Eugéniusz:

Jó-rossz önismeret-szeretet: tükör– III.

Egy megfontolandó és megszívlelendő

magyar nyelvszellemű mondatkincstár



Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lelkek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Szellemi, lelki, testi és társas élethiány/kár

Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Baj/tünetekð diagnózis ð terápia ð jó egészség



A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

a mese nem másról, de pont rólad szól,

ismerj magadra és változtass életeden…

pppppppppppppppp

Móra Ferenc

Didergő király

Mese, mese, mátka, pillangós határba:

Volt egyszer egy király Nekeresd országba.

Nevenincs királynak nagy volt a bánata,

Csupa siralom volt éjjele, nappala.

Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.

Sűrű könnye pergett fehér szakállába:

„Akármit csinálok, reszketek és fázom,

Hiába takargat aranyos palástom!

Aki segít rajtam: koronám, kenyerem

Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!”

.

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,

Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:

„Ki tud orvosságot a király bajáról,

Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?”

Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.

De együtt se ért az egy falat kalácsot.

Didergő királynak csak nem lett melege,

Majd megvette szegényt az Isten hidege.

Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,

Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:

„Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,

Hívjátok elő az udvari bolondom!”

.

„Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,

Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.”

„Teli van énnálam ésszel a szelence:

Hideg ellen legjobb a meleg kemence.

Gyújtass be csak, komám” – nevetett a bolond,

S nevetett köntösén a sok arany kolomp.

.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:

Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!

„Hamar cédrusfával a kandallót tele,

Urunk-királyunknak attól lesz melege!”

Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,

El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.

Sergett is a király előtte, megette,

Utoljára mégis csak azt dideregte:

„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Már a szakállam is csak úgy reszket bele!”

.

Nyöszörög a fűtő: „Felséges királyom,

Életem-halálom kezedbe ajánlom,

Most dobtam bele az utolsó forgácsot,

Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!”

.

Nekibúsult erre a didergő király,

Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:

„Vágjátok ki kertem minden ékességét,

A szóló szőlőnek arany venyigéjét,

A mosolygó almát, a csengő barackot,

Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!

Széles ez országban amíg erdőt láttok,

Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.

Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,

Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!”

.

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,

Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.

Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,

Fészkit ezer madár jajgatva siratta.

A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,

Aranyos kandallón mind elparazsallott.

Didergő királynak de minden hiába,

Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:

„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Csak egy fogam van már, az is vacog bele!”

.

Nekeresdországban van is nagy kopogás,

Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.

Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog –

A király ajtaja egyszer csak csikorog.

Betipeg egy lányka, icike-picike,

Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.

Az ajaka kláris, a foga rizskása,

Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:

.

„Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!”

Megfordul a király: „Ácsi, kislány, ácsi!

Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,

Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!” –

Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:

„Minek szedetted le a házunk tetejét?

Hó is hullongázik, eső is szemezik,

A mi padlásunkra az most mind beesik;

Elázik a bábum kimosott ruhája,

Vasárnap délután mit adok reája?”

.

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,

A király jégszive harmatot ereszte.

Szemében buggyan ki szívének harmatja,

Szöghaját a lánynak végigsimogatja:

„Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,

Bíborköntösömet feldaraboltatom.

Bársonyrokolyája, selyem főkötője,

Lesz ezüstkötője, aranycipellője!”

.

Most már meg a kislány mondta azt, hogy „ácsi!

Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!”

Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett –

S didergő királynak nyomban melege lett!

A tükörablakot sarokra nyitotta,

Városa lakóit összekurjantotta:

„Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,

Juttatok belőle, aki fázik, annak!”

.

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,

A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.

Ki is szorult tőlük király a konyhára,

Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:

„Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,

Fussatok a hordót csapra ütögetni,

Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,

Mint a saját népem – nagy Meseországban…”

p 1

p

p Túl későn döbbensz rá: édesanyád nagyon rosszul szeretett…

p Úgy töri a magyart, mintha azt idegen nyelvként tanulta volna

p Felelősségtől menekülő parancsteljesítő biológiai robot/pokolgép

p A gondolkodás neki csak gond és teher, amit jó messzire űz is el

p Megérzés, intuíció stb. helyett, mindent túlgondoló, „agyaskodó”

p A kolduláshoz rokkantat játszik, majd végleg tényleg úgy marad

p Arra bazíroz, hogy teátrális önsajnáltatása majd alamizsnát hoz

p A nagy blöffölésed hamar nagy felsülés, leégés, arcvesztés követi

p A palackból kiengedett rossz szellem nem visszagyömöszölhető

p Vészhelyzetben is palackpostán, titkosírással üzeni, hogy: S.O.S.

p Amit és amire épp gondolsz, azt mindig ki kellene barkochbázni

p Te a ritka, egyszeri jó alkalmat ritka könnyelműen szórakozod el

p Az a gyenge láncszem, aki miatt elbukik az egész jó vállalkozás

p

p

p 2

p

p Az égi lajtorja helyett nyalizva a szamárlétrán kaptat feljebb

p Az első pofon még sokkolta, majd később már hozzá is szokott

p Első nap érezte az elviselhetetlen penetráns bűzt: de megszokta

p Csak az iskolának, a tanárnak, és nem az Életnek tanuló stréber

p Egész életében csak halovány árnyéka a lehetséges önmagának

p Csupa allűr, fakszni, hepp, bogár, szeszély – hogy gyere ki vele?

p Egy beállított póz/arcállás: így tetszel magadnak, s így maradsz

p Egyszer s mindenkorra megfosztja magát a tévedés emberi jogától

p Kézírása, lelke tükre, macskakaparás – sormintái kalligrafikusak…

p Éjt nappallá téve két végéről égeti élete gyertyáját - nem sokáig…

p Elaltatod, végleg érzésteleníted magad - így csak kibírod az életet

p Ha „elromlik” az idő, akkor nincs újra-tervezés, csak mérgelődés

p Ha nem tud megistenülni, akkor embertelenül leállatiasul/vegetál

p

p x

Móricz Zsigmond:

Farsang végén

Régen,

Egyszer a

Réten,

Farsang

Végen

Találkozott

Két farkas egymással,

Kezet fogtak

Nagy barátkozással:

– Szervusz öreg pajtás!

– Nem szervusz most pajtás!

– Ugyan miért pajtás?

– Mert bort ittam pajtás!

– Az jó pajtás,

– Nem jó pajtás.

– Mér pajtás?

– Mert megvertek

Eldöngettek

Miatta jó pajtás!

– Az rossz pajtás!

– Nem rossz pajtás!

– Mér pajtás?

– Mert legalább

Farsangoltam,

Süteménnyel

Pecsenyével

Torkig laktam,

Lakodalomba

Nagy vigalomba

Kedvemre mulattam!

– Az jó pajtás,

– Nem jó pajtás

– Mér pajtás?

– Hej mert annál többen

Lazsnakoltak engem

Mikor részegen

Nótába kezdtem:

Óóó!

Bóóó!

Édes-kedves pajtás!

– Az rossz pajtás!

– Nem rossz pajtás!

– Mér pajtás?

Azért, mer ládd

Igy legalább

A farkas már tudja,

Hogy huncut a kutya:

Az csalt oda!

– Az jó pajtás!

– Nem jó pajtás!

– Mér pajtás?

– Mert bőrömön

Nem nagy öröm

Hogy ujra tanultam,

Amit ugyis tudtam!

– Az rossz pajtás!

– Nem rossz pajtás!

– Mér pajtás?

– Mert legalább

Ha megvertek,

Megvertek,

De legalább

Ettem-ittam

Eleget.

Még mostan is dalolhatnék,

Fütyülhetnék, táncolhatnék!

Ugyám pajtás!

– Akkor sebaj!

– Sebaj pajtás!

A két farkas kezet fogott

S jobbra-balra eltávozott.

Pilinszky János

Fabula

Hol volt, hol nem volt,

élt egyszer egy magányos farkas.

Magányosabb az angyaloknál.

.

Elvetődött egyszer egy faluba,

és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

.

Már a falát is megszerette,

a kőművesek simogatását,

de az ablak megállította.

.

A szobában emberek ültek.

Istenen kívül soha senki

olyan szépnek nem látta őket,

mint ez a tisztaszívű állat.

.

Éjszaka aztán be is ment a házba,

megállt a szoba közepén,

s nem mozdult onnan soha többé.

.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka

s reggel is, mikor agyonverték.

p 3

p

p Hamis illúziókba ringatja el magát: majd rázuhan a kő-való

p Hiteltelen papoló, nincs mögötte a szenvedés aranyfedezete

p Csak közhelyeket szajkózó, nem megélt, kipróbált igazságokat

p Idegen tollakkal éktelenkedő a világ csúfjára/csúfot űzésére

p Igényszint süllyesztő: a langyos sörben légy, köpés – így is jó…

p Inkább meghal, de nem választ kisebb rosszat (ujj amputálás)

p Jóistentelen lesz: pont nem az ördögöt/démont űzte ki magából

p Ízlésekről úgymond nincs vita: az ízlés-ficamát sem „kezelteti”

p Lelki katarzis/purgatórium: azt sem tudja: eszik-e vagy isszák

p Lemond boldogságáról, az okozattal, a betegségével küszködik

p Más csak rivális/ellenség, de nem potenciális szövetséges lehet

p Még akár egy lelenc gyerek is többet tudhat felmenőiről, mint ő

p Nem ismeri családja rossz sorsmintáit, ismétlésükre ítéli magát

p

p

p 4

p

p A mások előtt nevetgélő fakutya, aki ott sír, ahol senki sem látja

p Minden eshetőségre gondol/kész: egy ismeretlen istent is imádó

p Egy házilag eszkábált eklektikus vallásában dagonyázó/kínlódó

p Embert barátjáról, még inkább istenképéről ismerni: ördög-pofa

p Nincs kapcsolata a benne is élő Istennel: egy idegen istent imád

p Mindenható kisistent játszik mindaddig, míg jó pofára nem esik

p A mindig lábatlankodó, láb alatt levő: hamar el is teszik láb alól

p Mint az örök alvajáró, aki háztetőn mászkál: felébresztve leesik

p Naponta frissül-bővül már most is sokezer oldalas panaszkönyve

p Neked a kérés nagy szégyen, te így soha nem „alázkodsz meg” …?

p Nem keres/lel örömet: piacozás, főzés/evés - csak túlesne rajta

p Soha nincs lelkesült állapota, már csak hálni jár belé a lélek

p Ő csak egy ki szó-szelet vet, s megdöbbenve látja: vihart arat

p

p x

*

Móra Ferenc:

Csókai csóka

Csókai csókának

Mi jutott eszébe?

Föl szeretett volna

Öltözni fehérbe.

.
Unta szegény jámbor,

Hogy ő télen-nyáron

Örökkön-örökké

Feketébe járjon.

.

Ahogy így tűnődik

Ághegyen a csóka,

Arra ballag éppen

Csalavér, a róka.

.
Attól kér tanácsot,

Mit kellene tenni,

Hófehér galambbá

Hogy kellene lenni.

.

„Nincsen annál könnyebb –

Neveti a róka –

Fürödj meg a hóban,

Te fekete csóka!

.
Olyan fehér galamb

Lesz rögtön belőled,

Hogy magam sem tudom,

Mit higgyek felőled.”

.

Nagyeszű rókának

Szót fogad a csóka,

Nagy vígan leugrik

Az ágról a hóba.

.
Az orra hegye se

Látszik ki belőle,

Kérdi is a rókát,

Mit hisz most felőle?

.

„Azt hiszem, galamb vagy” –

Csípte meg a róka,

S csapott nagy ozsonnát

Belőle a hóba.

.

Róka csípte csóka,

Csóka csípte róka –

Így lett fehér galamb

A csókai csóka

Aranyosi Ervin:

A sas, a csóka és a pásztor

(Aiszóposz meséje nyomán)

Egyszer a csókának nagy ötlete támadt!

Elképzelte magát, böhöm nagy madárnak.

Rögvest példaképet választott magának:

A sas lesz a bálvány, – eléggé nagy állat!

.

Legközelebb ezért lesben állt és nézte,

– mert egy emelettel alatta volt fészke –

hogy a ragadozó bárányra vadászott,

felkapva prédáját hipp-hopp tovaszállott.

.

Így a zsákmányszerzést elleste a csóka.

Egyből belevágott, nem is gyakorolta.

Kinézte magának a nyáj legszebb kosát,

lecsapott az égből… De mégsem tett csodát.

.

Mert a csóka körme kos gyapjába akadt,

hiába csapkodott, nem szállt fel, ott ragadt.

Nehéz volt a hím juh, – s csapdában a karma!

Nem tud menekülni, bárhogy is akarna.

.

Rohan már a pásztor, elkapja a csókát.

Gyorsan lenyiszálja összes szárnya tollát.

S mivel időközben beköszönt az este,

pásztor a csókával otthonát kereste.

.

Megörvendezteti apró csemetéit,

s ahogy megmutatja meredt szemmel nézik.

Örülnek a lurkók, azért megkérdezik

apjuktól a dolgot: – Milyen madár ez itt?

.

– Ez bizony egy csóka – válaszol a pásztor

– az persze más dolog, mit gondolt magáról.

Ez a buta madár, magát sasnak hitte,

és ahogy látjátok igen “sokra vitte”.

.

Végül tanulsága is van a mesének:

Nem sok értelme van olyan versengésnek,

mikor nálad jobbat próbálsz megelőzni,

de meglévő erőd kevés, nem tudsz győzni.

.

Nem fogsz majd örülni baljós sikerednek!

Egy dolgot érhetsz el, azt, hogy kinevetnek.



A teljesértékű jó, vagyis boldog egy-én

szellemi, lelki, testi és társas Élete/Halála,

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív/negatív végtelen lehetőségek tárháza

pppppppppppppppp

Egy emberélet mennyisége, sőt minősége,

annak őrzése-javítása, vagy rontása a tét a

Ön/társismeret-szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppp

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

.

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

.

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

.

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

.

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

.

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…