Életminőség vizsgáló ABC könyv – I.
Az ön/emberismeret-szeretet tükre
Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:
szempontok és témák ötlet-gyűjtései
egy velős magyar mondatos példatár
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
Baróti Szabó Dávid
A MAGYAR IFJÚSÁGHOZ.
Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,
Eggy szép nemzetnek béllyege, veszni siet.
Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyűlni
Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.
Nincs s nem lessz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap
Minden eszesb, ánglus, francia, német, olasz.
S melly szép versekkel telnek sajtóji naponként!
Mint hordják hozzád!... melly ragadozva veszed...
Mint telik a kűlsők szédítő kéncsivel honnyod!
Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme! -
Serkenj fel mély álmadból és szánd meg hazádnak
Nyelvét, melly ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.
1777.
*
Baróti Szabó Dávid
FELFORDÚLT VILÁG.
Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott
Üdőket értünk! megveszett az egész világ,
S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel
Az emberek közt. A szegények, özvegyek,
Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás,
Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik;
A testi kívánságok, a paráznaság,
Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett
Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés
Alól ki lévén véve: már a házasság-törés
Szokási vétek. - Hány paraszt legény fija
Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija
Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik
Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös
Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik
A konkolyok közt búza: nincs ezer között
Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz
Példák előtte vannak és kecsegtetik.
Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit:
Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. -
Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet!
Törik, tapodják szent igaz törvényidet:
Óltárid elpusztúltak; elvitték arany
S ezüst edényid; elverettek papjaid,
Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem
Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek
Már a világnak a te szolgáid, neved
S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt
Az esztelenség: már csak a természetet
Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők.
Már a nagyokból mind kihalt isméreted:
Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés.
Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon
Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid
Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek
Ez már utolsó büntetésünknek jele! -
Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen,
Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz
Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts
Fiad sebeire, mellyet érettünk neked
Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink
Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt.
1794.
p 1
p
p Az idegen istenkép imád(tat)ása miatt holtig rab,
p pl. egy siralomvölgyben örök szenvedésre ítélt porszem…
p
p Aki nyílt istentagadó, ezért neki minden megengedett,
p amivel ő akarva-akaratlanul egy Rossz isten szolgálatába áll…
p
p Aki nem is mer szembenézni az élet-halál nagy kérdéseivel,
p így úszná meg a válaszadást, emiatt ő a rossz válaszoktól szenved…
p
p Aki azzal áltatja magát, hogy majd holnap, vagy azután jobb lesz,
p vagy soha nemvolt aranykorokba vissza-képzelegve magát „nosztalgiázik” …
p
p Aki mindaddig nem értékeli, amije ajándékba van, pl. két látó szeme,
p míg az nem kerül komoly veszélybe/ideiglenesen/végleg nem veszti el…
p
p Akik testükben-lelkükben már túl öregnek érzik magukat, hogy
p szellemileg újjá-szülessenek: nekik erre a kis időre már úgyis mindegy...!?
p
p Aki már olyan mocskos, annyi sok és súlyos bűnt követett el,
p hogy így már nem is mer "Isten színe elé állni", pedig Jézus érte jött el…
p
p Aki kiábrándult a langymeleg, elkurvult ún. történelmi egyházakból,
p majd meg tönkretett a folyton tüzelő szektájának a fanatikus vezére…
p
p Aki az ún. politikai-gazdasági rendszerváltástól, és nem az önmaga
p megváltoztatásától várta az egyéni boldogságát és a családja jobblétét…
p
p Akik úgy indultak az új rendszerben, hogy ők az élet császárjai lesznek,
p ehelyett például valamelyik MLM ön- és barátsággyilkos rabszolgái lettek
p
p Aki magas lóról úgy beszél a „barátaival”, mint tanár a vizsgázó diákkal,
p vagy mint a nyomozó a gyanúsítottal, vagy a büntetőbíró a vádlottal stb. stb.
p
p Aki elfogadta és élvezte a barátja vendégszeretetét, de mintha fizető
p vendég lett volna, a végén ő reklamál, panaszkönyvbe ír, leosztályoz stb. stb.
p
p Akik rút kis kacsaként, identitást vagy (élet)műfajt tévesztve szenvednek,
p önleértékelésben vannak, pedig amúgy oly gyönyörű hattyúként élhetnének…
p
p
p 2
p
p Akik idegen közegben, terepen a parton vergődnek, a simogatásért hálásak,
p csak vissza nem jutnak, pedig az életük vizében vidáman ficánkolhatnának…
p
p Akik jó ügyekhez méltó buzgalommal, tehetséggel és felkészülten stb.,
p bűn rossz ügyeket visznek, szolgálnak, képviselnek, védenek, támogatnak stb.
p
p Akit, a sok rossz példát látva már semmi nem érdekel, teljesen közönyös,
p és passzív, mert nem tudja: milyen sok múlhat akár egyetlen emberen is…
p
p Akiknek nincs igaz jó barátjuk, vagy rosszabb: csak hiszik, hogy van, de ál,
p vagy netán a minőséget itt is a mennyiséggel, pl. szesztestvérekkel pótolnák
p
p Akik a gödör fenekén vannak, azt otthonosítják, mert hittek az ördögnek,
p aki sokat ígért, majd nagyon keveset adott – vagy jó sokat, de az keserű volt...
p
p Akik, ha már elvileg nem lehetnek pl. a katolikus dogmájuk szerint "jók",
p akkor legalább a gonoszságban akarnak tökélyre jutni – sátánista kísérlet
p
p Akik élőhalottként, megváltatlanul sínylődnek a bűneik börtönében,
p miközben gonosz pótcselekvésként bűnbak-személyre/csoportra vadásznak
p
p Akik minden istennek, minden oltáron áldoznak, az ismeretlenén is,
p hátha mégis van benne valami, és akkor az egyik tipp/tét majd csak bejön
p
p Aki rossz matekosok és ezért minden lehetséges lottószám-variációt
p megjátszanak, hogy teljesen biztosak legyenek: övék lesz a főnyeremény…
p
p Aki szenvelegve nyavalyog, sőt istent káromol a halandósága miatt,
p de már legkésőbb koradélután dögunalomtól szenved, és magát is unja…
p
p Aki olyannyira szeretne a legbiztosabb háromlábon állni, hogy a testi-
p lelki-szellemi felépülése/megérése után sem dobja el a fizikai-lelki mankót…
p
p Aki nem is keres az élő Istennel közvetlen kérő-hálaadó stb. imakapcsolatot,
p de az ő Szent könyve holt betűibe temetkezik, vagy hivatásos közvetítőt keres…
p
p Aki vagy nem tud mértéket tartani a nemes alkoholokból, és részeges,
p vagy saját gyengeségét, kisérthetőségét erényként tüntetve fel Absztinens
p
p
p 3
p
p Aki már a „heves” udvarlása közben fél szemmel a következő jelöltet fürkészi,
p mint aki a rabszolganő-piacon a háremébe gyűjt, hol majd lesz idő ismerkedni
p
p Aki egy, ha nem is első, de lehetőleg az utolsó társ keresése, választása, és
p elmélyült megismerése helyett skalpvadászattal stb. elfutkossa a drága idejét
p
p Akinek már rengeteg kapcsolata, viszonya, szeretője stb. volt, de ezekből
p egyetlen egy sem maradt meg hűséges, kedves, meleg, házias élettársnak…
p
p Aki csak addig udvarol-bókol/harcol, míg el nem ejti a szexpréda-nőstényt –
p utána már, „birtokon belül” már minek, vagy a nemzés után sorsára hagyja…
p
p Aki csak addig akar nős/férjezett lenni, míg a nászút/mézeshetek tartanak,
p azután meg minek, az már biztos csupa keserűség – ezért folyton újra nősül…
p
p Aki a biszexualitása trendi, divatmajmos „felfedezésével” megduplázná
p az esélyét a párkapcsolatokra… jó esélye van: két szék közt a pad alatt végzi…
p
p Aki úgy fekszik a nászágyba, mint akinek egy kínos műtéten kell átesnie…
p Aki szürke életét itt akarja, a másikra nem figyelve, perverzióval színesíteni…
p
p Aki más nevében udvarol annak a hölgynek, akibe maga is szerelmes,
p vagy aki mást küld maga helyett szépet tenni, akár pont a legjobb barátját…
p
p Aki „nem szeret” versenyezni – ha más is udvarol a lánynak, ő meghátrál…
p Vagy nemtelen eszközökkel, a rivális rágalmazásával, lejáratásával verseng…
p
p Aki másnak csapdákat állít, alattomban mérgez, vermet ás, és nem sírásó,
p és majd maga esik pofára bele, ahonnan esetleg épp ellensége segítheti őt ki…
p
p Aki úgy érti, hogy „nincs alku és hadd legyek boldog”, hogy akár másokon
p is áttaposva kergeti – és így egyre messzebb űzi – azt az ún. kék madarat…
p
p Aki igen invenciózus és lelkes stb., de mindig csak másokon próbálja ki
p a - soha el nem fogyó - hülyébbnél hülyébb ötleteit, majd roppant sajnálja…
p
p Akit „a tudomány mai állása szerint” lehet szabadon kínozni-mérgezni,
p sugár/kemo-terápiázni-vágni, csak a lelkében/életében ne „vájkáljanak”!
p
p
p 4
p
p Aki csakis oly zenét hallgat, amelyik a lelkében max. könnyűbúvárkodó,
p és nem viszi le őt lelke sötét bugyraiba, ahonnan csontvázak is kieshetnek…
p
p Aki csak azért jelentkezik felhívásra, válogatásra: rá ne számítsanak!
p Vagy önismereti szintjéről bizonyítványt adva: egy féllábú Tarzan-önjelölt…
p
p Aki azért él, hogy játsszon, akár egy szerencse-hazardőr függőként,
p de azért nem játszik, hogy teljesebben, ill. mindenben játékosan éljen…
p
p Aki az eleve elrendelés-tanból, az ún. predestinációból magának
p házilag önfelmentő, felelősséghárító fatalizmust machinál, barkácsol…
p
p Aki akkorát vajúdik, mint a hegyek, közben minden családtag őt szolgálja,
p neki alárendelten „él” – de végül tragikomikusan csak egy kisegeret szül…
p
p Aki egy kicsit se jobbított a világon, és egy jó nyom se maradt utána -
p csak egy telekakált pöcegödröt és egy nagy szemétdombot hagy hátra
p
p Akinek nem saját teljesítménye jobbítása a fő cél, hideg-háborúzik,
p és így annak örül, ha ellenfele gyenge, indiszponált, balszerencsés stb.
p
p Aki úgy sokszorozná örömforrásait, hogy ő a másik kárának is örül,
p pláne, ha ebben neki is bármely része volt – de lassan már csak ennek…
p
p Aki úgymond a házi béke kedvéért sokáig papucs alatt van, csak nyel,
p és nyel, majd meg már annyira telítődik, besokall, hogy akár még ölne is…
p
p Aki csak titokban, rejtve, nem mutatva, belül ellenkezik a házisárkány
p becses nejével, hogy ez biológiai elváltozást, krónikus cukorbetegséget hoz…
p
p Aki a zanzából véli már jól ismerni a sorstükör-életgazdagító Nagyregényt,
p és a „dugásból” a Nőt, a vele komplementer női minőség csodás dimenzióját…
p
p Akinek nemi élete nem egy emberspecifikus, örök, egész éven és szinte
p egész életen át tartó tiszta örömforrás, de egy muszos házastársi kötelem…
p
p Aki egy olyan „férfi”, akit huzamosan-végleg egy nő vagy a neje tart el –
p vagy „csak” alkalmi selyemfiú, vagy hímringyó, aki testét-lelkét árulja (el)
p
p x
Baróti Szabó Dávid
Barátság
Míg puhán hord a csapodár szerencse,
Számoson kelnek s csakhamar barátid;
Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand.
Mind eloszolnak.
.
Nézd eme sok száz jövevény galambat:
Fényes házaknál keres ez lakóhelyt;
Nem szeret rongyos fedelű toronyba
Hordani fészket.
.
Mindenütt híven követőd az árnyék,
Míg arany színbenn egeken van a nap:
Ez lenyúgodván, amaz is legottan
Mind elenyészik.
.
Futnak a hangyák az üres veremtől:
A saját hasznát kereső barát is
A vagyonjából kifogyott barátját
Messze kerűli.
1786.
*
Baróti Szabó Dávid
A MEGROMLOTT ERKŐLCSRŐL.
Oda van az erkőlcs! oda van a tudomány! Hazánk
Reménye mind kifonnyadott! - virágjait
Eggy dér (ki vélte vólna!) csaknem mindenütt
Lefőzte! Még az oskolákban is! - Mire
Ment a gonoszság! - Fajtalan tűz, jámborok
Csufoltatása, fülverő káromkodás,
Parázna szitok, eggy szóval undokság s merő
Istentelenség hallatik, szemléltetik!
Mennyben örök bér nincsen; a pokol - mese;
A lélek elmúl: azt csacsogják a tejes-
Szájú deákocskák is, és óh fájdalom!
Nyilván csacsogják. - Nincs fenyíték s félelem.
Csak színre vannak a gonoszt tilalmazó
Törvények: a bűn büntetés nélkűl marad.
Valamint, midőn a gátak elszakadnak, az
Eggymásra tollott s szűntelen jövő habok
Eggyszerre kilövellkednek; a téres mezőt
Sebes futamva meglepik s a dús határ
Kincsit lenyomják, vagy magokkal elviszik:
Úgy a kicsiny-korúk is a sűrű gonosz
Példákat otthon, szent helyen, kinn, mindenütt
Látván, levetik a szent igát, kinevetik a
Józan tanácslót; nyakra-főre, tartalék
Nélkűl rohannak eggy veszélyről másikra,
Vetekedve, szabadon, űzik a vétket. - Ki ne
Húllassa könyvét a szerencsétlen fiak
Hólt állapotján! Mit reménylhetünk ezen
Mirígyesekből! - Oh szegény atyák, anyák!
Hol van jövendőbéli gyámoltok? Mire
Tettétek a kőltséget? Elveszett! Soha
Nem veszitek hasznát! - Megcsalatkozott király!
S királlyal eggyütt megcsalatkozott haza!
Mit vártok ezen elvetemedett és elfogúlt
Rossz fajzatokból? Ah! kitől fél, aki ne
Fél Istenétől? - Jőjjetek, siessetek,
Nyomjátok el ezen elterűlt fenét - talán
A kisdedektől el lehet még tíltani.
Talán eszekre térnek a feslettek is
Nagy gondotok után; hajtnotok tán meglehet
A gyenge vesszőt. - Jaj, kemény fa, görcs leszen,
Ha több üdőt nyer. - Eggy okos, bőlcs férjfinak
Adjátok által a vezérséget. - Mihez
Nyúlt Róma nagy fergetegi közt? - Dictatori
Hatalomhoz. - A kormányra tudnék én - De nem -
Még megköveznek a szabadságon kapók.
1794.
*
EGGYMÁS ELLEN TÖRÉS.
Virrongtok, valamint az ebek; megemésztitek eggymást,
Mint az halak: közelít már az halálos ütés.
Több tagok eggy testet tesztek, s e testet azonban
Minden tag sebbel terheli, fojtja s öli.
Ennek szúrja szemét más bóldogsága; s hogy ásson
Nékie vermet, azon tördeli, rontja fejét.
Ez mást rág, hízelkedik az; nagy róka, pribék ez:
Öszvezavarták a kűl szelek annak agyát.
Felkever ez mindent; nem gondol semmivel; oh, azt
Ítélnéd, hogy nincs Istene, lelke s esze.
S amit gondolok, hogy magyarán megmondjam: üress ott
A fel-vár, az hol illy zúrzavar elme lakik.
Mert maga mellyed meg, mikoron más tollait húzza:
Amikor atyjafiát veszti, kiveszti magát.
Mondatik, hogy tüzesen felkeltenek a gyomor ellen
A testnek dolgos tagjai néha-napon.
Mint heverőt, koplaltatták. - Elvégre mi történt?
Ellankadt az egész test vele s majd kiveszett. -
Eggyesség kis erőt szaparít, jószágot öregbít:
Visszavonás fő-fő kíncset, hatalmat eloszt.
Sok vesszőköt is eggyenként eltörni csekélység,
Mellyekkel soha nem birsz, ha nyalábba kötöd.
Rómát, melly külső hadban győztes vala mindég,
A belső szakadás végtire főldhöz üté.
Kűl példákra mi szükségünk! kebelünkbe tekéntsünk,
És könyvezni fogunk bús esetinknek okán.
Baróti Szabó Dávid
(1786.)
p 1
p
p Aki egy rigorózus-dogmatikus vegetáriánus: a vészhelyzet se kivétel -
p inkább koplal, sőt éhen hal, de húst, de halat sem eszik (tutaj a tengeren)
p
p Akivel elhitették, hogy botlábú, és fél a kinevetéstől, ezért egy életre (!)
p lemond az önkifejezés, a leendő élettárs harmónia teszt stb. dimenziójáról…
p
p Aki engedte magát botfülűnek, hamis hangúnak végleg beskatulyázni,
p ezért azután még magában sem énekel, így sem fejezi ki örömét-bánatát…
p
p Aki férfiként nem könnyezik (megkönnyebbülni), ha nem hagymát pucol,
p mert kisgyerekként beleprogramozták, hogy a sírás az nem katonadolog…
p
p Aki csak akkor merné más bűnét megítélni, ha ő maga bűn nélküli lenne,
p s még büszke is rá, hogy nem „ítélkezik”, amivel csak saját bűneinek falaz…
p
p Aki a csíny/bűnelkövetés után, a tetteskereséskor lapul, mint kaki a fűben,
p vagy másra keni a bűnét, vagy elnézi, ha ezért így ún. kollektív büntetés jön…
p
p Aki csak addig nyomozza elszántan az igazságot, míg az rá csak jó fényt vet,
p amíg biztos benne, hogy ebből neki baja nem lehet – nem törik be a feje sem…
p
p Aki csak a hízelgő „baráttól” veszi komolyan a róla szóló – jó – véleményt,
p aki rosszat mond, az ellenség – és süket, ha csak igazi ellensége mond igazat…
p
p Aki, látszólag önzetlenül felkarol, támogat, tehetséged gondozza,
p de csak akkor, ha te az ő irányát követed, sőt: ha egy „janicsár” leszel…
p
p Aki nem Mekk mesterként, de egy lelkiismeretlen kontárként
p mindenhez is értve csak kárt okoz, majd felszívódik a nagyvárosban…
p
p Aki nem érzi/találja el, vagy nem tudja felvenni a jó bioritmust:
p úgy él, mint egy lassított, vagy egy gyorsított, felpörgetett felvétel
p
p Aki olyan lassú felfogású, hogy amíg lassan felfogja az első poént,
p és leesik a tantusza, addig már rég lemaradt a három jobb újabbról
p
p Aki feldolgozhatatlan mennyiségű és irritáló erősségű audio-
p vizuális ingerrel szőnyeg-bombázza, zilálja szét stb. az agyát….
p
p
p 2
p
p Aki, ha már – szerinte túl sokat - fizetett érte, akkor ő a kiállítás
p minden egyes képére vet legalább egy pillantást: így akár ezret is…
p
p Aki nem láthatja-értheti-értékelheti jól a képet/szobrot stb.,
p mert ő vagy túl közel áll hozzá, vagy éppen túl messzire áll tőle
p
p Aki minden ártatlan, semleges témájú kis párbeszédet is
p már egy „ki kit győz le” szellemi párbajnak, sőt harcnak fog fel…
p
p Aki súlyosan aránytévesztő – például ágyúval lő a verébre:
p romba döntve az öreg diófát, de akár még a családi lakóházat is
p
p Aki abból él meg, hogy folyamatosan zsarol, fenyegetőzik:
p ha ő egyszer kinyitja a száját! ha ő egyszer elkezd beszélni…
p
p Aki alattomban él kis erejével, ártani-rontani még a gyenge is tud –
p nagyot is: felgyújtja a házad, éket ver, viszályt szít, egymás ellen tüzel…
p
p Aki igen egyenlőtlen feltételek mellett hív ki sportszerű megmérettetésre,
p ő 50 méteres előnnyel indul a 100 m futáson - ő kipihenten, te holtfáradtan…
p
p Aki beengedi, befogadja a „tótot” /álszentet (Tartuffe) a házába,
p vagyis a családi otthonába, aki megmérgezi azt, és ki is túrná őket…
p
p Aki egy mérgezett egérként futkosó evangelizáló nagy megmentő:
p míg egy embert esetleg „megtérít”, százat is eltávolít az istenkereséstől…
p
p Aki minden, bármi áron is menti „a legfőbb értéket”, az életét –
p akár még azon az áron is, hogy magát a becsületét is veszni hagyja…
p
p Akinek feltétlen parancs, hogy „Ne ölj!” – ezért nem ad a bajtársi
p kérésre sem kegyelemdöfést, hogy az ő keze-lelke tiszta maradjon…
p
p Aki jól tudja, hogy a szándékos emberölés „halálos bűn”, mégis,
p ha besorozzák katonának, akkor „jogos önvédelemből” öl/gyilkol…
p
p Aki nem jó csapatjátékos, társaslény – mindig ő gyenge láncszem,
p ahol elszakad a lánc: hiába elég erős az összes többi sok-sok szem…
p
p
p 3
p
p Akinek minden betegség büntetés – isten nem ver bottal,
p ezért még a baja mellé betegítő bűntudata is van (ördögi kör)
p
p Akinek a „betegség”, a biológiai elváltozás egy balszerencse,
p egy kivédhetetlen külső csapás, amit az orvos majd szerelget…
p
p Aki kikéri magának, hogy orvosa-segítője a „lelkében turkáljon” –
p inkább bármit életfogytig szed, műthetik, csak változnia ne kelljen
p
p Aki nem hiszi el, nem is próbálja ki, hogy a betegsége nem baj,
p de egy intő isteni jel: életrendezés helyett tünetenyhítést kér-kap…
p
p Aki a sok-sok napi kicsiny, halmozódó ún. jótettéért örök üdvöt,
p az örök mennyországot, vagyis egy busás túlvilági jutalmat vár el
p
p Aki minden kéznél levő fűszert belerak, sőt szór az ételbe –
p hogy semmi ne hiányozzon…a kevesebb sokkal több lett volna!
p
p Akinek az életéből teljesen hiányzik a „megbolondító” fűszer:
p a móka, a játékosság, a mulatás stb. – vagy mértéktelenül van…
p
p Aki rettegve minden egyes ún. gójba egy potenciális, látens,
p heccre/pogromra, vagy más gaztettre-kész antiszemitát lát bele
p
p Aki lehetőleg minden családi hagyományt, mint szentet éltet-ápol,
p de főleg a rosszat vagy idejétmúltat, az át nem vizsgált vak szokást…
p
p Aki a családja múltját végkép eltörölné – szinte semmit se tud róluk,
p aki előtte élt, az mind hülye lehetett, hisz nekik okostelefonjuk se volt…
p
p Aki minden kéregetőnek erőn felül ad, a követelőzőnek legtöbbet,
p egészen addig, míg a nagy adakozása miatt ő is hamar koldus lesz…
p
p Aki minden utcai koldus mögé egy rafinált, aljas maffiát lát,
p és így elhiteti magával, hogy jó lelkiismerettel léphet át rajta
p
p Aki csak minden/minden jó könyv elolvasása után merné
p majd egyszer - sohanapján - a saját eredeti művét is megírni
p
p
p 4
p
p Aki csak azért dicsér fel érdemein messze felül, hízelgően,
p kollegát, pályatársat, hogy majd - akár duplán is – visszakapja…
p
p Aki minden nap reggelén egy „szépségversenyre” indul – de
p divatos szépségideálhoz hasonlítva magát kudarcélményt halmoz
p
p Akinek unalmas, érdektelen az a játék, ahol mindenki nyertes,
p és nincs vesztes - ami együttműködésre építő magyar népi játék
p
p Aki csak a destruktív rivalizálásban jó, profi lelki hadviselő stb.,
p de a konstruktív együttműködésben, a csapatjátékban bűn rossz
p
p Aki minden nap más, az épen olcsóbb helyen vásárol, kávézik –
p nem szempontja a magyar áru-árus, és sehol se hű törzsvendég
p
p Aki minden tettét, még azt is, ami jogában áll hangosan-írásban
p indokolja: pl.: ha „behatol” a lakásába, vagy megszidja a gyerekét…
p
p Aki minden új életpéldát (ön)gyilkos rutinnal mindig
p ugyanazzal a már egyszer jól bevált képlettel oldana meg
p
p Aki előre megfontoltan, folytonosan be nem tartható szabályokkal
p gyárt az alkalmazottjaiban bűntudatot, hogy mindig ő támadhasson
p
p Aki minden Újévkor teljesen új életet kezd, és ha ez persze
p nem sikerül, akkor csalódottsága mélyebbre viszi, mint volt…
p
p Aki mindenáron Úr akar lenni: csak egy kakas a szemétdombon.
p A kutyák királya lehetett volna, de inkább a királyok kutyája lett…
p
p Aki mindenben a rajongott-imádott, most épp holtrészeg,
p vagy szerelmi bánatos Mestert követi: ő is utána, a kútba ugrik…
p
p Aki mosakodás, tisztulás helyett mindenkit befröcsköl sárral:
p egy sárdobálásba provokál, hogy így majd az ő sara se tűnjön ki...
p
p Aki mindenre oly betegesen kíváncsi, hogy így végül például
p az égő zsírt vízzel oltva akár még egy lakásfalat is robbanthat…!
p
p x
AZ HALÁLRÓL.
Ember vagy; készűlj: az halál felvonta talántán
Már íjját, már tán nyilat is üt ki reád.
Ember vagy; majd porrá léssz: azt, amit eleddig
Éltél, már az halál birja, te nem vagy ura.
Hajnali kort élsz még? ugyanez rettenthet: az ifjú
Renden lévőkből több nyeresége vagyon.
A gyökeres vén tőlgyfa nem hajt melegekre, fagyokra:
Eggy deret, eggy forrót gyenge palánta kigyőz?
Élet-üdőd kivirágzását most kezdi? ki tudja?
A gyász-padra lehúll még ma virágja talán.
Nyers, eleven vagy még? de körűl vagy véve veszéllyel:
Eggy eset, eggy csuszamás a temetőre vihet.
Eggy őnéki fejér márvány nyak, líliom homlok,
Friss rózsákkal elűlt arca, pirossas ajak:
S tar fő, horpadt szem, ráncos bőr, ritka fogakra
Szállott száj, vőlggyel mély pofa, görbe derék.
Ember vagy, múló vagy azért: megvetni tanúld meg,
Amit az enyves halál róllad örökre lehúz.
Útas vagy, nincs állandó maradásod: örökre
Hol fogsz lelni helyet, sokszor eszedbe vegyed.
Sokszor imígy gondolkodjál: Ha ki kellene mindjárt
Múlnom, lelkem hová menne, s örökre hová?
Illy készűlettel meg mernék halni, vagy elsőbb
Másként intézném dolgomot Isten előtt?
Amikoron leragad nyelvem, bédugja süketség
Két fülemet, szemeim fényjit elállja homály,
Megmerevít a végső dér, az halotti veríték
Elfut, s éltemnek nem tudom adni jelét:
Mit kívánandok, cselekedtem vólna? - Miveld azt
Minden nap, minden nap les az éhes halál.
Baróti Szabó Dávid
(1786.)
*
EGGY LEDŐLT DIÓFÁHOZ.
Melly, magass égnek szegezett fejeddel,
Mint király, állasz vala társaid közt,
Tégedet látlak, gyönyörű diófa,
Főldre terítve?
Kiszakad testes derekad tövétől;
Csak kicsiny kéreg maradott kötésűl;
Ágaid csüggnek, levelid kivesznek,
Nedvek elhagyván.
Sorvadó kebled csecsemős gyűmőlcsit
Hasztalan szűlvén, elereszti: húllnak
Ők, s nem is tudván rövid életekről,
Rendre kihalnak.
Annyi szélvészen diadalt-nyerett fa!
Nemtelen porban hever a nemes dísz?
Ezt leendőnek lehetett-e vallyon
Vélni felőlled?
Senkinek kárán nem örűlt, sokaknak
Hűvös árnyékkal feles hasznot hajtó,
S kedvek' étkeddel kereső kegyes fa!
Mondsza, ki bántott?
Ah, minek kérdem! - szemeimbe tűnnek
Gyilkosid. Nem vólt kül erőszak: ott benn,
Önmagadban vólt megölő mirígyed
S titkos elejtőd.
Ím egész bélig gyökered kirágták
A gonosz férgek, s az elett odóba
Hangya-bolyt híttak! Mi nyüzsögve járnak
Most is alattad!
Átkozott vendég! viperák szülötti!
Ah szerencsétlen fa! - hazánk', szelíd ég,
Szűz virágjában tehetős karoddal
Tartsd meg örökké!
Baróti Szabó Dávid
p.s.:
A tét: plusz/mínusz végtelen lehetőség
A gyógyulás kezdete a baj felismerése.
Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:
a mese nem másról, de pont rólad szól,
ismerj magadra és változtass életeden…
A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.
De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk
.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.
.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…
.
De első és végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ, hogy
mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:
bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még szerencsével is –
a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…
|