Életminőség vizsgáló ABC könyv – I.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

egy velős magyar mondatos példatár



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Baróti Szabó Dávid

A MAGYAR IFJÚSÁGHOZ.

Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,

Eggy szép nemzetnek béllyege, veszni siet.

Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyűlni

Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.

Nincs s nem lessz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap

Minden eszesb, ánglus, francia, német, olasz.

S melly szép versekkel telnek sajtóji naponként!

Mint hordják hozzád!... melly ragadozva veszed...

Mint telik a kűlsők szédítő kéncsivel honnyod!

Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme! -

Serkenj fel mély álmadból és szánd meg hazádnak

Nyelvét, melly ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.

1777.

*

Baróti Szabó Dávid

FELFORDÚLT VILÁG.

Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott

Üdőket értünk! megveszett az egész világ,

S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel

Az emberek közt. A szegények, özvegyek,

Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás,

Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik;

A testi kívánságok, a paráznaság,

Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett

Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés

Alól ki lévén véve: már a házasság-törés

Szokási vétek. - Hány paraszt legény fija

Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija

Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik

Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös

Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik

A konkolyok közt búza: nincs ezer között

Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz

Példák előtte vannak és kecsegtetik.

Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit:

Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. -

Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet!

Törik, tapodják szent igaz törvényidet:

Óltárid elpusztúltak; elvitték arany

S ezüst edényid; elverettek papjaid,

Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem

Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek

Már a világnak a te szolgáid, neved

S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt

Az esztelenség: már csak a természetet

Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők.

Már a nagyokból mind kihalt isméreted:

Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés.

Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon

Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid

Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek

Ez már utolsó büntetésünknek jele! -

Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen,

Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz

Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts

Fiad sebeire, mellyet érettünk neked

Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink

Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt.

1794.

p 1

p

p Az idegen istenkép imád(tat)ása miatt holtig rab,

p pl. egy siralomvölgyben örök szenvedésre ítélt porszem…

p

p Aki nyílt istentagadó, ezért neki minden megengedett,

p amivel ő akarva-akaratlanul egy Rossz isten szolgálatába áll…

p

p Aki nem is mer szembenézni az élet-halál nagy kérdéseivel,

p így úszná meg a válaszadást, emiatt ő a rossz válaszoktól szenved…

p

p Aki azzal áltatja magát, hogy majd holnap, vagy azután jobb lesz,

p vagy soha nemvolt aranykorokba vissza-képzelegve magát „nosztalgiázik” …

p

p Aki mindaddig nem értékeli, amije ajándékba van, pl. két látó szeme,

p míg az nem kerül komoly veszélybe/ideiglenesen/végleg nem veszti el…

p

p Akik testükben-lelkükben már túl öregnek érzik magukat, hogy

p szellemileg újjá-szülessenek: nekik erre a kis időre már úgyis mindegy...!?

p

p Aki már olyan mocskos, annyi sok és súlyos bűnt követett el,

p hogy így már nem is mer "Isten színe elé állni", pedig Jézus érte jött el…

p

p Aki kiábrándult a langymeleg, elkurvult ún. történelmi egyházakból,

p majd meg tönkretett a folyton tüzelő szektájának a fanatikus vezére…

p

p Aki az ún. politikai-gazdasági rendszerváltástól, és nem az önmaga

p megváltoztatásától várta az egyéni boldogságát és a családja jobblétét…

p

p Akik úgy indultak az új rendszerben, hogy ők az élet császárjai lesznek,

p ehelyett például valamelyik MLM ön- és barátsággyilkos rabszolgái lettek

p

p Aki magas lóról úgy beszél a „barátaival”, mint tanár a vizsgázó diákkal,

p vagy mint a nyomozó a gyanúsítottal, vagy a büntetőbíró a vádlottal stb. stb.

p

p Aki elfogadta és élvezte a barátja vendégszeretetét, de mintha fizető

p vendég lett volna, a végén ő reklamál, panaszkönyvbe ír, leosztályoz stb. stb.

p

p Akik rút kis kacsaként, identitást vagy (élet)műfajt tévesztve szenvednek,

p önleértékelésben vannak, pedig amúgy oly gyönyörű hattyúként élhetnének…

p

p

p 2

p

p Akik idegen közegben, terepen a parton vergődnek, a simogatásért hálásak,

p csak vissza nem jutnak, pedig az életük vizében vidáman ficánkolhatnának…

p

p Akik jó ügyekhez méltó buzgalommal, tehetséggel és felkészülten stb.,

p bűn rossz ügyeket visznek, szolgálnak, képviselnek, védenek, támogatnak stb.

p

p Akit, a sok rossz példát látva már semmi nem érdekel, teljesen közönyös,

p és passzív, mert nem tudja: milyen sok múlhat akár egyetlen emberen is…

p

p Akiknek nincs igaz jó barátjuk, vagy rosszabb: csak hiszik, hogy van, de ál,

p vagy netán a minőséget itt is a mennyiséggel, pl. szesztestvérekkel pótolnák

p

p Akik a gödör fenekén vannak, azt otthonosítják, mert hittek az ördögnek,

p aki sokat ígért, majd nagyon keveset adott – vagy jó sokat, de az keserű volt...

p

p Akik, ha már elvileg nem lehetnek pl. a katolikus dogmájuk szerint "jók",

p akkor legalább a gonoszságban akarnak tökélyre jutni – sátánista kísérlet

p

p Akik élőhalottként, megváltatlanul sínylődnek a bűneik börtönében,

p miközben gonosz pótcselekvésként bűnbak-személyre/csoportra vadásznak

p

p Akik minden istennek, minden oltáron áldoznak, az ismeretlenén is,

p hátha mégis van benne valami, és akkor az egyik tipp/tét majd csak bejön

p

p Aki rossz matekosok és ezért minden lehetséges lottószám-variációt

p megjátszanak, hogy teljesen biztosak legyenek: övék lesz a főnyeremény…

p

p Aki szenvelegve nyavalyog, sőt istent káromol a halandósága miatt,

p de már legkésőbb koradélután dögunalomtól szenved, és magát is unja…

p

p Aki olyannyira szeretne a legbiztosabb háromlábon állni, hogy a testi-

p lelki-szellemi felépülése/megérése után sem dobja el a fizikai-lelki mankót…

p

p Aki nem is keres az élő Istennel közvetlen kérő-hálaadó stb. imakapcsolatot,

p de az ő Szent könyve holt betűibe temetkezik, vagy hivatásos közvetítőt keres…

p

p Aki vagy nem tud mértéket tartani a nemes alkoholokból, és részeges,

p vagy saját gyengeségét, kisérthetőségét erényként tüntetve fel Absztinens

p

p

p 3

p

p Aki már a „heves” udvarlása közben fél szemmel a következő jelöltet fürkészi,

p mint aki a rabszolganő-piacon a háremébe gyűjt, hol majd lesz idő ismerkedni

p

p Aki egy, ha nem is első, de lehetőleg az utolsó társ keresése, választása, és

p elmélyült megismerése helyett skalpvadászattal stb. elfutkossa a drága idejét

p

p Akinek már rengeteg kapcsolata, viszonya, szeretője stb. volt, de ezekből

p egyetlen egy sem maradt meg hűséges, kedves, meleg, házias élettársnak…

p

p Aki csak addig udvarol-bókol/harcol, míg el nem ejti a szexpréda-nőstényt –

p utána már, „birtokon belül” már minek, vagy a nemzés után sorsára hagyja…

p

p Aki csak addig akar nős/férjezett lenni, míg a nászút/mézeshetek tartanak,

p azután meg minek, az már biztos csupa keserűség – ezért folyton újra nősül…

p

p Aki a biszexualitása trendi, divatmajmos „felfedezésével” megduplázná

p az esélyét a párkapcsolatokra… jó esélye van: két szék közt a pad alatt végzi…

p

p Aki úgy fekszik a nászágyba, mint akinek egy kínos műtéten kell átesnie…

p Aki szürke életét itt akarja, a másikra nem figyelve, perverzióval színesíteni…

p

p Aki más nevében udvarol annak a hölgynek, akibe maga is szerelmes,

p vagy aki mást küld maga helyett szépet tenni, akár pont a legjobb barátját…

p

p Aki „nem szeret” versenyezni – ha más is udvarol a lánynak, ő meghátrál…

p Vagy nemtelen eszközökkel, a rivális rágalmazásával, lejáratásával verseng…

p

p Aki másnak csapdákat állít, alattomban mérgez, vermet ás, és nem sírásó,

p és majd maga esik pofára bele, ahonnan esetleg épp ellensége segítheti őt ki…

p

p Aki úgy érti, hogy „nincs alku és hadd legyek boldog”, hogy akár másokon

p is áttaposva kergeti – és így egyre messzebb űzi – azt az ún. kék madarat…

p

p Aki igen invenciózus és lelkes stb., de mindig csak másokon próbálja ki

p a - soha el nem fogyó - hülyébbnél hülyébb ötleteit, majd roppant sajnálja…

p

p Akit „a tudomány mai állása szerint” lehet szabadon kínozni-mérgezni,

p sugár/kemo-terápiázni-vágni, csak a lelkében/életében ne „vájkáljanak”!

p

p

p 4

p

p Aki csakis oly zenét hallgat, amelyik a lelkében max. könnyűbúvárkodó,

p és nem viszi le őt lelke sötét bugyraiba, ahonnan csontvázak is kieshetnek…

p

p Aki csak azért jelentkezik felhívásra, válogatásra: rá ne számítsanak!

p Vagy önismereti szintjéről bizonyítványt adva: egy féllábú Tarzan-önjelölt…

p

p Aki azért él, hogy játsszon, akár egy szerencse-hazardőr függőként,

p de azért nem játszik, hogy teljesebben, ill. mindenben játékosan éljen…

p

p Aki az eleve elrendelés-tanból, az ún. predestinációból magának

p házilag önfelmentő, felelősséghárító fatalizmust machinál, barkácsol…

p

p Aki akkorát vajúdik, mint a hegyek, közben minden családtag őt szolgálja,

p neki alárendelten „él” – de végül tragikomikusan csak egy kisegeret szül…

p

p Aki egy kicsit se jobbított a világon, és egy jó nyom se maradt utána -

p csak egy telekakált pöcegödröt és egy nagy szemétdombot hagy hátra

p

p Akinek nem saját teljesítménye jobbítása a fő cél, hideg-háborúzik,

p és így annak örül, ha ellenfele gyenge, indiszponált, balszerencsés stb.

p

p Aki úgy sokszorozná örömforrásait, hogy ő a másik kárának is örül,

p pláne, ha ebben neki is bármely része volt – de lassan már csak ennek…

p

p Aki úgymond a házi béke kedvéért sokáig papucs alatt van, csak nyel,

p és nyel, majd meg már annyira telítődik, besokall, hogy akár még ölne is…

p

p Aki csak titokban, rejtve, nem mutatva, belül ellenkezik a házisárkány

p becses nejével, hogy ez biológiai elváltozást, krónikus cukorbetegséget hoz…

p

p Aki a zanzából véli már jól ismerni a sorstükör-életgazdagító Nagyregényt,

p és a „dugásból” a Nőt, a vele komplementer női minőség csodás dimenzióját…

p

p Akinek nemi élete nem egy emberspecifikus, örök, egész éven és szinte

p egész életen át tartó tiszta örömforrás, de egy muszos házastársi kötelem…

p

p Aki egy olyan „férfi”, akit huzamosan-végleg egy nő vagy a neje tart el –

p vagy „csak” alkalmi selyemfiú, vagy hímringyó, aki testét-lelkét árulja (el)

p

p x

Baróti Szabó Dávid

Barátság

Míg puhán hord a csapodár szerencse,

Számoson kelnek s csakhamar barátid;

Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand.

Mind eloszolnak.

.

Nézd eme sok száz jövevény galambat:

Fényes házaknál keres ez lakóhelyt;

Nem szeret rongyos fedelű toronyba

Hordani fészket.

.

Mindenütt híven követőd az árnyék,

Míg arany színbenn egeken van a nap:

Ez lenyúgodván, amaz is legottan

Mind elenyészik.

.

Futnak a hangyák az üres veremtől:

A saját hasznát kereső barát is

A vagyonjából kifogyott barátját

Messze kerűli.

1786.

*

Baróti Szabó Dávid

A MEGROMLOTT ERKŐLCSRŐL.

Oda van az erkőlcs! oda van a tudomány! Hazánk

Reménye mind kifonnyadott! - virágjait

Eggy dér (ki vélte vólna!) csaknem mindenütt

Lefőzte! Még az oskolákban is! - Mire

Ment a gonoszság! - Fajtalan tűz, jámborok

Csufoltatása, fülverő káromkodás,

Parázna szitok, eggy szóval undokság s merő

Istentelenség hallatik, szemléltetik!

Mennyben örök bér nincsen; a pokol - mese;

A lélek elmúl: azt csacsogják a tejes-

Szájú deákocskák is, és óh fájdalom!

Nyilván csacsogják. - Nincs fenyíték s félelem.

Csak színre vannak a gonoszt tilalmazó

Törvények: a bűn büntetés nélkűl marad.

Valamint, midőn a gátak elszakadnak, az

Eggymásra tollott s szűntelen jövő habok

Eggyszerre kilövellkednek; a téres mezőt

Sebes futamva meglepik s a dús határ

Kincsit lenyomják, vagy magokkal elviszik:

Úgy a kicsiny-korúk is a sűrű gonosz

Példákat otthon, szent helyen, kinn, mindenütt

Látván, levetik a szent igát, kinevetik a

Józan tanácslót; nyakra-főre, tartalék

Nélkűl rohannak eggy veszélyről másikra,

Vetekedve, szabadon, űzik a vétket. - Ki ne

Húllassa könyvét a szerencsétlen fiak

Hólt állapotján! Mit reménylhetünk ezen

Mirígyesekből! - Oh szegény atyák, anyák!

Hol van jövendőbéli gyámoltok? Mire

Tettétek a kőltséget? Elveszett! Soha

Nem veszitek hasznát! - Megcsalatkozott király!

S királlyal eggyütt megcsalatkozott haza!

Mit vártok ezen elvetemedett és elfogúlt

Rossz fajzatokból? Ah! kitől fél, aki ne

Fél Istenétől? - Jőjjetek, siessetek,

Nyomjátok el ezen elterűlt fenét - talán

A kisdedektől el lehet még tíltani.

Talán eszekre térnek a feslettek is

Nagy gondotok után; hajtnotok tán meglehet

A gyenge vesszőt. - Jaj, kemény fa, görcs leszen,

Ha több üdőt nyer. - Eggy okos, bőlcs férjfinak

Adjátok által a vezérséget. - Mihez

Nyúlt Róma nagy fergetegi közt? - Dictatori

Hatalomhoz. - A kormányra tudnék én - De nem -

Még megköveznek a szabadságon kapók.

1794.

*

EGGYMÁS ELLEN TÖRÉS.

Virrongtok, valamint az ebek; megemésztitek eggymást,

Mint az halak: közelít már az halálos ütés.

Több tagok eggy testet tesztek, s e testet azonban

Minden tag sebbel terheli, fojtja s öli.

Ennek szúrja szemét más bóldogsága; s hogy ásson

Nékie vermet, azon tördeli, rontja fejét.

Ez mást rág, hízelkedik az; nagy róka, pribék ez:

Öszvezavarták a kűl szelek annak agyát.

Felkever ez mindent; nem gondol semmivel; oh, azt

Ítélnéd, hogy nincs Istene, lelke s esze.

S amit gondolok, hogy magyarán megmondjam: üress ott

A fel-vár, az hol illy zúrzavar elme lakik.

Mert maga mellyed meg, mikoron más tollait húzza:

Amikor atyjafiát veszti, kiveszti magát.

Mondatik, hogy tüzesen felkeltenek a gyomor ellen

A testnek dolgos tagjai néha-napon.

Mint heverőt, koplaltatták. - Elvégre mi történt?

Ellankadt az egész test vele s majd kiveszett. -

Eggyesség kis erőt szaparít, jószágot öregbít:

Visszavonás fő-fő kíncset, hatalmat eloszt.

Sok vesszőköt is eggyenként eltörni csekélység,

Mellyekkel soha nem birsz, ha nyalábba kötöd.

Rómát, melly külső hadban győztes vala mindég,

A belső szakadás végtire főldhöz üté.

Kűl példákra mi szükségünk! kebelünkbe tekéntsünk,

És könyvezni fogunk bús esetinknek okán.

Baróti Szabó Dávid

(1786.)

p 1

p

p Aki egy rigorózus-dogmatikus vegetáriánus: a vészhelyzet se kivétel -

p inkább koplal, sőt éhen hal, de húst, de halat sem eszik (tutaj a tengeren)

p

p Akivel elhitették, hogy botlábú, és fél a kinevetéstől, ezért egy életre (!)

p lemond az önkifejezés, a leendő élettárs harmónia teszt stb. dimenziójáról…

p

p Aki engedte magát botfülűnek, hamis hangúnak végleg beskatulyázni,

p ezért azután még magában sem énekel, így sem fejezi ki örömét-bánatát…

p

p Aki férfiként nem könnyezik (megkönnyebbülni), ha nem hagymát pucol,

p mert kisgyerekként beleprogramozták, hogy a sírás az nem katonadolog…

p

p Aki csak akkor merné más bűnét megítélni, ha ő maga bűn nélküli lenne,

p s még büszke is rá, hogy nem „ítélkezik”, amivel csak saját bűneinek falaz…

p

p Aki a csíny/bűnelkövetés után, a tetteskereséskor lapul, mint kaki a fűben,

p vagy másra keni a bűnét, vagy elnézi, ha ezért így ún. kollektív büntetés jön…

p

p Aki csak addig nyomozza elszántan az igazságot, míg az rá csak jó fényt vet,

p amíg biztos benne, hogy ebből neki baja nem lehet – nem törik be a feje sem…

p

p Aki csak a hízelgő „baráttól” veszi komolyan a róla szóló – jó – véleményt,

p aki rosszat mond, az ellenség – és süket, ha csak igazi ellensége mond igazat…

p

p Aki, látszólag önzetlenül felkarol, támogat, tehetséged gondozza,

p de csak akkor, ha te az ő irányát követed, sőt: ha egy „janicsár” leszel…

p

p Aki nem Mekk mesterként, de egy lelkiismeretlen kontárként

p mindenhez is értve csak kárt okoz, majd felszívódik a nagyvárosban…

p

p Aki nem érzi/találja el, vagy nem tudja felvenni a jó bioritmust:

p úgy él, mint egy lassított, vagy egy gyorsított, felpörgetett felvétel

p

p Aki olyan lassú felfogású, hogy amíg lassan felfogja az első poént,

p és leesik a tantusza, addig már rég lemaradt a három jobb újabbról

p

p Aki feldolgozhatatlan mennyiségű és irritáló erősségű audio-

p vizuális ingerrel szőnyeg-bombázza, zilálja szét stb. az agyát….

p

p

p 2

p

p Aki, ha már – szerinte túl sokat - fizetett érte, akkor ő a kiállítás

p minden egyes képére vet legalább egy pillantást: így akár ezret is…

p

p Aki nem láthatja-értheti-értékelheti jól a képet/szobrot stb.,

p mert ő vagy túl közel áll hozzá, vagy éppen túl messzire áll tőle

p

p Aki minden ártatlan, semleges témájú kis párbeszédet is

p már egy „ki kit győz le” szellemi párbajnak, sőt harcnak fog fel…

p

p Aki súlyosan aránytévesztő – például ágyúval lő a verébre:

p romba döntve az öreg diófát, de akár még a családi lakóházat is

p

p Aki abból él meg, hogy folyamatosan zsarol, fenyegetőzik:

p ha ő egyszer kinyitja a száját! ha ő egyszer elkezd beszélni…

p

p Aki alattomban él kis erejével, ártani-rontani még a gyenge is tud –

p nagyot is: felgyújtja a házad, éket ver, viszályt szít, egymás ellen tüzel…

p

p Aki igen egyenlőtlen feltételek mellett hív ki sportszerű megmérettetésre,

p ő 50 méteres előnnyel indul a 100 m futáson - ő kipihenten, te holtfáradtan…

p

p Aki beengedi, befogadja a „tótot” /álszentet (Tartuffe) a házába,

p vagyis a családi otthonába, aki megmérgezi azt, és ki is túrná őket…

p

p Aki egy mérgezett egérként futkosó evangelizáló nagy megmentő:

p míg egy embert esetleg „megtérít”, százat is eltávolít az istenkereséstől…

p

p Aki minden, bármi áron is menti „a legfőbb értéket”, az életét –

p akár még azon az áron is, hogy magát a becsületét is veszni hagyja…

p

p Akinek feltétlen parancs, hogy „Ne ölj!” – ezért nem ad a bajtársi

p kérésre sem kegyelemdöfést, hogy az ő keze-lelke tiszta maradjon…

p

p Aki jól tudja, hogy a szándékos emberölés „halálos bűn”, mégis,

p ha besorozzák katonának, akkor „jogos önvédelemből” öl/gyilkol…

p

p Aki nem jó csapatjátékos, társaslény – mindig ő gyenge láncszem,

p ahol elszakad a lánc: hiába elég erős az összes többi sok-sok szem…

p

p

p 3

p

p Akinek minden betegség büntetés – isten nem ver bottal,

p ezért még a baja mellé betegítő bűntudata is van (ördögi kör)

p

p Akinek a „betegség”, a biológiai elváltozás egy balszerencse,

p egy kivédhetetlen külső csapás, amit az orvos majd szerelget…

p

p Aki kikéri magának, hogy orvosa-segítője a „lelkében turkáljon” –

p inkább bármit életfogytig szed, műthetik, csak változnia ne kelljen

p

p Aki nem hiszi el, nem is próbálja ki, hogy a betegsége nem baj,

p de egy intő isteni jel: életrendezés helyett tünetenyhítést kér-kap…

p

p Aki a sok-sok napi kicsiny, halmozódó ún. jótettéért örök üdvöt,

p az örök mennyországot, vagyis egy busás túlvilági jutalmat vár el

p

p Aki minden kéznél levő fűszert belerak, sőt szór az ételbe –

p hogy semmi ne hiányozzon…a kevesebb sokkal több lett volna!

p

p Akinek az életéből teljesen hiányzik a „megbolondító” fűszer:

p a móka, a játékosság, a mulatás stb. – vagy mértéktelenül van…

p

p Aki rettegve minden egyes ún. gójba egy potenciális, látens,

p heccre/pogromra, vagy más gaztettre-kész antiszemitát lát bele

p

p Aki lehetőleg minden családi hagyományt, mint szentet éltet-ápol,

p de főleg a rosszat vagy idejétmúltat, az át nem vizsgált vak szokást…

p

p Aki a családja múltját végkép eltörölné – szinte semmit se tud róluk,

p aki előtte élt, az mind hülye lehetett, hisz nekik okostelefonjuk se volt…

p

p Aki minden kéregetőnek erőn felül ad, a követelőzőnek legtöbbet,

p egészen addig, míg a nagy adakozása miatt ő is hamar koldus lesz…

p

p Aki minden utcai koldus mögé egy rafinált, aljas maffiát lát,

p és így elhiteti magával, hogy jó lelkiismerettel léphet át rajta

p

p Aki csak minden/minden jó könyv elolvasása után merné

p majd egyszer - sohanapján - a saját eredeti művét is megírni

p

p

p 4

p

p Aki csak azért dicsér fel érdemein messze felül, hízelgően,

p kollegát, pályatársat, hogy majd - akár duplán is – visszakapja…

p

p Aki minden nap reggelén egy „szépségversenyre” indul – de

p divatos szépségideálhoz hasonlítva magát kudarcélményt halmoz

p

p Akinek unalmas, érdektelen az a játék, ahol mindenki nyertes,

p és nincs vesztes - ami együttműködésre építő magyar népi játék

p

p Aki csak a destruktív rivalizálásban jó, profi lelki hadviselő stb.,

p de a konstruktív együttműködésben, a csapatjátékban bűn rossz

p

p Aki minden nap más, az épen olcsóbb helyen vásárol, kávézik –

p nem szempontja a magyar áru-árus, és sehol se hű törzsvendég

p

p Aki minden tettét, még azt is, ami jogában áll hangosan-írásban

p indokolja: pl.: ha „behatol” a lakásába, vagy megszidja a gyerekét…

p

p Aki minden új életpéldát (ön)gyilkos rutinnal mindig

p ugyanazzal a már egyszer jól bevált képlettel oldana meg

p

p Aki előre megfontoltan, folytonosan be nem tartható szabályokkal

p gyárt az alkalmazottjaiban bűntudatot, hogy mindig ő támadhasson

p

p Aki minden Újévkor teljesen új életet kezd, és ha ez persze

p nem sikerül, akkor csalódottsága mélyebbre viszi, mint volt…

p

p Aki mindenáron Úr akar lenni: csak egy kakas a szemétdombon.

p A kutyák királya lehetett volna, de inkább a királyok kutyája lett…

p

p Aki mindenben a rajongott-imádott, most épp holtrészeg,

p vagy szerelmi bánatos Mestert követi: ő is utána, a kútba ugrik…

p

p Aki mosakodás, tisztulás helyett mindenkit befröcsköl sárral:

p egy sárdobálásba provokál, hogy így majd az ő sara se tűnjön ki...

p

p Aki mindenre oly betegesen kíváncsi, hogy így végül például

p az égő zsírt vízzel oltva akár még egy lakásfalat is robbanthat…!

p

p x

AZ HALÁLRÓL.

Ember vagy; készűlj: az halál felvonta talántán

Már íjját, már tán nyilat is üt ki reád.

Ember vagy; majd porrá léssz: azt, amit eleddig

Éltél, már az halál birja, te nem vagy ura.

Hajnali kort élsz még? ugyanez rettenthet: az ifjú

Renden lévőkből több nyeresége vagyon.

A gyökeres vén tőlgyfa nem hajt melegekre, fagyokra:

Eggy deret, eggy forrót gyenge palánta kigyőz?

Élet-üdőd kivirágzását most kezdi? ki tudja?

A gyász-padra lehúll még ma virágja talán.

Nyers, eleven vagy még? de körűl vagy véve veszéllyel:

Eggy eset, eggy csuszamás a temetőre vihet.

Eggy őnéki fejér márvány nyak, líliom homlok,

Friss rózsákkal elűlt arca, pirossas ajak:

S tar fő, horpadt szem, ráncos bőr, ritka fogakra

Szállott száj, vőlggyel mély pofa, görbe derék.

Ember vagy, múló vagy azért: megvetni tanúld meg,

Amit az enyves halál róllad örökre lehúz.

Útas vagy, nincs állandó maradásod: örökre

Hol fogsz lelni helyet, sokszor eszedbe vegyed.

Sokszor imígy gondolkodjál: Ha ki kellene mindjárt

Múlnom, lelkem hová menne, s örökre hová?

Illy készűlettel meg mernék halni, vagy elsőbb

Másként intézném dolgomot Isten előtt?

Amikoron leragad nyelvem, bédugja süketség

Két fülemet, szemeim fényjit elállja homály,

Megmerevít a végső dér, az halotti veríték

Elfut, s éltemnek nem tudom adni jelét:

Mit kívánandok, cselekedtem vólna? - Miveld azt

Minden nap, minden nap les az éhes halál.

Baróti Szabó Dávid

(1786.)

*

EGGY LEDŐLT DIÓFÁHOZ.

Melly, magass égnek szegezett fejeddel,

Mint király, állasz vala társaid közt,

Tégedet látlak, gyönyörű diófa,

Főldre terítve?

Kiszakad testes derekad tövétől;

Csak kicsiny kéreg maradott kötésűl;

Ágaid csüggnek, levelid kivesznek,

Nedvek elhagyván.

Sorvadó kebled csecsemős gyűmőlcsit

Hasztalan szűlvén, elereszti: húllnak

Ők, s nem is tudván rövid életekről,

Rendre kihalnak.

Annyi szélvészen diadalt-nyerett fa!

Nemtelen porban hever a nemes dísz?

Ezt leendőnek lehetett-e vallyon

Vélni felőlled?

Senkinek kárán nem örűlt, sokaknak

Hűvös árnyékkal feles hasznot hajtó,

S kedvek' étkeddel kereső kegyes fa!

Mondsza, ki bántott?

Ah, minek kérdem! - szemeimbe tűnnek

Gyilkosid. Nem vólt kül erőszak: ott benn,

Önmagadban vólt megölő mirígyed

S titkos elejtőd.

Ím egész bélig gyökered kirágták

A gonosz férgek, s az elett odóba

Hangya-bolyt híttak! Mi nyüzsögve járnak

Most is alattad!

Átkozott vendég! viperák szülötti!

Ah szerencsétlen fa! - hazánk', szelíd ég,

Szűz virágjában tehetős karoddal

Tartsd meg örökké!

Baróti Szabó Dávid



p.s.:

A tét: plusz/mínusz végtelen lehetőség



A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

a mese nem másról, de pont rólad szól,

ismerj magadra és változtass életeden…



A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

.

De első és végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ, hogy

mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még szerencsével is –

a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

