sincs,

De szegény hajlékomban

Aranynál sokkal nagyobb kincs,

Békeség, követ nyomban.

A leghűségesb szerelem

Nyájassága vesz körül,

S a legnagyobb fejedelem

Annyit mint én nem örül.

.

A nap első súgárjával

Csókolva költ fel hívem,

Bájoló mosolygásával

Megvídámítja szívem.

Azután vídám elmével

Repűl gyors munkájára,

Frissen varr s fon szép kezével

Kis angyalink számára.

.

Estve dolgaink fogytával,

Karját karomba fűzi,

Majd énekkel, majd tréfával

A gond fellegit űzi.

S csak egy patak csendes árja,

Melly öntözi kertünket,

S csak a hold szelíd súgárja

Látja szép örömünket.

.

Melly boldog, ki vígan éli

A közép sors javait,

S irígy szemmel nem szemléli

A föld pompás nagyait!

Egek, nékem fényességet

S nagy kincset ne adjatok.

Adtatok vígszívűséget -

Attól meg ne foszszatok!

*

A HÁZAS ÉLET BOLDOGSÁGA.

Egy nőtelenhez.

Te magán evezsz csendes bárkában

Boldogság szép szigete felé:

Én feleségem társaságában

S gyermekimmel vándorlok belé:

Hiszed-e, hogy bár gondjaim nagyok,

Még is náladnál nyertesebb vagyok?

.

Hogy meglássuk, mellyikünké jobb út,

Jer, mérjük sorsodhoz sorsomat.

Ime nekem annyi zsold alig jut,

Hogy tarthassam népes házamat:

Néked sok kincs alszik szekrényedben,

Sok arany zeng cseng mindég zsebedben.

.

Félre micskét ha tudnék is tenni,

Képet, bábot s más játékot is

Kell Lízimnek s Lajoskámnak venni;

S néha nyújtni ajándékot is.

Illy díbdábra te, barátom, noha

Pénzes vagy, nem adsz egy fillért soha.

.

Kérded, millyen asztalom pompája? -

Két tál étek, a mi itt terem;

Egy pohár bor csak ritkán jő rája,

S azt is mindég vízzel keverem.

A tiéd sültet s tortát bőven ád,

S puncsot s tokaji nectárt köszön rád.

.

Hát köntösöm? Méltán cifrábban jár,

A ki asszony s gyermek nélkűl él,

Kik között melly könnyen érhetne kár -

Rost s pih, mellytől a csínosság fél.

S ha apróim tejet ozsonnáznak,

Könyveimen szűke nincs a máznak.

.

Míg nekem, ha foga jő fiamnak,

Ébren kell sok éjet tölteni,

Rád egy kegyes isten az álomnak

Édes mákját szokta hinteni,

S a míg fülem gyermekrívástól cseng,

Neked Phoebus lantja égi dalt zeng.

.

Ennyi bajom van, s bár lenne több még,

Oh, ezt melly könnyen szenvedném el!

De ha sorsod enyém volna, az ég

Nem verhetne súlyosb kereszttel. -

Hadd beszéljek egyszer, jer, lelkedre,

S csipős lúgot hadd öntsek fejedre!

.

Mit nyersz, hogy szakácsnéd hatalmában

Van szíved, erszényed, asztalod,

S ásítasz sok vendégid sorában,

Kiknek hasát ingyen hízlalod?

Százszor inkább tíz gyermekre költsek,

Mint illy mérget életemre töltsek!

.

A midőn a rossz kedv szemed szőrét

Öszvehúzza, mondd meg, remete,

Ki tépi el e rossz daemon tőrét?

Elméd vídúlást remélhet-e?

Nálam tüstént derűl az ég, hívem

Ha ezt mondja: "Mi baj ért? szólj, szívem!"

.

Hát a téli estvék - oh, valóba

Csigaháton mászhatnak veled!

Állhatsz-e szép képeiddel szóba,

Bennek bármelly kedvedet leled?

Én, míg szívem nyájasságban részt vesz,

Azt sem tudom, az idő hová lesz.

.

De, barátom, legteljesb tegzekből,

Lőnek a pajkos leányok rád,

Csúfot űzvén a vén legényekből,

Kiket vérbe márt minden kis vád:

Mi szépek közt meg merünk jelenni,

Akkor is, ha napunk le kezd menni.

.

Végre ha ver kínos verítéked,

Ki törölgeti homlokodat?

S a halál mikor sírt ásat néked,

Ki fogja bé te szemhéjadat?

Én, elhúnyván, kedvesem karjába,

Vígan lépek Charon csónakába.

*

Aki

a kiközösítéstől,

a kisebbségben, sőt

az átmeneti-tartósabb

egyedül-maradástól félve hagyja,

hogy lehúzza Őt a középszerűség…

*

Aki

gyorsan

sikerélményhez jut:

rombolni jóval könnyebb, mint építeni –

órák alatt porig ég az évekig épített ház…

*

Vak

vezérimádó

balek, hasznos idióta

A könnyen-sokáig jól manipulálható,

a saját rossz szerepére rá nem is látó,

aki erőn felül áldoz, sőt ellenségének használ

*

Álomfeladó

alkoholista „elit”

A rossz körülményekre hivatkozó,

a talentumát elásó, nem kamatoztató -

aki borba fojtja bánatát, így vigasztalódik

(az értelmiségi előtt ma ez az út járható…)

*

Áldásból átok

Aki a tehetségét

egyáltalán nem hagyja parlagon,

de akarva-akaratlan, jó/rosszhiszeműen

szinte csak, vagy főleg rosszra használja…

*

Eb gondolat

A (sok) mindent,

de már túl későn bánó

Lépcsőházi gondolatok –

eső után felvett köpönyeg…

És/vagy aki a múltján rágódva

nem kész itt-most jól megfelelni

a mindig új és új élethelyzetekre

(vak megszokás, gyilkos rutin stb.)

*

Alkalom

szülte tolvaj

A kísértésnek

nem ellenálló,

majd vérszemet kapó:

majd a kísértést nem kerülő,

de inkább kereső és így meglelő…

*

Aki

senkihez

-semmihez

nem kötelezi el magát:

„szabad ember” marad,

aki nem fogad hűséget

se elvekhez, se hazához,

se államhoz, se élettárshoz…

Nem ismeri/érti a szabadság

és hűség paradoxon kapcsolatát,

és ezeket egymást kizárónak veszi…

*

Aki

nem tudja,

vagy letagadja,

hogy minden ajándék elfogadása

egyben egy kis/nagy elköteleződés is,

már akkor is, ha ez nem vesztegetés jellegű…

Jutalom, kitüntetés, kinevezés, előléptetés stb.

Minden olyan dolog, ami nem jár, csak adható…

*

Aki

senkit

sem szolgál,

vagy ha igen,

akkor rosszul,

de mindenkitől

fizetését lop, csal, zsarol ki,

mint pl. a protokoll-rab orvos…

És azok, akik mindenkit jól szolgálnak,

de senki sem fizeti őket: költők, bölcselők…

*

Aki

soha

nem a magáét,

de mindig más bőrét

viszi a vásárra, a háborúba.

Aki mindig mással kapartatja ki

magának a tűzből a forró gesztenyét…

Aki mindig más farkával veri a csalánt…

*

Aki

soha

senki és semmi

előtt nem hajt fejet,

nincs benne teremtményi alázat,

és így veri be azt az ajtófélfába,

és üti ki ájultra saját magát…

(ez csak a jéghegy csúcsa)

*

Aki

soha

nem támaszt

eszmei kárigényt,

mert fel sem fogja: mi az?

(Nem vagyoni kár, sérelemdíj stb.)

De azon nagyon meglepődik, háborog,

ha rajta hajtják be a védett állat vagy

növény elpusztításáért kirótt büntetést…

*

Aki

úgy tudja,

úgy gondolja,

hogy a kutyája

az ő magántulajdona,

akivel bármit megtehet,

mint pl. az állati bőrökből

készült cipőjével, kabátjával –

nincsenek jogaik, neki kötelessége:

ehhez már senkinek semmi köze nincs…!?

*

Aki

sohasem

szólal meg,

hogy ne fájjon

az ő fejecskéje -

inkább csak a szíve…

Ne szólj szám, nem fáj fejem…

Óvatosan-közönyösen elnézni

a rosszat, az igazságtalanságot?

Vagy legfeljebb titkon remélni:

majd más valaki szóvá teszi…

*

Aki

sok és

többnyire

jó zenét hallgat,

de örömét-bánatát még

vagy már nem képes, nem meri

hangosan egyedül-társasan kiénekelni,

ezzel az isteni adománnyal élve

megsokszorozni-megosztani…

*

Aki

sosem

fakad már dalra,

mert végtelenül szomorú,

amiért ő nem lett profi énekes,

és inkább irigykedve fumigálja

a göröngyös pályán járó sikereseket…

*

Aki

olyan ügyről

akar, akár vétójoggal is

szavazni, voksolni, dönteni,

aminek a következményeit,

pl. az adóterhek növekedését,

nem ő viseli – ő csak egy kibic,

akinek nincs a játékban tétpénze stb.

*

Kibic

Kártya-

v. más asztali

társasjáték nézője,

aki valamelyik játékos

kártyáit, ill. játékát figyeli, lesi.

A kibic hallgasson! A kibicnek kuss!

A kibic ne szóljon bele a játékba!

A kibicnek semmi sem drága:

könnyű a kockázat veszélye

nélkül meggondolatlan lépésre

rávenni az embereket…

*

Aki

egy jó,

együttműködő,

a fehér köpenyt

kisistenként tisztelő,

már-már vakbizalmas „beteg”,

aki igen sok felesleges és káros,

kínzó orvosi vizsgálatot-kezelést

büszkén kibír, ha nem is használ,

sőt inkább árt is neki…

*

Aki

sokáig

és nagyon haragszik,

és így magát jó alaposan

bünteti meg mások vétkeiért?

Vagy: aki haragszik, annak rendszerint

nincs igaza, s ennek tudata csak fokozza dühét.

(Feleki László)

*

Aki

amikor

haragszik a másikra,

nem a másikra haragszik.

Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni,

és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut

a saját szerencsétlensége és gyávasága.

(Csernus Imre)

*

Aki

sok mindenről

tud-tudogat valamit,

de nincs egyetlen egy sem,

amiről szinte/majdnem mindent

Vagy aki az a szakbarbár, aki épp

azért nem találja az egyről a teljes igazat,

mert oly szegényes az általános műveltsége…

*

Aki

elfogadja,

és bele is törődik,

hogy minden egész eltörött,

és egy énként sem próbálja

a nem csak szétválasztott, de

egymással még szembe is állított,

a humán-reál, a test-lélek stb. stb.

közötti mesterséges falakat lerombolni…

*

Aki

sokszor

és hosszan

szomorkásan

unatkozik vagy kínlódik:

pl. nem utolsósorban ezért is

nem tud önmagán jóízűen nevetni,

nem tud a lentről óriásinak tűnő gondjaira

a humor magaslatáról lenézni (eltörpülnének…)

*

Aki

az a szerencsejátékos,

aki minden vagy semmi

fogadási forma preferálója,

amikor a játékos az összes tét

összegének megfelelő téttel fogad

va banque: mindent egy lapra tenni →

olyan lépés, ami rendkívül kockázatos)

*

Aki

sosem

fog meghalni,

ő kivételes egy-én,

ezért mindenre ráér:

az égvilágon semmi sem sürgeti,

és így végleg elmulasztja a rendelt időket…

(nem akkor és addig üti a vasat, amíg meleg)

*

Aki

sosem

tudhatja meg,

hogy vajon nem

csak a pénzéért „szeretik” -e:

legfeljebb akkor, ha ez egyszer elfogy…

(lásd például. Karády Katalin-Ajtay Andor

házas párosát a Boldog idők című filmben,

ahol éppen a férj csődje újítja-jobbítja meg

a már-már bomladozó kapcsolatot…)

*

Aki

spórol a vízzel

és a kerti munkával:

műfűvel „veti be” kertjét,

elhelyez benne művirágokat,

amik örökké zöldek és színesek,

és naponta ráfúj egy „finom illatot” …

(mintha egy Mars-utazáson venne részt…)

*

Aki

újgazdag,

úrhatnám

sznobizmusból

státusz szimbólumokért,

pl. uzsorahitelre vett autóért

iszonyatos költségekbe veri magát,

és fölösleges nélkülözésbe a családját…

*

Aki

süni

létére

újra és újra

úgy akar a hegyet mászni,

sziklákon ugrálni, mint a zerge:

garantálja magának nem csak

a gyakori kudarcélményeket, de

a lerokkanást, sőt a korai halált is…

*

Aki

sűrűbben

váltogatja az elveit,

mint más az alsónadrágját, fehérneműjét:

olyan, mint a szélkakas, vagy a kaméleon…

Életének nincs néhány állandó, fix vezérelve,

ezért nincs szilárd egysége, integritása –

csak egy szétfolyó híg massza…

…kb. ennyibe is fogják venni!

*

Aki

szabadnak

hiszi magát,

de rögtön kétségbe esik,

ha elmegy reggel a villany…

Akkor úgy érzi: megállt az élet,

és ha így marad, mindennek vége…

(ha áram van, minden van, ha nincs…)

*

Aki

egy jó,

szakértő,

a rosszat jól csináló mester,

egy megbízható, szorgalmas stb.

bértollnok-lélek/karakter-bérgyilkos,

rágalmazásban, lejáratásban verhetetlen…

*

Aki

informatikai,

számítógépes stb.

tudást bírva úgy véli:

aki előtte élt, hülye lehetett,

és a mesterséges intelligencia

majd bölcsebb életvezetési tanácsot ad,

mint saját digitális analfabéta nagyapja,

vagy Arisztotelész, a sztoikusok, Jézus stb.

*

Kis János

KÖZ GYÓNÁS.

Jószivű feddésemet

Mindenek halljátok,

Lelketekre szóló pap

Ritka jó hozzátok,

Sokba kaptatok, de végre

Sok nem vált jó egészségre,

Nagy volt a hibátok.

.

Egyszer már a vétkeket

Ideje megbánni,

Ha kegyes gyónást tesztek

Meg fog az ég szánni.

A rosz utat elhagyjátok,

S azt, a mi jó, tanuljátok

Szivesen kivánni.

.

Meg kell vallanunk, sokszor

Ébren álmadoztunk,

Bacchusnak noha volt bor

Vígan nem áldoztunk;

Restek voltunk a főbb jókra,

S jó alkalmakkal is csókra

Csókot nem halmoztunk.

.

Némák voltunk, míg büszkén

Kábák kiabáltak.

Szép éneknél jobban rút

Csevegést csodáltak,

S minket sok becses óráért

Ég dicső adományáért

Zordonul dorgáltak.

.

De ha minket bününkből

Kész vagy feloldozni,

Nem fogunk ugy tisztünkben,

Mint eddig, habozni,

Hanem minden jó munkában

Szépnek s jónak országában

Lelkesen dolgozni.

A kábák orra alá

Sok tormát reszelünk,

Jó bort, nem csak kóstolva,

Nagy kortyokkal nyelünk,

Nem csak szemmel hunyorgatva

De szép ajkat csókolgatva

Gyönyörrel eltelünk.

*

Kis János

HAZASZERETET.

A nemes szív a porból kikél,

Sorsán s idején túl repűl.

Nem imádja, ha mit népe vél,

Vagy neme hisz, és honja szűl.

A nap a merre vet szemeket,

Mindenütt csak lát testvéreket.

Celta, görög, barna, fejér,

Áldást mind egy istentől nyér.

.

De bár a lélek felemeli

Szemét az ég seregére,

Őtet a tunya test késleli,

Melly ragad szülőföldjére.

Mennybe siető gondolatja

Szárnyát hiába próbálgatja,

Nem bírja súlyos munkáját,

Nem feledheti hazáját.

.

Szereti atyja szűk lakását,

A nagy asztalt, a karszéket,

Egyűgyű szomszédi szokását,

Körűl belűl a vidéket.

Szereti tanúló pajtásit,

Velek volt édes múlatásit,

Szeret arról emlékezni,

Mint tudott hajdan érezni.

.

Te, ki idegen földre szakadsz,

Édes bút kóstolsz s kedvözönt,

Midőn ott valakire akadsz,

Ki hazád szép nyelvén köszönt.

Mint óhajtod jeges honodat,

Bár szép külföld fogja pártodat.

A partot könyvvel áztatod,

Hol kunyhód füstjét láthatod.

.

Ha minden rendek szabadsága

Él mint a köz jó kútfeje:

Becses a szántó fáradsága,

Gondtól nem fáj a bölcs feje:

Ha kiki a terhben egy részt vesz,

Fő székekbe érdem, nem rang, tesz:

Akkor inkább otthon rongyban,

Mint másutt fő rab bársonyban!

.

Boldog, ki hazáját szeretvén,

Örök érdemre tört utat!

Kit, mint hasznos polgárt, a bölcs vén

Az ifjaknak ujjal mutat!

Nem ön hasznát vadászsza szíve:

A köz jót nézi minden míve;

Rá szánja javát, erejét,

S ha kell, nem kíméli fejét.



Boldog vagy boldogtalan emberek életei/halálai

Szellemi (önvédelmi) segítség lélekbátor keresőknek

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!