Eugéniusz:

Életminőség vizsgálódás ABC – III.

Szempont és témaötlet-gyűjtésem

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia

egy magyar velős mondatos példatára



Bölcs-balga boldog(talan) lélek

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert/aranykor vagy vaskori pokol



Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Babits Mihály

Egy szomorú vers

melyben a költő azon panaszkodik,

hogy nincsen barátja.

Nekem nem volt barátom,

tőlem mindenki fut,

társaim elkerültek

mint idegen fiut,

idegent, megvetettet,

ki mindég mostoha,

kit senki sem szerethet,

nem is szeret soha.

Magányosnak születtem,

baráttalan vagyok,

így lettem, ami lettem,

mindentől elhagyott,

mindég a szenvedésre

vitézül víni kész:

magányosság vitéze,

magam ellen vitéz,

barangoló borongó,

ki bamba bún borong,

borzongó bús bolyongó,

baráttalan bolond.

Nekem nem volt barátom,

nem is lehet soha,

örökre már belátom,

maradtam mostoha

nincs szem,

amely szememben

a lelket lelje meg,

szív, mely setét szivemben

lakozni nem remeg,

lelkekkel lelkesülni

lelkem hiába vágy

lelkeknek egyesülni

nincsen menyasszonyágy.

Juhász Gyula

Meghalni...

Meghalni milyen szomorú lehet,

Mikor mienk még mind a kikelet.

Mikor a rózsák legszebb kora van:

Meghalni, elmenni magányosan!

.

Meghalni milyen szomorú lehet,

Mikor a köd már küldi a telet,

Mikor az őszirózsa oda van:

Meghalni, elmenni magányosan!

.

Mindegy! Ha nap ég, ha köd borong,

Szomorúak voltunk vagy boldogok,

Későn, korán, - keserű bárhogyan:

Meghalni, elmenni magányosan!

Tóth Árpád

Meddő órán

Magam vagyok.

Nagyon.

Kicsordul a könnyem.

Hagyom.

Viaszos vászon az asztalomon,

Faricskálok lomhán egy dalon,

Vézna, szánalmas figura, én.

Én, én.

S magam vagyok a föld kerekén.

1908.

p 1

p

p Lekötelezve

p Szabadnak gondolod magad

p bárkitől bármilyen ajándékot elfogadni,

p pedig mindez a szabadságodat kurtítja…

p

p

p Pályatévesztő

p Egyenlő esélyek…

p Tudod, hogy teknős vagy,

p mégis futásra hívod a nyulat!?

p Helyből kellene akkorát ugrani,

p mint másnak nekifutásból

p

p

p Légvár-lakbér

p Az egyik építi, lakja,

p a másik meg beszedi –

p ebben a játszmában így

p jól együtt is működnek…

p

p

p A

p partra

p vetett vergődő hal

p még hálás is és fizet is

p a lelkigondozója simogatásáért,

p bár vissza nem kéredzkedik/dobja…

p

p

p Hitetlen

p Addig nem hiszed el,

p hogy te magad is halandó vagy,

p amíg neked is nem üt az utolsó órád –

p késő bánat, ebgondolat…

p

p

p Pató Pál

p Ej, ráérünk arra még –

p majd holnap és holnapután is

p Csak a tűzoltómunkát végzi el,

p ha addig netán rá nem dől a ház

p

p

p Patthelyzet

p Nem tudja rangsorolni

p az elvégzendő teendőket,

p mindent azonnal és egyszerre

p végezne el: ezért nem tud lépni…

p

p

p Ördögi körös

p Aki azért iszik, mert bánatos,

p és ő miért is bánatos: hát azért, mert iszik

p

p

p Alkoholmámoros

p Neked nincs ronda nő, csak kevés ital!?

p De elmúlik az ital és megmarad a várandós nő…

p

p

p Rossz választék

p Az egyik pedáns asszony,

p tisztaságmániás házisárkány.

p A másik önmagát és a lakást is

p bűnösen elhanyagolja: piszok és bűz

p

p

p A kevesebb több

p Nagy kincs, ha van jó barátod,

p de jobb, ha nincs, ha ez csak álbarát,

p hazugságban hagy, hülyeségre biztat,

p és csak kárt okoz, de te ezt nem látod,

p és így nem is keresel helyette egy igazit…

p

p

p Arcjátékos

p Mindig mindenhez

p fancsali képet vágó,

p az örökké grimaszoló,

p és végül úgy is maradó…

p

p

p Ki

p nevet

p a végén…!?

p Nem ő nevet utoljára,

p pedig az nevetne igazán...!

p Nagy nevetésének sokkal

p inkább nagy sírás lesz a vége…

p

p

p Idegenimádó

p Az ide exportált,

p ránk oktrojált, szervetlen

p „szovjet”, ill.” USA” rendszer

p és kultúra utánzó majom rajongója

p

p

p Zsarolható

p Kifürkészik, lehallgatják

p a hálószoba- és más titkaidat,

p vagy te fecseged ki a szesztestvéreknek,

p és aztán azzal mindaddig revolvereznek

p amíg át nem esel a kínos nyílt gyónáson...

p

p

p Széptevő

p A bókot már-már

p szexuális zaklatásnak veszik

p és rögtön bemószerolnak, ami

p könnyen az állásodba kerülhet...

p

p

p Okos enged

p Nem elvi, de presztízskérdés:

p de egyik házasfél sem enged és

p így mindkettő szamárként szenved

p

p

p „Kompromisszum”

p Az egyikük jéghidegen,

p míg a másik tűzforrón szereti.

p ezek után e kettőt átlagolják, és

p életfogytiglan langyosan isszák...

p

p

p Guminő

p Feleséged neked próbababa:

p de ha nem elégé felhasználóbarát,

p vagyis alkalmazkodik hozzád mindenben,

p akkor reklamálsz, és javíttatod/újra cseréled…

p

p

p Zaci

p Vásárlási mánia

p miatt elzálogosítja

p az egyedi, pótolhatatlan

p családi emlék-értéktárgyakat,

p de kiváltani meg már nem tudja…

p

p

p Kacsa-befaló

p Ész nélkül rohan

p kósza álhírek nyomán

p a nagy szerencse után:

p csak akkor derül ki, hogy

p ott nemhogy osztogatnak,

p de fosztogatnak: még őt is…

p

p

p Az

p ún. jó beteg

p Együttműködő,

p nem „akadékoskodó”:

p kérdés nélkül is bevesz mindent,

p és aláveti magát minden tortúrának

p az ún. orvostudomány mai állása szerint…

p

p

p Hálás beteg

p Aki nem akkor

p és nem azért fizeti orvosát,

p ha egészséges, de ha beteg,

p és a mai protokoll ezt el is intézi… –

p sőt még orvosa javára végrendelkezik…

p

p

p Be-

p zárkózott,

p mizantróp lélek

p A fekete dobozába

p nem fújhat be a Szent Szellem -

p ott sötétség, áporodott levegő,

p és csak egy tetszhalott lény van

p

p

p Szájhős

p Addig -addig mond

p egyre nagyobbakat,

p amíg a szaván nem fogják:

p itten és mostan bizonyíthatsz:

p Hic Rhodus, hic salta…! vagyis:

p Most mutasd meg, hogy mit tudsz.

p

p

p Csapdában

p Hiperaktívan rángatózik,

p így szorul nyakán a hurok,

p vagy letargiába esve, elalélva

p nem élhet a szabadulási alkalommal…

p

p

p Olajat

p önteni a tűzre

p A megesett bajt még

p pánik-reakcióval tetézni is –

p nem őrizte meg nyugalmát,

p higgadtságát, lélekjelenlétét

p a szerencsétlenségben…

p

p

p A nyomor

p imára tanít

p betegen még az ördög

p is szerzetes kíván lenni –

p szükségben közeli a segítség:

p ha illő alázattal viseld sorsod…

p

p

p Méltatlankodó

p Ki a haszonban részesült,

p az viselje a vele járó kárt is –

p te gyönyörködsz a rózsában,

p de téged ne szúrjon meg tövise?

p Feleség, örökség előnye kívánatos,

p de a hátrányai terhe meg felháborít?

p

p

p Repülő idő

p Az örvendezőnek

p gyorsan múlnak a tartalmas órák,

p de ez egyáltalán nem elveszett idő,

p sőt minimum duplán-triplán számít

p

p

p Vánszorgó idő

p Búslakodva, betegen,

p unottan csigalassan telnek a percek,

p de visszatekintve úgy érzed, hogy

p mintha kiesett volna ez az idő…

p

p

p Sikkes…

p Felerősíted lappangó,

p családból „örökölt” hajlamod

p a melankóliára, a rezignáltságra,

p mert ez köreidben ma sikk, ez előkelő

p

p

p Alibi élet

p ő sosem volt

p a Tettek színhelyén,

p másutt bámészkodott,

p és neki erről több szemtanúja,

p vagy orvosi igazolása van…

p

p

p Nivellálás,

p a középszer terrorja

p Legyen teljes az egyenlőség:

p mindenki csak annyit/olyant teljesíthet,

p amire a leggyengébb is bármikor/bárhol képes…

p

p

p Uniformis

p Nem a ruhát szabják

p a katonához, de pont fordítva.

p De ő is önként öltözik egyenruhába,

p kiszolgáltatott a fertőző divatőrületnek…

p

p

p Teher alatt

p nő/nőne a pálma

p Ha te nem veszed fel

p a neked rendelt terhet,

p akkor súlytalanul sodródsz:

p a lét elviselhetetlen könnyűsége

p

p

p A

p lógós

p életművészkedő

p Aki elblicceli munkáját,

p nem teljesíti a nap kötelességeit,

p aki ledobja magáról az élet-terheit,

p aki megkíméli magát: nem végzi a dolgát.

p Akinek léte így elviselhetetlenül könnyű,

p a fajsúlytalan - vitorlása tőkesúlytalan,

p ide-oda fújhatja a legkisebb szellő is…

p

p

p Agyon-

p gondterhelt

p Leroskadsz, görnyedsz,

p mert fölöslegesen és károsan

p mások keresztjét cipelve szenvedsz

p

p

p Cinkos néma

p Csak soká veszi észre,

p hogy ha belemegy kis stiklikbe,

p akkor így ő a nagy bűnök láttán is

p cinkos hallgatásra kényszerülhet…

p

p

p Sokat

p akar a tolvaj szarka,

p de nem bírja el a farka -

p a minden helyett: semmi se…

p

p

p Aki

p minden

p akar lenni:

p egyszerre férfi/nő is –

p lesz ő így se ez, se az:

p egy testi-lelki hermafrodita

p

p

p Aki azért köt

p ún. életbiztosítást,

p hogy így is gondoskodjon

p a hátra-maradt szeretteiről,

p akik pont a halálakor járnak jól…

p (ne adjisten: még siettetik is azt…)

p

p

p TB-közteherviselés

p Társadalombiztosítás,

p amit egy életen át fizetsz,

p hogy a bajban „szabadon” válassz

p egy ingyenes protokoll orvost, aki

p majd felír támogatott gyógyszereket,

p vagy beutal sugár-kemó „kezelésre”,

p ami a GDP-t növeli, életkilátásodat nem…

p

p

p Majdnem

p ingyenes, de

p kötelező a közoktatás,

p most már óvodás kortól is –

p de ha közvetlenül nem te fizetsz,

p akkor ez olyan, mint az ingyen-konyha,

p ahol nem lehet reklamálni, igényt támasztani…

p

p

p Ha már

p nem a gyülekezet

p tartja el a papot, lelkészt,

p de az államilag dotált egyház,

p akkor ő is nevezi ki, váltja le, és

p szabja meg, hogy mit - ne – prédikáljon…

p

p

p Felelősség-hárítások

p Majd az iskola megneveli

p és jól és jóra tanítja a gyerekem.

p Majd a profi pap közvetíti énfelém,

p hogy mi Isten akarat az életemmel.

p Majd a diplomás orvos megjavítja testem,

p ha az épp nem rendeltetésszerűen működik…

p Majd a szűk kínálatból „választott” képviselőm

p leveszi rólam a helyi civil közélet muszos terheit…

p

p

p Kontra-

p szelekció

p Szisztematikusan

p a legalkalmatlanabbak lesznek

p a vezetők, a tanítók, a papok stb.

p Mintha az ellenség válogatná ki őket.

p Vagy „csak” annyi: a döntő szempont

p a párthűség, a megbízhatóság,

p a sógor-komaság stb.

p

p

p Családlátogatás

p Családorvos, pap

p és osztályfőnök anno…

p Mutasd meg otthonod,

p és megmondom, ki vagy!

p A doktor, a lelki atya, a pedagógus

p ma már csak vészhelyzetben megy ki,

p a nagybeteghez, vagy a haldoklóhoz,

p amúgy meg eleve lemond erről a tudásról,

p mely bevilágítana a paciens, a hívő, a diák

p lelkivilágába... így csak sötétben tapogatózik!

p

p

p Paternalizmus

p A – szinte - „mindenható”

p atyáskodó bölcs vezér/állam

p megválasztja neked az alkalmas nevelőszülőket,

p eldönti helyettetek, milyen iskolákba fogsz járni,

p nálad is jobban tudja, mi legyen szakmád, hivatásod,

p megmondja, kit és mikor vegyél el, hol és hogy lakj,

p hány utódot nemzzél, és azokat ki nevelje fel…

p stb. stb.

p

p

p Bűnbak

p Nincs bátorság az önvizsgálatra,

p helyette intenzíven bűnbakot keres,

p akire minden bűnt rá lehet olvasni,

p akit minden bajért felelőssé lehet tenni,

p aki élet/közösségromlásának a fő oka -

p és ami átmenetileg még meg is nyugtat -

p majd mehet minden ugyanúgy tovább

p nagy életlendülettel a régi rossz vágányon…

p

p x

Kosztolányi Dezső

Egyedül

Magam vagyok, rám hull a végtelenség,

a fák, a lombok ezre eltemet.

Olykor fölém cikáznak még a fecskék,

nem láthat itten senki engemet.

.

A táj az ismeretlen mélybe kékül,

nincs semmi nesz a lombokon, a fán,

s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül

Én, a merész és álmodó parány.

.

Egyszerre az ősfélelem legyűr,

a lég üres, kihalt a szó, a hang,

s én sápadottan fekszem itt alant.

.

A föld szorít, s fölém végetlenül

tágul ki, mint egy kék üvegharang,

a végtelenbe nyúló kékes űr.

Kosztolányi Dezső

A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán

A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán

ágyamra ül fásultan a magány,

és rámtekint és nézdeli magát,

és fésüli hosszú, hosszú haját.

.

Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd,

és bontja, oldja tornyos fürtjeit,

és oldja, bontja - percre perc enyész -

és újra kezdi mindig. Sose kész.

.

És oldja álmom, bontja gondomat,

álomtalan partokra hívogat.

Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,

hosszú haját nevetve fésüli.

.

Csak hallgatom álomban, éberen,

hogyan motoz-motoz az éjjelen.

Most újra kezdi. Végtelen haja

oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.

1912

József Attila

Egyedül

Egyedül fogok én állni a világon.

Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.

.

Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,

Aki szenvedésben csókot csókra adjon.

.

Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,

Aki büszke arra, hogy mellette állok.

.

Aki míg én alszom őrködik könnyezve,

És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.

.

Aki szeret engem, aki meghal értem

S még akkor is szeret örök-visszatérten.

.

S nem fog borulni le rám senkise sírva,

Ha majd távozom az örök-néma sírba.

1921. szeptember 24.

József Attila:

MAGÁNY

Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes

bársony-penész pihézze melledet.

Nézz a magányba, melybe engem küldesz.

Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet.

.

Száraz homokként peregjen szét arcod,

a kedves. S ha cirógatnál nagyon,

mert öled helyén a tiszta űrt tartod:

dolgos ujjaid kösse le a gyom.

.

Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kivánság.

Meg se rebbennél, ha az emberek

némán körülkerülnének, hogy lássák:

ilyen gonosszá ki tett engemet.

.

Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak

öröme az lesz, hogy körbe forog,

te meg rápislogsz, míg körülhasalnak

telibendőjü aligátorok.

.

Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon,

látom a szemem: rám nézel vele.

Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom,

hogy azt hihetném, meghalok bele.

1936. nov.-dec.

p 2

p

p Knock out

p Hatalmas pofonokat oszt,

p de az első arcul legyintésre rá számolnak!

p Nem az legény, aki üt, de az, aki állja az ütést…

p

p

p A nyomda ördöge által

p megbolondított szakácskönyvből

p a holt betűk szellemtelenségében

p főz magának és a családjának…

p

p

p Előbb

p egészsége

p elveszítése árán

p nagyon gazdag lesz,

p majd meg hiába, feleslegesen,

p sőt károsan orvosokra-orvosságra,

p protokollra/sarlatánra költi egész vagyonát…

p

p

p Nem

p keresve,

p és így nem is találva

p a bűnbocsánat idejét, helyét, módját,

p a lelkiismeret kínpadjára vonod magad?

p

p

p Azt hitte,

p elég a házat felépíteni,

p - munkamániás szenvedélybeteg -

p az otthon majd magától megteremtődik!

p

p

p Mintha

p bármikor pótolható,

p sőt eldobható eszköz lennél,

p annyira a végsőkig kizsákmányolod magadat!

p

p

p Addig

p -addig

p mondogatod, hogy

p míg végül már magad is elhiszed,

p és az ön-igézésed meg is testesül:

p nálad nincs a világon szerencsétlenebb…

p

p

p Kemény eledel

p A legnagyobb jóindulattal

p buzgón eteted kis csecsemőd –

p mi mással, mint amit te is szeretsz:

p újramelegített töltött káposztával…!

p

p

p Pontosan

p és lelkiismeretesen

p teljesíted a szerződésed –

p a kis szépséghiba „csak” az,

p hogy ezt az ördöggel kötötted meg!

p

p

p Hűbele

p Balázs

p Leánykérés

p és szellemi honvédelem

p helyett idegen ügyekért vitézkedsz:

p hogyan is lehetnél te így egy győztes?

p (Arany László: A délibábok hőse)

p

p

p Ha

p betartja

p a szabályokat

p és mindent belead,

p hogyhogy nem lő gólt

p abba a széles és magas kapuba?

p Végleg hátat is fordít ennek a játéknak…

p

p

p Úgy

p szervezi és

p úgy vezeti a vállalkozását,

p hogy pont a saját alkalmazottja

p lesz az általa fizetett fő ellensége!

p

p

p Pénzért

p vásárol „szerelmet”,

p s háborog a szolgáltatás minőségén,

p az örömlány csak tetteti, hogy kívánja őt…

p

p

p Fényes nappal

p futkosol a lámpáddal,

p de a vaksötét éjszaka

p meg nem világítasz?

p Pedig már egy gyertya fénye

p is elűzné szobádból a sötétséget…

p

p

p Az

p összes

p fölösleges

p és/sőt káros

p „tudományokból”

p summa cum laude diplomád,

p kis és nagydoktori fokozatod,

p sőt akadémikusi címed is van!

p

p

p Igazság-

p szolgáltató

p Előbb önmagad

p meggyanúsítod,

p nyomozod és vádolod,

p majd véded, mentegeted -

p a végén még te is ítélkezel?

p Majd ezt szigorúan végrehajtod…

p

p

p Unatkozva,

p semmittevéssel

p tényleg lassabban telik időd,

p te így hosszabbítanád életedet.

p visszatekintve viszont rádöbbensz,

p hogy mindez eltűnt a nagy semmibe!

p

p

p Felfelé,

p az Égre köpködsz

p és széllel szemben pisilsz:

p így nem nagy csoda, hogy így

p mocskos és undorkeltő lettél?

p

p

p Óriási

p szerencsével

p egyszer sikerült

p átúsznod a vad folyót –

p de te ismét próbálkozol,

p mint aki szerencsebérletes,

p mintha ez már rutinból menne?

p

p

p Arról is

p azt hiszed,

p hogy jól tudod,

p amiről halvány fogalmad sincs:

p „büszkeségből” egyedül kelsz át

p tengeren/sivatagon: bele is buksz…

p

p

p Beleharap

p a kéretlenül is

p segítséget nyújtó kézbe,

p majd meg emelt, fennhangon

p a társadalmi közönyről panaszkodik…

p

p

p Annyira bánt,

p hogy senki nem figyel rád,

p jelentéktelennek tartod magad:

p ezért vagy botrány-hősködsz, vagy

p a köztéren gyújtod fel magad?

p

p

p Meghátrál

p napi létküzdelmei

p izgalmas kihívásai elől:

p végleg a bolondok háza

p adta védettségbe bújik –

p egy életre elássa magát…

p

p

p Annyit

p és oly nagy

p buzgalommal

p sepreget más háza előtt:

p hogy így nem marad ideje

p a sajátját jól kitakarítani…!

p

p

p Nyomorultul,

p senkinek érzi magát,

p hogy abszolút mércével

p ő olyan keveset adakozik,

p pedig relatíve ő a nagyobb

p adakozó: ő nem a feleslegből ad!

p

p

p Elfogadod

p a „köz” vélekedését:

p hogy te nem becsületes,

p hanem csak egy élhetetlen,

p csak egy mafla hülye voltál, és

p visszamenőleg leértékeled magad…

p

p

p Fogadás

p Nem te vagy

p az a kóbor angyal,

p aki nem korrekt módon,

p mert a tuti biztosra menve

p mindig önmaga ellen fogad?

p

p

p Sztahanovista

p Ma még jutalom jár

p - a trükközve elért -

p plusz teljesítményedért,

p de holnap már ez a norma,

p ez lesz a minimális elvárás,

p nemcsak másnak, neked is…

p

p

p Annyira

p eredeti akar lenni,

p hogy mindig másokat figyel,

p mindig másokhoz igazodva tér el,

p akkor is, ha kell, akkor is, ha nem,

p amiből csak öncélú különcködés lehet…

p

p

p Úgy él

p harckészülten,

p mintha mindig is

p eggyel kevesebb ülőhely lenne

p mint ahány ember itt és most

p mindenre elszántan egy élő-ülő

p helyet keres magának a Nap alatt…

p

p

p Toxikus

p Általa egyáltalán

p nem befolyásolható

p apró-cseprő kellemetlenség

p is oly annyira felmérgesíti, hogy

p nehezen vagy sehogy nem detoxikálódó…

p

p

p Kedved ellenére

p semmit se csinálsz –

p rossz hangulatban ébredve

p még fel sem kelsz az ágyból,

p hisz ez már ma úgyse javul meg…

p Nem képes magának kedvet csinálni…

p

p

p Édes anya-

p nyelve helyett

p az iskolában használt,

p a tankönyvből olvasott

p mesterséges nyelven

p szól és válaszol…

p

p

p Életében

p végrehajtja

p a végrendeletét:

p önmagát kisemmizve

p mindenét elosztogatja,

p majd meg átkozza utódait…

p

p

p Minden nap

p egy új életet kezdesz,

p nem csak Újév ünnepén,

p de tényleg egészen, és

p sajnos előzménytelen újat –

p és az így „garantált” kudarc

p meg hátrább, mélyebbre lök…

p

p

p Vagy

p betömi füleit

p a szirénhangokra,

p vagy életfogytig rabjuk marad a szigeten,

p mert nem kötöztette ki magát az árbóchoz,

p vagy nem hatalmazta fel előre társait, hogy

p elbűvölt akarata ellenére se oldozzák ki őt…

p

p

p Vagy

p nagy ívben

p kerüli az embereket, mint

p emberre legveszélyesebb lényeket,

p csak táv-közlésben érintkezik velük,

p vagy pedig ő az a minden lében kanál,

p és okvetetlenkedve az agyukra megy?

p

p

p Elviselhetetlen

p számodra a nyár vége,

p bár a kánikulától szenved/retteg –

p kihoz sodrodból egy hulló rozsdás levél?

p Te mutatsz rá: a teremtés el lett hibázva…

p Télen depressziós, tavasszal ős-fáradt…

p Kimarad életéből a négy évszak csodája…

p

p

p Féltéglával

p veri a mellét

p a származása miatt,

p amire felettébb büszke,

p bár benne érdeme semmi,

p vagy éppen pont ellenkezőleg:

p a világ végére bujdokol szégyenében?

p

p

p Szereti

p és keresi

p az ún. kihívásokat:

p pl. bekötött szemmel akar tájékozódni,

p és így „richtig” csak azért is, éppenséggel,

p no persze a darázs-fészek közepébe nyúl!

p Ami még végzetes is lehet, ha netán

p tátva marad a szája és egyet lenyel…

p

p

p Az általad fabrikált,

p leleményes szellemi fegyver,

p a tréfa, az ugratás, a hecc stb.

p most épp rosszul, visszafelé sül el

p és pont téged talál el…

p

p

p Már