Eugéniusz:

Jó-rossz önismeret-szeretet: tükör– IV.

Egy megfontolandó és megszívlelendő

magyar nyelvszellemű mondatkincstár



Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lelkek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Szellemi, lelki, testi és társas élethiány/kár

Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Baj/tünetekð diagnózis ð terápia ð jó egészség



A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

a mese nem másról, de pont rólad szól,

ismerj magadra és változtass életeden…

pppppppppppppppp

A molnár, a fia meg a szamár

Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.

Egyetlen szamarát el kellett adnia.

Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,

lábainál fogva fölkötik egy rúdra,

vállukra veszik, és mennek a teherrel,

a molnár és fia. Szembejön egy ember,

s elkezd hahotázni: "Viszik a szamarat!

Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"

Hallja ezt a molnár. "Némi igazsága

van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,

hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.

Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,

s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.

"Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -

pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,

hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"

"Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva

maga helyett apját ülteti szamárra,

s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:

"Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!

Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"

"Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,

üljön föl mögéje. Így kocognak most már

egy szamáron ketten: fia meg a molnár.

Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.

"Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!

Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?

Addig hajszolják, míg betörik a hátát."

Leugrik a fiú, lesegíti apját,

a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,

hadd élje világát, mórikáljon, fusson.

Szaporán lépkednek utána az úton.

Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -

úgy látszik, a világ a bolondját járja:

úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,

s lohol a nyomában fiastul a molnár!"

Erre már a molnárt elfogja a méreg.

"Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!

Nem érdekel eztán senki fecsegése.

Mától nem adok, csak a magam eszére."

La Fontaine

*

p 1

p

p A csípőből mindennek ellenszegülő, aki ezért cukorbeteg lesz

p Büszke Absztinens pedig csak a bor gátlásoldó igazságától tart

p Csak a kocsmában, borittasan nagyhangú, otthon papucs alatt…

p Kerülöd az önfeledt játékot, nehogy ezáltal esetleg kiadd magad

p Nem irt/gyérít egeret, patkányt – sőt: még asztalt is terít nekik!

p Tiszt/kapitány, aki gyáván elsőként menekül a süllyedő hajóról

p Kerülöd a szembeszállást, így egyre szemtelenebb a „piaci légy”

p Az a kizsebelt balek vagy, aki biztosan „tudja”, hogy hol a piros...

p Magadhoz nem hívsz vendéget, te viszont hívatlan vendég vagy

p A nyilvánvalót bizonygató, de a bizonyítandót evidensnek veszi

p Nem a hazai pályán játszol: besétafikálsz az oroszlánbarlangba

p Hálás vagy az uraságnak, hogy előre kitaposta az ajándék cipőd

p Nem tűnik fel: a gyereked már meg sem kérdi, hogy mit hoztál...

p

p

p 2

p

p Emberszóló: aki mondja másra, az magára - ki mint él, úgy ítél…

p Ő is egy csodagyereknek indult, de kollaborált az elhülyítésében

p Őt nem élteti a humor(a), de ehelyett ön-gyilkolja a maró gúnyja

p Soha nem te nevetsz utoljára, pedig állítólag az nevet(ne) igazán!

p Túl nagy nevetéseidnek előbb-utóbb – jó nagy - sírás lesz a vége

p Többet tenne bele a napba, mint mi belefér, és lesz pajzsmirigyes

p A gyerekedet kényezteted, még ha magad így nyomorba is döntöd

p Ha arcul köpnek, a te reakciód még kedvet is csinál a folytatáshoz

p Belement a sárdobálásba, és még csak le sem mos(hat)tja magát

p Még a jobbik eset, ha nem ismeri, a rosszabban: szégyelli az őseit...

p A múltat végképp eltörlő, a sírokra köpő, a mindent elölről kezdő

p Tánc helyett legfeljebb kényszerzubbonyban tántorog/vánszorog

p Nem engedi levágni a kisujját se, inkább odaadja, feladja az életét

p

p x

A VÁROSI

ÉS A MEZEI PATKÁNY

A városi patkány egyszer

meghívta a mezeit,

s jó, polgári ételekkel

úri tálakat terít.

.

Fínom perzsaszőnyegen volt

minden, mit nagy konyha ád;

bő, vidám bendőtömés folyt,

jól evett a két barát.

.

A lakoma nem ért véget,

még kínálást hallani,

mikor a szép ünnepséget

megzavarta valami.

.

Zaj hallatszik s innen-onnan

gyanus léptek neszei,

a városi patkány surran

s követi a mezei.

.

Ujra csend lett, visszatérnek

mindketten a résen át;

s szól a gazda a vendégnek;

«Itt a hús, folytassa hát!

.

- Elég volt, - felelt a másik,

holnap én hívom meg Önt.

Úri koszt nem lesz rogyásig,

de nagyúri lesz a csönd;

.

semmi sem rémít a réten,

úgy eszünk. Nem élvezet,

hogyha jódolgunk felett

rettegés lapúl sötéten!»

La Fontaine

*

La Fontaine –

A farkas és a kutya

Egy farkas, sovány éhen holt,

Ki nem nagy báránytolvaj volt,

Egy uraságnál meghízott

Komondorral találkozott.

.

„Hej!" – gondolja, de mondani

Nem meri –,,ha még hajdani

Erőm volna, csínyeidért

Sok kutyaharapásidért

Vérbosszút fognék állani."

.

Azonban mintha barátja

Volna, avagy testvérbátyja,

Üdvözli nyájas szavakkal,

Udvarias hajlongásokkal.

.

,,Ah uram be jó húsban vagy.

Köztünk a különbség mily nagy.

Te fénylesz a kövérségtől.

Engem az éhség öldököl."

.

„Ki az oka, ki hibája?

Az erdők zordon tanyája,

Melyet választál lakodnak,

Oka nyomorúságodnak.

.

A berkek vad rejtekében,

A szegény farkas sötétben

Sokszor egész éjjel lót fut,

Míg egy kis eleséghez jut.

Mi elhagytuk a ligeteket.

Felkerestük az embereket,

Ők igen jól bánnak velünk,

Közös minden eledelünk,

Kivált ha sok a vendége

Gazdánknak, nincs hossza vége

A nyalánkság s csemegének.

Melyet el nem költhetnek."

.

„Ugyan kérlek, hív gazdátok

Ezen ritka szívességét

Nagy és nemes lelkűségét

Mi módon viszonozzátok?"

.

„Csekélység az, kevésből áll.

Ha idegen jár a háznál,

Ugatásunkkal jelt adunk.

Urunktól el nem maradunk;

Mint hív cselédek szolgálunk.

Néha farkat is csóválunk.

De jól tápláljuk magunkat,

S kedvünkre töltjük hasunkat

Csirke- és galambcsontokkal,

S más jó ízű falatokkal."

.

„Azt én is örömest enném,

S a szolgálatot megtenném."

.

„Farkaspajtás! menjünk tehát,

Keressük fel a jó tanyát."

.

Amint mennek, mendegélnek,

Egyet mást összebeszélnek.

Egymás mulattatására,

A farkas társa nyakára

Nézvén, meglátja a törést,

S intéz hozzá ilyen kérdést:

.

,,Ugyan pajtás mi lehet ez?

Mi az a mi így bélyegez ?"

.

„Csekélység, az örvöm szűk volt,

Attól maradt ez a kis folt."

.

,,Csekélység? Mi az ördögöt.

Talán bizony láncra is köt

Urad, olyan irgalmatlan

Hozzád? Szegény! Boldogtalan!"

.

,,Csak néha a gyermekekért,

S úri vendégek kedvéért."

.

„Nem irigyelem sorsodat,

Cifra nyomorúságodat,

Tartsd magadnak, nékem nem kell.

Sorsommal nem cserélem fel.

Az arany szabadságnál nincs

A világon becsesebb kincs.

Ez vidámítja szívünket,

Élesíti értelmünket."

.

Most a rengeteg erdőre

Visszanézvén nyakra-főre

Nyargal, és ugyan csak halad,

S ha meg nem állt, most is szalad.

*

p 3

p

p Azért ölel téged, a „jóbarátot”, hogy a gyengéid kipuhatolva öljön

p A „barátairól” túl későn, a bajban derül ki: ők csak szesztestvérek

p Hagyod kirabolni magad, majd alamizsnáért pitizel a kifosztódnak

p Beteges spórolása miatt mindig csak a már romló almát eszegeti

p Hiába kívánhattál bármi hármat, még jó, ha így nem lett rosszabb...

p Az infantilis úgy jár, mint Midasz király: vesztére teljesül a vágya

p A még „őszinte” gyerek, aki oviban kiteregeti a családi szennyest

p Örökre gyerek maradsz, mindig mások dönthetnek a te javadról

p Incselkedő: birizgálod, ingerled az épp még alvó házőrző vérebet

p Még a saját kárán sem okul, nemhogy másén, vagy a példázatén

p A szőnyeg alá sepert bajaid időzített bombáján nyugisan „jógázol”

p Elvarázsolt kastélyba költöző: sok a napi kellemetlen meglepetés

p Ha senki más nincs, akkor ő s. k. ringatja hamis illúziókba magát

p

p

p 4

p

p Azért ócsárolja magát/művét, hogy kiprovokálja a feldicséréseket

p Ügyesen láttatja erényesnek magát, de a titkolt bűn zsoldja a halál

p Gátlástalanul élv-habzsoló, de a lelkiismerete kínzópadján szenved

p Nem árt mindenkivel jóban lenni: a jóisten mellett rosszat is imádja

p A tuti nyerésért minden lottószámot megjátszik: kerül, amibe kerül!

p Tanult tehetetlen és „büszke” és a halmozódó hátrányok ördögi köre

p Ő csak egy kicsit céloz mellé, de a távoli célnál már óriási az eltérés

p A mohó funkcióhalmozó: sokat akar a szarka, de nem bírja a farka

p Egy rossz pillantásra lecsap, kihozza a maximumot: halálos párbaj

p Büntetlenül sértegethető, rágalmazható: nem kér erkölcsi elégtételt

p Férj forrón, neje hidegen szereti - kompromisszum: langyosan eszik

p Hogyan repülhetne magasra, nem dobja ki léghajóból a ballasztokat

p A röghöz tapad, sárba ragad, vagy belerepül a Napba, és szénné ég?

p

p x

*

La Fontaine:

A ravasz róka meg a buta farkas

Egy este, hogy róka koma a kútba lepillantott,

mit nem látott lent a mélyben? - egy jókora nagy sajtot.

.

"Ha én ahhoz hozzájutnék!" - szólt, és szeme kerek lett,

ahogy alant az érett sajt, vagyis a hold kereklett.

.

Gondolt egyet, beugrott a fönn himbáló vödörbe.

Azon nyomban megindult a lánc sebesen, csörögve.

.

Egyik vödör le a vízbe a rókával, a másik

üresen föl, és máris a káva mellett hintázik.

.

Róka koma nyúl a sajtért: nyelve alatt elolvad!

Ott kucorgott a vödörben három éjjel, három nap.

.

Rángatja a láncot, de a fönti vödör nem mozdul.

Ő csak úgy jut föl, ha abba bekerül egy nagyobb súly.

.

Ázik, fázik, éhkoppot nyel. Végre vigyori pofát

lát odafönt: a kútkáván kárörvendően hajol át.

.

"Hát te? - szól a farkas (ő volt) - Csak nem lettél remete?"

"Sajtot eszem - így a róka. - Nyomban elfogy a fele.

.

De ha lejössz, hogy lásd, milyen igaz barát vagyok,

abból, ami maradt, adok neked egy szép darabot."

.

"S hogy jutok le?" - "Ott a vödör!" - Farkas pajtás beleül.

Csörren a lánc: föl a róka, a farkas meg lerepül.

.

Csobban a víz. Kiugrik fönt s nagyot kacag az álnok.

"Egyél-igyál, farkas pajtás! Jó étvágyat kívánok!"

*

La Fontaine

A KAKAS ÉS A RÓKA

Pislogva őrködött szokott helyén, egy ágon,

a vén kakas, furfangos és merész.

Megáll egy róka lenn. A hangja mint a méz.

«Kitört a béke, - szól, barátom,

harcunk emléke ködbe vész.

Hirnök vagyok, repülj karomba s add a szádat,

siess, ne várasd cimborádat,

negyven mérföldem van e hírrel hátra még.

Dolgozhat a baromfinép,

segíti majd, mikor szemelget

testvéreként a róka-nemzet.

Örömtűz ég, keblemre hát,

repülj le, csókom száll reád,

testvéri két karom kitárva.»

«Barátom, - szól a vén kakas, szivemre ír

minden szavad s hunyó napomnak éke, drága

virága

e békehír.

S e hírre pompás ráadás,

az hogy te jössz vele. De ott fut két agár,

ki biztos szintén tudja már

s tudatni jő ezt, nem vitás;

már itt ügetnek, ó míly gyors kengyelfutók;

leszállok én is, várj! négyesben szép a csók.»

«Nem várhatok, futok, későre jár az óra,

csókolj meg máskor, - szól riadtan most a róka,

majd eljövök.» - S a hízelgő szalad,

fák közt búvik, cserjék alatt,

s dühöng. Dugába dőlt a terve.

A vén kakas meg ül merengve

s kacag egy halkan kaccanót;

mert kettős élvezet megcsalni a csalót.

Radnóti Miklós fordítása



A teljesértékű jó, vagyis boldog egy-én

szellemi, lelki, testi és társas Élete/Halála,

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív/negatív végtelen lehetőségek tárháza

pppppppppppppppp

Egy emberélet mennyisége, sőt minősége,

annak őrzése-javítása, vagy rontása a tét a

Ön/társismeret-szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppp

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

.

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

.

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

.

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

.

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…