Eugéniusz:

Emberélet-védelem ABC – IV.

ppppppppppppppp

Megfontolandó-megszívlelendő

Kulcsmondatok jó magyarán írva

Létjavítás, őrzés - és/vagy rontás

Mind egy: sok kis részben az egész

pppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség vizsgáló példatáram

pppppppppppppppppppppp

Amit ember a maga/más javára-kárára tehet

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppppppppp

ADY ENDRE: 

A Rothschildék palotája

Rossz fiákker, kerekes gálya,
Hol az embert hallgassra intik.
Párisban, Bécsben, télen mindig,
Ködben és este ragyogott föl
Rothschildék palotája.

.

Kocsisom mindig arra tévedt,
Mintha kocsisom a Sors volna
S rossz fiakkeren bandukolva
Láttam: pompa, tüzes fényesség,
Szőnyegek s drága képek.

.

Boldog kocsis: egy lovat üthet.
Be borzasztó tenger az utca,
Hol száz gálya száz útját futja.
Be nem egyforma az az isten,
Aki kerget bennünket.

.

Lekacagott a kocsis hozzám
S ciceroneként járt a szája:
"Ez a Rotschildék palotája".
S én a hideg ülésre nyomtam
Lángoló, dühös orcám.

.

Ember-könnyek sós tengerében
Éreztem siklani a gályám,
Vetélt örömök bús dagályán.
Csak egy-két tornyos szikla-kastély
Ragyogott ránk kevélyen.

.

Örök este és örök gálya,
Csak ott, ott fenn egy-egy toronyban
Lobban öröm örömre, lobban
És mindenek fölött világlik
Rotschildék palotája.

*

Álmodik a Nyomor

Duhaj kedvek Eldorádója,
Száz tivornyás hely, ne bomolj.
Csitt, most valahol, tán Ujpesten,
Húszesztendős legénynek vackán
Álmodik a Nyomor.

.

Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó,
Melle horpadt, válla kiáll,
Arcán zúzos, jeges nedvesség,
Mosolyog. Szent, nehéz álmában
Urabb, mint egy király.

.

Tiszta ágyat és tiszta asszonyt
Álmodik s vígan fölkacag,
Kicsit több bért, egy jó tál ételt,
Foltatlan ruhát, tisztességet
S emberibb szavakat.

.

Kevesebb vért a köhögésnél
És a munkánál több erőt
S hogy ne kellessen megjelenni
Legalább tíz-húsz esztendőig
Az Úr szine előtt.

.

Te, nagyváros, csupán öt percig
Álljon ürítetlen a bor
Dús asztalán dús nábobidnak,
Mert valahol talán utolsót
Álmodik a Nyomor.

p Mások

p bűne szemünk előtt,

p a magunké a hátunkon –

p mások szemében a szálkát is,

p a magunkéban még a gerendát

p sem látjuk, ha nincs jó tükrünk

p (szó szerint és átvitt értelemben:

p rólunk szóló mese, jóbarát szeme)

p

p

p Sehogy

p nem tudja

p elfogadni természetes

p antropológiai korlátait:

p pl.: hogy nem láthatja háta közepét,

p s addig csavargatja. tekergeti nyakát,

p míg az ki nem ficamodik, ki nem törik…

p

p

p Mindenki

p seperjen előbb

p a saját háza előtt,

p (és a lakásában is,

p de ne a szőnyeg alá),

p mutasson így jó példát,

p s csak utána kifogásolja,

p ha netán bűzlő, szemetes

p a szomszéd portája, az utca

p (szó szerint/átvitt értelemben)

p

p

p Ami

p ingyen van,

p azt nem becsülöd:

p isteni életajándék, kegyelem…

p A dolgok értéke a te szemedben

p egyenesen arányos a piaci árukkal!?

p Luxus bordélyban vásárolt szerelem…

p

p

p Nem

p olvastál végig

p egy önismereti tükröt,

p egy nem ponyvaregényt,

p így nem is ismerheted fel

p vak és rossz szokásaidat,

p elsorvadt/hiányzó dimenzióid,

p kísérthető gyenge oldalad stb.

p

p

p Neki

p nincs,

p elsorvadt

p a játékossága,

p a humorérzéke,

p az életének nedve/sava-borsa,

p minden pillanata kötelesség-ízű,

p mint egy rutinosan robotoló gépé,

p semmi önfeledt móka, kacagás,

p vagy, ami talán még rosszabb:

p egy (ön)gyilkos gúnyolódó…

p

p

p Jaj neki,

p ha ő a – végső –

p nagy megmérettetésnél

p (amikor már nincs javítás)

p ő habkönnyűnek találtatik,

p mert elszórakozta az életét,

p elásta, elvesztegette, vagy

p épp rosszra használta talentumát,

p el-életművész-kedte kötelességeit…

p

p

p Teher

p alatt nő,

p nőne, nőtt

p volna a pálma:

p de az ő önkímélt,

p hivatáskerülő és

p család nem alapító léte

p elviselhetetlen könnyűségű,

p csak egy tőke, vagy fajsúlytalan

p lebegés és sodródás, hánykódás…

p

p

p „Létminimum”

p Ép testben még épp’ hogy élek

p Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?

p Vagy csak takarékon, sosem csúcsra járatva

p Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon

p Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz stb.

p

p

p Ehet is,

p és ihat is,

p alhat is, és ölelhet is stb.,

p de nem a mindenséggel méri magát!

p Minden élet-tantárgyból megelégszik

p a közepessel, sőt: kegyelemkettessel…

p Semmiben nem akar/képes csúcsot érni…

p

p

p Imposztor

p Aki nem azon ügyködik,

p hogy a maga és a köz javára

p az adottságaiból kihozza a maximumot,

p de pl. imponálási, bizonyítási kényszerből

p fölöslegesen és károsan, önveszélyesen

p semmilyen magasztos célt nem szolgáló

p rekordokat döntene, csúcsokat mászna…

p

p

p Rafinált

p (ön)áltató szájhős,

p aki ravaszul-trükkösen

p kikerüli a megmérettetést

p Addig mond egyre nagyobbakat,

p de kínosan kerülve a megmérést,

p amíg egyszer a szaván fogják őt:

p itt és mostan bizonyíthat, ha tud…

p …de csak felsül: blama, leégés

p (Hic Rhodus, hic salta)

p

p

p Fekete

p szemüveg

p Mindent szürkének

p vagy feketének látsz,

p de csak azért, mert pont

p a szemed előtt van egy szűrő,

p ami csak neked nem engedi meg

p - „letiltja”, hogy meglásd a millió

p színárnyalatot és színkombinációt

p

p

p Tornából

p örökre felmentve –

p anyukája ezt is elintézte,

p és bele is szuggerálta –

p még egy szobalétrára

p se merészkedik fel…

p

p

p Még

p fitogtatja is, hogy

p ő mekkora műszaki antitalentum:

p még egy villanykörtecsere sem megy

p szakember segítsége, házhoz hívása nélkül….

p

p

p Henceg vele:

p ő matek analfabéta

p (vesztére a kamatos

p kamatszámítást se érti -

p nem is lesz hol kamatyolnia,

p mert elárverezik a hajlékát is…)

p

p

p Ha ló nincs,

p akkor szamár is jó –

p a holtáig házassági megalkuvó:

p ő nem is a legeslegjobbat keresi,

p akit a Jóisten is éppen neki rendelt,

p de olyat, ami még éppen megfelelő…

p

p

p Ha épp

p nem tudja elérni,

p amire pedig vágyik,

p akkor hamar, hamisan,

p olcsón meg is vigasztalódik:

p Még nagyon savanyú ez a szőlő…

p Még kicsi/már kurva ez a lány/nő…

p

p

p Ha már egyszer

p kór-házban született,

p akkor ott is akar meghalni,

p hátha ott van halál elleni orvosság…

p Nyugtatózva, „fájdalom-csillapítóktól

p elkábítva, félrebeszélve, eszméletlen,

p emberi méltóságát veszítve távozik el…

p

p

p Hagyomány

p Sok évszázad alatt

p szervesen kialakított

p viseletek és viselkedések

p helyett divat/idegenmajmolás

p (aki előttünk élt, az hülye lehetett…)

p

p

p Igaz

p jó barát

p helyén/helyett

p jobb esetben semmi,

p rosszabban: nyílt lelki hadviselő,

p a legrosszabban: rejtett álbarát…

p „Jó-barátként” hülyeségre biztat,

p vagy „csak” rám hagyja, vagy

p istenkísértésbe hajszol bele…

p

p

p Jó-

p barátodnak

p harapófogóval

p kellene kiszedni belőled azt,

p amit egy vadidegen utastársnak

p kéretlenül is bármikor kifecsegsz!?

p Persze abban a hiszemben, hogy

p őt az életben többé már nem látod…

p Vagy ezt elmondod, azt elhallgatod –

p de mégis várod a tőle a jótanácsot…

p

p

p Vétkes

p elhallgatás

p Az Őszinteség

p ellen vét mindenki,

p aki nem önmagát adja,

p vagy nem adja magát oda egészen.

p Ez az oka annak, hogy jó tanácsaink

p hatástalanok maradnak vagy éppen

p ellenkező hatást érnek el.”

p (Karácsony Sándor:

p Ocsúdó magyarság)

p

p

p Titkosító

p Ő úgymond

p nem teregeti ki

p a „családi szennyest”,

p még bizalmasnak vett,

p közeli barátjának sem –

p a mocskos vízben tartogatja azt,

p a saját szemében látná önmagát.

p Vagy ellenkezőleg: szinte mindent

p elmond, ha pl. az óvónéni kérdezi

p a csoportos foglalkozáson…

p

p

p Ő

p azt tanulta,

p hogy neki is

p mindig-mindenkinek

p igazat kell mondani,

p vagyis a teljes igazat,

p különben bűnös hazug…

p Ő nem ismer kivételeket:

p nem ismeri a tapintatot,

p se a kegyes hazugságot,

p se az illetéktelen ember,

p se az ellenség esetét…

p

p

p Ő

p naivan,

p „jól nevelten”,

p vagyis illemtudóan,

p a vendéglátót meg nem bántva

p halálos ellenségénél is mindent

p megeszik, amit éppen elé raknak…

p Ez lesz az ő legeslegutolsó vacsorája

p

p

p Aktív balek

p Aki oly lelkesen,

p de mindig másnak

p kaparja ki a gesztenyét,

p forrón a hamu közepéről.

p Aki még nem látja át, hogy

p ő milyen igen bőven termő

p de igen nagyon bamba diófa

p Aki egy „hasznos idióta’, aki

p egy cseppet sem kételkedve

p meg van győződve róla, hogy

p megmenti a népét, ha vállalja,

p hogy megölje a „zsarnokot”

p

p

p Nem

p figyelve,

p nem érzékelve testjeleit,

p a neki éppen alkalmas időben

p ráül a bilire, és órákig hiába vár,

p vagy nagyon erőlködik, úgymond

p „mindent lehet, csak akarni kell!”,

p de ennek nem (be)kakilás,

p de sérv stb. lehet a vége…

p

p

p Csapdában vagy,

p és te vagy feleslegesen, sőt

p károsan hiperaktívan rángatózol,

p és így csak szorul nyakadon a hurok,

p vagy letargiába esel, feladod a reményt,

p nem vagy résen, és így nem tudsz élni

p a kínálkozó szabadulási alkalommal…

p

p

p Akinek

p gyenge az akarata,

p nem fejlesztette, gyakorolta,

p és e jellemhibájából fakadóan

p semmiben nem lesz állhatatos,

p nem akarásnak nyögés a vége -

p sőt ki lesz téve annak a veszélynek,

p hogy így mások, és nem jószándékú

p akarata fog érvényesülni az életében…

p

p

p Midasz király

p Ha módodban van

p egyszer bármit kívánni,

p akkor legyen meg a Te akaratod,

p és ne is tudakold, hogy mi lenne

p a Jóistené, ami a javad szolgálná:

p kérd azt, ami neked most a legtöbb,

p vagyis váljon minden arannyá kezedben…

p (utána attól koldulsz, és nem győzhetsz

p imádkozni-rimánkodni: csinálja vissza…!)

p

p

p Ő

p idegen

p istenképet,

p pl. zsidó Jehovát

p rád erőltetve tesz

p holtig szellemi rabjává,

p majd dönt testi-lelki nyomorba…

p Az egyiknek pl. engedett/kötelező az erőszak,

p mindenki más csak eszköz a céljai eléréséhez -

p a másik még az elemi önvédelemről is lemond

p

p

p Ad

p absurdum vinni:

p egy amúgy helyes,

p pl. keresztényi elv

p túl merev alkalmazása:

p pl. nem csak a végsőkig

p törekszel a békés megoldásra,

p de már eleve, elvből lemondasz

p az arányos önvédelmi erőszakról…

p

p

p Egyenlő

p felek között

p nemigen tör ki háború –

p de aki erőszakmentes amis,

p vagy „bulányista” katolikus,

p az egy bevonzó szabad préda,

p az a másikat kísértésbe hozza,

p a provokáló agresszív lépésre…

p

p

p Veszélyben

p a természetes ész is

p engedi az önvédelmet,

p a támadás elhárításához

p szükséges, arányos mértékben

p Már amennyire egy felzaklatott

p idegállapotban mérlegelni lehet,

p ha pl. besurranó tolvajra ébredsz…

p De azét lelőni nem akarjad, mert

p így jóval nagyobb bűnt követsz el,

p vagy e fegyver által veszel el,

p ha elveszi tőled…

p

p

p Ölel/öl

p Tragikus

p meg nem értés

p Csak megsimogatni

p szerettem volna a nyuszit,

p De a folytonos menekülésével,

p értetlenségével annyira felbosszantott,

p hogy most már agyoncsapom, ha elérem…

p

p

p Saját hajadnál fogva

p húznád ki magad a mocsárból.

p mint állítólag Münchhausen báró

p „Büszkén” ne is kérj segítséget,

p hogy is szorulhatnál te másra!?

p Vagy agresszív kismalacként

p harapj bele a segítő kézbe…

p

p

p Későn

p már felesleges,

p vagy még kár is…

p Eső után köpönyeg

p Jól bezárni az ajtót,

p ha már megtörtént a baj

p (esetleg így pont azokat kizárni,

p akik kármentőnek segíteni jönnének…)

p

p

p A

p csak

p képzelt

p veszélyed

p eltereli a figyelmed,

p elfedi a valósat-komolyt

p Vagy egy kis veszélytől

p már fejvesztve menekülsz,

p és rohansz így bele a jó nagyba,

p a szúnyogok elől a mély szakadékba…

p

p

p Nem

p elvi, de

p mégis presztízskérdés:

p egyik házasfél se enged,

p mindkettő szamárként szenved

p Két kicsi kecske baktat a hegyre,

p a hídon nem térnek ki, mind

p a szakadékban végzik…

p

p

p Aki

p a haszonban részesült,

p az viselje a károkat is –

p gyönyörködsz a rózsában,

p élvezed a színét, illatát stb.,

p de ne téged szúrjon meg tövise,

p mert akkor reklamálsz, panaszkodsz…

p Ahogy még a feleséged is visszaküldöd,

p ha kiderül róla valamely fogyatkozása…!?

p

p

p

p A

p nyomor

p sem csak „szívás,”

p mert imára is tanít:

p betegen még az ördög

p is szerzetes kíván lenni…

p (amíg meg nem gyógyul…)

p Szükségben közeli a segítség,

p megtapasztalod az isteni gondviselést,

p ha bölcsen, illő alázattal viseled sorsod…

p Nem mellékes haszna, hogy ez teszteli

p az ún. barátot/hitvest is, ki az igazi, ki az ál…

p

p

p x

Ady Endre

Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
.

„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
.

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
.

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
.

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
.

Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
.

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
.

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
.

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
.

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
.

Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
.

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
.

„Bűn és szenny az élet,

Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

Ady Endre

Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:

Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

Ha hitted, hogy még mindig tartalak

S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.

Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd

Feledésemnek gazdag úr-palástját.

Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,

Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,

Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,

Alázásodért, nem tudom, miért,

Szóval már téged, csak téged sajnállak.

.

Milyen régen és titkosan így volt már:

Sorsod szépítni hányszor adatott

Ámító kegyből, szépek szépiért

Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.

Sohase kaptam, el hát sohse vettem:

Átadtam néked szépen ál-hitét

Csókoknak, kik mással csattantanak

S szerelmeket, kiket mással szerettem:

És köszönök ma annyi ölelést,

Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,

Amennyit férfi megköszönni tud,

Mikor egy unott, régi csókon lép át.

.

És milyen régen nem kutattalak

Fövényes multban, zavaros jelenben

S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján

Milyen régen elbúcsuztattalak.

Milyen régen csupán azt keresem,

Hogy szép énemből valamid maradjon,

Én csodás, verses rádfogásaimból

S biztasd magad árván, szerelmesen,

Hogy te is voltál, nemcsak az, aki

Nem bírt magának mindent vallani

S ráaggatott díszeiből egy nőre.

.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,

Akartam látni szép hullásodat

S nem elhagyott némber kis bosszuját,

Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,

Nem kevés, szegény magad csúfolását,

Hisz rajtad van krőzusságom nyoma

S hozzám tartozni lehetett hited,

Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,

Kinek én úgy adtam az ölelést,

Hogy neki is öröme teljék benne,

Ki előttem kis kérdőjel vala

S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág

Rég-pihenő imakönyvből kihullva,

Vagy futkározva rongyig-cipeled

Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát

S, mely végre méltó nőjéért rebeg,

Magamimádó önmagam imáját?

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,

Csillag-sorsomba ne véljen fonódni

S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:

Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

pppppppppppppppp

Boldog-boldogtalan emberek életei/halálai

Szellemi önvédelmi segítség lélekbátor keresőknek

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

A mese nem másról, de pont terólad szól –

ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!