A norvég Edvard Munch a modern művészet történetének egyik legjelentősebb festője. Emellett a MŰVÉSZTÉR0 és a MŰVÉSZTÉR1 mellett az expresszionizmus egyik úttörője, egy olyan művészeti stílusé, amelynek gyökerei a késői impresszionizmusban gyökereznek. Az alapgondolat a belső érzések közvetlen kifejezése volt, az impresszionizmus meglehetősen felszínes ábrázolásmódjával szemben. Az expresszionista művészek arra törekedtek, hogy festményeiken olyan mély, szenvedélyes élményeket fejezzenek ki, mint a félelem, az öröm, a szomorúság, a harag vagy a csalódás, hogy érzelmileg megérintsék a nézőt. Évekkel az expresszionizmus kezdete előtt Munch megfestette egyik leghíresebb festményét. A Sikoly az első expresszionista festményként vonult be a művészettörténetbe.
Edvard 1863-ban született egy katonaorvos fiaként. Oslóban nő fel. Édesanyja korán meghal. Az apja mentális betegségben szenved. Később a nővére is meghal. Rendkívül meghatározó gyermekkori élmény, amely nem múlt el nyomtalanul a fiatal festő mellett. Idegességtől szenved; később apjához hasonlóan depresszióban szenved. Felnőttként túl gyakran fojtja bánatát alkoholba. Üldözöttnek érzi magát, szorongásos rohamai vannak, és bántja magát. 1880-ban tudatosan dönt a művészi pálya mellett. Abbahagyja mérnöki tanulmányait, és csatlakozik egy bohém csoporthoz. A festőkből, írókból és más értelmiségiekből álló csoport együttesen a konzervatív burzsoázia és a társadalmi erkölcs ellen fordul. Manifesztumot fogalmaz meg a fiatal művészek számára, amely szenzációt kelt a lakosság körében.
Művészi fejlődése is folyamatosan halad előre. Tehetséges. Oslóban tanul, és több ösztöndíjat is kap európai továbbképzésre. Stílusát spontán ecsetkezelés és durva formák jellemzik. Tapasztalatait a maga elvont módján értelmezi. Festményein erős, erőteljes színekre támaszkodik, amelyek gyakran kontrasztos hatást gyakorolnak a nézőre. Ugyanakkor soha nem adja vissza a valóságot természetes módon. Saját kiállításokat szervez, ahol bemutatja műveit a nagyközönségnek. Első berlini kiállításán, ahol 55 képet mutatott be a Verein Berliner Künstlerben, az egyik legnagyobb művészeti botrányt idézte elő. A történetet ma is Munch-ügyként ismerjük. Az események kulcsszerepet játszottak a német művészet további fejlődésében, hiszen Munch provokációi a németországi modernizmus kezdetét jelentették. Nem sokkal ezután kezdődött festői áttörése Európában. Sikereit azonban többször is beárnyékolták életének depresszív szakaszai, amelyek során egyszer ujjbegyet lőtt magának. A "Marat halála" című festményen az akkori érzéseit dolgozza fel. Idegösszeroppanás következik. Újra és újra megváltoztatja lakóhelyét. Európa nagyvárosaiban, Párizsban, Londonban, Berlinben és norvég szülővárosában ingázik. A második világháború zavargásaiban Norvégiában hal meg 81 éves korában. © Meisterdrucke
https://www.meisterdrucke.hu/m%C5%B1v%C3%A9szek/Edvard-Munch.html
