Eugéniusz:

Életminőség Jenciklopédia – II.

Szócikk mag és csíra ötletgyűjtés



Bölcs boldogból balga boldogtalan

Táltos paripa helyett állatorvosi ló

Istengyermekből ördög/sátánfajzat

Édenkert/aranykor – vaskori pokol



Emberélet-minőség vizsgálódások

édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön

Szellemi segítség a lélekbátraknak,

magukat a mindenséggel mérőknek



A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

a mese nem másról, de pont rólad szól –

ismerj magadra és változtass életeden…



Csokonai Vitéz Mihály

A tihanyi ekhóhoz

Óh, Tihannak rijjadó leánya!

Szállja ki szent hegyed közűl.

Ím, kit a sors eddig annyit hánya,

Partod ellenébe űl.

Itt a halvány holdnak fényén

Jajgat és sír elpusztúlt reményén

Egy magános árva szív.

Egy magános árva szív.

.

Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek

A boldogság karjain,

Vígadoznak a kies Fürednek

Kútfején és partjain;

Addig én itt sírva sírok.

És te, Nimfa! amit én nem bírok,

Verd ki zengő bérceden.

Verd ki zengő bérceden.

.

Zordon erők, durva bércek, szírtok!

Harsogjátok jajjaim!

Tik talám több érezéssel bírtok,

Mintsem embertársaim,

Kik keblekből számkivetnek

És magok közt csúfra emlegetnek

Egy szegény boldogtalant.

Egy szegény boldogtalant.

Akik hajdan jó barátim voltak

Még felkőltek ellenem,

Űldözőim pártjához hajoltak:

Óh! miket kell érzenem,

Amidőn már ők is végre

Úgy rohannak rám, mint ellenségre,

Bár hozzájok hív valék.

Bár hozzájok hív valék.

.

Nincsen, aki lelkem vígasztalja,

Oly barátim nincsenek;

Vállat rándít, aki sorsom hallja;

Már elhagytak mindenek.

Nincsen szív az emberekbe:

Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe

Szívem bús panasszait.

Szívem bús panasszait.

.

Lilla is, ki bennem a reménynek

Még egy élesztője volt,

Jaj, Lillám is a tiran törvénynek

S a szokásnak meghódolt.

Hogy vagy most te, áldott lélek?

Én ugyan már elhagyatva élek

A tenger kínok között.

A tenger kínok között.

.

Óh, van-é még egy erémi szállás,

Régi barlang, szent fedél,

Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást

E setét hegyekben lél?

Hol csak egy kő lenne párna,

Hol sem ember, sem madár nem járna,

Mely megháborítana.

Mely megháborítana.

.

Abban, gondolom, hogy semmi jussal

Ellenkezni nem fogok,

Hogyha én egy megvetett virtussal

Itt egy kőben helyt fogok,

S e szigetnek egy szögében,

Mint egy Russzó Ermenonvillében,

Ember és polgár leszek.

Ember és polgár leszek.

.

Itt tanúlom rejtek érdememmel

Ébresztgetni lelkemet.

A természet majd az értelemmel

Bőlcsebbé tesz engemet.

Távol itt, egy más világban,

Egy nem esmért szent magánosságban

Könnyezem le napjaim.

Könnyezem le napjaim.

.

Itt halok meg. E setét erdőben

A szomszéd pór eltemet.

Majd talám a boldogabb időben

Fellelik sírhelyemet:

S amely fának sátorában

Áll egyűgyű sírhalmom magában,

Szent lesz tisztelt hamvamért.

Szent lesz tisztelt hamvamért.

*

Az embergyűlölő

Azt beszéli Timon, hogy ő mind egyaránt

Gyűlöl minden embert s még senkit meg nem szánt.

Melyre mások könnyű választ feleltenek,

No tehát őtet is gyűlölik mindenek

p 1

p

p Mazochista

p Az önkínzásában élvezkedő, vagy (nemileg)

p azt élvezi, ha megalázzák/fájdalmat okoznak neki

p

p

p Szadista –

p beteges hajlamú ember,

p aki a kegyetlenkedésben, mások kínzásában,

p a szenvedés-gyötrelem szemlélésében élvezkedő

p

p

p Furcsa párok

p Egy rendmániás és egy trehány együttlakása

p Egy szadista és egy mazochista szerelmespár

p

p

p Aszkéta –

p legfőképpen

p az önsanyargatástól

p az ő lelki épülését váró,

p a szellemi javakért önmagát, „testét”

p megtagadó, böjtölő, önmegtartóztató

p

p Aki

p semmit

p nem akar élvezni,

p és bűntudata van, ezért

p szigorú önvizsgálatot tart,

p ha itt-most éppen nem szenved,

p mert akkor nem nemesedik a lelke…

p

p

p Aki

p egy élveteg,

p vezérelve az élv -

p ő az a hedonista,

p aki mindent élvezni akar,

p aki vadul hajszol érzéki élveket,

p aki bűnösen hanyagolja elemi kötelmeit,

p ha azok nem illenek életművészkedésébe…

p „Jutalma” a kiégés, a csömör, a koravénség…

p

p

p Toprongyos koszfészek

p Lakása egy rumlis szeméttelep

p A tisztálkodást végleg elhanyagoló

p A megjelenésére/benyomásra semmit nem adó

p

p

p A pedáns asszony

p Aki egy tisztaságmániás,

p aki az őrületbe kergeti családját,

p aki olyan „otthont” varázsol, ahol

p mindent lehet, csak épp élni nem…

p

p

p A ködösítő

p A (saját) tisztán-

p látás(á)t korlátozó,

p szellemi ködgéppel ügyködő

p Vagy aki előbb zavart kelt, hogy majd

p a zavarosban kedvére halászgathasson…

p

p

p Megtévesztett

p A beszűkített tudatú

p A két lényegében egyforma,

p és ezért hamis alternatíva közül választó

p A pártok pankrációjára éles tétmeccsként fogadó,

p pártpreferenciája miatt családi/baráti viszálykodó…

p

p

p Kohlhaas Mihály

p Legyen akkor is igazság,

p ha belepusztul is a világ és családja is…

p Az ő sértett igazáért még előszeretteit is feláldozó

p

p

p Irgalmatlan

p Az igazsággal még

p a jóbarátait is (magától) elverő

p Igazat mond, de rosszkor, rossz helyen, rosszul…

p Indiszkréten, tapintatlanul, kegyetlenül stb. stb.

p

p

p Aki álságosan

p őszinte véleményt kér a barátjától,

p de mikor hallja a fájó-gyógyító igazat,

p akkor azon nyomban már ellene fordul,

p és a rosszindulatú ellenségének mondja…

p

p

p Hidakat felégető

p Aki az ex szerelmével,

p az édes gyermekei anyjával

p hidegháborús válópereskedő

p A párbeszéd folytatását pont

p a gyerekek rovására is nehezítő,

p vagy akár még el is lehetetlenítő…

p

p

p Vak tyúk

p A mód-szertelen

p Tű a szénakazalban…

p A próba-szerencse alapon kereső

p Drága idejét hiábavalóan pocsékoló…

p

p

p Hebehurgya

p Az előbb nagyot vágó

p és majd csak azután méricskélő

p A visszacsinálhatatlan károkon későn bánkódó

p

p

p Hűbele Balázs

p Egy hebehurgya személy,

p aki nagyon elhamarkodottan,

p szelesen cselekszik, viselkedik

p „Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!",

p azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés

p nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…

p

p

p Aki státusz szimbólumként

p egy jóval fiatalabb nőt vesz feleségül,

p és ezért a korkülönbség relatíve egyre nő,

p de az ágyban helytállna, bizonyítási kényszeres,

p és bedől a gyógyszer-reklámok szlogenjeinek –

p és így még elemi pisilési gondjai is lesznek…

p

p

p Megélhetési bárcás koldus

p A testi öncsonkító, az ön-rokkantosító,

p vagy aki addig játszik ilyet, míg végül úgy marad…

p (a kicsi, de fix rokkant-nyugdíjért túl jól szimuláló…)

p

p

p A lelki öncsonkító:

p az isteni vágyairól végleg,

p egyszer s mindekorra lemondó

p Az önfeladó, a megalkuvó gyáva,

p vagy a nagy áldozathozó mártírkodó,

p aki pl. gyerekéért „lemond a boldogságáról” …

p

p

p Hipochonder –

p a családján, barátain

p élősködő képzelt „nagybeteg”,

p aki egy életen át így zsarolja,

p terrorizálja az „előszeretteit”

p (míg majd tényleg beteg is lesz…)

p

p

p Átvitt értelem

p és a képletes jelentés…!?

p A mindent csak szó szerint értő

p szemkiszúró együgyű, balga lélek

p Lásd pl.: az Ilók és Mihók népmesét…

p

p

p Az elvakított „paraszt”

p A szemfényvesztő szélhámos áldozata

p Aki virtuális csecsebecsével elkápráztatható…

p Akinek a hátán kokárdával még szántani is lehet…

p

p

p Rossz végletes

p Aki soha nincs középen,

p az arany középúton: nem bátor -

p de hol egy gyáva, menekülő nyúl,

p hol meg vakmerő - mert vak – ló…

p

p

p Az istenkísértő

p az ún. extrém sportoló,

p a rekord/hírnévhajszoló -

p és Salto mortale, halálugrás

p a cirkuszban védőhálótlanul…

p

p

p A hazárdjátékos,

p játékszenvedély-beteg

p A mindenét, sőt a családja házát/vagyonát

p egy bizonyos rulett-számra feltevő (vabank)

p Aki pont a vesztőhelyre, játékbarlangokba jár

p lehetőleg hamar/azonnal nagyon sokat nyerni…

p

p

p A rossz matekos

p Akinek holtbiztos a szisztémája:

p minden lottó-számot megjátszva tuti nyerő

p (A szerencsejátékban neki is egyenlő az esélye…)

p

p

p A büszke munkaalkoholista,

p akinek ezért nincs is betegségtudata,

p akinek ez a non stop heroikus pótcselekvés

p a – bánatára meg nem értett – szeretetnyelve,

p és nem érti: s.k. felépített háza nem lesz otthona…

p

p

p A mamahotel

p életkezdési pánikos,

p védett házas inkubátor-lakója

p A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”

p Aki a biztonságért lemond a szabad életről…

p

p

p Ateista

p és esetleg még antiklerikális is…

p A szutykos mosdóvízzel az istengyermeket is kiöntő

p Egy pályatévesztett pap miatt magát a Jóistent tagadó

p (és ezt az űrt más pótvallással, akár a Sátánnal kitöltő…)

p

p

p Falánk,

p egy homo mohó

p A telhetetlen jóból besokalló

p Így akár még a gyomrát is elrontó,

p és pont a kedvenc ételét megutáló

p (még a jóból is megárt a sok: sokk)

p

p

p Az önkínzó

p esztelenül fogyókúrázó,

p ételmennyiséget redukáló,

p a kövérsége igazi okát nem kereső,

p aki a várható kudarca után meg már

p csak azért is habzsoló, dőzsölő,

p magát degeszre zabáló…

p

p

p Az önleértékelő,

p aki oly elégedetlen az alakjával,

p mások hamis elvárásainak felelne meg…

p Testkép-zavaros anorexiás és a bulimiás

p (aki akár halálra is éheztetheti magát…)

p

p

p Nem szobatiszta

p Az önbezáró, magányos inkontinenciás

p Aki az öngyógyítás helyett csak megkeseredik,

p és szégyenkezve kerüli az emberek társaságát,

p ami más, újabb „betegség” katalizátora lehet…

p

p

p Halálfóbiás

p életfonalvesztő-tévesztő…

p A rémeket látó, szorongó pánikbeteg,

p aki a rohamaikor megsemmisülés érzést él át…

p És már attól is retteg, hogy mikor jön az újabb –

p végzetessé válható rossz körökbe zárja magát…

p

p

p A hibaismétlő

p és halmozó-fokozó lény.

p Aki ugyanazt ezerszer ismétli,

p hátha az új próba majd sikerül…

p Esztelenül tékozolja drága élet-idejét…

p A saját kárán se okuló oktondi, ostoba lény

p

p

p Javíthatatlan

p Aki már-már tökéletes…

p Aki egy fogadatlan prókátor

p Aki mindig mást akar megmenteni

p Aki senkitől nem kér/fogad el jótanácsot,

p így azután nehéz/lehetetlen rajta segíteni…

p

p

p A józan ész nélkül,

p fejét vesztve menekülő

p Egy kis veszély elől a nagyon nagyba futó

p Pl. egy atyai pofon elől a villamos elé kerülő…

p

p

p „Ön-gyilkos”

p A szemetet szőnyeg alá seprő,

p a púpozódó buckákon nyakát törő…

p A restanciák halmozásával magát eltemető

p A letakart kis baját akár óriásivá is növesztő…

p

p

p Struccpolitikus

p A bajban a fejét homokba dugó –

p a szemét gyermeteg módon eltakaró,

p aki így vészelné át azt az időszakot,

p amíg magától elmúlik a veszély…

p

p

p Kirakatpolitikus

p Színházi díszletekből

p ún. Patyomkin falu építő,

p esetleg még ebben is lakó…

p „Fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelű

p

p

p A mániás

p és a depressziós

p Hol megszállott hiperaktív túlpörgő,

p magát akár mesterségesen is stimuláló,

p aki követhetetlen, mint egy mérgezett egér,

p hol meg egy összeroskadt, roncs, mosott rongy,

p aki csak egy teher magának, társainak, a Földnek…

p

p

p Felelőtlen

p és komolytalan

p infantilis/szenilis lény

p Aki az egész életet csak

p egy nagy játéknak venné,

p ahol minden visszacsinálható,

p és nulláról bármikor újrakezdhető…

p

p

p Könnyelmű

p Gondatlanságával

p még mást is bajba sodró

p Mint aki még nem tudja, hogy

p mily törékeny az emberélet,

p saját/más életével játszó…

p

p

p Komor,

p munkamániás robot

p A játék, illetve játékosság nélkül,

p kötelességtudatos, gépies élő/üzemelő

p Aki úgymond ki-nőtt már a gyerekkorból,

p és a játszótársa már senkinek sem akar lenni…

p

p

p Ledér

p Szerelmi életében

p könnyelmű, feslett, laza erkölcsű,

p egy időben többel kacérkodó, csapodár nő,

p akit majd mindenki megbábul, megkíván,

p de aki komoly hitvesül senkinek sem kell…

p

p

p Léha,

p locska lélek,

p egy élethabzsoló aranyifjú

p Életfelfogásában komolytalan,

p felelőtlenül könnyelmű, csak a könnyű

p szórakozásokat kedvelő, szellemileg üres,

p egy köteleségmulasztó élvhajhász életművész

p

p

p Az átok-

p bumerángot

p jó messzire eldobó,

p ami mást is sebez, de vissza is csapódik rá.

p Az Égre és így végül magát is szembe köpő…

p

p

p Irány

p A nagy erővel,

p de elállított irányzékú,

p és ezért rossz helyre célzó

p A gyorsan járó, futó, rohanó, száguldó,

p de a rossz kezdés miatt teljesen iránytévesztő…

p

p

p Rézbányai Győző

p A folyamatosan, önkezűleg

p táplált kisebbrendűségi érzése miatt

p oly könnyen sértődős mimóza lelkületű

p

p

p A jó kritikára,

p az építő bírálatra

p immunis vagy allergiás

p Az önkritikát nem ismerő,

p nem szerető – nem gyakorló…

p

p

p Önmagát,

p ill. a saját döntéseit

p a maga kárára akár dühödten is védő

p A bűnvallást a gyengeség beismerésének tartó

p (mintha mindig ellenséges körben mutatkozna meg)

p

p

p Szerepcsapdás

p A bezzeg gyerek szerepet,

p a növekvő közutálat ellenére még élvező,

p mert annak csak az efemer előnyeit látó…

p

p

p Szereptévesztő

p A lányának is oly

p életbevágóan szükséges

p jó édesanya-feladatok megoldása

p helyett ezen – édes – terheket lerázó,

p a neki imponáló barátnőként tetszelgő…

p

p

p Idő/helytévesztő

p Az előadás után is Napóleont játszó,

p akár az egész országot irányítani akaró,

p és így egykönnyen a bolondokházában végző

p

p x

Petőfi Sándor:

VILÁGGYŰLÖLET

Mennybéli isten, ördög és pokol!

Mivé lett a föld, s még mivé lehet?

Minden bokorban egy világfaló

Minden bokorban embergyűlölet.

Gyűlölnek ők, és átkaik kövét

Dobálják szerte irgalmatlanul,

Ugy dől belőlük az átok, miként

Rothadt szag a sirok nyilásibul.

Szerettetek-e, fickók, valaha,

Hogy most gyülöltök? s imádkoztatok

Az emberiség boldogságaért,

Hogy most lehessen átkozódnotok?

Elkérték kebletekből a szivet

S aztán széttépték azt az emberek?

Nem, a világnak ti nem adtatok

Szívet soha, mert nincsen szívetek!

Nincs bennetek szív, nincs! csak zsebetek

És gyomrotok van, s mert ez nincs tele,

Azért rút a világ előttetek,

Azért keltek ki rútul ellene.

Én is gyűlöltem... volt okom reá;

De amióta e bitangokat

Láttam, mint vágnak Byronképeket,

Azóta gyűlölségem megszakadt.

Mióta ők a földi életet

Oly feketére mázolják: nekem

Sokkal, de sokkal jobban tetszik az,

Több fénypontot vesz észre rajt szemem.

Valóban szép, igen szép a világ;

Van minden évben rajta kikelet,

S van szép leánya minden falunak,

S ha itt egy ember sír, ott más nevet.

Mily tréfás még maga a bánat is!

Szív s fejre mily különbözőleg hat;

Sötétre festi a fehér szivet,

S fehérre festi a sötét hajat.

Pest, 1846. április 24 - 30.

p 2

p

p Aki

p nem látja:

p a gondolkodás szóban

p mennyire ott van a „gond” …

p Fölöslegesen-károsan terheli magát,

p nem figyel a megérzéseire, intuíciójára stb.,

p mindent csak ésszel-logikával oldana meg…

p

p

p Akinek

p terhes elmemunka

p a legkisebb gondolkodás is,

p így ő előbb vág, azután mér,

p előbb beszél, utólag töpreng,

p milyen károkat okozott vele…

p

p

p Aki

p nem legális,

p bűnös eszközökkel,

p ferde, tilos utakon érné el

p egy ideig a reklám álomvilágát,

p az ő nyílt-titkos, de hamis célját…

p (egy nap dolce vita, sok éve börtön…)

p

p

p Kép-más

p Aki soha nem

p magát a rinocéroszt másolja,

p hanem mindig csak a róla készült képet,

p ahogy egyszer valaki hallomásból lerajzolta,

p aminek esetleg csekély köze van az eredetihez…

p

p

p Aki

p nem mer

p bátran elindulni,

p szellemi segítőkkel

p szerencsét próbálni,

p mint a népmese hősök,

p inkább otthon siránkozik

p és versenyt sajnáltatja magát,

p és mindörökre Hamupipőke marad…

p

p

p Aki

p nem érzékeli

p a biztató tekintetet,

p és nem egy nagylegény:

p nem meri a lányt megcsókolni –

p annyira fél, retteg az elutasítástól:

p mi lesz, ha nem kapja vissza?

p

p

p Aki

p nem meri

p a piacra kitenni portékáját:

p neki ez nem mérvadó értékítélet,

p ha az emberek a pénzüket áldozzák rá…!?

p

p

p Aki

p kedvtelésből,

p ún. műkedvelőként,

p autodidakta dilettánsként

p nem festeget otthon képeket,

p ha ezt nem tudja záros határidő belül

p „piacon” árura váltható forintért eladogatni…

p

p

p Aki nem nyugszik bele a válásba,

p évek múlva is még hidegháborúzó –

p saját élete javítása helyett az erőit

p az őt megbocsáthatatlanul elhagyó

p élete megkeserítésére pocsékolja,

p amihez a gyerekeket is felhasználja…

p

p

p Aki

p módszeresen

p keresi és így meg is leli a bajt,

p pl. az oroszlán bajuszát ráncigálja,

p nem nyugszik, míg fel nem ébreszti

p az éppen szelíden szundikáló szelindeket…

p

p

p Aki

p egy áldott „jó gyerek”

p és így nem okoz anyjának fájdalmat:

p az ő kedvéért akár még orvos is lesz,

p ha amúgy semmi kedve/tehetsége hozzá…

p

p

p Aki

p nem oszt,

p és nem szoroz:

p mindegy, hogy jön vagy megy:

p vele se több, se kevesebb – sőt:

p jobb, ha megy, mert ő csak egy

p lehúzó, hátráltató, demoralizáló,

p élősködő, púp a hátunkon stb. stb.

p

p

p Aki

p nem örül

p a váratlan szerencsének,

p mert nem is kalkulált vele:

p emberi tervezését, számítását

p zavarja, felborítja az Isten végzése…

p (esetleg a jóból balszerencsét csinál)

p

p

p Aki

p egy büszke

p tántoríthatatlan -

p csinálja, amit fejébe vett,

p vakon és süketen a visszajelzésekre:

p sebességét fokozva nyomul a tévúton,

p így egyre távolabb kerülve az oázistól…

p

p

p Aki

p nem őrzi,

p és helyreállítja,

p hanem újra és újra csinálja

p az aznapi, mindig más rendet,

p alaposan megnehezítve az életét,

p ellehetetlenítve, hogy fő dolgához lásson…

p

p

p Aki

p nem tart

p szabadsága szülte

p saját rendet maga körül,

p annak nem terem rend lelkében se,

p csak terméketlen kaotikus állapotok…

p

p

p Aki

p úgymond

p rendszerető ember,

p „ezért” mindig ugyanakkor

p megy el a nagydolgát végezni,

p s ha éppen akkor nem sikerül,

p annál rosszabb a kakijának,

p vagy egy napig őrizgeti azt,

p vagy később bent megy ki…

p

p

p Aki

p önmagát

p nagyon büszke

p ún. absztinensként

p oly szabad embernek hiszi,

p pedig csak egy mámorfóbiás,

p aki tart tőle, hogy borban az igazság,

p vagy gyenge jellem: fél a kísértéstől…

p

p

p Aki

p nincs résen,

p aki itt és most

p nem ragadja meg

p az egyetlenegyszer

p átrepülő ihletet, sugallatot -

p az így az örökre messze száll

p

p

p Aki

p nem segít

p a kis hangyának

p kimászni a pocsolyából –

p sőt „kegyelemdöfésből” rátapos…

p E kegyetlen lelkületével hiába vár

p természetfeletti segítséget, isteni áldást…

p

p

p Aki

p a kicsit nem becsüli,

p az a nagyot sem érdemli –

p ha nem sáfárkodtál jól zsebpénzeddel,

p akkor hogyan bízhatnák rád egy család pénzét?

p

p

p Aki

p a kis értékkel

p könnyelműen, pazarlóan bánik,

p ha nem tud spórolni, takarékosan

p gazdálkodni, akkor megtanul koldulni…

p

p

p Aki

p nem szól rögtön

p a penetráns bűz miatt,

p mert még új tag a gyülekezetben stb.,

p akinek „Hallgass”, vagy „Kuss!” a neve -

p és így majd végül már ő maga is megszokja…

p

p

p Aki

p még nem tud

p üzemi vakságáról

p és vak, automatikus,

p és így reflektálatlan,

p de már elavult, már káros,

p őt így már csak akadályozó

p „örökölt” megszokásairól…

p

p

p Aki

p nem tartja

p szárazon a puskaport:

p Istenhite gyengeségére vallana,

p mert szerinte minden kegyelemből van,

p majd bősz istenkáromló lesz, ha puskája

p a döntő pillanatban csütörtököt mond…

p

p

p Aki

p nem temeti,

p nem engedi el

p lelkében is a halottat –

p az vissza is jár kísértetként

p őt riogatva éjjelente kísérteni…

p

p

p Aki

p nem testi,

p érzékelhető fenyítő „pedagógus”,

p nem üti pofon isteni emberarcod,

p ő „csak” méltóságodban aláz meg,

p pl. hangosan felolvassa társaid előtt

p az általa elkobzott szerelmes leveled…

p

p

p Aki

p egy büszke öntörvényű,

p nem tiszteli se a természet,

p se a társadalom törvényeit –

p így megdöbbenve tapasztalja,

p hogy amikor kiugrik a toronyból,

p akkor ő nem repül, de szabadon

p gyorsulva zuhan a halálba…

p

p

p Aki

p nem tiszteli meg

p annak a háznak lakóit,

p ahol ő épp most vendég,

p nem foglal egy ideig helyet,

p és így elviszi a szép álmukat…

p

p

p Aki

p potyázó,

p ő nem tiszteli

p meg az ún. jóismerőseit,

p hogy ő is otthonába invitálja őket,

p és kiszolgálja, vendégül lássa őket…

p (nem ismeri, így nem is élheti át

p ennek a fáradozásnak a jutalmát,

p az előkészület-valósulás örömét)

p

p

p Akiben

p nincs alázat,

p aki nem tisztelve

p élőlénytársait a teremtésben

p durván és balgán beavatkozik

p a természet ősi-örök rendjébe,

p és így ezért lassan, de biztosan

p felszámolja saját elemi létfeltételeit

p

p

p Aki

p locsi-fecsi,

p szószátyárkodó,

p nagyon nem titoktartó:

p így egyszer és mindenkorra

p el is veszítheti a bajtársa bizalmát,

p de indiszkrét fecsegésével még

p a házassága is zátonyra futhat…

p

p

p Aki

p nem tud

p disztingválni –

p egymáshoz nem illő

p egymáshoz nem tartozó

p személyeket vagy dolgokat

p megkülönböztetni, elkülöníteni.

p Például úgy beszél a tanárával,

p vagy akár a felkent királyával,

p mint az inasával/kocsis a lovával…

p

p

p Aki

p nem tud

p világos, határozott

p különbséget tenni

p ellentétes dolgok, pl.

p a bók és sértés között –

p se, ha adja, se, ha kapja…

p (mintha marslakó lenne köztünk)

p

p

p Aki

p nem tudatosítja:

p az a motor, amin ül,

p a civilizációs vívmány,

p az egy kibiztosított fegyver:

p elég egy óvatlan mozdulat,

p és emberi életet olthat ki,

p vagy maga lehet rokkant…

p

p

p Aki

p nem tudja

p jól az „adjonisten” -t,

p s meg is kapja a „fogadjisten-t

p Minő kalappal köszönnek, olyannal fogadják...

p A magyar adjonisten/Nem annak ad,

p kinek nincsen. (Ady Endre)

p

p

p Aki

p nem tudja,

p pont az tanítja:

p például, hogy hogyan

p vezessük a háztartásunkat.

p Vagy a krónikus beteg orvos,

p vagy a rosszul nősült/elvált,

p és azóta nő/férfigyűlölő

p házassági tanácsadó,

p párterapeuta stb.

p

p

p Akinek

p még ma is

p tilos a válás,

p mert tiltja a „vallása” -

p a legvégsőkig, sőt azon túl is

p ki kell tartania az egyszer rosszul

p beválasztott élettárs mellett, akkor is,

p ha naponként háromszor bele is döglik,

p és a közös édes gyermekek is megsínylik -

p odaát ezért majd nagy jutalomban lesz része...

p

p

p Aki,

p ha elmúlt már

p az újdonság varázsa,

p akkor le is cseréli úgy

p a használati eszközeit,

p mind az élettársát, barátját,

p de házát és hazáját is, ha lehet...

p Minden csoda csak három napi tart…

p

p

p Akinek

p mindig üres a zsebe,

p lepisálja még a kutya is:

p az örök tarháló, pumpoló,

p szorultságára való hivatkozással,

p - rendszerint kölcsön ürügyén -,

p gyakran tolakodó módon kéregető…

p (akit ezért nagy ívben el is kerülnek)

p

p

p Aki

p a nappalait

p azzal tölti ki,

p hogy az éjszakai álmait

p próbálja felidézni/megfejteni,

p míg teljesen bele is zavarodik,

p és még meg is bénítja magát,

p mert vagy semmit, vagy épp

p ellentétes dolgokat üzennek…

p

p

p Akit

p csak zavarnak az álmai,

p aki a legszívesebben nem

p is álmodna semmit, mert

p pl. rossz lelkiismerete miatt fél,

p hogy szörnyű rémálmai lesznek,

p fél az álmok igazmondásától,

p vagy amúgy is lemond arról,

p hogy ebben a tudatállapotában

p életmentő isteni üzenetet kapjon…

p

p x

Reviczky Gyula

Schopenhauer olvasása közben

Sötét lapok! komor, nagy eszmék!

Igazság, mély, egyhangu bánat.

S én hiszem is, de úgy szeretnék

Örülni mégis a világnak.

Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;

De bölcseséged nem vigasztal.

.

Porember, óh, tanuld meg itten,

Hogy a teremtés elhibázott.

Maradj meg régi bűneidben;

Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.

Légy aljas! bűnre vagy teremtve.

Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.

.

Átkozd anyádat, születésed',

Utálatos légy önmagadnak.

Zokogj! nagy bűnhödés az élet,

S a boldogságnak vágya van csak.

Légy koldus vagy a sors kegyeltje:

Nyomorra, kínra vagy teremtve.

.

Fonák, hívságos, ferde minden,

Hanem szükséges; ez vigasztal.

Szükség határoz tetteidben.

Gonosz vagy?... ne törődj' te azzal!

Sorsod előre van kiszabva,

Mint sötétedés holdba', napba'.

.

Urad két óriási zsarnok:

A körülmények és a véred.

Gyötör a vágy sokszor s akarnod

Még sem lehet, te törpe, féreg!

Csak hurczolod tovább a vétket,

S az önzés balzsamod, reményed.

.

Nem tudsz te élni, csak hibában.

Erőd nincs jónak lenni mindég.

Önző vagy s gyáva halni bátran,

Fájdalmad, kínod bárhogy' is tép.

Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,

S élsz bűneidnek, kínaidnak.

.

Mert együgyűnek lehetetlen

Érezni kéjek hevülését.

S ha tán eszes vagy, ép' a szellem

Csepegteti szivedbe mérgét.

Nyugalmadat elűzi kétség.

Rab vagy, silány játékszer és gép.

.

Gőgös sziveddel élsz kinokban,

Végetlen önzés lakja mélyét.

Tenbűnödet mindenha jobban

Beczézed mint a más erényét.

S minél kisebb vagy és silányabb,

Más ellen annál több a vádad.

.

Ha buta volnál, mint az állat,

Nem volna, hidd el, annyi vétked.

Az ész a fájdalom tenálad;

Az ész tipor a sárba téged;

Mert jámbor erkölcs és a szellem

Öröktől két halálos ellen.

.

Jóság, hüség: önzés, de gyáva.

Félt mindig, a ki sosem ártott.

Hazugság minden álom ára,

Ismerd s utáld meg a világot.

Ne gondolj véle: búban, üdvben

Nézz hidegen rá, megkövülten.

.

Keresd az üdvöt nyugalomban,

S ne higyj a jóban, szeretetben.

A világ legrosszabb a hogy' van

S az ember átka véghetetlen.

Erénye, üdve, vágya semmi,

S legjobb nem élni, nem születni.

.

Sötét lapok; mély, komor eszmék!

Takarjon el most rózsafátyol.

A boldogságban én hiszek még,

Bár tőlem minden percze távol;

S lelkem bár szomorú halálig,

Örömre, boldogságra vágyik.

.

S bár könnyem' látja minden óra,

Szivem rajong, szeret, remél még,

S illatlehellő, mint a rózsa,

Bár eltaposták, összetépték.

S ha nem leszek is soha boldog:

Szeretek, álmodom, rajongok!



NAGY ÉLETMINŐSÉG JENICIKLOPÉDIA



Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…!?

p A (nem) rendeltetésszerűen használt ember

p Az embernél nincs csodálatosabb teremtmény,

p csak ő lehet nagyon bölcs-jó/balga-gonosz lény,

p de mennyit-minőt javíthat ön/társai életén, úgy ronthat is,

p csak ő lehet végtelenül boldog, vagy éppen így boldogtalan…

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenkinek a lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…