Eugéniusz:

Jó-rossz önismeret-szeretet: tükör– II.

Egy megfontolandó és megszívlelendő

magyar nyelvszellemű mondatkincstár



Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lelkek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Szellemi, lelki, testi és társas élethiány/kár

Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Baj/tünetekð diagnózis ð terápia ð jó egészség



A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

a mese nem másról, de pont rólad szól,

ismerj magadra és változtass életeden…

pppppppppppppppp

Az uj nyolcz boldogság

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

Ki mértéket tart, higgadtan hevül

S járt útadon halad, középszerűség.

.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

Közelségét nem sejtve a kigyónak.

.

Boldog, ki mint az óraszerkezet

Szabályszerűen jár le minden órát,

Egyformán ütve, delet, éjfelet,

Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

Kinek, mint kit természet olta bé,

Fogékonysága sincs más fájdalomra.

.

Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.

Vak ösztönét követve, mint az állat.

És nem vesz ama küzdelembe' részt,

Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;

Igazságot tipor, ha ez a haszna;

Ki megfogadja, hogy szemet szemér'

S a sértést kamatostul visszaadja.

.

Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

S tanulva emberek rosz fajzatátul,

Magának útat fölfelé harap

Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

.

Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

Önzés az élet, háború, vihar,

S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

Reviczky Gyula

1887

p 1

p

p Ő nem szorul másra: hajánál fogva húzná ki magát a mocsárból

p A még a csúfos kudarcot is szép győzelemnek mondó „szómágus”

p Ő a focicsapatért még tud lelkesedni, de másért tizedennyire se

p A stílus maga az ember: ő is éppoly alpári, útszéli vagy prűd stb.

p A trágárság végletétől menekülve a másikba: a prüdériába esik

p A vészhelyzetben jó házi diktátor hatalomittas zsarnokká romlik

p Állítása megcáfolhatatlan!? Akkor ez „csak” szubjektív hitvallás...

p Ami neki most egyből nem megy jól, azzal mindörökre fel is hagy

p Apróságon fennakadó, okosan nem engedő: egy szenvedő szamár

p Az arcod lelked tükre, de te nem nézel bele igazmondó tükörbe

p A szükséges eszközből lesz a végcél: a pénzt a pénzért halmozó

p Az nevet igazán, aki utoljára nevet: a nagy nevetése sírás végű

p Olyan boldog ő, mint a langyos pocsolyában dagonyázó disznó

p Bolondítva: elhitetik vele a hazugságot, s elutasítja az igazságot

p

p

p 2

p

p Csak a „rák” sokk-diagnózis döbbent rá: változtass élteden!

p Csak hízelgő álbarát vesz körül – fizetsz, hogy sértegessenek

p Csak te nem látod mily rafinált játszmák rabolják a drága időd

p Az egyik szavával agyonüti a másikat, és ezt nem viccből teszi…

p Az élete egyetlen/legfőbb célja: bekerülni a Rekordok könyvébe

p Az életprogramját meghekkelték, de ezt csak ő nem vette észre

p Fél a kellemetlen igazságtól, jobb a hazugság kellemes rabsága

p „Kellemes ünnepeket!” kíván, mint amilyen a lábáztató melegvíz

p Élete valódi ünnepek híján hosszú vándorút vendégfogadó nélkül

p Felrúgod a játékszabályokat: így nem csoda, ha diszkvalifikálnak

p Mint aki Hamupipőkét csinál magából: tűt keres a szénakazalban

p Igazságod/nyelvtudásod hiányát felcsavart hangerővel pótolnád

p A csak képzelt veszély köti le összes figyelmét, nem látja a valóst

p

px

Schopenhauer olvasása közben

Sötét lapok! komor, nagy eszmék!

Igazság, mély, egyhangu bánat.

S én hiszem is, de úgy szeretnék

Örülni mégis a világnak.

Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;

De bölcseséged nem vigasztal.
.

Porember, óh, tanuld meg itten,

Hogy a teremtés elhibázott.

Maradj meg régi bűneidben;

Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.

Légy aljas! bűnre vagy teremtve.

Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.
.

Átkozd anyádat, születésed',

Utálatos légy önmagadnak.

Zokogj! nagy bűnhödés az élet,

S a boldogságnak vágya van csak.

Légy koldus vagy a sors kegyeltje:

Nyomorra, kínra vagy teremtve.
.

Fonák, hívságos, ferde minden,

Hanem szükséges; ez vigasztal.

Szükség határoz tetteidben.

Gonosz vagy?... ne törődj' te azzal!

Sorsod előre van kiszabva,

Mint sötétedés holdba', napba'.
.

Urad két óriási zsarnok:

A körülmények és a véred.

Gyötör a vágy sokszor s akarnod

Még sem lehet, te törpe, féreg!

Csak hurczolod tovább a vétket,

S az önzés balzsamod, reményed.
.

Nem tudsz te élni, csak hibában.

Erőd nincs jónak lenni mindég.

Önző vagy s gyáva halni bátran,

Fájdalmad, kínod bárhogy' is tép.

Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,

S élsz bűneidnek, kínaidnak.
.

Mert együgyűnek lehetetlen

Érezni kéjek hevülését.

S ha tán eszes vagy, ép' a szellem

Csepegteti szivedbe mérgét.

Nyugalmadat elűzi kétség.

Rab vagy, silány játékszer és gép.
.

Gőgös sziveddel élsz kinokban,

Végetlen önzés lakja mélyét.

Tenbűnödet mindenha jobban

Beczézed mint a más erényét.

S minél kisebb vagy és silányabb,

Más ellen annál több a vádad.
.

Ha buta volnál, mint az állat,

Nem volna, hidd el, annyi vétked.

Az ész a fájdalom tenálad;

Az ész tipor a sárba téged;

Mert jámbor erkölcs és a szellem

Öröktől két halálos ellen.
.

Jóság, hüség: önzés, de gyáva.

Félt mindig, a ki sosem ártott.

Hazugság minden álom ára,

Ismerd s utáld meg a világot.

Ne gondolj véle: búban, üdvben

Nézz hidegen rá, megkövülten.
.

Keresd az üdvöt nyugalomban,

S ne higyj a jóban, szeretetben.

A világ legrosszabb a hogy' van

S az ember átka véghetetlen.

Erénye, üdve, vágya semmi,

S legjobb nem élni, nem születni.
.

Sötét lapok; mély, komor eszmék!

Takarjon el most rózsafátyol.

A boldogságban én hiszek még,

Bár tőlem minden percze távol;

S lelkem bár szomorú halálig,

Örömre, boldogságra vágyik.
.

S bár könnyem' látja minden óra,

Szivem rajong, szeret, remél még,

S illatlehellő, mint a rózsa,

Bár eltaposták, összetépték.

S ha nem leszek is soha boldog:

Szeretek, álmodom, rajongok

p 3

p

p Kígyót melenget a keblén, aki felengedve halálosan megmarja

p Sivár a szellem/lelkivilága: kiirtotta onnan a jó/rossz tündért is

p Kötő- és töltelékszavai túlnyomó része pont négy betűből állnak

p Lappangó/nyílt bűntudat: a kegyetlen színházba megy vezekelni

p Még sosem volt bátor – ő a legtöbbször gyáva, olykor vakmerő…

p Miért pont te ugorj a fuldokoló gyerek után a vad-mély folyóba?

p Nem bízva a „vak” véletlenre: ő teremt helyzetet a hősködésre

p Millió emlékei közül kiváltképpen a negatívakat hívja újra elő

p Pont a mindent tudni akarása miatt kerül maffia-célkeresztbe

p Mindent tudni akarsz sztárodról, de majdnem semmit őseidről

p Nem áll össze egy kerek egésszé: olyan, mint egy szétesett óra

p Nem csak hogy sorba áll a pofonokért, de még előre tolakszik is

p Nem lát át a szitán: pedig a báránybőrben farkasok bújnak meg

p

p

p 4

p

p Nem vész-tartalékol semmit, mindenét felteszi egy sötét lóra

p Soha nem vesz fel stoppost, hisz ez a kaland rosszul is elsülhet

p Kalandvágyát virtuálisan, max. a Vidám/Kaland Parkban éli ki…

p Nemcsak zene-, beszéd-, de az életjátékok terén sem rögtönző

p Önátkozó: Csipkerózsika álmot alszik, de nincs ébresztő herceg

p Összeuszítható vagy a bajtársaiddal – kifoszt a nevető harmadik

p Raktárra aggódó: például mi lesz majd akkor, ha kihunyt a Nap!?

p Részegen hőbörög, míg józanon engedélyt kér meghunyászkodni

p Sokat hallgatódzó, leskelődő: így jó sok rosszat hall is magáról

p Szelet vet és vihart arat – egy beszólásból párbaj és haláleset

p Szórakozás címszó alatt csak szétszórod magad: „diabolikusan”

p Teljesen elégedett: megmarad a morgás elidegeníthetetlen joga

p Tömeghipnózisban átprogramozva válik paraziták jó balekjává

p

p x

Reviczky Gyula: Magamról

Rossznak mondod a világot,

Dőresége bosszúságod,

Siratod az élet álmát,

Földi gondok durva jármát,

Felpanaszlod lázban égve:

Bölcs elméje, jók erénye

S fényt sugárzó lángod ég,

Csak hiúság, buborék.

Óh, pedig hány perced, órád

Volt, midőn e sujtoló vád

Könnyeidben elviharzott,

S kiderült rá szíved, arcod.

Gyönyörűség volt az élet,

Megáldottad születésed;

Rózsák közt jársz, azt hivéd,

S mi okozta?... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved,

Semmiségek üdvezítnek,

Hogy jön, nem tudod, csak érzed,

Hogy e bűnös-bűvös élet;

Mely ma szennyes, ronda börtön,

Holnap éden kertje rögtön.

Ma a békét áhítod,

S holnap küzdve élni jobb.

Ember! Önző vágy vezérel!

Bánatával, örömével

Ezt az undok szép világot

Sorsodon át nézve látod.

Hogyha gondok elcsigáznak:

A világot éri vádad,

S ha örömre gyúl szíved:

Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;

Te sötétben, feketében

Látsz mindent, ha bánatod van;

Míg, ha kedved lángra lobban,

Minden érted van teremtve;

Télen is jársz rózsakertbe',

A nap is csak rád ragyog,

S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,

Ha világod búban éled;

S csak ha lelked szenvedőnek

Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.

Mit törődöl a világgal,

Szenvedő szív sóhajával,

Ha egy édes pillanat

Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben

A világ és rendje ellen...

Úgy tekints az emberekre,

Hogy a föld se jó, se ferde;

Se gyönyör, se bú tanyája?

Csak magadnak képe, mása.

Ki sóhajtoz, ki mulat.

A világ – hangulat



A teljesértékű jó, vagyis boldog egy-én

szellemi, lelki, testi és társas Élete/Halála,

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív/negatív végtelen lehetőségek tárháza

pppppppppppppppp

Egy emberélet mennyisége, sőt minősége,

annak őrzése-javítása, vagy rontása a tét a

Ön/társismeret-szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppp

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

.

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

.

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

.

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

.

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

.

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…