Eugéniusz:

Emberélet-védelem ABC – II.

ppppppppppppppp

Megfontolandó-megszívlelendő

Kulcsmondatok jó magyarán írva

Létjavítás, őrzés - és/vagy rontás

Mind egy: sok kis részben az egész

pppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség vizsgáló példatáram

pppppppppppppppppppppp

Amit ember a maga/más javára-kárára tehet

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppppppppp

Ábrányi Emil

Kiégett csillagok

Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,

S hatalmas hévvel többé nem teremt!

Elhűlt az élet édes forrósága,

Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.

Nem nyit virág, nem hangzik rajta dal.

S mint a halottnak nincs lélegzete:

Szellő se moccan. Minden éjbe hal.

A bús rögöt örök fagy vonja be.

De bár kiégve, bár megfagyva régen:

A szomorú gömb ott bolyong az égen,

Más, boldog, élő csillagok sorában,

Mint egykoron, a hév s erő korában!

Forog, forog, hurcolván azt a fényt,

Amit hő napja hullájára hint.

Forog, forog... Csak gördűl, csak kering,

A mindenség élő-halottjaként!...

.

Ó hány ember van, akiből kilobbant

Mindaz, mi egykor alkotó elem,

Hév, szenvedély volt! Minden oda van már:

Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,

Vágy és öröm... édes megindulás,

Szent érzések túláradtán a könny,

Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne más,

Csak változatlan, fásult, bús közöny,

Unott, rideg kopárság, rémes űr!...

És mégis él, mégis szünetlenűl

Jár-kel, bolyong. Találkozol vele,

Rád néz s nem csap meg a halál szele.

A pezsgő létben – meg van fagyva bár –

Mint önmagának temetője jár.

Kivűl ragyog... belől örök setét.

Hurcolja folyvást meghalt életét!

*

Kiszáradt forrás előtt.

Kiszáradt forrás!... Egykor te benned

Szelíd zsongású hullám szökelt.

Omló vizednek játszó futása

Virágos útra csapongva kelt.

.

Az erdő gíme eljárt te hozzád,

Itatva benned kicsinyeit...

Sebét elhozta s patakzó könnyel

Táplálva téged, megmosta itt.

.

Pásztor leányka, amint hajnalnál

Üdébben járkál s eltévelyeg:

Ártatlan báját szűz ámulattal

Először benned csodálta meg.

.

Édes tavaszhoz szokott madár-raj

Ivott belőled, ha jött, ha ment,

S amit tudott dalt, mind elcsevegte,

Partod smaragdján amíg pihent.

.

Te rajtad függött hű nefelejcsek

Beléd mélázó kis kék szeme.

Ó mily szökellő, mily tiszta voltál

Égnek, virágnak szép tükre te!

.

Most vége, vége! Kiszáradt! Vége!

Csak medre van meg, - bús, néma kör,

Mely úgy mered rám, kopár-siváran,

Mint egy kiégett, holt szemgödör.

.

Hová enyésztél kis játszi forrás?

Hát kergetődző pajkos vized,

Örök vígságod, bohó szökésed,

Nyájas zsongásod: - mind elveszett?

.

Mind, mind, örökre! S nem hozza vissza

Kedves folyását többé misem,

Öntözze még úgy a nyár viharja,

S az ősz bánatja, halk-csöndesen.

.

Igy jár a szív is, be sokszor így jár!

Forró, merész, szent érzelmivel

A nagy teremtés pompája közben

Mint itt e forrás, úgy sorvad el.

.

Szabadság vágya, nagyság reménye,

Álmok varázsa, kéj, szenvedés,

Búnak, gyönyörnek túláradása: -

Mind, mind elillan, lassan kivész.

.

Mind, mind, örökre! S nem hozza vissza

Nemes buzgását többé misem,

Hullassa még úgy, múltján merengve,

Égetve ömlő könnyét a szem!...

.

Kiszáradt forrás!... Előtted állva,

Lelkemre gond száll, ajkam remeg:

Források véde! Irgalmas nemtő!

Kiszáradástól óvd szívemet!

Ábrányi Kornél - 1882

*

p A párt/szektavezére

p munkahelyi főnöke párosít/házasít –

p ami ellen nincs apelláta, fellebbezés…!?

p Előre aláírt e jogáról lemondó nyilatkozatot…

p

p

p Neki nincsenek

p ún. elidegeníthetetlen jogai?

p Ő akár egy életre eladja magát

p csicskának, adósrabszolgának stb.…

p

p

p Megveti, lenézi stb.

p az örömlányt, prostit, a kitartottat,

p pedig burkolt-nyílt érdekházasságot kötve

p ő maga is árulta és eladta a szex-szolgáltatásait…

p

p

p Soha nem

p lehet róla tudni,

p hogy mikor komoly, mikor tréfál

p Vészhelyzetben súlyos árat fizethet érte…

p

p

p A katolikus,

p cölibátusban élő pap

p szerelmi és szexuális tanácsadása:

p aki nem tapasztalja/tudja, az tanítja…

p

p

p A katolikus papot

p szoknyába öltöztetik,

p és eltiltják a szerelemtől is –

p vagy igyekezhet végleg elfojtani,

p vagy magát hiteltelenítve titkon űzni…

p

p

p Papi

p demagógia:

p ez a világ egy siralomvölgy,

p ha kibírod, odaát örök jutalom vár…

p Addig marad az aszkéta önsanyargatás…

p

p

p A pap

p egy idegen,

p sőt ellenséges nép

p istenképét festi és imádtatja,

p ami a gójt örök szolgaságra ítéli…

p

p

p A papot

p nem gyülekezete

p választja/tartja/meneszti:

p az állam dotálta egyház fizeti –

p olyan is: szellemi kényszerzubbonyos…

p

p

p A még

p naiv és hiszékeny

p gyermekek hittankönyvében

p Ráháb, a jerikói prosti a pozitív hős,

p aki elárulja a népét a „kiválasztottaknak”,

p akik ezután csak az ő életét kímélik meg…

p

p

p A keresztény egyház(ad)

p feladja a szellemi honvédelmet

p és kapitulál az uzsoracivilizáció előtt –

p már a pápát is a gazdagok (közül) választják

p (lásd pl. Herczeg Ferenc: Az élet kapujában)

p

p

p A protestáns,

p aki egy életen át nyomorog,

p aszketikus-puritán élvtelen életet él,

p hogy úgymond az Isten dicsőségére,

p mindent bevételét újra befektesse…

p

p

p A mocskos

p fürdővízzel együtt a gyereket is,

p egy pályatévesztett, kiégett pap miatt

p magát a Jóistent is kiöntöd a pöcegödörbe…

p

p

p Az újszülött gyerek is

p már eredendően bűnös,

p nemcsak a betegségekre,

p de a rosszra való hajlamát is örököli:

p ezért neki is az jó, ha pofozzák, ütik-verik…

p

p

p Akinek

p az ún. evilág,

p vagyis ez az „itt és most” világ

p csak próbaidő, javítóintézet, előkészület, hogy

p itt kiérdemelhesse a másvilági örök üdvösséget…

p

p

p Aki azért spórol,

p és veri fogához a garast,

p hogy kriptája palota legyen,

p minden luxussal berendezve…

p

p

p A minden aznapi

p önsajnáltatási versenyben elinduló

p és azt jobb ügyhöz méltó buzgalommal

p azt utcahosszal megnyerő Guinness

p rekord-bajnok önsorsrontó öngóljai…

p

p

p Nem tudja,

p hogyan működik ő:

p nincs használati utasítása,

p ezt nem mellékelték születésekor,

p és később sem fedezi fel, hogy mire jó,

p mire rendeltetett karja-lába, esze és szíve,

p érzékelése és értelme, érzelme, lelke-szelleme…

p

p

p Aki úgy bánik magával,

p mintha valaki egy hegedűvel

p verekedne, vagy szöget verne be,

p vagy ördögi zajt, macskazenét csapna,

p pedig azon mennyei muzsika is szólhatna…

p

p

p Aki

p a bányászbéka

p segge alatt érzi magát –

p stabil önleértékelése miatt

p ez önbeteljesítő jóslatként működik,

p vagyis így el is sorvad a teste is,

p amivel a benne élő isten hiába

p adja le a vészjelzéseket…

p

p

p Az ún. betegség,

p a biológiai külön-program,

p neki fatális külső csapás,

p mint a földrengés/árvíz stb.,

p ami után szakembereket hív

p a kárhárításra, mentésre stb.

p és nem egy isteni segítség,

p egy változásra serkentő jel…

p

p

p A jó médium,

p akit könnyen hipnotizál

p a párttévé, a szekta, a média:

p lebutítják, elveszik józan eszét –

p elveszíti az érdekfelismerő és

p -érvényesítő képességét,

p sőt: maga ellen dolgozik….

p

p

p A papucs férj,

p aki a házi béke miatt,

p a saját kénye(lme) végett

p elnézi, eltűri, hogy a mostoha

p folyamatosan és módszeresen

p gonoszul gyötri a félárva gyermeket…

p

p

p A majom-

p szerető édesanya

p aki buzgón, önfeláldozóan,

p önkiteljesedéséről lemondva

p kövezi gyerek útját a pokolba…

p

p

p Nemcsak

p a régmúltban volt,

p de van még ma is sok

p olyan ún. orvosi vizsgálat,

p mely inkvizíciós kínzással felér,

p de az „eredménye” vagy semmi,

p vagy fölös-káros „terápiát” indító…

p

p

p Aki

p rendszeres:

p mindig a szőnyeg alá

p sepri a megoldandó bajt, gondot,

p amik így annyira feltorlódnak, hogy

p ezek okozzák az estét és így a vesztét…

p

p

p A kis füllentés

p fonalát időben el nem vágva

p egyre nagyobb hazugságokra „kényszerül”,

p amik azután előbb-utóbb, de biztosan

p lavinaként söpörik el emberi hitelét…

p

p

p Módszeresen

p kerüli a lelki fájdalmat,

p a kellemetlen őszinte véleményt,

p ezért nem gyógyíthatja őt a fájó igazság,

p pedig az rövid ideig tart, és utána sokáig jobb…

p

p

p Lelkesen

p és szakszerűen,

p hatékonyan vágja,

p de oly nagy kár, hogy

p pont önmaga alatt a fát…

p

p

p A

p böjtölés

p már egy avítt,

p alavult vallási szokás –

p ezért végleg el is hagyja

p

p

p Gulág/

p többhetes

p tiltakozó böjt után

p rögvest bezabál: bele is hal

p

p

p Ízlések

p és pofonok

p Drága, véges időtöket

p ön-ismétlődően, rendszeresen

p ízléskérdéseken vitatkozva fecsérlitek el,

p pl.: ami az öltözködést/lakberendezést illeti...

p (mindkettő a másikat tartja ízlésficamosnak,

p és ne adjisten még pofonok is elcsattannak)

p

p

p Elfajulás

p (Vita-veszekedés

p -verekedés és…)

p Ifjú pár veszekedése

p - Édesanyám, megvolt

p az első komoly veszekedés közöttünk! -

p mondja az ifjú feleség anyjának.

p - Ne keseregj leányom,

p minden házasságban előfordul az ilyesmi.

p - Jó, jó, de mit csináljak a hullájával?

p

p

p Nem elvi,

p de presztízskérdés:

p lényegtelen apróságból

p hiúsági kérdést csinálnak,

p egyik házasfél sem enged –

p mindkettő szamárként szenved

p

p

p Két kicsi

p kecske baktat a hegyre,

p a hídon nem térnek ki egymás elöl:

p mindketten a mély szakadékban végzik

p

p

p A csak

p képzelt veszélyed

p eltereli a figyelmed,

p elfedi elöled a valós halálost…

p Vagy egy kis veszélytől, bajtól,

p mondjuk egy atyai pofontól

p már fejvesztve menekülsz,

p rohansz bele egy marha nagyba…

p

p

p Olyan

p szekér/nő után

p caplat és futkos,

p amelyik nem veszi fel:

p a hajlandó és hozzád való

p meg már rég oda, elment/elkelt…

p

p

p Ha

p ő itt-most

p még vagy már

p nem tudja elérni

p azt, amire vágyik,

p akkor olcsó/hamis

p az önvigasztalása:

p savanyú a szőlő!

p

p

p

p Önismeretlen

p Aki túl erősnek hiszi magát,

p nincs tisztában gyönge pontjaival,

p és így nem óvatos, és nem kerüli el

p a neki veszélyes ördögi kísértéseket,

p és így óvatlanul lépre is megy,

p bekapja a csábos csalétket…

p (pénz, rang, nő stb.)

p

p

p Udvarlásod,

p lánykérésed,

p és házaséleted

p is meghatározza,

p hogy először arra figyelsz:

p vajon mit is gondolnak róla(d),

p és mit szólnak majd hozzá

p az ún. jóbarátok, jó szülők,

p a szomszédok és a rokonok?

p Vagy senkire nem hallgatsz:

p pedig minden jó barátod

p nyíltan ellenzi a házasságod,

p - de te senkire sem figyelsz,

p mert te tudod, mi a jó neked -,

p és így elvakulva kitöröd a nyakad...

p

p

p Drukk

p A külső

p elvárásoknak való

p megfelelési kényszered miatt

p izgulva, görcsölve ott és akkor

p mindig csak alulmúlod magad –

p nem pozitív doppingént hat rád,

p hogy itt a lehetőség megmutatni,

p hogy mit tudsz – ehelyett leblokkolsz…

p

p

p Dili-

p flepni

p A szabad

p szólásod jogáért

p túl nagy árat fizettél –

p mondhatsz bármit, de

p nem vesznek komolyan

p Bolond lyukból bolond szél fúj…

p

p

p Fél láb

p Beszélgetnek a bolondok a háborúról.

p -Igen, szörnyű volt - mondja az egyik.

p - Én is egy csatában vesztettem el a fél lábam.

p -De hiszen neked megvan mind a két lábad! - szól társa.

p -Na igen, mert a csata után megtaláltam!

p

p

p Mankós

p Aki úgy maradt…

p Aki a szükséghelyzetben,

p vagy aktuális kora/egészsége miatt

p rászokott a fizikai/szellemi mankóra,

p és már annak elmúltával sem mer

p a saját két lábán állni és járni,

p a saját fejével-szívével dönteni…

p

p

p Mimikri

p A préda-

p állatok csak

p vészhelyzetben,

p te egész életedben:

p beolvadnál a háttérbe,

p mintha tetsz-halott lennél,

p mint aki „Nem ér a nevem”

p öngyilkos életjátszmát folytatsz:

p ennek figyelmeztető következménye

p lehet akár a szklerózis multiplex is…

p

p

p Ön-

p túlélő

p Nemcsak

p egy életveszélyt,

p egy súlyos betegséget,

p de horribile dictu, vagyis

p még kimondani is szörnyű:

p önmagad is túl lehet élni?!

p A „Száll a kakukk fészkére”

p filmben az indián kegyelem-

p döféssel megöli az ún. lobotómia

p után már csak roncs, biomassza főhőst…

p

p

p Carpe diem

p Ragadd meg a napot,

p de ne vágd le a tyúkot,

p amelyik aranytojást tojik…

p Mintha csak egy nap lenne a világ,

p úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn –

p mindegy mi lesz, utánunk a vízözön?

p Bolond, aki nem az örökkévalóságra rendezkedik be…

p

p

p Most

p vagy soha

p A ritka, olykor/

p sokszor egyszeri,

p soha vissza nem térő

p jó alkalom elszórakozója…

p A jó tündér három kívánsága:

p nem él, sőt rosszul él vele,

p rosszabb helyzetbe kerül,

p még ha ugyanúgy marad is,

p mert tudja, hogy mit veszített…

p

p

p Jókor

p A lejtő elején

p még megállhattál volna

p De ahogy lejjebb kerülsz,

p egyre jobban felgyorsulsz,

p S már csak életveszélyes

p manőverekkel próbálkozhatsz,

p Vagy végképp elhagyod magad,

p és ahogy lesz, úgy lesz a végén...

p

p

p Majd holnap?

p Időm van temérdek!

p Pedig már születésedkor,

p vagy még hamarabb elkezdődik

p a végső visszaszámlálás,

p és mi, emberek sosem tudhatjuk,

p hogy ez most éppen hol is tart...

p Ej, ráérünk arra még?

p Bármely napod lehet utolsó!

p Az első komolyabb betegséged,

p vagy közeli hozzátartozód hirtelen halála

p döbbent csak rá: mily rosszul gazdálkodtál,

p eddig mennyit tékozoltál, vesztegettél el

p hiábavalóságokra, vagy hagytad rabolni azt...

p

p

p Mert

p te itt és most

p nem vagy boldog,

p s életgyávaságod miatt

p titkon érzed, hogy így maradsz,

p nincs lélekbátorságod változtatni -

p arra fecsérled drága, mert véges időd,

p és a korlátos szellemi-lelki energiáidat,

p hogy bebizonyítsd: a másé csak hamis illúzió

p

p

p Barát/

p mesetükör híján

p csak elég-túl későn döbben rá

p az őt boldogtalanító élethazugságaira

p

p x

*

Ábrányi Emil

LAKÁJOK KARDALA.

Be nagyszerű annak a sorsa,

Akit táplál nagyúri kéz!

Nem küzd a létért! Kényelemben

Hallgatja, hogy' sír künn a vész!

Puhán vetett, jó, meleg ágyban

A takaró füléig ér!...

Utálatos szabadság! Távozz!

Nekem livrée kell és kenyér!

.

Hideglelősként dideregjek?

Éhezzem, mint erdei vad?

Csupán azért, hogy elmondhassák;

"Nézzétek! Független! Szabad!?"

Nem! A kegyetlen koplalásnál

A kegy falatja többet ér!...

Utálatos szabadság! Távozz!

Nekem livrée kell és kenyér!

.

Mily kellemes, könnyű mulatság

Szolgálni a nagy urakat!

Egy kis hajlongás, kis hizelgés,

S a jutalom csak úgy szakad!

Mit árt az, hogyha rosz kedvükben

Megrúgnak néha? Csigavér!

Utálatos szabadság! Távozz!

Nekem livrée kell és kenyér!

.

Csak egyszer él az ember! És ezt

Koplalva, fázva, élje le?

Rossz társaság a büszkeség, ha

Koldustarisznya jár vele.

Ej! a busás borravalónál

Nincs finomabb, szebb pályabér!

Utálatos szabadság! Távozz!

Nekem livrée kell és kenyér!

.

Vígan hörpintem uraságom'

Borával töltött nagy kupám!

Éljen a függés! A szabadság

Zsiványoknak való csupán!

Koplaljon a bölcs és a költő,

Az én szám enni, inni kér!

Utálatos szabadság! Távozz!

Nekem livrée kell és kenyér!

*

Kóbor lantos

az udvaronc előtt.

"Jer udvarunkba!... Fényes ünnepélyen

Szabunk dalodnak árt.

Hogy illik az, hogy nyomorogva éljen

Ily édes szavu bárd?"

- ""Míg él a földön egy boldog szegény,

Ki ért kacajhoz, csókhoz

S remélni tud: nem vágyom addig én

Boldogtalan nagyokhoz...! -""

.

"Nyarunk haldoklik. Nézz csak szét!... A pástot

Hervasztja már az ősz.

Ruhád mily vékony!... Kapsz meleg palástot

Ha udvarunkba jősz." -

- ""Míg egy szarvas lesz, mely vígan szökel

Magányos rengetegben

S búgó szelek sirámin szunnyad el:

Hogy tudtok hívni engem? -""

.

"Arany serleg vár! Rózsaágy! Tiéd a

Legízesebb falat!...

Dús hercegeknek, mint kegyelt poéta

Dalolsz ebéd alatt!..."

- ""Míg zöld fűben találhatok nyugalmat,

Patak, forrás üdít,

Míg lesz egy koldus, ki dalomra hallgat,

Ó kérlek, hagyj meg itt!...""

.

"Édenbe jutsz! - Fejed mámorba szédűl,

Annyi jutalmat kapsz ott!

Hóarcu hölgyek hófehér kezétűl

Nyersz kincset, rózsát, tapsot!..."

- ""Míg lesz egy árva, aki rejtve sír

Magányos bánatában,

Kinek dalom fájó sebére: ír,

E port tapodja lábam!...""

.

"De nincsen semmid! Foltos a ruhád!

Bolyongsz, mint egy kisértet!

Éhezve sorvadsz! - Őrült!... Jössz-e hát?

Hirnévre, rangra, - érted?!"

- ""Míg lesz kék mennybolt, messze láthatár,

Hűs erdők, vad hegyek...

Míg lesz a földön egy szabad madár -:

Szolgának nem megyek!...""

Ábrányi Emil - 1879.

pppppppppppppppp

Boldog-boldogtalan emberek életei/halálai

Szellemi önvédelmi segítség lélekbátor keresőknek

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

A mese nem másról, de pont terólad szól –

ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!